Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-17 / 138. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 17 KOMMENTÁR Érvelés - flaszterről PÁKOZDI GERTRÚD Nagyszabású tüntetésre készülnek a mezőgazdasági termelők. Figyelmeztető akciójuk korántsem öncélú, több oka is van. A legfőbb, hogy a kormány nem ad elég pénzt sem az ágazat egyensúlyzavarainak mérséklésére, sem az aszály várható következményeire. A csallóközi búzatermelők például a tervezettnél várhatóan egyharmadrésznyivel gyengébb termésre számítanak. A szárazság miatti terméskiesést egyelőre nehéz akárcsak hozzávatőlegesen is megjósolni, de félő, az idén is gabonabehozatalra szorulunk; a három esztendővel ezelőtti aszályt követően Szlovákia több mint kétmilliárd korona értékű gabonát importált. Óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon szükség lenne-e gabonabehozatalra, ha mindenütt tudnák öntözni a veszélyeztetett termést, ha az agrártermelők nem küzdenének naponta a termelési költségek szüntelen növekedése miatti nehézségekkel. És ilyenkor - meg amikor a mezőgazdasági termelők felemelik hangjukat helyzetük kilátástalan- sága miatt - újra meg újra felparázslik a mezőgazdaság állami támogatását helyeslők és elutasítók közötti vita. A támogatás ellenzői a legnagyobb lelki nyugalommal jelentik ki, hogy az a mezőgazdasági termelő, aki képtelen önerőből versenyképes árut dobni a piacra, az próbálkozzon más vállalkozással, amelyre szintén nincs állami támogatás. Mintha nem hallottak volna az agrártárca nyugati támogatási rendszereiről, a mezőgazdasági produktumok exporttámogatásáról stb. Márpedig a tiltakozni készülő földműveseink sem akarnak mást, mint annak a szavatolását, hogy a jövő év májusától nem lesznek rosszabb helyzetben a környező országok mezőgazdasági termelőinél. Akiket általában egyértelmű játékszabályok szerint támogat saját államuk. Egyszerű kijelenteni - mint azt a Markíza televízió vasárnap déli vitaműsorában tette a földművelésügyi minisztert faggató riporter -, hogy a szlovákiai munkavállalóknak csak töredéke dolgozik az ágazatban. „Flaszteron” könnyű mondani, hogy nyugaton olcsóbban termelnek, és hogy például a legutóbbi aszálykárok mérséklésére adott támogatások igénybe vétele körül is gondok voltak. Aki ilyet mond, az nem járt olyan faluban, amelyben a mezőgazdasági üzem tönkremenetele miatt lett munkanélküli szinte minden munkaképes felnőtt ember. Az ilyen térségeket kerülik - például jó utak híján - a beruházók is, így az ott élők továbbra is a mezőgazdaság fellendülésében bíznak. Márpedig ha tovább romlanak az ágazat termelési feltételei, folytatódik a veszteséges termelők arányának növekedése. Tavaly az agrártermelők 47 százaléka zárta veszteséggel az évet. Tény, hogy a falu nem kaphat többet, mint amennyit a költségvetés megenged, ezért az agrártárcának nagyon meg kell néznie, mit érdemes támogatnia. Ahhoz viszont, hogy bármilyen támogatás odaítélésének kérdésében objektív döntés szülessen, olyan kritériumokhoz kell igazodni, hogy eleve lehetetlenné váljék a részrehajlás, az elvszerűtlen lobbizás. Egyelőre csak abban bízhatunk, hogy az EU-s előírások majd e téren is elősegítik a tisztánlátást és a rendteremtést. JEGYZET Traktoron a csoda SZÁSZI ZOLTÁN Alig pár hete még csak figyelte, mi is az a csattogás, csivitelés a traktor körül. Saját barkáesolású, Tragátomak nevezett járművével egész évben megállás nélkül dolgozik, hát javítanivalója is van mindig. Tavasszal szántás, vetés, aztán jön a kaszálás, szénabehor- dás, építőanyag-szállítás, majd az aratás, tarlóhántás, őszi szántás, tűzifabehordás, ki se látszik a munkából, az olajból, mert valaminek mindig el kell romlania, de mindig mindent meg lehet javítani. Hanem ennek a csattogásnak, csivitelésnek az okára jó ideig nem jött rá. Végezte a munkáját, mint mindig, estére beállította az udvarba a gépet, aztán néha fél éjszaka azon törte a fejét, mi a fene lehet az az igen vékony, csipogásszerű hang. Meghatározhatatlan irányból jön, nem mindig hallható, néha halkabb néha hangosabb. Már minden csavart átnézett. Az üzemanyagot pumpáló szivattyú kétszer szétszedve, átnézve, a vízforgató szivattyú szintén, az erőátvitelnél levő tömítések, a csapágyak átvizsgálva, tengelyek lezsírozva, kormánymű rendbe téve. Mégis csipog! Baloldalról jött a hang, a hátsó kerék felől. Meg néha felülről, a kabin teteje felül. Egy este aztán, mikor éppen kint cigarettázgatott még az udvaron, körülnézve és számba véve a másnapi dolgot, amiből mindig annyi van, mint a nyű és percenként szaporodik, arra lett figyelmes, hogy megint hallja a fúra hangot. Meg surrogást a gép körül. A surrogás oka pedig egy kerti rozsdafarkú pár szüntelen pátyolgató csipogása a fiókákkal. Amelyek a hátsó kerék sárhányó- jának szögletébe rakott fészekben tátogatták kicsi csőrüket. A kerék felett, ami egész tavasszal egy napot sem állt, talán csak késő estétől kora reggelig, míg aludt a gazda meg a gép. Hát ez volt a csivitelés! Nem az üzemanyag vagy a vízszivattyú, hanem öt gombszemű apró madár a nagy csikorgó, pöfögő szerkezetben. A surrogás meg a kabin fölül jövő zajok pedig a fiókáit kísérő szülőpártól származtak. Kísérték a gépet és gazdáját egész tavasztól mindenhová a vidéken, ahol éppen dolga volt. Öt kerti rozsdafarkú repült ki június elejére. Most meg már hiányzik az a fránya csivitelés meg surrogás menet közben. Ki hinné, hogy a csodák néha traktorkerékben laknak? FIGYELŐ CSEH SAJTÓ Csehország visszatért Európába, s ezzel valóra vált az a nemzeti cél, amelyet a kommunista rendszer bukása után a társadalom többsége a magáévá tett - írja a hét végi uniós népszavazást értékelő vezércikkében a Lidové noviny című konzervatív cseh lap. Most egy új nemzeti program kidolgozására van szükség, amely ez idő szerint nem lehet más, mint a cseh gazdaság rendbetétele. „Nagyon nagyjelentőségű dolgokról van szó, hiszen az állam- háztartás reformja hosszú évtizedekre minden cseh állampolgár életét befolyásolja” - hangsúlyozza a lap. Csehországban az Európai Unióhoz történő csatlakozással befejeződött a posztkommunizmus időszaka - véli a liberális Mladá fronta Dnes. Rámutat: a vártnál határozottabb igennel a csehek visszatértek a civilizált világ egyik meghatározó régiójába. Tudomásul kell azonban venni, hogy ez az egyébként jó helyzet számos kockázatot is rejt magában. A baloldali Právo úgy értékeli, hogy bár a csehek viszonylag határozott igent mondtak az EU- ra, ez az igen azonban nem volt azért olyan nagyon erős. Aggodalomra ad okot, hogy a választó- polgárok 45 százaléka nem jelent meg az urnáknál. TALLÓZÓ RESPEKT Nagy Imre, aki eredeti szándéka el lenére felkelő lett címmel közöli portrét a 45 éve kivégzett magyal politikusról a cseh hetilap. A liberáli: újság szerint Nagy Imre a szovjet ha talommal szembeni ellenállás egyil legismertebb jelképe Európában. Új ratemetése 1989-ben hatalmas tűn tetéssé vált, s a magyarországi totali tárius rendszer végét jelentette. Á ,legenda” politikusi élete, politika pályafutása ugyanakkor tele van ellentétekkel -jegyzi meg a lap. A po litikus életútjának legfontosabt mozzanatainak ismertetése után a lap rámutat: az 1956-os magyar felkelés leverése után Nagy Imre - ak kori magyar politikustársaihoz ha sonlóan - minden új poszt betöltésére tett ajánlatot elutasított, beleértve a kormányfői szék elfoglalásáról szólót is. Vállalta a felelősséget azért a helyzetért, amelynek kialakulását eredetileg nem kívánta, s ezzel - a későbbi cseh reformkommunista ve- Szegény Károlyom... Már nagyon hiányoznak neki azok a valóságizék! (Marabu rajza) zetőktől eltérően - az eseményekből egyenes gerinccel került ki. Az új lap nyitásához egy nagy társadalmi megrázkódtatás kell, a gyűlölet és szeretet örvénylő hullámai kellenek? Június tizenhatodika 7 tételben Profán requiem 1989. június 16-a alkalmából. 1989. június 16-án, a magyar történelem egyik legdicsőbb napján a jugoszláv nagykövetség kapuja előtt álldogáltam, talán szimbolikusan választva ki a helyet, hisz innen rabolták el Nagy Imrét és társait, és figyeltem a Hősök terén zajló eseményeket. BUJDOSÓ DEZSŐ 1. tétel. Örültem annak, hogy megélem azt a pillanatot, amikor az örök életűnek készült (és sokaknak: örök életűnek hitt) rendszer a szemem láttára összeomlik. 1989. június 16-a O. V. nagy napja volt. Gyújtó beszédet mondott, de lehet, hogy másoknak nem az ő beszéde, hanem Rácz Sándoré tetszett, vagy éppen Mécs Imre felszólítása, hogy „fogjátok meg egymás kezét!” O. V., az akkor még narancsos lelkületű politikus kimondta azt, ami már ott izzott a levegőben, és amit mások a nagyközönség előtt még soha nem mondtak ki, hogy: „Oroszok, haza!” Nem pontosan így mondta, de ez volt az értelme. A honlapján egy-két éve még szereplő szövegek kifejezéseit böngészve pontosabban idézhetem őt. Először beszélt „az orosz megszállásról”, emlegetve az „orosz birodalmat”, majd így fogalmazott: „Ha nem tévesztjük szem előtt ‘56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről.” ( http://www.orban- viktor.hu .) Orosz, orosz, orosz. 2. tétel. Nagy Imre meghalt, a prágai tavaszt leverték, Walesáékat internálták. És eljött a pillanat, amikor újratemették Nagy Imrét. Aztán meg nemsokára Kádárt meg a rendszerét. A lehetőségek, a szabadság világa 1989 végétől kezdve azonban mégis fokozatosan a szükségszerűségek világába ment át. Korábban teljesen nyilvánvaló volt a gazdaságban a politikai diri- gizmus. 1989 után azonban a frontvonalak összezavarodtak. Elhomályosult a nyílt politikai erőszak vagy a nyílt politikai részrehajlás. Kezdett úgy tűnni, mintha valódi gazdasági teljesítmények születnének. Utólag, a mából nézve mégis úgy látszik, alig történt más, mint egy grandiózus szemantikai forradalom: a történelem kicserélte a szereplőket és a díszleteket, de a politika primátusára működő keleti-bizánci struktúra érintetlen maradt. 3. tétel. Az oroszok kimentek, a nyomorúság (ajh’ minő véletlen?) mégis ránk maradt. A 90-es évek elején gyakorta megfordultam a Moszkva téren. Mélyen belém vésődött annak a sok ázott, csapzott, munkáért reménykedő embernek a tekintete, akiket ott találtam. A magyar magyarok mellett voltak ott mások is. A lebukástól és a kiutasítástól rettegő, rebbenő tekintetű erdélyi magyarok. Az „oroszmentessé” vált Magyarország Moszkva terén munkát kereső, a történelem rossz szelei által állampolgárilag Romániába „besorozott” magyarok. Időjáték 1989- be vissza: oroszok? Kik mentek haza O. V. „parancsára”? Azok, akik között lehettek ferde szemű tatárok, katolikus örmények és talán még csuvasok is. Utólag kérdezem, amit már 1989. június 16-án is balsejtelemmel gondoltam: nem elég, hogy a „nagy” Szovjetunió beolvasztotta e népeket, majd besorozta az egyéneket katonának? Ha túlélte Magyarország szovjet megszállását a kis csuvas, 1991-92-ben nemcsak „oroszként”, egyenesen tovarisként mehetett haza. 4. tétel. Rég olvastam olyan gazdag tartalmú, de összhatásában mégis lelkileg deprimáló munkát, mint a Magyar Hírlap kiadványát a száz leggazdagabb magyarról. Amikor azt mondom: lesújtó, akkor éppen hogy nem negatív, hanem pozitív értékítéletet fogalmazok meg. A valóság mélystruktúráinak feltárására tett elemző brosúráról van szó. A bemutatott újgazdagok élettörténete, meggazdagoJöjjön a katarzis, a béke, az újrakezdés világa új lapokkal? dásuk története nyomán az ember, ha eddig nem tudta volna még, rádöbben, hogy nem abban a demokráciában él, amiről 1989. június 16-án a Hősök terén ábrándozott, hanem... Befektetések, ingatlanfejlesztések, reklám, média, autókereskedelem, szállítmányozás irányította világban, amely a kapcsolatok leleményes ápolására, a helyzeti előnyök pénztőkévé változtatására épül. (A tudományos innovációból nemigen lehet meggazdagodni, ezért ezen a területen a milliárdosok közül nem sokan „kereskednek”.) Hol van az a világ, és hol van a spekulációnak ma az a pozitív, a gazdaság egyenetlenségeit csillapító, válságelhárító szerepe, mint amiről Max Weber írt egykor A tőzsde című klasszikus művében? Sehol. Sőt azok az irtóz- tató veszélyei vannak meg, amiket a nagy spekuláns, Soros György maga írt meg számos munkájában. 5. tétel. Vissza a közelmúltba. Jól emlékszem, amikor a 90-es évek elején elrikkantotta magát az akkori pénzügyminiszter és zempléni szőlőbirtokos: az állam rossz tulajdonos, a magánember jó tulajdonos. A verdiktje egyszerű volt: „Vigyék a tulajdont a francba!” Mit ne mondjak: a rendszerváltozás története bizonyítja, vitték is. Ám e száz derék magyar csak árnyékvüága annak a globális átrendeződésnek, ami az úgynevezett multik bejövetelével történt. Ez azonban már egy másik elemzés tárgya lehetne. 6. tétel. Lehet, hogy túl idealista vagyok, de nem akarom hinni, hogy 1989 tanulsága az lenne, amit Antall József a maga szelíd módján, utalva az akkori jelen és eljövendő sok problémájára, ironikusan így fogalmazott meg: „tetszettetek volna forradalmat csinálni”. Azaz: nem lesz itt demokrácia, amíg emberek ezrei nem lógnak a lámpavason? Vagyis: az újrakezdéshez, az új lap nyitásához egy nagy társadalmi megrázkódtatás kell, a gyűlölet és szeretet örvénylő hullámai kellenek, hogy utána jöjjön a katarzis, a béke, az újrakezdés világa új lapokkal? Ahogy Petőfi is üzent egykor, nemcsak a jelenének, hanem talán a jövőnek is: „Lamberg szivében kés, Latour nyakán / Kötél, s utánok több is jön talán, / Hatalmas kezdesz lenni végre, nép!” 7. tétel. 1989. június 16-a tanulsága, hogy nincs tanulság. A történelem vajúdik, de kit szül meg? Nem tudjuk? Én legalábbis nem tudom. A szerző kultúrakutató Az ezredfordulón tapasztalt, 10 százalék körüli inflációs rátát a 2002-es év végére sikerült 3,5 százalékra leszorítani Haladás a jelöltek gazdasági igazodásában MTI-ÖSSZEFOGLALÓ A tagjelölt országok figyelemre méltó előrehaladást értek el gazdaságuknak az Európai Unióhoz való hozzáigazításában az Európai Központi Bank egy elemzése szerint. Az EKB azonban sürgeti az egy főre jutó jövedelemben mutatkozó különbség gyorsabb ütemben való felszámolását. A gyenge világméretű konjunktúra ellenére a leendő tagországok pozitív gazdasági teljesítményt mutattak fel 2002-ben. Az euróövezethez képest még lendületesebb is volt a növekedés egyes tagországokban, az inflációt pedig összességében sikerült jelentősen lefékezni - állapította meg Frankfurtban közzétett éves jelentésében az Európai Központi Bank. Az ezredforduló 10 százalék körüli inflációs rátáját 2002 végére sikerült 3,5 százalékra leszorítani, és így az euróövezet 2,3 százalékos átlagához közelíteni. Az EKB azonban úgy látja, hogy a drágulási ráták további csökkentése - ami pedig egyik feltétele a valutauniós csatlakozásnak - nem ígérkezik könnyűnek. A reformok és a termelékenység növekedése eltérő inflációs rátákat eredményezhet, s veszélyeztetheti a stabilizációban és az inflációfékezésben eddig elért eredményeket a költségvetési célkitűzések újabban tapasztalható el- vétése - figyelmeztet az Európai Központi Bank az elemzésben, amely hangsúlyozottan nem számít a tagjelölt országok euróérettségé- re vonatkozó hivatalos bizonyítványnak. A jövőre csatlakozó 10 új tagország közül az elsők előreláthatólag 2007-ben vezethetik be a közös valutát, az eurót. Az Európai Központi Bank sok pótolnivalót lát a reálgazdasági konvergenciában, ami azonban nem hivatalos kritérium az eurózónához való csatlakozást illetően. A lemaradás főleg az egy főre jutó jövedelemben és a gazdasági struktúrák hasonlóságában mutatkozik meg. Az EKB adatai szerint a jövőre csatlakozó 10 ország bruttó hazai terméke jelenleg csak 44 százalékát teszi ki az euróövezet átlagának. Az EKB sürgeti a gazdasági növekedés, valamint a jogi és intézményi rendszer reformjának „változatlan tempóban” való folytatását is, hogy felgyorsuljon a felzárkózás az egy főre jutó reáljövedelem területén. Gyorsítaniuk kell az európai szabványokhoz való igazodásukat a csatlakozó országok bankjainak és pénzpiacainak is, és e téren az Európai Központi Bank „kész a legszorosabb együttműködésre”. A bank szerint a csatlakozáskor kellő mértékben figyelembe kell venni a fizetésforgalmi és az értékpapír-piaci rendszerek továbbfejlesztését. A kelet-közép-európai pénzintézeteknek be kellene kapcsolódniuk az új, egységes fizetésforgalmi rendszer felépítésébe is, amellyel a bankok az ÉU által július 1-jétől előírt díj- csökkentésre készülnek fel a határokon átlépő átutalások esetében. A kelet-európai hitelintézeteknek behoznivalójuk van a lakossági ügyfelek ellátása tekintetében is. Míg az EU-tagországok állampolgárai átlagosan másfél bankszámlával rendelkeznek, egyes tagjelölt országokban a lakosság csak egy részének van egyáltalán banki kapcsolata. Nem növeli a gazdasági hatékonyságot, hogy a béreket, nyugdíjakat és a szociális juttatásokat gyakran készpénzben folyósítják, s készpénzben történnek az államnak való befizetések is - figyelmeztet az Európai Központi Bank. A kelet-európai pénzintézetek előnye ugyanakkor, hogy nyugati versenytársaikhoz képest nagyobb növekedési potenciáljuk van.
