Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-10 / 106. szám, szombat

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS VENDÉGKOMMENTÁR Tanulság? Ugyan... LOVÁSZ ATTILA Amikor Bodor Pál még Diurnusként az akkori Magyar Nemzet glossza­írója volt, egyik írásában arra figyelmeztetett, hogy az emberiség kép­telen saját hibáiból tanulni, s képtelen levonni a megfelelő tanulságo­kat. Azóta eltelt 23 esztendő, pontosan annyi, mint amennyi a leg­utóbbi autóbusz-katasztrófa óta Siófokon. Véleden műve, de 1980-ban két órával az akkori baleset után a helyszínen jártam. A látvány ko­rántsem volt szép, s mint az eseményekről egyébként lekésett tanú, vé­gignéztem és hallgattam az összes hírműsort. A rádió, a televízió és másnap a sajtó egyértelműen kifogásolta, hogy Magyarországon kevés a sorompós vasúti átjáró, és legalább a legveszélyesebbeket valóban el kellene látni sorompóval. A csütörtöki siófoki katasztrófa ugyanazon az átkelőn és majdnem ugyanolyan forgatókönyv szerint történt. Ezút­tal nem voltam ott, de bizonyára ismerik azt a kellemeden érzést, ami­kor az emlékeknek köszönhetően bejön a bizsergés - és valahol a fél­tés és a félelem. A siófoki átkelőn nem tanultak 23 évvel ezelőtt, és félő, hogy most sem születik megfelelő megoldás. Pakson zűr van. Jó­val nagyobb, mint gondolnánk, hiszen a hűtőtartályban 37 olyan fűtőelem van egy helyen, amelyből a technológiai előírások szerint csak hétnek lenne szabad. De egyébként - Bartalis után szabadon - csend van, határozottan csend van. 37 radioaktív fűtőelem ugyan együtt van, és csak véleden műve, létrejön-e a kritikus koncentráció, de hát a gázszivárgásról már „nem is kellett volna tájékoztatni”. Leg­alábbis a paksi erőmű igazgatója szerint. 1977-ben lezárták a bohuni- cei A-l-es atomerőművet. A legnagyobb csendben, ugyanúgy, ahogy egy üzemi baleset két halottjától búcsúztak szeretteik. Az erőmű azóta ott van. Málladozik a fala, rozsdásodik a reaktor palástja, még jó, hogy csak a berendezés radioaktív, a fűtőelemek nem maradtak ott. 1977 után nem vonta le senki a tanulságot, eltussolták és elkussolták Cser­nobilt, és most csodálkoznak az atomenergetikusok, hogy ideges a saj­tó és ingerült a közvélemény. Ha az erőművekben annyira képesek ta­nulni az eseményekből, mint Siófokon a vasút és a közút üzemeltetői, akkor szeretném megkérni a dúsított uránlemezeket: gondolják meg még egyszer, és ne hozzák össze azt a bizonyos koncentrációt. A Kár­pát-medence lakosai hálásak lesznek érte. JEGYZET egész évben élni akartam, a ha­zai viszontlátásra pillanatok alatt elhagyjon, ezért erőt ve­szek magamon, és elhatározom, megkísérlem a szinte lehetet­lent. Szlovákiában itt és most megpróbálok csak azért is mo­solyogva és pozitív életérzéssel eltölteni néhány napot. Hiszen május van. Májusi nyár. Képze­letbe megpróbálok belebújni az úton-útfélen ölelkező fiatalok bőrébe, akiket Ámor lövöldöz nyilával, s a kavargó szenved­élynek élve fittyet hánynak a ta­pasztalt felnőttek ama bölcs állí­tásának, hogy szerelemmel nem lehet jóllakni, és szerelemből nem lehet megélni. Én is csak Ámorban bízom, talán még nem haladtam meg azt a kort, hogy ilyentájt, a szerelmesek havá­ban, ne tudna elvakítani ama nagy érzéssel, amely minden csúfot eltakar, gondot, bánatot, bajt megszépít. Ámor segítségé­vel megpróbálok romantikus lenni, és nem szorongani az élet negatív jelenségei miatt. Nyilá­val a szívemben pozitívan fogok gondolkozni: nem azzal törődöm majd, hogyan, milyen nehezen fogok megélni a nyug­díjból, hanem kimondottan po­zitívan csakis arra, hogy nekem biztos szerencsém lesz, azaz nem kell majd beosztani a fillérjeimet a mindennapi szikkadt cipóra és a bögre teavízre, mivelhogy ad­digra a nyugdíjkor és a nyugdíj­korba érők díjazása helyett kita­lálnak valami mást, valami ke­gyesebbet. Az sem érdekel majd az ámori mámorban, milyen szolgáltatás mennyibe kerül az egészségügyben, mert hol van az megírva, hogy nem makk- egészségesen és nem holtig tartó nagy szerelemben múlok el. Ámort hívom hát segítségül, hogy ne keljen drága étekkel él­nem, csak habzsolhassam a sze­relmet, egyelőre még bérmente­sen, hozzáadottérték-adó nélkül. Jóllakni szerelemmel TALLÓSI BÉLA Arra jók a távoli nagy utak, hogy az ember magába száll, helyre rakja magát, látja, hol van ő a világban, és hol vannak mások. Egyiptomból hazaérkez­ve az életre szóló rengeteg él­ményen kívül erőt hoztam ma­gammal az Allah-hívőktől, azpktól, akik bármily nyomorú­ságos körülmények között élnek is, pozitív szemlélettel élik min­dennapjaikat, hiszen hitük sze­rint azzal, hogy életet kaptak, a lehető legnagyobb és legbecse­sebb ajándékot kapták, amely­nek feltétel nélkül kell örülni. A hurghadai mecset bejáratánál állva, s belesve a szent térbe, ahova mi nem léphettünk be, mély szuggerálással azt az erőt próbáltam magamba szívni, amely lehetővé teszi, hogy min­den helyzetben és minden kö­rülmények között felhőtlenül örüljek annak, hogy a világon vagyok. Ám bennünket nem az az állandó napfénytől izzó felhőtlen ég borít, amely az egyiptomiakat, így aztán ideha­za pillanatok alatt lelohadt a lelkesedésem, s oda lett a pira­misok földjéről hozott nagy hi­tem. Életörömömet ugyanis be­árnyékolta az ajtórésbe szúrt néhány befizetendő számla. Az összeg láttán szétfoszlott bennem Mekka ereje, és a pos­tán sorakozva már csak arra tudtam gondolni, hogy teremtő vagy mindenható, bárkitől kap­tam is ezt az életet ajándékba, adhatta volna olcsóbban is, ki­sebb rezsiköltségekkel. De nem, nem akarom engedni, hogy az a pozitív energia, amellyel az Asszuántól Luxorig tartó nílusi hajóút töltött fel, s amelyből LEVÉLBONTÁS Nem csak a húszéveseké... Kis községünkben, a Kassa melletti Péderen a nyugdíja­soknak múlt szombaton, május 3-án nagyon szép napjuk volt. A fiatal községi képviselők - Köböl Zoltán és Soltész István vezetésével - nótaestet rendez­tek. Szólt a zene, csendült a nóta, táncra perdültek az idősek, és elfelejtették, hogy hány év nyomja a vállukat. Mai időkben nem mindennapi dolog, hogy valaki gondoljon az idősebb generációra is. Azoknak a nyugdíjasoknak, akik az esten részt vettek, fe­lejthetetlen élmény volt, és sokáig megmarad emlékeze­tükben. Nem csak a húszévese­ké a világ... Paulina György Péder TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Időközben egyértelművé vált, he a csütörtökön Siófok közelében s rencsétlenül járt német turistabi vezetője okolható a tömegszer csétlenségért, amelyben több m harminc ember vesztette életét sofőr figyelmen kívül hagyta a ti jelzést - jelentette a helyszínről t nap reggel az ARD riportere. „C da, hogy van túlélő” - jegyezte m Úgy vélekedett, hogy a sorompó n küli vasúti átjárók „rendkívül ve élyesek” Magyarországon, néhí helyen a belógó ágak, a növény miatt nem is nagyon lehet látn fénysorompót. Adatai szerint k gyarországon körülbelül másfél e: sorompó nélküli vasúti átjáró van csütörtöki szerencsétlenség színi lyén azonban jól látható volt a fél sorompó, A Die Welt azt állapító meg, hogy a vasúti átjárók va színűleg a legveszélyesebb kere teződések közé tartoznak. HÉTVÉG(R)E Szerény ember kvízzel főz Bár nem hirdettük meg, je­lentkezett a Ki tud többet az Európai Unióról? verseny győztese. Csáky Pál bejelen­tette, hogy ő, ezért nincs ér­telme leváltani a népszavazás után, úgyse találnak senkit a helyére. A díjat, egy demóka- zettán, postán küldjük, ha si­kerül megszereznünk Dusík Gábortól, de gondolom sze­mélyesen is átvehető tőle. HOLOP ZSOLT Tényleg; lopja már fel valaki az in­ternetre ezt a nótát, hogy le lehes­sen lopni. Mert csak néhány kivá­lasztott lehetett jelen a kormány EU-szobájában tartott premieren, és azon az ízelítőn, amit a Markíza néhányszor bevágott az ese­ményről, nem hallani rendesen. Csak azt látni, hogy Csáky Pál öne­légülten tapsol, és még nem tudja, hogy két nap múlva kijelenti, a dal sose volt a kampány része és fogal­ma sincs, miért kellett végighallgat­nia. Szóval, űrnek azért nem ne­vezném azt a valamit, amit maga után hagyott a szlovák Európa, de úgy eltűnt, mint gyerekkoromból azok a rettenetes hintakakasok. (Vajon az unióban megjelenhet­nek-e újra, tájspecifikus hülyeség gyanánt, vagy csak hintalovat sza­bad tartani? Kitől kérdezzem?) Nem tudom, sikerül-e ezzel a díjjal kiengesztelni a nagy embert, aki nem igazán díjazza azt, ahogy az Új Szó ír a kampányról. És még azt se tudni, milyen következményekkel jár ez a mai világban, ez a nemtet­szés. Azonban meg kell monda­nom, én is elégededen vagyok, per­sze emiatt nyugodtan alhat Csáky Pál. Én nem tudom megítélni (meg nem is tudtam, hogy van ez az EU-s kvíz: Hányas lába van Verheugen- nek? Ki fújhatja meg az Eustach- kürtöt?), szóval, nem tudom, ő ren- delkezik-e a legtöbb információval, de ha ő tud a legtöbbet tenni az or­szágért azon a poszton, tegyen, én egy szóval sem kívánom a távozá­sát. És a kijelentésével sincs baj, so­se szerettem az álszerény álsze­rénységet, az ember nyugodtan le­gyen büszke arra, amit tud. Ám azt is tudom, hogy kampány van, ezért nincs idő emberek közé járni, tehát elmondom, mi a véleményük. Elég vegyes területen élek, és szlovák is­merőseim, továbbá magyar is­merőseim szlovák ismerősei egyre azt kérdezik: - Hülyék vagytok ti? így, többes számban. Én meg nem szeretem, ha azt kérdezik, hülyék vagyok-e, elég nekem a magamé. - Lassan asszimilálódunk! - általá­ban ezt szoktam válaszolni, vigyor­gok is, aztán meghívom az illetőt sörre, és megegyezünk, hogy elme­gyünk szavazni. Ezeket a söröket így kampánykiadásként tudom el­számolni otthon, és azzal fekszem le, hogy tettem valamit a jövőért. Egyébként három hölgyismerősö­met is meggyőztem már a részvé­telről, hogy mivel, sajnos, aligha részletezhetem, de nagyon szeret­ném én ezt az uniót, na! Csehor­szágban járt a napokban egy haver, és rohadt dühösen jött haza, mert a cseh kocsma azon röhög, hogy ők, a szlovákok elloptak a magyaroktól egy húszéves dalt, azzal akartak Európába menni, nincs egy nyam­vadt nótájuk, amit lehetne dúdolni, fütyörészni vagy részegen óbégatni kampány idején. És arra a szlovák kocsma érzékeny, ha a cseh kocsma kiröhögi. Próbálta magyarázni Jir- káéknak, hogy nem a szlovákok, hanem a magyarok lopták el - na ne, hogyhogy a magyarok, , kitől? Eh, ezt valóban nem lehet beadni senkinek, hagyta a francba az egé­szet, hogy aztán itthon az én nya­kamba öntse. Csak azzal tudtam védekezni, remélhetőleg ezt a pót­dalt, ezt a Let’s Go Slovakiát is na­gyon kemény helyen játsszák, és ehhez igazán semmi köze Csáky- nak. És mit mondanak a magya­rok? A vízfejű, de a miénk álláspont szerencsére már sokat kopott, a vesztünkre törő sötét erők, az erről szóló összeesküvés-elméletek most alig tarthatók, hiszen valamennyi szereplő magyar, ehhez talán kéne találni egy Görgeyt, egy Ocskayt, vagy legalább egy Hegedűst (má­sod-). A többség azt kérdezi, miért szégyelljem magam mások helyett, mert szerencsére ehhez nem vol­tunk hozzászokva ilyen viszonylat­ban. Ha nem is ringattuk magunkat abban, hogy a mi seggünkből fény, az övékből meg a Tátra alji köd, de szívesen játszottunk a rózsaszín gondolattal, hogy a szlovák kor­mányt azért ismerik el demokrati­kusnak, mert benne vannak a ma­gyarok, nélkülünk nincs csatlako­zás, nem véletlenül kaptuk mi az integrációs ügyelet, majd bevittük őket a hátunkon, idehozzuk nekik Európát, mi már úgyis ezer éve benne vagyunk, csak most átmene­tileg mégse. És akkor most itt van végre ez a valóban országos fel­adat... Szerdán pedig már vége is a kampánynak, úgy elszaladt, észre se vesszük. A választó már annyi sunyizást, szűzlány-maszkot és mellébeszélést látott, hallott, hogy azonnal felismeri. Mennyire ör volna Csáky Pál a napokban egy ci kis romakérdésnek, amire lel tett volna válaszolni, pedig a t élőn megtiltotta hogy erről kérdi zék. Most éppen a kampányról nt illik kérdezni, hogy miért nincs vagy ott óriásplakát, milyen ny ven íródott a kormány mag) nyelvű EU-füzete, hiszen mind már valamiféle ügynökségekre t; tozik, és elhiszem, tényleg ne tudhat mindent. (Nem az EU-ról kampányról). Az unióban ne csak a hizlaldái sertéseknek ne lehet a sokat emlegetett moslék adni. Ahova igyekszünk, ott hon bizonyos politikai kultúra is. Más: éve például a teljes holland ke mány lemondott, mert felmerüli gyanú (annak is inkább az árnyé vetődött a tulipánágyásra), ho vagy tíz évvel ezelőtt holland bék fenntartók tétlenül végignézi' egy boszniai mészárlást. Persze az egyik véglet, meg lehetett voll várni, amíg kivizsgálják, mi törté valójában, aztán menni vagy m radni. És persze joggal mondhat azt is bárki, hogy ott vannak ám olaszok is, akik az istennek se akarnak lemondani, mindig ú; kell megbuktatni őket, de ez éli gyakran összejön. Lehet választai A csatlakozás most már nagyrészt szlovák hokisok kezében van. f legalább érmet szereznek (ezt , oldal zárásakor még nem leheti tudni, de ha tegnap nem kaptak 1 már megvan), az feldobja az orsz; hangulatát, lesz köztéri ünnepli és csak elhangzik a bűvös szó: ref rendűm. Szóval, menjünk szava ni. És még mielőtt Csáky Pál mo: daná, én mondom: több tisztelete A választónak. HETI GAZDA(G)SÁG Embernek tekintik majd a kistermelőt is az EU-bar TUBA LAJOS A szlovák gazdaság sokkal jobban áll, mint egy évvel korábban, és már nincsenek súlyos gondjai - jelentette ki a Nemzetközi Valutaalap nálunk járt ellenőre. Érdemes elolvasni, mit is tart kockázatosnak az intézmény: a felsorolás tartalmazza szinte az összes makrogazdasági kategóriát. Más szóval, jövőre a javulás érdeké­ben egyszerre kellene foglalkozni az államháztartással, az inflációval, a folyó fizetési mérleggel és a munka- nélküliséggel. Tehát még messze a Kánaán. A valutaalap a közkiadások lefaragását az egészségüggyel, a szociális támogatásokkal, a munka­nélküli-segéllyel és az állami alkal­mazottak fizetésével kezdené. A kormánynak sincs túl jó helyzete, 2006-ban, vagyis választási évben kell az államháztartási deficitet a bruttó hazai össztermékhez viszo­nyított 3 százalékra letornásznia. Sőt, mivel a nyugdíjreform költsége­it is bele kell számolnia, a többi tétel­nél legfeljebb 2 százalék lehet a hi­ány, ami valóban mozgalmas dolgo­kat jelez előre. Ha viszont ezt nem tesszük meg, akkor csúszik az euró bevezetése, ami legalább akkora po­litikai és gazdasági kockázatot je­lent, mint a makroökonómiai lazí­tás. A magyar miniszterek közül az elmúlt napokban Simon Zsolt földművelésügyi miniszterről hall­hattunk a legtöbbet. Az állami erdé­szetben folyó visszaélések elleni harccal egy újabb szeletét számolja fel a szlovákiai Mátrixnak. Vagyis annak a világnak, amely ebben az országban a látható dolgok mögött létezik, és a benne mozgókra telje­sen más szabályok érvényesek, mint a hétköznapi emberekre. Azonban még elég gyakran megtörténik, hogy beleütközünk ennek a világ­nak a falaiba, ezért nyilván sok he­lyen és sokaknak kellene belefogni­uk a rendcsinálásba. A miniszter ezen a héten végre arról is beszélt, hogy milyen támogatásokra számít­hatnak a kisebb mezőgazdasági ter­melők. Mert az unió róluk sem fe­ledkezik meg, csak éppen van né­hány feltétele. Az adminisztratív fel­készülést még az előző kormánynak kellett volna megkezdenie, csak ép­pen nem tette meg. Pavel Koncoson távozásakor nem látszottak a lelkiis- meret-furdalás jelei, most nyilván nyugodtan ül Rimaszombat közelé­ben, és számolja, hány nap van még hátra a nagy uniós dotációs eső megindulásáig. Az utódai pedig olt­ják a tüzet, ahol bírják. Legfeljebb csak reménykedhetnek, hogy ha majd az embereik megjelennek egy- egy faluban és kihirdetik, hogy lehet feliratkozni a légifotókra, akkor a földeket használók valóban megje­lennek az érintett községházán. Aki ugyanis most homokba dugja a fe­jét, az mindörökre keresztet vethet az uniós támogatásra. Aki viszont je­lentkezik, bármilyen hihetetlenül hangzik is ez egy hazai gazdának, az az uniótól alanyi jogon kap majd do­tációt. És bizony az unió nem csak a több száz hektáros latifundiumokat tartja mezőgazdaságnak, hanem ez már 30 ár felett érvényes lesz. Aki pedig még ennél is kisebb területet művel - önellátó gazdaságnak fog­ják hívni az szintén számíthat pénzre, csak éppen más titulusból. De azért az évi 40 ezer korona nekik sem fog rosszul jönni. Azokra az in­formációkra, amelyeket a miniszter csütörtökön a dunaszerdahelyi j rásbeli MKP-s polgármesterekni elmondott, még visszatérünk. Egy viszont nem értünk. Miért nem 1 hét ez a párt népszavazási kamp, nyának egyik vezérgondolata? Ka] kódjuk a fejünket a nyugdíjrefor: kapcsán is. Amióta kiderült, hogy nyugdíj az új rendszerben is két fo rású lesz, sőt a Szociális Biztosító a kotta első pillér jelentősen átalakt már az eredeti reformcsapatból különféle hangokat hallunk. Lény gük, hogy óvatosabban kellene bál ni a második pillérrel, vagyis a nyuj díjbiztosítókkal. Az aggodalmaski dók ugyanis nem látnak garanci; arra, hogy ezek megfelelő hozam« tudnak majd biztosítani az ügyféli iknek. így aztán többen az első me lett a harmadik pillért erősítenél mert oda az emberek mégiscsak öi kéntesen helyeznék el a megtakar tásaikat, nem kötelezően, mint második pillérbe. Ahhoz, hogy a r< form jövőre életbe lépjen, júniusba a kormány elé kell teijeszteni az el hez kötődő törvényjavaslatoka Vagyis alig két hónap maradt a st lyos dilemmák eldöntésére.- Minden erőnket és majdnem minden fogunkat otthagytuk a küzdőtéren... (Peter Gossányi rajza)

Next

/
Thumbnails
Contents