Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-16 / 137. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 16. KOMMENTÁR Fico forgatókönyve SZILVÁSSY JÓZSEF Normális körülmények között nem kellene sokat foglakozni Robert Fico pártelnöknek azzal a bejelentésével, hogy ősztől szerepcserére készül. Immár nem parlamenti képviselőként, hanem népvezérként kíván politizálni és az utcáról óhajtja kikényszeríteni jövőre az előrehozott választásokat. Kedélyeskedhetnénk is egyet: lám, Fico ismét ficánkol, mert nem tudja elviselni, hogy a Smer és ő maga ugyan toronymagasan vezeti a pártok és a politikusok népszerűségi listáját, ám ennek ellenére nincs politikai ereje a törvényhozásban, ahol szövetségesként csak a kommunistákra, esetleg Tkáčék gyülevész csapatára számíthat. Az ő szempontjából érthető hát, hogy néptribunként szeretne politikai értelemben fickósodni. Ezt a törekvést Fico és a Smer szánalmas próbálkozásának tarthatnánk, ha a társadalmi helyzet és a politikai légkör nem lenne ennyire feszült. Amiért egyértelműen a kormány okolható. Mert amit Ivan Miklós művel velünk - és mindenki, aki a kormányban rábólint a javaslataira - azt már nem lehet jobboldalinak minősíteni, mert ezzel Margaret Thatcher vagy Václav Klaus egykori, és más pénzügyi személyiségek mostani jelentős szakmai teljesítményét alacsonyí- tanánk le. A szlovák tárcavezető lépéseire aligha akad alkalmasabb jelző a pöffeszkedőnél. Milyen miniszter az, aki csapatával ekkorát téved a várható adóbevételek összegében, mint nemrég ő? S lehet-e vajon akár csak a legparányibb szociális érzékkel 19%-os forgalmi adót javasolni a gyógyszerekre? Amikor például Magyarországon ez a tétel: nulla! S amikor a leggazdagabb uniós országokban 6-10%. Az ám, Dzurinda-kormány! Végre fel kellene ocsúdnia a Magyar Koalíció Pártjának is, hogy mi mindenhez asszisztálnak a kormányban, mi mindennel rombolják hitelüket eddigi választóik és más szimpatizánsaik előtt, akiknek többsége nem milliárdos, hanem bérből vagy éppen segélyből élő, mostanság inkább tengődő személy. Kétségtelenül az anyanyelvi oktatás és művelődés fontos eleme a nemzetiségi politikának, de legalább ennyire jelentős az egészségügy és a szociális problémakör is. Sok szlovákiai politikus dölyfösségét ismerve nem demagógia leírni, hogy uraim, téljenek már be a gyógyszertárba, ahol egyre többen alig tudják - vagy már képtelenek - kifizetni akár csak az elképesztő mértékben megdrágult életmentő gyógyszereket. És akkor mi lesz itt januártól? Éppen a gyógyszerárakkal kapcsolatos magatartás tükrözi leginkább a Dzurinda-kabinet eddigi bizonyítványát, amelybe a legtöbb gyalogpolgár elégtelent ír be. Elsősorban a kormánynak csak a megszorító intézkedéseket és a szüntelen áremeléseket erőltető gazdaság- politikája, valamint a megélhetési gondok iránt teljesen közömbös viselkedése miatt. Ha ez a kabinet nem határozza el magát mielőbbi pótvizsgára - a szükséges korrekciók elfogadására -, akkor felelőtlenül helyzetbe hozza Ficót. Sok tragikus történelmi példát említhetünk, amikor konjuktúralovagok éltek vissza a tömegek jogos elégedetlensé- gével, s vezették őket rettenetes zsákutcákba. Ha a Dzurinda-kormány - és a közös felelősséget viselő MKP - végre nem eszmél, könnyen elszabadulhatnak az indulatok. S az is előfordulhat, hogy Fico forgató- könyve szerint sodródunk a válság és előrehozott választások felé. Milyen színű a HZDS? TÓTH MIHÁLY Nem volt jelentéktelen esemény a HZDS szombati közgyűlése. Az intellektuálisan kevésbé eleresztett, így kényelemszerető politikai megfigyelők azt várták, hogy Vladimír Mečiar majd olyan hangot üt meg, amilyet 1992-ben is megüthetett volna. A bölcsebbek arra számítottak, hogy demonstratívan akceptálja azt a vállveregetést, amelyet az EU- népszavazás előtt az egyik koalíciós pártelnöktől kapott. Szlovákia egykori erős, de még mindig tagbaszakadt emberét (ahogy a csehek mondják) nem lehet fél kiflivel berúgatni. Tisztában van vele, hogy Európának ebben a szegletében mit érdemes néppártiságon érteni. így hoppon maradtak azok a politikai ellenfelei, akik mozgalmának teljes változadanságára számítottak. De azok se bizonyultak jó jövendőmondónak, akik hajtűkanyarszerű irányváltásra számítottak. A HZDS újraválasztott elnöke tisztában van vele, hogy nem engedheti meg magának néppártisága mibenlétének ország-világ elé tárását. Az elmúlt csaknem 14 év alatt annyit azért megtanult Szlovákia lakosságának zöme, hogy egy párt itt nem lehet egyszerre a felső kétezer és az alsó kétmillió gyámolítója. Hogy 1992 és 2002 között a HZDS-re szavazók száma 1,2 millióról 560 ezerre csökkent, azt bizonyítja, hogy a plebsz részesült némi politikai önképzésben. Politikai öngyilkosság, legalábbis a mozgalom elleni vétek lett volna, ha a kongresszusi szószékről közhírré teszi, hogy pártja európaivá válásának gyorsítására 2003 nyarától a nemzeti irányzatot, netán a munkavállalói érdekvédelmet, esetleg a keresztény szellemiséget teszi a HZDS-ben meghatározóvá. Az a politikus, aki háromig tud számolni és nagy pártról álmodozik, ilyen kijelentésre itt nem ragadtatja magát. A HZDS zászlajából a szivárvány egyik színárnyalata, de még színkeveréke se hiányzik. Mečiar a munkást, az újgazdagot, a hazafit, az internacionalistát, a hívőt, az ateistát is el kívánja bájolni. Ez az ő néppártisága. Támogatottsága csökkenésének talán éppen ez az oka. Kérdés, hol, hány százaléknál áll meg ez a folyamat. Legfeljebb az jelent vigaszt számára, ha végigtekint azok arcképcsarnokán, akik a HZDS-ből távozva pártalapítással próbálkoztak. Ezeket az utódpártokat a politikai tőzsdén a futottak még kategóriában se jegyzik. Mečiar egyetlen figyelemre méltó és kétségbevonhatatlan megállapítása, hogy növekedett a HZDS koalíciós potenciálja. Bármikor kerül sor választásokra, szinte biztos, hogy a Mečiar mögött álló képviselőkre szüksége lesz annak, aki stabil kormány élén akar állni. Vagy úgy, hogy a HZDS tagja lesz a koalíciónak, vagy úgy, hogy kívülről támogatja. Hogy az ilyen támogatásnak mekkora ára lesz, majd az elnökjelöltek pártfogásba vételekor látjuk meg. Képzelt riport KORPÁS ÁRPÁD Nyűt nap az elnöknél. A palota kertjében ingyen sör és üdítő a népnek. A látogatók az elnök aláírásáért sorakoznak a tűző napon. Sorok a ház mögötti kertben, a sorokban meg Mariska néni a tűző napon. Kapál. Kézjegyével, lábnyomával látja el a veteményest. Felette a nyílt Nap forróságot ont. Bemegy, iszik egy kis sört. Nem ingyen, drágábban. Bekapcsolja a híreket, ledől. Csak egy kicsit, hiszen várják a sorok. Elszundít, hat a sok sor és a kis sör. Az éterből mintha azt hallaná, hogy az elnök nyílt napot tart. Pereg a képzelt riport. Szárba szökken az idő az álmok veteményesében, nyílt napokkal játszik Mariska néni fejében. Maris máris ott áll az elnökig kígyózó sorban. Kér egy aláírást az ország első emberétől. A nyugdíjtörvény alá. Mariska néni ekkor felriad. Csönget a postás, hozza a nyugdíjat. TALLÓZÓ THE SUNDAY TIMES Szaddám Húszéin volt iraki elnök lánya szerint apja él, jóllehet legutóbb a háború előtt hallott róla. A 36 éves Ragda Húszéin a brit lapnak adott telefonos inteijúban azt mondta: nincs kapcsolatban apjával, sem két fiútestvérével, Udajjal és Kuszajjal. Szaddám Huszeinnel a háború kezdete előtt öt nappal beszélt utoljára, de tudja, hogy túlélte a háborút. Ragda Húszéin cáfolta a brit sajtóban rendre megjelenő híreket, amelyek szerint leánytestvérével és gyerekeikkel együtt Nagy-Britanniában kéme menedékjogot. Óriási nemzetközi feltűnést keltett, amikor 1995- ben Szaddám Húszéin két veje, Húszéin Kamel Haszan altábornagy, az iraki fegyverkezési program egykori vezetője és fivére, Szaddám Kamel Húszéin ezredes, valamint a két feleség Irakból Jordániába menekült. A nyugati hírszerzések sok információt reméltek a két bennfentestől, akik kijelentették: készek közreműködni apósuk rendszerének megdöntésében. A két katonatisztet azonban később visszacsalták Bagdadba, és kivégezték őket, de előbb Húszéin két lányát arra kényszerítették, hogy váljanak el tőlük. A magyarországi és a szlovákiai vitáktól részben eltérő, nem a napi pártpolitika által befolyásolt eszmecserék folytak Csehország is csatlakozik Bár kissé meghökkentő, hogy a hét végi csehországi uniós népszavazáson a leadott „nem” szavazatok száma magasabb volt, mint a korábban szavazó hat tagjelölt országban, valószínű, hogy ebben az esetben az eredmény lényegében megfelel a jelenlegi csehországi erőviszonyoknak, amelyek nem mindenképpen, s nem kizárólag csak pártpolitikai színezetűek. KOKES JÁNOS Az uniós csatlakozás előnyeiről és hátrányairól ugyanis már évek óta széleskörű, s aránylag konkrét - a magyarországi és a szlovákiai vitáktól részben eltérő, nem a napi pártpolitika érdekei által befolyásolt - eszmecserék folynak, így ennek következtében érdekei mentén a cseh társadalom is megoszlik, amit teljesen természetesnek kell tekinteni. Illusztrációul két példát említenék. Az egyik a jobboldali Polgári Demokratikus Párt (ODS). Bár Klaus pártját euroszkeptikus- nak szokás minősíteni, mert kritikusan szemléli az unió mai működését, s a párt néhány ismert és vezető személyisége előre jelezte, hogy ő nemmel fog voksolni, mégis híveik mintegy 90 százalékban igennel szavazott, mert az ODS, kifogásai ellenére mégis egyértelműen Európa-párti tömörülés. A másik példát Cseh- és Morvaország Kommunista Pártja (KSČM) szolgáltatta. Bár hivatalosan a pártvezetés azt tanácsolta a tagoknak, hogy utasítsák el a csatlakozást, a hívek mintegy 40 százaléka mégis igent mondott. Köztük szintén vezető pártpolitikusok is voltak. A polgári demokratáktól eltérően a kommunisták érvei inkább politikaiak voltak, és sokban hasonlítottak a magyarországi kampány során a Fidesz által használt érveléshez: veszélyben nemzeti érdekeink, szuverenitásunk, nem vagyunk eléggé felkészülve, a kormányzat rossz csatlakozási feltételekben egyezett meg. Mindebből azonban jól látszik az is, hogy az Európai Unióhoz fűződő viszony Csehországban - szerencsére - semmiképpen sem esett teljes mértékben prédájául a pártpolitikai küzdelmeknek. Jellemző volt a pártelnökök vasárnapi televíziós vitája is, amelyből hiányzott a felesleges konfrontáció, jelen volt az országért való együttgondolkodás, holott mindenki tudatosította, hogy az uniós népszavazás mindenképpen sokkal inkább belpolitikai, mint külpolitikai kérdés. A pártvezetők egyetértettek abban, hogy most félre kell tenni a vitákat, a referendumban a választók döntöttek, s most a politikusok kötelessége a jövővel foglalkozni. Nem véletlenül hangsúlyozta Vladimír Špidla kormányfő: „Csehország öntudatos és szuverén tagja lesz az Európai Uniónak, amely képes befolyásolni a közös döntéseket, s részt venni azok megvalósításában.” A kormányfő hangsúlyozta, hogy a döntés történelmi jelentőségű. „Sorsdöntő kérdésről született döntés. Ez a döntés egyértelmű és nyilvánvaló: igent mondtunk” - szögezte le. Prágai megfigyelők szerint a népszavazás eredménye a kormánykoalíció pozícióját is erősíti. Bár Csehország európai uniós tagsága előtt most már minden akadály elhárult, az még nem biztos, hogy az országot éppen a Špidla-kormány fogja bevezetni Európába. Špidla szombaton délután megerősítette korábbi kijelentését, hogy amennyiben a parlament nem szavazza meg a kormány által kidolgozott pénzügyi reformot, tehát az államháztartás kiadásainak csökkentését, lemond tisztségéről, ami egyben a kabinet lemondását is jelentené. „Kötelességem, hogy ebbe (a reformba) mindent beleadjak. Ebből az is következik, hogyha a reform nem lesz sikeres, akkor le kell vonnom a következményeket” - mondta Špidla a Právo című baloldali-liberális lap tudósítójának. Megfigyelők egyetértenek abban, hogy a tervezett reformot sokkal nehezebb lesz „eladni” a lakosságnak, a választóknak, mint az uniós csatlakozást. Azt is látni kell, hogy az uniós csatlakozást a Špidla-kormányzat legfőbb feladatának minősítette. Nem kizárt, hogy a csatlakozás elérése után a koalícióban is nagyobb mértékben megjelenhetnek az egyes problémákhoz való konkrét hozzáállások közötti különbségek. Most ugyanis már erőteljesen megjelennek az egyes csoportok érdekei közti kisebb-nagyobb eltérések. A miniszterelnök azt várja, hogy Csehország csatlakozása után az Megdőlt egy mítosz, a város és a vidék is igennel szavazott. Európai Unióhoz tovább javulnak az ország szomszédsági és regionális kapcsolatai is. Több politikus azt is megjegyezte, hogy Prága továbbra is fenn kívánja tartani a visegrádi együttműködést. Cyril Svoboda külügyminiszter az egész ország sikerének minősítette a népszavazás eredményét. „Nagy örömömre szolgál, hogy az önkéntes részvétel ilyen magas volt. A tét is hatalmas volt, hiszen a népszavazás eredménye évtizedekre meghatározza Csehország sorsát” - mondta újságíróknak Svoboda. A részvétellel a cseh politikusok lényegében elégedettek, hiszen az 55 százalék, alig három százalékkal maradt alatta a tavalyi képviselőházi választásokon elért 58 százaléknak, s magasan túlszárnyalja a szenátusi választáson szokásos mintegy 35 százalékot. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az uniós népszavazáson ennél alacsonyabb érdeklődés csak Szlovákiában (52%) és Magyarországon volt (46 %). Csehország történelmében ez volt az első népszavazás, s általános a vélemény, hogy az emberek méltányolták: végre minket is megkérdeznek. Mindezek ellenére tudni kell, hogy Csehországban továbbra sincs általános nép- szavazási törvény, s az, amely szerint a mostani referendum lezajlott, csak erre az egyedi esetre készült. Helyi népszavazások azonban voltak, s vannak is. A cseh népszavazáson megdőlt az a mítosz is, hogy a falu, a vidék, a jórészt mezőgazdasági termeléssel valamilyen módon összekötött emberek kevésbé fogják támogatni az uniós csatlakozást, mint a városiak, mert számukra ez a dolog állítólag kedvezőtlen. Nos, nem így történt, a városokban a szavazók 78, míg a falvakban a lakosság 75 százaléka mondott igent, ami kiegyensúlyozott eredménynek tekinthető. Szó szerinti meglepetés azonban, hogy a nyugdíjasok a diákok, a fiatalok mögött a második olyan korcsoport volt, amely a leginkább támogatta a csatlakozást. Korábban ugyanis minden felmérés azt jelezte, hogy az idősebbek inkább a csatlakozás ellen lesznek, hiszen nekik már állítólag mindegy, sőt az uniós tagság számukra nem hoz semmit. Nyilatkozataikból kiderült, hogy az idősebbek - bizonyára tapasztalataik alapján - sokkal inkább tekintettek a jövőbe, gondoltak gyermekeik perspektívájára, mint a középkorosztály, amely a legkevésbé támogatta a csatlakozást. A különbség nem volt nagy, de azért volt. A 30-50 év közöttieknek valószínűleg nem az unióval van bajuk, inkább tán azzal, hogy éppen ők azok, akiknek egészen konkrétan alkalmazkodniuk kell az új körülményekhez, s ez bizony nem megy könnyen, s az ember természetes módon aggódik a részben ismeretlen jövő miatt. A konkurencia az unióban nyilvánvalóan hatalmas, s helytállni nem lesz könnyű. A népszavazás eredményét összegezve a kormányfő külön kiemelte azt a tényt, hogy a különbségek az egyes társadalmi csoportok, régiók között kisebbek voltak a vártnál, s ezt a jövő szempontjából nagyon kedvező, jó eredménynek minősítette. A menedékért folyamodókat Nagy-Britanniába érkezésük után azonnal átviszik a horvátországi „tranzitközpontba" London Kelet-Európába telepíti a menekülteket MTI-FIGYELŐ A brit kormány uniós jóváhagyással az EU határain kívülre, egy szinte titokban felépített horvátországi táborba fogja áttoloncolni azokat a menedékkérőket, akik a Balkánon és Kelet-Európán át érkeznek brit területre. Az erről beszámoló vasárnapi The Observer szerint hasonló kelet-európai táborok egész hálózatát tervezik létrehozni. A vezető baloldali brit hetilap úgy értesült, hogy az első ilyen tábor Zágrábtól mintegy 50 kilométerre keletre, Trstenik falu mellett épül. A 800 személy befogadására alkalmas létesítmény 1 millió fontos építési költségét az EU brüsszeli bizottsága állja. A lap szerint a menedékért folyamodókat Nagy-Britanniába érkezésük után azonnal átviszik a horvátországi „tranzitközpontba”, és folyamodványukat is ott fogják elbírálni. A The Observer helyszíni vizsgálata szerint a trsteniki tábor, amelyet egy használaton kívüli laktanyában alakítottak ki, már csaknem kész. A helyiek dühödten vették tudomásul, hogy a britek nem is tájékoztatták őket a tábor mibenlétéről. Attól tartanak, hogy a környéket elárasztják a táborból kiszökő menekültek. A lap szerint a brit kormány a horvátországi táborra a hasonló térségbeli létesítmények majdani egész hálózatának próbájaként tekint. Tony Blair miniszterelnök a soros EU-elnöki posztot betöltő görög kormányfőnek a közelgő thesszaloniki csúcs előtt külön levélben vázolta fel az uniós menekültpolitika jövőjéről alkotott brit elképzelést, amely szerint e táborokat az EU határai mentén, „ütközőövezetként” építenék ki. A valószínű befogadó országok között Oroszország, Fehéroroszország, Románia, Bulgária, Ukrajna és Albánia neve merült fel.
