Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-10 / 132. szám, kedd
20 Agrárkörkép ÚJ SZÓ 2003. JÚNIUS 10. Herefélék szerepe a takarmányozásban Az MKP-nek nem lehet közömbös a dél-szlovákiai mezőgazdasági vállalkozások sorsának alakulása A betakarítás optimális időpontjának meghatározása ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ herefélék már régóta A I az egyik lényeges összetevői a tömegta- I karmányoknak. A lu’‘VIMNitii cerna és a lóhere többéves évelő növényként jóval ellenállóbbak az időjárás viszontagságaival szemben mint az egyéves takarmánynövények, ugyanakkor megbízható és könnyen emészthető tápanyagforrásul szolgálnak a gazdasági állatok takarmányozásában. A megfelelő sűrűségű gyommentes állományból a termelő legalább két-három évig ezért a lucernát általában a második évben a második kaszálás előtt szintén hagyják kivirágozni. A későbbi kaszálások időpontját úgy kell időzíteni, hogy az utolsó előtti és utolsó kaszálás között legalább 42 - 55 nap teljen el. Az első kaszálás általában nagy zöldtömeget eredményez, ugyanakkor ha a betakarítás alatt esős az idő, érdemes a betakarított tömegből szenázst készíteni. Szénát a későbbi kaszálásokból készíthetünk. A lóhere már a vetés első évében gyorsabb fejlődési ütemben növekszik, mint a lucerna, a 2. esztendőben szintén gyorsan kasza alá érik. A (Illusztrációs felvételek) megfelelő mennyiségű és minőségű tömegtakarmányt takaríthat be, szenázst és szénát készíthet. A pőstyéni növénytermesztési kutató- intézet szakemberei azt vizsgálták, hogy a betakarítás időpontjának meghatározásával milyen mértékben befolyásolható a takarmány minősége és az állomány teljesítőképessége. A betakarítás időpontjának meghatározásakor az állomány konkrét állapotából, sűrűségéből, fenológiai fázisából kell kiindulni. A takarmány minőségének megőrzése érdekében azonban mindenképpen növényt először a rügyezés kezdetétől a virágzásig takarítják be. Mivel az első kaszálásig nagy tömeget képez, a virágzás alatt ledőlhet, ezért a betakarítás második évében inkább korábbra kell időzíteni a kaszálást. A lóhere a lucernához képest lassabban veszít a minőségéből (fásod ik), az 1. kaszálás után 10 - 15 napig megtartja az optimális szintet. A lóhere több ízletes, könnyen emészthető anyagot tartalmaz, ezért a közvetlen takarmányozásra is alkalmasabb. A here- és fűkeverékek betakarításának időpontját a here virágzásának még az alsó levelek sárgulása és lehullása előtt meg kell kezdeni a lucerna vagy a lóhere kaszálását. Először a legsűrűbb legalább 0,5 m magasságú állományokat kezdjük el kaszálni. Úgyszintén az elsők között kell megkezdem a fekvő és a begyo- mosodott parcellák kaszálását. A lucerna betakarításakor figyelembe kell venni, hogy a növény a lignifikáció következtében veszít a minőségéből, az első kaszálás után 7-10 napig képes megőrizni azt. Az első évben a növényzet megfelelő le- gyökerezése érdekében a lucernát csak virágzás után kaszálják. A kétéves vagy annál idősebb növényállományokban az első kaszálást általában a butonizáció kezdetén, a többit a butonizációtól a virágzás időszakáig végzik. Annak érdekében, hogy a növényállományunk megfelelő hosszan teremjen, a gyökerekben növelni kell a glicidkészleteket, elejére időszítik, a lucerna- és fűkeverékeknél a lucerna teljes butonizációjának időpontjára. Mindkét keverék esetében jó, ha a fűfajta a kalászhányás időszaka utáni állapotban van. Az említett keverékekből megfelelő feltételek esetén jobban emészthető magasabb szárazanyagtartalommal rendelkező takarmányt kapunk, mint a tiszta lóheréből, vagy a lucernából. A jó minőségű széna készítése szervezési szempontból is igényes. A kaszálást lehetőleg megállapodott állandósult időjárási viszonyok között érdemes elkezdeni, s a lekaszált növényzet nedvességtartalmát minél gyorsabban 40 % alá kell szorítani, ugyanakkor fontos az is, hogy lehetőleg ne ázzon meg. A forgatást korán reggel, vagy naplemente után végezzük, hogy minél jobban megőrizzük a legértékesebb levelek le- pergését. (feld, -yl) Csallóközi kesergő (Illusztrációs felvétel) POMICHAL ISTVÁN MKP képviselői nemrégiben a parlament épületében fogadták a Dunaszerdahelyi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kamara választott képviselőit. A megbeszélésen jelen volt az MKP részéről Harna István, Hamerlík Richárd és Farkas Pál parlamenti képviselők, Simon Zsolt földművelésügyi miniszter és Podstránsky Vladimír pénzügyi államtitkár, valamint a kamara részéről Papp István, az agrárkamara járási elnöke és Móricz Zoltán, a kamara ellenőrző bizottságának elnöke. Papp István beszámolt a járás mezőgazdasági üzemeinek 2002-ben elért gazdasági eredményeiről, amelyeket az elmúlt 10 év távlatában összehasonlított és értékelt. A 2003-as év első negyedévi eredményeinek ismertetése után felhívta a figyelmet arra, hogy ha a jelenlegi gazdasági helyzet nem változik, akkor az év végére közel 250 millió korona veszteséget könyvelhetnek el a régióban mezőgazdasággal foglalkozó vállalkozások. Segítséget és támogatást kért az MKP képviselőitől az aggasztó válságos helyzet orvoslására, rámutatva azokra a lehetőségekre, amelyekkel javítani lehetne a kialakult állapoton. Simon Zsolt földművelésügyi miniszterválaszolt a beszámolóban elhangzott kérdésekre. Rámutatott arra, hogy a felvetett gondok a múltban történt mulasztásokból erednek. ígéreteit tett arra, hogy az ő részéről mindent megtesz annak érdekében, hogy ne csak a dunaszerdahelyi gazdák helyzete javuljon, hanem az országos agrárválság is megoldódjon. Móricz Zoltán hozzászólásában részletesebben indokolta az elhangzottakat. Elemezte, milyen hatással van, illetve lesz az agrárválság a lakosságra. Továbbá kitért arra, hogy az MKP-nek nem lehet mindegy, milyen lesz az anyagi helyzete azoknak, akik pénzüket a mezőgazdasági vállalkozásokba fektették. Ő is az MKP politikusainak segítségét kérte a régió nevében. Farkas Pál rámutatott az érdek- védelmi szervezetek munkájának fontosságára. Szorgalmazta az értékesítési szövetkezetek létrehozását, illetve a meglévők munkájának nagyobb hatékonyságát, amelyeknek jobban kellene alkalmazkodniuk a kialakult jelenlegi gazdasági helyzethez. Podstránsky Vladimír szerint az ország agrárgondjainak orvoslására sürgősen legalább két milliárd koronára lenne szükség. Ennek előteremtése és hatékony elosztása időbe telik. Türelmet és nagyobb bizalmat kért a kamara képviselőitől. A csaknem két órás találkozón többek között terítékre került a sertés- , a tej- és a baromfi ágazatot sújtó válság. Szó volt a repcekárokról, az aszályról, az öntözés támogatási rendszerének hiányosságairól, a várható aratási eredményekről, a SAPARD programról, a vágóhidak csatlakozási gondjairól, a piacszabályozási hiányosságokról, a nemzeti kvóták elosztásáról A jelenlevők mindkét részről fontosnak tartották az elhangzott információkat. ígéretek hangzottak el, hogy az MKP politikusai a lehetőségekhez képest mindent el fognak követni annak érdekében, hogy az agrárszférában jelentkezett gazdasági gondokon javítsanak. A megbeszélés zárószavában Harna István úgy értékelte a találkozót, hogy az kiindilópontja lehet a további együttműködésnek, melynek célja a csallóközi régió agrárgondjainak rendszeres elemzése lesz. A nyári forróságok alatt az állatok előtt legyen mindig elegendő friss folyadék A kellő mennyiségű és minőségű ivóvíz ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLITÁS állatok táplálkozásában nélkülözhetetlen szerepe van az ivóvíznek, s noha ezt a tényt mindenki elismeri, a gyakorlatban mégis inkább a takarmányadagok pontos mennyiségének kiszámítását helyezik előtérbe, s nem mindenütt fordítanak kellő figyelmet arra, hogy az állatoknak a takarmány mellett mindig megfelelő mennyiségű ivóvíz álljon a rendelkezésükre. Fontos ez azért is, mert a takarmány hasznosulása nagymértékben függ az állat folyadékháztartásától, hiszen a szomjazó állatok egyúttal kevesebb takarmányt is fogyasztanak. Az egyes állatfajok számára a szükséges napi folyadékmennyiségre általában az általuk elfogyasztott takarmány szárazanyagtartalma alapján következtetnek. A sertések például egy kilogramm szárazanyaghoz 7-8 liter vizet, baromfi és a juhok ugyanennyi mennyiséghez 2-3 liter vizet igényelnek. Természetesen az elfogyasztott víz mennyisége többek között függ az állatok korától, a takarmány összetételétől, a környezet hőmérsékletétől, az állat fiziológiai állapotától stb. A fiatal állatok például jóval több vizet igényelnek mint az idősebb egyedek, ugyanez érvényes a rendszeresen szoptató anyaállatokra is. Több folyadékra van (Illusztrációs felvételek) szüksége azoknak az állatoknak, ezért különösen nagy gondot kell amelyeket rendszeres teljesít- fordítani az itatok tisztántartásá- ményre ösztönöznek (pl. a tojás- ra is. Az itatásra szolgáló ivóvíz termelésre fogott tyúkok). hőmérséklete 10-12 fok körüli leA nyári forróságok alatt ne feled- gyen, ha ettől alacsonyabb, akkor kezzünk meg arról, hogy az álla- az állat szervezetének kell plussz- tok ivóvizét rendszeresen, akár energiát pazarolnia arra, hogy a naponta többször is cseréljük, el- testének hőmérsékleti szintjére sősorban akkor, ha nem automata emelje. A túl hideg ivóvíz egyút- itatóberen-dezésekkel oldjuk meg tál különböző betegségek előidé- az állatok ivóvízzel való ellátását, zője is lehet, ugyanakkor a túl Erre elsősorban azért van szűk- meleg víz viszont nem csökkenti ség, mert a nagy melegben fel- kellően a szomjúságot, és szintén gyorsul a káros mikroorganiz- hordozója lehet a betegségek csí- musok szaporodása a vízben, s ráinak. (yl) AGRÁ R KOI <.K í P AzúiapMBuinm A mellékletet szerkeszti: T. Szilvássy László Levélcím: Agrárkörkép, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
