Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-02 / 77. szám, szerda
22 Nagyszünet ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 2. Művész az utolsó pillanatig- Segítség! Ellopták az autómat!- Látta, hogy kik voltak?- Azt nem, de a rendszámot sikerült felírnom. Igazán büszke lehetek magamra. Hetvenéves múltam és nincs egy ősz hajszálam sem! - mondja nagyapó a tükör előtt és boldogan simítja végig kopasz fejét. Egy sétáló manust megállít az utcán egy ember:- Elnézést, megmondaná, hogy hogyan jutok el a postára?- Az attól függ. Kocsival van?- Nem. - -Akkor gyalog. Ezerrel betép a hajókikötőbe a taxi. Hatalmas fék-csikordulással befarol a stéghez. Kivágódik az ajtó, és a fickó egy iszonyat nagy kofferrel kiugrik belőle. Látja, hogy a hajó 10 méterre van a parttól. Emberfeletti erővel meglódítja a koffert, és átdobja a hajóra. Azzal se szó, se beszéd, beleveti magát a vízbe, és hatalmas karcsapásokkal átúszik a hajóra. Büszkén felkapaszkodik a fedélzetre. Mindenld ujjong. Csak egy öreg matróz ingatja a fejét csendesen:- Na jó, jó, ez szép teljesítmény volt... De nem lett volna egyszerűbb, ha megvárja, amíg kikötünk? Két tehén beszélget:- Hallottál arról az új betegségről, amitől a tehenek megőrülnek?- Igen. Még szerencse, hogy mi pingvinek vagyunk. Az egér filmet néz a moziban, amikor elé ül az elefánt. Az egér vár néhány percig, köhécsel, de mivel az elefánt nem mozdul, fogja magát és gyorsan az elefánt elé ül, majd hátraszól neki:- így ni! Most majd megtudod, mit jelent az, ha valaki eléd ül... A mamapatkány kispatkányával sétál a csatornában, és elrepül a fejük felett egy denevér. Megszólal a kispatkány:- Nézd mama, tündér! Ha netán lerobbanna... (Internetfotók) Nekem mint nyolcadikosnak, a tanulás a legfontosabb Létezik a tökéletes diák? SZERENCSÉS NÓRA A tanárok többsége a tanórák végén egy borzasztó kijelentéssel búcsúztatja a diákokat: „Ezt az anyagot 110%-ra tanuljátok meg!” Vajon lehetséges akár a 100%-ot teljesíteni? Ugyanis egy tanulónak nemcsak egy tantárgyból kell(ene) készülnie minden órára, hanem mellé még jön a többi fenyegető dolgozat, felelet, témazáró és egyéb tudást felmérő megmérettetés. Emellett persze sportoljon, legyen csinos, igényes, segítsen otthon, legyen rend a szobájában, és a fennmaradó idejében tehesse azt, amit szeret(ne). Sajnos nem sok embert ismerek, aki hiánytalanul megtanulja a könyvek minden sorát az összes órára, mellette kiváló sportember, hibátlan a megjelenése minden találkozáskor és a szülei ódát zengenek arról, hogy milyen házias és mennyit segít a házimunkában. Persze ha mégis akad ilyen ember, akkor hol marad a szabadideje, mert szerintem az imént felsorolt tevékenységek 100%-os teljesítésére a nap 24 órájából 25 biztos rámenne. Bizony mindenki próbálja magából a legtöbbet kihozni. Törekednünk kell arra, hogy saját képességeinkhez méltóan teljesítsünk, de ezt csak magunk határozhatjuk meg. Nem tehetjük lejjebb, sem pedig az égig a lécet, de ha igazán szeretnénk valamit elérni az életben, minden energiánkat az akkor éppen legfontosabbnak tűnő dologra kell fordítanunk, és a szórakozást későbbre hagynunk. Nekem mint nyolcadikosnak, jelenleg a tanulás a legfontosabb. Lehet, hogy pár év múlva már teljesen más lesz, de még egy jó ideig kevesebb időm lesz arra, hogy azt tegyem, amit igazán szeretnék. Mégis tudom, ha most megteszem, amit kell, akkor biztosan meglesz a gyümölcse. Például nyáron nem kell majd marcangolnom magam a rossz jegyeimért, mert most mindent megteszek azért, hogy jobb legyen a bizim. Az önözés udvariasabb és kicsit távolságtartóbb, a magázás viszont néha kifejezetten durva Tegezés, magázás, megszólítás A gyerekektől mindenki elvárja, hogy hangosan, érthetően és illedelmesen köszönjenek, beszéljenek (Képarchívum) A bemutatkozás után - ha nehezen is de el kell kezdeni beszélgetni, de hogyan kezdjük. Te? Maga? Ön? Miért olyan bonyolult ez a magyar nyelvben? Nincs mit tenni, tisztázzuk a dolgokat! ÚJ SZÓ-ÖSSZEFOGLALÓ Kezdjük azzal, hogy a veled egyko- rúakkal nyugodtan tegeződj. Sőt! Gondolj bele, hogy két hatodikos magázódik. Röhejes, nem? Természetesen tuti, hogy nem ezzel van a problémátok, így menjünk is tovább. A gyerekektől mindenki elválja, hogy hangosan, érthetően és illedelmesen köszönjenek és beszéljenek. De csókolomot vagy jó napot kívántok? Nénit vagy hölgyemet, vagy asszonyomot mond- tok? Manapság egyre inkább kimegy a divatból a csókolom, de amíg nem kerülsz be a gimibe, szakközépbe, addig nyugodtan köszönj mindenkinek csókolomot. Néhány tanár vagy a szomszéd bácsi kikéri majd magának a csókolomot, és akkor bizony úgy kell köszönni, hogy jó napot kívánok. Aranyszabály, hogy maradj következetes. Ha valakinek eddig csókolomot köszöntél, akkor ezután is köszönj úgy, kivéve, ha ő kér rá, hogy máshogy köszönj. Ha egy idősebb megkér arra, hogy tegezd, akkor ezt vedd megtiszteltetésnek és tegezd őt. Ez néha any- nyira kellemetlen, de sajnos van ilyen, és ahogy idősebb leszel, egyre többen jönnek majd azzal, hogy „Ne hívj engem Anna néninek, mondd nyugodtan, hogy Annuska!“ Soha ne kérdezz meg senkit, hogy nem tegezhetnéd-e, mert ezt mindig az idősebbeknek kell felajánlani, vagy a felnőttek között mindig a nőknek. MAGÁZÁS? TESSÉKELÉS? Ha magázol vagy önözöl valakit, az csak annyit jelent, hogy általában a mondatod elején nem a nevén szólítod az illetőt, hanem azt mondod neki, hogy Ön vagy Maga. Sokan nem éreznek különbséget a kettő között, pedig az önözés udvariasabb és kicsit távolságtartóbb, a magázás viszont néha kifejezetten durva. Nagyon kell figyelnünk a hangsúlyra, ahogyan kimondjuk ezeket a szavakat. Vedd észre, hogy az „Ön mit keres itt?” és a „Maga mit keres itt?” között bizony komoly különbség van. A városi emberek előnybe részesítik az önözést, míg falun nem szeretik az önözést és kifejezetten sértőnek tartják. Az illemtanban és az udvariasságban nagyon fontos a figyelmesség és az emlékezőtehetség. Figyelned kell, hogy a körülötted levők hogyan beszélnek, hogyan fordulnak feléd és emlékezned kell arra, hogy kivel hogyan beszéltél egy korábbi találkozásnál. A tessékelés már nemcsak a megszólítást, de az egész mondatot befolyásolja. Ez a forma nagyon udvarias az idősebbekkel szemben, de arra nagyon kell figyelni, hogyha egyszer belekezdtél a tesséke- lésbe, akkor minden mondatot így kell alakítanod. A RANGOK Vannak helyzetek, amikor valakit nem szólíthatsz egyszerűen önnek, magának vagy a keresztnevén. Ilyen például a rendelőben: doktor úr vagy Kovács doktor, iskolában: tanár úr, igazgató úr, utcán: biztos úr, templomban: tisztelendő atyám, tiszeteletes úr/asszony. Ha valakinek a titulusát is hozzátesszük a nevéhez vagy csupán azzal szólítjuk meg, akkor biztosnak kell lennünk benne, hogy pontosan tudjuk a rangját. Ha egy főorvost doktor úrnak szólítanak, bizony megsértődik (mert a hiúság nagy úr) és így van ez a professzorokkal, akik nem szeretik, ha tanározzák őket, vagy a katonai, rendőri tisztségekkel, amire egy teljes cikket kellene szánni ahhoz, hogy valamennyit megemlítsük. Nagyon fontos, hogy soha senkit nem illik csak a vezetéknevén szólítani. Bár az iskolában a tanárok néha csak a vezetéknevükön szólítják a diákokat, főleg a fiúkat, de ez (akárki, akármit mond) nem udvarias. Néha a gyerekek is a vezetéknevükön szólítják egymást, de higgyétek el, mindenki jobban szereti, ha a keresztnevét vagy a becenevét (és nem a gúnynevét) hallja. És ott vannak a kisasszony és a fiatalember szavak. Lehet, hogy már megszoktad őket, lehet, hogy még kiráz tőkük a hideg, de ezek valójában gyönyörű szavak, szóval, ha valaki így szólít meg, légy te is nagyon udvarias az illetővel és szólítsd uramnak vagy asszonyomnak, bácsinak vagy néninek csak a nagyon idős embereket szólíthatjuk, de ezen felül inkább kerüljük, (sn, he) AKI NEM HISZI Becsaphat a saját szemünk? KÍSÉRLET íme néhány trükk, melyekhez a legnagyobb szükség a szemünkre lesz. Csináljuk végig először együtt, aztán elvégeztetheted másokkal is, de nehogy eláruld, mit fognak látni. Hiszen igazán csak akkor lesz érdekes a trükk, ha mindenki maga fedezi fel a csodát! Te pedig, ha akarod, tégy úgy, mintha csak te ismernéd a titok nyiiját! Az első esetben a következőt kell tenned! Mindkét kezed mutatóujját tartsd a szemed elé vízszintesen, egymással szemben úgy, hogy ne érjenek össze az ujjvégek, hanem legyen köztük két-három centiméternyi távolság. Erősen koncentrálva nézz a két ujjad között a távolba, kicsit mereszd ki a tekintetedet. A két ujjad között meg fog jelenni egy kis ujjacska, melynek az az érdekessége, hogy mindkét végén köröm látható. Ha nagyon kicsi ez a harmadik kis ujj, akkor tedd kicsit közelebb a két ujjadat egymáshoz, s akkor a harmadiknak a mérete növekedni fog egy picit. Ugye, látod te is? Aztán van egy másik nagyon érdekes trükk! Mindkét kezed mutatóujját tartsd függőlegesen a szemed elé úgy húsz centiméterre az arcodtól! Ismét az a feladatod, hogy rögzítsd a tekinteted valamüyen tárgyra az ujjadon túl, de semmiképpen ne az ujjaidra! Ha erősen nézel, a szemed előtt duplán jelennek majd meg a mutatóujjak. Amikor ránézel az igazi ujjaidra, a szellemkép nyomban el fog tűnni. Kíváncsi vagy rá, hogy miért van ez? Amikor az ujjadon túl a távolba nézel, akkor mindkét szemeddel kettőt látsz, tehát összesen négyet. Ez azért is van, mert ahogy az ujjaid között messzire szegezed a tekinteted, kicsit bandzsítasz, alckor pedig tudva lévő, hogy az ember kettőt lát. De hogy ne hagyjuk itt abba a trükközést, tartogatok még egyet számotokra. Ebben a varázslatban ki fog lyukadni a kezünk! Azért ne ijedj meg, nem szó szerint. Gyere, nézd meg, miről is van szó! Garantáljuk, nem ér semmi bántódás! Nos, illessz a jobb szemedhez egy csövet, melyet akár egy papírlapból is csavarhatsz! Úgy nézz keresztül a csövön, hogy a másik szemedet tartsd nyitva, majd a bal tenyeredet az arcod felé fordítva tedd a cső mellé. A tenyeredben meg fog jelenni egy lyuk, amin átlátsz. És még fájni sem fog! Ez azért van, mert az egyik szemeddel a csőbe nézel, míg a másikkal a kezedet figyeled. A két kép összekeveredik, ezért látod lyukasnak a tenyeredet. Milyen érdekes, mindezek az apró trükkök csupán azért lehetségesek, mert két szemünk van! (s) Ne izgassátok magatokat, ki mit gondol rólatok Képtelenség KÉKESI NIKOLETT Az ember, így többek között én is, gyakran elhatározza, hogy megváltozik. Új embereket ismer meg, másképpen öltözködik, leszokik a dohányzásról, vagy megpróbál nem törődni azokkal az ostoba apróságokkal, amik csak arra jók, hogy tépe- lődjön rajtuk, közben pedig csak a kétségbeesés szélére jusson, és onnan meg nehéz kijutni. Tehát apróságok, amik azért mégiscsak bosszantanak, és ezeknek az érzékelése már legtöbbünk vérében benne van. A legsúlyosabb ezek közül talán a megfelelés, vagy a megfelelni akarás másoknak. Soha nem tartottam magam tökéletes embernek, tudom, hogy vannak hibáim, de csakis magamtól viselem el a kritikát. Mások kritikája jobban megérint, mert félek benne meglátni az igazságot. De ha kell, megteszem. Viszont vannak olyan vélemények, amik bántanak, habár nem is ismerem azt, aki okosan és alaposan leszól, vagy beszól nekem. Miért mondta? Nem is ismerem, s mégis már az első szavával megbántott. Talán, szegényke felületesen ítélte meg a viselkedésemet, ami emberi szokás, de kevésbé elfogadott, ha ezt szóvá is teszi. Mégis sokat rágódok az ilyen kritikákon. Érdemes? S egyáltalán egyedül vagyok ezzel a problémámmal? Nem hiszem. Talán csak kezdem megszokni, hogy olyanok ítélnek el, akiknek a nevét sem hallottam soha. Elvégre én is ilyen vagyok, teli előítéletekkel. Ez pedig egy ördögi körre emlékeztet, amit senki sem szeret. Mikor egy apró, negatív előjelű megjegyzés eljut hozzám, és én amúgy is sértett állapotomban vagyok, akkor előtörnek belőlem a legrosszabb tulajdonságaim, az a bizonyos „erről is csak én tehetek”, és „ el akarok menni innen oda, ahol senki sem ismer”. Leülök, és sajnálom, hibáztatom magam, de aztán hamarosan rájövök, hogy a kritika nem ér semmit, ha nem tudjuk, kitől származik. Mert nem mindegy, hogy Pistike a 3.B osztályból mondja azt, hogy „Szeretem a focit!”, vagy éppen Gálvölgyi. Ugye mennyire másképpen hangzik? Javaslatom tehát a következő: felesleges holmi képtelenségekkel törődni, mert megfelelni mindenkinek felesleges, de mindenekelőtt: lehetetlen. Miért mondta rám a tanár, hogy nem viszem semmire? (Internetgrafika)
