Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-12 / 107. szám, hétfő
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS • ■■■■I KOMMENTÁR EU és a nadrágunk SZILVÁSSY JÓZSEF Az elmúlt napokban több olyan helyi kezdeményezésre figyelhettünk fel, amelyek modellértékűek, vagyis túlnőnek az adott térség határain. Egytől egyig azt igazolják, hogy egyre több polgármester, vállalkozó és más személy végre nem azzal múlatja az időt, hogy a száját tépi az integráció előnyeiről vagy a hátrányairól. Ők már felismerték, hogy Kö- zép-Európában új időszámítás kezdődött, amelynek alapvető követelménye: felkészülni az uniós csatlakozásra, hogy talpon maradjunk és boldoguljunk az új feltételek között. Ahol - elsősorban a szociális szférát kivéve - jórészt megszűnik az állam mindannyiunk zsebéből méregdrágán gondoskodó, újraelosztó szerepe. S ahol nem terem babér a siránkozó emberek és közösségek számára. Viszont felkarolják az életrevaló ötleteket. Ezt a tényt ismerték fel a csallóközi polgármesterek, akik Egyházkarcsán a Dzurinda-kabinet magyar minisztereivel hazai és uniós pénzforrásokról, a közeljövő lehetőségeiről, szakmai elvárásairól tanácskoztak. Ugyanilyen megfontolásból találkoztak nemrég Salgótarjánban a magyar és a szlovákiai üzletemberek, mert már ők is tudatosították, hogy azokat a súlyos megélhetési gondokat, amelyek a nógrádiakat és a gömörieket mindkét országban nyomasztják, sokkal eredményesebben tudják orvosolni, ha együtt gondolkodva, saját anyagi és szellemi tőkére támaszkodva pályáznak uniós forrásokra. Nádszegen pedig szombaton ismét arról bizonyosodhattunk meg, hogy menedzser típusú polgármester és önkormányzat rendszerint nem marad magára: a mátyusföldi községben ünnepélyesen átadott szociális és egészségügyi központ nyolcvanmillió koronás költségének jelentős részét hazai és magyar kormányszervek, illetve civil szerveződések állták. A korszerű ágyakat és több más felszerelést pedig a Svédországi Magyarok Szövetsége ajándékozta. Bátorítóak ezek a példák. Ugyanakkor hiba lenne rózsaszín szemüvegen keresztül nézni, várm a közeljövőt. Egyházkarcsán megbizonyosodhattunk arról is, hogy a minisztériumok szakemberekkel, korszerű tájékoztatási eszközökkel iparkodnak segítő kezet nyújtani. Amire nagy szükség van és lesz, men Brüsszelben köztudottan nagy a tülekedés, éles a versengés. Jól tudjuk azonban a történelemből, hogy a Nyugatra vagy a tengeren túlra vándorolt közép-európai embert kreativitása és a magához való esze rendszerint átsegítette minden gondon-bajon. Mostantól napfényesebb évek várnak ránk, hiszen idehaza, szülőföldünkön boldogulhatunk, amely szintén a demokratikus közösség tagja lesz. Ilyen célért - ahogy eleink mondták - igazán érdemes felkötni a nadrágot. Kísérleti léggömb TÓTH MIHÁLY Már a múlt pénteket megelőző kb. két hét alatt is számos politikai dimenziója volt a Vladimír Meciar kormánykoalíció általi elfogadhatósága körüli találgatásnak. Azóta, hogy Dzurinda miniszterelnök pénteken négyszemközti eszmecserét folytatott a HZDS elnökével, lényegesen tovább növekedett e dimenziók száma. A politikai kultúra aszúso- dásában reménykedők már-már azt gyanítják, hogy Bugár Bélának a HZDS-re vonatkozó kedvező megnyilatkozása nem a koalíció keretei közül kitüremkedő partizánakció volt, hanem tudatosan megkomponált, legalább az SDKÚ-val egyeztetett lépés. Közérzetünknek kétségkívül jót tenne, ha a korábbihoz képest eggyel több politikai erő haladna Damaszkusz híres útján. A HZDS még így, megfogyatkozva is az ország második legnépszerűbb pártja, és nem elhanyagolható szempont, hogy tagságának zömét Meciar még mindig nagy mértékben képes befolyásolni. Mind pozitív, mind negatív irányban. Mindazonáltal ne legyünk naivak, egy másodpercre se gondoljuk, hogy a kiugrott keresztény Dzurindát csak politikai hittérítési hajlama vezérelte, amikor felengedtette a Meciar elfogadhatóvá minősítését vizsgáló kísérleti léggömböt. Az egész akciósorozat abban gyökerezik, hogy 2002 őszén Mikulás Dzurindának fogalma se volt arról, hogyan került olyan helyzetbe, hogy ő alakíthatott kormányt. Robert Ficónak pedig arról, hogyan nem alakíthatott. Zárójelben: Meciar pontosan tudta, miért nem lehet kormányfő. A voksolási eredmény kihirdetésének napjától nyüvánvaló volt a régi-új miniszterelnök számára, hogy ha a szlovákiai politikai struktúrában a 2002 őszét követő két évben nem következik be átrendezés, a közállapotok továbbra is ugyanolyan ziláltak maradnak, mint 1989 ősze óta úgyszólván mindig. Sok mindent el lehet mondani Meciarról, azt azonban semmiképpen, hogy szalonképtelenné válása okait elemezve intellektuálisan ne lenne képes levonni a tanulságokat. Az ok: összeszűrte a levet a szélsőségesen nemzeti alapon szerveződő SNS-szel és a teljesen korszerűtlenül baloldali Lupták-féle Munkásszövetséggel. Teljesen érthető, hogy Dzurinda és Bugár most szondázza, politikailag müyen fogadtatásra találna az európai politikai szalonokból kiközösített Meciar szalonképessé nyilvánítása. Vajha beigazolódna optimizmusuk! Némi cinizmussal Rákosi Mátyáshoz hasonlítható a HZDS elnöke. Rákosi egyszer, bizalmasai körében állítólag azt bizonygatta, hogy ő Magyarországon egy tőrőlmetszett polgári demokráciát is létre tudott volna hozni. Csak hát a Kreml...! Ha ennek tizedrésze igaz, akkor is hátborzongató. Mert ugyanezt Meciar is elmondhatná szlovák változatban. Csak hát a mérhetetlen ambíció...! Dzurinda és Bugár végiggondolta a politikai egyszeregyet, és rájött, ami 2002 őszén történt, az aligha ismétlődik meg. Egyvalamiről semmiképpen se szabad megfeledkezni: Meciar is benyújtja a számlát. Nem olyan fából faragták, hogy grátisz, csak úgy, hagyná magát szalonképessé tenni. FIGYELŐ Német lapok Konrád Györgyről Adolf Muschg svájci írót választották a Berlin-brandenburgi Művészeti Akadémia elnökének, Konrád György utódjának - írták vasárnap a német lapok. Konrád György első külföldiként 1997- ben került a berlini intézmény élére, egyszer újraválasztották, de harmadszor már nem jelöltette magát. Konrád György akadémiai elnökként a német közélet nagyra becsült szereplője lett, érdemei vannak abban, hogy a kelet- és nyugat-berlini akadémia formális egyesülése után ténylegesen is egységessé vált az intézmény. Néhány héttel ezelőtt, 70. születésnapján az államfő, a kormányfő és a parlament elnöke is eljött a berlini ünnepségre. 2001- ben, az európai együttműködésben szerzett érdemeiért megkapta a Károly-díjat, amelyet addig csak politikusoknak ítéltek oda.- A férjem eddig a hokimeccseken élvezkedett, most meg már epedve várja a szerdai focimérkőzést. Nem tudsz egy olyan férfit, aki nem a sportot, hanem a nőket szereti? (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ THE SUNDAY Tlft^ES Az iraki titkosszolgálat ügynököl épített be az arab al-Dzsazíra n holdas tévé szerkesztőségbe, ho befolyásolja az utóbbi években lághírnévre szert tett társaság h szolgáltatását - írta Bagdadban f lelt iratok alapján a brit lap. A m« buktatott iraki rezsim hírszerző három ügynököt tartott az „ar CNN”-nek is nevezett befolyásos vé szerkesztőségében. A dokumt tumok „a bagdadi rendszer eszkö; nek” nevezték a katari székhelyű véállomást, amelyet becslés szerint 35-50 millióan néznek arab világban. Az iratok egyike ar tanúskodik, hogy közvetlen kapc: lat volt az iraki hírszerzés és Mól med Dzsaszim el-Ali, az al-Dzsaz vezérigazgatója között is. A bagd; vezetés még 1999-ben megakac lyozta egy műsor levetítését Halabdzsa kurd falu ellen 1988-b elkövetett iraki vegyi támadásr amelynek több ezer áldozata ve Egy másik titkosszolgálati irat s: rint a tévéállomás egyik iraki alk mazottja két levelet is továbbít Bagdadba Oszama bin Ladern Irak katari nagykövetségének eg; tisztviselője szerint Bagdad ara ékszerekkel fizetett az al-Dzsazí nál dolgozó ügynökének. Az ellenzők szerint az országnak remek gazdasága van, amely jó ütemben növekszik, a csatlakás agyelszívással já Euroszkeptikus észt ellenzék- Nem akartam, hogy egyszer még a fejemre olvassák: neked köszönhetjük a rossz szerződést, azt, hogy ilyen helyzetbe jutottunk - fogalmazott hevesen Ivar Raig professzor, az EU-ellenes észtországi mozgalom egyik vezéralakja. FAZEKAS LÁSZLÓ A tallinni Audentes Mainor University magánegyetem közgazdasági karának dékánja, a Free Europa nevű, EU-ellenes központ vezetője érdekes utat járt be, mire eljutott az uniós tagság határozott tagadásáig. Negyvenévesen, 1993-ban a vezetője lett annak az észt kormányzati munkacsoportnak, amely az ország EU-integrációját előkészítette, majd két éven keresztül a külügyminisztérium nemzetközi szervezetek osztályának az élén állt, s a csatlakozási szerződés nyolc fejezetének tárgyalását irányította, míg úgy nem döntött, hogy hátat fordít addigi tevékenységének, újból tanítani fog, és az elhibázottnak tartott csatlakozás ellen küzd. Hozzá hasonló tekintélyes értelmiségiek irányítják a többi EU- szkeptikus észt csoportot is. Egyikük sem tartozik a „vesztesek” közé, valamennyien az észt, ha nem is gazdasági, de szellemi elit tagjai. Unó Silberg tartui közgazdászprofesszor, a Nemet az EU-ra mozgalom vezetője évekig az észt mezőgazdasági minisztérium közgazdasági főosztályának élén állt, Igor Grazin jogász- professzor az észt függetlenség visz- szaszerzésében komoly szerepet játszó „dalos forradalom” legendás vezéralakja volt a nyolcvanas évek végén, kilencvenes évek elején. Ezeknek az embereknek az EU-t elutasító érvrendszerében nem az érzelmi megfontolások, hanem az átgondolt, logikus érvek alkotják a gerincet. Raig professzor szerint a mai EU már inkább a tagjait gúzsba kötő, szuverenitásukat erősen megnyirbáló szövetségi állam, mint önálló országok szövetsége, amelynek valaha ő is híve volt, s amelynek támogatása nagyon sokat jelentett a kilencvenes évek elején a Szovjetuniótól függetlenné vált Észtország számára. A csatlakozással együtt járó jogharmonizáció keretében több mint 20 ezer uniós szabályt kell átvenni és alkalmazni, s ehhez Tallinn-nak egész egyszerűen nincsenek meg az eszközei. Ennél is súlyosabb gond a közgazdász szerint, hogy a csatlakozással megszűnik az észt gazdaság szabadpiaci jellege (a Heritage Foundation listáján, amely gazdaságuk szabadsága, állami beavatkozástól való mentessége szerint állítja sorrendbe az államokat, Észtország a hatodik helyen szerepel). Észtország kénytelen lesz felmondani komoly hasznot hozó szabadkereskedelmi megállapodásait, s egy zárt piachoz csatlakozik, pedig az utóbbi tíz évben végbement meredek gazdasági felemelkedésének egyik oka éppen a teljesen szabad kereskedelem volt. Mivel EU- tarifákat kell alkalmaznia, árui, szolgáltatásai drágulnak, ami miatt partnereket veszít (Ivar Raig elsőA jogharmonizáció keretében több mint 20 ezer szabályt kell átvenni. sorban a kínai és ukrajnai kapcsolatok elvesztésétől tart). Egyszóval a csatlakozás törekvő, erőszakos, egyszersmind felelőtlen, csak a saját hasznát néző fiatal politikusnemzedék műve, állítja Ivar Raig s véle a többi észt EU- szkeptikus. Szerintük az országnak eddigi partnerein kívül az Egyesült Államok és Kanada felé kellene orientálódnia, s feltétlenül megtartani szabad, állami szabályozástól szinte teljesen mentes piacát, szabadkereskedelmi megállapodásait. Abban, hogy ez a vélemény minél több emberhez eljusson, az észt kormány is segít, még ha nem is túl l kezűen. Április elején a kabinet' lamivel több mint 500 ezer észt 1 rónát szavazott meg a „ner kampány számára. Bár adatokat érintettek nem mondanak, ennél val nagyobb lehet az a támogat amelyet az észt EU-ellenesek a ni gat-európai EU-tagadó szervezet« tői, elsősorban a Margaret Thatcl nevéről ismert angol Bruggei C: porttól kapnak. David Geoi Wilkinson, a These Tides című, k havonta megjelenő EU-ellenes lyóirat szerkesztője, s a Bruggei G port Észtországot évek óta rends: résén látogató tagja szerint a b; állam a csadakozással „egész ej szerűen elveszíti szabadságát és s: bad piacgazdaságát”. „Észtorsz; nak remek gazdasága van, amely ütemben növekszik, és az orsz semmit nem fog nyerni az E tagsággal. Éppen ellenkezőleg, gazdaság túlszabályozottá válik, úgy tetszik, ólomlábakat kap, gú ba kötik, és komolyan felmerül a ’ szélye annak, hogy működésbe 1 az agyelszívás, az ország elves; azt a fiatal, dinamikus réteg amelynek tovább kellene vinnie utóbbi években tapasztalható gyi fejlődést”, fogalmazott Tallinn b városában lévő irodájában á brit i tivista. A szerző az MTI tallinni tudósít« A népnek nem kell sok, elég ha a sportolók hozzák a formájukat, s nyugodtan jöhetnek a megszorító intézkedése Az alkohol bearanyozta a bronzérmet NAGY ANDRÁS Szebben csillog az ezüstnél a bronz, hiszen az előbbit nyertes utolsó meccsel szerzi meg a csapat, míg az utóbbi vereség árán szerezhető meg - jelentette ki az egyik szlovák hokis a szombati meccs után. Én még annyival megtoldanám, hogy a szlovák drukkereknek ugyanúgy csillog az idei bronz, mint a tavalyi arany. A tegnapelőtti éjszakát Pozsony egyik vendéglátóegységéből a másikba vándorolva töltöttem, majd végül az Sznf téren kötöttem ki, ahol pontosan az fogadott, amit vártam. Az emberek már közvetlenül a meccs után ordibálva lődörögtek a városban, s koncentrikus körökben közelítették meg a teret, miközben meg- megálltak némi „frissítőért”. Kezdtem feszengeni a sok ordibáló, néha agresszív ember között, de barátaim nyugtatgattak, itt ma senkinek sem esik bántódása. Hát nem tudom, a „Cesi isii dó p..” és a „Kto neskáce, nie je Slovák” rigmusok engem nem győztek meg. A téren részeg tömeg, részeg jégkorongozók, idióta konferanszié. A legviccesebb az volt, hogy a tízezres tömeg komolyan úgy gondolta, a bajnokokat jött ünnepelni. Ennek megfelelően skandálták a majstri, majstri-t, és senkinek sem okozott fejtörést, vajon miért is a Queen We are the champions (mi vagyunk a győztesek) című dalára kell egymás vállára borulva örvendeni. Mintegy két óra múlva a téren már senki sem volt a hihetetlenül nagy mennyiségű szeméten, a szemeteseken, na és néhány mattrészeg fiatalon kívül. Ez azért még nagyon hiányzik az emberekből. Mármint az olyan szintű kulturáltság, hogy az ünneplés alatt nem dobálok el minden üveget, flakont, papírt nem hányok a tér sarkába és a többi. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján nyugodtan ki merem jelenteni: A népnek komolyan nem kell sok. Elég ha a sportolók hozzák a formájukat, olimpiánként egy-két arany, vb-n valami befutó hely, s nyugodtan jöhetnek a megszorító intézkedések, senki se fog siránkozni, mindenki csak a sporteredményekre emlékszik majd. Ivott a tér (CTK-felvél
