Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-04 / 79. szám, péntek
14 Gondolat ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 4. A magyar nemzetiségű lakosság számában bekövetkezett változások ötéves korcsoportként Szlovákiában 1970-1980, 1980-1991, 1991-2001, %-ban . 1970-1980 —»—1980-1991 __t_1991 -2001 3. ábra egyes altényezők csak analitikusan különíthetők el egymástól. 2.3.) A népmozgalmi statisztika által nem rögzített („rejtett”) vándorlás. (Ide tartoznak mindazok, akik külföldön tanulnak, dolgoznak, s egy részüknek külföldön ideiglenes, huzamos tartózkodási engedélyük van, vagy akár már le is telepedtek, de a kibocsátó ország statisztikája ezt nem rögzíti.) A rejtett migráció kategóriájába sorolhatók a rendszerváltást megelőző időszakban emigráltak is, akikről jobbára a népmozgalmi statisztika közvetlenül nem vett tudomást. A két népszámlálás közti időszakban a rejtett migráció közvetlenül nem mutatható ki, utólag a továbbszámított adatok és az utolsó népszámlálás adatának különbségében jelentkeznek. EMPIRIKUS MEGKÖZELÍTÉS 1. A népszámlálási és a népmozgalmi adatfelvétel körülményeinek, módszereinek eltéréséből adódó problémáknak csak egy részével áll módunkban foglalkozni, s azoknak is csak egy része kvantifikálható. Bizonyos aspektusokkal kapcsolatban csupán feltételezzük, hogy ilyen vagy olyan jellegű hatása lehet a nemzeti hovatartozás bevallásának alakulására. Ennek ellenére e hatásokkal is számolnunk kell. 1.1. Az első, igen tág problémakör a (népszámlálási/népmoz- galmi) adatfelvétel körülményeinek, illetve a társadalomnak (annak egy részének) a nép- számláláshoz való viszonyulásában bekövetkezett változások következményeit öleli fel. Összevetve az országos értékeket a magyar népesség népmozgalmi adataival megfigyelhető, hogy Szlovákia népességének születési és halálozási arányszámai kedvezőbbek. A magyar népességet az országosnál alacsonyabb születési és magasabb halálozási értékek jellemzik. A mechanikus nemzetközi vándorlási mérleg pozitív, országosan és a szlovákiai magyar népesség körében is a bevándorlók száma magasabb az elvándorlókénál. 1.1.1. A népszámlálási kérdőíven (népmozgalmi statisztikai adatlapon) feltüntetett nemzetiségek listájának a változása jelentős mértékben módosíthatja az egyes nemzetiségek kimutatott számát. Az 1960-as évektől 1990- ig e két adatfelvétel során alkalmazott nemzetiségi lista összetétele gyakorlatilag nem változott. 1991-től a cseh nemzetiség mellett a morva, a sziléziai, továbbá a roma nemzetiség is megjelent az adatlapokon. Ez utóbbi felvétele a nemzetiségek listájára nem elhanyagolható mértékben módosította Szlovákia nemzetiségi összetételét az 1991- es népszámlálás alkalmával, de az 1990-es években is. Az 1991-ben kimutatott 75 802 roma döntő többsége a szlovák, egy kisebb, de a szlovákiai magyarság országos arányánál feltehetőleg nagyobb része rekru- tálódott a magyar népességből. (A roma lakosság számának növekedése és a magyar népesség számának csökkenése közti ösz- szefüggések részletes vizsgálatára a 2.2.2. pontban térünk vissza.) 1.1.2. A lekérdezés körülményeinek a változása is eltérő hatást fejt ki a nemzetiségek nemzeti hovatartozásának a vállalására. Az anonim lekérdezés és a nemzetiségek nyelvére is lefordított adatlapok alkalmazása a vegyes lakosságú területeken a nemzetiségek hovatartozás-vállalását erősítheti. E hatás sem számszerűsíthető közvetlenül. 1.1.3. A megkérdezett populációnak a cenzushoz való negatív előjelű viszonyulása, illetve ilyen irányú változása - a kérdések növekvő hányadára adott válaszmegtagadás, illetve nem adekvát válaszok formájában jelentkezik. A 2001-es népszámlálás alkalmával a lakosság mintegy 1%-a nem, illetve nem „megfelelően” válaszolt a nemzeti hovatartozását tudakoló kérdésre. A nem válaszolók mellett Szlovákiában nem élő etnikumokhoz tartozóknak (több ezer indián és eszkimó) vagy egy helyett több nemzetiséghez tartozónak vallották magát. Ez utóbbi esetben (is), amikor a megkérdezett több nemzetiséget tüntet fel, ismeretlen nemzetiségűnek minősül. 2001-ben az ismeretlen vagy kiértékelhe- tetlen nemzetiségűek aránya az 1991-es érték hétszerese volt. Az ismeretlen nemzetiségűek egy vonatkozásban - állampolgárság szerinti megoszlásuk szerint - jelentős mértékben eltérnek a többi nemzetiségtől. Szlovák állampolgár mindössze 41,8%-uk volt. A cenzus során megszámolt népességnek viszont 98,0%-a volt szlovák állampolgár. Ennek alapján, ha megpróbáljuk becsülni, hogy az ismeretlenek milyen arányban csökkenthették az egyes nemzetiségek számát azáltal, hogy nem vagy „nem megfelelően” identifikálták magukat, akkor ehhez az egyes nemzetiségeken belül az idegen állampolgárok arányát is tekintetbe kell vennünk. Azaz azoknak a nemzetiségeknek a körében, ahol az idegen állampolgárok aránya magasabb, feltehetőleg az ismeretlen nemzetiségűek aránya is magasabb lehet. A szlovákiai magyarok 1,1%-a volt idegen állampolgár, Szlovákia lakosságának 1,9%-a. Ezért feltételezhetjük, hogy a magyar népességből az ismeretlenek irányába mutató veszteség alacsonyabb az országos átlagnál. Ezt támasztja alá, hogy összefüggés mutatható ki a települések nagysága és az ismeretlenek aránya között is. Míg országosan az ismeretlenek aránya alig haladta meg az 1%-ot, a falvakban és kis városokban az ismeretlenek aránya 0,6%-0,8%, a nagyobb városokban 1,2-1,4%, a két nagyvárosban 1,6% körül mozgott. Mivel a szlovákiai magyarság nagyobb arányban él falvakon, mint városokban, ezért az ismeretlenek számának mintegy hétszeres növekedésének a magyar népesség számát ennél az aránynál kisebb mértékben kellett befolyásolnia. Ezért az ismeretlenek számának - a két utolsó cenzus közti - 8 ezerről 54 ezerre történő növekedése a magyarság számát becslésem szerint mintegy 4000 fővel csökkenthétté. 1.2. Külön pontban foglalkozunk a népszámlálási és a népmozgalmi statisztika módszereinek, adatfelvételi gyakorlata eltéréseinek a kérdésével. A társadalomtudományi vizsgálatok során - azonos társadalmi jelenségek vizsgálatánál - az eltérő módszerek alkalmazásával gyűjtött adatok jelentős mértékű torzítást eredményezhetnek. A szlovákiai magyarság lélek- számcsökkenése okainak vizsgálata a „hosszú” ’90-es években mind népszámlálási, mind népmozgalmi adatok alkalmazását igényli. Olykor egy-egy modellen belül mindkét adatforrás alkalmazására sor kerül, s ebből adódóan nem elhanyagolható torzítások mutatkoznak. (Lásd a 2.2.1. pontot) 2. A nemzeti közösségekhez tartozók számának alakulását meghatározó tényezőket analitikus szinten 3 főbb csoportba soroltuk. Empirikus megközelítésben 4 dimenzió mentén vizsgálódtunk. A nemzetváltási folyamatokat (2.2.2.) befolyásoló külső tényezőket külön dimenzióként kezeljük. 2.1. Népmozgalmi események. A rendelkezésre álló népmozgalmi adatok szerint az 1990-es évek közepéig a (magyar) születések száma magasabb volt a halálozásoknál. Az 1990-es évek elején a magyar természetes szaporodás növekménye minimális volt. 1990-ben a magyar természetes szaporodás már 1000 fő alá csökkent, s 1994-től a szaporodást fogyás váltotta fel. Míg a (magyar) születések száma és aránya fokozatosan csökkent, a halálozások száma és aránya lényegében nem változott. A magyar születések száma 1991 és 2001 között 6707- ről 4498-ra, 33%-kal csökkent. (Országos viszonylatban a vizsgált időszakban a születések száma meghaladta a halálozásokét, első alkalommal csak 2001-ben volt magasabb a halálozások száma a születéseknél.) (1. ábra) Összevetve az országos értékeket a magyar népesség népmozgalmi adataival megfigyelhető, hogy Szlovákia népességének születési és halálozási arányszámai kedvezőbbek. A magyar népességet az országosnál alacsonyabb születési és magasabb halálozási értékek jellemzik. A mechanikus nemzetközi vándorlási mérleg pozitív, országosan és a szlovákiai magyar népesség körében is a bevándorlók száma magasabb az elvándorlókénál. Ezért az ún. tényleges szaporodás (a természetes szaporodás és a vándorlási különbözet ösz- szege) országos és szlovákiai magyar értéke nagyobb a természetes szaporodás értékeinél. Az 1991-es népszámlálás adatainak a népmozgalmi adatokkal történő továbbszámítása a 2001-es népszámlálás időpontjáig a szlovákiai magyarság mintegy 2 ezer fős csökkenését mutatta ki. A ’90-es években a magyar születések számában bekövetkezett változások nagyságát jól példázza, hogy 1970 és 1980 között a magyar tényleges szaporodás 31 ezer, 1980 és 1990 között 19 ezer fő volt. 2.2. Nemzetváltási folyamatok. (Fogalomhasználatunkban megkülönböztetjük az asszimiláció és a nemzetváltás fogalmait. Az első alatt olyan hasonulási folyamatokat értünk, mely két nemzeti etnikai csoport relációjában a hasonulás kezdeti szakaszaitól a teljes beolvadásig terjed, s komplexen több dimenzió mentén vizsgálható. A nemA romák számának, arányának változása a magyarlakta településeken 1991-2001 (1991=100%) 300 250 200 150 100 50 I-----11991-2001 10 % alatt, min. 100 fő 10-50% 50-80% 80% felett Magyarlakta települések Szlovákia összesen összesen 4. ábra