Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-26 / 96. szám, szombat
„Nyitva áll az ajtó; a tüzelő fénye Oly hivogatólag süt ki a sövényre. Ajtó előtt hasal egy kiszolgált kutya, Küszöbre a lábát, erre állát nyújtja. Benn a háziasszony elszűri a tejet, Kérő kisfiának enged inni egyet; Aztán elvegyül a gyermektársaságba, Mint csillagok közé nyájas hold világa. ” (Arany János) CSALÁDI KÖR HÉTVÉGI MAGAZIN | „A gazda pedig mond egy szives jó estét, Leül, hogy nyugassza eltörődött testét, Homlokát letörli porlepett ingével: Mélyre van az szántva az életekével. De amint körülnéz a víg csemetéken, Sötét arcredői elsimulnak szépen; Gondüző pipáját a tűzbe meríti; Nyájas szavú nője mosolyra deríti. ” (Arany János) 2003. április 26., szombat 7. évfolyam, 17. szám Többszöri operációval összesen nyolcvanhat darab sörétet szedtek ki a testéből, ebből tizenkilencet a két szeméből, s töretlenül bizakodik, hogy egyszer újra láthatja majd a világot Kezével látja s ellátja a fájó derekat D. VARGA LÁSZLÓ I természetet imádó, abban otthonosan mozgó suhanc leginkább vízközeiben szeretett lenni. Álmai szerint er- I dészként akarta magába szívni az erdő, a frissen kaszált sarjú illatát, hallgatni a fák susogá- sát, a gallyak recsegését, élvezni az Ung folyó halainak ficánkolását...- Emlékszem, édesapám nyomdokaiba szerettem volna lépni. Ő volt szülőfalum, az Ung-vidéki Mokcsa- kerész vadgazdája, mindig körülötte sündörögtem, minden vadászaton részt akartam venni. Akkor is így volt... - mondja a ma 44 éves Balogh Emil, felidézve a harminc évvel ezelőtt történteket. - Tizennégy éves suhanc gyerek voltam, vadászaton vettem részt édesapámmal úgy, mint máskor. Az Ung-parti térségben vadásztak a nagyok, mi serdülő fiúk ólálkodtunk körülöttük, megpróbáltuk ellesni a tudományuk. Már lefújták a vadászatot: ilyenkor mindenki fel- lélegzik, hogy szerencsésen megment minden... Nem messze tőlünk haladt az egyik vadász, aki útban hazafelé odaadta velem egyidős fiának a tizenkettes sörétes vadászpuskát... Egy fácán felröppent mellettünk, amikor a mintegy harminc méterre gyalogló fiú hirtelen mozdulattal felzárta a csövet, célzott és menten meghúzta a ravaszt... A durranásra féloldalt fordítottam a fejem, ami végzetes volt számomra: a sőrétek végigsöpörtek az arcomon és a vállamon, majd megálltak a testemben és a fejemben. Megszédültem, elveszítettem az eszméletemet, a földre zuhantam. A gyors beavatkozás reményében Kapósra, Helmecre, Nagymihályba, onnan pedig Kassára szállítottak, ahol végül megoperáltak. Kilencórás műtét volt az első, kétszeri altatással. Utána egy rövid időre visszanyertem a látásomat. Majd Debrecenbe mentünk, az ottani beavatkozás sikertelen volt, minek folytán teljesen megvakultam. Pedig ott már 1961-ben szaruhártyát ültettek át. Az én műtétemnél viszont orvosi műhiba történt Albert professzornak köszönhetően. Nem hallgattuk meg Kettesi doktort, aki óvott bennünket a műtéttől, és sajnos, neki lett igaza. Utána visszakerültem Kassára. Nagy hálával emlékszem néhai Eudovít Vesely docensre, aki maximálisan Lehet, egykor az ő sorsa is fordul Naponta 45-50 masszázsra szoruló páciens fordul meg a keze alatt törődött velem és követte minden lépésemet. Hasonlóképp a fia, aki ma pozsonyi magánklinikáján rendel. Balogh Emil máig Frantisek Vesely professzor páciense. Ottjártamkor épp a következő kezelést beszélték meg telefonon: a doktor úr elkíséri őt egy prágai felülvizsgálatra, hogy előkészítsék a régen várt müncheni műtétre. Derűvel és bizakodóan néz a jövőbe a harminchárom éve fényre vágyó és türelemmel váró Balogh Emil. - Többszöri operációval ösz- szesen nyolcvanhat darab sörétet szedtek ki a testemből, ebből tizenkilencet a két szememből. Utána moszkvai, odesszai kezelések következtek, tehát körbejártam fél Európát, és még mindig nem látok, viszont töretlenül bizakodom. A napi sötétségbe beépültek a hajdani gyermekkori emlékképek, melyek mozaikkockák formájában össze- összeállnak. Az agyamban él a természet: illata ma is megcsap minden alkalommal, ha természetközeibe kerülök. Talán az egyedüli vak horgász vagyok a világon..., mert horgászni aztán szeretek, gyakran ülök a víznél. Azon gondolkodom, hogy ha az orvostudomány továbbra is így fejlődik, el kell jönnie a napnak, amikor újból láthatok. Megnézhetem a feleségemet, akivel ugyan régóta házas vagyok, de még nem láttam az arcát, a szemét, amivel engem is vezet. És a fiamét sem, aki ma huszonhárom éves és erdészmérnök szeretne lenni, megvalósítva az én álmomat is. Nagyon szeretem a családomat, nekem aztán igazán, a szó szoros értelmében ők a szemem fénye. Nélkülük nem boldogulnék: sokszor idegesítem őket, mert tétlenül nem tudok lenni. Találok elfoglaltságot, fúrok, kalapálok, amihez valamit mindig a kezem alá kell adni. És türelmetlen vagyok: amit a fejembe veszek, azonnal meg akarom csinálni. Nálunk a porszívót és más háztartási eszközt is én javítom. Ezenkívül gyümölcsfákat oltok, de a faanyaggal való mjunkát is szeretem. Miután gyermekkori erdésztervei szertefoszlottak, alkalmazkodnia kellett új állapotához, a kihívásokhoz, merthogy az élet megy tovább. - Lőcsén a Vakok és Gyen- génlátók Iskolájában elvégeztem a masszőri szaktagozatot, és 1982- től élek e hivatásnak. Nagyon szeretem ezt csinálni: örülök, ha segíthetek másokon, mert amint a világ, benne a sok ember is gerincpanaszokkal küszködik. Először a tőketerebesi kórházban tevékenykedtem a rehabilitációs osztályon, majd átkerültem Királyhelmecre. Ott hetvenszázalékos kihasználtsággal dolgozom a feleségemmel együtt, a fennmaradó harminc százalékot vállalkozó masszőrként végzem Nagykaposon. Gyűjtöm a pénzt a müncheni műtétre, mivel annak idején azért maradt el ez a beavatkozás, mert nem volt meg (A szerző felvételei) hozzá az anyagi fedezetem, a huszonnyolcezer márka. Balogh Emil nejével a tőketerebesi kórházban ismerkedett meg, ahová mindketten szüleik beteglátogatására jártak: itt kerültek közelebb egymáshoz. - Rokonszenves volt, határozottnak, magabiztosnak, ellentmondást nem tűrőnek bizonyult az első látásra - mondja Viola asszony. - Ma is csökönyösen ragaszkodik ahhoz, amit elképzel. A főzést is meg kell szakítanom, ha segítségre van szüksége. Naponta 45-50 masszázsra szoruló páciens fordul meg a keze alatt, ami annyit jelent, hogy az eltelt 22 év alatt 270 000 panaszoson segített. A Bodrogközben és az Ung-vidéken, de a régión túl is számtalan ember ismeri és elismeri kezeinek izomlazító áldásos hatását. Lehet, egykor az ő sorsa is fordul, s újra megláthatja mindazt, amit gyermekkori emlékként hordoz álmai világában. Gyerekváróteremről lévén szó, valahogy elvárná az ember, hogy szép zöldellő szobanövények díszelegjenek légfrissítőként, hogy a falat színes mesefigurák díszítsék... A hátrányos helyzetű s a még hátrányos helyzetűbbek A TÓTH FERENC körzeti rendelőintézet gyermekosztályának váróterme nemigen alkalmas arra, hogy jókedvre derítsen akár gyereket, akár felnőttet. Inkább emlékeztetnek jól karbantartott siralomházra, mármint, ha efféle intézmény tájainkon még honos volna. Meg kell hagyni: tisztaság, az van, de a vedlett linóleumon ásatag, egykor bizonyára hófehér, mostanság már inkább piszkos vajszínű, sarkukon kopott bútorok álldogálnak igen szomorúan. Kopott az ajtó, kopott a kilincs, még a levegő is olyan kopottas ízű a bús kis helyiségben. Gyerekváróteremről lévén szó, valahogy elvárná az ember, hogy itt szép zöldellő szobanövények díszelegjenek légfrissítőként, hogy a falat színes mesefigurák díszítsék... Ennyire rosszul áll az egészségügy? Pár kiló festékre, ecsetre, a legolcsóbb dekorációra se futja? Igen, egészségügyünk tényleg ra- matyul áll. De e hely kedvetlen ütött-kopottságának más oka is lehet. Mondjuk az, hogy felújítani, pláne díszíteni itt egyszerűen nem érdemes. Bármily meglepő, a gyermekosztály páciensei között vannak olyanok is, akiknek jelenléte merőben fölöslegessé tesz minden ilyen irányú fáradozást. Üljünk csak le egy kicsit, és figyeljünk: Népes, hátrányos helyzetű család érkezik lármásan. Köztük a családtagjaihoz hasonlóan büdös és mocskos kis páciens. Kezében ace- tonos zacskó, melyből derekasan húz egyet olykor-olykor, víg kedélyét fenntartandó.- Kiugrók az ablakon! - üvölti, amitől hozzátartozói egyáltalán nem látszanak megijedni, s valóban, a szót nem követi tett.- Úgyis tovább fogok fetizni! - üvölt tovább a kis kába, s szavai igazát derekas slukkal bizonyítja is rögvest. Aztán tántorogva a rendelőbe nyíló ajtó felé nyomul, ez okból a család egy emberként rácsimpaszkodik. A családfő, azaz a mama a félreértések elkerülése végett harsányan közli is a többi várakozóval (akik ijedten ülnek a helyükön): - Hát ha ez bemegy, megöl mindenkit! Valljuk be, ez azért eléggé fontos információ. Tartalmát tekintve nevezhetjük - létfontosságúnak is. A továbbiakban kiderül, hogy a gyermek - tehát a jól megtermett lan- galéta suhanc - kezelésre jár ide, függőségét gyógyítandó. Ä váróteremben egész kicsi gyerekek nézik végig az egész színielőadást, s azt is, hogy a nővérke szemmel láthatóan ijedten szólítja a soron következőt. Meg lehet érteni. De azt már nem, hogy nem történik semmi, a kábszeres randalírozik, míg sorra nem kerül, majd lármásan távozik családjával együtt, és ekkor végre mindenki megkönnyebbül. Ő az egészből annyit szűr le, hogy bármit csinál, következménye nincsen. És mivel a napi kábulathoz pénzre van szüksége, a maga módján szerzi meg. Nem is olyan bonyolult, nem is olyan veszélyes. Egyszerűen elszedi osztálytársaitól, akik két-három évvel fiatalabbak nála, merthogy ő rendszeresen bukik, ezért is hátrányos helyzetű. Ha történetesen nincs pénzük fizikailag sokkal gyöngébb testalkatú iskolatársainak, szabályszerűen megzsarolja őket, vagy elveszi, ellopja órájukat, sapkájukat, nyakláncukat stb. Szinte önként tolul ajkunkra a költői kérdés: ki itt a hátrányos helyzetű? Agresszív, nagyra nőtt, lan- galéta suhancok, akiket azért bajos már gyereknek nevezni, mert rendszeresen dohányoznak, alkoholt fogyasztanak és aktív szexuális életet élnek? Akik azt szokták meg, hogy pénzt legkönnyebb lopással vagy fizikai erőszakkal szerezni? A hátrányos helyzetűeknek társadalmi segítségre van szükségük. Szociálisra, pszichológiaira, sokfélére. De ugye, most már értik, miért teljesen fölösleges felújítani a körzeti rendelőintézet gyermekvárótermét? Mely ezért hátrányos helyzetű szintén, s szüksége volna társadalmi segítségre.