Új Szó, 2003. június (56. évfolyam, 125-149. szám)

2003-06-07 / 130. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 7. VENDÉGKOMMENTÁR Tűréshatár közelében? BERECK JÓZSEF Mi tagadás, ez a nyár is jól kezdődik! Dráguló cigaretta, sör, benzin, miegymás. S ez még csak a kezdet, mondja lakonikusan az egészség- ügyi tárca decensen borostás arcú főkorifeusa is, amikor a hét eleji la­pok jókat sztoriznak a húszasokkal való legújabb össznépi játék bein­dításának zökkenőiről. Akkor talán böngésszünk az induló ünnepi könyvhét kínálatából. Sajna, ma már a könyv is fölöttébb drága, de legalább igazi menedék. Menedék? Ilyen sorokkal? „Kotródom el a vi­lágból, / halálos fáradt ember. / Kotródom, vége, / nincs mit hívni / mentségre, segítségre.” S egyáltalán, miért éppen a végletes kimerült­ség könyve akad ilyenkor a kezembe? Nem a költői kimerültségé, ha­nem a testi-lelkié. Persze nem kell ahhoz költői „eligazítás”, hogy sok­szor magunk is úgy érezzük, már a tűréshatár közelében járunk, hogy nem bírjuk tovább cérnával, nem lehet (érdemes) úgy élni, ahogy élünk. A lelki sérülések statisztikái is arról tanúskodnak, hogy egyre több bajunk van a saját kis egyéni mélypontjainkkal - s nem is mindig a növekvő életkor, illetve a mostanihoz hasonló, mind közönségesen reformnak becézett népsarcolás függvényében. Egyszerűen nem tu­dunk mit kezdeni azokkal a gyakori állapotainkkal, amikor elfogy a pénzünk és a humorérzékünk, s úgy érezzük, teljesen magunk alatt, egyenesen a padlón vagyunk. A média persze szorgalmasan sulykolja belénk a mindenható életstratégiákat: Próbálj spontánabb lenni! Bíz­zál magadban! Tanuld meg olyannak látni magad, amilyen a legjobb perceidben vagy! Tanuld meg jóindulatú szemmel nézni magadat és embertársaidat! Fogadd el hibáidat! Nem csak az vagy, akinek látszol, ezenkívül más is: különb nála! A magazinokban, tévés-rádiós beszél­gető műsorokban gyakran ismert emberek is vallanak arról, mit tesz­nek, ha bajba kerülnek, ha a padlón vannak. Egyesek például veszettül dolgozni kezdenek, forró kádfürdőt vesznek, komolyzenét hallgatnak, autóval száguldoznak, mások a borospohár felé nyúlnak, elviszik a ku­tyát sétálni, moziba mennek, csülkös bablevesre gondolnak vagy na­pokra elzárkóznak a külvilágtól. Az ismert emberek ezen a téren tehát ugyanolyanok, mint mi, ismereüenek. Én például kocogni, futni szok­tam azelőtt a mélypontjaimon, de már ebből is kiöregedtem. Marad számomra tehát ama madáchi zárómondat Az ember tragédiájából, és a várhatóan elszaporodó nyavalyáim miatt lehetőleg mindig lapuljon a zsebemben készenlétben néhány húszas... JEGYZET |í 1 azért is, ha betegkísérőként belé­pünk az orvosi rendelőbe, vagy ha beteglátogatóként ádépjük a kórház küszöbét. Aztán majd azt is úgy magyarázzák meg: csupa jó dolog az nekem, hogy kötelezővé tették számomra ezeket a belépőket, mert ezek a kis összegek nem terhelik meg a pénztárcámat. Hát nem lópelen­ka ez is, meg az is, hogy az élet- színvonal javítására tett, szak- szervezeti követelések meghall­gatásával nem sietnek annyira az illetékesek, mint az előreho­zott áremelő intézkedésekkel. Rám adják a lópelenkát az előrehozott áremelésekkel is, és ahogy a húsz koronák esetében, még ostobának is néznek. Mert ez esetben is mint mentális problémákkal küszködő dedós­nak megmagyarázzák, hogy mi­értjó nekem ez az előrehozott áremelés. Azért, mert olyan ter­mékek árát emelték, amelyeket nem kell megvennünk, ha nincs pénzünk. Na bumm! Kerek, okos magyarázat ez a maga igazságával, ám még a fogyaték­kal élők európai éve alkalmából sem vagyok hajlandó némi im- becillisséget kifejező fejmozdu­lattal rábólintani. Mivelhogy tartom magamat ahhoz, amit Hezitálná szokott az ilyen érve­lésekre mondani: sok van, mi csodálatos, de az embernél cso­dálatosabb nincs... csak ne akar­ja kezébe venni az időjárás irá­nyítását. Mert abból csak ka­tasztrófa lenne! Oda lenne az amúgy sem virágzó és termény­dús mezőgazdaság, mint a bécsi fiákerlovak pelenkázásával a szennyező potyadék. Legújabban lópelenka TALLÓSI BÉLA Nem tudom, mit szólnak a bécsi fiákerlovak ahhoz, hogy köte­lezővé teszik számukra a lópelen­kát? Bizonyára semmit, még csak nem is nyihognak hozzá. Legfel­jebb az állatvédők okvetetlenked- nek majd megint - joggal -, hogy szegény paripákból csak azért csi­nálnak szánalmas látványt, mert nem várostiszták: a belváros kellős közepén, munka közben csak úgy, illetlenül, szemérmetle- nül, mindenki szeme láttára könnyűének magukon. Esetíeg még Rózsa Sándor pattintana ka­rikás ostorával, amúgy betyáro- san, és mondana egy cifrát a ló- pelenkás lovak láttán. Szegény bécsi lovakért legalább valaki, de értünk ki emel szót, hogy folya­matosan ránk adják a lópelenkát. Mert minek minősítsem azt, hogy kötelezővé tettek számunkra va­lamiféle belépődíjat az egészség- ügyi ellátásért. Mondván nagy megnyugtatással, nem olyan nagy vágás ez, nem kell ezt olyan nagyon nyögni, hiszen olyan ala­csony ez az összeg, hogy nem ter­heli meg az egészségügyi ellátás­ra szorulókat. Egyelőre talán nem, de... félő, ezt a díjat továb­biak követik majd. Nem akarok ödeteket adni, de el tudom kép­zelni, hogy a peronon való tartóz­kodásra jogosító peronjegyhez hasonló illetéket is megérünk még az egészségügyben: vagyis kötelező díjat kell majd fizetni FIGYELŐ Gyorstalpaló tanfolyamon Mikuláš Dzurinda a hét közepén repülőgépre ültetett szakértőket, s Portugáliába utaztak, hogy ott vegyenek némi leckét, miképp is kell valójában felhasználni az EU- s pénzügyi alapokat. A kormány­főt elkísérte Gyurovszky László régiófejlesztési miniszter is, aki korábban azt állította, az eddigi belépők közül csak Írországnak sikerült 90 százalék körül felhasz­nálnia a csatlakozás utáni felzár­kóztatásra szánt pénzeket, a töb­biek 30-60 százalékon teljesítet­tek. A Sme szerint a portugálok elmondták, ők 99,7 százalékig ki­merítették a felajánlott EU-s pén­zeket. A titok nyitja szerintük az volt, hogy az ország időben meg­fogalmazta, mire akarja költeni a támogatásokat. Fejlesztették a közúthálózatot, a helyi kisvállal­kozók kaptak kedvezményes hite­leket. Portugália 1986-ban lépett be az EU-ba, nagyon szegény ál­lamként, de Brüsszel segítségével mára teljesen megváltozott. A 90- es évek elején a GDP 8,5 százaié^ kát adták az EU-s támogatások. A gyorstalpaló tanfolyam Lissza­bonban csak öt órán keresztül tartott, de a szlovákiai szakértők értékes tapasztalatokkal lettek gazdagabbak.- Gyerekek, ha majd mást is néztek, nemcsak azokat a valóságizéket, akkor megtudjátok, hogy csodálatos a magyar nyelv, mert nemcsak azt ismeri, hogy ágyba vinni, megdugni, megkefélni... (Lehoczki István rajza) TALLÓZÓ DER SPIEGEL Az Egyesült Államok „blöffölt”, amikor Colin Powell amerikai kül­ügyminiszter februárban az ENSZ- ben állítólagos bizonyítékokat mu­tatott be az Irak által birtokolt tö­megpusztító fegyverekről - jelen­tette ki világszervezet egyik német leszerelési ellenőre a Der Spiegel­nek adott interjúban. „Amit Powell mondott, egyszerűen nem felelt meg a valóságnak” - mondta a te­kintélyes német hetilapnak az iraki fegyverzetellenőrzésekben 2002 decembere és 2003 márciusa kö­zött részt vevő Peter Franck. Az in­terjút tartalmazó lapszám ma kerül utcára. Az amerikai külügyminisz­ter a Biztonsági Tanácsban bemuta­tott egyebek közt egy olyan műhol­das felvételt, amelyen állítólag egy vegyi mentesítő jármű volt látható, ezzel mintegy bizonyítva, hogy Irak vegyi fegyverek kifejlesztésén dol­gozik. A kép azonban Franck sze­rint valójában egy tűzoltóautóról készült. Rámutatott, hogy az Egye­sült Államok más téren is hamis adatokkal szolgált az iraki hadsereg létszámára és fegyverzetére vonat­kozóan. Az egyik iraki légi bázis helyszíni ellenőrzésekor például bebizonyosodott, hogy a Washing­ton által adott becslések ötszörösen meghaladták a támaszponton levő repülőgépek tényleges számát. HÉTVÉG(R)E Szeresd a Fradit, és dalolj velünk! Csáky Pál lemondott, Lexa a börtönben maradt, Szlovákia elfogadta a kedvezménytör­vény módosítását, bajnok lett a Fradi. Ahogy az a nagy­könyvben írva vagyon. Döb­benetesen, sőt bántóan nyu­godt és kellemes hét, illetve múlt hét vége van mögöttünk. MOLNÁR NORBERT Hát, végre lemondott a sokat űzött Csáky Pál. Legalább nem fogja be- letörölgetni talpát a szlovák mé­dia. Megértette a mi Pálunk (mert a miénk), hogy fölöslegesen száll szembe a sorssal, a saját nyara szempontjából sem mellékes lépés volt ez, hát még az MKP-jéből, mert, ugye, mindig a kicsit bánt­ják, még ha a felelősség nem is az övé, amivel, persze, nem azt aka­rom mondani, hogy a felelőtlenség igen, szóval, lemondott, mert tud­ta, hogy egy snassz demokráciá­ban a politikus olyan dolgokért is felel, amelyekről nem tehet, sőt, amelyekről nem is tud. Én sajná­lom őt, mert vannak nála gyen­gébb miniszterek is, de ő legalább merte vállalni a következménye­ket, mert az ember eredendően esendő és nem esetien, nem baj, majd rá szavazunk az európai par­lamenti választásokkor, mert büsz­kén tudja viselni sorsát. Nem jött ki a vizsgálatiból az Ivan Lexa nevű titkos szaki sem, túl sok a feketepont a bizijében ahhoz, ez nem hír, csak konstatálom, hogy mindenki a helyén van; Golgota jobbra, Golgota balra, azért a kál­váriák között tegyünk némi kü­lönbséget. Nem szakad meg a szí­vem, hogy Lexa a forró nyarat a hűvösön tölti. Pozsony gond nélkül elfogadta a kedvezménytörvény módosítását, Szabó Vilmos államtitkárból ki­ütötte a levegőt Miroslav Mojžita külügyi hivatalvezető, amikor ezt közölte vele, meg azt is, hogy egy ország szuverenitása nem rongyos húszezer forintról szól, amire Sza­bó hamiskásan azt mondta, pedig kicsit kekeckedhettetek volna, mert a költségvetési hiány meg­bokrosodott. Bajnok lett a Fradi! A franc tudja hányadszor álltak a dobogó tete­jén az aranylábú gyerekek, mert megérdemlik, fél Budapest ott őr­jöngött az Üllői úton, ölelgették egymást a szurkolók és a játéko­sok, aztán minden futballistát le­vetkőztettek, hogy ereklyeként őrizzék a drukkerek a mezeket, gatyákat, zoknikat, az izzadságot lefagyasztják, olyan hangulat volt, hogy az se lett volna baj, ha csak ezüstérmes a Fradi, mert akit szeretünk, azt betegen is sze­retjük, hátborzongató volt, tűzi­Pozsony gond nélkül el­fogadta a kedvezmény- törvény módosítását. játék, a Zöld sasok, szárnyaljatok néhány hamiskás dallama úszott a levegőben, majd a „Szeresd a Fradit, / és dalolj velünk / ha nem szereted / agyonverünk” összeka- csintós rigmus bukkant elő, felejt­hetetlen volt. A Fradi-futballisták gyermekei amolyan kongresszusi Fidesz-csemeték voltak, játszot­tak a fűben, és élvezték, hogy apu a sztár, akit a vállukon visznek a szurkolók, a Fradi-feleségek már az éjszakát tervezték, a gyereket inkább leadják a mamának. Csu­pán Várszegi Fradi-tulajdonos volt némileg szomorkás, neki a szíve az MTK-hoz húz ugyanis, de inkább a jövedelem, mint a lélek nyugalma. Még az MTK-ások át­jöttek az Üllőire, gratuláltak a ve- télytársaknak, jó mulatság, férfi­munka volt, a debreceniek meg elolvadtak a bronzéremtől, Szen­tes edző a fűre feküdt, úgy ünne­pelt, a játékosok meg futkároztak a pályán örömükben, összeölel­keztek a fradistákkal a Barátság kőolajvezeték jegyében. Pfű, de kapnak a lettek, harapható a csa­patszellem. Tudunk mi, ha nagyon akarunk. Csak képesek legyünk mindent méltósággal elviselni. (A fenti sorokat még a múlt héten megírtam, mert elmentem külföld­re egy hét szabadságra. Azért mer­tem ezt megtenni, mert nálunk minden kiszámítható.) HETI GAZDA(G)SÁG Merész adóreform - majd megreformálják TUBA LAJOS A kis lépések hetét éltük: több olyan kérdésben született előreha­ladás, amely egyszer alapvetően változtatja meg a hazai életkörül­ményeket. A kormány jóváhagyta és a parla­ment elé terjesztette az adórefor­mot. Ezzel kapcsolatban hosszasan sorolhatnánk a kérdőjeleket, de azért el kell ismernünk, hogy lenyűgöző a rendszer átfaragása és egyszerűsítése. Aki eddig azt kifo­gásolta, hogy a szlovákiai kor­mánypolitikusok sok fennkölt be­széd után rendre visszahőkölnek a tettektől, ezúttal elégedett lehet. A nagy ugrásra jó bizonyíték, hogy a cseh kormányfő szakmai fórumo­kon hetek óta mást sem tesz, mint igyekszik megvédeni a Prága által előnyben részesített fontolva ha­ladást. A heti sajtó csak úgy hem­zsegett az új adórendszer hatásait elemző cikkektől. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a jövedelemadó-válto­zás az átlagember számára nem je­lent könnyebbséget, a hozzáadott- érték-adó emelése viszont többlet­terheket ró rá. Az viszont biztos, hogy a 30 ezer koronás fizetésűek jól járnak a változással. Többeket érdekelhet viszont, hogy hasonló helyzetben lesznek a cégek, ame­lyek így növelik a termelésüket és több munkahelyet teremtenek. Ezenkívül a rendszer jelentősen egyszerűsödik és csökken az adó­csalások aránya. Mindezek mellett látnunk kell azt is, hogy a kormány adóreformmal kapcsolatos döntése könnyen tel­jesen ellehetetlenítheti a másik idei nagy lépést, az új nyugdíj- rendszer kiépítését. Ha ugyanis az önkéntes nyugdíjpénztárakba tör­A héten komollyá vált az euró hazai beve­zetésének témája is. ténő befizetésekhez nem kötődik semmiféle adókedvezmény, akkor azzal csökevényessé válik a har­madik pillér. Eközben pedig egyre több jel utal arra, hogy a kötelező nyugdíjpénztárak alkotta második pillér is az átlagember számára bi­zonytalan jövőt jelent majd, így csak a fiatalok lépnek be, akik szá­mára nem lesz választási le­hetőség. Eszerint mindenki más­nak marad a maihoz hasonló, kis­sé megreformált első pillér, ami vi­szont a tavaly ősszel megcsillogta­tott perspektívához képest nagy csalódást jelentene. Ľudovít Kaník szociális ügyi miniszter egyelőre hallgat, pedig kíváncsiak lennénk a véleményére. Az új adórendszer­rel kapcsolatban tehát bőven van mit kifogásolnunk, de mégiscsak más lesz az új modellt javítgatni, mint jövőre is kétszáz új módosí­tást ragasztgatni az eddigi törvény szövegébe. A héten komollyá vált az euró ha­zai bevezetésének témája is, mert végre a két erre hivatott intéz­mény, a pénzügyminisztérium és a jegybank kezdett beszélgetni ró­la. Figyeljük meg, hogy bár min­denki kitartóan a lehető leggyor­sabb belépését szorgalmazza, a dátumok azért egyre csúsznak; az elején 2007-et hallottunk, most már viszont 2010-ig minden előfordulhat. Igaz az is, hogy még nem mondták, ehhez milyen to­vábbi megszorítások várnak ránk, ez is egy érdekes momentuma lesz az életünknek. Mivel sokan körü­löttünk az euró bevezetését (vagy általában az uniós belépést) azzal azonosítják, hogy az árak is a nyu­gat-európai szintre emelkednek, hangsúlyozzuk, hogy ez nem lesz így. Nincs ilyen összefüggés, az árak csak a hazai vásárlóerő mér­tékében fognak emelkedni - igaz sokan már most is úgy véleked­nek, hogy az áremelkedés már bőven túllépte a vásárlóerő le­hetőségeit. Az euró bevezetése ilyen szempontból egyetlen direkt megkötést jelentene: az ország el­vesztené makrogazdasági szuve­renitását, így a fontos makrogaz­dasági paraméterek alakulására csak az unióban megegyezett esz­közökkel hathatna. Ebben a tekintetben főként az inf­láció érint bennünket, hiszen ki örül annak, ha a keresete és a meg­takarított pénze évente, mondjuk, tíz százalékot veszít az értékéből. Májusban az infláció a tavalyi bé­keidőt idézte, az árak mindössze egytized százalékkal voltak magas­abbak, mint áprilisban (a cigaret­ta, úgy látszik, keveset nyom a fo­gyasztói kosárban). A kormány mi­att ennek vége, már éppen javában benne vagyunk az újabb sokkban. A héten fontosnak tartották közöl­ni, hogy a központi áremelések már csak idén és jövőre várhatók. Ha ezeket túléljük, akkor már nyugtunk lesz. Ez nem is lehet másként, hiszen az euró bevezeté­sének egyik feltétele az alacsony infláció, amely egyébként a be­lépés után is fennmarad.

Next

/
Thumbnails
Contents