Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-11 / 133. szám, szerda

2

VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR

ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 11.

KOMMENTÁR

Jobboldali adócsapda

MOLNÁR IVÁN

A pénzügyminisztérium magukat szakembernek nevező alkalmazottjai - hosszas számításokat végezve - nemrég szömyülködve vették tudomásul, hogy az államkasszába a tervezettnél több milliárd koronával kevesebb fog befolyni. Államkasszánk őrzőin, Ivan Miklós pénzügyminiszterrel az élen, félelemmel vegyes őijöngés lett úrrá, amit lázas keresés követett. Nagyot tévednénk azonban, ha azt hinnénk, hogy a magát jobboldalinak nevező kormányunk azt kereste, hol faraghatnának le az állami kiadásokból. Az elmúlt megbízatási időszakban a baloldali Brigita Schmögnerová pénzügyminiszter ellen oly vehemensen harcoló Miklós ezúttal is bebizonyította, hogy a baloldal elleni harc csak a közvélemény megtévesztését szolgálta. Ha az érdekei úgy kívánják, gondolkozás nélkül képes akár egyik napról a másikra újabbnál újabb adóemeléseket kitalálni. Ezúttal a jövedéki adókon, az újévtől pedig a jövedelemadókon keresztül próbálnak meg több pénzt kihúzni a pénztárcánkból, hogy azt az állam feneketlen zsákjába öntsék. Miklós egyben azonban mégis jobboldalinak számít. Nagyon jól tudja, hogy akinek pénze van, annak hatalma is van. Ennek tudatában az adóterhekkel ezúttal is azokat sújtja leginkább, akik nem tudnak kellőképpen védekezni: a szegényebb rétegeket és a náluhk-még mindig csak formálódó középosztályt. Az adóinkból élő adóhivatalnokok fantáziája azonban még Miklošét is túlszárnyalja. Ezúttal azokat próbálják meg kisemmizni, akiknek nem egy esetben már semmüyük sem maradt. Államkasszánk feltöltésének lázálmában égve a pénzügyi szolgáltatók kizsigerezett ügyfeleitől próbálnak meg még több pénzt kicsikarni. Az okot a František Mojžiš vezette BDV Szövetkezet adta.

Ez ugyanis évekig ajándékként fizette ki ügyfeleinek az őket megillető kamatokat. Ezzel az adókon jelentős összeget sikerült megtakarítania, hiszen az ajándékozás után csak 7 százalékos adót kellett fizetniük. Mindez az államnak - amely semmit nem tett azért, hogy törvényi úton akadályozza meg a pénzügyi szolgáltatók évekig tartó dorbézolását - egész mostanáig nem szúrt szemet. Most azonban, hirtelen szorultságában, az adóhivatalok egyszerre rájöttek, hogy a BDV ügyfeleinek jövedelemadót kellett volna fizetniük. Az adóhivatal szerint teljesen természetes, hogy csak évekkel tűnt fel nekik ez a hiányosság, mint az is, hogy az ügyfeleknek fizetniük kell. Azután szerintük akár nemzetközi bíróságokhoz is fordulhatnak, de csak azt követően, hogy fizetnek. Hivatalnokaink, nagyon jól tudják, hogy ezek azok az emberek, akiknél a legkisebb a valószínűsége, hogy bírósághoz forduljanak, hiszen az ezzel járó költségekre, épp az állam hanyagsága miatt, már nem maradt pénzük. Ha az államnak azonban a tőlük beszedett adóval sem sikerül kielégítenie az étvágyát, a koldusok és utcagyerekek már most gyűjthetik a pénzt például a járdakoptatási adóra, hiszen Ivan Mikloš ötletgyáros semmitől sem riad vissza.

JEGYZET

sollyal robbant be hozzájuk, frissen, üdén, mint a hajnali harmat, kuncsaftunk lányának és fiának csak annyit mondott: már megegyezett a mamával, itt most szerelni fog, lecseréli azokat a fránya, kopott részeket, aztán hűsöl- hetnek napestig a fiatalok... - Na de, kérem, nekünk a mami semmi ilyesmiről nem szólt, egyáltalán nem vártunk redőnyszerelőt... - kapkodta a levegőt az ifjú pár. A szaki összevonta a szemöldökét, mint Rózsa Sándor, és rájuk förmedt: - Naná, hogy megrendelte, hívjuk fel mobilon, ha nem hisznek nekem! Nosza, kapták a maroktelefont, felcsörgették a mamát, ám még mielőtt beszélhettek volna vele, a szerelő kikapta a kezükből, és ő tárgyalt a kuncsafttal. Bemutatkozott, s azonnal megkérdezte, hol is tartózkodik most a kedves mama, majd a választ meg sem várva hadarta, hogy: rendben, akkor már cseréli is a rolóelemeket, amennyiért megegyeztek, hát persze, csókolom, minden oké lesz, viszlát. - Nem megmondtam? - fordult még a fiatalokhoz, aztán fütyörészve, de vülámgyor- san nekilátott, bekasszírozta a lóvét, és pá, puszi, pá, elsuhant. A mama este ért haza, de az ominózus telefonból - noha alig értett belőle valamit - már rosszat sejtett, s ez a sejtés már tényként ott virított az ablakokon. Persze, ma már csak nevet rajta, de azért fejcsóválva néha eltűnődik az árnyékban, hogy lehet valaki ennyire szemtelen. Hiába, kemények a piac törvényei, de nekem ezek után ne mondja senki, hogy hűvösben nehezebb agyvérzést kapni. A mester korunk bájos gyermeke, s egy biztos: ezzel a hozzáállással még sokáig nem kell lehúznia a redőnyt.

Trükk

redőnnyel

BUCHLOVICS PÉTER

Ó, te tudomány és technika, tisztes iparosság és remek kézműves munka diadala, drága redőny!

Te, fényszűrő és enyhet adó, te, agyzsibbasztó forróságnak megálljt parancsoló, hűs félhomályt varázsoló pompás találmány, áldott legyen kacsója a mesternek, ki téged felszerelt, mártózzon pezsgő habokba kecses najádokkal, kortyoljon nektáros teát, élvezze munkája gyümölcsét örök- kön-örökké! De pülantsunk a roló mögé, nézzük, mi történt legutóbb. A mester bekopogott régi kuncsaftjához, nem kívánja-e felújíttatni redőnyeit, most rendkívül kedvezményes árnyékgyártás van, perzselő nyárban bűn lenne ezt nem kihasználni, különben is látja, hogy a redőnyök alsó része már kopott, foghíjas, a hét végére már negyven fokot jeleznek, de ő most itt és azonnal, potom ezerötért azonnal cseréli, hülye, aki nem kap rajta. A kuncsaft szelíden, de határozottan tuszkolja ki a kapun a redőnyök urát, mondván, per pillanat egy fityingje sincs, még részletre se, a szoci már messze, a nyugdíj még a délibábos távolban, itt most nem lesz üzlet, ne rámenősködjön a kedves szaki. - Ha nem, hát nem - ül be furcsa vigyorral kocsijába a kisiparos és elrobog. Egy hét múlva kuncsaftunk már kora reggel Pozsonyba utazott, hogy családi ügyeit rendezze, lótott-futott egész álló nap, és sejtelme sem volt arról, mi zajlik éppen akáclombos portáján. Mesterünk ugyanis aznap reggel széles moFIGYELO

A sikeresen lebonyolított lengyelországi népszavazás kapcsán a szociáldemokratákhoz közel álló lap úgy véli, hogy Lengyelország EU-tagságával nemcsak az unió arculata változik meg döntő módon, hanem az Európai Unió koordináta- rendszere is. „A jövőben nemcsak Brüsszelben, Párizsban, Berlinben vagy Londonban, hanem Varsóban, Budapesten vagy Pozsonyban is fontos váltókat fognak átállítani” - írta az újság.- Ne hamarkodja el a vásárlást. Való igaz, hogy a szovjet törpe óriási volt, viszont az uniós szabványok legfeljebb csak hetven centisét engedélyeznek! (Lehoczki István rajza)

TALLÓZÓ

NOyÝČAS

Exkluzív interjút adott a lapnak Ivan Lexa, aki nemrég szabadult a fél éve elrendelt vizsgálati fogságból. Amióta otthon van, a titkosszolgálat volt vezetője látványosan jól érzi magát, vidám, és már azon gondolkodik, hogy milyen vállalkozásba kezdjen. Mivel már több éve folyik ellene eljárás, ő viszont nem dolgozik, kérdéses, hogy miből fizette a sok ügyvédet. Ő azt állítja, hogy a család összetartó, segítenek a többiek, de néhány ügyvédje anyagi juttatás nélkül is hajlandó segíteni neki. A börtönben könyvet kezdett írni, de egyelőre nem jutott messze, mivel a cellában nem írhatott le mindent, ugyanis a börtönőröknek joguk volt mindent elolvasni. Arról, hogy ki volt a cellatársa, nem volt hajlandó nyilatkozni, ahogy arról sem, beszélt-e már Vladimír Mečiarral, amióta kiengedték. A politikába való visszatérésről jelenleg nem gondolkodik.

Megválasztása után a népszerűségi listák élére küzdötte fel magát, s minden jel arra vall, hogy ez aránylag tartós lesz

Klaus első száz államfői napja

Alig egy éve, 2002 júniusában, miután a Vladimír Špid- la vezette Cseh Szociáldemokrata Párt négyévi kisebbségi kormányzás után újra megnyerte a képviselőházi választást, úgy tűnt, hogy leáldozott Václav Klaus politikusi csillaga.

KOKES JÁNOS

Az általa alapított és egy évtizeden át vezetett Polgári Demokratikus Párt ismét ellenzékbe szorult, így nem csoda, hogy felerősödtek a változást, tehát Klausnak a párt éléről való távozását követelő hangok. Maga Klaus is megérezte, hogy helyzete tarthatatlan, s távozása pártjának is használna, ezért szemmel láthatóan nem nagy örömmel, de bejelentette, hogy a decemberi tisztújító kongresszuson már nem jelölteti magát a pártelnöki tisztségbe. Bár korábban már nemegyszer szóba került, de az akkor kialakult helyzetből szinte önként adódott, hogy a polgári demokraták a januárban esedékes államfőválasztáson Klaust indítsák jelöltjükként. Tekintettel a cseh elnökválasztási rendszerre, amelyben az államfőt a parlament választja meg, az ellenzéki Klausnak semmi esélye sem lett volna labdába rúgni, ha a hárompárti kormánykoalíció egységes lett volna, s nem követett volna el szinte hihetetlen hibákat. A szívósságáról közismert Klaus viszont megérezte a lehetőséget, ezért azonnal minden erejét latba vetette, hogy az államfői posztot ő nyerje meg. Pártja is nagyon jól taktizált, s Klaus nemcsak a legnépszerűbb jelölt volt, hanem végül azt is kiharcolta, hogy Václav Havel utódjaként ő került Hradzsinba. Bár Klaus igazi államférfiúi beszédeket mondott a választások alkalmával, s messze kimagaslott a többi jelölt közül, tény és való, a választás eredményét elsősorban a szociáldemokraták belső viszálya, megosztottsága döntötte el. Ugyanakkor a jobboldali Klaust a kommunisták is támogatták. Mindez ma már végül is mindegy. Václav Klaust március elején beiktatták hivatalába, s most már maga után tudja „uralkodásának” első száz napját is.

El kell ismerni, hogy Klaus következetesen tartja magát ahhoz, amit megígért: közelebb kíván lenni az egyszerű emberekhez, minden állampolgár elnöke kíván lenni, s a pártok között sem tesz különbséget. Jelzésértékű volt, amikor beiktatása után a Hra- dzsinban elnökként először találkozott a lakossággal. Míg elődjei a balkonról beszéltek, ő a várudvar közepébe helyeztette el a mikrofont, s odahívta maga köré az embereket. Azóta is fáradhatatlanul járja az országot, hogy jelezze: őt érdeklik az egyszerű emberek. Az eredmény nem is maradt el: ma Klaus, akit korábban sokan ugyan szinte istenesítettek, de legalább annyian gyűlöltek is, határozottan a népszerűségi listák élére küzdötte fel magát, s minden jel arra vall, hogy ez a helyzet aránylag tartós lesz. Nyilván van ebben egy adag populizmus is, de a politika már ilyen. Klaus a maga részéről megszüntette a kommunista párt elszigeteltségét is, s a többi párttal egyenjogúként kezeli a kommunistákat. Ezt elődje Václav Havel nem tette, s a kommunistákkal nem volt hajlandó a párbeszédre. Klaus hangsúlyozza ugyan, hogy ő sosem volt, s nem is lesz a kommunista eszmék híve, de a primitív antikommunizmus is idegen tőle. Bár van e körül vita, nagy a valószínűsége annak, hogy a kommunista pártot előbb-utóbb mások is partnerként fogják kezelni. Klaus azt az ígéretét is tartja, hogy államfőként nem fog aktívan beavatkozni a napi politikába. Ugyanakkor az első száz nap is egyértelműen bebizonyította: ennek ellenére a politikus mindent elkövet, hogy a alkotmány által adott lehetőségeket felhasználja, s megpróbálja a maga képére formálni a valóságot. A kormánnyal, illetve inkább Cyril Svoboda külügyminiszterrel egyszer keveredett nyílt vitába, mégpedig az Európai Unió jövőjét illetően. Klaus olyan fórumon mondta el - a mai cseh kormányétól részben eltérő, de egyébként közismert - véleményét a jövőbeni Európáról, ahol nyilván inkább illett volna a kormány álláspontját hangoztatni vagy taktikusan hallgatni. Érdemes még megjegyezni, hogy Klaus ál-, lamfőként sem lépett ki a Polgári

Demokratikus Pártból, kijelentette, hogy ezt felesleges gesztusnak tartja, s megmaradt egyszerű párttagnak. A pártvezetésnek állítólag nem kibicel. Úgy vélem, hogy Klaus új népszerűsége pártjának is használ, s nem véletlen, hogy a polgári demokraták ma a népszerűségi listák élén állnak. Eddigi belpolitikai tevékenységét a cseh médiumok is kedvezően értékelték és általában elismerik, hogy mostanában egy megváltozott Klausszal van dolgunk, azonban más a helyzet, ha külpolitikai ténykedését vesszük górcső alá.

Václav Klaus neve külföldön - főleg politikai és gazdasági körökben - vitathatatlanul ismert, ami önmagában véve bizony nem kis dolog. Ugyanakkor nem titok, hogy nemzetközi elismertsége meg sem közelíti elődjének nimbuszát. Klausnak ezen a téren nagyon nehéz dolga lesz. Tény, hogy Václav Havel nemzetközi hírneve és elismertsége rendkívüli. Nyilván ez bizonyos részben.a megismételheA „nagyok” nemigen szeretik Klaust, mert nem kíván hajbókolni.

tetlen rendszerváltás körüli eseményeknek is következménye, de nem csak annak. Havel egyfajta szimbóluma lett a kelet-európai rendszerváltásoknak, de közrejátszott ebben disszidensi és drámaírói múltja, valamint filozófusi hajlama is. Ha a gyakorlati politika szempontjából nézzük a dolgokat, szembetűnő, hogy Havel mindig különösebb kritikai megjegyzések nélkül támogatta a leghatalmasabbakat, az Egyesült Államok vagy a Nyugat másutt sok vitát kiváltó döntéseit, viszont Klaus ezt sosem tette. Havel támogatta a volt Jugoszlávia bombázását, Koszovó nemzetközi ellenőrzés alá helyezését vagy legutóbb az USA iraki katonai beavatkozását. Klaus mindezekben a helyzetekben sokkal visszafogottabb, sőt kritikus volt, amit bizony a „nagyok” nem felednek el neki. Akár tetszik, akár nem, ez is tény, s érdemes felette elgondolkodni. Akárcsak azon is, hogy a cseh lakosság többsége az előbb említett helyzetekben vajon kinek

az álláspontjával azonosult inkább. Ne feledjük azt sem, hogy Klaus híve ugyan az európai integrációnak, de nagyon kritikusan szemléli az Európai Unió bizonyos lépéseit, mechanizmusait. S ezt nyíltan ki is mondja. Szóval, ez is nagymértékben közréjátszik abban, hogy a mai „nagyok” nemigen szeretik Klaust, mert nem kíván hajbókolni, s minden körülmények között kész képviselni saját véleményét, ezért ezen a téren az új cseh államfő aligha tudja a jelenlegi körülmények között elfoglalni Havel helyét. Havelt szinte mindenhová hívták, Klaust kevésbé. Jól tette azonban, hogy első külföldi elnöki útja Szlovákiába vezetett. Csehországban az első száz nap alatt egyelőre csak egy külföldi államfőt látott vendégül: Rudolf Schustert. Magyarországi útjára a hírek szerint várhatóan októberben kerül sor.

Bár Klaus sok mindenben megváltozott - önmaga és a cseh társadalom hasznára egyaránt -, néhány dologban mégis a régi Klaus maradt. Rendkívüli munkabírása, aktivitása töretlen, s ez figyelemre, tiszteletre méltó. Szemmel látható, hogy nagyon jól érzi magát az államelnöki szerepben. Most valóban ő az „első”; nem pártelnök, aki felelősséggel tartozik a párttagoknak, s megméretik a négyévenkénti választáson, nem kormányfő, akinek állandóan küzdenie kell a parlamenttel, hanem államfő, aki felett már nincs senki, s akinek konkrét napi politikai felelőssége nincs. S ez Klausnak nagyon tetszik. Most lehet csak Václav Klaus a valódi Václav Klaus, az a személyiség, aki végre teljes egészében önmagát adhatja, önmaga történelmi szerepét alakíthatja. Nem vitás, hogy ez másoktól sem idegen, még ha mindezt olykor rosszabbul, ügyetlenebből is csinálják; hogy csak Rudolf Schustert említsem. Az „új” Klausra éppen ezen a téren férne rá egy kis szerénység. Mert csak önmagát teszi nevetségessé azzal, hogy - mint legutóbb az ominózus szentpétervári fogadáson történt - az alig négyperces beszélgetését George Bush amerikai államfővel szinte komoly tárgyalásként próbálja eladni. Ä sajtóval is vannak felesleges vitái. De hát ez még csak az első száz nap...

VISSZHANG Ad: Csáky: Gyurovszky a felelős, Új Szó, 2003 május 31.

Eddig miért tétlenkedtek?

A Csáky Pál miniszterelnök-helyettes véleményéről szóló, bekeretezett hír az általa elkövetett nagyon súlyos hibákról árulkodik, melyeket épp neki nem lett volna szabad a nagy nyilvánosság elé tárnia és Gyurovszky Lászlót tennie felelőssé a regionális politika brüsszeli bírálatáért. A miniszterelnök-helyettes

szerint a tárcák „ellenzik, hogy egyetlen helyen összpontosuljon a regionális fejlesztés irányítása”. A rövid cikkben megjelent következő mondatban árulta el Csáky az általa elkövetett legnagyobb hibát: „Két héten belül letesz az asztalra egy tervet, amely pontosan tartalmazza majd, mely tárcának mit kell tennie!” Ha egy átlagos felelősségű munkahelyet valaki elfoglal, a felettesétől, munkaadójától papíron megkapja munkaköri kötelezettségeinek és jogainak listáját. A jelenleg hatalmon levő kormány több mint fél éve irányítja az országot! Csak fél esztendő elteltével jut el a minisztériumokhoz a munkaköri leírás? Szerintem legkésőbb a kormány megalakulása utáni második héten meg kellett volna kapniuk a minisztériumoknak azt a tervezetet, mely alapján a kormány elképzelései szerint hajthatták volna végre a kijelölt célokat. Most vált nyilvánvalóvá kormányunk eddigi tétlensége, amikor az európai uniós belépésünk brüsszeli szakértőinek a bírálatai érkeznek. Ha a miniszterelnök-helyettesi tervezet csak mostanában kerül az egyes minisztériumok asztalára, akkor előzőleg nem lehet felelősségre vonni, bűnbakká nyilvánítani az egyes tárcák vezetőit. Nem ők a hibásak, hanem azok, akik vagy aki elmulasztotta az irányítást!

Bathó Hubert

Marcelháza