Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-30 / 99. szám, szerda
2003. április 30., szerda Az Új Szó és az Est Lapok melléklete 2. évfolyam, 18. szám A film hiteles figurákat szerepeltet Himalája - Az élet sója BEMUTATÓ f jabban nagy divat a U tibeti emberekről filmet készíteni, azonban a legtöbb efféle produkció sokszor nélkülözi a valószerűségnek még a látszatát is. A Himalája kivétel. A mű a játék- és a dokumentumfilmek formanyelvi és elbeszélés-technikai sajátosságainak keverésére épül: történetet, mégpedig izgalmas történetet mesél, ráadásul úgy, hogy hiteles figurákat - csupa amatőrt - szerepeltet, és eredeti helyszíneken játszódik. A film egy Nepál területén lévő, de tibetiek által lakott, a civilizációtól eldugott kicsiny falu mindennapjaiba avatja a nézőt. Dolpó 4000 méterrel a tengerszint felett fekvő csöpp település. A helyi klíma nem engedi meg, hogy a lakók egész évre elegendő élelmet termesszenek maguknak, ezért valamiképp ki kell egészíteniük készleteiket. Minden nyáron északnak indulnak hát a tibeti fennsíkon, hogy sót nyerjenek az ottani sós vizű tavakból, amit aztán a hegyek lábánál, a gazdagon termő nepáli völgyekben gabonára cserélnek. A gyakran hónapokig tartó út rendkívüli veszélyeket tartogat, és rettentő kitartást követel, mi több, sokszor egyenesen heroikus tetteket vár el a résztvevőktől. A film egy ilyen utazás meséje, középpontban a falu idős vezetőjével. A Himaláját a korábban csupán dokumentumfilmeket jegyző Eric Valii forgatta, akitől a munka legalább akkora áldozatot kényszerített ki, mint a falu lakóitól az évre-év a túlélés érdekében levezényelt expedíciók. A rendező a forgatás előtt három évig a dolpóiak között élt, és ez a tény a hitelesség pecsétjét üti mozijának valamennyi kockájára. A 2000-ben a legjobb külföldi film kategóriában Oscar-díjra jelölt mű páratlan élményt ígér. (est) Himalája - Az élet sója (Himalaya - L’enfance d’un chef), színes, angol-francia-svájci-nepáli film, 108 perc, Rendezte: Eric Valii, Szereplők: Gurgon Kyap, Thilen Lhondup, Karma Wangel, Lhakpa Tsamchoe Miskolc, Kossuth mozi A verekedős részek kinőttek a Mátrix árnyékából és szenzációs látvánnyal valósítják meg a szuperhősök képességeit X-Men 2. BEMUTATÓ A ki az előző évtized terméséből próbálja megítélni, hogy milyenek is a kép- ^— regény-adaptációk, az elég elkeserítő képet kap. Ez alapján garantált a csicsás látvány, hogy a színészek csak égetik magukat és, hogy a feldolgozás alapjait képező szinte bármely történetnek komplexebb a felépítése, mint a filmváltozaténak. Miután az ultraidióta Batman & Robin segítségével 1997-ben sikerült elérni a mélypontot, már nem sokan bíztak egy a blockbsusterek világában kezdőnek számító rendező új szuperhős-mozijában. Bryan Singer (Közönséges bűnözők) és az X-Men azonban jött, látott, győzött, és a képregény-megfilmesítések egész áradatát indította el. Ami az ő változatát megkülönböztette bukott elődeitől, hogy eredetiének világát, annak gondolatait és szellemiségét komolyan vette és nem úgy tekintett rá, hogy a képregényszerű hatás érdekében annak szükségszerűen ostobának kell lennie. A történet a második részben pontosan ott folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt: Farkas (Hugh Jackman) a múltja után kutat egy kihaltnak tűnő katonai bázison, ám eközben egy hihetetlen erejű mutáns, Árnyék (Alan Cumming - Kémkölykök) kis híján megöli az Egyesült Államok elnökét, mellyel események egész lavináját indítja el. A politikai felfordulást kihasználó Stryker tábornok (Brian Cox - A kör) engedélyt szerez, hogy megtámadhassa Xavier professzor (Patrick Stewart) iskoláját, hogy az ott tanulókat felhasználja saját céljaira. Az akcióból megmenekülő maréknyi mutáns kényszerűségből összefogva az emberek vesztét kívánó Magnetóval (lan McKellen) és Mystique-qel (Rebecca Romijn-Stamos) elindulnak, hogy kiszabadítsák elfogott társaikat. Az X-Men legnagyobb hibájának sokan a túlzott bevezető jelleget tartották, így hát elvárható volt a folytatástól, hogy tempóban és akciók mennyiségében felülmúlja elődjét. Ebben nincs is hiba, bár az események ezúttal is lassan indulnak be és időnként becsúszik pár üresjárat, de az akciójelenetek oly mértékben kárpótolnak, amennyire csak lehet. A verekedős részek kinőttek a Mátrix árnyékából és szenzációs látvánnyal valósítják meg a szuperhősök különleges képességeit. A filmen meglátszik a lényegesen nagyobb költségvetés, nem egyszer fordul elő, hogy az állunk is leesik a látottaktól. Sajnos azonban tartalmilag Singer már nem tudja tartani a szintet, a történetnek ugyan most is vannak érdekes kicsengései, de inkább csupán apropóul szolgál az elképesztő akciók számára. Az X-Men 2. végeredményben olyan lett, amilyennek a folytatásnak lennie kellett: nagyobb, látványosabb, hangosabb és minden hibájával együtt kiemelkedik társai, például a nemrégiben moziba került Daredevil közül. Továbbra is érett, felnőttek számára is élvezhető alkotás, ugyanakkor igazi nyári megamozi, ami egy gyereknek hatalmas élményt jelenthet. Bryan Singer továbbra is megérdemli az elismerést, mert ha minden képregény-adaptáció ilyen lenne, akkor talán örökre elfelejthetnénk azt a kínos képet, ami nem is oly rég még meghatározta a megítélésünket. (mozinet) X-Men 2 (X2), színes, amerikai film, 130 perc, R.: Bryan Singer, Sz.: Hugh Jackman, Ian McKellen, Alan Cumming, Anna Paquin, Brian Cox, Famke Janssen, Halle Berry, James Marsden, Kelly Hu, Patrick Stewart, Rebecca Romijn- Stamos, Shawn Ashmore Győr, Cinema City, Kassa, Úsmev, Miskolc Cinema City, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza Hollywood Multiplex, Pozsony, Palace Aupark, Ster Century Az indító rablásjelenetben újra megcsodálhatjuk legendás képteremtő erejét, hiszen a 15 perces jelenet során alig hangzik el néhány szó, mégis lenyűgözve bámuljuk minden képsorát Femme Fatale BEMUTATÓ mlékszik még valaki Rebecca Romijn- Stamosra, az X-Men gonosz Mystiquejét alakító modell/szí- nésznőre? A kékre festett romlott mutáns szerepében leginkább csak csodálatos alakjára hívhatta fel a nézők figyelmét, de úgy tűnik ez elég volt egy pazar főszerep elnyeréséhez. Hiszen melyik színésznő ne szeretné eljátszani a végzet asszonyát? A film egy kedves tiszteletadással indul. Főhősnőnk a tévében Billy Wilder felejthetetlen Kettős kárigény című noirjának nagyjelenetét nézi. A filmről köztudott, hogy ebben szerepel az első igazi hollywoodi végzetasszony. Aztán megpillanthatjuk magát Romijn-Stamost, és nemsokára minden kételyünk elosz- lik afelől, hogy Brian De Palma rendező netalán helytelenül választott volna. Rebecca az ideális végzet asz- szonya. Kihívó tekintet, formás test, valami belülről fakadó mély szomorúság és titok, amitől ellenállhatatlanná válik. A hölgy egy romlott ékszertolvajt alakít, aki egy rablás során átveri megbízóit, így ő maga is életveszélybe kerül. Elkezdődik a bujkálás, hősnőnk új életet kezd egy amerikai nagykövet (Peter Coyote) feleségeként, de a sorsát nem kerülheti el. Egy kíváncsi lesifotós (Antonio Banderas) lencsevégre kapja és a megjelent fotók felkeltik régi ellenségei figyelmét. Hosszú hűtlenség után De Palma végre visszatért ahhoz a műfajhoz, amiben mindig is nagy volt. A Gyilkossághoz öltözve vagy a Nővérek lebilincselő thrillerei a hetvenes éveknek, és a direktor hoszszas keresgélés után újra rátalált a régi, jól kitaposott ösvényre. A Mission: Impossible és a Mars mentőakció című bérmunkák után ismét egy ravasz fordulatokkal, titkokkal és bravúros képi trükkökkel teli munkát tett le az asztalra. A filmet indító rablásjelenetben újra megcsodálhatjuk legendás képteremtő erejét, hiszen a közel negyedórás jelenet során alig hangzik el néhány szó, mégis lenyűgözve bámuljuk minden képsorát. A vágást most is gyakran helyettesíti hosszú kameramozgásokkal, aminek segítségével szinte belerángatja nézőjét filmje közepébe. Ráadásul a Femme Fatale végét még megfejeli egy briliáns ötlettel, melyet azonban most vétek lenne elárulni. Amilyen telitalálat volt Romijn- Stamos a főhősnő szerepére, olyannyira mellényúlt De Palma szegény Banderassal, aki rutinosan eljátssza ugyanazt a bőrkabátos macsót, amit már „megcsodálhattunk” az Óvakodj az idegentől című thriller során is. Figurájának egyszerűen hiányzik a karaktere. Jellemzését elintézhetjük annyival, hogy bőrdzsekis, kíváncsi, jóképű faszagyerek és valószínűleg nem hagytunk ki semmi fontosat. A Femme Fatale szerencsére nem egy öregedő rendező erotikus álmairól szóló film, hanem izgalmas thriller, ami méltó folytatása De Palma legfontosabb munkáinak, (mozinet) Femme Fatale (Femme Fatale), színes, francia-amerikai-német film, 110 perc, Rendezte: Brian De Palma, Szereplők: Antonio Banderas, Rebecca Romijn-Stamos, Gregg Henry, Peter Coyote Győr, Cinema City, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex, Miskolc Cinema City
