Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-13 / 135. szám, péntek
Nagyszünet ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 13. VIGYORGÓ Extrémsport a javából (funpic.hu) Wm* * Grimasz A tanítónő észreveszi, hogy Móricka grimaszokat vág, ezért rászól:- Fiam, ezt nem szabad! Amikor kislány voltam, az anyukám azt mondta, ha grimaszolok, úgy fog maradni az arcom! Móricka ránéz:- És úgy is maradt. Harap? Az egyik kisfiú új kutyát kap. Elviszi sétálni, s út közben találkozik a barátjával.- Jaj, de aranyos kutyád van! - kiált fel a barátja.- Simogasd meg!- Nem harap?- Én is ezt szeretném megtudni! Állatkertben A kis Lacika először jár az állatkertben. A zebrák ketrecén meglát egy táblát:- Frissen mázolva!- Apu, apu, én azt hittem, ezek igazi csíkok! Analfabetizmus Két kutya ólálkodik egy eszpresszó előtt. Az egyik:- Na mit gondolsz, bemenjünk? A másik:- Én nem merek, mert ki van írva hogy kutyáknak tilos a bemenet! Az egyik:- És ki tudja, hogy mi ezt el is tudjuk olvasni? Ez a junior változat (funpic.hu) KÖLYÖKSZÁJ ÜS Miért nem esünk le, ha egyszer forog a Föld? Azért, mert csak a Föld forog, nem az aszfalt. Mi a Biblia? Biblia egy könyv, amit Isten hagyott nekünk, hogy tudjuk, mi lesz a jövőben. Azt írja benne, hogy lesz két világháború és mind a kettőt a románok fogják megnyerni és így is történt. Mi az ambíció? Az ambíció azt jelenti, hogy önző vagy. Mi a mosoly? A mosoly az, amikor az emberek csukott szájjal nevetnek, hogy ne zavarják a többi lakót. KÖNYVAJÁNLÓ Sven Hassel: Kárhozottak légiója BERECZ ATTILA A regény a második világháború poklát mutatja be az olvasónak, melyet egy túlélő, Sven Hassel, egy dán származású német író írt, akit a fasiszták azért küldtek sok millió társával együtt büntetésből a frontra, mert előzőleg dezertált a náci seregből. A fasiszták elválasztják a szerelmétől és bajtársaival Oroszországba kerül, ahol egy büntetőezredben harcol egy birodalomért, amiben nem hisz. Véres kézitusák és drámai tankcsaták szemtanúja lesz, amelyekben sorra veszti el bajtársait, akik közül csak ő maradt életben. S hogy bajtársainak emléket állítson, leírta a történetüket ebben a jól megrajzolt, fordulatos, izgalmas könyvben, melyet inkább a háború iránt érdeklődő olvasók figyelmébe ajánlok. Természetesen Sven Hasselnek több regénye is készült a háborús éveiről, amelyek közül nekem csak Az SS tábornok című könyve nincs meg. Sajnos nagyon keveset tudok az íróról, de neki, Sven Hasselnek és a Kárhozottak légiójának van emlékműve! Köszönjük a párkányi Berecz Attilának, hogy megosztotta velünk olvasmányélményeit. Nyereményül Federico García Lorca Vérnász című művét küldjük neki. Köszönjük a beérkezett kritikákat, természetesen a Nagyszünet hasábjain közöljük majd őket, és mindenkinek könyvet küldünk, (he) A nyári szünetekben gyakorolt alkalmi munkák révén, automatikusan nem szerezhettünk elégséges tapasztalatokat Padsorokból a munka világába Diákok tízezreire vár életének nagy fordulata: tanulóból foglalkoztatottá fognak válni. És ha akadnak is, akik nyomban önmaguk gazdái lehetnek, vagy - az ellenkező végletet tekintve - nem találnak munkahelyre, a többségnek bizony azt kell megtanulni, hogyan telnek egy átlagos felnőtt napjai. ÖSSZEÁLLÍTÁS Az érettségik, államvizsgák, az iskolák kapujában való könnyes búcsúzások idején talán ünneprontásnak tűnhet, ha ráébresztünk benneteket a rideg valóságra. Igen, befejeződött egy életszakasz és új korszak kezdődik: belépés a nagybetűs Életbe! Az utóbbi napokban sok helyen elhangzott nagy tekintélyű oktatási urak és hölgyek szájából az ókori bölcs szentenciája: „non scholae, séd vitae discimus”, vagyis nem az iskolának, az életnek tanulunk! Ezzel az alapigazsággal valójában akkor néz szembe az ember, amikor bezárult mögötte az alma mater, az adott iskola kapuja és a munkahely megkeresése az új feladat. Nem könnyű ez még annak sem, aki a nyári szünetekben, esetleg a tanulás mellett dolgozott. Igaz, a kutatások azt igazolják, hogy ők könnyebben lépnek munkába, vagyis az olyan fiatal, aki nem először találkozik munkahellyel, hamarabb helyezkedik el. Ezért is tartják a szakemberek jónak, ha a megfelelő életkort elért tanulók a szünetekben, majd később a tanulás mellett is dolgoznak. MÁS EZ AZ ÉLET Mégis a valóságos munkába állás számtalan buktatójával és olykor riasztó fegyelmével, számos újdonságával akkor ismerkedünk meg, amikor már teljes értékű munkaerőként kerülünk a munkaerőpiacra és helyezkedünk el munkavállalóként. Diákként, a nyári szünetekben gyakorolt alkalmi munkák révén, automatikusan nem szerezhettünk elégséges tapasztalatokat sem a munka belső természetéről, rendjéről, sem a munkahelyi struktúráról, a munkatársakkal, felettesekkel való együttműködésről. A kellő bizonyítvány mellett szerencsétől is függ, no meg persze a családi, rokoni, baráti kapcsolatoktól, hogy azonnal rátalálunk-e a számunkra megfelelő munkahelyre. Ám azt látni kell, hogy eszményi állapotokkal aligha találkozunk, az illúziók és a való világ szembeállítása kijózanító. Egyes pszichológusok szerint a pályakezdőknél úgynevezett ráébredési sokkot is előidézhet annak felismerése, hogy a munka megerőltetőbb, mint, amilyennek az iskolapadból látszott. Sokan nehezen viselik, ha idejüket mások osztják be, a munka fegyelme szigorúbb, mint az iskoláé, az aláás fölérendeltségi viszonyok korlátozzák az önállóságot és az sem mellékes, hogy a napi munka után kevés idő marad a pihenésre, szórakozásra. A következmény: csalódottság, elkeseredés, erősödő depressziós hajlam lehet. A fiatalok között jócskán akadnak olyanok is, akik - talán ezt látván - igyekeznek húzni az időt, kibújni a munkába állás kényszere alól, s amíg csak lehet, a szülők anyagi támogatását élvezve, felelőtlenül, bohém módon élnek. Fennáll annak a veszélye, hogy ilyen fiataloknak kisiklik az élete: a drog, ital, bűnözés, öngyilkosság leselkedik rájuk. Az egészséges és reális gondolkodás szerint az út az iskolából a munkába vezet. Ám számolni kell sajnos korunk egyik súlyos tényével is, a munkanélküliséggel. A kitartó munkahelykeresés, a túlzott válogatás helyett a reális kompromisszum segítheti ennek a valós nehézségnek a leküzdését. (m, he) A fiatalok között jócskán akadnak olyanok is, akik igyekeznek húzni az időt, kibújni a munkába állás kényszere alól, s amíg csak lehet, a szülők anyagi támogatását élvezve, felelőtlenül, bohém módon élnek ( www.mia.com ) NEM CSAK PÁLYAKEZDŐKNEK Néhány útravaló gondolat álljon itt a munkába lépők számára: • Azzal induljunk útnak, hogy nekünk kell alkalmazkodnunk a munkahelyhez és a dolgozótársakhoz, beleértve a főnököket is, nem ők fognak hozzánk alkalmazkodni. • Szolidan, tisztelettudóan viselkedjünk, fogadjuk el az utasításokat! Ez nem alázatosság, szolgalelkűség, hanem a beilleszkedés alapfel- * tétele. • Először tájékozódjunk, ne alkossunk elhamarkodottan véleményt, ne kritizáljuk a munkamenetet és a kollegákat! Az előbbit még nem láthatjuk a teljes összefüggésében, az utóbbi esetében szembe fordulnak velünk adott helyzetben még azok is, akik hasonlóképpen vélekednek. • Végezzük el pontosan a ránk bízott munkát, ne méltatlankodjunk, ha ellenőrzik, vagy a hibát észrevételezik! Amennyiben nem értjük: mi volt a hiba, udvariasan kérjünk magyarázatot. • A munkahely elsősorban a munka színtere, ám az emberi kapcsolatoknak is teret ad. Legyünk barátságosak, de eleinte nem szükséges mélyebb barátságot kötni. Ez vonatkozik az intimebb kapcsolatokra is. Tartsuk távol magunkat a munkahelyi pletykáktól, úgyszintén az esetleges klikkektől! Mindezek olyan tanácsok, amelyeket jószerével később is érdemes szem előtt tartanunk, ha nemcsak megóvni, hanem javítani is szeretnénk munkahelyi pozíciónkat. Nem te vagy az egyetlen, akinek nehézséget jelent, hogy miként közelítsen tanáraihoz Két hét múlva vége a sulinak Biztosan téged is sokszor feldühített az a gondolat, hogy az iskolára mint második otthonodra tekints (Képarchívum) A legsanyarúbb sorsok Sok a kolduló gyerek Róma. Egyre több gyerek kényszerül koldulni a napfényes Olaszországban, jelenleg már mintegy nyolcezer gyermekkorú kéregét az utcán. Többnyire szervezett bűnözők kényszerítik a koldulásra őket, s napjában 50-100 eurónak megfelelő összeget keresnek fejenként a kiskorúak munkáján, illetve az adakozókon - mutatott rá egy olasz gyermekvédelmi szervezet. Bizonyított, hogy a koldulásra kényszerített gyerekek többsége a Balkánról érkezett és roma származású kiskorú. Dél-Olaszország- ban azonban a szegénység sok olasz családot is arra késztet, hogy gyermekeiket koldulni küldjék. A koldulás mellett sok a dolgozó gyermek is. Olasz szakértők szerint 31 500 hét és tizennégy év közötti gyermeket kényszerítenek munkára. Közülük 12 300 rendszeresen dolgozik, 19 200 pedig alkalmanként. A gyermekek 59 százaléka a szüleinek kell, hogy segédkezzen, gyárakban vagy építkezéseken a gyerekek 11,8-a dolgozik, a mező- gazdaságban 14,1, a kereskedelemben pedig 14,9 százaléka. A legsanyarúbb sorsúak a prostitúcióra kényszerítettek. Rómában a belügyminisztérium hivatalos adatai szerint kétszázötven kiskorú prostituált „dolgozik“, valójában azonban ezerre is tehető a számuk. Szakértők rámutatnak, hogy a prostituáltak utánpótlását biztosító gyermekkereskedelem jövedelmezőbb, mint a fegyver- vagy drogkereskedelem, az érte kiszabható büntetés azonban mind a mai napig sajnos lényegesen enyhébb. (mti) ÖSSZEFOGLALÓ Van, hogy örömmel, van, hogy kedvetlenül, de napjaid legnagyobb részét 6-tól legalább 18 éves korodig az iskolapadban töltőd. Itt alakulnak ki az első barátságok és szerelmek, tehát ide köt ifjú korod legtöbb élménye. Ám az iskola, persze, elsősorban „munkahely”, ahol bizony viselkedni kell... Azt mondják az okosok, hogy az iskola a második otthonunk. Ez azért van, mert az ideje nagy részét minden diák - tehát te is - a suliban tölti. Biztosan téged is sokszor feldühített az a gondolat, hogy az iskolára mint második otthonodra tekints. Már csak azért is, mert a suliban teljesen más viselkedési szabályok érvényesek, mint hazai környezetben. Az iskolában nap mint nap kapcsolatba kerülsz a tanáraiddal és a diáktársaiddal. Valószínűleg számodra is inkább az előbbiekkel való kommunikáció szokott problémát jelenteni. Ne izgulj, nem te vagy az egyetlen, akinek számára nehézséget jelent, hogy miként közelítsen tanáraihoz, hogyan fejezze ki magát, miként mondja el közlendőit, gondolatait, egyáltalán hogyan teremtsen a felszínesnél mélyebb, emberi kapcsolatot a tanáraival. Alapszabály, hogy a diáknak mindig tiszteletteljes udvariassággal, kerek mondatokban kell beszélnie a tanáraival. Először is mindig köszönj nekik! Nemcsak akkor, ha az iskolában találkozol velük, hanem az utcán, a színházban, a moziban, bárhol. Tartsd nyitva a szemed, és mindig próbáld meg észrevenni őket az utcán is! És még csak véletlenül se fordítsd el a fejedet, ha meglátod valamelyiküket szembejönni! így ugyanis még biztosabban felhívod magadra a figyelmet. Ha megszólítod tanárodat, akkor a tanár úr, tanárnő, tanár néni, tanár bácsi, illetve a neve (Lajos bácsi, Ági néni) mellé mindig tedd oda a kérem szócskát! így sokkal udvariasabb, és meg fogod látni, hogy ha tiszteletteljesen beszélsz, akkor ő is ugyanígy fog viszonyulni hozzád. Sok tanárnak van valami ragad- vány- vagy csúfheve. Ezek az elnevezések azonban nem publikusak. Egymás között elfogadható, ha így szólítjátok őket, ám ha jelen vannak mások is - netán egy másik tanár, de a falnak is füle van -, akkor inkább kerüld ezeket az elnevezéseket! Egyrészt megbánthatod vele azt az embert, akire a név utal, másrészt ha a fülébe jut, akkor még te is pórul járhatsz. Bármennyire is önérzetes vagy, kénytelen leszel elfogadni, hogy a tanár-diák kapcsolat egyfajta függőségi viszony. Nem vagytok egyenrangúak. Persze, ez nem azt jelenti, hogy te alacsonyabb rendű vagy, csak annyit, hogy ő már felnőtt, tanít téged, és - még ha ezt sokszor nehéz is elfogadni - koránál fogva sokkal több tapasztalattal rendelkezik, mint te. És jót akar neked! Még akkor is (vagy annál inkább?!), ha olyankor hív ki felelni, amikor éppen nem tanultál, és ötöst vagy intőt ad neked. De ne csüggedj: nem biztos, hogy a katedra túloldalán könnyebb az élet! Lehet, hogy egyszer majd te is megtapasztalod, hogy milyen! Addig azonban élvezd a diákéveket és főként a már közelgő szünetet! (s, he)
