Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-16 / 89. szám, szerda
12 Európai unió ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 16. KÉRDÉSEK ÉS VÁLASZOK Ha belépünk az EU-ba, emelkednek majd az árak? A csatlakozás várhatóan nem okoz majd túlzott árváltozásokat, sokkszerű árnövekedés nem várható. Iparcikkek esetén ma már nincs lényeges különbség az EU tagállamaiban alkalmazott árak és az itthoniak között, mivel évek óta teljesen szabad a külkereskedelem. E téren a csatlakozás után sem számolhatunk növekvő árhatással. Az egységes belső piac miatti nagyobb verseny és a bővülő választék esetenként még árcsökkenést is eredményezhet, és az is várható, hogy általában a termékek minősége javul. A szolgáltatási szektorban (pl. fodrász, vízvezeték-szerelő, cipész, fényképész, stb.) jelentős az árkülönbség, de így van ez az egyes tagországok között is, elsősorban a munkabérek különbsége miatt. Az árakat mindenütt a helyi kereslet határozza meg, mert a lakosság fizetőképessége is az ottani bérektől függ. Az élelmiszerárakban sem várható jelentős különbség, a verseny olcsóbb termékeket is eredményezhet. Mit tesz az EU a munkanélküliség csökkentése érdekében? A munkanélküliség csökkentése az EU egyik legfontosabb célkitűzése. A csadakozás a munka- nélküliség elleni harc terén várhatóan kedvező hatásokkal jár majd, ezt mutatják az Unió eddigi tapasztalatai: 1997-től napjainkig az EU-ban 10 millió új munkahelyet létesítettek, s az átlagos munkanélküliségi ráta egynegyedével csökkent. Mennyivel lesz jobb a nyugati határtól messze élő falusi emberek sorsa, életszínvonala? A mai tagországok között is számottevő különbségek vannak az életszínvonal, a bérek és az árak tekintetében. Rövid távon nem lehet az életszínvonal ugrásszerű emelkedésére számítani, középtávon viszont a gazdaság növekedni, az életszínvonal pedig javulni fog. A határhoz közel, illetve attól távol élők is egyformán jogosultak az EU tagsággal járó felzárkóztató támogatásokra. Azok a területek, amelyek gazdaságilag elmaradottabbak más régióknál, nagyobb támogatásban részesülnek majd az EU kasszájából. A határoktól távol eső terültek ezért több támogatást kapnak majd, mint a fejlettebb határ menti régiók. Változnak-e a gyógyszerárak? Csatlakozásunk önmagában nem eredményez árváltozást. Az EU-nak nincs gyógyszer átlagára, nincs egységes árrendszere. Az EU-hoz tartozó országok közül pl. a Franciaországban, Spanyolországban alkalmazott árak olcsóbbak, mint a többi országban. Az EU-ba történő belépés után is megmarad a nemzeti ár- és ártámogatási meghatározási lehetőség. Hogyan működik a diplomák és képesítések kölcsönös elismerése? A közösségi szabályok szerint a tagországoknak a saját állami képesítéssel egyenértékűnek kell elismerniük a másik tagországban szerzett képesítést. Ez a rendszer csak akkor működik, ha valaki azért akaija elismertetni a diplomáját, mert azt a tevékenységet, amelynek gyakorlására a diploma feljogosítja, azt egy másik tagországban gyakorolni szeretné. Tehát ha „csak” továbbtanulni szeretne, és nem elhelyezkedni, vagy egyéni vállalkozóként dolgozni, akkor továbbra is az adott ország belső előírásait kell követnie. Az elismerés kétféle megközelítésben alakult ki. Egyrészt az orvos, fogorvos, állatorvos, ápolónő, gyógyszerész, szülésznő és építész, valamint az ügyvédi szakma esetén az elismerés automatikus. Vagyis ha valaki egy másik EU tagállamban bemutatja például az orvosi diplomáját, amely hazájában feljogosította arra, hogy praktizáljon, akkor azzal minden további nélkül, elkezdhet dolgozni, még nyelvvizsgát sem írhatnak neki elő. A többi ún. „szabályozott szakma” esetén alapvető elv, hogy ha egy állampolgár az egyik EU- tagállamban megszerezte szakmai címét, akkor bármely más tagállamban is gyakorolhatja szakmáját. Ennek ellenére a diploma elismerését ezen esetekben kérvényezni kell, s ekkor a kérelmező által elvégzett tanulmányokat összevetik az célországban lévő képzéssel. Abban az esetben, ha lényeges különbségeket találnak, a kérelmezőt felkérhetik, hogy továbbképzésen vegyen részt, vagy tegyen különbözeti vizsgát. Nem „szabályozott szakma” esetén nem a közösségi jog szerint történik majd az elismerés, hanem külön honosítási eljárásban a tagállamok belső jogszabályai alapján. De ezeknél a tevékenységeknél, foglalkozásoknál (pl. az újságírás) előfordulhat, hogy nincs is erre szükség, hiszen a képesítés igazolása nélkül is el lehet helyezkedni. A diplomák elismerésében az EU tagállamaiban működő ún. NARIC központok adnak felvilágosítást: www.euro- pa.eu.int/naric . Használhatjuk-e majd a magyar nyelvet az EU intézményeiben? Bármely tagállam állampolgára, amennyiben valamely ügyben az Unió intézményeihez fordul, jogosult azt az Unió bármely más hivatalos nyelvén megtenni és a választ is ezen a nyelven megkapni. Minden tagállam állampolgára ráadásul jogosult az Unió rá is vonatkozó rendelkezéseit saját országa hivatalos nyelvén olvasni. A munkaszintű megbeszéléseken az Unió intézményeiben mindazonáltal a szakértők, tisztviselők a tolmács- és fordítási költségek csökkentése és a munka hatékonyságának növelése érdekében általában az uniós alkalmazottak nagy többsége által beszélt munkanyelveket használják, így az angolt, a franciát vagy a németet. Elveszíti-e az ország a szuverenitását az Unió tagjaként? Nem. Az EU szuverén országok uniója. Egy adott ország kormánya megosztja bizonyos jogköreit partnereivel, pl. a nemzetközi kereskedelem területén, hogy az országnak nagyobb befolyást és előnyöket biztosítson. Minden állam rendelkezik vétójoggal egyes európai szintű, pl. a védelmi és külpolitika területét érintő döntésekben, amellyel megakadályozhatja, hogy a nemzeti érdekeit sértő döntések szülessenek. Ugyanakkor bizonyos hatásköröket az EU a regionális és helyi szintekre utalt annak érdekében, hogy a jogszabályokat az állampolgárokhoz lehető legközelebb álló szinten hozzák meg. Az átlagember mindennapjait közvetlenül érintő kérdések, mint pl. az egészségügy, szociális ellátás és oktatás, továbbra is helyi, regionális illetve országos hatáskörben maradnak. Bő egy év választ el minket, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjaivá váljunk Háromszáznyolcvan nap Ma írják alá Athénben az Európai Unió és a csatlakozó országok közötti csatlakozási szerződést, amelyet több hónapon át szorgalmasan szövegeztek Brüsszelben. PÓCS BALÁZS Időközben jogi-nyelvi szakértők egész serege dolgozott azon, hogy a szöveg valamennyi nyelven egyenértékű legyen, és ugyanazt jelentse. Bár a csatlakozási szerződést húsz nyelvre fordították le, aláírási ívből mindössze egy lesz, így a kormányfőknek nem kell hússzor aláírniuk a megállapodást. 1. Csatlakozási szerződés a) A legfontosabb az első cikk, amely kimondja, hogy a tíz jelölt ország az Európai Unió tagjává válik. b) A második cikk a ratifikációról rendelkezik. c) A harmadik cikk felsorolja a fordítás húsz nyelvét (Európai Unió = tizenegy + tagjelöltek = kilenc hivatalos nyelv). 2. Csatlakozási okmány a) Az EU-alapszerződések módosítása. A 62 cikkből álló részben mondják ki - például - az EU-joganyag közvetlen alkalmazását, ami az alkotmánymódosítást is szükségessé tette: az uniós jogszabályokat az új tagállamokban is kötelező alkalmazni (a rendeleteket egy az egyben). Ezzel a százezer oldalnyi EU-joganyag is a szerződés részévé válik, anélkül, hogy mellékelnék. b) Átmeneti intézkedések. Az átmeneti mentességeket mellékletek sorolják fel. A szerződés ezen része tartalmazza a „technikai adaptációkat” is, például a mezőgazdasági kvótákat (ezek már nem átmenetiek, hanem végleg az uniós joganyag részei). 3. Záróokmány a) Jegyzőkönyvek. A témák között szerepelnek a szlovák és a litván atomerőművek, a cseh és a lengyel acélipar rekonstrukciója. b) Nyilatkozatok. A csatlakozó országok itt főként megoldatlan problémákat emlegetnek fel. Juhász Endre magyar főtárgyaló ezt a részt politikai üzenetküldésnek, utóvédharcnak nevezte. Nem véletlen, hogy az Európai Unió mindjárt leszögezi: e dokumentumok jogilag nem kötelező érvényűek. Közel kétezer oldalon Termék- és vállalatfelsorolás, a csatlakozási szerződés által érintett gyógyszerektől egészen a vá- góhidakig. Finnország; 200? után csatlakozhat Norvégia Oroszország Fehérorosz-1' ország f Németország' Ukrajna Szlovénia Törökország (nem kapok csatlakozási céldátumot) Spanyolország A huszonötök Európája (Népszabadság-grafika) MUNKANÉLKÜLISÉG 2003 januárjában 8,6% volt az átlagos munkanélküliség az eurozónában, az összes uniós országban pedig 7,9%, jelentette az Eurostat. Az EU statisztikai hivatala azokat tekinti munkanélkülinek, akik 15 évesnél idősebbek, 74 évesnél fiatalabbak, és ♦ állás nélkül vannak, ♦ két héten belül munkába tudnának állni, ♦ a felmérést megelőző négy hétben valamikor aktívan munkát kerestek. Az egyes országokban végzett felmérések eredményei eltérhetnek az Eurostat adataitól, mivel az európai országokban nem egységes a munkanélküliség fogalmának definíciója. Az EU egyik legfőbb célkitűzése ezen a területen, hogy a tatottság aránya valamennyi országban elérje a 70 %-ot. foglalkozAusztria 4.1 % Belgium 7.7% Dánia 4.7% Nagy-Britannia 5.1% Finnország 9% Franciaország 9% Görögország 9.9% Hollandia 3.1% Írország 4.5% Luxemburg 2.7% Németország 8.6% Olaszország 8.9% Portugália 6.1% Spanyolország 12.1% Svédország 5.3% Cseh Köztársaság 6.8% Ciprus 3.8% Észtország 8.3% Lengyelország 20.2% Lettország 12% Litvánia 12.4% Magyarország 5.8% Málta 7.5% Szlovákia 17.7% Szlovénia 5.9% Magyarország már döntött Csatlakozási referendumok Litvánia: május 10-11. Szlovákia: május 16-17. Lengyelország: június 8. Csehország: június 15-16. Észtország: szeptember 14. Lettország: szeptember 20. Szavazatok száma A Miniszterek Tanácsában, azaz az EU fő döntéshozó testületében országokra lebontva Ausztria: 10 Belgium: 12 Ciprus: 4 Cseh Köztársaság: 12 Dánia: 7 Egyesült Királyság: 29 Észtország: 4 Finnország: 7 Franciaország: 29 Görögország: 12 Hollandia: 13 Írország: 7 Lengyelország: 27 Lettország: 4 Litvánia: 7 Luxemburg: 4 Magyarország: 12 Málta: 3 Németország: 29 Olaszország: 29 Portugália: 12 Spanyolország: 27 Svédország: 10 Szlovákia: 7 Szlovénia: 4 BEREK ES JÁRULEKOK A csatlakozásra váró országokban a munkaerő átlagos költsége 2000-ben nagyjából ötször alacsonyabb volt (vagyis óránként mindössze 4.21 euró), mint az óránként 22.7 euró körüli EU-átlag, derül ki az Eurostat, az EU hivatalos statisztikai hivatalának jelentéséből. A már tag- és a csatlakozásra váró országok közül Magyarországon kell a munkáltatóknak a legmagasabb arányban járulékot fizetniük a bérek után. A munkaerő egy órára vetített összes költsége és megoszlása 2000-ben Összes költség (euró) Ebből bér és fizetés Ebből szociális típusú járulék Ebből egyéb befizetés Ausztria 23.6 72.10% 23.70% 4.20% Dánia 27.10 87.70% 8.00% 4.30% Nagy-Britannia 23.85 81.50% 15.60% 2.90% Finnország 22.13 77.8% 20.5% 1.7% Franciaország 24.39 68.1% 27.7% 4.3% Görögország 10.4 74.1% 25.5% 0.4% Hollandia 22.99 78% 20.4% 1.6% Írország 17.34 85% 12.4% 2.6% Luxemburg 24.23 84.2% 14.2% 1.6% Németország 26.54 75.4% 22.6% 2.1% Portugália 8.13 79.8% 19.3% 0.9% Spanyolország 14.22 74.5% 24.4% . 1.1% Svédország 28.56 66.5% 29.6% 3.9% Cseh Köztársaság 3.9 72% 26.6% 1.4% Ciprus 10.74 84.7% 14.4% . 1% Észtország 3.03 73% 25.5% 1.5% Lengyelország 4.48 76.2% 16.2% 7.6% Lettország 2.42 77.1% 22.5% 0.4% Litvánia 2.71 72.1% 27.5% 0.4% Magyarország 3.83 67.1% 30.3% 2.6% Szlovákia 3.06 72.4% 26.2% 1.4% Szlovénia 8.98 81.4% 14.1% 4.4% Forrás: Eurostat Forrás: Eurostat
