Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-02 / 100. szám, péntek
A mai szemlélődőnek legelőször a mértéktelen pénzhajhászás és a workoholizmus tűnik fel, hosszabb távon pedig az általános műveltség hiánya Milyen kultúrát terjeszt Amerika? VAJDA BARNABÁS apjainkban az „amerikai” fogalom kezd egyenlővé válni a „bunkó”-val. Mellékjelentésként a szó magára vette a „kultúrálatlan és erőszakos” fogalmak konnotációját is. Az egész világon terjed az amerikaellenes- ség (bizonyos helyeken mindig is volt), s úgy látom, nálunk is egyre nagyobb méreteket ölt. Vajon csak a George Bush elnök személye ellen irányuló nemzetközi ellenszenv nyilvánul így meg? Vagy az Egyesült Államok és közeli szövetségese, Nagy-Bri- tannia tényleg mindent csak a nyersolaj szempontjából lát? Meglehet azonban, teljesen másról van szó. Mégpedig az Atlantióceánon túli és az európai civilizáció közti diszkrepanciáról, szétválásról, amely mára olyan méreteket öltött, hogy a különbségek politikai szinten is kiütköznek. A konkrét aktuálpolitikai helyzetnek nyilván számos, a közvélemény által még csak nem is sejtett gazdasági és geopolitikai oka van. Ezeket én most mellőzöm, és egy olyan gondolatmenetet kívánnék fölvázolni, amely a világ technikai értelemben vett két legcivilizáltabb térségét (Észak- Amerika és Európa) a kulturális párhuzamok és/vagy ellentétek szempontjából hasonlítja össze. A hagyományos kulturális értékeket valló európaiak szemében Amerika (földrajzilag teljesen rosszul használt kifejezés!) a mű- veletlenség és a kultúrmocsok országa. Nem új jelenség ez, Európa ugyanis lényegében az 1910-es évekig lenézte a cowboy-konti- nenst. 1945 után változás állt be azzal, hogy a szovjet blokk állampolgár-rabjai számára Amerika csábképpé vált, amelyről azonban az embereknek alig volt igaz információjuk, lévén hogy sem a kommunisták ideológiai maszla- ga, sem a Szabad Európa Rádió propagandája nem adott róla valós képet. A mai szemlélődőnek legelőször a mértéktelen pénzhajhászás és a workoholizmus tűnik fel az amerikaiakon; hosszabb távon pedig az általános műveltség hiánya (Hi! Honnan vagy? Aha, az hol is van?), a tömegétkeztetés alacsony színvonala (kézzelzabáló burgerkultúra) és más tipikus amerikanizmusok szörnyesztik a polgári ízlésű európaiakat. Pedig sok szellemi szemét nem is onnan jön, vagy ha mégis, ott egész másként létezik, s hozzánk jelentősen eltorzulva ér. A legtöbb kétes kultúrterméket (például hazárdjátékok) éppenséggel Európából vitték magukkal a kivándorlók, s igen, később tökélyre fejlesztették (Las Vegas). Más csinálmányok (dzsessz- és rap- zene, farmer, Coca-Cola) viszont valóban Amerikából özönlöttek szét, de nem egy közülük mire elért hozzánk, Amerikában régen megváltozott. Elég csak azt említeni, hogy nálunk sokkal köny- nyebb alkoholhoz jutni, mint ott, a szexmagazinokat sem rakják a kioszkokban olyan feltűnő helyre, mint itt, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az Egyesült Államokban szigorúan korlátozott a nyilvános helyen való dohányzás. Ezzel szemben a nagyvárosok színházai, operái és koncerttermei állandóan tele vannak, s arról is ritkán esik szó, hogy az amerikaiak a világ egyik legnagyobb könyvvásárlói. Igen, a közhiedelemmel ellentétben meglehetősen sokat olvasnak: metrón, repülőtéren aztán ott is hagyják a filléres paperback köteteket. (Na persze, de mit olvasnak?! - hördülnek fel sokan. Csakhogy ez más síkra, az ítéletek felé viszi a kérdés, amiben mi elég jók vagyunk, nem igaz?) Kétségtelenül jelentős presztízs- veszteség az amerikaiak számára a felszínesség és banalitások szintjére süllyedő emberi kapcsolataik. Megdöbbentő, hogy a legfejlettebb tömeg- és perszonál- kommunikációs tréningeket alJean-Michel Basquiat: Cím nélkül CONDENS6P Mi wtaiä MEW ENGLAND ClAM CHOWD^ ni. Ha a kultúrkorszakok tél ciklikusan működnek, a Oswald Spengler elmélet« előbb-utóbb visszatérünk m Hogy hová? Megmondhata De például a ruhadivat mi egyre visszább nyúlna az ide Most, amikor sikk szidni Ai kát, úgy érzem, világossá kell nem, hogy bár konkrét tapa latok hiányában, de némi nye meret, némi olvasmányélméi pár személyes ismerős révén nagyra tartom az amerikai: (A briteket meg főleg!) Sajná ha a tradicionális kultúra korlátlan szabadság hazája I paradigmában: Európa és Ar ka) ma szemben áll egymá Fájdalommal tölt el, ha Áme ból hazatérő fiatalok me mélységes megvetéssel tapa: lataikat; akiket ottlétükkor u; elkápráztatnak a lehetőségek méretek, viszont akiken hoss; távon az Amerika-undor jelei tatkoznak. A helyzetnek egy; Ián nem tesznek jót az európ számára diszkriminatív be dorlási feltételek, amelyek n az Egyesült Államokra, n Nagy-Britanniára érvénye Elég néhány órát szemléli bármelyik nagykövetségen t repülőtéren, hogy megállapít ez a két, tradicionálisan eur kötődésű ország mára bármi minoritás képviselőjét, aká lyen rassz, faj, bőrszín és v< reprezentánsát könnyebben engedi határai közé, mint pél( a kelet-európaiakat. A kiseb gek védelmének és az ember gok tiszteletének ilyesféle al mazása sokakban kelt rossz zést. Amerikai szociológusok magt figyelmeztetnek rá, hogy nof huszadik század Amerika év zada volt, esetleg a huszonej dik nem lesz az. A szükséges formokkal természetesen m; nak az amerikai társadalom kell megküzdenie. Ha nem te elveszítheti azon európai szín tizánsok jóindulatát is, akik még hisznek Amerikában. Andy Warhol Campbell's-levesei Jean-Michel Basquiat: Arroz con polio kalmazó ország fiai és leányai 1 váltak a legfelszínesebb beszélge- 1 tőkké: szavaik őszintétlennek r hatnak, mert alig jutnak túl a ne- s gédes Keep smiling!-on. Nagyon 1 kétséges, hogy a Zöldhasú Mam- 1 mon helyettesítheti-e a családi t meghittség, az összetartozás, az 1 egymásra utaltság, az őszinte ér- 1 deklődés értékeit. Végső soron az j lók korai függetlenedése a szülőktől, az emberekbe rögzült nagyfokú adakozókészség, utazásaikból eredő világlátottságuk, a kedvvel vállalt jótékonysági tevékenységek - mindezek nálunk tényleg ismeretlenek. És ami a legfontosabb: az amerikai munkaetika megbecsült értéknek fogja föl az informális tanulás során lottan sokat számít, mit gondol róluk Európa. (A legkiválóbb művészeknek talán csak ez számít.) Az amerikai producerek hosszú évek óta tudják, hogy ugyanazt a filmet, amire az USA-ban az átlagnéző két éjszaka, két nappal sorakozik jegyért, azt Európában sokszor egyáltalán nem lehet eladni. Európában még ma sem, Hollywood több évtizedes agymosás-próbálkozása után sem lehet bármit eladni. Amikor majd megcsömörlöttünk a beteges, viliózó képi zagyvaságoktól, amikor majd hányingerünk támad a fokozni lehetetlen vér-, tűz- és go- lyózáporözöntől, akkor majd jó lesz értelmes emberi sorsokat látEgyesült Államok elrettentő tanulságnak látszik, mivé válhat az az ország, amelyet sem történelmi szálak, sem családi kapcsolatok nem tartanak össze (lassan már nyelviek sem). Az egyetlen kezdettől jelen levő vonás, amely vörös fonálként több mint háromszáz év amerikai históriáján végigvonul, nem más, mint az erőszak és a fegyverhasználat kultusza. Paradox módon azonban ma épp ez tűnik az amerikai civilizáció legfélelmetesebb vonásának. A két kultúrmodell távolodásának lényeges vonatkozása az európaitól alapvetően eltérő amerikai iskolaszellem. Csúfolódni szoktunk az ottani közoktatás felőlünk tekintve nevetséges színvonalán, de azt már nem mondjuk, hogy praktikusság és leleményesség tekintetében az amerikaiak messze megelőzik nemcsak poroszos általános iskoláinkat, hanem a tradicionálisan fejlett európai felsőoktatást is. Bizonyos vonatkozásban az amerikai nevelés tényleg összehasonlíthatatlan az európaival. A fiataszerzett, de esetleg okmánnyal alá nem támasztott tapasztalatot. Ehhez hozzáadódik, hogy az amerikai típusú iskolázottsághoz egy meglehetősen magas fokú munkamorál kapcsolódik, valamint az, hogy a kimondott szón alapuló egyezség szent és sérthetetlen. (Aki valaha dolgozott együtt amerikaiakkal, soha nem felejti el a pontosság és megbízhatóság értékeit.) Ha a pedagógia terén a mérleg serpenyője összességében esetleg mégis Európa javára billenne, akkor is ideje lenne elgondolkodnunk: Miféle szakemberi munkamorál dívik nálunk, és hogy van-e értéke mifelénk az adott szónak a politikában vagy a bizniszben? Ha nincs, miért nincs? Akarjuk egyáltalán, hogy legyen? A szélsőséges amerikanizmusból való kiábrándulásnak, a hagyományos értékek felé való visszafordulásnak már vannak jelei. Például a világ filmművészetében. Az idei európai filmszemléken sorra jelentek meg nagy amerikai sztárok, akiknek bevalJean-Michel Basquiat: Philistines (részlet) uun i i Szerkesztők: Mislay Edit (tel. 02/59 233 430), Szilvássy József, Tallósi Béla. Munkatársak: Brogyányi Judit (Budapest), Gál Jenő (Prága), Gálfalvi Zsolt (Bukarest), Kőszeghy Elemér (Ungvár), Sinkovits Péter (Újvidék). Levélcím: Gondolat, Petit Press Rt., Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1
