Új Szó, 2003. május (56. évfolyam, 100-124. szám)
2003-05-07 / 104. szám, szerda
jj SZÓ 2003. MÁJUS 7. Nagyszünet 19 \Zan, aki könnyes szemmel búcsúzik, s van, aki egy félvállról odavetett köszönéssel el is intézi a magasztos pillanatot Ballag már a vén diák... A diákság a ballagás után egyszer s mindenkorra szétszóródott a világban (Képarchívum) Jelentős és emlékezetes hónap a május a végzős középiskolások számára. Közeleg az érettségi, ahol számot kell adniuk tudásukról, ahol bizonyítaniuk kell, nem vesztegették el a középiskolában töltött éveket. De előbb még elbúcsúznak iskolájuktól, tanáraiktól, diáktársaiktól. Elballagnak. BŐD TITAN ILLA Már csaknem minden iskolában meghonosodott ez a megható szokás, de eredetét csak kevesen ismerik. Már a ballagást megelőző szokások is figyelemreméltók. Ilyen többek között a szerenád. A hajdani diákok szerelmesüknek vagy pénzbeli támogatást nyújtó patrónusuk leányának adtak szerenádot. Manapság a végzős diákok tanáraik ablaka alatt zengik el a dalt. Újabb keletű szokás a tréfás ballagás, amely az egri diákok körében terjedt el. A ballagást megelőző napon jelmezbe bújnak, álarcot tesznek, s úgy vonulnak végig a városon. Mindenki másképpen éli meg a ballagását. Van, aki könnyes szemmel búcsúzik osztálytársaitól, tanáraitól, az iskola ódon vagy épp modern épületétől, s van, aki egy félvállról odavetett köszönéssel el is intézi a magasztos pillanatot, alig várva, hogy végre vége legyen az egész cécónak. Másnap reggel viszont, kipihenve az előző nap fáradalmait, mindenkiben tudatosul, valami végérvényesen befejeződött. Akár volt zokogás, ölelkezés, akár látszólag hidegen hagyta a végzősöket az elválás perce, másnap mindenki rájön, ezek után már semmi sem lesz olyan, mint rég. Ez persze örömmel tölti el azokat, akik börtönnek érezték a középiskolát, akiknél mindennaposak voltak a konfliktusok tanárokkal, diáktársakkal egyaránt. Ám a legtöbben azért felfedeztek valami jót is a diákévekben. Barátságok születtek, szerelmek szövődtek, tiszteletteljes kapcsolat alakult ki tanár és diák között. És ennek egyszerre végePersze mindenki hangoztatja, hogy ez az élet rendje, meg hogy újabb generáció léphet ki végre a nagybetűs életbe, meg hogy nem a búcsúzásban, hanem a feledésben van az elválás. De a közhelyes és kevésbé közhelyes mondatok mögött ott rejtőzik valami nosztalgikus szomorúság. Mert bár tényleg ez az élet rendje, és tényleg jön a nagybetűs, és tényleg a feledés jelenti az igazi elválást, mégis, a ballagás után megváltozik minden. Az egykori osztálytársak barátok még lehetnek, de sorstársak már nem nagyon. Nem lesznek már közös élmények, nem lesz már közös félelem fizika előtt, s közös örömujjongás, ha mégis elmarad a dolgozat. Pedig ezek voltak azok a pillanatok, amik igazán összekovácsolták azt a húszon- vagy har- mincvalahány embert, akik négy éve a sors véletlen szeszélye folytán egy osztályba kerültek. Az érettségi lesz az utolsó nagy közös esemény, utána mindenki megy a maga kitűzött célja felé, mindenki elindul, megvalósítani az álmait. S mikor az érettségi banketten szól a „Húsz év múlva”, még mindenki hiszi, húsz évvel később ugyanitt folytathatják. De az egykori osztálytársak lassan megsárgult emlékkönyvi lapokká válnak. A versikék, tréfás rajzok vagy épp hosszú üzenetek még ugyan mind örökké tartó barátságot ígérnek, de idővel kiderül, a véletlen talákozások során egyre kevésbé van miről beszélgetni, és a régi órákig tartó duma helyett már csak pár perces a kötelező bájcsevej. Az érettségi találkozók nagy része csupán dicsekvő felsorolásokból áll, kinek mennyi pénze, háza, gyereke van. A nosztalgiára hajlamosabbakban talán még felrémlik az egykori, visszahozhatatlan összejövetelek felszabadult hangulata, ha végignézik a régi fotókat, fellapozzák az emlékkönyveket. A többiek viszont csak nevetnek húsz évvel ezelőtti önmagukon, amikor még ők is meghatódva bizonygatták, ezek a barátságok egy életre szólnak. Már régen elfelejtették azt a húsz évvel ezelőtti napot, és már egyáltalán nem érdekli őket, húsz évvel ezelőtti önmaguk ehhez mit szólna. Honnan is származik, hová nyúlnak vissza gyökerei magának a diákbúcsúnak? A középkori lovag is szertartásosan búcsúzott el otthonától, mikor lovagi kalandra vagy keresztes hadjáratra indult. A céhlegény - miután mesterségét eléggé jól elsajátította - egy-két esztendős vándorútra kelt. Előtte azonban a búcsúvacsorán együtt evett-ivott társaival, akik másnap hajnalban elkísérték a távozót a város kapujáig. De míg a lovag visszatért a hadjáratból, s a céhlegény is hazatért otthonába, a diákbúcsúk végérvényesek. Régen csak akkor ballagtak a diákok, ha megszerezték az „absolutoriumot”, vagyis a végbizonyítványt. A diákság a ballagás után egyszer s mindenkorra szétszóródott a vüágban. igya diákközösség felbomlásának szomorú perceit az ősi halottbúcsúztató szertartások elemei töltötték meg. Mivel a halottak használati tárgyait (a visz- szajáró szellemektől tartva) megsemmisítették, a távozó diák bo- roskancsóját a lakomán karddal csapták szét, vagy maga a búcsúzó vitte el a város kapujáig, s vágta ott a szegletkőhöz. Hasonló módon kerülhetett a harangozás is a ballagási szokások közé. Sárospatakon például a végzősök ballagása idején szakadada- nul szólt az iskola kisharangja. Ez a harangozás, csengetés több más iskolában is hagyománnyá vált. Selmecen azonban nem csengettek a búcsúzó diáknak, hanem kopogtattak. A klopacska ősi lármafáján nagyokat koppantva idézték az utolsó szívdobbanásokat, vagy a koporsóra hulló kemény rögök hangját. Komor fáklyásmenetben haladtak a városkapuig, ahol a kerékvetőn törték össze az „utolsó korsót”. Eközben a Lied eines abziehenden Burshen című nótát, azaz A távozó legény dalát énekelték, amely Tassonyi Ernő magyar szövegével („Ballag már a vén diák...”) máig közismert. A ballagások másik kihagyhatatlan diákdala a Gaudeamus Igitur, melynek szerzője egy bizonyos Kindleben nevű öregdiák. Emelett sok népdal, átköltött ismert nóta vagy modern sláger is elhangzik a mai ballagásokon, melyek ugyan talán sokban különböznek a régiektől, de alapgondolatuk mégis ugyanaz. ZENG A BALLAGÁSI ÉNEK Gaudeamus Igitur Juvenes dum sumus! Post jucundam juventutem, Post molestam senectutem Nos habebit humus! Vivat Academia, Vivant Professores! Vivat membrum quodlibet Vivant membra quodlibet, Semper sint in flore! Rajta ifjak, útra fel! Innen el kell válnunk! Menni hív a búcsúének, Messze tűnnek elmúlt évek, Véget ér sok álmunk. Ballag már a vén diák tovább, tovább, Isten veletek cimborák, tovább, tovább, Ez út hazámba visszavisz, Filiszter leszek magam is, Tovább, tovább tovább, Fel búcsúszóra cimborák. Boldog vágyak intenek, megyünk, megyünk, Szép emlékek jöjjetek velünk, velünk. A gyermek évek szép kora Vissza nem térhet már soha, Megyünk, megyünk, megyünk, Szép emlékek jöjjetek velünk! Húzd cigány, hisz úgyis vége már, Csordulásig telve a pohár. Jóbarátok isten véletek, Én már innen úgyis elmegyek. Senkinek én nem panaszkodom, Nem segít a könny a bánaton. Fájó szívvel elmegyek tovább, tovább, tovább, Kedves iskolám, jó éjszakát, jó éjszakát. Elmegyek, elmegyek, Hosszú útra megyek, Hosszú út porából Köpönyeget veszek. Búval és bánattal Kizsinoroztatom, Sűrű könnyeimmel Kigomboztattatom. Fúdd el jó szél, fúdd el Hosszú útnak porát, Hosszú útnak porát Az én szívem búját. AKI NEM HISZI Láthatjuk a hangokat? KÍSÉRLET Elsőre butaságnak tűnik a kérdés, hiszen a tárgyakat látni szoktuk, a hangokat pedig hallani. De hogy lát- juk-e a hangokat, az kissé furcsa fel- tételezés. Pedig lehet, hogy nem is olyan nagy képtelenség, mint azt elsőre gondolnánk! Mindenesetre gyorsan utánajárunk a dolognak! Sokféle hang létezik, az egyik kelle- meden, a másik kevésbé. Gondoljunk például a zenére, ami kellemes hangok összessége, jó hallgatni, vagy egy végighúzott köröm hangjára a táblán, mely inkább azok közé a hangok közé tartozik, melyet, ha lehet, mellőzünk az életünkből. Mivel azonban ezt nem tehetjük meg, mert hogy a mindennapok részei, el kell őket viselnünk. Folyamatosan zajok vesznek bennünket körül, még akkor is, amikor úgy gondoljuk, csend van. Ha mégis jobban figyelünk, rájövünk, hogy mindig hallunk valamit. Hogy láthatjuk-e a hangokat amellett, hogy halljuk őket, a válasz igen, de nem úgy, ahogy a tárgyakat vagy egymást látjuk. Hogy megértsd, miről beszélek, ismét szükséges néhány kísérletet elvégezni! A szükséges kellékek ezek lesznek: egy vékony nejlonzacskó, egy nagy konzervdoboz, egy vastag befőttesgumi, papírfecnik, egy kevés kristálycukor, egy nagy kanál, egy tepsi, egy borospohár, alufólia és cérna, ragasztószalag. Az első kísérlethez a következőt kell tenned! A nejlonzacskót vágd szét úgy, hogy egy nagyobb téglalap legyen belőle. Éeszítsd szorosan a nyitott tetejű konzervdoboz vagy egy edény tetejére és rögzítsd oda befőttesgumival. Nagyobb és erősebb gumit használj, nehogy elszakadjon és megcsípje a kezed! így készítettünk egy dobot. A papírfecnikből gyúrj kis galacsino- kat és dobd a dob tetejére! Kezd el ütögetni a dobot egy kanállal! Észre fogod venni, hogy a papírdarabkák ugrálni kezdenek a tetején! Aztán nézzük a második kísérletet! A dobra még mindig szükség lesz, csak most nem papírdarabkákat, hanem egy kevés kristálycukrot kell a tetejére szórnunk. Tarts közel a dobhoz egy tepsit állítva, és erősen kezd el ütögetni egy nagy kanállal! Ha figyelmesen nézed, látni fogod, ahogy a cukordarabok táncolni kezdenek. És végül lássuk az utolsó, a harmadik kísérletet! Tégy egy borospoharat az asztalra, de ha lehet, ne anyáék legdrágább készletéből válassz ki egyet. Ezután alufóliából gyúrj egy kis labdát, ragasztószalaggal erősíts rá egy kb. 30 centis cérnaszálat. Fogd a cérnát, és a fólialabdát lógasd a pohár széléhez. Finoman kopogtasd meg a poharat egy ceruzával, s a labda ellendül tőle. A három kísérlet után már biztosan érdekel, hogy mi történik! Ha megütöd a dobot, a tepsit és a poharat, mindegyik rezeg, amikor hangot ad ki. Ezt a rezgést vibrálásnak is nevezhetjük, ez mozdítja meg a papírt, a cukrot és a fólialabdát. A vibráló tárgyak a körülöttük lévő levegőt is rezgésre késztetik. A levegő pedig elvezeti a tárgyak rezgését a füledig, vagyis zajokat hallasz. Néha az ujjjaiddal is érzékelhetsz hangokat, zörejeket. Ha finoman ráteszed a kezed egy hangosan szóló rádióra vagy hifire, érezni fogod a rezgését. Most már értheted, miért mondtam azt, hogy láthatjuk a hangokat! NYELVSULI Leute von Welt - Klatsch und Tratsch Frauke Ludowig (39), RTL- Moderatorin, heiratete am Sonnabend ihren Lebensgefährten Kai Roeffen (41), Geschäftsführer einer Düsseldorfer Werbeagentur. „Wir werden nur im engsten Familien- und Freundeskreis feiern - sozusagen ohne Pomp und unter Ausschluss der Öffentlichkeit”, sagte Ludowig in Köln. Geheiratet werde standesamtlich. Mitte Juli erwartet Ludowig ihr erstes Kind. Hillary Clinton (55), frühere First Lady der USA, redet Tacheles über die Geschehnisse im Weißen Haus. Am 9. Juni würden erstmals die Memoiren der Gattin von Bill Clinton über den Ladentisch gehen, berichtet „eonline.com”. Die Senatorin plaudere in ihrem Werk vor allem über ihre Jahre als Präsidenten-Gattin. Diese Offenheit habe ihre Haushaltskasse um einen Scheck im siebenstelligen Bereich aufgebessert. Herbert Grönemeyer könnte sich vorstellen, wieder als Schauspieler zu arbeiten - nicht im Theater, aber im Film. In einem „Stern”-Interview sagte der Popstar, der Gedanke, in einem Film zu spielen, hätte für ihn „einen gewissen Reiz”. „Beim Film kann ich eine Szene 17 Mal wiederholen, um meinem Gesicht einen wunderbaren Ausdruck abzuringen.” Jette Joop, Designerin, wird von sofort an ihr Wissen an Studenten weitergeben. Denn für das Sommersemester 2003 • RTL-Moderatorin heiratete ihren Lebensgefährten, Geschäftsführer einer Werbeagentur - az RTL műsorvezetője házasságot kötött élettársával, egy reklámügynökség gazdasági igazgatójával • er Gedanke, in einem Film zu spielen, hätte für ihn „einen gewissen Reiz” - annak a gondolata, hogy fűmben játsszon, megvan a bizonyos varázsa • wird von sofort an ihr Wissen an Studenten weitergeben - ezentúl átadja a diákoknak a tudását hat sie an der Universität Duisburg-Essen eine Vertretungs-Professur übernommen: im Studiengang „Industrial Design”. Den Studenten will sie „Problemlösungen für Menschen” vermitteln. Jennifer Lopez, Hollywood- Star, hat sehr genaue Vorstellungen von ihrer Ehe mit dem Kollegen Ben Affleck. Offenbar will die 32-jährige Hollywood-Diva ihren zwei Jahre jüngeren Verlobten Ben Affleck mit einem „Knebelvertrag” an sich binden, um das Scheitern ihrer dritten Ehe auszuschließen. Nach Angaben des Online-Dienstes der „Bild”-Zeitung sind nun Details aus dem Ehevertrag bekannt geworden, der möglicherweise der Grund für Afflecks Zögern ist. So müsse sich Affleck dazu verpflichten, seinen ehelichen Pflichten mindestens vier Mal die Woche nachzukommen. Sollte er fremdgehen, muss er fünf Millionen Dollar an Lopez zahlen. Bei einer Scheidung würde Lopez dem Bericht zufolge die Hälfte von Afflecks Vermögen einbehalten. Ertappt seine Frau ihn beim Lügen, muss der „Daredevil”- Star eine Million Dollar zahlen. Und die alltagstauglichste der Forderungen ist das Sorgerecht für den Nachwuchs - es bleibt bei der Mutter. Jennifer habe ihn von Anfang an mit ihrer Stärke und Unabhängigkeit beeindruckt, nannte Ben Affleck noch vor kurzem zwei der Gründe für seine Zuneigung zu seiner Verlobten. Ob er damit auch in einer Ehe klarkommt, bleibt noch ungewiss. (DW) • um das Scheitern ihrer dritten Ehe auszuschließen - hogy kizárja harmadik házassága tönk- remenését • sollte er ffemdgehen, muss er 5 Millionen Dollar an L. zahlen - ha hűtlen lenne hozzá, 5 millió dollárt kell Lopeznek fizetnie • ertappt seine Frau ihn beim Lügen - ha az asszony hazugságon kapja... • ob er damit auch in der Ehe klarkommt, bleibt noch ungewiss - hogy a házasságkötés után is megelégszik-e ennyivel, az még nem biztos SZÓTÁR VIGYORGÓ Szaké Öllé, aki nemrég érkezett vissza Japánból, meséli a barátainak:- Majd ha ittatok szakét, meg fogjátok érteni, hogy a japánok miért ülnek a padlón! Ismerkedés Egy pasas megpróbál ismerkedni a buszon:- Találkoztunk mi már valahol, kisasszony?- Elképzelhető, de semmitmondó arcokra sosem emlékszem.-Én viszont igen! Csirke- Felvehetem a rendelést a vacsorára, uram? - kérdezi a pincér.- Mielőtt rendelnék, megmondaKalifornrai turistacsalogató ná, hogy készítik itt elő a csirkét?- Semmi különös uram, szimplán megmondjuk nekik... ma este meg fogsz halni. Vízfej- Meg kell tanulnom úszni.- Miért?- Mert, ha eszedbe jutok, nehogy megfulladjak! Szivar A félj váradanul érkezik haza. A hálószoba asztalán egy hamutartóban égő szivart talál.- Honnét került ez ide? - kérdezi dühösen. Nyílik a szekrényajtó, s egy meztelen, kissé kreolos férfi nyugodt hangon közli:- Havannából. (vicclap.hu)
