Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)

2003-05-09 / 105. szám, péntek

8

TÉMA: A TANDÍJ

ÚJ SZÓ 2003. MÁJÚ!

A TANDÍJRÓL DIÁKSZEMMEL

Szász Enikő, a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar-történelem szakos másodéves hallgatója: „Szerintem a tandíj miatt a közeljövőben nagyon sok diák kényszerül majd arra, hogy félbehagyja egyetemi tanulmányait, és minden bizonnyal kevesebben jelentkeznek majd egyetemre és főiskolára. Én is szeretném majd kérvényezni a szociális ösztöndíjat, de ha olyan nehezen adják meg, mint eddig, akkor nincs sok értelme folyamodni érte. A tandíj összegét valószínűleg a szüleim fizetik majd ki helyettem, vagy kölcsönt veszek fel. Ha addig nem törlik el a diákmunkát, akkor a tanulás mellett munkába kell állnom, mert a tandíj bevezetése nagy érvágás lesz a családunknak. Az nagy kérdés, hogy a munka mellett mennyi időm jut majd arra, hogy felkészüljek az órákra, nem beszélve a vizsgákról.”

Horváth József, a Rendőrakadémia hallgatója: „Engem nem nagyon lepett meg, hogy be fogják vezetni a tandíjat az egyetemeken, hiszen a nyugati államokban is fizetni kell a felsőoktatási intézményekben. Ám míg nincs kidolgozva rendesen a diákhitelrendszer, addig ez nagy terhet róhat a diákok családjaira. Tény, hogy az egyetemek nincsenek jól felszerelve. Lehetséges azonban, hogy a tandíjrendszer bevezetésével több pénz jut majd a szükséges segédeszközökre és az iskolák rendbentartására is.” (he)

Ml VÁR A DIÁKOKRA?

• Tandíjat fizetnek majd a nappali és levelező tagozatos egyetemi hallgatók, ám a nappali tagozatos doktoranduszok nem. A levelező tagozatos doktoranduszhallgatóktól akár a képzés teljes összegét is kérhetik.

• A tandíj bevezetésének első szemeszterében az egyetemisták minden felsőoktatási intézményben egységesen 3450 koronát fizetnek majd. Ez az összeg csupán a 2003/2004-es tanév nyári szemeszterére vonatkozik.

• A 2004/2005-ös tanévben minden egyetem maga szabja majd meg a tandíj összegét, az oktatási minisztérium csak az alsó és felső határát állapítja meg.

• A 2004/2005-ös tanévben előreláthatóan 7300-14600 korona között mozog majd a tandíj. Ezek után a tandíj összege évről évre fokozatosan nő majd.

• A diák által befizetett összeg a képzési költségek 10-20%-át teszi majd ki.

• Minden bizonnyal a levelező tagozatos hallgatók többet fizetnek majd, mert feltételezik, hogy ezek a diákok már az iskola mellett dolgoznak és önálló keresettel rendelkeznek.

• Az egyetemek a tandíj összegét a jelentkezési ívek leadása előtt két hónappal hozzák majd nyilvánosságra.

• A törvénymódosítás értelmében senki sem mentesíthető a tandíj befizetése alól, legfeljebb két hónappal elhalasztható szociális és egészségügyi okokból.

• A tandíjat két részletben kell majd befizetni, az elsőt november végéig, a másodikat pedig április végéig.

• Azon diákoknak, akik nem fejezik be időben a tanulmányaikat, magasabb tandíjat kell majd fizetniük.

• Azok, akik nem fejezik be az egyik egyetemen a tanulmányaikat, és úgy lépnek át egy másik felsőoktatási intézménybe, szintén többet kell majd fizetniük, (p, he)

Azon diákoknak, akik nem fejezik be időben a tanulmányaikat, magasabb tandíjat kell majd fizetniük (Somogyi Tibor felvétele)

PRO-KONTRA

A tandíj bevezetését szorgalmazók úgy gondolják, hogy:

• ha nem kell fizetni az egyetemeken, a diákok nem becsülik meg a tanulást;

• azáltal, hogy a diákok fizetnek majd az oktatásért, megkövetelik a tanároktól a színvonalasabb előadásokat;

• a tandíj bevezetése után az iskolák több pénzzel rendelkeznek majd, ezáltal több diákot vehetnek fel;

•javul az iskolák anyagi helyzete és felszereltsége;

• nem indokolt, hogy minden adófizető polgár hozzájáruljon mások iskoláztatásához;

• a szociálisan hátrányos helyzetű családokból érkezett diákok kérhetik a szociális ösztöndíjat vagy a kölcsönt.

A tandíjat ellenzők felhívják a figyelmet arra, hogy:

• a szegény családok gyermekei nem engedhetik majd meg maguknak a továbbtanulást;

• kölcsönt sem kap majd minden kérvényező;

• Szlovákia szociális helyzete már nem bír el további megterheléseket, melyeket a polgárokra rónak, hiszen egyre többe kerülnek az egészségügyi szolgáltatások, az árak pedig napról napra nőnek;

• a tandíj bevezetésével még többen tanulnak majd tovább Csehországban, ahol nem kell fizetni az oktatásért;

• már most is drága az egyetemi élet;

• a diákok kénytelenek lesznek megkeresni tanulmányaikra a pénzt, így kevesebb idejük jut a tanulásra;

• a tandíj bevezetésével a tanárokat nem ösztönzik jobban, hiszen a befolyt összeg nem az ő zsebükbe, hanem az iskola bankszámlájára kerül, (p, he)

Egy nyugat-európai fiatal bátran jelentkezhet egyetemre, anyagi okokból legtöbbször nem adja fel álmait

Mi a megoldás?

A levelező tagozatos diákok egy jelentős hányada a törvény vonatke rendelkezéseivel ellentmondásban jelenleg is kénytelen anyagilag hozz; rulni a képzés költségeihez (Somogyi Tibor illusztrációs felvéte

Túlzás nélkül állíthatjuk, még ha - ismerve a hazai felsőoktatás problémáit - nem is derült égből, de villámcsapásként érte az egyetemek és főiskolák jelenlegi és leendő hallgatóit, hogy nagy valószínűséggel jövő évjanuár elsejétől mind a nappali, mind a levelező tagozaton tandíjkötelessé válik a felsőfokú képzés.

RÁCZ VINCE

A tandíjrendszer bevezetése várható volt, hiszen az ingyenes felsőfokú képzés gyökeres átalakításának a terve - azáltal, hogy rövid időn belül részben költségtérítésessé válik a felsőoktatás - a kormányprogramban is szerepel.

Újfent azokon csattan tehát az ostor, jelen esetben az egyetemek és főiskolák hallgatóin, akik a legkevésbé sem felelősek a felsőoktatásban tapasztalható sanyarú állapotokért. Kétségtelen, a felsőoktatásban kialakult helyzet mára tarthatatlanná vált, kérdéses azonban, hogy éppen az egyetemisták anyagi hozzájárulása, a tandíjrendszer bevezetése jelentene megoldást a felsőfokú képzés problémáira. A tervek szerint a tandíj összege éves szinten a hallgatók képzési költségeinek mintegy 10-20%-ának felelne meg. A gyakorlatban ez any- nyit tesz, hogy az egyetemistáknak évente legkevesebb 6900-13 900 koronával kellene hozzájárulniuk tanulmányaik költségeihez. Felmerül a kérdés, vajon a diákoktól ily módon befolyt pénzek valóban egy csapásra megoldják az egyetemek akut anyagi problémáját. Aligha. Sokkal inkább az oktatásra szánt állami támogatások növelésével lehetne elérni a helyzet jobbra fordulását. A jövő évi költségvetésben az oktatásra elkülönített összeg a bruttó hazai össztermék csupán 3,58%-nak felel meg, amely mintegy 46 milliárd koronát tesz ki. Ebből az összegből felsőoktatásra

csupán 8,3 milliárdot kíván fordítani az állam. A fejlett nyugat-európai államokban a büdzsé átlagosan 5,8%-át fordítják oktatásra. Tandíjat, tegyük hozzá, a világnak ezen a táján is fizetnek az egyetemek hallgatói, azonban megfelelő színvonalú, hatékonyan működő diákhitel- és szociálisösztöndíjrendszer és egyéb támogatások ellensúlyozzák a diákokra háruló anyagi terheket. Egy nyugat-európai fiatal többé-kevésbé bátran jelentkezhet egyetemre vagy főiskolára, anyagi okokból az esetek többségében nem lesz kénytelen feladni álmait.

Hogy valóban nincs minden rendben a felsőoktatási intézmények háza táján, az is jelzi: a hallgatók, főként a levelező tagozatos diákok egy jelentős hányada a hatályos felsőoktatási jogszabály teljes megkerülésével, a törvény vonatkozó rendelkezéseivel ellentmondásban jelenleg is kénytelen anyagilag hozzájárulni a képzési költségeihez. Az érintett fiatalok a felsőoktatási intézményekkel szorosan együttműködő kft.-kkel kötött szerződésükben foglaltak alapján utalják át havi, esetleg évi rendszerességgel azok számláira az egyetemek, főiskolák által közvetve kért, sokkal inkább követelt összeget. A 2001/2002-es tanévben ezzel a módszerrel az egyetemek, illetve a velük együttműködő kft.-k körülbelül 400 millió koronát sajtoltak ki a hallgatókból. Feltételezhető azonban, hogy ez az összeg valójában magasabb. A legtöbb pénzt a pozsonyi Comenius Egyetemmel, a nyitrai Konstantin Egyetemmel és a besztercebányai Bél Mátyás. Egyetemmel szoros kapcsolatban álló alapítványok és kft.- k számláira utalták át a diákok. A tandíjrendszer bevezetésével az érintett hallgatók, ha az oktatási tárca nem tesz mielőbb lépéseket az ügy érdekében, előreláthatólag kétszer fizetnek majd ugyanazon képzésért. Egyrészt tandíj formájában, másrészt az említett módon, hiszen a szerződésük alapján kötelesek továbbra is a kért összeggel támogatni a kft.-t, közvetve tehát a felsőoktatási intézményt. Egy legyet két csapásra, mondhatnánk, ha nem tűnne nagyon morbidnak. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a vonatkozó rendelet módosításával a levelező tagozatos hallgatók a jövőben sem diákhitelre, sem szociális ösztöndíjra nem lesznek jogosultak.

Nem árt megjegyezni, hogy hozzávetőleg másfél millió szlovákiai polgár keres havonta kevesebbet a

hazai átlagbéreknél. A lakos; 12%-a szociálisan hátrányos he zetűnek minősül. A szegényebb tegekhez tartozó fiatalok már i dig is csak rendkívüli nehézség árán folytathatták felsőfokú tan mányaikat. A tandíjrendszer be zetésével úgyszólván teljesen lel tetlen helyzetbe kerülnének. A k mány tehát ezzel a lépésével, szándékában nem is, de mind< képpen a szegényebb réteg lema dását segíti elő, ez pedig aligha; hat érdekében.

Dusík Anikó: A tandíj terhet ró a családokra

Most sem olcsó a diákélet, de mi várható januártól?

Kiszolgáltatottságra épülő társadalom

HORVÁTH ERIKA

A tandíj bevezetésének terve a diákság körében nagy felbolydulást okozott. Az egyetemisták és a továbbtanulni szándékozók ma még nem tudják, miből és hogyan teremtik majd elő a tandíjra valót. Az egyetemi oktatók sem lelkesednek a tandíjért. Dusík Anikót, a Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Kara magyar tanszékének vezetőjét kérdeztük, hogyan vélekedik a tandíjról.

„Az adott körülmények között nem pártolom a tandíj bevezetését, mert úgy gondolom, a továbbtanulni szándékozó diákok családjait a befizetendő összeg előteremtése nagyon meg fogja terhelni. Egy olyan családban, ahol két gyerek van, és mind a ketten tovább szeretnének tanulni, a kiadások megduplázódnak. így is, hogy még nincs tandíj, drága dolog az egyetem, mert a tanulás járulékos költségei - az utazás, a kollégium, a tankönyvek - magasak.

Minden bizonnyal még több diák kényszerül majd arra, hogy tanulmányai mellett munkát vállaljon” - mondta a tanszékvezető.

Dusík Anikó szerint az sem mellékes a diákok jövőjére nézve, hogy a rászorulók milyen kamatra kapnak kölcsönt, s ha végeznek, a kölcsön összege mennyit ér majd? Valószínűnek tartja, hogy a magas kamat jelentősen megterheli majd a diákokat. „Kérdéses, hogy a frissen végzett pedagógus elmegy-e tanítani, ha a béréből nem tudja fizetni a tanulmányaira felvett kölcsönt. Valószínű, hogy ezek a fiatal tanárjelöltek nem a pedagógusi pályát választják majd, hanem a nagyobb fizetség reményében el„Az adott körülmények között nem pártolom a tandíj bevezetését"

. (Somogyi Tibor felvétele)

mennek külföldre takarítani vagy pincérként a katedra helyett inkább a pult mögé áll. Ezek nem is annyira szélsőséges katasztrófaforgatókönyvek, reális esélye van ugyanis annak, hogy a jövőben a helyzet csak rosszabb lesz. Már most ismerek olyan tanári diplomával rendelkező fiatalembert, aki pincérként dolgozik egy óceánjáró hajón, hogy legyen kezdőtőkéje. Más dolog még diákként, kalandvágyból és a zsebpénz miatt ilyenre vállalkozni, mint felnőtt pályakezdőként, de sajnos egyre többen vannak olyanok, akik csak így tudják megalapozni a jövőjüket. Egy társadalom nem működhet jól, ha a szegények kiszolgáltatottságára épít” - fűzte hozzá a pozsonyi magyar tanszék nemrég kinevezett fiatal vezetője.

Ma 250 ezer a diploma

ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS

Az egyetemi oklevél megszerzése a mai világban is sok pénzt igényel, hiszen az öt évig tartó tanulmányok költsége akár 250 ezer koronát is elérheti. És ebben az összegben még nincs benne a tandíj. Abban az esetben, ha a jelenlegi kiadásokhoz - kollégium, étkezés, utazás, tankönyvek - hozzájön még a tandíj is, számos egyetemistának és családjának nehezebb lesz a megélhetése. Ha évente átlagosan 10 ezer korona volna a tandíj összege, a diáknak csupán a tandíjra öt év alatt 50 ezer koronát kellene előteremtenie.

Az Oktatási Információs és Prognosztikai Intézet (ÚIPS) felmérése szerint tavaly azoknak a hallgatóknak, akik tanulmányaikat lakhelyüktől távol folytatták, havonta

legkevesebb 4900 korona kiadás volt. Annak a diáknak, aki m utazott be az egyetemre, 1300 1 rónával kevesebb volt a kiadása, év januárjától még drágább a di< élet, hiszen jelentősen emelked mind a kollégiumok és az étkez mind pedig a közlekedés ára. A iskolások a múlt évben legtöbl az étkezésért fizettek, átlagos 1580 koronát. Ehhez hozzáj még a 770 koronás kollégiumi és mintegy 620 korona a közlel désre. Azok, akik otthon eszm étkezésre 700 koronát, de az u zásra ugyanúgy 620 koronát köl nek, ám nekik több jut a szeméi) kiadásokra és a szórakozásra Ezekből az adatokból kitűnik, ho most sem olcsó dolog a diákélet, mi várható jövő év januárjától? I re a kérdésre nagyon kevesen ti nak pozitív választ adni. (he)

A főiskolások a múlt évben legtöbbet az étkezésért fizettek

(Somogyi Tibor felvéte