Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-29 / 122. szám, csütörtök

8 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 29. Tallósi Béla a Pósa Lajos Kávéházban Rimaszombat. Ma 18 órától lapunk kulturális rovatának munka­társa, Tallósi Béla író, újságíró lesz a Pósa Lajos Irodalmi és Közmű­velődési Kávéház vendége, akivel Megégett tulipánok címmel meg­jelent elbeszéléskötete kapcsán Juhász Dósa János beszélget. Elbe­széléseiben Tallósi Béla gyerekkora helyszíneire tér vissza, hogy egy már letűnt világnak állítson mítoszokból, sejtelmekből mara­dandó emléket, (ú) Előadás Kárpát-medencei változásokról Somorja. A magyar identitás változásai címmel mutatja be a Kár­pát-medencében végzett összehasonlító kutatásokat Gereben Fe­renc budapesti szociológus a Fórum Klubban holnap este 7 órától a Fórum Intézet előadótermében. Gereben Ferenc művelődésszocio­lógiával, illetve tudásszociológiái (érték- és vallásszociológia, iden­titástudat) jelenségekkel foglalkozik, (-ti-) Szombaton ismét somorjai disputa Somorja. A Márai Sándor Alapítvány szombaton rendezi meg a Somorjai disputa - 3. című szimpóziumot. Előadók: Benyovszky Krisztián (A szerző: helye, neve s neme) és Csehy Zoltán (Minotaurusz lakcíme); disputálók: Beke Zsolt, Grendel Lajos, Hizsnyai Zoltán, Juhász R. József, Keserű József, H. Nagy Péter, Polgár Anikó, Sánta Szilárd, Tőzsér Árpád; vendég: Mizser Attila. A beszélgetést Csanda Gábor vezeti. A szimpózium kezdési ideje: dél­előtt 10 óra. A rendezők minden érdeklődőt és irodalombarátot szeretettel várnak az ismert helyszínen: Fórum Intézet, Somorja, Park u. 4. (ú) Kiállítások a Kortárs Magyar Galériában Dunaszerdahely. A Kortárs Magyar Galériában jelenleg, június 9- ig a Szinyei Merse Pál Társaság kiállítása látható. A galéria idei kiál­lítási tervében szerepel még Nagy János szobrászművész kiállítása, amely június 13-án nyílik. Szeptember 12-én Dréher János buda­pesti, november 28-án pedig Almási Róbert dunaszerdahely! festő­művész kiállítását nyitják meg a galériában. Egy augusztus 15-én nyíló tárlat pedig a szlovákiai magyar képzőművészeknek a Kortárs Magyar Galéria gyűjteményében fellelhető alkotásait, valamint a galéria IV. Nemzetközi Művésztelepe résztvevői által ajándékozott műveket vonultatja fel. (tébé) Magyar nagyasszonyokról Dunaszerdahely. Ma 18 órától kezdődik a Vámbéry Irodalmi Kávé­házban Ozogány Ernő és Vojtek Katalin Magyar nagyasszonyok cí­mű könyvének bemutatója. A kötet azokat a nagyasszonyokat, nemzetünk virágait igyekszik bemutatni, akik a legtöbbet tettek a magyarság megtartásáért, felemeléséért, akiket büszkén mutatha­tunk fel a világnak. A könyvet Bauer Edit parlamenti képviselő is­merteti. (ú) A Kalligram Kiadó új könyveinek bemutatója Catullustól a jelenig ÚJ SZÓ-HlR Budapest. Legújabb irodalom- és társadalomtudományi könyveit mu­tatja be 18 órától a Szlovák Intézet­ben a Kalligram Kiadó. Fukári Valé­ria: Egy régi alma mater. A pozsonyi evangélikus líceum és teológiai aka­démia utolsó negyven éve (1882- 1923), Mészáros András: A felső­magyarországi iskolai filozófia lexi­kona, Benyovszky Krisztián: A jelek szerint. A detektívtörténet és közép­európai emléknyomai, Polgár Ani­kó: Catullus noster. Catullus-ol- vasatok a XX. századi magyar költé­szetben, Fűzi László: A Semmi köze­lében. József Attila, Németh László és Márai Sándor gondolkodói alka­táról, H. Nagy Péter: Ady-kollázs, Kibédi Varga Áron: A jelen - iroda­lom és művészet a századfordulón és Fehér M. István: József Attila esz­tétikai írásai és Gadamer herme- neutikája című munkáját Czenthe Miklós történész, Perecz László filo­zófus, Menyhért Anna irodalomkri­tikus, Szepes Erika irodalomtörté­nész, Szilágyi Zsófia irodalomkriti­kus, Kulcsár-Szabó Zoltán irodalom­kritikus, András Sándor író, esszé­író, valamint Tverdota György iro­dalomtörténész méltatja, (ú) Kibédi Varga áron A JELEN Irodalom és művészet a századfordulón Határon túli magyar színházak fesztiválja Kisvárdán Húsz társulattal MTI-HiR Kisvárda. A Határon Túli Magyar SzínházakXV. Fesztiválját június 19- től 28-ig rendezik meg Kisvárdán. Nyakó Béla, a szervező Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza igazgatója elmondta: a tíz napig tar­tó program során Románia, Szerbia- Montenegró, Szlovákia és Ukrajna húsz magyar társulatának előadása­it láthatják a színházkedvelők. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei vá­ros várszínházában, művelődési központjában és színházi kamara­termében összesen huszonhét dara­bot mutatnak be a fesztivál résztve­vői, továbbá lesz két úgynevezett szóló-előadás, zenés művészi pro­dukciókkal. Romániából két marosvásárhelyi, valamint a Csíkszeredái, gyergyó- szentmiklósi, kolozsvári, nagyvára­di, sepsiszentgyörgyi, szatmárné­meti és a székelyudvarhelyi színház, illetve a kolozsvári és a marosvásár­helyi egyetem színinövendékeinek társulata lép fel Kisvárdán. Szerbia-Montenegróból két-két újvi­déki és szabadkai teátrum, valamint a Vajdasági Tanyaszínház vesz részt a fesztiválon. Szlovákiából a dunaszerdahelyi, a kassai és a révkomáromi színház vendégszerepei az észak-szabplcsi városban. Ukrajnából a Beregszászi Illyés Gyu­la Magyar Nemzeti Színház művé­szeinek produkcióját láthatja a kö­zönség és a zsűri. A fesztivál ünnepélyes megnyitóját június 19-én rendezik Kisvárdán, elsőként McCoy: A lovakat lelövik, ugye? című művét láthatja a kö­zönség az Újvidéki Színház előadá­sában. Az Asian Dub Foundation olyan stílusokban zenél, amelyekben megtalálták a lázadás, a véleménynyilvánítás formáit A fiatalok egy nyelvet beszélnek „Valamennyi dalunk abból az érzésből táplálkozik, hogy milyen második generációs ázsiainak lenni Londonban" (Dusán Knap felvétele) Aki lemaradt az Asian Dub Foundation pozsonyi koncert­jéről, a Szigeten pótolhatja a mulasztást, aki pedig ott volt az Aréna Színházban, össze­hasonlíthatja a kamara- fílinget a nagyszínpadi jelen­léttel. A világ legtöbbet turné­zó indo-dub-electro művészkommandójának két tagjával Pozsonyban beszél­gettünk, nem csak zenéről. JUHÁSZ KATALIN Talán nem túlzók, ha azt mon­dom, ti vagytok a Londonban élő második generációs ázsiai fiatal­ság szellemi vezetői, azzal együtt, hogy sehogy sem fértek bele abba a képbe, amely bennünk az indiai emberekről él. Amíg nem hallot­tam a zenéteket, azt hittem, az in­diaiak csendes, visszahúzódó em­berek. Ti ehhez képest elég harci­asán politizáltok... Pandit G.: Örülök, hogy sikerült va­lamelyest lerombolnunk a sztereotí­piákat. Persze nem vehető egy ka­lap alá az egész közösség, több ázsi­ai nemzet képviselői élnek ma Nagy-Britanniában, ezek kulturáli­san is külön csoportokat alkotnak. Csakúgy, mint az európai kisebbsé­gek. Ezért nem tanácsos az „ázsiai” jelzőt használni, még akkor sem, ha a többségi nemzetnek ez kényelme­sebb. Mostanában azonban új szte­reotípiák kezdenek kialakulni. Ha muzulmán vagy, máris fundamen­talistának, potenciális terroristának titulálnak, és begyömöszölnek egy skatulyába. A feketék fokozott rasszizmussal találják szembe ma­gukat, ezt úgy látszik, nem lehet megszüntetni. Aztán ott vannak a menekültek, a koszovóiak, a kur- dok, az afgánok, akiknek még csak most keresik a megfelelő „fiókot”. Szerintetek rosszabbodott a hely­zet a háborús időszak óta? Pandit G.dnkább valamiféle intéz­ményesedést látok. A menekültügyi hivatalok mindenütt szigorítottak az ügymeneten, az antiterrorista in­tézkedések miatt sok ártatlan em­bert molesztálnak, a rendőrség lép- ten-nyomon igazoltatja őket a söté- tebb bőrszínük miatt, a munkáltatók pedig nem vesznek fel menekülte­ket. Ez nem csak Nagy-Britanniára jellemző, Brüsszelben is szigorú ren­deleteket hoztak. Az ázsiaiakkal Eu- rópa-szerte éreztetik, hogy másod­rendű állampolgárok, akár gazdasá­gi, akár politikai okokból vándorol­tak ide. Nos, ez ellen kívánunk tilta­kozni a zenénkkel. Dr.Das: A sajtó is besegít az új szte­reotípiák kialakításába. Az emberek egyszerűbben kategorizálhatóak, ha címkét ragasztunk rájuk. Mi a helyzet a zenei sztereotípi­ákkal? Ezek alakításába is besegít a sajtó? Dr.Das: Természetesen. A szakla­pok mindenkit előre gyártott stílus­skatulyába igyekeznek begyömö­szölni, hogy könnyebben viszonyít­hassák a zenéjüket a már meglévő dolgokhoz. Ha azt mondom: ázsiai zene vagy afrikai zene, az ugyanúgy nem jelent semmit, mintha azt mondanám: európai zene. Az euró­pai embernek mégis beugranak a sajtó által beléje sulykolt zenei szte­reotípiák. A turisták által kedvelt or­szágokban erre még rá is játszanak, eredeti népzeneként árulnak mű­anyag bóvlizenét a külföldieknek, igazodva az európai fejekben róluk élő sztereotípiákhoz. Pandit G.: Ha valaki az Asian szó miatt veszi meg a lemezünket, igen­csak meglepődik. Agresszív, hangos, elektronikus alapú zenét hall, amit csak itt-ott tarkítanak népzenei hangminták. Mexikótól Japánig sok helyen fel­léptetek már, Indiát azonban ki­hagytátok. Féltek az ottani reak­ciótól? Pandit G.: Nem, mi semmitől sem félünk! Egyrészt arról van szó, hogy Indiában még nem érett meg a hely­zet egy Asian Dub Foundation­tuméra. Másrészt valamennyi da­lunk abból az érzésből táplálkozik, hogy milyen második generációs ázsiainak lenni Londonban. Nem valószínű, hogy ezt megértené az ot­tani közönség, ráadásul a dalaink angol szövegűek. Sajnos gyermek­koromban lusta voltam megtanulni apámtól őseink nyelvét... Dr.Das: Velem is ugyanez a helyzet. Persze zeneileg sokat merítünk az indiai dallamvilágból, hiszen kisko­runkban állandóan ezt hallottuk ott­hon. Mindenféle lemez volt a szülé­ink gyűjteményében, a klassziku­soktól a népzenén át a filmdalokig. Ott voltak persze a musicalek és Frank Sinatra is, úgyhogy sokféle hatás ért minket. Aztán bennünket is elért a punkhullám, később pedig az underground tánczene. Ezekben a stílusokban találtuk meg a láza­dás, a véleménynyilvánítás formáit. A fiatalok szerencsére az egész vilá­gon egy nyelvet beszélnek. Az az ér­dekes helyzet állt elő, hogy angliai koncertjeinken egy ideje többség­ben vannak a fehér srácok. Az ázsiai srácok sorsát viszont olyannyira szíveteken viselitek, hogy ÁDFED néven művészeti is­kolát alapítottatok számukra Lon­donban. Pandit G.: Igen, sőt egy ideig mi ma­gunk tanítottuk őket zenélni külön­böző hangszereken, programozni és szövegeket írni. Aztán már tanáro­kat alkalmaztunk, jelenleg pedig csak a fenntartást finanszírozzuk, il­letve igyekszünk oda irányítani a tá­mogatásokat a világ minden tájáról. Dr.Das: Tulajdonképpen már két középiskola működik, Kelet-Lon- donban is beindultak a foglalkozá­sok. Az intézmény struktúráját mi találtuk ki, fontos, hogy a hagyomá­nyos tantárgyak mellett az ázsiai or­szágok kultúrájával, tradícióival, történelmével is megismerkedjenek a diákok. És nem utolsósorban meg­tanulnak zenélni. A zenéléssel jobban boldogul ma egy ázsiai srác Londonban? Dr.Das: Nem lesz minden végzősből profi zenész, de megtanulnak kö­zösségben dolgozni. Sokan a számí­tógépes szakmában helyezkednek el, mert a zenei programozás elsajá­títása közben szinte észrevétlenül megtanulják kezelni a gépet. Az ap­ró sikerek motiválják őket, önbizal­mat adnak nekik. Néhányan nálunk kaptak kedvet az egyetemhez. Pandit G.: Mindenesetre kezdenek magukkal valamit, nem az utcán csavarognak. Kisebb a veszélye an­nak, hogy bűnözőkként végzik. Sok közöttük a hátrányos helyzetű, sze­gény családból származó gyerek, akik a többségi társadalomtól esélyt sem kapnak, vagy ha igen, értésükre adják, hogy másodrendű állampol­gárok. A mi iskolánkban a sajátjaik között lehetnek, ázsiai származású tanárok felügyelete alatt. Reméljük, segíteni tudunk nekik talpra állni. Június 20. és 28. között trencsénteplici Art Film: Cserhalmi György is megkapja a színészi küldetés díját A magyar filmet a Hulckle képviseli TALLÓSI BÉLA Trencsénteplic. A hagyományok­hoz híven ismét június utolsó heté­ben, 20. és 28. között rendezik meg az Art Film filmfesztivált, amelynek immár tizenegyedik alkalommal csendül fel a nyitószignálja. A szem­lének a tizedik évfolyama után meg­változott az arculata: új főcíme van, melyet a katalán szobrász és festő­művész, Joan Miró ihletett. A kon­cepciója, küldetése azonban a régi: ez évben is a minőséget prezentálja. Versenyprogramjának fő szekciójá­ba, az Art Fictíonbe is olyan produk­ciókat - nagyjátékfilmeket és a fikci­ós dokumentumfilmeket - válogat­tak be, melyek újszerű vizualitás el­érésére tesznek kísérletet. A hagyo­mányos másik két versenyszekció­ban, a Tényekben rövidjátékfilme­ket, a dokumentum- és la'sérleti fil­meket, Az úton szekcióban pedig fő­iskolások különböző műfajú mun­káit vetítik. A versenyen kívüli szekciók is szám­talan érdekességet és újdonságot kí­nálnak. Elsősorban az Art Film Fest kategória számíthat nagy érdeklő­désre. E reprezentatív programba a világ filmes szemléin díjazott moz­góképek közül soroltak be néhá­nyat: köztük talán a nyitófüm lesz a legvonzóbb, Roman Polanski Oscar- díjas Zongoristája. Ritkán jut el hoz­zánk mutatóba valami a svájci film­termésből, Trencsénteplicben az utóbbi évek legjobb svájci produkci­óiból is bemutatnak egy csokor- ravalót. A legjobb kortárs örmény rendező, Don Askarian rendezői profüját vázolják fel örmény, német és holland támogatással készült filmjeinek prezentálásával. Lesz brit filmnap, valamint az idén - az előző évektől eltérően - a szlovák játék­film is nagy teret kap a trencsén­teplici szemlén. A szekciócím - Szlo­vák idény - is utal arra, hogy a tava­lyi esztendő kedvezett a szlovák já­tékfilmnek: az Art Fűm programján tíz szerepel. Ahogy a cannes-i filmes mustra, az Art Fűm is megemlékezik Federico Fellini halálának tizedik évfordulójáról a Zenekari próba szekcióval. Ebben levetítik A hold hangjai című Fellini-opust is, amely­nek ez lesz szlovákiai premieije. Peter Hledík fesztiváligazgató szavai szerint az Art Fűm az új Európa fil­mes eseményeinek tartós része kíván lenni. Ezt hangsúlyozza a Legköze­lebb a határainkhoz szekció is, ame­lyet azoknak az országoknak a film­kínálatából állítottak össze, amelyek Szlovákiával együtt csatlakoznak az Európai Unióhoz. A magyar filmet ebben a szekcióban Pálfi György sok fesztivált sikeresen megjárt Hukkle című mozgóképe képviseli. Az Actor’s Mission Award, vagyis a színészi küldetés díját is a környező országok színészei kapják az idei trencsénteplici szemlén. Jiíina Boh- dalová cseh színésznő, Jerzy Stuhr lengyel színész, valamint Cserhalmi György neve kerül fel márványtáb­lán a Dicsőség hídjára. (E hídon már van magyar név: 1998-ban Törőcsik Mari márványtábláját he­lyezték el itt.) E kitüntetéssel olyan színészeket jutalmaznak Tren­csénteplicben, akik jelentős mér­tékben befolyásolták a világ film- művészetének fejlődését. Életkép Pálfi György több nemzetközi díjjal kitüntetett Hukkle című film­jéből (Képarchívum)

Next

/
Thumbnails
Contents