Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-16 / 111. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 16. Az elsötétített teremben a narrátor halk zene és gyertyafény mellett mesélte a zsidó család történetét Megdöbbentő időutazás A „Sokszínű természet - sokszínű társadalom” oktató-nevelő program a közelmúltban nagy jelentőséggel bíró rendezvénnyel folytatódott a komáromi Selye János Gimnáziumban. Az intézmény és a Komáromi Zsidó Hitközösség szervezésében megrendezték a holocaust-emléknapot. FARKASNÉ BARTAKOVICS ADRIANNA A program célja az volt, hogy megismertesse a komáromi gimnázium tanulóit a vészkorszak történetével, valamint az, hogy formális és az informális oktatás módszereivel emléket állítson Komárom és környéke egykori zsidó lakosairól. A projekt különleges feladata volt, hogy felidézze a komáromi bencés rendi gimnázium életét a holocaust előtti évekből, amikor még számos zsidó származású diákja volt az intézménynek. A kb. 100 diákot mozgósító rendezvény programját Fritz Zsuzsa tanár, Paszternák András és Paszternák Tamás úgy próbálták ösz- szeállítani, hogy a résztvevők necsak passzív szereplői, hanem aktív részesei legyenek a napnak. Egy „időutazással” kezdtek, melynek során a gyerekek különböző történeteket hallhattak egy komáromi zsidó családról. A család egyik tagja az ő képzeletbeli osztálytársuk, s ezzel kapcsolatban kaptak feladatokat, melyeket meg kellett oldaniuk. A diákok a második részben a zsidóság egykori jelentős épületeit ismerhették meg, melynek ma már nem nagyon emlékeztetnek külsejükre. Közben átvonultak a menház épületébe, ahol szintén kaptak egy rövid ismertetőt a ház történetéről, és a hozzá kapcsolódó jelentősebb személyiségekről. A harmadik részben háA résztvevők nemcsak passzív szereplői, hanem aktív részesei voltak a napnak (A szerző felvétele) rom autentikus helyszínen, a menház termeiben forgószínpadszerű- en szerezhettek ismereteket a zsidó nép történetéről, szokásaikról. Az ismertetések, előadások és a feladatok megoldását követően a megemlékezés a gimnázium aulájában folytatódott. Az elsötétített teremben a narrátor halk zene és gyertyafény mellett mesélte a zsidó család történetét, mi lett velük a holocaust idején. Az új ismeretekkel gazdagodva, a vetítővászon és a magnetofon segítségével több kérdésre választ kaphattak a gyerekek. Mi történt a komáromi zsidókkal? Mit tettek a többiek? Mi lett a világ zsidóságával? A közelmúltban ezzel az igényes és bizonyára számos új információt nyújtó megemlékezéssel, illetve magával a „Sokszínű természet - sokszínű társadalom” programsorozattal a gimnázium igazgatójának szavaival élve „segíthetjük a diákokat, hogy globálisan szemléljék a világot, elfogadva a másságot is, mert csak így lehet ép társadalmat építeni.” Az emléknap utáni tanulságokról, érzésekről Molnár Gusztáv, másodikos tanuló vallott: „Számomra nagyon tanulságos volt ez a mai nap. Természetesen sokat hallottam és tanultam a zsidóságról, de ennyire „emberközelien” még nem szembesültem a sorsukkal, kultúrájukkal. Egészen másképp látom ezek után a múltbeli, vagy akár a jelenlegi helyzetüket, hiszen olyan előadókkal, diákokkal találkoztam a nap folyamán, akik zsidóként a mindennapjaikban is próbálják megőrizni hagyományaikat, szokásaikat. Szerintem - s merem ezt mondani a többi osztálytársam nevében is - mindannyiunkat gondolkodóba ejtettek az elmondott történetek, a levetített filmrészletek, egyének, családok sorsának alakulásáról.” Petőfi után szabadon: Egy gondolat bánt engemet A diákok rémálmai VARGA TIBOR, MÉSZÁROS ZSOLT Egy gondolat bánt engemet, Több tantárgyból ne bukjam meg. Lassan fonnyadni el, mint az alma, Melyen tanítóknak nincs hatalma. Lassan elfogyni, mint a ceruza, Melyet ideges diák eltör, mert megunta. Ne ily bukást adj, Istenem, Ne ily bukást adj énnekem! Legyek okos, ki továbbjutni mer, Legyek géniusz, kit mindenki elismer. Vagy legyek buta, kit senki sem szeret, S kin az egész osztály csak nevet. S ha majd minden diáknép, Ötöseit megunva síkra lép, Kéklő arccal és rongyos ruhákkal, S a ruhákon eme szent jelszóval: „Diákszabadság!” S ezt elharsogják elsőtől kilencedikig, S a tanítóság rajtuk megütközik. Ott essem össze én, Az igazgató küszöbén, Ott folyjék az eszme ki fejemből, S ha ajkam eszetlensége zendül, Hadd nyelje el azt az asztalzörej, A tanítók hangja, a diákdörej. S rongy testemen át Sok mérges diák Száguldjon a kivívott diadalra, S ott hagyjanak engemet összezavarva. Ott szedjék össze elszórt dolgaimat, S hajön majd a nagy felelősi nap, Hol fájdalmas diákzenével, S okoskodó tanítók kíséretével, Kik a diákokat újra megbuktatják, Kik érted feleltek, szent Diákszabadság! (A szerzők a Szenczi Molnár Albert Alapiskola diákjai) Az eredetit Petőfi írta (Képarchívum) Diákok véleménye a rendszeres tanulásról Iskolai tízparancsolat SZENCI SULIÚJSÁG • Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, inkább hagyd holnap- utánra, mert hátha már nem lesz rá szükség. • Ha osztálytársad véletlenül tanulni kezd, az nem jelenti azt, hogy te is tanulj. » Aki nem tanul, nem hibázik. A hibátlan tanuló a tökéletes tanuló. • A tanulás fél egészség. A lustaság egész. Te légy egészen egészséges. • Mindenkinek kell, hogy legyen valamilyen hobbija, de nem kell, hogy a tanulás legyen az. • A tanulásba nem halt bele senki, de te inkább ne kockáztass. • Én nem félek a tanulástól, mert tudom, hogy hogyan tartsam magam távol tőle. AKI NEM HISZI A titkosírás rejtelmei KÍSÉRLET Az embereket mindig is foglalkoztatta a kérdés, hogy olyan levelet írjanak valakinek, amit csak az illető tud elolvasni. Már a te fejedben is biztosan motoszkált hasonló gondolat valamikor. Ma megtudod, hogyan valósíthatod meg ezt az álmodat! Eláruljuk, csak figyelj jól! Sokan gondoltak már arra, hogy a kis titkaikat úgy oszthassák meg például a legjobb barátjukkal, hogy csak ő tudja elolvasni, és senki más rajta kívül. Az, hogy megtanuljanak egy mindenféle kriksz- krakszból álló abc-t, túlságosan bonyolultnak bizonyult. De végre megtaláltuk a megoldást, és neked eláruljuk, hátha te hasznát tudod majd venni. Csak egy dologra figyelj oda feltétlenül! Ha tényleg azt szeretnéd, hogy csak a levél címzettje tudja elolvasni a titkos sorokat, ne oszd meg a választ senki mással rajta kívül. Egy kísérlet elvégzése után, ha már megbizonyosodtál a módszer sikerességéről, hozzá is kezdhetsz a titkos levelek írásához. Szükséged lesz: egy papírlapra, egy olyan vékony írószerszámra, amit mártogatni tudsz a „tintába“ (például egy meghegyezett hurkapálcikára vagy madártollvégre, esetleg a boltban is kapható tusra), ecetre vagy citrom-, esetleg hagymalére. A három általunk használt tinta közül bármelyik alkalmas lesz a próbálkozáshoz. írd meg a levelet, s amint megszárad a titokzatos „tinta“, az írás láthatatlanná válik, olyan, mintha egy szimpla fehér lapot külde- nél a barátodnak. De akkor hogyan tudja majd elolvasni? Egyszerű! Figyelj csak! Amikor célba ért a leveled, a társadnak csak annyit kell tennie, hogy a papírlapot egy gyertya lángja fölé kell tartania, persze megfelelő távolságra, semmiképp sem olyan közeire, hogy meggyulladjon a lap. Erre neked és neki kell rájönnötök, óvatosan közelítve a lapot a lánghoz, sikerülni fog. A meleg hatására a „tinta“ érintette helyek előbb fognak megbámulni, mint az érintetlen papírfelület, s ezáltal előtűnnek a betűk. így már könnyedén el lehet olvasni a levelet, és ha akarjátok, az olvasás után meg is lehet semmisíteni. így garantált, hogy rajtad és a barátodon kívül senki nem fogja tudni, mi állt a levélben! (s) Nagyszünet CB VIGYORGO Angol turista érkezik Magyarországra, és leint egy taxit.-Vigyen el a nevezetességekhez! A taxis elviszi a Lánchídhoz. Megkérdezi az angol:- Mennyi idő alatt készült el ez a híd?- Két év alatt.- Ohh... az angolok egy év alatt felépítenek egy ilyet. A taxis kicsit ideges lesz, elviszi a Citadellához. Az angol megint megkérdezi:- Mennyi idő alatt készült ez el?- Egy év alatt.- Ohh... az angolok öt hónap alatt felépítenek egy ilyet. A taxis erre igazán dühös lesz, elviszi a Parlamenthez.- És ez mennyi idő alatt készült el?- Nem tudom, reggel még nem volt itt!- Mért nem Bruce Willis játszott a Titanicban?-???- Mert ő mindenkit kimentett volna. Az amerikai és a magyar ül a vonaton. Megszólal az amerikai:- Mit eszel, magyar?-Almát! Mire az amerikai:- Ez alma? Nálunk, Amerikában ekkora almák vannak! - mutatja. A magyar elkezd enni egy körtét.- Mit eszel, magyar?- Körtét.- Ez körte? Ez semmi, nálunk, Amerikában ekkora körték vannak! A magyar elővesz egy paradicsomot. Az amerikai megint megkérdezi:- Mit eszel, magyar?- Ribizlit, haver, ribizlit! Megkérdik az öregembert, hogy amikor álmatlanságban szenved, hogyan próbál meg elaludni.- Én elszámolok 3-ig és már alszom is.- Ez biztos?- Igen. De van úgy, hogy fél 4-ig is. Egy autóst megállít a rendőr:- Féklámpa hiányában büntetést fizet!- De bocsánatot kérek, van féklámpám, csak kialudt.- Inkább ne lenne lámpája, de világítana! - válaszolja a rendőr. Tűz volt a kórházban. Miután eloltották a tüzet, a tűzoltók főnöke jelenti a főorvosnak:-A tüzet eloltottuk. Az alagsorban találtunk három áldozatot. Mesterséges légzést alkalmazva kettőt sikeresen visszahoztuk az életbe, a harmadik sajnos nem járt sikerrel. A főorvos elájul, mikor magához tér, mondja a tűzoltónak:- Tudta maga azt, hogy az alagsorban a hullaház van? Ketten támasztják a pultot a kocsmában.- Látom, üres a poharad. Kérsz még egyet?- Dehogy kérek! Mi a francot kezdjek két üres pohárral? Apu is mondta, hogy hasonlítok valakire... (vicclap.hu) SZAMÁRFÜL Édes mostohatestvérek KÖNYVAJÁNLÓ Lakner Artúr Édes mostoha című könyve a megíráskor akkora sikert aratott, hogy ötven évvel később az író lánya, Lakner Lívia az olvasók kérésére megírta a folytatását, az Édes mostohatestvéreket. Hat év telt el azóta, hogy az előző történet lezárult. A kis Erzsiké azóta már egész nagylánnyá cseperedett, 13 éves. Boldogan él édesapjával és a szeretetreméltó új anyukájával. Ám nemsokára bővül a család, és egy kishúga születik, Anikó, aki a történet kezdetén már 5 éves. A két kislány nagyon szereti egymást. A család az apuka kiküldetése miatt három évig Párizsban élt. Erzsiké és az édes mostoha hamarabb hazatértek az ágóvári Hargitay-kúriába, mert a kislánynak le kellett tennie a hetedik osztályos vizsgákat. Egy hónappal később az apuka és a kis Anikó érkezését várják. Az egész házban nagy az izgalom és a készülődés, számos meglepetéssel és rengeteg finomsággal várják haza a rég nem látott családtagokat. Természetesen a kúria lakói között találkozhatsz újra Fricivel, a cirkuszi artista kertésszel, aki hajdan a mindig szomorú Erzsikét igyekezett felvidítani, időközben pedig tenisziskolát nyitott gyerekeknek. Megismerheted Frici kislányát, Micikét, és a mindig mosolygós, teltkarcsú szakácsnőt, Marcsát, aki pedig karateedzéseket kínál az érdeklődő fiataloknak, na meg persze finom lekváros buktát. És természetesen ott lakik a már jól ismert bajkeverő, Ibolya is, aki az első könyv végén megígérte, hogy jó útra tér. O is sportember lett, ugyanis lovaglóiskolát üzemeltet. A családi idillt és felhőtlen boldogságot azonban ismét a vénkisasszony Ibolya zavarja meg. Féltékenységében ugyanis - mivel még mindig nem felejtette el, hogy Hargitay András nem őt választotta, hanem új asszonyt hozott a házhoz - mindent megtesz annak érdekében, hogy Erzsikét Anikóval, Andrást pedig Máriával összeugrassza. Még a legalantasabb eszközöktől sem riad vissza: pl. Mária teájába jókora adag rumot kever, hogy férje részegesnek higgye az asszonyt. A kis Anikóval azonban még szörnyűbb dolgot művel: elengedi a lova kantárszárát - mert egy jóképű kamionos közben flörtölni hívja -, és a kislány szörnyű balesetet szenved. Ráadásul még ezt a történetet úgy próbálja beállítani, mintha az egészért Erzsiké lenne a felelős. Ám szerencsére két jótékony - aki már ismeri Ibolya természetét és előéletét - nyomozni kezd, és a végén, az Anna-napi ünnepségre minden rejtélyről lehull a lepel, és boldog megkönnyebbüléssel borulnak egymás nyakába az édes „mostohatestvérek“. De hogy mi minden történik addig (pl. megtudhatod, hogy milyen a korcsolya majomésszel), azt derítsd ki magad, és olvasd el ezt a fordulatokban és igazi nyelvi humorban gazdag, apró kis dalocskákkal megtűzdelt könyvet! (n)
