Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-16 / 111. szám, péntek
ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 16. Gondolat A magyar-szlovák interetnikus kapcsolatok bővülése is a nyelvi kompetenciák, a többségi nyelv elsajátításának javulásához járult hozzá. A két nyelv egyenlő szinten történő elsajátítása napjainkban az átlagos iskolai műveltség emelkedésével a magyar népesség növekvő részénél vezetett oda, hogy a két nyelvet - iskoláztatásuk, munkájuk jellege s a folyamatosan növekvő családi hete- rogámia következtében - bevallásuk szerint egyforma szinten bírják. Ugyanakkor - s ezzel kapcsolatban itt ezt a kérdést nem vizsgáltuk - a magyar közvélekedés is egyre nagyobb mértékben tartja kívánatosnak a szlovák nyelv megfelelő szinten történő elsajátítását, de ennek biztosításához csak egy kis részük választaná, választja a szlovák nyelvű iskoláztatás alternatíváját. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a szlovákiai magyar kisebbség rétegspecifikusan különböző mértékben óhajtja a szlovák nyelv elsajátítását, de a magyar közösség ezzel párhuzamosan, szinte egységesen óhajija a magyar iskolarendszer fenntartását és fejlesztését, és gyermekeit zömmel magyar nyelven óhajtja iskoláztatni. 3.3. A vegyes házasságok intra- és intergenerációs hatása a nemzeti hovatartozás alakulására Következő hipotézisünk a házassági homogámia-heterogámia kérdésének intra- és intergenerációs vetületűvel foglalkozik. Ebben a vonatkozásban Yinger megkülönbözteti az amalgamáció és a vegyes házasságok fogalmát: lehet vegyes házasság amalgamáció nélkül (gyermektelen házaspárok), de gyakoribb az amalgamáció vegyes házasság nélkül (házasságon kívül született gyermekek). Vizsgálatunkban e két fogalmat a házassági heterogámia- homogámia intra- és intergenerációs vonatkozásaként különböztetjük meg. Ebben a pontban az egyének nemzetiségének az alakulását vizsgáljuk származásuk és házastársuk nemzeti hovatartozásának függvényében (1. 2. hipotézis). (Lásd: 2. táblázat) Az adatokból egyértelműen látható, hogy a nemzeti hovatartozás alakulására sokkal kisebb hatással van az egyén házastársának nemzetisége, mint a származása homogám-hete- rogám vonatkozásai. (Ezt egyébként a népmozgalmi és népszámlálási statisztikák egybevetése is megerősíti.) A homogén magyar származás hatása generációváltásról generációváltásra lényegében nem változik, a házastárs nemzetiségének a hatása az első és a második generációváltás között csökken. 3.4. Az asszimiláció egyes dimenzióinak a hatása a nemzetváltás folyamatára - komplex modell Ebben a részben megvizsgáljuk az asszimilációs modellbe bevont valamennyi változónak a nemzetváltás folyamatára gyakorolt hatását. Ez a modell a bevont dimenziókat, az eddigiekhez hasonlóan, magyarázó változókként képezi le indikátorokra, felépítése hierarchikus, a nemzeti hovatartozást emeli ki, s teszi függő változóvá. 1.3. hipotézisünk szerint a leszármazottak nemzeti hovatartozását a magyarázó változók közül legnagyobb mértékben a homogén származás határozza meg, a magyar nemzeti hovatartozás átörökítésében a vegyes házasságok hatása elenyésző. Továbbá feltételezzük, hogy a homogén származás hatása a bevont dimenziók között több generációváltás során sem csökken, ugyanakkor a vegyes házasságok hatása a nemzeti hovatartozás átörökítésében igen. (Lásd: 3. táblázat) Az egymást követő generációknál a modell „magyarázó ereje” (R2) kis mértékben ingadozik, de lényegében nem csökken. Ebből arra következtethetünk, hogy a nemzeti hovatartozás átörökítésében nem növekedett meg a nem bevont, zömmel nem etnikai jellegű dimenziók, változók szerepe. Mivel a származás mellett további dimenziókat vontunk be, a származásnak a nemzeti hovatartozás alakulására gyakorolt közvetlen hatása jelentős mértékben csökkent, ami úgy értelmezhető, hogy a származás hatása közvetve az egyes további bevont változókon keresztül nyilvánul meg. Több generációváltás során megfigyelhető a homogén származás viszonylagos stabilitása (értéké az egyes leszármazási ágakon belül 0,5 körül mozog). Ezzel párhuzamosan a vegyes családi háttér hatásának jelentékeny gyengülését figyelhetjük meg az első és a második generációváltás között. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a vegyes származás a magyar nemzeti hovatartozás átörökítése szempontjából a második generációváltás során jelentős mértékben „kiüresedik”, magyar identitásátörökítő funkciója a modellbe bevont további dimenziókon keresztül realizálódik, amennyiben azok magyar vonatkozásúak. (A gyermekek generációján belül azonban igen magas a vegyes háttér hovatartozást átörökítő hatása, ez a vizsgált generáció korösszetételéből adódik, melynek következtében a vizsgálatba bevont további dimenziók csak korlátozott mértékben fejthették ki hatásukat.) A valamennyi változót bevonó komplex modellben a származás dominanciája mellett az iskoláztatás nyelve és a nyelvtudás hatása közti különbség jelentős mértékben csökkent (a házastársak leszármazási ágában a magyar nyelven történő iskoláztatás hatása nagyobb, mint a nyelvtudás hatása), de a származás és a házastárs nemzetiségének a hatása közti különbség hasonlóan erős, mint korábban. A fentiekben a magyar nemzeti hovatartozás átörökítése szempontjából vizsgáltuk a magyarázó változók hatását. Mivel az asszimiláció reci- proka a disszimilációnak, azaz a nemzeti hovatartozás átörökítésének, ezt a regressziós egyenletünkben is könnyen kifejezhetjük. Ha a magyar nemzetiségűek nemzetváltását közvetlenül akarjuk kimutatni, akkor függő változóként a vizsgálati egységek nemzetiségeként azt visz- szük be, hogy nemzetisége szlovák- e. Az egyes magyarázó változóknak a magyar etnikum nemzetváltási folyamataira gyakorolt hatását, a modellbe felvett függő dummy változó megváltoztatása mellett, az előzőekben lefuttatott értékekből is kiszámíthatjuk (ahol a magyar nemzetiség volt a függő változó). A független változók előjelét megváltoztatjuk, és a konstans értékét 1-gyel növeljük. Az asszimiláció komplex modelljébe bevont független (magyarázó) változóknak a nemzetváltás- ra/nemzeti hovatartozás átörökítésére gyakorolt hatását más megközelítésben is megvizsgálhatjuk. Egy olyan új változót alakítottunk ki, melynek segítségével közvetlenül kimutatható, hogy a változók értékeinek egyes együtt járásai (kombinációi) milyen mértékben befolyásolják a nemzetváltási folyamatokat. Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy regressziószámítás nélkül, kereszttáblák alkalmazásával is elemezhetők a vizsgált folyamatok, ugyanakkor nem lehetséges az egyes változók hatásának elkülönített vizsgálata. Az új változó - a továbbiakban „komplex változó” - értékeit tehát a komplex modellbe bevont (négy) magyarázó változó értékeinek kombinációi adják. Mivel a független változók három értéket vehetnek fel, ezért a komplex változó értékeinek (kategóriáinak) a száma maximálisan 34 = 81 lenne abban az esetben, ha valamennyi kombináció legalább egyszer előfordulna. (A komplex változó kialakításánál a származást, az iskoláztatás nyelvét, a nyelvtudást és a házastárs nemzetiségét a felsorolási sorrendben vontuk be. Ilyen módon a komplex változó akkor vesz fel 1-es értéket, ha valamennyi magyarázó változó értéke 1, azaz a megkérdezett homogén magyar származású, magyar tanítási nyelvű alapiskolába járt, jobban tud magyarul, mint szlovákul, s a házastársa is magyar nemzetiségű.) A mintánkban a változók kategóriáinak 54 kombinációja fordult elő. Azonban megfigyelhető, hogy a legnagyobb gyakorisága a homogén magyar, illetve homogén szlovák változók kategóriáinak (1-es és 80- as értékeknek) van. 13 kombináció előfordulásának a gyakorisága kétjegyű, de a legtöbb kategóriának a gyakorisága egyjegyű szám. A komplex változó és a megkérdezett nemzetisége változók kapcsolatát egy kétváltozós táblázatban vizsgáljuk, ahol a sorokban a komplex változó, az oszlopokban a megkérdezett nemzetisége szerepel. A sorszázalékotós segítségével kapjuk meg, hogy az új változó egyes kombinációi milyen arányban valószínűsítik a nemzeti hovatartozás megőrzését, illetve a nemzetiségváltást. Vizsgáljuk meg ezt egy példa segítségével: A komplex változó 1-es értéke (a megkérdezett homogén magyar származású, magyar tanítási nyelvű alapiskolába járt, jobban tud magyarul, mint szlovákul, s a házastársa is magyar nemzetiségű) 164-szer fordul elő, azaz a 712 fős mintának 23,0%-a. A kérdőíves vizsgálatban 728 személyt kérdeztettünk le, de a vizsgálatnak ebbe a szakaszába csak 712 lekérdezés adatai kerültek be. Nem vontuk be azokat a lekérdezetteket, akik bármelyik változó vonatkozásában a magyar-szlovák konti- nuumon kívül helyezkedtek el. (Azaz, ha a megkérdezettek, szüleik, házastársuk nem magyar vagy szlovák nemzetiségűek, nem a magyar vagy a szlovák nyelvet beszélik legjobban, más tanítási nyelvű alapiskolába jártak, mint magyar vagy szlovák.) Közülük 163-an vallották magukat magyarnak, 1 pedig szlováknak. Magyar nemzetiségűnek 99,7%, szlovák nemzetiségűnek 0,3% vallotta magát. A komplex változó 2-es értéke 37-szer fordul elő (a mintasokaság 5,2%-a), közülük 35-en magyarnak, 2-en szlováknak vallották magukat, azaz 94,4% magyar, 5,6% szlovák nemzetiségű. A változók második kombinációja abban különbözik az elsőtől, hogy az utóbbi esetben a megkérdezett házastársa - eltérően az elsőtől - szlovák nemzetiségű. Úgy is fogalmazhatunk, ha egy populációról tudjuk, hogy valamennyi a modellbe bevont változó vonatkozásában magyar dominanciájú, akkor prognosztizálhatjuk, hogy igen kicsi az esélye annak, hogy közülük bárki is megváltoztatja nemzeti hovatartozását. Ha a modellbe bevont változók egyike - esetünkben a megkérdezettek házastársának a nemzetisége - szlovák dominanciájú, többszörösére nő az esélye annak, hogy a megkérdezettek is szlovák nemzetiségűek legyenek. (Közel 20-szor nagyobb a szlovák nemzetiségűek aránya a komplex változó második kategóriáján belül, mint az elsőben.) Azonban a második eset alacsony elemszáma óvatosságra is int. A kimutatott matematikai összefüggés inkább tendenciaként jelzi, hogy olyan populációban, amely az egyes változók vonatkozásában magyar dominanciájú, s csak a házastárs nemzetisége szempontjából tér el, milyen jelentős mértékben lehet eltérő a nemzeti hovatartozás. A modellbe bevont változók további kombinációinál a változók heterogenitásának, pontosabban szlovák dominanciájának a növekedésével csökken a magyar, s ezzel párhuzamosan növekszik a szlovák nemzetiségűek aránya. A komplex változó értékeinek eloszlásából következtetni lehet az egyes kategóriák kombinációinak előfordulási gyakoriságára, de ezek értelmezése a változó kategóriáinak számossága miatt igencsak nehézkes. Ezen kívül a legtöbb kategóriához tartozó igen alacsony elemszám csak óvatos, számokban is alig kifejezhető következtetések levonását teszi lehetővé. A komplex változó magas kategória- száma, illetve az egyes kategóriák alacsony gyakoriságának a problémáját az alábbiakban ismertetett tipológia segítségével oldottuk fel. A tipológia alapját képező csoportosítás elsődleges kiindulópontját a származás jelentette. A további három változó értékeinek megoszlása alapján a származás egyes kategóriáin belül három alcsoportot képeztünk. Az első, illetve negyedik típus esetében a (származáson kívüli) változók homogén magyar (esetleg vegyes) jellegűek, a 2., illetve 5. típusnál maximum 1 változó szlovák dominanciájú, a többiek magyar domi- nanciájúak, esetleg vegyesek. A 3., illetve 6. típusnál 2 vagy több változó szlovák dominanciájú. Ilyen módon elméletileg 9 típust jelöltünk ki. Tekintettel arra, hogy valamennyi szlovák származású megkérdezett szlovák nemzetiséget tüntetett fel (s a többi változónál is elenyészően ritkán fordul elő a magyar dominanciájú változók kombinációja, ezért valamennyi szlovák származásút egy típusként értelmezünk. így az empirikusan is meghatározható típusok száma 7-re csökkent. (Lásd: 4. táblázat) E tipológia segítségével már jobban áttekinthetők, az egyes típusokhoz tartozó nemzetváltási/nemzeti hovatartozás átörökítési valószínűségek. A teljes minta több mint 1/3- ában (35,7%, 254 eset) a bevont változók magyar dominánsak, esetleg vegyesek. E típushoz tartozók 99,2%-a magyar nemzetiségű. Ezt az 1. típust, tekintettel arra, hogy valamennyi magyarázó változója magyar (esetleg vegyes), magyar származású, magyar orientációjú típusnak nevezzük. A 2. típust (a minta 13,3%-a, 95 eset) alkotja. Ide azok tartoznak, akik homogén magyar származásúak, de legfeljebb egy változó vonatkozásában szlovák dominánsak, a további változók magyar dominánsak, esetleg vegyesek. Ezeket magyar származású, kettős ori- entációjúaknak nevezzük. 9,3%-uk vallotta magát szlovák nemzetiségűnek. A 3. típust, a magyar származású szlovák orientációjúak (a minta 4,5%-a, 32 eset) alkotják. Ide azok a homogén magyar származásúak tartoznak, akik 2 vagy több változó mentén szlovák dominánsak. Itt a magyar nemzetiségűek aránya (56,8%) már jóval kisebb mértékben magasabb a szlovák (43,2%) nemze- tiségűektől. A vegyes származásúak kategori- zációja is hasonlóan alakul. Azonban a magyar származásúak esetében a változók szlovák dominanciájának emelkedésével az egyes típusokhoz tartozók aránya csökkent, a vegyes (magyar-szlovák) származásúak körében az egyes típusokhoz tartozók eloszlása fordított. Legkevesebben a magyar kötődésűek s legtöbben a szlovák kötődésűek vannak. A 4. típust azok (a vegyes származású kettős kötődésűek) alkotják (2,7%, 19 fő), akiknél a további bevont változók magyar dominanciájúak, esetleg vegyesek. Az ebbe a típusba tartozók 82,6%-a magyar, s 17,4%-a szlovák nemzetiségű. Megfigyelhető, hogy a 4. típuson belül magasabb a magyar nemzetiségűek aránya, mint a 3. típusnál. Az 5. típust azok (a vegyes származású kettős kötődésűek) alkotják, akik egy változó vonatkozásában szlovák dominánsak, a többi esetében magyar vagy vegyes (a típushoz a minta 4,1%-a, 29 fő tartozik). Magyar nemzetiséget alig több mint egynegyedük vallott be (26,4%). A 6. típust azok a vegyes származású szlovák kötődésűek alkotják, akik 2 vagy több változó vonatkozásában szlovák dominánsak (a típushoz a minta 10,2%-a, 72 fő tartozott), s közülük magyarnak csak a minta 1, szlováknak 99 százaléka vallotta magát. A 7. típust valamennyi szlovák származású alkotja. Közülük mindenki szlováknak vallotta magát, függetlenül attól, hogy egyéb magyarázó változó vonatkozásában milyen mértékben volt magyar vagy szlovák. Az így kialakított tipológia a magyar-szlovák interetnikus térben élő népesség közel 2/3-át (1. és 7. típus) mutatja nemzeti közösségéhez homogén kötődésűnek, a vizsgált populáció 1/3-a pedig kettős kötődést mutat. Felmerülhet a kérdés, hogy milyen egyéb, a modellen belüli tényezőkhöz viszonyítva külső tényezők módosíthatják még az e típusokhoz tartozók nemzeti hovatartozását. Egy szempontot, a településszerkezeti sajátosságokat emeljük ki. Azt tapasztaljuk, hogy a magyar kisebbsé- gű településektől a magyar többségűek felé haladva, a komplex változó valamennyi típusán belül növekszik a magyar nemzetiségűek aránya. Mivel az alminták elemszáma az egyes településtípusokon belül 1/3-a az eredeti mintának, az egyes értékek pontatlansága is jelentős mértékben nagyobb, mint az eredeti mintáé. 4. ÖSSZEFOGLALÁS - KITEKINTÉS Dolgozatunkban az asszimilációs folyamatoknak Gordon és Yinger által, elsősorban az amerikai társadalom- tudományi kutatások eredményei alapján kidolgozott elméleteit tekintettük át. Az asszimilációs folyamatok vizsgálatánál az amerikai és a közép-európai társadalomfejlődés eltérő jellegzetességeit figyelembe véve dolgoztuk ki egydimenziós modellünket a nemzetváltási folyamatok- nak/nemzeti hovatartozás átörökítésének a közép-európai tudományos tradíciónak megfelelő megközelítésére. E dolgozat keretében az elméleti modellek operacionalizálásánál csak korlátozott mértékben éltünk a modellben rejlő empirikus lehetőségekkel. E modellek alapján végzett vizsgálat felépítése, megtervezése az intergenerációs asszimilációs folyamatokra helyezi a hangsúlyt. (Az int- ragenerációs asszimüáció vizsgálata az elméleti modell kereteinek újraértelmezését, újragondolását, illetve más technikákkal történő megközelítésének igényét veti fel.) Nem került sor a modell egyes dimenziói belső összetevőinek további differenciálására és operacionalizá- lására sem - amely a ráépülő empirikus kutatás viszonylag alacsony elemszáma miatt feltételezésünk szerint csak elenyésző mértékben idézett elő információveszteséget. Dolgozatunk empirikus részében az asszimilációs folyamatok jellegzetességeinek egy behatárolt körét vizsgáltuk a szlovákiai magyarság körében. Kimutattuk, hogy a szlovák irányban zajló nemzetváltási folyamatokra nagyobb hatással van az akkulturáció nyelvi vetülete - a származás szerinti elsődleges nyelv vagy az anyanyelv tudásának háttérbe szorulása, a nyelvvesztés -, mint a többségi irányba zajló integráció, melyet az alapiskolai oktatás nyelvével mértünk, de a két dimenzió hatása közti különbség generációváltásról generációváltásra fokozatosan csökkent. A két változó egymáshoz viszonyított súlyának módosulása a nemzetváltási folyamatokban, véleményünk szerint, az etnikai szocializációs ágenseken belüli átstrukturálódásra, nevezetesen az iskoláztatás szerepének növekedésére vezethető vissza. Igen erős különbséget mutattunk ki a nemzeti hovatartozás átörökítésénél az intra- és. intergenerációs amalgamáció hatása között. Az egyének nemzetváltását kevésbé befolyásolja a házastársuk nemzeti hovatartozása, mint származásuk etnikai homo-heterogenitása. A homogén származás viszonylag állandó hatása mellett a vegyes származás és a magyar házastársválasztás generációváltásról generációváltásra csökkenő mértékben járul hozzá az etnikai átörökítéshez. A valamennyi gordoni dimenzió bevonásával kialakított modellt alkalmazva megerősítést nyert, hogy a magyar nemzeti hovatartozás átörökítésében megtartotta vezető szerepét a homogén magyar származás, ugyanakkor a vegyes származás hatása generációváltásról generációváltásra igen nagy mértékben csökkent. A vegyes házasságoknak a nemzetváltásra gyakorolt hatása megközelíti a homogén szlovák házasságok hatását. A vegyes házasságoknak kisebbségi hovatartozás-megőrző hatása a modellbe bevont magyar kötődésű dimenziókon keresztül - amennyiben vannak ilyenek - mutatkozik meg. Azaz a vegyes házasságok hatása jobbára közvetve a kisebbségi jellegű akkulturáción, integráción, házastársválasztáson keresztül érvényesül. A modellbe bevont magyarázó változók kombinációit tartalmazó komplex változó segítségével végzett vizsgálat a magyar-szlovák interetnikus téren belül a homogén etnikai kötődésű (magyar, illetve szlovák) népesség mintegy 1/3-os jelenlétére utal. Hangsúlyoznunk kell, hogy a vizsgálatunk során alkalmazott elméleti és módszertani keretek csak egy változatát jelentik a különféle irányban zajló asszimilációkutatásoknak. Ugyanakkor látnunk kell vizsgálatunk korlátáit is. így például külön problémát jelent a vizsgálat kiterjesztése a szórvány jellegű településekre. Ezeken a településeken minden bizonnyal más mintavételi eljárások segítségével közelíthetők meg a szórványban élők asszimilációs folyamatai. Hosszabb távú, nagyobb léptékű feladatként fogalmazható meg az intragenerációs asszimilációs folyamatok vizsgálati kereteinek a kidolgozása, mely új interdiszciplináris elemek beépítését igényli a kutatás elméleti és módszertani kereteibe. 4. táblázat. A megkérdezettek nemzeti hovatartozásának alakulása a komplex változó típusai szerint A komplex változó típusainak Összesen % Ebből Sorszáma megnevezése magyar % szlovák % 1 magyar szárm. - magyar orient. 254 35,7 252 99,2 2 0,8 2 magyar szárm.-vegyes orient. 95 13,3 86 90,7 9 9,3 3 magyar szárm. - szlovák orient. 32 4,5 18 56,8 14 43,2 4 vegyes szárm. - magyar orient. 19 2,7 16 82,6 3 17,4 5 vegyes szárm. - vegyes orient. 29 4,1 8 26,4 22 73,6 6 vegyes szárm. - szlovák orient. 72 10,2 1 1 72 99 7 szlovák szárm. - szlovák orient. 210 29,5 0 0 210 100 Összesen 712 100 380 53,5 331 46,5 3. táblázat. A vizsgálati egységek származásának, iskoláztatásuk nyelvének, nyelvtudásuknak és házastársuk nemzetiségének a hatása gyermekük nemzeti hovatartozásának az alakulására GNV GNVJelölése R2 B (HM) B (szve) 1. MPSZ/MP 0,855 0,537*** 0,192*** 1. MMSZ/MM 0,849 0,435*** 0,119*** 2. MSZ/M 0,827 0,516*** 0,045 2. HSZ/H 0,853 0,479*** 0,044 3. MxH/GY 0,800 0,546*** . 0,138*** x - a jelzett leszármazási ágakban csak házasok voltak. A regressziós modell dummy változóinak jelöléseit lásd az 1. táblázat alatt. B (iskm) B (iskv) B (nytm) B (nytv) B (htm) B (htn) Constans 0,208*** 0,172' ■ 0,235*** 0,139*** 0,081*** X-0,052*** 0,223*** 0,144*** 0,316*** 0,132*** 0,111*** X 0,074*** 0,228*** 0,154*** 0,257*** 0,170*** 0,062** 0,052*-0,040* 0,300*** 0,070* 0,230*** 0,112*** 0,043* X-0,029 0,103** 0,056 0,386*** 0,186*** 0,063 0,016-0,036
