Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-16 / 111. szám, péntek

2003. május 16., péntek

3. évfolyam, 11. szám

Az asszimilációs folyamatok elméleti és empirikus megközelítése a szlovákiai magyarság példáján

A nemzeti hovatartozás átörökítése

GYURGYÍK LÁSZLÓ

A

közép-európai térségben zajló asszimilációs folyamatokkal kapcsolatos társadalomtudományi gondolkodást nálunk az amerikai megközelítésektől eltérő elméleti és módszertani keretek jellemzik. Míg tágabb térségünkben elsősorban a történeti, történeti-demográfiai vizsgálatok, a tengerentúlon inkább a multidiszciplináris megközelítések a jellemzőek.

A történeti-demográfiai dolgozatok elsősorban a népszámlálási és a népmozgalmi adatok 1-2 változója (nemzetiség, anyanyelv) alapján vizsgálják a nemzetváltási folyamatokat, az amerikai körülmények között meghatározóak a szociológiai, szociálpszichológiai megközelítések, melyek - szemben a reduk- cionista demográfiai modellekkel -, többdimenziós modellek segítségével, komplex modellekkel közelítenek az asszimilációs folyamatokhoz. A szociológiai ihletésű asszimilációvizsgálatok egyik meghatározó „csapásirányát” a Gordon és Yinger által megfogalmazott és kidolgozott asszimüációs modellek jelentik. Tanulmányomban az asszimüá- ció elméletének Gordon és Yinger szerinti megközelítését ismertetem, adaptálom a magyar-szlovák inter- etnikus kapcsolatokra és operacio- nalizálom.

1. ELMÉLETI KERETEK ÉS MODELLEZÉSÜK * 1

1.1. M. M. Gordon asszimilációs elmélete

Gordon elmélete az amerikai társadalom multietnikus sajátosságaira épül, és elsősorban az amerikai társadalomtudomány szociológiai és antropológiai örökségéből építi fel fogalmi kereteit is. Napjaink szociológiája nagyrészt az ő elmélete alapján közelíti meg az asszimiláció kérdését. Modellje hét változót tartalmaz, melyek az asszimiláció egyes fokozataiként, illetve típusaiként is értelmezhetők.

Gordon szerint a következő fokozatok épülnek egymásra:

1) a kulturális asszimiláció - akkulturáció (a bevándorlók elsajátítják és befogadják az amerikai kulturális és viselkedési mintákat),

2) ezt követi vagy ezzel párhuzamosan halad a strukturális asszimiláció (betagozódás a befogadó társadalomba, elsősorban az elsődleges csoportok - klikkek, klubok, intézmények - szintjén),

3) amalgamáció - házassági asszimiláció (nagymértékű vegyes háza- sodás a befogadó és a bevándorló népesség, illetve annak leszármazottai között),

4) identifikációs asszimiláció (közösségi, etnikai, nemzeti érzés kialakulása a befogadó társadalom irányában),

5) az előítéletek megszűnése,

6) a diszkrimináció megszűnése,

7) az érték- és hatalmi konfliktusok megszűnése.

A modell egyes változóinak a súlya nem egyforma. Gordon hangsúlyozza, hogy amikor egy kisebbségi csoport bevándorol, elsőként a kulturális asszimiláció következik be. Az akkulturáció akkor is végbemegy, ha semmilyen más típusú asszimüá- ció nem következik be vele egyidejűleg vagy később. Ez utóbbi esetben az akkulturáció bizonytalan ideig elhúzódhat. Ugyanakkor tartós és időbeli kapcsolat van a strukturális és házasodási asszimiláció között. A kisebbségi csoport tagjainak az elsődleges csoport szintjén történő belépése (klikkekbe, klubokba, intézményekbe) az amerikai társadalom

2002 novemberében jelent meg Társadalom - Tudomány Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből címmel a Mercurius Könyvek sorozat 13. kötete. A csoport 2002- ben volt tízéves. Tagjai legfrissebb kutatásuk eredményeit (vagy annak egy részét) foglalták össze e kiadvány számára. A tanulmánykötet azt a sokszínűséget mutatja be, amely a csoport keretei közt folyó munkára jellemző. A kötetben található tanulmányok két fő csoportba sorolva találhatók. Az egyikbe a szociológia és történelemírás köréből származó munkák, a másikba a nyelvészeti dolgozatok kerültek. A tanulmányok szerzői Gyurgyík László, Vadkerty Katalin, Popély Árpád, Csámpai Ottó, Lanstyák István, Sándor Anna, Bergendi Mónika, Vancóné Kremmer Ildikó, Simon Szabolcs.

A tanulmánykötet tanulmányainak elolvasása azt a korábbi meggyőződést erősíti meg az olvasóban, hogy immár nemcsak, hogy nem kérdés a szlovákiai magyar társadalomtudomány léte, de a ’90-es évektől a szlovákiai magyarság vizsgálata terén minőségi változások figyelhetők meg, a szlovákiai magyar társadalomtudomány nagykorú- sodásának lehetünk szemtanúi. A korábbi időszak leíró, zömmel adatokat közlő megközelítései helyett az összefüggések feltárására koncentráló tanulmányok megjelenése a meghatározó, melyek immár releváns elméleti és módszertani apparátust alkalmaznak. Mellékletünkben a kötetből Gyurgyík Lászlónak az asszimüációs folyamatokról írt kis mértékben módosított tanulmányát közöljük.

„magcsoportjába” (WASP = fehér -angolszász-protestáns) elkerülhetetlenül jelentős mértékű vegyes há- zasodáshoz vezet. Ha a házassági asszimüáció, a strukturális asszimiláció egy elkerülhetetlen mellékterméke, teljes mértékben bekövetkezik, a kisebbségi csoport elveszti etnikai identitását a nagyobb befogadó „magtársadalomban”, és végbemegy az azonosulási asszimiláció. Az előítéletek és a diszkrimináció már nem jelent többé problémát, mivel végső fokon a kisebbségi csoport eredeti leszármazottai megkülönböztethetetlenekké válnak, és az elsődleges csoportkapcsolatok szintjén kialakítják „saját csoport” érzületüket, mely összekovácsolja a csoport összes tagját.

Gordon végkövetkeztetése: ha egyszer a strukturális asszimiláció bekövetkezik, az asszimüáció többi dimenziója természetes módon végbemegy. Nem az akkulturáció, hanem sokkal inkább a strukturális asszimiláció a záróköve az asszimiláció boltozatának.

Ez pedig az etnikai csoportnak mint entitásnak és megkülönböztető értékeinek az eltűnéséhez vezet. Gordon modellje az asszimilációt interdiszciplinárisán közelíti meg, de azáltal, hogy a strukturális asszimiláció dimenzióját kiemelten kezeli, elmélete az asszimiláció szociálpszichológiai megközelítéseivel szemben, a szociológiai megközelítések számára nyújt mo- dellkeretet.

Gordon a teljes asszimilációnak három irányát különbözteti meg. A kisebbségi etnikai csoport(ok) asszimüálódhat(nak):

1) a domináns etnikai csoportba (angolkonformizmus),

2) egy teljesen új etnicitásba (olvasztótégely),

3) egy másik nem domináns etnikai közösségbe.

Gordon elméletének lényegét a későbbi kutatók elfogadták, de bizonyos részvonatkozásait megkérdőjelezték, kiegészítették, illetve pontosították. A legjelentősebb észrevétel a strukturális asszimiláció értelmezésével kapcsolatos. Gordon az elsődleges csoportok szintjére korlátozta a strukturális asszimüációt, melyet kritikusai a csoportok másodlagos szintjén zajló folyamatokra is kiterjesztettek. Megkérdőjelezték az asszimüáció lefolyásának időbeli linearitását, és végül az eredetileg hétdimenziós modeüt az első négy dimenzióra korlátozták (az utolsó három dimenziót részben az asszimüáció okának, illetve következményének tekintették).

Mindezen hiányosságok eUenére Gordon modellje - megfelelő változtatásokkal - értékes eszköz az inter- etnikus kapcsolatok elemzéséhez, képes választ adni az asszimüációs folyamatok összetettségére, megnyilvánulásuk változatos formáira és fokozataira.

1.2. Yinger koncepciója

Az asszimilációs folyamatok fogalmi kereteit Yinger pontosította. Lényegében a gordoni modell javított változatát dolgozta ki. Az asszimilációt egy határcsökkentő folyamatnak tekintette, mely akkor következik be, amikor két vagy több közösség, etnikai csoport vagy kisebb társadalmi csoport tagjai kapcsolatba kerülnek egymással. Az asszimiláció csak ritka esetben válik teljessé. Befejezett folyamatként tekintve, az asszimiláció a korábban megkülönböztethető szociokulturális csoportok egy csoporttá történő összeolvadása. Asszimiláció elméletébe Yinger beépíti a disszimiláció (az asszimüáció reciproka) fogalmát, mely a csoporton belüli különbségek fennmaradását és megerősödését fejezi ki.

Az asszimiláció fogalmát - mint analitikai segédeszközt - négy alapelv segítségével közelíti meg:

1) leíró és nem értékelő fogalom, vizsgálata egyben a disszimüáció vizsgálata is,

2) változó és nem ismérv: egy olyan folyamat, mely az interakció és a kulturális csere kezdeteitől a csoportok mélyreható fúziójáig terjed,

3) minden egyes folyamat visszafordítható,

4) egy többdimenziós folyamat (a gordoni modell első négy dimenziója): az egyes dimenziók igen nagy mértékben interaktívak, melyek egymástól elválasztva, de nem teljesen függetlenül változnak.

Az egyes dimenziók főbb jellegzetességeit az alábbiakban foglaljuk össze:

Az (1) akkulturáción és a (2) strukturális asszimiláción belül megkülönbözteti az elsődleges és másodlagos csoportok szintjén zajló folyamatokat, ez utóbbin belül elkülöníti az individuumok és a csoportok szintjén zajló folyamatokat. Az akkulturáció esetében a szubszti- tutív és az additív akkulturáció közti különbségeket emeli ki, melyek az asszimiláció kimenetele szempontjából eltérő jellegűek. (Az additív gazdagítja, a szubsztitutív elszegényíti a csoport kultúráját, és ezáltal gyorsítja az aszimüációt).

Végül is a strukturális asszimüáció (integráció) egyéni, illetve csoport- szinten zajló lefolyásában látja az asszimiláció kulcskérdését: a csoportszinten zajló integrációs folyaTÁRSADALOM - TUDOMÁNY

Tanulmányok a Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport műhelyéből

‘Kallißram _____________________

ma

tok pluralizmushoz vezetnek, az egyéni szinten zajló integrációs stratégiák pedig asszimilációt eredményeznek.

Ugyanakkor az individuális és a közösségek szintjén zajló integrációnak is megvannak a feltételei. Az előző feltételezi, hogy az interakcióba kerülő, különböző etnikai csoportokhoz tartozó egyének ugyanahhoz a társadalmi csoporthoz kötődjenek, beleértve a személyes kapcsolataikat is, és ezeken a csoportokon belül az egyenlőség alapján hassanak egymásra. A csoport- szinten zajló integráció - vagy pluralizmus - feltételezi, hogy a résztvevő csoportoknak megadják ugyanazokat a jogokat, ugyanazokhoz a gazdasági és politikai előnyökhöz való hozzáférési lehetőségeket, miközben ugyanolyan felelősség hárul rájuk, mint a „domináns társadalom” tagjaira. Egyúttal elfogadják őket, mint a társadalom legitim „alrészlegeit”, akik részben eltérő kultúrával és identitással rendelkeznek.

Az (3) amalgamáció esetében megkülönbözteti az amalgamációt a vegyes házasságtól. Lehet vegyes házasság amalgamáció nélkül (gyermektelen házaspárok), de amalgamáció is lehet vegyes házasság nélkül (házasságon kívül született gyermekek).

A vegyesség kérdését nem egy dimenzió mentén, hanem komplex módon értelmezi: A vegyes házasságot olyan házasságként határozza meg, mely társadalmilag jelentős különbségek határán - iskolai végzettség, társadalmi osztály, vaüás, etnikai hovatartozás, anyanyelv, szórakozási szokások stb. - keresztül hat.

Az (4) identifikációs asszimiláció vonatkozásában hangsúlyozza a kérdés összetett mivoltát, pszichológiai jellegéből adódó viszonylagos „puhaságát”, ezért nem is próbálkozik a korábbi dimenziókhoz hasonló, empirikusan is értelmezhető kategória- rendszer megfogalmazásával.

Yinger elméletének egyik jelentős hozadéka, hogy Gordonnak az asz- szimiláció analitikus dimenzióival

kapcsolatos nézeteit pontosítja. Asz- szimilációs elméletében a hasonulást nem egyirányú folyamatként értelmezi. A kisebbségi és a domináns csoportok interakciói során mindkét csoportban változást tételez fel. A csere azonban távolról sincs egyensúlyban. A kultúra fő összetevőinek (elemeinek) vonatkozásában - nyelv, vaüás, politikai nézetek, gazdasági gyakorlat stb. - kicsi a kölcsönösség, és a strukturális dimenzióban a csere még inkább aszimmetrikus.

1.3. A közép-európai és az amerikai asszimilációs folyamatok összehasonlíthatóságának problémái

Gordon és Yinger asszimilációelméleti megközelítéseit gyakran alkalmazzák az észak-amerikai etnikai vizsgálatok során, a közép-kelet-eu- rópai térségben való alkalmazásuk azonban néhány kérdés tisztázását igényli. Kutatásunk szempontjából a meghatározó különbség az északamerikai (állampolgárnemzeti) és a közép-európai (kultúrnemzeti) társadalomfejlődés eltéréseiből adódik, a két fejlődési típusban eltérő a nemzeti kultúra elsajátításának az elvárása. Az utóbbiban nagyobb (volt) a nemzeti kultúra, a nyelv, a történelem, a tradíciók szerepe, mint az észak-amerikai modeüben, ahol az angol nyelv elsajátításán túl inkább az amerikai általános értékek elfogadása a meghatározó.

Az állampolgárnemzet kialakulásának folyamatában egy eredetében is bevándorlókból kialakult nemzet fogadja be az újabb bevándorlókat, akik új hazát keresve, maguk mögött hagyták korábbi hazájukat. Az új haza a hátrahagyotthoz viszonyítva gazdasági felemelkedést ígért, melynek feltétele az amerikaivá válás volt.

Ettől a helyzettől gyökeresen eltér a közép-kelet-európai térség interet- nikai viszonyainak az alakulása, ahol őshonos népek élnek egymás mellett, s a nemzeti hovatartozás változása és a társadalmi pozíció növekedése közti kapcsolat jellege nem egyértelmű.

Ezek az eltérések véleményünk szerint ugyan nem a gordon-yingeri modell egészét kérdőjelezik meg, inkább e modell újraértelmezését igénylik két vonatkozásban is, és felvetik bizonyos módosítások lehetőségét.

Egyrészt felmerül a modell egy - látszólag - új dimenzióval, a származással való bővítésének a lehetősége (alternatívája). Azonban a származás bevonása nem jelenti egy tartal- müag is új dimenzió felvételét a modellbe. Lényegében az amalgamáció egyik vetületének (aspektusának) egy további dimenzióval történő bevonásáról van szó. Értelmezésünkben tehát a yingeri modell 3. dimenzióját (az amalgamációt) két vetü- letben, intragenerációs vonatkozásban házassági homogámia-hetero- gámiának, intergenerációs vetület- ben pedig származásnak nevezzük. Másodsorban felmerül a dimenziók súlyának és helyének az átértékelése.

Úgy véljük, hogy térségünkben az akkulturáció szerepe feltételezhetően nagyobb, mint a társadalmi integrációé. Az amerikai viszonyok között Gordon és Yinger az akkul- turációval szemben a strukturális asszimiláció szerepét emelték ki.

1.4. Az asszimiláció dimenzióinak az értelmezése

A következőkben a közép-európai asszimüációs folyamatokra próbálunk kidolgozni, az ismertetett elméletek alapján, egy szociológiai értelmezési keretet.

Az asszimilációs folyamatok első három dimenziójának yingeri értelmezésű konstrukciója különösebb probléma nélkül adaptálható volt vizsgálatunkba. A 3. dimenzión belül ugyan elkülönítjük és önálló dimenziókká minősítjük a vegyes há- zasodást és a származás etnikai jellegét (az amalgamáció inter- és intragenerációs vetületét), ez a dimenziók számának növekedésében mutatkozik meg (de nem jelenti tartalmilag új minőségek bevonását is a modellbe).

Az eredetüeg 4. dimenzió, az identifikációs asszimüáció kialakításánál már a közép-kelet-európai, pontosabban a Kárpát-medencei nemzeti kisebbségek identitásának sajátosságaiból indultunk ki. Nem célunk, hogy az etnikai identitás kérdésével komplexitásában foglalkozzunk, mindössze az etnikai kisebbségek kettős kötődésének az asszimilációs folyamatokban játszott szerepére térünk ki.

Ennek a megközelítésnek a lényege, hogy - a nemzeti kisebbségekhez tartozók „kettős világban” élnek, nemzeti identitásuk két társadalmi dimenzió, az etnikai és a politikai mentén manifesztálódik. E kettő konfliktusa abból származik, hogy a két csoport-hovatartozás nem esik egybe. Etnikailag saját nemzetiségükhöz (magyarságukhoz), politikailag azonban ahhoz az államhoz kötődnek, amelyben élnek, illetve amelynek polgárai (ez utóbbi nem mindig azonos).

Ilyen módon asszimiláció-felfogásunk 5 dimenziót különít el, az egyes dimenziók belső struktúrája az 1. ábrában jelzett tagoltságot mutatja.

1.5. Az asszimiláció dimenzióinak az operacionalizálása

Az interetnikus kapcsolatok, asszi- müációs folyamatok vizsgálatánál már történtek próbálkozások az egyes dimenziók - egy változó segítségével történő - operacionalizá lására. Ezek a vizsgálatok makro szinten hasonlították össze az egyes amerikai etnikumok asszimilációs jellegzetességeit. Ebből adódóan a választható indikátorok köre rész-