Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-22 / 92. szám, kedd

ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 22. Régió 3 Az itt élők közt töltve az ünnepnapokat a látogatók a húsvét valódi misztériumát tapasztalhatják meg A lányok már nem suholnak Holec Ilona várja a locsolkodókat. (A szerző felvétele) Nagyszombaton megindultak a kocsisorok a városokból. A sűrű forgalomból ítélve idén sokan voltak azok, akik csa­ládjukkal vagy barátaikkal nem kívántak részt venni az ünnepen, illetve: így ünnepel­tek. Megcsömörlöttek az eszem-iszomtól, a pénzoszto­gatástól, meg a boltoktól, amelyekben akkorák voltak a sorok, mintha a világvége kö­zeledne. SZÁZ ILDIKÓ Sokan közülük Zoboraljára, vala­melyik - völgyben megbúvó - kis fa­luba menekültek, nem sejtve, hogy az itt élők közt töltve az ünnepna­pokat a húsvét valódi misztériumát tapasztalhatják meg. Alsóbodokon már vasárnap reggel különös mozgolódás támadt, s aki­nek még volt, felöltötte hagyomá­nyos ünnepi öltözékét. Az asszonyok fekete hajkötős ruhát viseltek, és a különös gonddal készült tótkontyra vagy magyarkontyra fejkendőt kö­töttek. Sajnos, a mutatós süsü, a csú­csos fejkötő már kiment a divatból, mivel tisztítása különös odafigyelést igényelt. Az alsóbodokiak, geszteiek közül néhányan előző este Pog- rányban voltak feltámadási misén, a többiek vasárnap reggel indultak el a bodoki feltámadási körmenetre. A falu keresztjéig vonultak a fúvósze­nekar és a bámészkodók kíséreté­ben. Hivatalosan is kezdetét vette a húsvétvasárnap. Ekkor már főtt a húsleves, puhult a sonka, a pincékben a disznótoros mellett hűlt a jóféle kocsonya. E na­pon érkeztek az alsóbodoki portákra az értékesebb locsolók: keresztgye­rekek, komák, fiútestvérek. „A va­sárnap sokkal meghittebb, mint a húsvéthétfő, amikor inkább a ked­ves szomszédok, jó ismerősök kerül­nek beljebb. A vasárnap családias hangulatú. Olyankor egyedül is jön­nek a legények, húsvéthétfőn már csapatba verődve, hangoskodva jár­ják a lányos házakat. Hozzám is el­jött a testvérem férje és a testvérem lányának a férje. Ilyenkor jut idő ar­ra, hogy meghallgassuk egymást” - mesélte Holec Ilona, a helyi szoká­sok kiváló ismerője. Közben sonkát, kolbászt rakott elénk az asztalra. Sü­teményt is sütött, bár jól tudja, a fér­fiak inkább a hagyományos tú­róslepényt, mákos- és dióskalácsot várják el a jó gazdasszonytól, és nem vetik meg a bodoki bort sem. Lauro Klára az alvégen lakik. „Az én készülődésem már csak annyiból áll, hogy tisztogatom a sublót tete­jén a szentek szobrait, virágokkal dí­szítem a házat. Idén nagy meglepe­tésemre Mátyusföldről is érkeztek vendégeim. Elhunyt testvérem fia és annak unokája jött meglátogatni en­gem. A nyolcéves legénykével, aki már nem ismerhette dédnagyanyját, még sose találkoztam! Nekem idén ez volt az igazi ünnep, hogy időt tudtak rám szakítani” - kísér kj a kertbe botjára támaszkodva Klári néni. A húsvéthétfő más hangulatban ta­lálta az egyébként csendes falut, a legénycsapatok egymással verseng­ve indultak útra. „Zöld erdőben jár­tam, kék ibolyát láttam....", „Van e háznak rózsabokra, nyúljék élte jobb napokra...” - kiabálták be har­sányan a kerítésen, s záporozott a víz a kaput nyitókra. A pironkodó édesanyáknak már illatos rózsavíz járt. A lányoknak e napon illett a kaka­sokkal kelni, hogy egész szakajtónyi hímes tojással várják a locsolókat. A tizenötéves Tímea már elleste a nagymamájától, hogyan kell ki- lencpusztás, kácsafarkas, tökmagos, keszkenyőcskés, keresztes mintájú bodoki tojást hímezni. Szerencsés, mert mindezt dédnagyanyja hímző­jével gyakorolhatja. A leginkább várt locsolónak a hímes tojás külö­nös gonddal készült. „Én kis kertészlegény vagyok, virá­gokat locsolgatok..., de elfelejtettem, hogy van tovább. Ugye, azért kapok csokoládét?” - néz farkasszemet a ház asszonyával a karon ülő, csokor­nyakkendős locsoló, akinek kudarc­ba fulladt az első önálló fellépése. Hímes tojás helyett csokis meglepe­téstojást kap és pénzt. A faluban nem titkolják, hogy a főtt tojás, amit ko­rábban a fiúk örömmel fogadtak, olykor hazáig el is fogyasztottak, már nem kelendő. A hímzést kifújt tojásra „rakják”, és inkább cso- kinyúllal és egyéb nyalánkságokkal traktálják a kisebb-nagyobb öntöz- ködőket. A bámészkodók csodálkoz­tak, hogy az ország északi részein és Mátyusföldön is honos virgácsot, subrát, más néven fonott vesszőt egy legény kezében sem láttak. „Itt is di­vat volt a suholás, vesszőzés. Ám ez a lányok dolga volt, amikor a húsvét­hétfőt követő kedden visszamentek az őket előző napon megöntöző le­gényekhez, hogy visszasuholják őket. Tojást is kaptak érte. Ma már minálunk ez nem szokás!” - magya­rázta Holec Ilona. Alsóbodokon a gyerekek szülei hét­fő reggelre még nem rejtik el „nyu­sziként” a fűbe a tojásokat holmi ap­ró fészkekbe. Pedig idén számos ha­zai és külföldi gyereklapban ezt a szokást már-már hagyományként tüntették fel. Zoboralján nincs szük­ség efféle különleges „pótmegle­petésekre”. Szerencsére a zöld, bar­na és piros kapuval díszített portá­kon a mai napig magyar nyelven szólnak a húsvéti mondókák. Az itt élők számára az is fontos, hogy az év legszebb ünnepében megemlékez­zenek elődeikről. Az idei húsvétot mókázva, szeretteik körében, hitük­ben erősödve, a tavaszi újjászületés reményében töltötték. JOGI TANÁCSADÓ Kisajátítás Jelige: Restitúció „Még 1992-ben olvastam egyik cikkükben egy törvénymódosí­tásról, hogy ha az ingatlant nem arra a célra akarják fel­használni, amelyre kisajátítot­ták, az eredeti tulajdonos a megszabott határidőn túl is kérheti a határozat érvénytele­nítését. Kisajátítással fenyeget­ve 1988-ban az 50/1976. szá­mú törvény értelmében kény­szerítve voltunk a családi ház­hoz tartozó kert eladására. Óvodát terveztek oda, de a terv a mai napig nem valósult meg, ugyanis a tervezett lakó­telep sem épült meg. A kert érintetlen maradt és - bekerít­ve - a telek szerves része. Kér­vényeztük a visszaadását. A község azzal utasította el a ké­relmet, hogy más közérdekű létesítményt terveznek oda. Hová kell fordulni az ügyben, müyen dokumentumokat szükséges beszerezni, és mi­lyen törvényre hivatkozva igé­nyelhetjük vissza volt tulajdo­nunkat, vagyis a családi ház­hoz tartozó kertet?” Az ingatlanok, épületek és föld­területek kisajátítása a 50/1976. számú építési törvényben (108- 116. paragrafus) leírt módon le­hetséges közérdekből (például középületek, környezetvédelmi megfigyelőállomás vagy katonai objektumok építése) vagy a járá­si hivatal döntése alapján, de ki­zárólag csak abban az esetben, ha a kisajátítás célját más módon nem lehet elérni. Ä kisajátítási el­járás keretén belül az eljárást kezdeményezőnek bizonyítania kell, hogy nem sikerült az ingat­lan tulajdonosával megegyezésre jutnia az ingatlan megvásárlással kapcsolatban. A gyakorlatban ez az jelenti, hogy a tulajdonoshoz ajánlott küldeményben eljuttatja az adásvételi szerződés javaslatát azzal a felszólítással, hogy ha azt 15 napon belül aláírva nem küldi vissza, az ingatlant kisajátítják. A szerződés tervezetének tartal­maznia kell a javasolt vételárat, amely azonban rendszerint az in­gadan hivatalos ára, tehát a va­lós piaci árnál kisebb. Ha az in­gatlan tulajdonosa elfogadja a feltételeket és aláírja a szerző­dést, valójában eladja az ingat­lant. Ellenkező esetben szóbeli eljárás következik, amely során azt vizsgálják, teljesítettek-e a ki­sajátítás feltételei. Ha igen, akkor a járási hivatal döntést ad ki a ki­sajátításról, amely tartalmazza a volt tulajdonosnak fizetendő kár­térítés nagyságát - de ez szintén csak a hivatalos ár. Az így kisajá­tított ingadanokat csak a kisajátí­tásai döntésben feltüntetett célra lehet felhasználni. Az ingadant a döntésben megszabott határidőn - de legkésőbb két éven - belül használatba kell venni. Ellenkező esetben az eredeti tulajdonos a megszabott határidő letelte utáni kétéves időszakban kérheti a ki­sajátítási döntés eltörlését. A fent leírt esetben ténylegesen nem került sor kisajátításra, mert a kisajátítást kezdeményező ja­vaslatára a tulajdonos beleegye­zett az ingatlan eladásába, s a tulajdonjog átruházása adásvé­teli szerződés alapján történt. Az ingatlan tulajdonjoga vissza­vásárlással szerezhető vissza a jelenlegi tulajdonos beleegyezé­sével. Ha mégis kisajátítás tör­tént, annak eltörlésére ma már nincs lehetőség, mert a törvény által megszabott kétéves határ­idő letelt. A 262/1992. számú törvénymódosítás valóban mó­dosította az építési törvény erre vonatkozó részét (116. paragra­fus), és lehetővé tette, hogy olyan kisajátított ingatlanok esetében, amelyek soha nem szolgálták a kisajátításkor meg­jelölt célt, bármikor kérni lehes­sen a kisajátítás megszüntetését. Egy későbbi módosítás azonban ezt a rendelkezést eltörölte, ezért a jelenleg érvényben lévő építési törvény értelmében ilyen feltételek mellett nincs lehető­ség a kisajátítás eltörlésére. Gulyás Éva, a Kalligram Ala­pítvány Jogelemző Csoportjá­nak - CLA munkatársa EZ ITT A KÉRDÉS Részt vesz-e az EU-csatlakozásról szóló népszavazáson? Juhász Ár­pád, 65 éves nyugalmazott tanár, Komá­rom: Alapvető ál­lampolgári kö­telességnek tartom a nép­szavazáson való részvételt. Bár ed­dig is Európában éreztem magam, csadakozásunk az Unióhoz csak megerősít ebben a hitben. Nyug­díjasként túlzott anyagi előnyöket nem remélek Szlovákia belépésé­től, de a fiatalabb nemzedék szá­mára üyen szempontból is pozitív változások várhatóak. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a tagál­lamok között a határok szabadon átjárhatók, ami nekünk, kisebb­ségben élők számára különösen nagy jelentőséggel bír. Ugyanak­kor a szélsőséges nemzetiségi megnyilvánulások minden bi­zonnyal mérséklődnek mind ma­gyar, mind pedig szlovák részről. Kuchta Karin, 26 éves et­nográfus, Rozsnyó: Igen, elme­gyek, mert jo­gom és köte­lességem. Igennel fogok szavazni. Bár az EU egyre inkább csak a gazdasági érdekek szövet­sége, tudni akarom, milyen ér­zés, ha az ember útíevél nélkül léphet Magyarország területére. Mentó László, 44 éves vállal­kozó, Király- helmec: Természetesen részt veszek a népszavazá­son, mert úgy vélem, ettől függ a jövőnk és gyermekeink boldogulása. Mivel nagyon elmaradott régióban élünk, re­mélem, meg tudjuk ragadni a le­hetőségeket és a támogatások egy részéből mi is részesülünk. Más kiutat ebből az áldatlan helyzetből nem látok, éppen ezért remélem, hogy a mi vidé­künkön nagyon sokan elmennek szavazni, hogy az EU tagja le­hessünk. (vkm, kov, hgy) Az SDKÚ-OKS és a KDH-DS koalíció is igényt tart egy-egy posztra Kassa alpolgármesterek nélkül JUHÁSZ KATALIN Kassa. Szlovákia második legna­gyobb városa közel fél éve alpolgár­mesterek nélkül működik, és ez a helyzet több maratoni tárgyalás után sem változott. A két legerő­sebb koalíció, az SDKÚ-OKS és a KDH-DS ragaszkodik az egy-egy poszthoz, a baloldali Zdenko Tre­bula főpolgármesternek pedig kü­lön bejáratú elképzelései vannak helyetteseivel kapcsolatban, és a jobboldali pártok eddigi jelöltjeivel nem tudja elképzelni a közös mun­kát. Ha a héten esedékes önkor­mányzati ülésig a feleknek nem si­kerül megegyezniük, rendkívüli ülést hívnak össze, melynek egyet­len napirendi pontja a személyi kérdések tisztázása lesz. A főpol­gármester csütörtökön soron kívüli sajtótájékoztót hirdetett, amelyen ünnepélyesen közhírré akarta ten­ni a reggeli tárgyalás eredménye­képp egyeztetett neveket, ám a szenzáció elmaradt. „Meghallgat­tam a jobboldali klubok javaslatait, és rájöttem, hogy álláspontjaink az elmúlt napokban jelentősen köze­ledtek egymáshoz. Elképzelhető, hogy a csütörtöki képviselő-testüle­ti ülésig konkrét eredményre ju­tunk” - hangzott a szűkszavú nyi­latkozat. Igor Laskovsky, az SDKÚ- OKS koalíció kassai elnöke is lát esélyt a megegyezésre, ám sokkal többet ő sem árult el. „Mindannyi­an a város érdekeit tartjuk szem előtt, s úgy véljük, abnormális álla­pot, hogy Kassán a jobboldal mind­máig nem tudott alpolgármesteri posztokhoz jutni. ígérem, hogy má­jus közepére a legpesszimistább forgatókönyv szerint is megoldódik ez a helyzeti’ - mondta Laskovsky. A nyolcvan tagú testületben egyéb­ként a két jobboldali koalíció ötven hellyel rendelkezik. A KDH jelöltje, Marián Dittrich köztudottan a régi­új főpolgármester egyik legna­gyobb politikai ellenfele. Az SDKÚ által javasolt eddigi járási pártel­nök, Éugen Cuno szintén többször bírálta a vezetést. Trebula a takaré­kossági intézkedésekre fittyet hányva nem két, hanem három he­lyettesre tart igényt. A harmadik je­löltet a testület többi frakciója java­solhatná, ám az ödet nem igazán tetszik a jobboldali pártoknak. A fő­polgármester elmondása szerint úgy igykeszik kiküszöbölni a hely­zetből adódó hátrányokat, hogy va­lamennyi frakcióval a szokásosnál jóval intenzívebben kommunikál. VÁRHATÓ IDŐJÁRÁS: NAPOS IDŐ, 15-19 FOK ELŐREJELZÉS A Nap kel 05.52-kor - nyugszik 19.50-kor A Hold kel 02.05-kor - nyugszik 09.54-kor Ózonhír: Szlovákia felett tegnap 354 Dobson-egységet mértek, ami 8 százalékkal kevesebb a sokéves átlagnál. Az ultraibolya sugárzás gyenge volt. ORVOSMETEOROLÓGIA Országszerte de­rűs, napos időjá­rásra számítha­tunk. Napközben keleten némileg megnövekedhet a felhőzet, záporok, zivatarok azonban csak néhol lesznek. Nappal 15-19 fo­kig emelkedik a hőmérséklet, az or­szág déli részén azonban 20 fok felet­ti értékek is elképzelhetőek. Éjszaká­ra 4 és 8 fok valószínű. Holnap is 16- 20, éjjel 4-8 fokot mutathat a hőmérő higanyszála, az ország keleti és észa­ki részén azonban már gyakoribb le­het a csapadék. Csütörtökre lényege­sen megnövekszik a felhőzet, számos helyen várhatunk esőt. Napközben 16-20 fokra számíthatunk. A mai időjárás alapvetően ked­vezően hat a szer­vezetünkre. Jó a szellemi és fizikai teherbírásunk, ja­vul az összpontosító-készségünk. Ha tehetjük, aludjunk eleget, mert a pihenés különösen segítheti a szervezet felfrissülését. A szív- és érrendszeri megbetegedésekben szenvedők lehetőleg kerüljék a túl­zott terhelést, s tartsák be az orvosi előírásokat! Az időjárásra érzéke­nyebb alacsony vémyomásúaknál előfordulhat migrénes eredetű fej­fájás. Holnap a mainál kedve­zőtlenebb hatásokkal kell számol­nunk.

Next

/
Thumbnails
Contents