Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-24 / 118. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 24. Riport A vágsellyei kórház eladta néhány ingatlanját, megszüntette fölösleges klinikai osztályait, s már az elbocsátásokkal sem kell foglalatoskodni, az elmúlt öt évben megtették ezt is A színvonalat tartva igyekeznek takarékoskodni Az ingatlaneladásokból befolyt pénzből modern ultrahangos és röntgenberendezést vásároltak (Szőcs Hajnalka felvételei) A vágsellyei kórház volt az egyike azon négy intézménynek, amelynek igazgatóját a kórházak új kezelője, a Nyitrai Megyei Önkormányzat néhány hónappal ezelőtt egyik napról a másikra visz- szahívta tisztségéből. GAÁL LÁSZLÓ Mária Jarosovát akkor ideiglenesen bízták meg addigi igazgatói teendői végzésével, ám neki is lehetősége volt részt venni a kórházigazgatói poszt betöltésére kiírt pályázaton. Végül egyedül pályázta meg a posztot, amelyet 1998 áprilisa óta betöltött, és meg is nyerte a pályázatot. Jarosová asszony mindjárt a bevezetőben megjegyezte, jóval több tervük van, mint amennyiről ma konkrétan beszélhetnek, ugyanis egyelőre nem lenne helyes olyan elképzelésekről beszélni, amelyek az állandóan változó szabályok vagy a költségvetési akadályok miatt végül nem valósulhatnak meg. Amit már ma el lehet árulni, az az, hogy az onkológiai osztályt megszüntetnék, ugyanakkor az eddig ott kezelt betegeket továbbra is a sellyei kórházban helyeznék el. „Az onkológiai osztályon 20 ágy áll a betegek rendelkezésére, de az utóbbi évek statisztikája alapján szerencsére ez a kapacitás csak ötven százalékban volt kihasználva. Ám az itt lévőknek is csak a fele részesül kemoterápiás kezelésben, a többiek már a betegség olyan stádiumában vannak, hogy csak a fájdalmaikat tudjuk csülapítani morfininjekciókkal” - szolgál magyarázattal Mária Jarosová. „Azt gondoltuk, ezeknek a betegeknek nem kell feltétlenül külön klinikai osztályt fenntartani, rákos megbetegedésük fajtája szerint a megfelelő osztályokon, például a nőgyógyászati, a sebészeti vagy a tüdőosztályon is feküdhetnek. Itt kezelhetné őket a kemoterápiás szakorvos, aki továbbra is megmaradna a kórházban. A végső stádiumban lévő betegeket pedig más osztályon is el tudjuk helyezni, ahol a megfelelő ellátást megkaphatják. Úgyhogy a páciensek nem éreznék meg, hogy a klinikai onkológiai osztály megszűnne. Az osztályon alkalmazott nővérek számára pedig a kórházon belül tudnánk munkát kínálni, az osztály megszüntetése nem jelentené alkalmazottak elbocsátását.1’ Az igazgatónő egyik további terve a patológiai, vagyis a kórbonctani osztály megszüntetése. „Mi itt főleg sejttani és szövettani vizsgálatokat végzünk, a boncolások száma nagyon kevés. A patológia épülete viszont nagyon leromlott állapotban van, a berendezés is felújításra szorul, ami jelentős beruházást igényelne. Ezért úgy gondoltuk, hogy a patológiai szolgáltatásokat a galántai kórházban végeztetnénk, ahol megfelelőbb épületben, a higiéniai előírásoknak megfelelő környezetben, modernebb felszereléssel tudják végezni ezt a munkát.” Egy további terv a véradóállomás létrehozása a vágsellyei kórházban. A városban régebben működött üyen, ám amikor beindult a galántai járási kórház, a véradóállomást odahelyezték. „Nem komplett transzfúziós állomást akarunk, csak a vérátvételt végeznénk itt, a vért azután feldolgozásra az újvári vagy más kórházba küldenénk, onnan a feldolgozott vért kapnánk vissza, amit itt tudnánk raktározni és felhasználni. Vagyis a régiónkból érkező önkéntes véradók vérét ennek a régiónak a páciensei kapnák” - magyarázza az igazgatónő. A gazdasági vetületet Török Tamás gazdasági igazgatóhelyettes írja le: „Jelenleg, ha egy páciensnek az operációhoz, vagy az operáció utáni kezeléshez vérre van szüksége, a galántai, az újvári vagy a lévai kórházból vágjunk kénytelenek megvásárolni. Amellett, hogy egy félliteres vérkonzerv ezerötszáz- ezerhatszáz koronába kerül, a szállítási költségek is nagyon magasak, hiszen a vért mentőautóval szállítjuk, ami kilométerenként 18 koronás kiadást jelent. Előfordult, hogy a környező kórházakban éppen nem volt megfelelő vér, és mi fél liter vérért egészen Rimaszombatba küldtünk mentőautót. Csupán a vérvásárlás és szállítás évente 2,5 millió korona kiadást jelent a kórháznak. Ha mi itt létrehozzuk a véradó állomást, akkor azok az önkéntes véradók, akik a mi régiónkból ma Nyitrára vagy Galántára járnak vért adni, ide jönnek. Ha több vér gyűlik össze, mint amennyire a kórháznak éppen szüksége van, akkor el is adhatunk belőle, ez is bevételt jelent.” Az igazgatóhelyettes azt is elmondta, hogy az olyan megtakarítási intézkedéseket - például a feleslegessé vált ingatlanok eladása, a kihelyezett rendelőintézetek privatizálása, vagy a létszámleépítés -, amilyeneket manapság más kórházakkal kapcsolatban hallani, a sellyei kórházban már az előző öt évben jórészt megoldották. Megszabadultak például a Galánta Hody városrészében álló épülettől, ahol valaha pszichiátriai központ működött, aztán a sely- lyei kórház „örökölte meg”, de hosz- szú éveken keresztül kihasználatlanul állt. „Ez az épület évente négyszázezer korona kiadást jelentett a kórháznak, mert őriztetni kellett, adót és egyéb illetéket kellett utána fizetni, ugyanakkor az épületben semmilyen tevékenység nem folyt. A város vásárolta meg. Megszabadultunk a negyedi egészségügyi központtól és az ottani szolgálati lakásoktól, eladtuk a vágsellyei főutcán lévő, feleslegessé vált ingadant. Az ilyen értékesítésből befolyó pénzt fejlesztésre tudtuk fordítani, modern röntgenberendezést és ultrahangos vizsgálókészüléket vásároltunk” - tájékoztatott Török Tamás. Van még egy épülete a kórháznak, amelytől szeretne megszabadulni, mégpedig a kórházépülettel szemben álló ház, amelyben korábban az Általános Egészségbiztosító fiókja működött, de már évek óta üresen áll. Erre is akadt vevő, sőt már az adásvételi szerződést is megkötötték, de kiderült, hogy a vevő a megszabott időn belül nem képes kifizetni a vételárat, így a kórház a törvényből adódóan kénytelen volt felbontani a szerződést. Most újabb pályázatot kellene kiírni az épület eladására, de ahhoz újból fel kell becsültetni a mostani értékét. A becslés sem olcsó dolog, ráadásul az is bonyolítja a helyzetet, hogy január óta a kórház kezelője a Nyitrai Megyei Önkormányzat, tehát az ingatlannak is a megye tulajdonában kellene lennie, ugyanakkor a megyei hivatal még nem írta alá a sellyei kórház átvételéről szóló delimitá- ciós protokollt, tehát a szóban forgó épületet sem vette át. Áz utóbbi évek racionalizációs intézkedései során a vágsellyei kórházban az alkalmazottak számát is olyan mértékben csökkentették, hogy további elbocsátások nem jöhetnek számításba. Csökkentették a mentőautók számát is, a korábbi húsz kocsi helyett ma tizenkettőt üzemeltetnek. További megtakarítást jelenthet a kórháznak a saját energiatermelés. Az öt évvel ezelőtt felújított kazánházba ugyanis olyan modern fűtőberendezést építettek be, amely villamos energia termelését is lehetővé teszi. Igaz, hogy még körülbelül négyszázezer koronás beruházásra lesz szükség ahhoz, hogy az energiatermelést beindíthassák, de azután az évi 2 millió koronát kitevő villanyenergia-fogyasz- tás 30 százalékát saját forrásból tudnák fedezni. Energiamegtakarítást jelentene az is, ha javítanák a több mint harmincöt éves épület hőszigetelését, az ablakokat is javítani, cserélni kellene, csakhogy ez olyan jelentős kiadás lenne, amire a jelenlegi gazdasági helyzetben nincs lehetőség, erre valószínűleg európai uniós alapokból fog kelleni támogatást szerezni. Akadnak a kórházépületben olyan hiányosságok is, amelyek a látogatónak is szembeötlők, például az ülemhelyen nem működik a vízcsap. Ezért azonban nem a kórház vezetői, hanem á kórházba látogató emberek a felelősek. „Ha reggel megjavítjuk a vízcsapot, délutánra már ellopják az elzárót, de nemcsak azt, hanem vécéülőkét, lehúzót és hasonló dolgokat is lopnak. Tudom, ez a kórház imidzsét rontja, de sajnos nem vagyunk olyan gazdagok, hogy hetente öt elzárót szereltessünk egy vízcsapra” - panaszolja az igazgatónő „Előfordul, hogy a tűzoltó-berendezést, vagy a tűzcsapszekrényből a tömlőt is ellopják. Mi pedig hatalmas büntetést fizethetünk, ha jön egy tűzvédelmi ellenőrzés és ilyen hiányosságokat állapítanak meg.” Sajnos egy kórháznak még ilyen gondokkal is küzdenie kell. Magda asszony hat gyermeket nevelt fel, közülük kettő fogyatékos - vallásos, ezért művi terhességmegszakításra és megelőzésre nem gondolt, de ma másként cselekedne Megkérdezésünk nélkül akarnak dönteni élet és halál kérdéséről PÉTERFI SZONYA Magda asszony arra kért, látogassam meg otthonában, el szeremé mesélni élettörténetét. Okulásul azoknak, akik valamilyen felsőbb hatalom nevében dönteni akarnak arról, ki, mikor vállaljon gyereket. - Nekem hat van, mert hívő vagyok - mondja csendesen, majd hozzáfűzi: szombaton este menjek, amikor nincs odahaza az ura. A külvárosi lakótelep szomszédságában lapuló kis ház egyikéből lárma hallatszik. A visítás sírásba csap át, de a pattogó szavak után nagy lesz a csönd. Amikor belépek a konyhába, egy aprócska fiúcska csimpaszkodik a csont sovány asz- szony szoknyájába. - Egek, nem elég a hat gyerek, ráadásnak ott az unoka is - döbbenek meg a látványtól, de mielőtt megszólalnék, Magda asszony kimondja: ez a legkisebb, a hatodik. Negyvenegy évesen szültem, mert a párom kedvére kellett tennem, ma sincs ez másképp. Ugye, idősebbnek gondolt? - néz rám tiszta tekintettel, én csak bólintani tudok. „Azért szeretnék beszélni ezekről a dolgokról, mert elegem lett abból, hogy valakik megkérdezésünk nélkül akarnak dönteni élet és halál kérdéséről. Mintha mihaszna állatként csak arra volnánk jók, hogy férjünk kedvére tegyünk és ha megesik a dolog, sorra szüljük a pu- lyákat. Gyermekáldásról beszélnek, miközben gyakran teher a gyerek. Nézze - nyit be a szobába -, két súlyosan egészségkárosodottról gondoskodom. Isten akarata volt hogy megszülessenek? Elfogadtam, mert hívő vagyok, de nem tudom, hogyan döntöttem volna, ha terhességem alatt tudomásomra jut, mivel kell számolnom. A két lány után boldogan vállaltam a harmadikat, valahogy megsejtettem, hogy fiam lesz. A párom eleinte nagyon büszke volt, de amikor kiderült, beteg gyereknek adtam életet, engem hibáztatott. Akkor még falun éltünk, nagyon nehezen viseltem, hogy kisfiam mássága miatt összesúgtak a hátunk mögött, megszóltak. Tanácsért a templomba jártunk, de mit segíthetett a tisztelendő? Imádkoztunk mindketten, ő is értünk, mégis, a negyedik gyerek is hibásan született. Akkor először lázadtam fel Isten ellen, s tettem fel magamnak a kérdést, mit vétettem, hogy ennyire büntet? A két nagyobbik lányom nehezen viselte, hogy nem nagyon érek rá velük foglalkozni, szórakozni, a beteg fiúkra szállt haragjuk. És mi tagadás, egyre nehezebben éltünk, a szövetkezet tönkre ment, a férjem munka nélkül maradt. Egy rövid ideig, amíg elintéződött a segély, a szomszédok hordták az ennivalót, a ruházatot. Baráti segítséggel a férjem munkához jutott, de költözködnünk kellett. A két legkisebb már ide született. Fővárosiak. No hiszen... Hiába kértem az uramat, vigyázzon, nem kell több gyerek, mit törődött ezzel. Az ötödik után hiába akartam vele megbeszélni a tabletta szedését is, tiltakozott, azzal érvelt: az egyház tiltja. Mert amikor jónak látja, vallásos. Amikor a kocsmába megy, akkor bezzeg nem. Amikor hazatántorog, ismét az, s nagy hangon figyelmeztet is asszonyi kötelességeimre. Gondolja, élvezet a házasélet? Amikor az ember attól retteg, hogy terhes lesz, vagy attól, felébred a négy közül valamelyik?!” Figyeli arcom rezdüléseit, ugyanis amikor a hatból csak négy gyereket említ, én önkéntelenül felemelem a szemöldökömet, ő pedig gyorsan mondja tovább. - A két nagyobbik lány már féijnél van. Nem tagadom, amint nagykorúak lettek, elmenekültek hazulról. De mert vallásosan neveltük őket, nem kanászodtak el, férjhez mentek. És sorra szülik a gyerekeket, ők is. A vőim tisztességes emberek, de nem győzik eltartani a nagy családot, a huszonhat éves lányomnak három gyereke van, a huszonnégy esztendős a negyediket várja. Sírva mondta, hogy valami születési rendellenesség gyanúja merült fel, de az ura váltig állítja, az orvos biztosan téved. Úgy tartja a kezdettől fogva, istennek nem tetsző dolog az antibébi és persze a küret is. Ez már sok lett nekem is! Hogy én nem léptem, s nem vállaltam a terhességmegszakítást, az egy dolog. Régen volt, másképp éltünk, nem akartunk bűnt elkövetni! Hittünk, bíztunk és mire mentünk? Most a lányom és az unokáim sorsásról van szó. Azt akarom, vetesse el, ha beteg a magzat. Legyen tekintettel az egészséges gyerekeire, önmagára. Hiszen tudja, mi vár rá, elvégre két beteg testvér mellett nőtt fel - sírta el magát. Megnyugodva kissé a fogamzásgátló tabletták árára kérdez. - Rá kell bírnom a lányaimat, hogy szedjék, akár a féljük, az egyház akarata ellenére is. A gond az, hogy sokba kerül, ha volna miből, én adnám nekik pénzt a gyógyszerre. Hat gyereknek adtam életet, kínlódva neveltem fel őket, mert túl nagy volt a teher. Segítséget reméltem, de alig kaptam. Beletörődtem a sorsomba, nem tagadtam, nem tagadom meg Istent. De hogy ez legyen a lányaim, az unokáim sorsa is? Nem! - mondja határozottan. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: JOBBÁRA DERÜLT ÉGBOLT, 24-28 FOK ELŐREJELZÉS ORVOSMETEOROLOGIA A Nap kel 05.05-kor - nyugszik 20.33-kor A Hold kel 02.47-kor - nyugszik 13.35-kor A Duna vízállása - Pozsony: 355, változatlan; Medve: 220, apad; Komárom: 290, apad; Párkány: 215, apad. Jobbára derült lesz az égbolt, csapadék sehol sem várható. Újra visz- szatér a meleg idő, a hőmérő higanyszála a délutáni órákban 24 és 28 fok közé szökhet, északon legfeljebb 22 fokra számíthatunk. Gyenge, változó irányú szél. Éjszaka a levegő hőmérséklete 15 és 11 fok közé csökken, helyenként 9 fok várható. Holnap is marad a maihoz hasonlójó idő, némi felhősödés és eső leginkább a hegyekben várható, de ott is csak a délután folyamán. A legmagasabb nappali hőmérséklet 26 és 30 fok között várható, északon 24 fokra számítsunk. KIJEV27 ...jaacc. Ala pvetően kedvező hatású a mai időjárás. Javul a szellemi és a fizikai teherbírásunk, jól tudunk összpontosítani a feladatainkra. A változékonyabb időjárású területeken a reumatikus és mozgásszervi megbetegedésekben szenvedők érezhetnek erősebb fájdalmat. A szív- és érrendszeri panaszokkal küszködőket viszonylag megkíméli az időjárás, ám ajánlott kerülniük a túlzott megterhelést. Az alacsony vérnyomásúakat migrénes fejfájás gyötörheti. Holnap a mai hatásokhoz képest nem várhatunk nagyobb változásokat.
