Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-03 / 78. szám, csütörtök

Kultúra ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 3. Elhunyt Révész György filmrendező Életének 76. évében tegnap elhunyt Révész György filmrendező, for­gatókönyvíró, dramaturg, Balázs Béla-díjas érdemes művész. Révész György 1927-ben született Budapesten. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1950-ben szerzett diplomát. 1946-tól dolgozott a film­szakmában. 25 nagyjátékfilmet rendezett, 13 órányi tv-filmet és szá­mos rövidfilmet készített, emellett forgatókönyveket írt. Filmjeinek jelentős része irodalmi művek felhasználásával született: Egy szere­lem három éjszakája (1967), Utazás a koponyám körül (1970), Volt egyszer egy család (1972), Kakuk Marci (1973), A Pendragon- legenda (1974), Az öreg (1975), Akii Miklós (1986). Nevéhez fűző­dik Az Ünnepi vacsora (1956), a Micsoda éjszaka (1958), a Fagyos­szentek (1962), Az oroszlán ugrani készül (1969), valamint a Ha­nyatt-homlok (1983) című alkotás is. Révész György tíznél több fesztiváldíjat nyert. (MTI) Könyvbemutató a Vámbéryben Dunaszerdahely. Ma 18 órától tartják a Vámbéry Irodalmi Kávé­házban lapunk munkatársa, Cs. Liszka Györgyi Ezüstszálon című inteijúkötetének bemutatóját. Cs. Liszka Györgyi kötetbeli beszél­getőtársai - Esterházy Péter, Varró Dániel, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Hizsnyai Zoltán, Bettes István, Bereck József és Barak László - személyes jelenlétükkel is megtisztelik a közönséget. A rendhagyó inteijúkötetet, amely a Nap Kiadó gondozásában jelent meg, Huncík Péter méltatja, (ú) Nagy siker az új Hrebejk-film A csehországi hivatalos bemutató (március vége) előtt azzal hirdet­ték Petr Jarchovsky és Jan Hrebejk szerzőpáros legújabb filmjét, a Pupendót, hogy az előző munkájuknál, a Kuckóknál is jobb. É ko­média történetét Petr Sabach író elbeszélései ihlették, és a múlt század nyolcvanas éveiben, vagyis a szocializmus idejében játszó­dik. A csehországi nézettségi index a várakozásoknak megfelelő: az első hétvégén hetvenezren voltak kíváncsiak az új vígjátékra, mely­nek főbb szerepeit Bólék Polívka, Éva Holubová, Vilma Cibulková és Jaroslav Dusek alakítják. A Pupendo szlovákiai premierjét szep­tember tizenegyedikére tervezik, (tébé) A győri müvésztelep alkotásaiból Dunaszerdahely. Nemzetközi kiállítás nyílik holnap 17 órakor a Kortárs Magyar Galériában. A tárlat a győri nemzetközi művészte­lep résztvevőinek alkotásaiból kínál válogatást. Kurátora N. Mészá­ros Júlia művészettörténész, a győri Városi Művészeti Múzeum igazgatója. Megtekinthető május ötödikéig, (tb) SZÍNHÁZ ____________________POZSONY____________________ NE MZETI SZÍNHÁZ: Hamupipőke 19 MOZI POZSONY HVIEZDA: Moonlight Wedding (amerikai) 18, 20.30 MLADOST: Intacto (amerikai) 15.30, 20 Amarcord (olasz) 17.30 TATRA: Blan­che (francia) 16.30, 18.30, 20.30 PALACE - AU PARK: Daredevil (amerikai) 14.45, 16, 17.05, 18.15, 19.30, 20.30, 21.50, 22.45-Csa- jok a csúcson (német) 16.10, 22.30 Két hét múlva örökké (amerikai) 14.05, 18.10, 20.20 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 14.05, 15.55, 17.45 Még egy kis pánik (amerikai) 19.35, 21.45 Buliszerviz (ameri­kai) 15.50,17.55, 20,22.05 Berlin felett az ég (német) 16.20, 22.45 A kör (amerikai) 15.10, 17.30, 19.50, 22.10 Az ördög tudja, miért (cseh) 14.15, 16.25 Félholt (amerikai-német) 18.30, 20.40, 22.50 8 mérföld (amerikai) 14.20, 16.40, 19, 21.20 A Gyűrűk Ura - A két to­rony (amerikai-új-zélandi) 15.50 Intacto (amerikai) 19.20, 21.40 Kapj el, ha tudsz (amerikai) 14.15, 19.10 Blanche (francia) 16.55, 21.55 Harry Potter és a titkok kamrája (amerikai) 16.10 A szellem­hajó (amerikai-ausztrál) 19.25,21.25 KASSA TATRA: Blanche (francia) 16,18,20 CAPITOL: Bazi nagy görög lag- zi (amerikai) 16,18, 20 DÉL-SZLOVÁKIA VÁGSELLYE - VMK: A szellemhajó (amerikai-ausztrál) 17.30, 20 IPOLYSÁG - IPOLY: Atomcsapda (amerikai) 18 ROZSNYÓ - PANO­RÁMA: Csajok a csúcson (német) 16.30,19 GYŐR PLAZA: Álmomban már láttalak (amerikai) 18.15 Bazi nagy gö­rög lagzi (amerikai) 16 Chicago (amerikai-kanadai) 13.30,15.45, 18, 20.15 Chihiro Szellemországban (japán) 13.30 A dzsungel könyve 2 (amerikai) 13, 15, 17 Félholt (amerikai-német) 15.15, 19.45 Fenegyerek (amerikai) 13.45,18, 20.15 Frida (amerikai-ka­nadai) 15, 17.30, 20 Két hét múlva örökké (amerikai) 13.30, 15.45.18, 20.15 A kör (amerikai) 13.15,15.30,17.45, 20 Még egy kis pánik (amerikai) 16.15, 20.30 A muskétás (német-amerikai- luxemburgi) 13, 17.15 Az órák (amerikai) 13.15, 15.30, 17.45, A szellemhajó (amerikai-ausztrál) 18.30, 20.30 Taxi 3 (francia) 14, 16.18, 20 PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Madách Egyesület által alapított Posonium Irodalmi és Művészeti Díj 2003-ban is kiosztásra kerül. Pályázni lehet azokkal a szépiro­dalmi, irodalomtörténeti, -kritikai, nyelvtudományi, történettudomá­nyi művekkel és műfordításokkal, amelyek 2002-ben jelentek meg, szlovákiai magyar szerzőktől. A Posonium Irodalmi és Művészeti Díj Kuratóriuma felkérte a szlová­kiai magyar kiadókat, hogy a kura­tóriumnak továbbítsák a megjelent művek jegyzékét, valamint a pályá­zatra javasolt műveket (két pél­dányban!). A pályázaton egyéni je­lentkezés alapján is részt lehet ven­ni. Az egyéni jelentkezők pályamű­vüket f. év április 10-ig továbbít­hatják a Madách Egyesület címén (Devátinová 54, P. O. Box 11, 820 11 Bratislava). Csak megjelent mű­vekkel lehet pályázni! Kéziratokat a kuratórium nem fogad el. A Posonium Irodalmi és Mű­vészeti díj Kuratóriuma Parti Nagy Lajos Ibusár című „zenés-táncos-huszerett"-jét holnap este mutatja be a komáromi Jókai Színház A nyelv gyúrható anyag Az Ibusár huszárjai a komáromi Jókai Színház előadásában (Dömötör Ede felvételei) Parti Nagy Lajos 1953-ban született Szekszárdon. Költő, dráma- és prózaíró. A kortárs magyar irodalom kiemelkedő alkotója. Első versei 1971-ben jelentek meg a Jelenkorban, első kötete 1982-ben (Angyal­stop). KESERŰ JÓZSEF Az azóta eltelt két évtizedben szá­mos jutalomban részesült (többek között Graves-, József Attila- és Mi­kes Kelemen-díjas). írásait rendha­gyó nyelvkezelése, valamint az iro­nikus és a parodisztikus elemek sa­játos keveredése teszi egyénivé. NYELVKÖZPONTÚSÁG, IRÓNIA, TÖREDÉKESSÉG E fogalmak köré szövődik az a háló, amelynek segítségével az értelme­zők igyekeznek megragadni Parti Nagy költészetének lényegét. A köl­tőnek elsősorban a nyelvvel van dol­ga, a megfelelő nyelv meg- és kitalá­lása elsőrendű feladata. Mindez a hagyománnyal való folytonos szem­benézést sürgeti. Kortárs költők rendszerint úgy viszonyulnak a ha­gyományhoz, hogy egyben leépítik, átalakítják azt. A fennkölt témák megszüntetve megőrzése Parti Nagy költészetének is elemi része. Mára a depoetizálás eljárásai általá­nossá váltak, a fennköltség azonban nem veszett el - csak átalakult. A nyelvi esedegességeket felszínre ho­zó beszélő tudatosan vállalt dilet­tantizmusa révén csalja vissza a versbe a fennköltet. A Parti Nagy­versek költői énje, miközben a „fen­tebb stílt” próbálja utánozni, mind­inkább a nyelvi dilettantizmus felé sodródik. Gyanúsan nagyszerű és zseniálisan amatőr sűrűsödik nála egymás mellé az olyan sorokban, mint „kontaktlencséje szívnek a köl­tő”, „ki lát a lélek fásliján át?”, vagy „ajkához lassan az idő/ odaszorítja trombitáit”. A Szódalovaglás című kötet négysorosa egyidejűleg idézi fel és vonja kétségbe a líra misztériu­mát: „villanyt oltok hogy jobban lássalak/ ó szőlőpartok lomha éjje­le/ ó meddőhányók csillagos salak/ még hány dömpemyi líra fér bele?” Parti Nagy Lajos Ez a költészet köztes helyet foglal el a nagy erejű költői képekkel operáló versbeszéd és a fűzfapoétika ügyet­lenségei közötti skálán. Hatása ép­pen ebben a kettősségben és átme­netiségben rejlik. Felül- és alulstilizálás játéka a versek stiláris érzékenységéről tanúskodik. Parti Nagy nem tartózkodik a réteg­nyelvek, a közhelyek alkalmazásá­tól, gyakorta mímeli a beszélt nyelv hibáit és szívesen építkezik előre gyártott tömbökből. Rá is érvényes, amit Kukorelly Endre kapcsán fogal­mazott meg egyik kritikusa: „Tudo­másul kell tehát vennünk, hogy szá­zadunkban az író nem okvetlenül a nyelvművelő mozgalom kisúttörő- je.” Cím és központozás nélküli ver­seiben nem ritkán bukkannak fel fél­behagyott szavak, szótöredékek,' foszlányok. Ugyancsak szívesen te­remt újakat („liedérc”, „szürke- vakk”, „pudéráld magad”), amelyek kivonják magukat a beszélő és az ol­vasó ellenőrzése alól, és nagy mér­tékben kitágítják a lehetséges jelen­tések határait. A TEST ANGYALA A nyolcvanas évek közepén jó ideig lázban tartotta az Élet és Irodalom olvasóit egy titokzatos író (nő), aki így jellemezte magát: „Én, Csokonai Lili lőttem e nyíwel tellyes világra az 1965. esztendőben 17. septembris Virradólag Csepel szürke lapájában, az igaz római hitben és hitetlenség­ben megmaradván hóttig.” Találgat­ták, ki lehet ő valójában, valóságos mítoszt kreáltak rejtélyes alakja kö­ré. Aztán eljött a kijózanodás pilla­nata: kiderült, hogy a 17. századi emlékírók modorában író literátor nem más, mint Esterházy Péter. Néhány évvel később hasonló dolog történt. A Jelenkor 1990 nyarán egy Sárbogárdi Jolán nevű, addig telje­sen ismeretlen írónő szövegét hozta le. Ezúttal azonban hamar kiderült, kit rejt az álarc. Parti Nagy Lajos pe­dig (éppen tíz évvel Csokonai Lili Ti­zenhét hattyúkja után) megjelentet­te első (és ez idáig egyetlen) kisre­gényét Sárbogárdi Jolán: A test an­gyala címen. Esterházy könyve nem tartalmaz utalást a szerző személyé­re (sem a borítón, sem a könyv bel­sejében nem szerepel Esterházy ne­ve), sőt a könyv hátsó borítólapján levő fénykép révén (ezen egy fiatal lány látható) azt az illúziót igyekszik továbbra is fenntartani, hogy tény­leg létezik egy Csokonai Lili és a könyvet tényleg ő írta. A Parti Nagyé ezzel szemben feltünteti a valós szerző nevét, s fényképes trükkökkel sem él. De nem ez a legszembetű­nőbb különbség. Esterházy fiktív szerzőjéhez egy saját, fiktív nyelvet alkotott, amely jobbára a régiség szövegvilágából táplálkozik. Parti Nagy azonban mintha a lírájából jól ismert hangot idomította volna az elbeszélő próza dikciójához. „Az rögtön kiderült rólam, hogy dilet­tánsul tudok a legjobban” - hang­zott a szerzői önértelmezés. A lányregényt az író, saját bevallása szerint elsősorban stílusgyakorlat­nak szánta. Sárbogárdi Jolántól mégsem tudott egyhamar szabadul­ni. A test angyalából hangjáték szü­letett Ibusár megállóhely címen. Ibusár a címe annak a színpadi mű­nek, melynek műfaji jelölője - „ze- nés-táncos-huszerett”. A klasszikus szövegeket is megidéző, sajátosan rontott-stilizált nyelvezetű operett­ben kettéválik Sárbogárdi Jolán léte. Lesz belőle egy nem túl okos és nem túl buta jegykiadó Ibusáron („nett, mint a desztillált víz” - mondta róla Parti Nagy Lajos), és egy „lányre- gény-iparos”. Áz Ibusár sikerét bizo­nyítja, hogy szerzője megkapta érte a Színikritikusok díját (1993). A FIKCIÓK IDEJE LEJÁRT „A Hősök teréről nemrég lőtték fel az ezer darab fehér óvodást.” Ezzel a megdöbbentő mondattal kezdődik Parti Nagy Hősöm tere című regé­nye (2000). A felütés nemcsak sok­koló, nehezen is értelmezhető - leg­alábbis egyelőre. Ha a hős mellé sze­gődünk, fokozatosan választ kapha­tunk a kérdésekre, kik, mikor és mi­ért tették ezt. Mire azonban elérke­zünk a megnyugtatónak egyáltalán nem nevezhető válaszokig, nyakig találjuk magunkat a fikció-valóság kérdésének szövevényes diskurzu­sában. A regény alcíme: „a Tisztabú­za éjszakája”. A narrátornak (vagy inkább az egyik narrátornak), akit a szövegbeli eljárások igyekeznek a szerzővel azonosnak feltüntetni, csupán egyetlen éjszaka áll rendel­kezésére, hogy beszámoljon arról, ami vele és/vagy hősével megesett (?). Bár végig hangsúlyozza az el­mondottak komolyságát, az olvasó mégis joggal érzi úgy, hogy egy hi­hetetlen történet kellős közepébe csöppent, amelyben még az sem de­rül ki egyértelműen, hogy a két elbe­szélő tényleg két különálló személy- e. Annyi biztos (?), hogy két, egy­mást kölcsönösen olvasó szöveggel találkozunk a könyvben. Valaki (ne­vezzük hősnek) titokzatos e-maile- ket küldöz a narrátornak, amelyek­ben beszámol arról, mit tettek vele szomszédai, Tubica és Tubicáné. Az olvasót nemcsak a szomszédok különös viselkedése hozza zavarba (időnként, szitkok kíséretében teát- rálisan kihajítanak az ablakon egy működő tévékészüléket, géppisz­tollyal tüzelnek az utcára...), hanem egy-egy tényszerűnek tűnő elbeszé­lői megállapítás is: „...tizenkilenc friss hullát számolt meg a liftakná­ban egyetlen hétvége alatt.” Amikor Tubicáékról kiderül, hogy valójában galambok, a történet eloldódni lát­szik a mindennapok talajától. Mi sem egyértelműbb, mint az, hogy fikciót olvasunk, legfeljebb az „zava­ró”, hogy a narrátor minduntalan fi­gyelmeztet, ez véresen komoly, nem csak úgy .játszásiból” van. A galam­bokról megtudjuk, hogy egy világ­uralomra törő szélsőjobboldali, ki­zárólag szárnyasokból álló mozga­lom tagjai, altik kísérleteket végez­nek hősünkön - megpróbálják ma­dárrá változtatni. Igazán félelmetes­sé az teszi ezt a kitalált világot, hogy ráismerünk benne valódi eszmékre, magatartásokra, mindennapi való­ságunk megannyi jól ismert, ottho­nossá lett elemére. A fiktív világ megértésének hátterében valóságos tapasztalataink állnak, lényegében ezek teszik lehetővé a megértést, természetesen nem abban az érte­lemben, hogy megfeleléseket, azo­nosságokat találunk az irodalmi fik­ció és valós világunk között. Inkább akként értve a fikciót, hogy az ha­sonlít a valóságra: olyan, mintha az lenne, de mégsem az. Az átjagalam- bok egymást testvérnek szólítják, jelképük a karomkereszt, egymás­nak pedig így köszönnek: „Tisztabú­za”. A Hősöm tere nyelve nem az életvüág egy-egy szeletét reprezen­tálja, hanem szimbolikus. A regény a különféle ideológiáknak kiszolgál­tatott ezredvégi létünk szimbóluma. Parti Nagy könyve műfaji szempont­ból azokkal a szövegekkel mutat ro­konságot, amelyek újraaktualizálták a napló, a memoár elavultnak hitt sémáit. Hős és író, narrátor és sze­replő személyiségei egymásba foly­nak ebben az élet és irodalom végze­tesen egymásra utalt kapcsolatát is példázó swifti szatírában. ■■■■■■■■■■■I A KATEDRA TÁRSASÁG ÁLLÁSFOGLALÁSA Gyógypedagógia a nemzetiségi oktatásban A Katedra Társaság múlt héti ülésé­nek fő témája a gyógypedagógia volt. Az összejövetelen részt vevő oktatási szakemberek állásfoglalás­ban rögzítették az előadások során felvetődött észrevételeiket és javas­lataikat. Az állásfoglalás szövegét az alábbiakban közöljük: Az utóbbi években a folyamatosan romló demográfiai mutatók ellené­re egyre többet hallunk olyan prob­lémás gyerekekről, akik az óvodák­ban és iskolákban folyó szokványos pedagógiai folyamatból valamilyen módon „kilógnak”. Napjaink oktatá­si intézményei azonban egyre kevés­bé tudnak megbirkózni a kiemelt odafigyelést igénylő növendékeik nevelésével és beiskolázásával. Megfelelő ismeretek hiányában még a legjobb szándéktól vezérelt peda­gógus sem tudja hatékonyan orvo­solni a csökkent képességű vagy kü­lönleges törődésre számot tartó gyermekek gondjait. Minden óvónő­nek, tanítónak, tanárnak és nevelő­nek szüksége van arra a háttértámo­gatásra, amelyet elsősorban a gyógypedagógia nyújthat. A gyakor­lat a népesség 30-35%-ánál jelez kezelésre váró problémát, s a gyer­mekek fele hordoz különböző koc­kázati tényezőket, melyek lebecsü­lése vagy hiányos helyrehozása a ki­váltó okok fennmaradását vonják maguk után. A jelenleg pszichológi­ai tanácsadókban, speciális iskolák­ban és szociális intézményekben te­vékenykedő szakemberekre manap­ság a hagyományos óvodákban és is­kolákban is nagyobb szükség van, mert az általános felkészítést szerző pedagógus csak szakirányú tovább­képzéssel és állandó tanulással ke­rülhet közelebb a gondok megoldá­sához. Több mint egy évtizede elő­térbe került az integrált nevelés kér­dése, a különböző fogyatékosságok­kal bíró gyermekek és egészséges társaik közös foglalkoztatása. A gon­dolat mindkét tábor számára hasz­nos, hiszen az egészségkárosodott­nak fontos, hogy életerősek között legyen, az egészséges pedig megta­nulhatja a másság elfogadását. Az integráció viszont csak akkor lehet eredményes, ha oktató-nevelő intéz­ményeink egyaránt megteremtik a speciális képzés műszaki és szakmai feltételeit. Hatványozottan érvényes ez a tétel az anyanyelvi oktatás te­rén, amely még specifíkusabbá teszi a problémát. Meggyőződésünk, hogy e kérdés kapcsán módszeresen és szerkezetben kell gondolkodni. Óvodáink és iskoláink elemi érdeke a honi magyar szakembergárda ki­alakítása, az anyanyelven folyó kép­zésük felsőoktatási intézményesíté­se, a pedagógusok rendszeres to­vábbképzése, tanfolyamok szerve­zése, a tapasztalatcsere koordinálá­sa. Több európai ország tapasztala­tait követve a finanszírozás terén is kiemelt módon kellene kezelni az integrált nevelést. Feltétlenül szük­séges lenne a magyar nyelvű szak- irodalom, a mérést és diagnosztizá­lást segítő tesztek és segédeszközök állandó feltöltése. Ugyancsak lénye­ges lenne olyan szakmai csoportok létrehozása, amelyek gyermeket, szülőt és pedagógust egyaránt segít­ve részt vehetnének a rendellenessé­gek korai felismerésében és kezelé­sében. Mindenekelőtt azonban a közgondolkodás megváltoztatására, valamint a pedagógusok szemlélet- váltására lenne szükség, hogy az ok­tatók és nevelők metjék vállalni a fe­lelősséget, tudják elfogadni és elfo­gadtatni a másságot, növelve ezzel gyermekeink esélyeit az optimális személyiségfejlődésre és a mindnyá­junknak oly fontos sikerélmények megszerzésére.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents