Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-02 / 100. szám, péntek
JJ SZÓ 2003. MÁJUS 2. TÉMA: AZ EUTANÁZIA 9 Tavaly közel kétezer holland választotta az eutanáziát, Svájcba egyre több „öngyilkos turista" érkezik Döntés életről vagy halálról? Fantáziakép az euthanáziát végző orvosról (Képarchívum) Tollandiában 2002-ben 1882 gyógyíthatatlan beteg választotta a „kegyes halált”, ! ez a szám emelkedést je- ent az előző évhez képest - lerül ki az eutanázia törvé- íyi feltételeinek betartatásá- ■a az amszterdami kormány Lltal életre hívott úgyneve- lett ellenőrző bizottságok :ves jelentéséből. ÖSSZEÁLLÍTÁS V bizottságok megállapítása szerint 1544-en otthonukban, a többiek tárházban, vagy más egészségügyi ntézményben, illetőleg tágabb csa- ádjuk körében mondtak búcsút ily nődön az életnek. Az esetek többségében gyógyíthatadan, rákos bete- ;ek kérelmezték a kegyes halál lehe- őségét - állapította meg az elmúlt tét év tapasztalatairól a kormány térésére készített bizottsági beszá- noló. A testületekhez 2001-ben ösz- izesen 2054, 2002-ben pedig 2123 :utanázia-kérelem érkezett, néhá- íyat azonban bizonyos törvényben neghatározott feltételek hiánya mint elutasítottak. A kormány által étrehozott öt regionális ellenőrző jizottság, amelyek mindegyikének :agja egy etikai szakértő, egy orvos, valamint egy bíró, azt hivatott felügyelni, hogy az orvosok minden :gyes esetben betartják-e az eutanázia engedélyezésének feltételéül szabott igen szigorú kritériumokat. Viúlt hétfőn a magyar Alkotmánybíróság az eutanáziával kapcsolatos seadányokat „ejtette”, mondván, tincs szükség változtatásra ebben a kérdésben. A döntés a római katolikus egyház számára kedvező, amely tilenzi az úgynevezett „kegyes halál” gondolatát. A testület szerint nem szükséges módosítani azon a szabályozáson, amely jelenleg illegálisnak minősíti és bünteti a halálos betegek szenvedéseinek lerövidítését orvosi segítséggel. A korlátozás megmaradása „szükséges az élet védelme érdekében“. Nem ellenkezik tehát - mondta ki a bíróság - az alkotmánnyal a mostani szabályozás. A döntés véget vethet annak a vitának, ami a rendszerváltás után indult, s egy ügy kapcsán pontosan tíz éve zajlik. Az Alkotmánybíróság elé úgy került a kérdés, hogy két ügyvéd egy 1993- ban történt esettel kapcsolatban beadvánnyal fordult a testülethez. Tíz éve egy anya megölte 11 éves, gyógyíthatadan beteg leányát. Az anya ugyan két éves börtönbüntetést kapott, ám nem sokkal később, 1996ban Göncz Árpád akkori köztársasági elnöktől kegyelemben részesült. Az ügyvédek törvénymódosítást kértek, mert szerintük a gyógyíthatatlan betegnek joga van méltó módon meghalni. Akár újra az alkotmánybíróság elé kerülhet az eutanázia ügye - jelentette ki Takács Albert helyettes ombudsman, akinek a kegyes halállal kapcsolatos, 10 évvel ezelőtti beadványát tegnap utasította el az alkotmánybíróság. Takács Albert most ismét vizsgálatot indítana a betegjogok érvényesüléséről. Az ombudsman szerint elképzelhető, hogy a passzív eutanázia végrehajtása lehetetíen a túl bonyolult szabályozás miatt. Ha ez lesz a vizsgálat eredménye - mondta Takács Albert, nem kizárt, hogy újból az Alkotmánybírósághoz fordul az ügyben. Európában csupán két államban megengedett hivatalosan az eutanázia: Hollandiában és Svájcban. Az utóbbiban azonban néhány hete nagy port kavart egy eset: ön- gyilkosságot követett el egy brit házaspár egy svájci eutanáziát támogató csoport segítségével, annak ellenére, hogy nem voltak halálos betegek. A svájci hatóságok szerint rémisztőén megnőtt az ország területén öngyükosságot elkövető külföldiek száma. A Bedfordshire-i Leighton Buzzardban élő 59 éves Robert Stokes és 53 éves felesége, Jennifer március végén érkeztek Zürichbe. Itt a Dignitas név? eutanáziát támogató csoport segítségével halálos adag altató hatású pentobarbi- tált ittak, hogy véget vessenek életüknek. Mindketten krónikus, de nem szükségszerűen végzetes betegségben szenvedtek. A Dignitas csoport eddig a világ különböző pontjáról érkezett több mint száz embert segített a halálba. A Stokes házaspár másik három emberrel együtt, március 31. és április 5-e között érkezett az országba, és mind az öten a csoport segítségét vették igénybe. A svájci hatóságokat és az eutanázia-ellenes csoportokat egyre jobban nyugtalanítja az „öngyilkos turisták“ számának megugrása. Edwin Löscher, egy zürichi kerületi ügyész szerint öt öngyilkosság egy héten „túl sok“. Stokes-ék holttestét már visszaszállították Nagy-Britanniába, és április 10-én a halottszemlét is megtartották. A rendőrség úgy döntött, hogy nem tesz jogi lépéseket az ugyancsak a Dignitas segítségével öngyilkosságot elkövető 74 éves Reginaid Crew özvegye ellen. Crew egy olyan betegségben szenvedett, amely mozgatóidegeit támadta meg. (o-o, Magyar Hírlap, ú) A LEGGYAKORIBB KÉRDÉSEK Tulajdonképpen mit jelent az eutanázia szó? Az eutanázia szó a görög „eu” és a „thanatos” szavak kombinációjából jött létre, szó szerinti jelentése: ,jó halál”. Miben különbözik az aktív és passzív eutanázia? Aktív euthanáziáról akkor beszélhetünk, ha az orvos aktívan közreműködik a beteg halálában, például halálos mennyiségű altató vagy fájdalomcsillapító befecskendezésével. Az eutanázia passzív válfajának nevezzük azt az eljárást, melynek során az orvos megszünteti a beteg életben tartásához szükséges berendezések működtetését, vagy beszünteti az élet fenntartásához szükséges gyógyszerek adagolását. A brit Voluntary Euthanasia Society további változatokat különböztet meg. Önkéntes euthanáziának nevezik azt az esetet, amelyben a meghalni kívánó személyt saját kérésére mentesítik az élet megpróbáltatásaitól. Ha ugyanezt cselekvőképes személlyel, annak engedélye nélkül vagy kérése ellenére végzi el külső személy, kényszerített euthanáziáról beszélünk (ez valójában nem más, mint gyilkosság). A nem önkéntes eutanázia fogalma a cselekvésképtelen vagy arra engedélyt adni nem tudó személyen elvégzett euthanáziát jelöli. Megkülönböztetünk még orvos közreműködésével elvégzett öngyilkosságot, mikor az orvos mindössze felírja a halál előidézéséhez szükséges gyógyszert, (szge, it) MEGKÉRDEZTÜK Rudolf Zajac egészségügyi minisztert A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága e heti döntésében kijelentette, hogy nem ellentétes a magyar alkotmánnyal az úgynevezett passzív eutanázia. A súlyos betegek visszautasíthatják a további orvosi kezelést Szlovákiában is? Hogyan szabályozza ezt a szlovák jogrend? Ä törvények azt szabályozzák csak, hogy milyen ellátásra van joga a betegnek, azt nem határozzák meg, hogy mit utasíthat vissza. Például a Jehova Tanúi egyházba tartozók visszautasítják a vérátömlesztést, az orvosok erre tekintettel vannak. A beteg azonban szabadon dönthet kezelése ügyében, ha ezzel nem veszélyezteti mások egészségét. Ez a rendelkezés a fertőző betegségekre vonatkozik, amikor a betegség veszélyezteti a páciens környezetét is, ilyen például a SARS vagy az AJDS. Én nem állíthatom, hogy a beteg nem utasíthatja vissza a kezelést, vannak ilyen esetek is, és nem látom be, miért kellene büntetnünk a beteget. Tehát például egy súlyos állapotban lévő rákos beteg visszautasíthatja a kemoterápiás kezelést? Igen, visszautasíthatja a kezelést, visszautasíthatja a vérátömlesztést. Ilyen esetek előfordulnak. Kijelenthető tehát, hogy a passzív eutanázia nálunk is megengedett? Ezt semmiképpen nem lehet eutanáziának nevezni, ez csak a beteg döntésének a végrehajtása. Mi nem kötelezhetünk senkit sem arra, hogy gyógyíttassa magát, ez alól csak a már említett fertőző betegségek a kivételek, amikor a magasabb társadalmi érdek a döntő tényező, (lpj) A görögök az élet méltó befejezésének tartották az öngyilkosságot, a passzív euthanázia általánosan elfogadott gyakorlat volt, Morus Tamás filozófus is helyeselte Kegyes halál, öngyilkosság, vagy csak egyszerűen emberölés ÖSSZEÁLLÍTÁS Nagyon régen folyik már a vita az euthanáziáról. Az ókorban a „kegyelemből történő emberölést” olyan felnőtteknél alkalmazták, akik valamilyen súlyos és gyógyíthatatlan betegségben szenvedtek, de saját erejükből nem voltak képesek öngyilkosságot elkövetni. Ilyenkor normálisnak tekinthették, hogy segítséget kapnak a többiektől. Ez már csak azért sem volt visszatetsző, mert a legtöbb ókori filozófiai iskola nem hogy elítélendőnek tartotta volna az öngyilkosságot, hanem még helyeselte is. A sztoikusok például úgy gondolták, hogy az életet a legméltóbb módon ön- gyilkossággal lehet befejezni: ha valaki fájdalmas betegségben szenved vagy öreg, akkor felesleges tovább kínlódnia (az pedig tulajdonképpen részletkérdés, hogy öngyilkos lesz-e vagy „kegyelemö- lésben” részesül). De volt a kegye- lemölésnek egy mai szemmel nézve sötétebb oldala is: Platón Az államban arról ír, hogy a nyomoréknak született gyermekeket eltüntetik valami „hozzáférhetetlen titkos zugban”. Arisztotelész pedig a Politikában kijelenti, hogy a törvénynek kell meggátolnia a korcs szülöttek felnevelését. A kereszténység ellenezte az ön- gyilkosság minden formáját, ezért egészen 1516-ig az eutanázia gondolata is elképzelhetetlen volt. Morus Tamás az Utópia című könyvében pedig az általa ideálisnak tartott társadalmat olyannak írja le, mint amelyben „A betegeket nagy gyöngédséggel ápolják, semmit sem mulasztanak el, hogy egészségük orvosság vagy gondos étek révén helyreálljon. A gyógyíthatatlan betegek fájdalmát ápolással, beszélgetéssel s minden lehető csillapítószerrel enyhítik. Ha azonban a betegség nemcsak gyógyíthatatlan, de állandó kínt, gyötrelmet is okoz, akkor a papok és a hatóságok arra buzdítják az illetőt: minthogy az élet kötelességeire alkalmatlan, másoknak kölönc, magamagának teher, saját halálát túlélte, ne éltesse tovább betegségét, és ne növelje tovább romlását. Kínlódás az élete, ne húzódjék hát a haláltól: vágjon neki jó lélekkel.” A közel száz évvel Morus után élt angol filozófus, Francis Bacon szerint az orvostudománynak nemcsak az a célja, hogy törekedjen az élet meghosszabbítására, hanem az is, hogy hozzásegítsen a jó halálhoz, ha már nincs más megoldás: „Az élet meghosszabbítása az egyik legnemesebb orvosi cselekedet, de ugyanakkor a halál köny- nyűvé tétele is orvosi feladat. Nagyra becsülöm az orvos hivatását, nemcsak mert visszaállíthatja az egészséget, hanem azért is, mert mérsékelheti a fájdalmat, és nemcsak akkor, amikor ezáltal gyógyít, hanem akkor is, amikor a jó és könnyű halált is szolgálhatja.” Amikor a 19. század első felében megjelentek a fájdalomcsillapítók, és ez sokak szerint lehetővé tette, hogy tényleg ,jó” (vagy legalább nem kellemetlen) legyen a ,jó halál”, az aktív eutanázia első nyílt hirdetője, az angol iskolamester, Sámuel D. Williams Jr. így fogalmazott: „Reménytelen és fájdalmas betegség minden esetében az orvosnak - bármikor, a beteg óhaja szerint - el kell ismernie kötelességeként, hogy kloroformot vagy más ehhez hasonló anesztetiku- mot alkalmazzon a célból, hogy azonnal megszüntesse a tudatosság állapotát, és a szenvedőt azonnali és gyors halálba segítse, s minden szükséges óvintézkedést meg kell tenni, hogy az e kötelességgel való bármilyen lehetséges visszaélést meg lehessen akadályozni, és hogy minden kétségen kívül meg lehessen állapítani, hogy a szer alkalmazása a beteg kifejezett kívánságára történt.” Az euthanáziáról szóló vita a 20. században sem ért véget. A náci Németországban Hitler politikai és ideológiai célokra használta fel az eutanázia lehetőségét; kifejezetten politikai programjának részévé tette. Az eutanázia sajátos, náci fel- használását egyrészt több szerencsétlen körülmény egybeesése is lehetővé tette, másrészt kétségtelenül kellett hozzá az is, hogy a fajelmélet orvosi-pszichiáteri körökben szintén magától értetődő ideológiává legyen. A természetes kiválasztódás elvének átültetése az emberi társadalomba a rasszista alapú, faji hierarchia elméletének divatját segítette. Mindezt tetézte, hogy Németország a vesztes háború után valóban katasztrofális gazdasági helyzetben volt, tehát fokozottan pénzkérdéssé vált minden, ami például az „Az élet meghosszabbítása az egyik legnemesebb orvosi cselekedet...” egészségügyet, és azon belül a mentális betegségek kezelésének ügyét érintette. Ez a többoldalú váltás már a húszas évek elején kitermelte azt a tisztán pragmatikus irányzatot, melynek fogalomhasználatát egy ügyvéd és egy pszichiáter - Karl Binding és Alfred Hoche - dolgozták ki, egy közös értekezésben. Ebben jelenik meg először a „hasznot egyáltalán nem hozó személyek” fogalma, amely nyilvánvalóan magát a hasznosságot is úgy szűkíti le, hogy abból eltűnnek maguk a mentális, az önmagukért való emberi vonatkozások, az önértékek. Emellett relativizálták az emberi élet szentségének (vagyis ugyancsak az önértékének) fogalmát, amennyiben elképzelhetőnek, sőt, normálisnak találták azokat a helyzeteket, amelyekben egyesek kiiktatható tehernek minősítették mások puszta életét, ha az valamilyen szempontból gondot okozott nekik. „Ahol nincs szenvedés, ott nem lehet szánalom sem” - magyarázták meg, hogy miért nem kell visszatartó erőnek tekinteni a részvétet némelyek meggyilkolásában -, hiszen ha már meghaltak, akkor nincs mit szánni rajtuk. A nemzetiszocialista (náci) kormány megjelenése végzetes volt ebben a helyzetben a pszichiátriai betegekre, de magára a német civilizációra nézve is. Az elmegyógyintézetek szörnyszülöttek otthonaivá váltak, ahová nácik ezrei látogattak el, hogy megtekintsék a betegek veleszületett hasznavehetetlenségét. 1933 és 1939 között 21 000 ember sereglett az Eglfing-Haar Intézetbe, amelyből hatezren az SS tagjai voltak. Ezek közül néhányan úgy jöttek ki az intézetből, hogy gépfegyverek elhelyezését javasolták a bejárathoz, amelyekkel le lehetne kaszálni a bentlakókat. A náci újságok az eljárást „irgalomgyilkosságnak” keresztelték el. A „beteg ember” fogalma pedig végképp azonossá vált a „teljesen haszontalan ember” fogalmával. Ezután megkezdődött a pszichés betegek koncentrálása a politikai felügyelet alá vont elmegyógyintézetekbe, ahol egy 1933-ban kiadott rendelet alapján „az örökletesen beteg utódok megelőzése érdekében” rendszeresen sterilizálták a kezeiteket. Ez gyakorlatilag az első, megvalósult lépést jelentette azon az úton, amelyen a továbbiakban a hatalmon lévők politikai-gazdasági megfontolások miatt szabadon rendelkezhettek másoknak először a szaporodási (életet adó) képessége, majd a teljes élete fölött. Ami nyilvánvalóan eltorzította magának az euthanáziának az eredeti jelentését és jelentőségét. Ebben a hamis összefüggésrendszerben már minden - még a legjobb szándékú törekvés is - a tömeggyilkosság végrehajtása koncepcióját segítette. Egy demokratikusan gondolkodó pszichiáter például - éppen, mert más eredményt várt ettől - felmérést végzett az intézetében kezelt fogyatékos gyerekek szülei körében arról, hogy igényelnék-e az euthanáziát, ha gyerekük gyógyíthatatlannak minősülne. A szülők 73 százaléka igényelte! Nagy-Britanniában C. K. Millard doktor erőfeszítéseinek köszönhetően 1935-ben létrejött az Önkéntes eutanázia Legalizálásáért Küzdő Társaság. A Társaságot, illetve a Társaság által a Lordok Házában előterjesztett törvényjavaslatot többek között a biológus Julian Huxley, a csillagász Sir James Jeans, H. G. Wales és G. B. Shaw támogatta. A javaslat szerint az önkéntes euthanáziát azokra kell korlátozni, akik vagy 21 éven felüliek, vagy gyógyíthatatlan és halálos betegségben szenvednek, amely súlyos fájdalommal jár, és akik két tanú jelenlétében aláírják az euthanáziát kérő dokumentumot. 1950-ben az Amerikai eutanáziái Társasággal együttműködve az ENSZ Emberi Jogok Bizottságához több mint kétezer neves személyiség aláírásával kérvényt nyújtottak be. Ebben azt kérték, hogy az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatába kerüljön be a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők euthanázi- ához való joga (amennyiben a szenvedő számára már nincs értelme az életnek). Erre azonban addig nem kerülhet sor, amíg az országok saját törvényhozása nem ismeri el ezt a jogot. A Lordok Házának benyújtott 1969-es Önkéntes eutanázia-törvényjavaslatban pedig az állt, hogy az orvosoknak az olyan betegek esetében legyen joguk az euthaná- ziához, akik gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű betegségben szenvednek, és akik legalább 30 nappal korábban jelezték: ,jó halált” szeretnének maguknak. A törvényben azt is meghatározták, hogy milyen körülmények teljesülése esetén kérhetik az euthanáziát. A Lordok Háza azonban 61:40 arányban elutasította ezt a törvényjavaslatot. Hollandiában 1973-ban alakult meg az eutanázia Társaság, miután egy orvosnőt súlyosan beteg édesanyjának megöléséért bíróság elé állítottak (Bőven doktornő egy hét felfüggesztett börtönt kapott egy év próbaidővel). A tárgyaláson - amely precedens értékűvé vált - a bíróság kimondta, hogy a holland orvosok automatikusan mentesülnek a holland büntetőtörvény 293-as paragrafusa alapján indítható vád alól (ez tiltja az euthanáziát), amennyiben a beteg gyógyíthatatlan; fizikai vagy szellemi szenvedése embertelen; vagy határozottan kérte, hogy életének vessenek véget vagy segítsenek szenvedése megszüntetésében; vagy mert haldoklik és nagyon közel van a halálhoz. Hollandiában a törvények kidolgozottsága elősegíti, hogy a lehetőségekhez mérten a lehető legkifinomultabb kontroll alá kerüljön a betegek, ápolók és orvosok kapcsolata. Maga a halálba segítés rituáléja is kidolgozott: ideje van a végső döntésnek (amely természetesen meggondolható és visszavonható), az elbúcsúzásnak és a távozásnak. Az eutanázia így semmiképpen sem egy ember döntése és magányos cselekedete, hanem egy egész csoporté, beleértve a beteg hozzátartozóit is, akiknek ezáltal jelentősen köny- nyebb lesz a gyászt elviselniük és lezárniuk, (it)
