Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-19 / 113. szám, hétfő
Női szemmel ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 1 SZÁLKÁK Gyöngyszemek férfiről és nőről Nagy emberek (gondolkodó férfiak) aforizmáit olvasva megdöbbentő következtetésekre juthatunk. Mi is rólunk a férfiak véleménye? Azt hiszem, nem kell hozzá kommentár. „A nő olyan tárgy, amelyet bármeddig tanulmányozol, mindig találsz benne valami újat” N. Tolsztoj „A nőt nem azért szeretjük, amit mond, de meghallgatjuk, amit mond, ha szeretjük.” Maurois „A nő azért van, hogy szeressük, nem azért, hogy megértsük őt.” O. Wilde „A nő vagy semmire sem gondol, vagy valami hasonlóra.” A. Dumas „Legjobban akkor szeretem a nőket, ha csókolnak, mert akkor hallgatniuk kell.” Achard „Sok nőnek van elég esze ahhoz, hogy a megfelelő időben beszéljen, de sokan nem tudnak a megfelelő időben hallgatni.” Seneca „A nő nem géniusz, hanem dekoratív faj. Soha nincs mit mondania, de azt olyan szépen mondja.” O. Wilde „A nőben összpontosul az élet és a szeretet princípiuma, a férfiben a gondolkodásé.” L. Feuerbach „A férfi boldogsága: Akarom. A nő boldogsága: A férfi akarja.” F. Nietzsche „A férfi arról beszél, amit ért, a nő arról, amivel meg akarja nyerni tetszésünket.” J. J. Rousseau „Az okos férfi nem teszi ki próbának az üveget - és a nőt.” L. de Vega Most pedig nézzük meg, mi történne, ha a hagyományos szerepekre utalva a férfiak saját fegyverét használnánk fel ellenük, s a férfihatalom érveivel világítanánk meg pozíciójukat a világban. Miért nem akarjuk, hogy a férfiaknak választójoguk legyen? 1. Mert a férfi helye a hadseregben van. 2. Mert egyetlen igazi férfi sem akarja másként megoldani a problémákat, csak háborúval. 3. Mert ha a férfiak elfogadnának a fegyvereken, egyenruhákon és harci dobokon kívül másféle megoldásokat is, a nők már nem csodálnák őket. 4. Mert a férfi nem lesz többé vonzó, ha kilép természetes közegéből és más dolgok iránt is érdeklődni kezd. 5. Mert a férfi túl emocionális lény ahhoz, hogy megfelelő döntést hozzon, és szavazhasson. Bizonyítja ezt viselkedése a futballmecs- cseken és a politikai összejöveteleken, s azon veleszületett tulajdonságából, hogy csak az erő hatalmában hisz, következik, hogy hatalmi pozíciók betöltésére nem megfelelő. A Női szemmel című témaoldalt szerkeszti: Bolemant Lilla Levélcím: Női szemmel, Új Szó szerkesztősége, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1, e-mail: noiszemmel@yahoo.com Az oldal anyagai az Aspekt feminista kulturális folyóirat írásai alapján álltak össze. A feminizmus az a radikális gondolat, hogy a nő is ember - de ezt elfogadtatni még Amerikában sem könnyű Általánosítások nélkül Ha értékelni szeretnénk az amerikai feminizmust, szinte lehetetlen feladatra vállalkoznánk, hiszen általánosítani azt, hogy mely országban milyen gondokkal küszködnek a nők, szinte lehetetlen. BOLEMANT LILtA A mai amerikai feminizmus olyan társadalmi mozgalom, melynek sem filozófiája, sem céljai és eszközei nem egységesek. Ez a sokszínűség azonban a mozgalom erejének és gazdagságának forrása, másrészt bizonyos helyzetekben akadályozza az egységes fellépést. Mindaz, amit Amerikáról tudunk, nagyrészt tények és fantáziaképek elegye, amely a filmek, fényképek, irodalmi alkotások, s néha személyes tapasztalatok alapján alakult ki. Vagy kimondottan negatív vagy nagyrészt pozitív kép él bennünk róla. Alapvető jogok Az amerikai nők életével kapcsolatban is ez a helyzet. A napi sajtóban ritkán olvashatunk róla, s ha igen, csak erkölcsi tanúságként üzenik a nőknek, milyen eltúlzott helyzetbe sodorta az amerikai társadalmat a feminizmus. Ahogy egyeden ember élete sem csupán fehér és fekete, nagyszerű vagy borzasztó, egy ország helyzetét sem láthatjuk fekete-fehéren. A 19. századtól kezdve harcolnak a nők a férfiaktól való függetlenségükért, elsősorban a művelődés jogának és a választójognak a megszerzéséért. 1821-ben alapította meg Emma Willard az első, külön nőknek szánt iskolát. 1833-ban egy Ohio-i egyetem kezdett elsőként diákokat felvenni fajra, nemre és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. A választójogot viszont csak 1920-ban sikerült kiharcolniuk a nőknek. A hatvanas években a feminista mozgalom új erőre kapott, ami része volt az országban uralkodó általános elégedetlenségnek, s a háborúellenességnek, továbbá szorosan összefüggött a faji megkülönböztetés ellen és a társadalmi változtatásokért harcoló csoportok tevékenységével. Az egyik legjelentősebb mérföldkő a fogamzásgátló tabletta elérhetővé válása volt. A nők sokkal nagyobb mértékben dönthettek a gyermekvállalásról, és saját szexuális életükről. Fekete és fehér Bonyolult, nehezen megoldható probléma Amerikában a máig élő fajgyűlölet. Manapság a feminizmus nem tartható kisebbségi mozgalomnak, s az emberek többségének életére hatással van. Ennek ellenére tovább működnek a sztereotípiák, s a fekete népességnek az az érzése, hogy itt elsősorban a fehér nők érdekeiről van szó. A fekete nők sok esetben választás előtt állnak, hogy a nőkkel szövetkezzenek-e a férfihatalom kritikájában vagy a feketékkel a fajgyűlölet ellen. Hiszen a fehér nők is rabszolgatartók voltak. A rabszolgaságot ugyan megszüntették 1865-ben, de rasszista szervezetek ezek után is alakultak, és működtek. A 20. században a feketék nem utazhattak közös kupéban a fehérekkel, s csak 1954-ben szüntették meg törvényesen a külön iskolákat. A fehér és fekete embert elválasztó szakadék fölött azonban új hidak alakultak ki, melyek erős mozgalmakként párbeszédet folytatnak egymással az egyenjogúság és egyenrangúság alapján. Homoszexualitás Elterjedt vélemény, hogy a feministák radikális leszbikus nők. Tény az, hogy sok leszbikus pár éppen a feministák között talált megértő közösségre, hiszen a mozgalom egyik alapcélja a másság elfogadása és a természet „megváltoztathatatlan” törvényeire utalás képtelensége. A feminista jelző elutasításának oka a nők körében az ún. nőiesség elvesztésétől való félelem. Tessék tudatosítani, mit is jelent ez a valóságban. Ez a női erényekben és a női szerepekben való hit, ugyanaz, mint száz évvel ezelőtt. Ez a nők és férfiak közti egyenlőség elutasítása, annak elfogadása, hogy a köztük lévő különbségek természettől adottak. Konyha és gyerek Annak bizonyítéka, hogy az emberek többsége még mindig nem fogadja el teljesen a nők egyenjogúságra törekvését, a volt amerikai elnök felesége, Hillary Clinton példája. Annak ellenére, hogy jónevű ügyvédként sok éve férje bevételének többszörösét keresi meg, és jogi körökben sokkal többre tartják, mint a szintén jogász Bili Clintont, bizonygatnia kellett, hogy tökéletes anya, feleség és háziasszony. Mivel ő is tudja, hogy a társadalom még nem fogadja el szakmai sikereit, kénytelen volt karácsonyi recepteket megjelentetni, hosszú cikkekben nyilatkozni arról, hogyan választotta ki a Fehér Ház új függönyeit és szőnyegeit (Bili Clintont egyszer sem kérdezték meg, mi a véleménye a függönyökről), és rózsaszínű pulóverekben megjelenni a sajtó- tájékoztatókon, hogy a közvélemény elfogadja őt, mert öltözékét túl hivatalosnak találták. Továbbra is él tehát az a tévhit, hogy a nő egyszerűbb lény, mint a férfi, egyszerre csak egy szerepet tölthet be, a férfi pedig csak extrém helyzetekben vesz részt az olyan tevékenységekben, melyek „női munkák”. Ha tehát a nőnek házon kívüli munkája van, amely ráadásul érdekelheti is, teljesen biztos, hogy belebukik a háztartás, a gyerek ellátásába, és biztos, hogy nem tu főzni. Kramerék esete Bizonyára emlékeznek a Krame kontra Kramer című filmre, melj ben Meryl Streep olyan nőt alaki1 aki önmegvalósítás utáni vágya m att elhagyja gyermekét, és férj gondjaira bízza - láthatóan ner tudja mindkét szerepet ellátni, vág férje csak ekkor segíthet ellátni háztartási dolgokát, ha erre extrér helyzetben rákényszerül? Sok mur kát ad még a mozgalomnak, hog valóban elfogadják az emberei hogy a társadalmi szerepek megvá toztak. A hatalmukat féltők anm akadályt gördítenek a feminizmu elé, hogy az kénytelen megmaradt radikális mozgalomnak, ha el akarj érni céljait. Minden egyes lépés ke moly és hosszú harcot igényelt ed dig is, amikor pedig egy-egy ce megvalósult, mint például a nők vá lasztójogának elérése, az egész tál sadalom úgy tesz, mintha ez terme szetes lenne, és semmilyen áldoza tot nem követelt volna. Hiszen ezjá Az ismert amerikai filmben élesen szembeállítják a nő önmegvalósítási vágyát a családi élet teljességével Kramer kontra Kramer, avagy kétféle otthon ELEMZÉS A hetvenes években forgatott filmben a Kramer házaspárt úgy mutatják be, mint egy „normális” családot. A férj szorgalmasan dolgozik, energikus, sikeres, szereti bájos feleségét és kedves kisfiát. Ha nem is mondja ki egyenesen, de életével, otthonával elégedett. Ugyanezzel az otthonnal a felesége nem elégedett, s úgy dönt, elmegy. Vajon hogyan értékelné ezt a lépését a terapeuta, ha úgy döntene, tanácsot kér tőle. Bizonyára sokan akadnának, akik azt mondanák, Kramerné elutasítja az anyai szerepet, problémái vannak női identitástudatával, sőt versenyre kel férjével. A férfi és női szerep ilyen meghatározása annyira természetesnek tűnhet, hogy szinte kétségbevonhatatlan. Ezek a szerepek meghatározzák a férfi, nő, gyermek közti kapcsolatokat, jogokat, kötelességeket. A férfi dolgozik, erős, érzelmeit nem mutatja ki, védi otthonát, a nő az otthonról gondoskodik, gyengéd, szerető, anyáskodó. Másként látná a helyzetet az a terapeuta, akinek megygőződése, hogy Kramerné önmegvalósítási igénye emberileg indokolt, sőt megkívánt, hogy képességeit kamatoztassa. Az önmegvalósítás a nők számára önfeláldozást is kell, hogy jelentsen? Számára nem neurózisban szenvedő, gyógyításra szoruló nő. Felvetné a kérdést, miért kellett ezt a radikális megoldást választania. Kramerné kiszabadult abból az otthonból, amely korlátozta őt. Támaszt, megértést senkitől sem kapott, férje, szülei, környezete nem fogadta el döntését, sőt elítélte. Egyedül barátnője irigyelte azért, hogy volt ereje elmenni, de ő is csak titokban, senkinek be nem vallva tette ezt. Kramer előtt egy új lehetőség nyílt - teljesen-más perspektívából élhette meg az otthon fogalmát. Az otthon férfi-tapasztalata után megélte a dolgozó nő otthon-élményét. Abban az időben, mikor ún. normális családban élt, számára az otthon a biztos hátországot jelentette, ahová szívesen érkezett meg a nehéz munkanapok után, s ahol nyugalomra vágyott. Kis időt, örömet a fiával, felesége kedves mosolyát, de a jó ételt és a tiszta ruhát is. Meg sem fordult a fejébe, hogy az említett nyugalmat más nem érzi. Felesége távozása után másféle otthont élt meg. Amikor átesik.. , kezdeti krízisen, az otthon számá ra az állandó mindennapi köteles ségek színterévé válik, ahol elvár ják tőle, hogy mindig kéznél le gyen és idejét beosztják helyette Az elfogadott társadalmi szerepe! Választania kellett gyermeke és önmaga vágyai között. szerint élő és gondolkodó férj nen volt hajlandó megérteni feleségi kitörési vágyát, s a helyzet egyet len megoldása a feleség radikáli tette volt, amellyel egy időre le mondott gyermekéről. A férj vi szont munkáját vesztette el, mert i család és a dolgozó szülő kötele zettsége összegyeztethetetlen : film alkotói szerint, (elly)
