Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-09 / 131. szám, hétfő
ESEMÉNYEK, EREDMÉNYEK, CSÚCSOK 2003. június 9., hétfő 15. oldal Nem történt semmi, csak kikapott a válogatott a törökök elleni Eb-selejtezőn Csodák pedig nincsenek Pozsony. A szombati meccs volt az utolsó lehetőség, hogy a szlovák csapat versenyben maradhasson a 2004-es portugáliai labdarúgó Eb-n való részvételért. Hiába. Az együttes vereséget szenvedett, elúszott a hajó, s nem maradt más, csak a bánat Óperenciás tengere. Most már csupán annyi esélye van, mint annak, hogy a két párhuzamos valahol a végtelenben találkozik. TOMI VINCE Amikor a törökök a 12. percben belőtték a gólt (Bastürk elviharzott a jobb szélen Hlinka mellett, visszagurított Tugayhoz, akinek a lövését a kitűnő König kiütötte, de a teljesen tisztán álló Nihat kapásból a hálóba vágta a labdát), a hátralévő 80 perc fényesen igazolta, nincsenek csodák. Persze sokan reménykedtek (mint a szlovák futball kapcsán általában): hátha mégis vannak. Minden gőzért kár volt azonban, mert a varázspálca nem lele- dzett a hazaiak kezében. Hiába mondták a meccs előtt, hogy a félholdasok nincsenek formában, hogy agresszív, letámadásos, kemény játékkal „megfoghatók”, ha nyomás alatt vannak, hibát hibára halmoznak, egy az egyben ver- hetők. Erre fel mi történt? A letámadásból nem lett semmi, mert Nem ítélt tizenegyest Hauge látta a lcezezést Pozsony. A szlovák labdarúgó-válogatott szurkolói neheztelnek a szombati Szlovákia-Törökország mérkőzés játékvezetőjére, a norvég Terje Haugera, aki a 45. percben nem ítélt tizenegyest a hazaiak javára, pedig Demo kapura fejesénél Hakan Sükür a büntetőterületen belül kézzel ért a labdához. „Jól láttam az ominózus esetet, a török futballista csakugyan kézzel ért a labdához, de vétlen kezezés- nek ítéltem az esetet. Túlságosan közel, ráadásul háttal állt a kapura lövő ellenfeléhez” - -magyarázta döntését a 37 éves tapasztalt norvég játékvezető, aki az idén több BL-meccset vezetett. (SITA) felrúgni sem tudták őket, annyira gyorsak, mozgékonyak, ügyesek, technikásak voltak. Beszorítani őket? Ugyan kik tették volna? Németh Szilárd, aki olyan magányos volt elöl, mint egy lírai költő? Nevetséges. Akárcsak az, hogy a csapat minden áron győzni akart, de az össze-vissza beszélő Jurkemik edző csak egy klasszikus csatárt küldött a pályára. Tőle várta a megváltást. No meg azoktól, akiknek fel kellett volna zárkózniuk hozzá, a nehézkes, lompos Karhan- nak, a helyét nem találón Janočko- nak, a „láthatatlan” Michalíknak, a szürke Demonak. Nem, ez így nem ment. Szilárd ugyan megállás nélkül küzdött, futott, gólpasszokat adott (a 2. percben például Demonak), lövésekkel próbálkozott, de társakra lett volna szüksége. Olyan emberre, aki összefogta volna a társaságot, mondván: „Ide nekem a labdát, majd elosztom!” A szombati csapatban azonban csak „zon- goracipelők” bóklásztak, loholtak LADISLAV JURKEMIK, a szlovák válogatott vezetőedzője: „Színvonalas mérkőzést vívtunk a világbajnoki bronzérmessel, sok lehetőséget kidolgoztunk, a játék képe alapján legalább a döntetlenre rászolgáltunk volna. Azonban a futballt gólra játsszák, s nekünk nem sikerült a hálóba találnunk. Védenceim maximálisan igyekeztek, de nem nyújtottak olyan teljesítményt, mint ősszel az angolok ellen. A norvég bíró is befolyásolta a végeredményt, hiszen az első félidő hajrájában nyilvánvaló kezezésért nem ítélt tizenegyest a javunkra.” SENOL GUNES, a török együttes szövetségi kapitánya: „Mivel nem a legjobban kezdtük az Eb-selej- tezőket, egyértelműen győzni jöttünk Pozsonyba. Különösebb nehézségek nélkül begyűjtöttük három pontot. Jóval gyorsabbak és a pályán, passzoltak a semmibe. Az összjáték nemhogy döcögött, hanem egyenesen siralmas volt. Hogy akadtak lehetőségeik a hazaiaknak? Igen, de nem kijátszott helyzetek után, és különben is nagyon szórványosan jutottak befejezéshez. Mit szóljanak akkor a vendégek? Néhányszor úgy kipasszolták egyérintőzve ellenfelüket, hogy azok csak futkároztak, mint pók a falon, s tulajdonképpen az egész meccs folyamán ők irányították a játékot, de König eszén nem tudtak túljárni. Kár a kihagyott helyzeteken siránkozni, így megy ez már évek óta a tétmeccseken. Ez nem pech. Valami más. Tudáshiány. A játékot kell nézni, amely ezúttal is olyan volt, mint egy réges régi fotó: kicsit megkopott, kicsit szürke, kicsit elavult. Nem csoda hát, hogy a jobb, egységesebb, technikásabb, gyorsabb török csapaté lett a győzelem és a prémium, a szlovákoknak pedig ismét a futball aprópénze, a tanulság maradt. technikásabbak voltunk a hazaiaknál. Ha a szlovák kapus nem véd olyan jól, nagyobb arányban is nyerhettünk volna. Örülök, hogy továbbra is versenyben maradtunk a csoportelsőségért.” NÉMETH SZILARD: „El vagyok keseredve, hogy már a selejtező hajrája előtt elszálltak a reményeink. Azt hiszem, játékunkkal nem okoztunk csalódást, ám ezúttal is elpuskáztuk helyzeteinket - egyet én is kihagytam - amiért nagy árat fizettünk. Ha Demo a mérkőzés elején belövi a ziccert, minden egészen másként alakul.” RASTISLAV MICHALÍK: „Nagyon fáj a vereség, annál is inkább, mert a találkozó egyetlen gólja az én hibámat követően esett. Rosszul kezeltem le a labdát, s ebből indult gyors török ellentámadás, amely végén Nihat a hálóba lőtt. (sz. z.) SZLOVÁKIA-TÖRÖKORSZÁG 0:1 (0:1) Góllövő: Nihat (12.). Játékvezető: Hauge (norvég), 15 000 néző. Sárga lap: Klimpl, Demo, ill. Bastürk, Okán, Emre. SZLOVÁKIA: König-Klimpl, Zeman, Hlinka (46. Vittek), Labant-Karhan (71. Mintái), Petráš, Demo, Michalik (77. Kisel)-Janočko-Németh. TÖRÖKORSZÁG: Rüstü-Fatih, Alpay, Bülent, Ergün-Okan (59. Tay- fun), Bastürk (80. Bolkan), Tugay, Emre (90. Ibrahim)-Nihat, Hakan Sükür. Adatok a meccsről: kapura tartó lövések 2:6, mellé 3:3, szögletarány 8:4, szabálytalanságok 16:10. VÉLEMÉNYEK Vesztett állásból fordított, majd emberhátrányban nyert a magyar csapat Szabics Imre vezényletével ÖSSZEÁLLÍTÁS Budapest. Versenyben maradt a magyar labdarúgó-válogatott a jövő évi portugáliai repülőjegyekért, miután a szombati Európa-bajnoki selejtezőn 0:1-ről fordítva 3:1-re verte a korábbi mérkőzésein még gólt sem kapó lett nemzeti csapatot. Az első játékrészben többnyire a lett válogatott akarata érvényesült, Gel- lei Imre csapatának gyakorlatilag helyzete sem akadt, a vendégek egy kósza kontrából ráadásul a vezetést is megszerezték. A második 45 percben aztán összeállt a magyar csapat játéka, és amikor lendületbe jött az együttes, még Juhár kiállítása sem zökkentette ki a nemzeti tizenegyet. Második félidei teljesítményét tekintve a magyar csapat megérdemelten győzött a kulcsfontosságú mérkőzésen és bizakodva várhatja a szerdai, San Marino elleni összecsapást. Ahogy említettük a szünetig nem sok jót ígért a magyarok játéka, nem tudott áthatolni a vendégek védelmén, sőt a 38. percben gyakorlatilag a semmiből szerzett vezetést a vendégcsapat: egy baloldali beadást követően az ötösön egyedül ácsorgó Verpakovskis senkitől sem zavartatva a kapu bal oldalába emelt. A szünet után egy csapásra minden megváltozott, a Szabics-Gera-Lisztes-Kenesei négyes vezérletével a fehérmezes magyarok felpörgették a játékot, s ez már sok(k) volt a stabilnak tűnő lett védelemnek. Az 51. percben a nemrég még csak az utánpótlás-válogatottban vezéregyéniségnek számító Szabics fejelt gólt, majd nyolc perccel később egy csodálatos akció végén másodszor is eredményes volt: Gera szenzációs labdával ugratta ki Lisztest, aki remekül emelt középre, s a berobbanó Szabics pedig négy méterről léc alá bombázott. A fordítás után úgy tűnt, hogy a listavezető kiütéses vereséget szenvedhet, de a 61. percben Juhár egy elkerülhetetlennek látszó szabálytalanság miatt piros lapot kapott, a védő a felezővonalnál, utolsó emberként elkaszálta Verpakovskist. Ezután taktikai okokból Kenesei helyett a hosszú sérülés után visszatérő Lendvai Miklós jutott lehetőséghez, s jól oldotta meg feladatát. A vendégek szerették volna ledolgozni hátrányukat, de ötlettelen játékkal erre esélyük sem volt. Még akkor sem, amikor egy durva szabálytalanság miatt a hajrában Gera Zoltán megsérült, így gyakorlatilag kilenc emberrel kellett játszania a Gellei-csapatnak. De a hátrány is előnyt jelentett, a 87. percben szabadrúgás után a védők üresen hagyták a szerintük már veszélytelen ferencvárosi csatárt, aki felugrás nélkül, az ötös vonaláról a jobb alsó sarokba csúsztatott, (sr) MAGYARORSZÁG-LETTORSZÁG 3:1 (0:1) Góllövők: Szabics (51., 59.), Gera (86.), ill. Verpakovskis (38.). Játékvezető: Merk (német), 6000 néző. Sárga lap: Urbán, Fehér Cs., ill. Kolinko, Astafjevs. Piros lap: Juhár (61.). MAGYARORSZÁG: Végh-Urbán, Dragoner (39. Gera), Juhár-Fehér Cs., Lisztes (78. Böőr), Lipcsei, Dárdai, Lőw-Szabics, Kenesei (65. Lendvai). LETTORSZÁG: Kolinko-Blagonadezdins, Stepanovs, Zemlinskis, Isa- kovs-Rubins, Astafjevs (85. Semjonovs), Laizans, Bleidelis (79. Stolcers)-Verpakovskis, Lobanovs (70. Miholaps). Dárdai karszalaggal A szülők büszkesége Budapest. Egy 27 éves fiatalembert valamelyest kárpótolt a sors. Dárdai Pál csaknem egy esztendővel ezelőtt veszítette el a tragikus hirtelenséggel Balázs nevű öccsét. Most a Hertha légiósa viselhette Király Gábor sérülése után a csapatkapitányi karszalagot. Nem véletlenül volt büszke rá a lelátón helyet foglaló édesapja, édesanyja és felesége. Dárdai Pál talán az öccsére is gondolt, amikor a stadion gyepére vezette a nemzeti csapatot. (NS) Budapest. A Magyar Labdarúgó Szövetség számos magyar közéleti személyiséget hívott meg a Magyar- ország-Lettország Eb-selejtezőre, s a vendégek elhatározták: az Üllői úti és siófoki botrány kapcsán közös nyilatkozatban ítélik el a pályákon tapasztalható erőszakot. „Alulírottak a mai napon a magyar labdarúgás súlyos válságában közös nyilatkozatot teszünk, amelyben a tiszta, Dárdai Pál (NS-felvétel) fair játékért rajongó drukkerek nevében kiállunk a gyönyörű és nemes futballhagyomány mellett, és elutasítjuk a pályákon megnyilvánuló erőszakot, gyűlölet és rasszizmus minden formáját. Aki gyűlöletet szít, és rönkre akarja tenni a legszebb játékot, annak tudnia kell: mi sokkal többen vagyunk”. - Sajnálatos, hogy egy kisebb csoport nem nézi ezt jó szemmel és tönkre akarja tenni mások szórakozását - fűzte hozzá Bo- zóky Imre, az MLSZ elnöke. EDZŐSZEMMEL GELLEI IMRE, a magyar válogatott szövetségi kapitánya: „Nagyon fontos a győzelem, hogy életben tartsuk továbbjutási esélyeinket. Az első félidőben remekül védekezett a lett csapat, ezután döntöttem úgy, hogy főleg a középpályás sort erősítem meg, így állandó nyomás alatt tudjuk tartani ellenfelünk kapuját. A folytatásban minden pályán lévő játékos keményen küzdött, és sikerült a magunk javára fordítani a meccset. A Szabics, Lisztes, Gera, Kenesei négyes jó felfogásban gyorsan játszott és ez hozta meg a sikert.” ALEKSANDRS STARKOVS, a lett csapat szövetségi kapitánya: „Annak ellenére, hogy az első félidőben jól játszottunk, a magyarok rászolgáltak a győzelemre. Á szünet utáni első negyed órában határozottan futballoztak, összességében jól használták ki helyzeteiket, és így megérdemelten nyerték meg a mérkőzést.” (ORIGO) Lett volna miért lelkesedni Kevesen a lelátón Budapest. A lett dobos csak verte és verte ütemesen, önfeledten, tam, tam, tam, tam. Pedig akkor még nem volt miért lelkesedni, hiszen a Puskás Ferenc-stadion hét órakor még olyan üres volt, mint egy hentesüzlet bombariadó után. De a vendégdrukkereket ez picinykét sem zavarta, ők örültek, hogy itt vannak, a gyönyörű, forró, helyenként büdös Budapesten. Sajnos később sem voltak sokan a lelátón, még azt is mondhatnánk, bántóan kevesen drukkoltak a nemzeti csapatnak. Mondhatnánk, hogy mindez érthető, az embereknek elegük van a futballból, és nemcsak a színvonalból (színvonaltalanság- ból), hanem a lelátói hangulatból. Ez a szombat nem hozta el a várva várt összefogást, és megbékélést a szurkolók és a futballisták között. Negyed kilenc előtt két perccel masírozott ki a pályára a tiszta fehérben játszó magyar és a bordóba öltözött lett válogatott. Az embernek a szíve sajdult belé, hogy a lelátóról egyszerűen hiányzott a magyar szurkolótábor... (NS) Amikor még Juhár (balról) is pályán volt. Verpakovskisszal csatázik. (ČTK/AP-felvétel) Hírességek közös nyilatkozata az erőszak ellen Sokkal többen vagyunk MTI-JELENTÉS Demo (balról) kemény csatában a labdáért Fatihhal (Reuters-felvétel)
