Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-16 / 111. szám, péntek
Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS 1 KOMMENTAR Pötty az életrajzon TÓTH MIHÁLY Már réges-rég nem érzek „kútba ugrási késztetést”, ha bemondja a rádió, hogy megalapozott gyanúval olyan ember került vizsgálati fogságba, akinek papírforma szerint - vagyoni helyzetéből kifolyólag - közmegbecsülésnek kellene örvendenie. Már nem szökik fel a vérnyomásom, ha hosszú téli estéken megcsendül a telefon, és unatkozó barátom arra figyelmeztet, hogy a pártállami besúgók listáját lapozva ismerős névre bukkant, amelynek viselője miniszterként, gyártulajdonosként, nagykövetként, vagy éppen parlamenti képviselőként boldogítja az országot. Már lassan tíz éve, hogy így fogalmaztam meg a közérzet-karbantartási minimumot: az országban legalább egy embernek, a köztársaság elnökének ne legyen konszolidációs időszaki kommunista múltja, és legalább ő ne szerepeljen az StB munkatársainak listáján. Tisztségének elfoglalása előtt Ján Langos, a Nemzeti Emlékezet Intézetének most kinevezett vezetője tisztelgő látogatást tett Rudolf Schuster köztársasági elnöknél. A vizitről szóló hírlapi tudósítások elolvasása előtt egy kicsit a naiv Mórickára emlékeztettem; reménykedtem, a pikáns lista legfőbb tanulmányozója majd udvariasan felkéri az államelnököt, hogy mutasson jó példát, és kérje ki a személyéről vezetett feljegyzéseket. Vagy ha nincsenek ilyenek, erről tájékoztassák az ország lakosságát. Ez azt jelentette volna, hogy nem él a lehetőséggel, amelynek értelmében az ország három legfőbb közjogi méltósága mentesül a lusztrálási kötelezettség alól. E gesztussal nem többről és nem kevesebbről értesültünk volna, minthogy államelnökünk minden gyanú fölött álló személyiség. Az elnöki szóvivő ehelyett azt közölte a sajtóval, hogy olyan dolgok ezek, amelyek az elnököt nem érdeklik. Ilyen üzenetet olvasva nem csodálkozom, hogy a lusztrációs törvényt sikerült 10 évre elaltatni. Az ilyen államfői magatartás természetes következménye, hogy bármelyik szlovákiai pártelnök mosollyal az orcáján hivatkozhat a lusztrációs törvény hiányára. Olyan koalíciós párt elnöke is, aki a pártján belüli politikai egyensúly megtartása érdekében abban érdekelt, hogy ne derüljön ki saját helyettesének besúgói múltja. Rudolf Schusternak nem messzire, csak Bécsbe kellene egy kis tanulmányútra kirándulnia, hogy tudomást szerezzen róla, a művelt Nyugaton mi történik azzal a politikussal, akinek pötty van az életrajzán. Kurt Waldheimről államelnök korában derült ki, hogy egyszerű csapattiszt volt a Jugoszláviában operáló Wehr- ' machtban. Ez elég volt ahhoz, hogy szalonképtelenné váljék, noha korábban már ENSZ-főtitkár is volt. Bezárultak előtte a politikai szalonok... Mostantól kezdve már azon se csodálkozom, hogy a kormánykoalíció fő ereje, az SDKU azt az Eduard Kukant készül államelnökjelöltté nyilvánítani, aki pontosan olyan cipőben jár, mint Rudolf Schuster. Mindkettejük politikai szocializálódása társadalmunk erkölcsi mélypontra kerülésének évtizedeiben ment végbe, így alakítgatják nálunk az elnöki funkcióhoz kapcsolódó hagyományokat. CLOSSZA ege s cöszönet MOLNÁR IVAN Gyermekkoromban sem szerettem, ha születésnapomra pénzt kaptam ajándékba. Egy könyv, egy pulóver mindig sokkal megfoghatóbbnak, valódibbnak tűnt, mint a színes papírdarabkák, amelyeken ugyan bármit vehettem, de a meglepetés, az ajándék kicsomagolása közben érzett öröm már elmaradt. Később a gyerekkori ellenszenvet felváltotta egy másik ellenszenv, talán erősebb, mint a gyermekkori. Ha pénzt kapunk ajándékba, biztosak lehetünk abban, hogy az ajándékozó a lehető legkönnyebb utat választotta. Egyáltalán nem kell arra törekednie, hogy megismerje titkos vágyainkat, nem kell ismernie bennünket. Ha mégis pontosan tudná, mire van szükségünk, akkor sem kell az üzleteket járnia ajándék után kutatva. Ha pénzt kapunk ajándékba,'' biztosak lehetünk benne, hogy az ajándékozónak, legyen az családtag vagy barát, nincs ránk ideje. Egyszerűen nem vagyunk számára olyan fontosak, hogy eredeti ajándékkal örvendeztessen meg bennünket. Hasonló érzése lehetett a napokban Szlovákia jégkorongválogatottjának. A tavaly világbajnok, idén pedig bronzérmes csapat az elmúlt két évben' többet tett az ország népszerűsítése érdekében, mint bármely külkereske= délmi képviselét-vagy országi- mázs-ügynökség. Ha Szlovákia egy hasonló hatású kampányt szeretne rendezni külföldön, valószínűleg milliárdokat kellene felhasználnia az adófizetők pénzéből. Tavaly és idén is utcabálokkal ünnepelte a lakosság a győztes csapatot, ami a jégkorongozók számára valószínűleg a lehető legnagyobb megtiszteltetésnek számított. Pár napot késve a szlovák kormány is rájött, hogy illene megköszönni a hokisoknak az ország népszerűsítését. Jégko- rongozóink így együtt ebédelhettek Mikulás Dzurinda miniszterelnökkel, és otthon elmesélhették, hogy diós kalácsot és egy kis pálinkát is kaptak. Az „igazi” ajándék azonban csak aztán jött. A kormányfő, háláját kifejezve fejenként 150 ezer koronát osztott szét a játékosok között. Többségünk ugyan egy év alatt sem keres ennyit, a jégkorongválogatott tagjainak nagy része azonban a tengerentúlon, az észak-amerikai profiligában hokizik, ahol egy ilyen összeg inkább zsebpénznek számít, mintsem egy ország érdekében kifejtett munka valódi díjazásának. Tudja ezt jól a kormányfő is, hiszen ő is csak szimbolikus összegként adta át az ajándékot. Szegény ország vagyunk, nincs pénzünk nagyobb díjakra. Hokisaink többsége nem is ezért küzdötte végig a két hetet. Ennek ellenére bennük is megmaradhatott az a rossz érzés, ami mindannyiunkban felmerül, ha pénzt kapunk ajándékba. A kormányfőnek nem olyan fontos a hokicsapat, hogy mindenkinek személyre szóló, eredeti ajándékot adott volna. Egy névre szóló serlegnek táján jobban.örültek volna játékosaink. Reméljük azonban, hogy nem sértődtek meg, és jövőre ugyanilyen jól képviselik majd az országot. KIÜRÜL A SZERKESZTOSEG SZAVAZUNK. ÉS ÖN? Prága kártérítést fizet az amerikai CME társaságnak a Nováért, mivel nem védte meg befektetői érdekeit Cseh pótköltségvetés Zelezny miatt KOKES JÁNOS Csehországnak 10,5 milliárd koronás kártérítést kell fizetnie az amerikai Ronald Lauder vállalkozó tulajdonában lévő Central Media Entreprises (CME) társaságnak, mert a kilencvenes években nem védte meg a társaság beruházásait a prágai Nova kereskedelmi televízióban. A stockholmi nemzetközi döntőbíróság korábbi határozatát tegnap egy svéd polgári bíróság megerősítette, s ezzel a döntés jogerőssé vált. Az 1994-ben indult prágai Nova Kelet-Európa legerősebb és legnagyobb hasznot hozó kereskedelmi televíziója. A bírósági határozat alapján Csehországra hárul a 34 millió koronára rúgó perköltség megfizetése is. A pénz, amelyet a cseh kormány már korábban letétbe helyezett a Deutsche Bank svédországi fiókjában, legkésőbb május 19-ig átkerül a CME számlájára. A Csehország számára kellemetlen nemzetközi bírósági döntés 2001 szeptemberében született meg Stockholmban, s azt Prága még az említett év decemberében megfellebbezte, mert szerinte a három döntőbíró közül kettő (a harmadik cseh volt) elfogult volt vele szemben. A nemzetközi döntőbíróság arra a következtetésre jutott, hogy a CME esetében Prága megsértette a Csehország és Hollandia (a CME Hollandiában van bejegyezve) közötti, a beruházások kölcsönös védelméről szóló szerződést, s ezért a CME társaságot kártérítés illeti meg. A Vladimír Zelezny egyszerűen faképnél hagyta az amerikaiakat. CME azt állította: a cseh állam felelősséget visel azért, hogy a prágai CNTS társaság, amely 1999 nyaráig a Nova műsorait készítette, illetve beszerezte, törvény- sértő módon elveszítette a televízió kizárólagos kiszolgálójának státusát, s ezzel a CME-t nagy anyagi veszteség érte. A vita lényege: Roland Lauder 1994-ben anyagi hátteret teremtett a Nova beindításához. A CME és a CET 21 (a műsorsugárzási engedély tulajdonosa) között olyan szerződés született, amely szavatolta, hogy a CME által alapított CNTS kapja a reklámbevételeket. Miután azonban Lauder és a Nova igazgatója Vladimír Zelezny között megromlott a viszony, az amerikaiak 1999-ben megpróbálták eltávolítani Zeleznyt a televízió éléről. Az engedély azonban Zelezny kezében volt, aki a vita következtében egyszerűen faképnél hagyta az amerikaiakat, s megalapította immár saját Nová- ját. Lauderék ezzel el lettek zárva a pénzforrástól. Az amerikai vállalkozó úgy Zeleznyt, mint a cseh államot is nemzetközi fórumokon perelte. A Zelezny elleni pert 2001 elején Amszterdamban megnyerte, s Zeleznynek mintegy 27 millió dollárt kellett volna fizetnie Lauder- nek, amire azonban nem volt hajlandó. Az ügy csak tavaly szeptemberben rendeződött, miután a Nova új többségi tulajdonosa, a prágai PPF pénzügyi- és beruházói csoport - egyébként Csehország legerősebb pénzügyi csoportja - Zelezny helyett rendezte a tartozást. Az amerikaiak tehát már megkapták pénzűk egy részét. A Nova-ügyben lefolytatott két további per formálisan Lauderéket és a cseh államot érinti. Az elsőben - a londoniban - a cseh állam nyert, míg a másikban - a stockholmiban - a cseh állam veszített, s a döntés alapján Prág; nak fizetnie kell, miután a své polgári bíróság a cseh fellebbezé elvetette. A Nova jelenlegi tulajdonos; szerdán menesztették Vladim Zeleznyt vezérigazgatói tisztsi géből, mert attól tartanak, hoj; az ügy megkárosítja a Novát. A; állítják, hogy az országos bo ránnyá dagadt ügy csak a cseh á lamra és Zeleznyre tartozik. Vladimír Spidla cseh kormány! tegnap bejelentette, hogy a pén; ügyminisztérium már utasítá adott a pénz átutalására. A törtéi tekért a már leváltott médiatan; csőt terheli felelősség, hogy egyt tagjai konkrétan milyen szerepi játszottak az ügyben, azt a pari; A cseh pénzügyminisztérium már utasítást adott a pénz átutalására. ment által -.létrehozott bizottsá vizsgálja, és az dönt majdani félj« leütésükről is. A 10,5 milliárd kt róna kifizetése miatt Csehorszáj nak pótköltségvetést kell elfogat nia, ennyivel nő ugyanis az állan háztartás hiánya.
