Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)
2003-06-07 / 130. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 7. VENDÉGKOMMENTÁR Tűréshatár közelében? BERECK JÓZSEF Mi tagadás, ez a nyár is jól kezdődik! Dráguló cigaretta, sör, benzin, miegymás. S ez még csak a kezdet, mondja lakonikusan az egészség- ügyi tárca decensen borostás arcú főkorifeusa is, amikor a hét eleji lapok jókat sztoriznak a húszasokkal való legújabb össznépi játék beindításának zökkenőiről. Akkor talán böngésszünk az induló ünnepi könyvhét kínálatából. Sajna, ma már a könyv is fölöttébb drága, de legalább igazi menedék. Menedék? Ilyen sorokkal? „Kotródom el a világból, / halálos fáradt ember. / Kotródom, vége, / nincs mit hívni / mentségre, segítségre.” S egyáltalán, miért éppen a végletes kimerültség könyve akad ilyenkor a kezembe? Nem a költői kimerültségé, hanem a testi-lelkié. Persze nem kell ahhoz költői „eligazítás”, hogy sokszor magunk is úgy érezzük, már a tűréshatár közelében járunk, hogy nem bírjuk tovább cérnával, nem lehet (érdemes) úgy élni, ahogy élünk. A lelki sérülések statisztikái is arról tanúskodnak, hogy egyre több bajunk van a saját kis egyéni mélypontjainkkal - s nem is mindig a növekvő életkor, illetve a mostanihoz hasonló, mind közönségesen reformnak becézett népsarcolás függvényében. Egyszerűen nem tudunk mit kezdeni azokkal a gyakori állapotainkkal, amikor elfogy a pénzünk és a humorérzékünk, s úgy érezzük, teljesen magunk alatt, egyenesen a padlón vagyunk. A média persze szorgalmasan sulykolja belénk a mindenható életstratégiákat: Próbálj spontánabb lenni! Bízzál magadban! Tanuld meg olyannak látni magad, amilyen a legjobb perceidben vagy! Tanuld meg jóindulatú szemmel nézni magadat és embertársaidat! Fogadd el hibáidat! Nem csak az vagy, akinek látszol, ezenkívül más is: különb nála! A magazinokban, tévés-rádiós beszélgető műsorokban gyakran ismert emberek is vallanak arról, mit tesznek, ha bajba kerülnek, ha a padlón vannak. Egyesek például veszettül dolgozni kezdenek, forró kádfürdőt vesznek, komolyzenét hallgatnak, autóval száguldoznak, mások a borospohár felé nyúlnak, elviszik a kutyát sétálni, moziba mennek, csülkös bablevesre gondolnak vagy napokra elzárkóznak a külvilágtól. Az ismert emberek ezen a téren tehát ugyanolyanok, mint mi, ismereüenek. Én például kocogni, futni szoktam azelőtt a mélypontjaimon, de már ebből is kiöregedtem. Marad számomra tehát ama madáchi zárómondat Az ember tragédiájából, és a várhatóan elszaporodó nyavalyáim miatt lehetőleg mindig lapuljon a zsebemben készenlétben néhány húszas... JEGYZET |í 1 azért is, ha betegkísérőként belépünk az orvosi rendelőbe, vagy ha beteglátogatóként ádépjük a kórház küszöbét. Aztán majd azt is úgy magyarázzák meg: csupa jó dolog az nekem, hogy kötelezővé tették számomra ezeket a belépőket, mert ezek a kis összegek nem terhelik meg a pénztárcámat. Hát nem lópelenka ez is, meg az is, hogy az élet- színvonal javítására tett, szak- szervezeti követelések meghallgatásával nem sietnek annyira az illetékesek, mint az előrehozott áremelő intézkedésekkel. Rám adják a lópelenkát az előrehozott áremelésekkel is, és ahogy a húsz koronák esetében, még ostobának is néznek. Mert ez esetben is mint mentális problémákkal küszködő dedósnak megmagyarázzák, hogy miértjó nekem ez az előrehozott áremelés. Azért, mert olyan termékek árát emelték, amelyeket nem kell megvennünk, ha nincs pénzünk. Na bumm! Kerek, okos magyarázat ez a maga igazságával, ám még a fogyatékkal élők európai éve alkalmából sem vagyok hajlandó némi im- becillisséget kifejező fejmozdulattal rábólintani. Mivelhogy tartom magamat ahhoz, amit Hezitálná szokott az ilyen érvelésekre mondani: sok van, mi csodálatos, de az embernél csodálatosabb nincs... csak ne akarja kezébe venni az időjárás irányítását. Mert abból csak katasztrófa lenne! Oda lenne az amúgy sem virágzó és terménydús mezőgazdaság, mint a bécsi fiákerlovak pelenkázásával a szennyező potyadék. Legújabban lópelenka TALLÓSI BÉLA Nem tudom, mit szólnak a bécsi fiákerlovak ahhoz, hogy kötelezővé teszik számukra a lópelenkát? Bizonyára semmit, még csak nem is nyihognak hozzá. Legfeljebb az állatvédők okvetetlenked- nek majd megint - joggal -, hogy szegény paripákból csak azért csinálnak szánalmas látványt, mert nem várostiszták: a belváros kellős közepén, munka közben csak úgy, illetlenül, szemérmetle- nül, mindenki szeme láttára könnyűének magukon. Esetíeg még Rózsa Sándor pattintana karikás ostorával, amúgy betyáro- san, és mondana egy cifrát a ló- pelenkás lovak láttán. Szegény bécsi lovakért legalább valaki, de értünk ki emel szót, hogy folyamatosan ránk adják a lópelenkát. Mert minek minősítsem azt, hogy kötelezővé tettek számunkra valamiféle belépődíjat az egészség- ügyi ellátásért. Mondván nagy megnyugtatással, nem olyan nagy vágás ez, nem kell ezt olyan nagyon nyögni, hiszen olyan alacsony ez az összeg, hogy nem terheli meg az egészségügyi ellátásra szorulókat. Egyelőre talán nem, de... félő, ezt a díjat továbbiak követik majd. Nem akarok ödeteket adni, de el tudom képzelni, hogy a peronon való tartózkodásra jogosító peronjegyhez hasonló illetéket is megérünk még az egészségügyben: vagyis kötelező díjat kell majd fizetni FIGYELŐ Gyorstalpaló tanfolyamon Mikuláš Dzurinda a hét közepén repülőgépre ültetett szakértőket, s Portugáliába utaztak, hogy ott vegyenek némi leckét, miképp is kell valójában felhasználni az EU- s pénzügyi alapokat. A kormányfőt elkísérte Gyurovszky László régiófejlesztési miniszter is, aki korábban azt állította, az eddigi belépők közül csak Írországnak sikerült 90 százalék körül felhasználnia a csatlakozás utáni felzárkóztatásra szánt pénzeket, a többiek 30-60 százalékon teljesítettek. A Sme szerint a portugálok elmondták, ők 99,7 százalékig kimerítették a felajánlott EU-s pénzeket. A titok nyitja szerintük az volt, hogy az ország időben megfogalmazta, mire akarja költeni a támogatásokat. Fejlesztették a közúthálózatot, a helyi kisvállalkozók kaptak kedvezményes hiteleket. Portugália 1986-ban lépett be az EU-ba, nagyon szegény államként, de Brüsszel segítségével mára teljesen megváltozott. A 90- es évek elején a GDP 8,5 százaié^ kát adták az EU-s támogatások. A gyorstalpaló tanfolyam Lisszabonban csak öt órán keresztül tartott, de a szlovákiai szakértők értékes tapasztalatokkal lettek gazdagabbak.- Gyerekek, ha majd mást is néztek, nemcsak azokat a valóságizéket, akkor megtudjátok, hogy csodálatos a magyar nyelv, mert nemcsak azt ismeri, hogy ágyba vinni, megdugni, megkefélni... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ DER SPIEGEL Az Egyesült Államok „blöffölt”, amikor Colin Powell amerikai külügyminiszter februárban az ENSZ- ben állítólagos bizonyítékokat mutatott be az Irak által birtokolt tömegpusztító fegyverekről - jelentette ki világszervezet egyik német leszerelési ellenőre a Der Spiegelnek adott interjúban. „Amit Powell mondott, egyszerűen nem felelt meg a valóságnak” - mondta a tekintélyes német hetilapnak az iraki fegyverzetellenőrzésekben 2002 decembere és 2003 márciusa között részt vevő Peter Franck. Az interjút tartalmazó lapszám ma kerül utcára. Az amerikai külügyminiszter a Biztonsági Tanácsban bemutatott egyebek közt egy olyan műholdas felvételt, amelyen állítólag egy vegyi mentesítő jármű volt látható, ezzel mintegy bizonyítva, hogy Irak vegyi fegyverek kifejlesztésén dolgozik. A kép azonban Franck szerint valójában egy tűzoltóautóról készült. Rámutatott, hogy az Egyesült Államok más téren is hamis adatokkal szolgált az iraki hadsereg létszámára és fegyverzetére vonatkozóan. Az egyik iraki légi bázis helyszíni ellenőrzésekor például bebizonyosodott, hogy a Washington által adott becslések ötszörösen meghaladták a támaszponton levő repülőgépek tényleges számát. HÉTVÉG(R)E Szeresd a Fradit, és dalolj velünk! Csáky Pál lemondott, Lexa a börtönben maradt, Szlovákia elfogadta a kedvezménytörvény módosítását, bajnok lett a Fradi. Ahogy az a nagykönyvben írva vagyon. Döbbenetesen, sőt bántóan nyugodt és kellemes hét, illetve múlt hét vége van mögöttünk. MOLNÁR NORBERT Hát, végre lemondott a sokat űzött Csáky Pál. Legalább nem fogja be- letörölgetni talpát a szlovák média. Megértette a mi Pálunk (mert a miénk), hogy fölöslegesen száll szembe a sorssal, a saját nyara szempontjából sem mellékes lépés volt ez, hát még az MKP-jéből, mert, ugye, mindig a kicsit bántják, még ha a felelősség nem is az övé, amivel, persze, nem azt akarom mondani, hogy a felelőtlenség igen, szóval, lemondott, mert tudta, hogy egy snassz demokráciában a politikus olyan dolgokért is felel, amelyekről nem tehet, sőt, amelyekről nem is tud. Én sajnálom őt, mert vannak nála gyengébb miniszterek is, de ő legalább merte vállalni a következményeket, mert az ember eredendően esendő és nem esetien, nem baj, majd rá szavazunk az európai parlamenti választásokkor, mert büszkén tudja viselni sorsát. Nem jött ki a vizsgálatiból az Ivan Lexa nevű titkos szaki sem, túl sok a feketepont a bizijében ahhoz, ez nem hír, csak konstatálom, hogy mindenki a helyén van; Golgota jobbra, Golgota balra, azért a kálváriák között tegyünk némi különbséget. Nem szakad meg a szívem, hogy Lexa a forró nyarat a hűvösön tölti. Pozsony gond nélkül elfogadta a kedvezménytörvény módosítását, Szabó Vilmos államtitkárból kiütötte a levegőt Miroslav Mojžita külügyi hivatalvezető, amikor ezt közölte vele, meg azt is, hogy egy ország szuverenitása nem rongyos húszezer forintról szól, amire Szabó hamiskásan azt mondta, pedig kicsit kekeckedhettetek volna, mert a költségvetési hiány megbokrosodott. Bajnok lett a Fradi! A franc tudja hányadszor álltak a dobogó tetején az aranylábú gyerekek, mert megérdemlik, fél Budapest ott őrjöngött az Üllői úton, ölelgették egymást a szurkolók és a játékosok, aztán minden futballistát levetkőztettek, hogy ereklyeként őrizzék a drukkerek a mezeket, gatyákat, zoknikat, az izzadságot lefagyasztják, olyan hangulat volt, hogy az se lett volna baj, ha csak ezüstérmes a Fradi, mert akit szeretünk, azt betegen is szeretjük, hátborzongató volt, tűziPozsony gond nélkül elfogadta a kedvezmény- törvény módosítását. játék, a Zöld sasok, szárnyaljatok néhány hamiskás dallama úszott a levegőben, majd a „Szeresd a Fradit, / és dalolj velünk / ha nem szereted / agyonverünk” összeka- csintós rigmus bukkant elő, felejthetetlen volt. A Fradi-futballisták gyermekei amolyan kongresszusi Fidesz-csemeték voltak, játszottak a fűben, és élvezték, hogy apu a sztár, akit a vállukon visznek a szurkolók, a Fradi-feleségek már az éjszakát tervezték, a gyereket inkább leadják a mamának. Csupán Várszegi Fradi-tulajdonos volt némileg szomorkás, neki a szíve az MTK-hoz húz ugyanis, de inkább a jövedelem, mint a lélek nyugalma. Még az MTK-ások átjöttek az Üllőire, gratuláltak a ve- télytársaknak, jó mulatság, férfimunka volt, a debreceniek meg elolvadtak a bronzéremtől, Szentes edző a fűre feküdt, úgy ünnepelt, a játékosok meg futkároztak a pályán örömükben, összeölelkeztek a fradistákkal a Barátság kőolajvezeték jegyében. Pfű, de kapnak a lettek, harapható a csapatszellem. Tudunk mi, ha nagyon akarunk. Csak képesek legyünk mindent méltósággal elviselni. (A fenti sorokat még a múlt héten megírtam, mert elmentem külföldre egy hét szabadságra. Azért mertem ezt megtenni, mert nálunk minden kiszámítható.) HETI GAZDA(G)SÁG Merész adóreform - majd megreformálják TUBA LAJOS A kis lépések hetét éltük: több olyan kérdésben született előrehaladás, amely egyszer alapvetően változtatja meg a hazai életkörülményeket. A kormány jóváhagyta és a parlament elé terjesztette az adóreformot. Ezzel kapcsolatban hosszasan sorolhatnánk a kérdőjeleket, de azért el kell ismernünk, hogy lenyűgöző a rendszer átfaragása és egyszerűsítése. Aki eddig azt kifogásolta, hogy a szlovákiai kormánypolitikusok sok fennkölt beszéd után rendre visszahőkölnek a tettektől, ezúttal elégedett lehet. A nagy ugrásra jó bizonyíték, hogy a cseh kormányfő szakmai fórumokon hetek óta mást sem tesz, mint igyekszik megvédeni a Prága által előnyben részesített fontolva haladást. A heti sajtó csak úgy hemzsegett az új adórendszer hatásait elemző cikkektől. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a jövedelemadó-változás az átlagember számára nem jelent könnyebbséget, a hozzáadott- érték-adó emelése viszont többletterheket ró rá. Az viszont biztos, hogy a 30 ezer koronás fizetésűek jól járnak a változással. Többeket érdekelhet viszont, hogy hasonló helyzetben lesznek a cégek, amelyek így növelik a termelésüket és több munkahelyet teremtenek. Ezenkívül a rendszer jelentősen egyszerűsödik és csökken az adócsalások aránya. Mindezek mellett látnunk kell azt is, hogy a kormány adóreformmal kapcsolatos döntése könnyen teljesen ellehetetlenítheti a másik idei nagy lépést, az új nyugdíj- rendszer kiépítését. Ha ugyanis az önkéntes nyugdíjpénztárakba törA héten komollyá vált az euró hazai bevezetésének témája is. ténő befizetésekhez nem kötődik semmiféle adókedvezmény, akkor azzal csökevényessé válik a harmadik pillér. Eközben pedig egyre több jel utal arra, hogy a kötelező nyugdíjpénztárak alkotta második pillér is az átlagember számára bizonytalan jövőt jelent majd, így csak a fiatalok lépnek be, akik számára nem lesz választási lehetőség. Eszerint mindenki másnak marad a maihoz hasonló, kissé megreformált első pillér, ami viszont a tavaly ősszel megcsillogtatott perspektívához képest nagy csalódást jelentene. Ľudovít Kaník szociális ügyi miniszter egyelőre hallgat, pedig kíváncsiak lennénk a véleményére. Az új adórendszerrel kapcsolatban tehát bőven van mit kifogásolnunk, de mégiscsak más lesz az új modellt javítgatni, mint jövőre is kétszáz új módosítást ragasztgatni az eddigi törvény szövegébe. A héten komollyá vált az euró hazai bevezetésének témája is, mert végre a két erre hivatott intézmény, a pénzügyminisztérium és a jegybank kezdett beszélgetni róla. Figyeljük meg, hogy bár mindenki kitartóan a lehető leggyorsabb belépését szorgalmazza, a dátumok azért egyre csúsznak; az elején 2007-et hallottunk, most már viszont 2010-ig minden előfordulhat. Igaz az is, hogy még nem mondták, ehhez milyen további megszorítások várnak ránk, ez is egy érdekes momentuma lesz az életünknek. Mivel sokan körülöttünk az euró bevezetését (vagy általában az uniós belépést) azzal azonosítják, hogy az árak is a nyugat-európai szintre emelkednek, hangsúlyozzuk, hogy ez nem lesz így. Nincs ilyen összefüggés, az árak csak a hazai vásárlóerő mértékében fognak emelkedni - igaz sokan már most is úgy vélekednek, hogy az áremelkedés már bőven túllépte a vásárlóerő lehetőségeit. Az euró bevezetése ilyen szempontból egyetlen direkt megkötést jelentene: az ország elvesztené makrogazdasági szuverenitását, így a fontos makrogazdasági paraméterek alakulására csak az unióban megegyezett eszközökkel hathatna. Ebben a tekintetben főként az infláció érint bennünket, hiszen ki örül annak, ha a keresete és a megtakarított pénze évente, mondjuk, tíz százalékot veszít az értékéből. Májusban az infláció a tavalyi békeidőt idézte, az árak mindössze egytized százalékkal voltak magasabbak, mint áprilisban (a cigaretta, úgy látszik, keveset nyom a fogyasztói kosárban). A kormány miatt ennek vége, már éppen javában benne vagyunk az újabb sokkban. A héten fontosnak tartották közölni, hogy a központi áremelések már csak idén és jövőre várhatók. Ha ezeket túléljük, akkor már nyugtunk lesz. Ez nem is lehet másként, hiszen az euró bevezetésének egyik feltétele az alacsony infláció, amely egyébként a belépés után is fennmarad.
