Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-14 / 136. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 14. Riport Perbenyiknek még időre van szüksége, hogy a lovassportban országosan elismert nevet szerezzen magának, de minden feltétele megvan ahhoz, hogy ezt elérje Díjugratás Kelet-Szlovákia keleti csücskében Nyugtat a pontozóbíró Hatodik alkalommal rendezték meg a perbenyiki „Mező- gazdasági Szakközépiskola Díjáért” díjugratóversenyt. HOGYA GYÖRGY 15 lovas klub 36 lova vett részt a perbenyiki Mezőgazdasági Szakközépiskola Díjáért díjugrató lovasversenyen. A rendezvényre hatodik alakalommal került sor, ha ide számíthatjuk az 1997-es nulladik évfolyamot is, amelynek inkább csak afféle felmérő jellege volt. Akkor dőlt el, vajon életképes-e egy ilyen verseny Kelet-Szlovákia keleti csücskében. Életképes, s a nagy lovas múlttal rendelkező községben megszülettek az újkori lovassport hagyományai. Mailáth József grófnak köszönhetően már az 1800-as évek elején méntelep működött Perbenyikben, később ő volt a fő támogatója és szervezője a helyi lóversenyeknek is, amelyek nagy sikert arattak az akkori Monarchia területén. Az említett versenyeken megjelent a társadalmi, pontosabban főúri élet színe-ja- va, a verseny egy időre a figyelem központjába állította Perbenyik községet is. A környéken még dívott egy ideig a lóverseny, ám az utolsóra már csak az idősebbek emlékezhetnek, hiszen ma már több mint negyven éve annak, hogy a Bodrogközben lóversenyt rendeztek. A XX. század végén Dubik István, a perbenyiki Mezőgazdasági Szakközépiskola igazgatója vette a bátorságot, hogy a lótenyésztés szempontjából már meglehetősen ismeretlenné vált faluban díjugrató lovasversenyt szervezzen, hogy ismét ide- vonzza a lovassport szerelmeseit és elkötelezettjeit. Ennek előzménye, hogy az iskola 1991-ben a nagysárosi lovas klub elnökétől egy lovat kapott ajándékba, majd ehhez vásároltak Vágsellyéről és Somorjá- ról még egyet-egyet. A lovakat és a nagyszerű környezetet látva végül 1996-ban hangzott el a nagysárosi lovas klub elnökének, Demeter János mérnöknek a szájából a minLovag ló nélkül dent eldöntő mondat: „Van három lovatok, megvannak a feltételeitek, lépjetek be a szövetségbe és rendezzetek versenyt!” Dubik István pedig már 1997-ben megrendezte az első díjugrató lovasversenyt, amely azóta komoly eseménnyé vált. A nagyszámú közönségből ítélve úgy látszik, sokaknak tetszik az ötlet, hiszen évente több ezer ember látogatja meg a rendezvényt. A hagyományosan déli tizenkettőkor kezdődő „Z” kategóriában a 100 cm-es akadályokat kell legyőzniük a fiatal kezdőknek, és ebben a megmérettetésben a kassai Polov lovas klub Oborot nevű lova lett az első, Greath Walle és Monika a második illetve a harmadik helyezett. Mindkettő a kassai Emcar lovas klubhoz tartozik. A Zsoli futamban Ladys Son (Nagysárosi lovasklub) Jurion (Sarlóska) és Monika (Emcar lovasklub) a győztesek sorrendje. Egykor az ünnepélyes megnyitóhoz felsorakozott lovasok vezetője jelentést tesz a versenyigazgatónak, és ezzel hivatalosan is kezdetét veszi a verseny. A szünetben középkori ruhákba öltözött vívócsapat szórakoztatja a közönséget, majd a királyhelmeci szabadidőközpont modem tánccsoportjai és a sikkes mazsorettek bemutatója után folytatódik a verseny. Rudolf Bauer, a kassai megyei ön- kormányzat elnöke először van Perbenyikben, benyomásai kellemesek. „Mindenképpen meg kellene tartani ezt a hagyományt, különösen miután bevált. A jól működő csapatmunka a garancia arra, hogy a továbbiakban is színvonalas lehet a verseny. Remélem, a jövőben anyagilag is támogatni tudjuk” - mondja. Mindenki számára nyilvánvaló, hogy hivatalos támogatás nélkül nagyon nehéz egy ekkora rendezvény anyagi hátterét biztosítani. „Propagációval és kapcsolatteremtéssel segíthetünk még a rendezőknek. Mivel ez az első év, amelyben hozzánk tartozik a szervező iskola, még csak most dolgozunk azon, hogy hatékonyabbá tegyük működésüket és segítsünk nekik, amennyire lehet.” Amióta az európai uniós csatlakozásról beszélünk, különös hangsúlyt kapott az idegenforgalmi koncepció kifejezés. Vajon mennyire kapcsolódik ez a fogalom Bauer úr szemében a legkeletibb vidékhez? „A tokaji borvidék komoly kiindulási alapot jelentett egy idegenforgalmi fejlesztési terv kidolgozásához, de szeretnénk az egész régiót beépíteni ebbe a tervbe, pontosabban ennek a megvalósításába. Már a jóváhagyás fázisában van az a francia partnerrel kidolgozott kétéves projekt, amelynek témája éppen az, hogy miképp láttassuk magunkat, s melyek az elengedhetetlen első lépések, amelyek a felzárkózáshoz vezetnek” - mondja mély meggyőződéssel. Hozzáteszi: „A perbenyiki verseny nemcsak az iskolának és a községnek szerez nevet, hanem a megyének is!” Közben újabb futam zajlik, amelyben fokozatosan nehezebb próbatételek elé állítják a lovakat, és persze lovasaikat. Igor Fekár, A Lovassportok Országos Szövetségének alelnö- ke és az olimpiai bizottság tagja egy teherautó átalakított platóján székel, és mint a bírálóbizottság elnöke onnan szemléli a versenyt. Havonta három-négy lovasversenyen vesz részt mint döntőbíró vagy bizottsági tag, a perbenyikin már második alkalommal. A verseny színvonaláról elégedetten nyilatkozik, szerinte „társadalmi eseményszámba megy”, bár véleménye szerint kevesebb lovas klub van jelen, mint a többi országos versenyen, amit azzal magyaráz, hogy kisebb a régió vonzás- körzete, és a „nyugatiak” számára meglehetősen nagyok a távolságok, hosszú ide az út. Ugyanakkor itt, a keleti országrészben a perbenyikivel párhuzamosan zajlik a garamszécsi verseny is, amely a Mezőgazdasági Minisztérium által támogatott rendezvény (íme, egy újabb különbség a magánerőből és az állami támogatással szervezett rendezvény között), így sokan arra jelentkeztek. „Perbenyiknek még időre van szüksége, hogy országosan elismert nevet szerezzen magának, de minden feltétele megvan ahhoz, hogy ezt elérje!” - állítja határozottan Fekár úr, és hozzáteszi, bizony, a pénz és a díjak is megteszik a magukét, tehát minél drágább díjakkal csábítják a versenyzőket, annál nagyobb az esély, hogy többen jöjjenek el. Közben a majd egy kilométerre lévő vasútállomás parkolóvá átalakított rakodópályája megtelik személygépkocsikkal, benn a pálya körül három-négyezer ember szórakozik. Egy focimeccsen biztos nem lennének ennyien. A kolbász-, laci- pecsenye- és persze sörsátrak előtt hosszú sorok kígyóznak. A tömegben régi ismerős tűnik fel. Varjú János nem először látogatja meg a versenyt, hiszen az elmúlt négy évben még a Mezőgazdasági Minisztérium hivatalvezetőjeként adta át a minisztérium díját egy-egy kategória győztesének. „Erkölcsi kötelességemnek tekintettem, hogy mint vállalkozó továbbra is segítsem ezt a versenyt. Kalapot kell emelni azok előtt az emberek előtt, akik ilyesmit szerveznek, mert itt nem csak a versenyről van szó, itt vállalkozók, szakemberek találkoznak, kapcsolatok épülnek ki, és új ötletek születnek” - állítja. Az együttműködés komolyságát igazolja az iskola jövőjéért való aggódása is. „Nagy kérdés, mi lesz az iskola sorsa. Mert a verseny jövője attól is függ, mi lesz a kastélyban székelő iskolával. Tavaly például az igazgató úr kellő támogatás hiányára hivatkozva már le akarta mondani a versenyt, s bizony komoly erőfeszítésünkbe került meggyőzni őt arról, ne hagyja abba, tartson ki, mert olyan hagyományt teremtett, amelyet bűn lenne megszakítani.” Közben a harmadik versenyszám is véget ér. Első Viarella (Ábrahámfal- va), második Jurion (Sarlóska), harmadik Cremona (Eperjes). A kisebbik, elkerített pályán melegítenek a lovak. Egyikük gazdája éppen patkót cserél az almásderesén. Jaroslav Šibal patkolókovács és díjugrató harmadik alkalommal vesz részt a perbenyiki lovasversenyen. Odahaza nyolc lova van, ide kettőt hozott el. A pozsonyi versenyre készül velük, itt csak tréningezik, mint mondja. „A színvonallal meg vagyok elégedve, bár az akadályok nem felelnek meg a szabványnak. Keskenyebbeknek kellene lenniük, és könnyebb rudakat kellene használni” - állítja. Mint utólag kiderül, igaza van, az esti kiértékelésnél a verseny főszervezője, Dubik igazgató úr tudomásul veszi, hogy jövőre már új, EU-s akadályokat kell készíttetnie. A negyedik versenyszám a legizgalmasabb, hiszen az „S” kategóriában már 130 cm magasak az akadályok, és persze a fődíj is értékesebb. Egyébként a díjakat helyi támogatók és a környékbeli polgármesterek adták, különdíjat adott az iskola igazgatója és Rudolf Bauer megyei elnök. A pénzbeli díjakat a helyi ön- kormányzat biztosította. Az iskola vezetősége és a községi hivatal egyébként békésen él szimbiózisban egymással, kölcsönösen segítik egymást, hol az iskola segít a focipályát rendbe tenni, hol pedig a falu adja a díjakat a versenyre. Közösen dolgoznak azon, hogy nevet szerezzenek a falunak, és felkészültek legyenek arra a helyzetre, amit majd a színvonalas verseny és a nyitott határok együttesen teremtenek meg. A hét eddigi alkalom olyan tapasztalt szervező- gárdát nevelt ki mindkét oldalon, tehát mind az önkormányzat, mind az iskola alkalmazottai között, hogy bátran vállalkozhatnak nagyobb feladatokra is. Ők már évek óta készülnek a váltásra, egy színvonalasabb, értékesebb, fejlődő, ugyanakkor hagyományteremtő és hagyománytisztelő kultúra ápolására. A legnehezebb kategória gyönyörű lovai is célba érnek. A pontok ösz- szeadása, illetve a büntetőpontok levonása után éppen az általam megkérdezett eperjesi Jaroslav Šibal nyerte a kört, Marco Polo nevű lovával. Második a tőketerebesi Sarbon lett, a harmadik a már egyszer díjazott nagysárosi Ladys Son. A verseny végeztével nehéz a főszervezővel, Dubik Istvánnal szót váltani. Vendégeivel van elfoglalva, hiszen Rudolf Baueren kívül jelen volt Albert Sándor parlamenti képviselő, Szerencsés János, Magyarország kassai konzulja, a megyei hivatal több tisztviselője, környékbeli polgármesterek és a lovassport jeles képviselői. Dubik úr elégedett a versennyel. Szemmel látható a fejlődés, látszik, hogy a környezet és a közvélemény elfogadta a kezdeményezést, sikerült hagyományt teremtenie egy olyan vidéken, ahol állandóan arról beszélnek, hogy nincs pénz, nincs lehetőség szinte semmire. A vállalkozók felismerték a hagyomány erejét és a benne rejlő lehetőUtolsó simítások séget, már önként is jelentkezett némelyikük, hogy szeretné támogatni a versenyt, mondja. Nagyon sajnálja, hogy a magyarországi vendégek nem jutottak el Perbenyikbe. A pozsonyi bürokrácia megtette a magáét, így a nyíregyházi lovas klub lovai nem kaptak úüevelet. Pedig pár éve még a hortobágyi lovasokat is meg lehetett hívni egy bemutatóra. Most valahogy nem ment... Talán jövőre. Talán akkor már külföldi versenyzőkkel is lehet majd számolni. Addig készülhetünk a következő versenyre. Egy remélhetően közép-európai színvonalúra. (A szerző felvételei) VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: DERÜLT ÉGBOLT, ESŐ ELVÉTVE, 25-29 FOK A Nap kel 04.53-kor - nyugszik 20.51-kor A Hold kel 21.25-kor - nyugszik 04.25-kor A Duna vízállása - Pozsony: 330, apad; Medve: 160, változatlan; Komárom: 245, apad; Párkány: 165, apad. ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOCIA Derült égbolt, esetleg némi felhő várható ma. Délután néhol előfordulhat eső. A legmagasabb nappali hőmérséklet 25 és 29 fok között alakul. Északi irányú szél 3 és 6 m/s közötti sebességgel. Éjszaka a levegő hőmérséklete 17 és 13 fok közé csökken. Holnap különösebb változás a mai időjáráshoz képest nem lesz. Marad a derült égbolt, csapadék csak elvétve valószínű, de akkor is csak a magasabban fekvő területeken. A legmagasabb nappali hőmérséklet 25 és 29 fok között alakul, északon 23 fokra számítsunk. Az ország déli területein a meleg miatt fokozottan kellemetlen hatások várhatók, ez leginkább a szív- és érrendszeri betegségben szenvedőkre vonatkozik. Délutánra csökken szellemi és fizikai teherbírásunk, kevésbé leszünk képesek összpontosítani a teendőinkre. A reu-matikus és mozgásszervi betegségekkel járó fájdalmaink is felerősödnek, de egyes ekcémás bőrbetegségek tünetei is jelentkezhetnek. Az alacsonyabb vér- nyomásúak esetében gyakori lehet a migrénes eredetű fejfájás. Holnap a maihoz hasonló kedvezőtlen hatásokkal kell számolnunk.
