Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-10 / 106. szám, szombat
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁJUS VENDÉGKOMMENTÁR Tanulság? Ugyan... LOVÁSZ ATTILA Amikor Bodor Pál még Diurnusként az akkori Magyar Nemzet glosszaírója volt, egyik írásában arra figyelmeztetett, hogy az emberiség képtelen saját hibáiból tanulni, s képtelen levonni a megfelelő tanulságokat. Azóta eltelt 23 esztendő, pontosan annyi, mint amennyi a legutóbbi autóbusz-katasztrófa óta Siófokon. Véleden műve, de 1980-ban két órával az akkori baleset után a helyszínen jártam. A látvány korántsem volt szép, s mint az eseményekről egyébként lekésett tanú, végignéztem és hallgattam az összes hírműsort. A rádió, a televízió és másnap a sajtó egyértelműen kifogásolta, hogy Magyarországon kevés a sorompós vasúti átjáró, és legalább a legveszélyesebbeket valóban el kellene látni sorompóval. A csütörtöki siófoki katasztrófa ugyanazon az átkelőn és majdnem ugyanolyan forgatókönyv szerint történt. Ezúttal nem voltam ott, de bizonyára ismerik azt a kellemeden érzést, amikor az emlékeknek köszönhetően bejön a bizsergés - és valahol a féltés és a félelem. A siófoki átkelőn nem tanultak 23 évvel ezelőtt, és félő, hogy most sem születik megfelelő megoldás. Pakson zűr van. Jóval nagyobb, mint gondolnánk, hiszen a hűtőtartályban 37 olyan fűtőelem van egy helyen, amelyből a technológiai előírások szerint csak hétnek lenne szabad. De egyébként - Bartalis után szabadon - csend van, határozottan csend van. 37 radioaktív fűtőelem ugyan együtt van, és csak véleden műve, létrejön-e a kritikus koncentráció, de hát a gázszivárgásról már „nem is kellett volna tájékoztatni”. Legalábbis a paksi erőmű igazgatója szerint. 1977-ben lezárták a bohuni- cei A-l-es atomerőművet. A legnagyobb csendben, ugyanúgy, ahogy egy üzemi baleset két halottjától búcsúztak szeretteik. Az erőmű azóta ott van. Málladozik a fala, rozsdásodik a reaktor palástja, még jó, hogy csak a berendezés radioaktív, a fűtőelemek nem maradtak ott. 1977 után nem vonta le senki a tanulságot, eltussolták és elkussolták Csernobilt, és most csodálkoznak az atomenergetikusok, hogy ideges a sajtó és ingerült a közvélemény. Ha az erőművekben annyira képesek tanulni az eseményekből, mint Siófokon a vasút és a közút üzemeltetői, akkor szeretném megkérni a dúsított uránlemezeket: gondolják meg még egyszer, és ne hozzák össze azt a bizonyos koncentrációt. A Kárpát-medence lakosai hálásak lesznek érte. JEGYZET egész évben élni akartam, a hazai viszontlátásra pillanatok alatt elhagyjon, ezért erőt veszek magamon, és elhatározom, megkísérlem a szinte lehetetlent. Szlovákiában itt és most megpróbálok csak azért is mosolyogva és pozitív életérzéssel eltölteni néhány napot. Hiszen május van. Májusi nyár. Képzeletbe megpróbálok belebújni az úton-útfélen ölelkező fiatalok bőrébe, akiket Ámor lövöldöz nyilával, s a kavargó szenvedélynek élve fittyet hánynak a tapasztalt felnőttek ama bölcs állításának, hogy szerelemmel nem lehet jóllakni, és szerelemből nem lehet megélni. Én is csak Ámorban bízom, talán még nem haladtam meg azt a kort, hogy ilyentájt, a szerelmesek havában, ne tudna elvakítani ama nagy érzéssel, amely minden csúfot eltakar, gondot, bánatot, bajt megszépít. Ámor segítségével megpróbálok romantikus lenni, és nem szorongani az élet negatív jelenségei miatt. Nyilával a szívemben pozitívan fogok gondolkozni: nem azzal törődöm majd, hogyan, milyen nehezen fogok megélni a nyugdíjból, hanem kimondottan pozitívan csakis arra, hogy nekem biztos szerencsém lesz, azaz nem kell majd beosztani a fillérjeimet a mindennapi szikkadt cipóra és a bögre teavízre, mivelhogy addigra a nyugdíjkor és a nyugdíjkorba érők díjazása helyett kitalálnak valami mást, valami kegyesebbet. Az sem érdekel majd az ámori mámorban, milyen szolgáltatás mennyibe kerül az egészségügyben, mert hol van az megírva, hogy nem makk- egészségesen és nem holtig tartó nagy szerelemben múlok el. Ámort hívom hát segítségül, hogy ne keljen drága étekkel élnem, csak habzsolhassam a szerelmet, egyelőre még bérmentesen, hozzáadottérték-adó nélkül. Jóllakni szerelemmel TALLÓSI BÉLA Arra jók a távoli nagy utak, hogy az ember magába száll, helyre rakja magát, látja, hol van ő a világban, és hol vannak mások. Egyiptomból hazaérkezve az életre szóló rengeteg élményen kívül erőt hoztam magammal az Allah-hívőktől, azpktól, akik bármily nyomorúságos körülmények között élnek is, pozitív szemlélettel élik mindennapjaikat, hiszen hitük szerint azzal, hogy életet kaptak, a lehető legnagyobb és legbecsesebb ajándékot kapták, amelynek feltétel nélkül kell örülni. A hurghadai mecset bejáratánál állva, s belesve a szent térbe, ahova mi nem léphettünk be, mély szuggerálással azt az erőt próbáltam magamba szívni, amely lehetővé teszi, hogy minden helyzetben és minden körülmények között felhőtlenül örüljek annak, hogy a világon vagyok. Ám bennünket nem az az állandó napfénytől izzó felhőtlen ég borít, amely az egyiptomiakat, így aztán idehaza pillanatok alatt lelohadt a lelkesedésem, s oda lett a piramisok földjéről hozott nagy hitem. Életörömömet ugyanis beárnyékolta az ajtórésbe szúrt néhány befizetendő számla. Az összeg láttán szétfoszlott bennem Mekka ereje, és a postán sorakozva már csak arra tudtam gondolni, hogy teremtő vagy mindenható, bárkitől kaptam is ezt az életet ajándékba, adhatta volna olcsóbban is, kisebb rezsiköltségekkel. De nem, nem akarom engedni, hogy az a pozitív energia, amellyel az Asszuántól Luxorig tartó nílusi hajóút töltött fel, s amelyből LEVÉLBONTÁS Nem csak a húszéveseké... Kis községünkben, a Kassa melletti Péderen a nyugdíjasoknak múlt szombaton, május 3-án nagyon szép napjuk volt. A fiatal községi képviselők - Köböl Zoltán és Soltész István vezetésével - nótaestet rendeztek. Szólt a zene, csendült a nóta, táncra perdültek az idősek, és elfelejtették, hogy hány év nyomja a vállukat. Mai időkben nem mindennapi dolog, hogy valaki gondoljon az idősebb generációra is. Azoknak a nyugdíjasoknak, akik az esten részt vettek, felejthetetlen élmény volt, és sokáig megmarad emlékezetükben. Nem csak a húszéveseké a világ... Paulina György Péder TALLÓZÓ NÉMET SAJTÓ Időközben egyértelművé vált, he a csütörtökön Siófok közelében s rencsétlenül járt német turistabi vezetője okolható a tömegszer csétlenségért, amelyben több m harminc ember vesztette életét sofőr figyelmen kívül hagyta a ti jelzést - jelentette a helyszínről t nap reggel az ARD riportere. „C da, hogy van túlélő” - jegyezte m Úgy vélekedett, hogy a sorompó n küli vasúti átjárók „rendkívül ve élyesek” Magyarországon, néhí helyen a belógó ágak, a növény miatt nem is nagyon lehet látn fénysorompót. Adatai szerint k gyarországon körülbelül másfél e: sorompó nélküli vasúti átjáró van csütörtöki szerencsétlenség színi lyén azonban jól látható volt a fél sorompó, A Die Welt azt állapító meg, hogy a vasúti átjárók va színűleg a legveszélyesebb kere teződések közé tartoznak. HÉTVÉG(R)E Szerény ember kvízzel főz Bár nem hirdettük meg, jelentkezett a Ki tud többet az Európai Unióról? verseny győztese. Csáky Pál bejelentette, hogy ő, ezért nincs értelme leváltani a népszavazás után, úgyse találnak senkit a helyére. A díjat, egy demóka- zettán, postán küldjük, ha sikerül megszereznünk Dusík Gábortól, de gondolom személyesen is átvehető tőle. HOLOP ZSOLT Tényleg; lopja már fel valaki az internetre ezt a nótát, hogy le lehessen lopni. Mert csak néhány kiválasztott lehetett jelen a kormány EU-szobájában tartott premieren, és azon az ízelítőn, amit a Markíza néhányszor bevágott az eseményről, nem hallani rendesen. Csak azt látni, hogy Csáky Pál önelégülten tapsol, és még nem tudja, hogy két nap múlva kijelenti, a dal sose volt a kampány része és fogalma sincs, miért kellett végighallgatnia. Szóval, űrnek azért nem nevezném azt a valamit, amit maga után hagyott a szlovák Európa, de úgy eltűnt, mint gyerekkoromból azok a rettenetes hintakakasok. (Vajon az unióban megjelenhetnek-e újra, tájspecifikus hülyeség gyanánt, vagy csak hintalovat szabad tartani? Kitől kérdezzem?) Nem tudom, sikerül-e ezzel a díjjal kiengesztelni a nagy embert, aki nem igazán díjazza azt, ahogy az Új Szó ír a kampányról. És még azt se tudni, milyen következményekkel jár ez a mai világban, ez a nemtetszés. Azonban meg kell mondanom, én is elégededen vagyok, persze emiatt nyugodtan alhat Csáky Pál. Én nem tudom megítélni (meg nem is tudtam, hogy van ez az EU-s kvíz: Hányas lába van Verheugen- nek? Ki fújhatja meg az Eustach- kürtöt?), szóval, nem tudom, ő ren- delkezik-e a legtöbb információval, de ha ő tud a legtöbbet tenni az országért azon a poszton, tegyen, én egy szóval sem kívánom a távozását. És a kijelentésével sincs baj, sose szerettem az álszerény álszerénységet, az ember nyugodtan legyen büszke arra, amit tud. Ám azt is tudom, hogy kampány van, ezért nincs idő emberek közé járni, tehát elmondom, mi a véleményük. Elég vegyes területen élek, és szlovák ismerőseim, továbbá magyar ismerőseim szlovák ismerősei egyre azt kérdezik: - Hülyék vagytok ti? így, többes számban. Én meg nem szeretem, ha azt kérdezik, hülyék vagyok-e, elég nekem a magamé. - Lassan asszimilálódunk! - általában ezt szoktam válaszolni, vigyorgok is, aztán meghívom az illetőt sörre, és megegyezünk, hogy elmegyünk szavazni. Ezeket a söröket így kampánykiadásként tudom elszámolni otthon, és azzal fekszem le, hogy tettem valamit a jövőért. Egyébként három hölgyismerősömet is meggyőztem már a részvételről, hogy mivel, sajnos, aligha részletezhetem, de nagyon szeretném én ezt az uniót, na! Csehországban járt a napokban egy haver, és rohadt dühösen jött haza, mert a cseh kocsma azon röhög, hogy ők, a szlovákok elloptak a magyaroktól egy húszéves dalt, azzal akartak Európába menni, nincs egy nyamvadt nótájuk, amit lehetne dúdolni, fütyörészni vagy részegen óbégatni kampány idején. És arra a szlovák kocsma érzékeny, ha a cseh kocsma kiröhögi. Próbálta magyarázni Jir- káéknak, hogy nem a szlovákok, hanem a magyarok lopták el - na ne, hogyhogy a magyarok, , kitől? Eh, ezt valóban nem lehet beadni senkinek, hagyta a francba az egészet, hogy aztán itthon az én nyakamba öntse. Csak azzal tudtam védekezni, remélhetőleg ezt a pótdalt, ezt a Let’s Go Slovakiát is nagyon kemény helyen játsszák, és ehhez igazán semmi köze Csáky- nak. És mit mondanak a magyarok? A vízfejű, de a miénk álláspont szerencsére már sokat kopott, a vesztünkre törő sötét erők, az erről szóló összeesküvés-elméletek most alig tarthatók, hiszen valamennyi szereplő magyar, ehhez talán kéne találni egy Görgeyt, egy Ocskayt, vagy legalább egy Hegedűst (másod-). A többség azt kérdezi, miért szégyelljem magam mások helyett, mert szerencsére ehhez nem voltunk hozzászokva ilyen viszonylatban. Ha nem is ringattuk magunkat abban, hogy a mi seggünkből fény, az övékből meg a Tátra alji köd, de szívesen játszottunk a rózsaszín gondolattal, hogy a szlovák kormányt azért ismerik el demokratikusnak, mert benne vannak a magyarok, nélkülünk nincs csatlakozás, nem véletlenül kaptuk mi az integrációs ügyelet, majd bevittük őket a hátunkon, idehozzuk nekik Európát, mi már úgyis ezer éve benne vagyunk, csak most átmenetileg mégse. És akkor most itt van végre ez a valóban országos feladat... Szerdán pedig már vége is a kampánynak, úgy elszaladt, észre se vesszük. A választó már annyi sunyizást, szűzlány-maszkot és mellébeszélést látott, hallott, hogy azonnal felismeri. Mennyire ör volna Csáky Pál a napokban egy ci kis romakérdésnek, amire lel tett volna válaszolni, pedig a t élőn megtiltotta hogy erről kérdi zék. Most éppen a kampányról nt illik kérdezni, hogy miért nincs vagy ott óriásplakát, milyen ny ven íródott a kormány mag) nyelvű EU-füzete, hiszen mind már valamiféle ügynökségekre t; tozik, és elhiszem, tényleg ne tudhat mindent. (Nem az EU-ról kampányról). Az unióban ne csak a hizlaldái sertéseknek ne lehet a sokat emlegetett moslék adni. Ahova igyekszünk, ott hon bizonyos politikai kultúra is. Más: éve például a teljes holland ke mány lemondott, mert felmerüli gyanú (annak is inkább az árnyé vetődött a tulipánágyásra), ho vagy tíz évvel ezelőtt holland bék fenntartók tétlenül végignézi' egy boszniai mészárlást. Persze az egyik véglet, meg lehetett voll várni, amíg kivizsgálják, mi törté valójában, aztán menni vagy m radni. És persze joggal mondhat azt is bárki, hogy ott vannak ám olaszok is, akik az istennek se akarnak lemondani, mindig ú; kell megbuktatni őket, de ez éli gyakran összejön. Lehet választai A csatlakozás most már nagyrészt szlovák hokisok kezében van. f legalább érmet szereznek (ezt , oldal zárásakor még nem leheti tudni, de ha tegnap nem kaptak 1 már megvan), az feldobja az orsz; hangulatát, lesz köztéri ünnepli és csak elhangzik a bűvös szó: ref rendűm. Szóval, menjünk szava ni. És még mielőtt Csáky Pál mo: daná, én mondom: több tisztelete A választónak. HETI GAZDA(G)SÁG Embernek tekintik majd a kistermelőt is az EU-bar TUBA LAJOS A szlovák gazdaság sokkal jobban áll, mint egy évvel korábban, és már nincsenek súlyos gondjai - jelentette ki a Nemzetközi Valutaalap nálunk járt ellenőre. Érdemes elolvasni, mit is tart kockázatosnak az intézmény: a felsorolás tartalmazza szinte az összes makrogazdasági kategóriát. Más szóval, jövőre a javulás érdekében egyszerre kellene foglalkozni az államháztartással, az inflációval, a folyó fizetési mérleggel és a munka- nélküliséggel. Tehát még messze a Kánaán. A valutaalap a közkiadások lefaragását az egészségüggyel, a szociális támogatásokkal, a munkanélküli-segéllyel és az állami alkalmazottak fizetésével kezdené. A kormánynak sincs túl jó helyzete, 2006-ban, vagyis választási évben kell az államháztartási deficitet a bruttó hazai össztermékhez viszonyított 3 százalékra letornásznia. Sőt, mivel a nyugdíjreform költségeit is bele kell számolnia, a többi tételnél legfeljebb 2 százalék lehet a hiány, ami valóban mozgalmas dolgokat jelez előre. Ha viszont ezt nem tesszük meg, akkor csúszik az euró bevezetése, ami legalább akkora politikai és gazdasági kockázatot jelent, mint a makroökonómiai lazítás. A magyar miniszterek közül az elmúlt napokban Simon Zsolt földművelésügyi miniszterről hallhattunk a legtöbbet. Az állami erdészetben folyó visszaélések elleni harccal egy újabb szeletét számolja fel a szlovákiai Mátrixnak. Vagyis annak a világnak, amely ebben az országban a látható dolgok mögött létezik, és a benne mozgókra teljesen más szabályok érvényesek, mint a hétköznapi emberekre. Azonban még elég gyakran megtörténik, hogy beleütközünk ennek a világnak a falaiba, ezért nyilván sok helyen és sokaknak kellene belefogniuk a rendcsinálásba. A miniszter ezen a héten végre arról is beszélt, hogy milyen támogatásokra számíthatnak a kisebb mezőgazdasági termelők. Mert az unió róluk sem feledkezik meg, csak éppen van néhány feltétele. Az adminisztratív felkészülést még az előző kormánynak kellett volna megkezdenie, csak éppen nem tette meg. Pavel Koncoson távozásakor nem látszottak a lelkiis- meret-furdalás jelei, most nyilván nyugodtan ül Rimaszombat közelében, és számolja, hány nap van még hátra a nagy uniós dotációs eső megindulásáig. Az utódai pedig oltják a tüzet, ahol bírják. Legfeljebb csak reménykedhetnek, hogy ha majd az embereik megjelennek egy- egy faluban és kihirdetik, hogy lehet feliratkozni a légifotókra, akkor a földeket használók valóban megjelennek az érintett községházán. Aki ugyanis most homokba dugja a fejét, az mindörökre keresztet vethet az uniós támogatásra. Aki viszont jelentkezik, bármilyen hihetetlenül hangzik is ez egy hazai gazdának, az az uniótól alanyi jogon kap majd dotációt. És bizony az unió nem csak a több száz hektáros latifundiumokat tartja mezőgazdaságnak, hanem ez már 30 ár felett érvényes lesz. Aki pedig még ennél is kisebb területet művel - önellátó gazdaságnak fogják hívni az szintén számíthat pénzre, csak éppen más titulusból. De azért az évi 40 ezer korona nekik sem fog rosszul jönni. Azokra az információkra, amelyeket a miniszter csütörtökön a dunaszerdahelyi j rásbeli MKP-s polgármesterekni elmondott, még visszatérünk. Egy viszont nem értünk. Miért nem 1 hét ez a párt népszavazási kamp, nyának egyik vezérgondolata? Ka] kódjuk a fejünket a nyugdíjrefor: kapcsán is. Amióta kiderült, hogy nyugdíj az új rendszerben is két fo rású lesz, sőt a Szociális Biztosító a kotta első pillér jelentősen átalakt már az eredeti reformcsapatból különféle hangokat hallunk. Lény gük, hogy óvatosabban kellene bál ni a második pillérrel, vagyis a nyuj díjbiztosítókkal. Az aggodalmaski dók ugyanis nem látnak garanci; arra, hogy ezek megfelelő hozam« tudnak majd biztosítani az ügyféli iknek. így aztán többen az első me lett a harmadik pillért erősítenél mert oda az emberek mégiscsak öi kéntesen helyeznék el a megtakar tásaikat, nem kötelezően, mint második pillérbe. Ahhoz, hogy a r< form jövőre életbe lépjen, júniusba a kormány elé kell teijeszteni az el hez kötődő törvényjavaslatoka Vagyis alig két hónap maradt a st lyos dilemmák eldöntésére.- Minden erőnket és majdnem minden fogunkat otthagytuk a küzdőtéren... (Peter Gossányi rajza)
