Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-02 / 100. szám, péntek
6 Kultúra ÚJ SZÓ 2003. MÁJÚ A Böngésző nyertesei A Vasárnap 17. számában feltett kérdésre a helyes válasz: Sólyom Tamással. E héten az 500-500 koronát Farkas Róbert gömörligeti, Merica Péter ipolyvarbói és Szép Mária csicsói olvasónk nyerte. Gratulálunk! FELHÍVÁS A Csemadok Nyitrai Területi Választmánya 2003. július 19-én megrendezi a II. Zoboralji Rockfesztivált, amelyre szlovákiai magyar amatőr zenekarok jelentkezését várja. Az érdeklődők 2003. június 30-ig jelentkezhetnek az alábbi címen: Oblastny vybor Csemadok, Farská 44, 949 01 Nitra Információ: 0903/341-325, 0903/354-530 SZÍNHÁZ POZSONY NEMZETI SZÍNHÁZ: Carmen 19 HVIEZDOSLAV SZÍNHÁZ: A negyedik nővér 19 KIS SZÍNPAD: Titkárnők 19 KASSA THÁLIA SZÍNHÁZ: Van, aki forrón szereti (vendégjáték Nagy- kaposon) 19 POZSONY HVIEZDA: A tökös, a török, az őr meg a nő (francia) 16, 18, 20.30 MLADOST: Heaven (amerikai-angol) 15.30, 17.30, 20 MÚZEUM: Brazil (angol) 20 TATRA: Beépített szépség (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 PÓLUS - STER CENTURY: X-Men 2. (amerikai) 14.40, 16, 17.10, 18.30, 19.40, 21, 22.10 A tökös, a török, az őr meg a nő (francia) 14.25, 16.50, 19.10, 21.30 Beavatás (amerikai) 14.30, 17, 19.30, 22 A Nap könnyei (amerikai) 15.20, 17.50, 20.20 Johnny English (angol) 15.45,17.55, 20.05 22.15 New York bandái (amerikai) 19.55 Végső állomás 2. (amerikai) + Animatrix (amerikai) 16.40, 18.50, 21.05 A dzsungel könyve 2. (amerikai) 14.50 8 mérföld (amerikai) 15.15,17.35 KASSA TATRA: Madarak, árvák és bolondok (szlovák) 17 CAPITOL: Beavatás (amerikai) 16,18, 20.15 DÉL-SZLOVÁKIA DUNASZERDAHELY - LUX: Atomcsapda (amerikai) 19.30 GALÁNTA-VMK: Intacto (amerikai) 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: A arany markában (amerikai) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Beavatás (amerikai) 15.30, 20.15 Chicago (amerikai-kanadai) 18, 20.15 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 11.15, 13.15, 15 Egy veszedelmes elme vallomásai (amerikai-kanadai-német) 13.30, 15.45, 18, 20.15 Félelem.com (angol-német-luxemburgi) 13, 18 Femme Fatale (amerikai-francia-német) 13.15, 15.30, 20 Fenegyerek (amerikai) 11 Frida (amerikai-kanadai) 13.30, 18 Jégkorszak (amerikai) 12.15 Johnny English (angol) 12.15,14.15,16.15,18.15, 20.15 Két hét múlva örökké (amerikai) 16.30, 18.30, 20.30 A kör (amerikai) 17.45 Lilo és Stitch - A csillagkutya (amerikai) 11.30 A mag (amerikai) 14.45, 17.15, 19.45 Malacka, a hős (amerikai) 11, 12.45, 14.30, 16.15 A Nap könnyei (amerikai) 12.30, 15, 17.30, 20 Stuart Little, kisegér 2. (amerikai) 11.15 Taxi 3 (francia) 11.30, 20.30 Végső állomás 2 (amerikai) 16 X-Men 2. (amerikai) 11.30,14, 17.30, 20 A műemléki kastélyok és kúriák siralmas állapotáról Múltunk Emlékei LAPAJÁNLÓ A Múltunk Emlékei honismereti, műemlékvédelmi és turisztikai magazin áprilisi számában Petrovay Resko Sándor a tájainkon még fellelhető műemléki kastélyok és kúriák siralmas állapotára hívja fel a figyelmet, gondolatébresztő cikke értékeink megőrzését, a falusi turizmus fellendítését szorgalmazza. A múlt örökségének pusztulását példázza a Kritikus szemmel írás és az Újlót, Mária családpusztán készült felvételek, amelyek az ottani pálos rendi kolostor, templom és zárda méltatlan pusztulását példázzák. Értékes sorokat olvashatunk Dobi Géza tollából Bihari Jánosról, a Nagyabonyban született híres cigányzenészről. Terjedelmes írás mutatja be a szépen felújított és karbantartott tótmegyeri Károlyikastélyt, Bogoly János a bodrogközi kastélyokról ad jellemzést cikkében, így tudjuk meg, melyiknek mi lett a sorsa, milyen állapotban vannak, mi célt szolgálnak. Budai Ernő a százdi völgy turisztikai, műemléki nevezetességeiről számol be, nem feledkezve meg a táj ásványvizes hőforrásairól és értékes növényvilágáról sem. Részletes beszámoló taglalja a galántai Honismereti Múzeum létrejöttét, gyűjteményeinek kialakulását, sokrétű tevékenységét és terveit. A Könyvismertető rovat Varga Kálmán A gödöllői kastély Ho'nismi Hl II Ml Gaiánián AÍ.íuh is Hr.SV KövkTiiNíx» példája Emlékezzünk a nagyabonyi clgényzenész zsenire évszázadai és Petrovay Resko Sándor Felvidéki kastélyok lexikona című kötetét ajánlja az olvasók figyelmébe. A lap nyolcoldalas posztert is tartalmaz, ezen, valamint a lap borítóján a békéi Jeszenák-kas- tély, a bodrog-szerdahelyi Vécsey- kastély, a borsi Rákóczi-kastély, a csákányi Szelepcsényi-kastély, a gombai várkastély, a királyfiakar- csai Bartal-kastély, a királyhelmeci reneszánsz kastély, a nagykeszi kastély, a nyékvárkonyi Pfeifer- kastély, a palásti Palásthy-kastély, a zsarnói barokk-klasszicista kastély és a zsélyi Zichy-kastély lépe látható. (b) A Van, aki forrón szereti sokáig lesz műsoron, és sokat tájolnak majd vele, az már most nyilvánvaló Bombanők a Thália színpadán Joe és Jerry (Maneses István és Petrik Szilárd) - álruha nélkül (KéparchívL „De jó lábuk van!” - jegyezte meg mosolyogva egy néző a darab végén. Es kell-e ennél nagyobb elismerés két nőimi- tátornak?! Akik persze egykor nem kifejezetten ilyen főszerepről álmodhattak a főiskolán, színpadi jelenlétükön néha érezhető a kényszeredett- ség, ám nem mindennap lehet az ember Tony Curtis és Jack Lemmon. JUHÁSZ KATALIN Mert ez a „musical” a filmvászonról lépett le a Majestic színpadára, azaz fordított utat járt be, mint a többi Broadway-dalmű. Nem is csoda, hogy Billy Wilder hatalmas sikerű mozijából, a Van, aki forrón sze- retiből a zeneipar is profitálni akart. A film ugyanis egy amerikai felmérés szerint minden idők legjobb vígjátéka. A kassai közönség is felkészülten érkezett, mindenki ismerte a sztorit, csak a megvalósításra voltak kíváncsiak, különösen a két állástalan férfizenészre (Petrik Szilárd és Maneses István), akik egy női zenekarban kénytelenek munkát vállalni. Aztán mindketten belezúgnak a legszebb lányba, egyiküknek fondorlatos módon sikerül is meghódítania Sugart (Marilyn Monroe játszotta a filmben, Kassán Virágnak keresztelték és Germán Líviára osztották a szerepet), másikuk pedig képtelen megszabadulni egy idős milliomostól, (Pólós Árpád), aki követi minden mozdulatát. A helyzetet tovább bonyolítja az a tény, hogy hőseink, ületve hősnőink véletlenül szemtanúi lesznek egy maffiózók közötti leszámolásnak, ezért egyfolytában menekülniük kell a nehézfiúk elől (Cibula Péter, Kovács Attila, Bocsárszky Attila). Játszik még egy ügyefogyott impresszárió (Illés Oszkár), egy szigorú zenekarvezető madam (Kövesdi Szabó Mária) és egy komikus felügyelő (Bocsárszky Pál). Az előadás során a 30-as évek ragtime-slágei csendülnek fel, frappánsnak szánt, a történetet kidomborítandó magyar szöveggel (Suha Kálmán). A rendező pedig Mikó István, immár harmadszor, ebből másodszor az idei évadban. Kicsit sok a jóból, mondják sokan, ám az ádag- embereknek tetszik a dolog. És ez a fő, elvégre ha egy színház csak a szakmabeliekre és az entellektüe- lekre gondol, abba belebukhat a vezetés, lásd Komárom. A Van, aki forrón szeretit zabálják a nézők. Sokáig lesz műsoron, és sokat tájolnak majd vele, az már most nyilvánvaló. Ezért félve írom le, hogy Mikó ezúttal is szorgosan ápolja a kliséket, hogy hiányoltam a modoros vonások mögül az egyes jeleneteket összetartó szándékot. Azt meg egyáltalán nem kellene elárulnom, hogy végig olyan érzésem volt, mintha idegen nyelven beszélnének hozzám, tökéletes nyelvtani szerkezetek felhasználásával és kifogástalan, pallérozott kiejtéssel, ám energiáikat a mondanivaló megragadása helyett a megfogalmazás kicsiszolására fecsérelve. A híres filmnek sem volt világmegváltó üzenete, de a kor, a húszas évek Amerikájának vadkapitalizmusa és gengszterparadicsoma, a naiv, álmodozó lánykák elvágyódása és a mindenáron boldogulni akarás elszántsága azért ott munkált a vásznon. Ráadásul a fűmből erőnek erejével musicalt csináltak, amely Kassán nem igazán nevezhető musicalnek, hiszen a kor vűágslá- gereit hallhatjuk eléggé megerőszakolt magyar szöveggel. Off-off Broadway feeling. Másképp kellett volna megnevezni a produkciót, mondjuk úgy, hogy „vidám, zenés korrajz”. A két főszereplő - de egyikük mindenképp - néhol láthatóan úgy érzik, hogy menthetetlenül leégetik magukat, amikor magas sarkú cipőben és parókában bájolognak a színpadon. Ez a tény azonban meglepő módon nem árt az előadásnak, épp ellenkezőleg, nagyot lendít rajta. Hiszen Joe és Jerry szerepük szerűit is feszengnek a női göncökben, ezért a fiúk tulajdonképpen önmagukat adják. (Ráadásul tényleg jó lábuk van!) A magyar Virág olyan, műit az isteni Marilyn volt, Germán Lívia vélhetően látta filmet, és ahhoz tartotta magát. Nem egy hús-vér nőt, hanem egy filmszínésznőt formál meg, de hát ez meglehetősen hálátlan szerep, senki sem boldogult volna vele ennél jobban, főleg akkor, ha mögötte a teljes lányzenekar szőke parókában virít. Kövesdi Szabó Máriára lehet támaszkodni, megbízhatóan hozza a rövidlátó zenekarvezetőt, aki nem veszi észre az érte epe- kedő együgyű titkárt. A legemlékezetesebb alakítás viszont Pólós Árpádé. Most is látftm, amint nyálcsorgatva követi Daphne-t, azaz Jerry-t a hangszerekkel. Táncos duettjük egyszerre kacagtató és ironikus, számomra ezekben a percekben billent át a mérleg nyelve veszteségről nyereségre. Enélkül most is olyan hülyén érezném magam, mint amikor azt kell írnom, hogy nem is volt ez olyan rossz „a maga nemében”. Persze nem mondhatnám, hogy ettől az előadástól nagyot változott volna a vüág, akadnak benne jócskán „terepszínű” szereplők és erőltetett poénok, nincsenek székekhez szögezően izgalmas jelenetek, de valahogy nem bánom, hogy előre tudom, mi fog történni. Néha ugyan kissé kimódolt és maníros megoldásokhoz folyamodnak a színészek, hiányzik az a szuverenitás, ami a filmből sugárzik, ám az itt-ott előforduló tétovázás ugyanolyan bájos tud lenni, mint az energiatakarékos, ám frappáns táncbetétek. Egyedül Flórián Szabolcs gegjei tűntek néhol erőltetettnek. A fiatalember tizenhárom különböző epizódszerepben rendezi át a színpadot, és bár horgászként, részeg matrózként és ördögként poénosan hat, inasként vagy állásközvetítőként már széttördeli a jeleneteket. Hascák JÓ2 multifunkcionális díszlete megér mel néhány dicsérő szót. Mert az ide-oda rakosgatott hat fakói számomra kellékként zavaróan tott, a vasúti fülkékből egy püla alatt lett tűzfal, jacht-belső vagy pen utcarészlet. Dramaturgot nem láttam a stáb tán, ennek ellenére valaki bizony felelős azért, hogy benne marad szövegkönyvben néhány „vérei poén, például: „Bár lennék fát akkor biztosan belém esne a S' Vagy: „Mi van a hangyaboly ala Hangyagirl!” A húsvéti locsolóve: két is kihagyhatónak tartom, ha r sért nem, azért, mert Amerikát nem szoktak locsolkodni. Felesle; poénkodás az egyébként szereth gengszterek részéről az a brechti idegenítés, amikor ráförmedne! közönségre, hogy „Azt hiszik, sz házban vannak!?” Mivel ehhez I sonló kikacsintás a továbbiakt csak egyszer fordul elő (amü Kollárik Lucia neglizsében Flór Szabolcs horgára akad) nem igaz értem az öüet célját. Mindent egybevéve azonban ez darab sokkal szerencsésebb kiméi telű a maga műfajában, mint a t sulat előző, szintén világhírű fi alapján készült Zorbája a sajátjáb; Csak remélni tudom, hogy a köv kező évadban végre maradandó ményben is lesz részünk Kassán Caligulához, vagy a Kár, hogy hoz hasonló kaliberű. Ősztől talál fél éve céltalanul szomorkodó s diószínpadot is használni kez< majd. Ladies and Gentlemen, gyünk optimisták! Az Escoriál avagy a Cs-tartomány című „Cselényi-kötet" bemutatója a pozsonyi Magyar Intézetben Egy izgalmas költői életmű titkairól MISLAY EDIT A 2003-as év több szempontból is fontosnak nevezhető Cselényi László költő életében. Idén ünnepelte 65. születésnapját, munkásságát József Attila-díjjjal ismerték el, s a közelmúltban jelent meg a Lilium Aurum és a Madách-Posonium Kiadó közös gondozásában az Escoriál avagy a Cs-tartomány című tanulmány-, esszé- és kritikagyűjtemény. A Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézetében kedden megtartott rendezvényen a költő jelenlétében ezt a kötetet mutatta be szerkesztője, Pomogáts Béla irodalom- történész. A jeles magyar irodalmár, a határon túli magyar irodalmak kiváló ismerője a kötet kapcsán érzékletesen és értőn vázolta a népes közönség előtt Cselényi László munkásságát. Az Escoriál avagy a Cs- tartomány című gyűjteményben pályatársak, írók, költők, irodalomkritikusok vallanak a „Cselényi-jelen- ségről”. Az, hogy egy költő munkásságáról mint jelenségről esik szó, Pomogáts Béla szerint már önmagában rangot jelent. „Cselényi munkássága rendhagyó egyrészt az egész 45 utáni magyar irodalomban, és különösen rendhagyó a felvidéki, a szlovákiai magyar irodalomban - mondta. - Kétségtelenül méltánylást érdemel, hogy figyelmen kívül hagyva a megélhetésnek, a költői elismertségnek, az irodalmi díjaknak, az elfogadottságnak, a népszerűségnek a vágyát, ami nyüván- valóan minden íróban benne van, következetesen és bátran végigment azon az úton, amelyet önmaga számára kiszabott.” Pomogáts Béla szerint a költő életművének meghatározó eleme a mitikusság és az aleatórikusság, „a mítosz mint költői látásmód és a szövegszerkesztésben megragadható variációs lehetőségek halmaza mint kifejezésmód”. Ugyanakkor kiemelte: Cselényi költészete nem úgy lett avantgárd, hogy elvesztette volna közösségi kötelékeit. Igaz, hogy Cselényi László költészete nemegyszer a kritika kereszttüzébe került, sokszor provokált vitákat, ugyanakkor, hangsúlyozta Pomogáts Béla, az elm negyven év magyar irodalmi éle nek meghatározó egyéniségei tett le a garast a munkássága melle „Nagyon kevés olyan írót tudn említeni, akinek a műveiről üyen lentős irodalmárok nyilatkoztak v na, méghozzá mindenki azzal igénnyel, hogy magyarázatot adj egy izgalmas és jelentős költői él műn titkaira” - mondta. A Szlová ai Magyar írók Társasága nevéb Roncsol László köszöntötte a költi Cselényi László az esten nem csup pályafutásának fontosabb állomé: it idézte fel, hanem arra a látszol furcsa jelenségre is felhívta a figy met, hogy miközben neves Írod; márok nyüatkoztak elismerően ki tészetéről, a nagyközönség köréb alig talált visszhangra. Remélhet leg legalább valamelyest megnyt tatóan hangzott Zalabai Zsigmoi válasza, aki emlékeztetett arra, ho egy-egy irodalmi mű megírásán és befogadásának ideje nincs mi dig szinkronban. Példaként Cső! nait, Weöres Sándort, Szentkút! említette, és arra kérte a költőt, 1 gyen még egy kis türelemmel, me mint mondta, „ugyanúgy, aho meg kellett tanulnunk adyul, m kell tanulnunk cselényiül is”. Pomogáts Béla és Cselényi László az esten (Peter Procházka felvétele)
