Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-15 / 88. szám, kedd

6

Kultúra - hirdetés

ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 15.

Tisztelgés Juraj Jakubisko előtt

Pozsony. A Cseh Kultúra Barátainak Köre ma 17 órakor a Cseh Központban Juraj Jakubisko hatvanötödik születésnapja (április 29.) alkalmából Tisztelgés Juraj Jakubisko előtt címmel tart műsort, melyben filmszakértők válogatott filmrészletekkel és a hozzájuk kapcsolódó méltatással elevenítik fel a neves filmrendező munkásságát. De nemcsak az újságírók által a XX. század legjobb szlovák rendezőjének titulált Jakubisko filmjeiből láthatnak epizódokat a Cseh Központ vendégei, a rendezvény záróakkordjaként levetítik Martin Sulik Juraj Jakubisko megvalósulatlan filmjei című 2001-es mozgóképét. A belépés díjtalan, (tébé)

FELHÍVÁS

A Pódium Színházi Társaság 2003. június 16-22-ig megrendezi a 40. Jókai Napokat, a szlovákiai magyar amatőr színjátszók országos fesztiválját. A fesztivál 28 évig a középiskolás korú és felnőtt szavalok és prózamondók országos versenye is volt egyben.

Eme szép hagyományt felelevenítendő a jubileumi 40. évforduló alkalmából Szavalógálát rendezünk, melyre sok szeretettel várjuk az egykori döntősök, győztesek jelentkezését.

Jelentkezni lehet írásban a Pódium Színházi Társaság címén (Várát 1, 945 01 Komárno), 2003. áprüis 30-ig.

A Szavalógálára előreláthatóan 2003. június 20-án, az esti órákban kerül sor a komáromi Tiszti Pavilon dísztermében.

További információk a társaság telefonszámán, 0905/517-601, Csenge! Mónikánál.

SZÍNHÁZ

HVIEZDA: New York bandái (am.) 18, 20.30 MLADOST: Pornográf kapcsolatok (belga-fr.) 15.30, 20 Brazil (ang.) 17.30 MÚZEUM: Moonlight Wedding (am.) 18.30 IC.SK: Kenyér és tulipánok (ol.) 18.30 Intacto (am.) 18.15 Berlin felett az ég (ném.) 20.30 Szex és Lucia (sp.) 20.15 ISTROPOLIS: 8 nő (fr.) 17.30,20 New York bandái (am.) 16.30, 20 TATRA: Animatrix + Végső állomás 2. (am.) 16.30,

18.30, 20.30 PALACE - AU PARK: New York bandái (am.) 15.20,

18.30, 21.40 Buliszerviz (am.) 16.15, 18.20, 22.35 Két hét múlva örökké (am.) 14.10, 20.25 A dzsungel könyve 2 (am.) 14.05,15.55, 17.45 Félholt (am.-ném.) 19.35, 21.45 Daredevil (am.) 16, 17.05, 18.15, 19.15, 20.30, 21.50, 22.45 Még egy kis pánik (am.) 14.20, 18.35 Végső állomás 2. (am.) 15.50, 18, 20.10, 21.30, 22.20 A kör (am.) 15.10, 17.30, 19.50, 22.10 Az ördög tudja, miért (cseh) 14.55 8 mérföld (am.) 14.20,16.40,19,21.20 A Gyűrűk Ura-A két torony (am.-új-zél.) 15.50 Intacto (am.) 19.20, 21.40

KASSA

TATRA: A múlt nélküli ember (finn) 17, 19 CAPITOL: A szellemhajó (am.-ausztrál) 16, 18, 20 ÚSMEV: New York bandái 16, 19 IMPULZ: A szívem érted RAPes - Save The Last Dance 16.15, 19.15

DÉL-SZLOVÁKIA

KOMÁROM - TATRA: Mindenütt nő (am.) 18 LÉVA - JUNIOR: Félholt (am.-ném.) 16.30, 19 ROZSNYÓ - PANORÁMA: Szeretni bo- londulásig (fr.) 16.30,19

GYŐR

PLAZA: Álmomban már láttalak (am.) 15.30 Bazi nagy görög lagzi (am.) 16 Chicago (am.-kan.) 13.30, 15.45, 18, 20.15 A dzsungel könyve 2 (am.) 13,15,17 Félelem.com (ang.-ném.) 14,18.10, 20.20 Fenegyerek (am.) 13.45, 18, 20.15 Frida (am.-kan.) 14.30, 17, 20 Johnny English (ang.) 14, 16, 18, 20 Két hét múlva örökké (am.) 16.30, 18.30, 20.30 A kör (am.) 13.15,15.30, 17.45, 20 Még egy kis pánik (am.) 16.10 A muskétás (ném.-am.) 13.15 Az órák (am.) 13.15,17.45, 20 A szellemhajó (am.-auszt.) 18.30, 20.30

Quatro akció o^

Capri l,5+R+3r+l kárpitos (taborett nélkül)

23 100,- Sk

30%-os akontáció 6930 Sk

10 törlesztőrészlet 1617 Sk

Használja ki, hogy 2003. IV. 7. és 20. között részletre vásárolhat lízingszorzó nélkül.

A Quatro akció csak azokra a termékekre vonatkozik, amelyek nincsenek más akciókban!

möbel

Hogy a lakásában otthon érezze magát

Bratislava Bajkalská 29 obch domVetex 02/53 41 61 60

Helyreigazítás

Szíves elnézést kérünk a Fima Möbel tulajdonosától és az Uj Szó olvasóitól, hogy 2003. április 10-i Börzénkben a Capri bútorösszeállítás 32 100 koronás áron jelent meg a 23 100 Sk helyett. Megértésüket köszönjük.

A reklámosztály

Dunajská Streda jesenského 2 031/552 49 09 031/552 79 84

Galanta

Bratislavská cesta budova Moment 031/780 65 66

Nővé Zámky U. Janka Krála t9 nákupné stredisko 035/641 85 00

A Tiszatáj című magyarországi folyóirat dijával tüntették ki pénteken Tőzsér Árpádot

„A közép-európaiság egy a köreim közül”

MISLAY EDIT

A rangos magyarországi irodalmi folyóirat, a Tiszatáj díját vette át pénteken a szegedi várban Tőzsér Árpád. A költővel a díj kapcsán beszélgettünk.

Mit jelent önnek a Tiszatáj díja?

A díjak alkalmat jelentenek egyrészt a megmérettetésre, másrészt a találkozásokra. Nekem általában az utóbbi fontos, mert a díjazottak munkásságának nyilvános minősítése gyakran elmarad. A folyóiratdíjakat többnyire nem kísérik részletező értékelések. Inkább azt fejezik ki, hogy valaki a folyóiratnak többé- kevésbé állandó munkatársa. A díjat kísérő találkozások azonban mindig érdekesek, mivel jellegüknél fogva a magyarországi folyóiratok más-más irodalmi iskolát képviselnek, és szinte minden folyóiratdíj esetében más közösséggel, hallgatósággal találkozhat az ember. A Tiszatáj munkatársi, szerkesztőségi köre és közönsége olyan értelemben érdekes, hogy a folyóirat kezdettől fogva egyfajta közép-európai érdeklődést képviselt. Nekem is volt egy korszakom, amikor szinte programként fordítottam a közép-európai irodalmakat, elsősorban a költészetet, és ebből a törekvésemből nőtt ki később verseimben Mittel Ármin figurája, „aki” mára eléggé ismert lett, és a tiszatájosok körében szinte a szókincsnek egy újabb elemévé vált. Feltehetően így kerültem a díjazottak közé. Természetesen az utóbbi években többé-kevésbé rendszeres munkatársa is voltam a folyóiratnak, elég gyakran jelentek meg a hasábjain verseim és publicisztikai írásaim.

Egy időben programszerűen fordította a közép-európai költőket, említette az előbb. A közép-európai eszme mennyire foglalkoztatja napjainkban?

Érdeklődésem a ’60-as évek közepétől datálódik, amikor az Irodalmi

Szemlében szerkesztőként dolgoztam. Akkoriban a lap a Gál István-fé- le, a két háború között megjelenő Apolló folyóirat Közép-Európára fókuszáló hagyományát igyekezett folytatni. Később, a ’89-es fordulat idején és után nagyon érdekes reneszánszát élte ez az eszme. Akkortájt a Párizsban élő Müan Kundera emlékezetes, A Nyugat elrablása avagy Közép-Európa tragédiája című esz- széje kapcsán nagyon érdekes, eleven vita indult Európa-szerte a közép-európaiságról. De ezután fokozatosan csökkent a közép-európaiság eszme- és gondolatkörének ázsiója. A közép-európaiságot ebben a pillanatban sokan szintén egyfajta provincializmusnak érzik, pedig ha úgy tetszik, mindenféle megnevezés helyhez kötődik, tehát provincializmusnak nevezhető az európai eszme is, sőt, ha a vüágmindenséget tekintjük, maga a Föld is provincia. Én nem szégyellem és nem tagadom meg az egykori közép-európai orientációmat, mert a nyugat-európaiak ránk, magyarokra, szlovákokra, esetiekre, lengyelekre, románokra ma sem úgy tekintenek, mint bizonyos nemzeti nyelvhez és államhoz kötődő népekre és kultúrákra, hanem mint közép-európaiakra és közép-európai kultúrára.

Ön a Tiszatáj-díjat magyar, középeurópai vagy európai költőként vette át?

A díjátadáson ugyan nem így fogalmazták meg, de a közép-európaiságomat és a Tiszatáj egykori, olykor ma is jelentkező Híd című közép-európai rovatát megemlítették. Ha egészen pontos akarok lenni, úgy mondanám: a közép-európaiság csak egy kör a köreim közül. Mert ugyanakkor európai költőnek is érzem magam, és ha nem szerénytelenség, amennyiben a mai napig megpróbálom beleépíteni verseimbe az egész világirodalmat, a világ- irodalmi műveltséget és mítoszokat, annyiban talán világlírai affinitásaim is vannak.

Csehy Zoltánnal és Grecsó Krisztiánnal a költészettől a prózáig a Magyar Intézet költészet napi találkozóján

Antikvitás és élő archaizmusok

A költészet napi vendégek: (jobbról) Csehy Zoltán, Elek Tibor, Grecsó Krisztián (Peter Procházka felvétele)

A finnek megadják a módját: fellobogózzák a házaikat, eperlekváros mogyorós süteményt esznek, és verseket szavalnak - ily magasztosan ünnepelik valamikor február havában a költészet napját. Többek között ez is kiderült azon a kellemes hangulatú, vidám találkozón, amellyel a Magyar Köztársaság pozsonyi Kulturális Intézete köszöntötte a magyar líra napját.

TALLÓSI BÉLA

1964 óta, József Attila születésnapjához kötve, mi magyarok minden évben egynapos ünnepet szentelünk nemzeti költészetünknek, de nálunk nincsenek lobogók, nincsen sütemény a vers ünnepén, nem szavalunk édességevés közben, mi több, lassan már a vers is elmarad ezen a fennkölt ünnepen. 64-ben április tizenegyedikét azzal a nemes szándékkal nyilvánították a költészet napjává, hogy a poézis felzárkózzon a próza mellé: abban az időben ugyanis túlnyomórészt prózaolvasó nemzet volt a magyar. A líra tavaszi ünneplésének elindításával az volt az akarat, hogy költészetet is olvasson a magyar ember. Mint ahogy a pozsonyi találkozón elhangzott, az is nagy öröm, ha egyáltalán irodalmat, prózát olvas a mai nemzedék. Hiszen ahogy szó volt róla: egy jó magyarországi gimnáziumban a diákok egyetlen irodalmi lap nevét tudták csak megemlíteni, jobb esetben két üyen jellegű kiadványt ismernek, ám olvasni egyet se olvasnak.

Az est természetesen nem elsősorban a költészet általános helyzetéről szólt, hanem költő-irodalmár vendégeiről, Grecsó Krisztiánról és Csehy Zoltánról, akiket Elek Tibor irodalomkritikus, a Bárka folyóirat főszerkesztője kérdezett, nem csak líráról, hiszen ahogy bemutatta beszélgetőtársait, mindketten költőként indultak, ám mindketten elkanyarodtak tőle.

Csehy Zoltán vitatja, hogy a költő és a műfordító elválasztható egymástól. Mivelhogy ő maga azt az állapotot akarja megfogni, azt a lelkiállapotot megírni, amelyben az alkotó ember nem érzékeli, hogy fordít-e vagy maga írja a szöveget, vagyis amelyben nem választható el a két

szerep. Az alkotófolyamat eredményeként üyeténképpen érhető el, hogy az antik szöveg a kortárs magyar irodalom beszédmódját tudja felvenni. Fordításaival - vagyis ahogy Elek Tibor mondta, posztmodern költőként a hagyomány újraírásával - Csehy Zoltán feltáró feladatot (is) követ. A Magyar Intézet költészet napi közönsége ugyanis megtudhatta tőle, hogy az antik irodalom korábbi magyar fordításaiban az obszcén részeket kihagyták. Erősítve ezzel is az antikvitásról kialakult sztereotip képet, amelynek követésével egyfajta erkölcsi tanítást várunk el az antikvitástól. Holott az antikvitás a mindenfelé nyitott párbeszéd ezer arca, s Csehy Zoltán úgy ítéli meg, ezt a hagyományt kell feltámasztani és beemelni a mai világunkba, hogy minél több módon legyünk párbeszédképesek a hagyománnyal. Mert így tudunk szembesülni olyan dolgokkal, amelyeket elhallgat a kései irodalom.

Grecsó Krisztiánnak valahogy nincs szerencséje az irodalmi fikció és a valóság találkoztatásával. Ezt nemcsak a botrányt kavart Pletykaanyu című novelláskötete kapcsán mondhatja el, hanem azzal a prózájával összefüggésben is, amelyben Linzben egyetemista öccséről a valóságot képzeletbe ferdítve megírta,

hogy „az öcsém sírt, amikor Linzbe költözött”, azzal ellentétben, hogy az öccse valójában nem hullatott könnyeket, amikor Linzbe költözött. Élve a gyanúval, hogy az irodalmi fikcióként eladott hazugságával a lódító íróembert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát, Grecsó Krisztián írását a Linztől legtávolabb megjelenő magyar irodalmi folyóiratba, a Székelyföldbe adta le megjelentetésre. Ám mily kicsi a világ, a Székelyföldnek bnzi olvasója is van, aki e-maüben érdeklődött a szerző öcs- csétől, vallja be, miért sírt, amikor Linzbe költözött.

Nagyobb vihart kavart a Pletykaanyu című kötet, amely még az egyik kereskedelmi tévé műsorában is szerepelt - ahogy a költészetnapi esten elhangzott, nem esztétikai okok miatt, mert irodalmi alkotások esztétikai okok miatt a kereskedelmi tévék képernyőjén nem szoktak megjelenni, hanem a könyv körül kialakult botrány miatt: vagyis hogy Utánajárjanak az országszerte tárgyalt kételynek, valóban nagy-e Cinci néni feneke. A fikcióba ültetett szegvári valósággal nem tudtak mit kezdeni az érintettek, vagyis azok, akik magukra ismertek a könyvben, de nem tetszett nekik a kép, mert úgy gondolták, az a kép nem olyan, amilyenek ők. Mert ugye, ahogy Grecsó Krisztián a beszélgetés folyamán nagyon élvezetesen elmondta, az utóbbi évek irodalma tévútra vitte, idealizálta a falusi életképet, holott a Mó- ricznál és Mikszáthnál is megtalálható mechanizmusok, archaizmusok ugyanúgy működnek a mobiltelefonok korában is. Csakhogy a faluközösségekbe tévedő idegenek ezt nem ismerhetik meg, a „bennszülött” falusiak a „gyüttmenteknek” nem mutatják meg igazi önmagukat. Az etnográfusoknak, nyelvjárásgyűjtők- nek mindig azt nyújtják, amit elvárnak tőlük: ezért ők valós képet nem kaphatnak a falusi zárt közösségről. Grecsó Krisztián viszont a Pletykaanyu novelláiban fikcióba ültetve mégiscsak a valós képet jelenítette meg az ottani valóságról. Avatott módon tehette, hiszen ahogy mondta, „ismertem, hogyan pletykálják ki magukat faluhelyen az ottaniak”. Ahogy mondja: „bennszülöttből lettem etnográfus, áruló”. Ezt szúrt szemet, egyesek ezt kifogásolták. A kút azonban nem apad ki, hiszen ahogy a Magyar Intézet sikeres fiatal íróvendége elmondta, a kis falusi közösségekből rengeteg meríteniva- ló van még. Várható a folytatás arról, mivel jár az, ha valaki kikerül egy ilyen közösségből. Kíváncsiak vagyunk rá Pozsonyban is - és nem csak a költészet napján.

UP 868

Somogyi Tibor felvétele