Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-23 / 93. szám, szerda

2003. április 23., szerda Az Új Szó és az Est Lapok melléklete 2. évfolyam, 17. szám A könnyű menekülés helyett vállalja, hogy megtagadja a felettesi parancsot és átvezeti a betegeket is a dzsungelén Beavatás BEMUTATÓ thriller és a politikai A krimi egyik újvilági /_V kismestere, Roger / ^ Donaldson (Nincs kiút; 13 nap - Az idegháború; Szökés­ben) a nagypolitika sötét bugyrai­ban tett zűrös utazásai után most a kémfilmek műfaját megidéző alko­tással jelentkezik. A Beavatás sztorija a CIA egyik ki­képzőtáborából indul. James Clayton (Colin Farrel - Daredevil - A fenegyerek, Különvélemény, Tigri­sek földjén) az egyik legtehetsége­sebb végzős diák az egész Államok­ban, nem csoda hát, hogy minden­áron meg akarja szerezni a CIA szá­mára a sokat próbált és dörzsölt ki­képzőtiszt, Walter Burke (Al Pacino). James némi tétovázás után igent mond az ajánlatra, de mielőtt teljes jogú tagja lehetne a CIA-nek, még túl kell élnie a kiképzést az ügy­nökség titkos telepén, ahol a harc­edzett veteránok nem bánnak kesz­tyűs kézzel a zöldfülű újoncokkal. Clayton azonban - legalábbis kez­detben úgy tűnik - új otthonra lel a CIA kiképzőtáborában, mi több, a komoly apakomplexussal megvert fiú még egy apafigurát is talál magá­nak az őt beszervező kiképzőtiszt személyében. Amikor Clayton elkö­vet egy nagy hibát a kiképzés alatt, úgy fest, CIÁ-s pályafutásának befel­legzett, ám Burke - mint korábban annyiszor - megint csak felbukkan, és visszahozza őt az ügynökséghez, hogy nem sokkal később máris egy nagy óvatosságot igénylő, titokzatos üggyel bízza meg. A Beavatás szer­kezete és némely karaktere egy ko­rábbi, szintén A1 Pacino főszereplé­sével készült thrillert, Az ördög ügy­védjét idézi, ugyanakkor a sztori mentes minden ezoterikától. A film a jó öreg hollywoodi dramaturgia szabályai szerint halad a megdöb­bentőnek szánt végkifejlet felé, igaz, konfliktuskezelése néhol csöppet is­kolásnak tetszik. Könnyű kis hétköz­napi darab, (est) Beavatás (The Recruit), színes, amerikai film, 115 perc, R.: Roger Donaldson, Sz.: AI Pacino, Colin Farrell, Bridget Moynahan, Dom Fiore, Gabriel Macht Győr, Cinema City, Kassa, Capitol, Miskolc, Hollywood Multiplex, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex, Pozsony, Palace Aupark, Ster Crentury Pólus, Istropolis A Nap könnyei BEMUTATÓ it várna az ember M egy olyan mozitól, amelynek plakátján a borostás, kopasz, jellegzetes arckifeje- zésű Willis papa lát­ható terepszínű egyenruhában egy dzsungelben? Csakis régimódi kom­mandós akciómókát, abból a fajtá­ból, amit a régi szép „videós kor­szakban” rongyosra néztünk. Na ak­kor most kapaszkodjon meg min­denki! A Nap könnyei nem akció­film, hanem lassú, filozofikus han­gulatú filmdráma. Bár ha leírom a történetét, senki se fogja ezt elhinni nekem. Tehát, egy csapatnyi ameri­kai katona Waters százados (egyet találhat mindenki, hogy kijátssza...) vezetésével Nigériában landol, hogy kimenekítsék Hendricks doktornőt (Monica Bellucci) a háború által fe­nyegetett övezetből. A doktornő csak abban az esetben hajlandó menni, ha betegeit is magával vihe­ti, ezt azonban Waters felettese (Tom Skerritt) megtiltja. A százados ekkor meghozza élete legnehezébb döntését: a könnyű, helikopteres menekülés helyett vállalja, hogy megtagadja a felettesi parancsot és átvezeti a betegeket is az ellenséges katonákkal teli dzsungelén. Bár a film a sokakat irritáló csűla- gos-sávos amerikai zászló lobogását végig mellőzi, azért több klisé is megtalálható benne. Ezek közül a legszembeszökőbb a cukormázosra vett, össznépi ölelkezős záróképsor, amely szerencsére elég rövid ahhoz, hogy ne rontson az összhatáson. Be­le lehetne kötni abba is, hogy a dzsungelben a rengeteg veszély kö­zepette Monica Bellucci számára vé­gig az a legfontosabb, hogy dekoltá­zsát mutogathassa a nézőknek, de nem hiszem, hogy emiatt sokan pa­naszkodnának, sőt! Meg aztán, az üyen dolgokat kapásból meg lehet bocsátani, hiszen éppen ezektől lesz hollywoodi film a hollywoodi fűm. Igazából kifejezetten erős darab A nap könnyei. A Denzel Washington számára Oscart hozó igényes zsaru­filmet, a Kiképzést is jegyző (no meg a borzalmas Gyilkosok gyilko­sát, de azt jobb elfelejteni...) Antoine Fuqua rendező most sem enged előző filmje színvonalából. Harc és lövöldözés szinte nincs is az első órában, igaz, az utolsó húsz percben eléggé mozgalmas finálét láthatunk, ám ez itt valamiért passzol a mozi többi részéhez (el­lentétben a néhány évvel ezelőtti Túszharccal, amelyet szabályosan tönkretett az oda nem illő nagy ak­ciójelenet a végén). Nem jellemző A Nap könnyeire a romantikus szál sem, ez végig csak utalásszerűén van jelen. Ez a mozi igazából három dologról szól: egy katona vívódásá­ról, ugyanezen katona és egy dok­tornő nézeteiben megmutatkozó különbségekről és a média által ha­tásosan eltitkolt afrikai helyzetről. Sokkal komolyabban dolgozza fel tehát a témát, mint ahogy azt az át­lagos néző elvárná tőle - talán ezért nem volt vevő rá az amerikai közön­ség. Nem baj, mi azért szeretjük. Csak így tovább, Bruce! (mozinet) A Nap könnyei (Tears of the Sun), színes, amerikai film, 118 perc, Rendezte: Antoine Fuqua, Szerep­lők: Bruce Willis, Cole Hauser, Eamonn Walker, Johnny Messner, Monica Bellucci, Tom Skerritt Győr, Cinema City, Kassa, Tatra, Miskolc Cinema City, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex, Pozsony, Palace Aupark, Ster Century Pólus, Istropolis Eleinte mindenki csupán egy újabb szokványos tinihorrornak hitte; hatására a néző nem holmi szörnytől vagy maszkos gyilkostól félt (és fél a mai napig), hanem a megfoghatatlantól Végső állomás 2. BEMUTATÓ 2000-es Végső állo- A más igazi sleeper hit volt. Eleinte minden- # % ki csupán egy újabb szokványos tinihor- romak hitte, aztán bevételeivel és minőségével is rácá­folt erre. Hatására a néző nem holmi szörnytől vagy maszkos gyilkostól félt (és fél mind a mai napig), hanem a megfoghatatlantól: mindennapja­ink összes tényezőjétől, amely biz­tonságérzet helyett halált is hozhat. Három évig váratott magára a folyta­tás, amely - számomra kissé megle­pő módon - sokkal jobb, mint mosta­nában a horrorfolytatások. Kimberly Corman (A. J. Cook) né­hány barátjával autóútra indul. Hir­telen látomása támad, amelyben sa­ját magát is látja meghalni egy ször­nyű karambolban. Kiszáll a kocsiból, és néhány másodperc múlva a ka­rambol bekövetkezik. Az eset nem hagyja nyugodni a lányt, aki a sze­rencsétlenség maroknyi túlélőjével együtt felkeresi a három évvel koráb­bi repülős katasztrófa és az azt köve­tő rejtélyes halálesetek egyetlen túl­élőjét, Cleart (Ali Latter). Időközben a túlélők megint fogyatkozni kezde­nek, látszólag összefüggéstelen mó­don... Világosan kiderül a fenti leírásból is: a történeten nem sokat változtattak az előző részhez képest. A második rész forgatókönyvírói ugyanazokat a fordulatokat lövik el, mint elődeik. Repülőgép-szerencsétlenség helyett most országúti tömeges karambol, illetve ennek víziója nyitja a fűmet, a túlélők pedig újfent rettenthetetle- nül ki akatják cselezni a kaszást, de ez legtöbbször nem jön össze nekik. Igaz, hogy a sztori nem sok újat mond, viszont a vizuális megvalósí­tás tisztességesen elviszi a hátán a darabot - az első félidőben minden­képp. Nem egy heves karfamarkolá- szásra késztető képsort láthatunk itt, kezdve mindjárt a filmtörténet talán leglátványosabb és legrealisztiku­sabb közúti karamboljával. Elké­pesztő munka, tehetség és szerve­zettség rejlik ebben a jelenetben. Lát­szik, hogy a rendező David R. Ellis korábban több, mint ötven film kasz- kadőijeleneteit koreografálta, min­den elismerés az övé! De felhozható példaként az a jelenet is, amely hatá­sára még kevésbé szívesen fogunk becsücsülni a fogorvosi székbe... Nem is beszélve arról, amely után még a létrától és a spagettitől is félni fogunk! Nagyjából a harmadik haláleset után viszont kezd kissé ellaposodni a mozi, a túl sok erőszak és vér a várttal ellenkező hatást vált ki: akaratlanul is nevetséges lesz a do­log. Szerencsére a kiváló első há­romnegyed óra emléke van olyan erős, hogy pozitív összhatást vált­son ki bennünk a Végső állomás 2. Viszont nem lenne okos dolog egy esetleges harmadik rész elkészíté­se, mert hát minden bizonnyal kró­nikus ötlethiánnyal küzdene az a darab. Végső és végső utáni állomá­sokból tehát elég volt ennyi, a többi kell a halálnak! (mozinet) Végső állomás 2. (Final Destina­tion 2), színes, amerikai film, 90 perc, R.: David R. Ellis, S.z: A. J. Cook, Ali Latter, David Paetkau, James Kirk, Keegan Connor Tracy, T. C. Carson Érsekújvár, Mier, Győr, Cinema City, Miskolc, Hollywood Mul­tiplex, Nyíregyháza, Hollywood Multiplex, Pozsony, Palace Aupark, Ster Century Pólus Claytonnak túl kell élnie egy kiképzést

Next

/
Thumbnails
Contents