Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-11 / 85. szám, péntek

TÉMA: A KÖVÉR GYEREKEK ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 11. PSZICHOLÓGUS SZEMMEL Az elhízásról KISS ÁKOS Az éhség egyik alapvető motívumunk, amely összetett egyensúlyi állapotra törekvő rendszereket foglal magában. A testsúlyszabá­lyozás kapcsán beszélhetünk stabilizációs pontról, amelyet alap­vetően a genetikai tényezők és a csecsemő- és kisgyermekkori táplálkozási szokások hatására kialakult zsírsejtszám határoznak meg. Egérkísérletek eredményei szerint a kalóriamegvonás élet­tartamot meghosszabbító hatású lehet, a hatás feltehetően az im­munfunkciók kedvező befolyása révén érvényesül. Ez a tény rá­irányítja a figyelmet az emberi elhízás veszélyeire. Az elhízás nemcsak káros következményei, hanem a kialakulását előidéző tényezők tekintetében is sokrétű probléma. Hátterében genetikai és kalóriafelvétellel kapcsolatos okok állnak. Az iker­vizsgálatok eredményei megerősítik a zsírsejtelmélet és az örök­lés jelentős szerepét. A túlzott kalóriafogyasztás mögött pszichológiai és szociológiai tényezők húzódnak. Az Egyesült Államokban és a fejlett orszá­gokban az alsóbb réteghez tartozó, kevésbé iskolázott, rosszabb anyagi helyzetben élők körében elterjedtebb az elhízás, míg a fej­lődő országokban a túltápláltság a gazdagok „kiváltsága”. Az adott kultúra nagymértékben befolyásolja a túlsúlyos ember megítélését. Míg a fejlett társadalmakban negatívan értékelt cso­portot alkotnak, addig a szegény társadalmakban a súlyfelesleg többnyire magas státust jelez, szimbolizálhat dominanciát, erőt, okosságot, termékenységet (pl. Vénusz-szobrok) vagy szépséget (pl. hottentotta nők farzsírpárnája) is. Vannak, akik evéssel próbálják csillapítani lelkiismeretfurda- lásukat, főként, ha már csecsemőként is így nyugtatták meg őket, függetlenül attól, hogy a sírást valóban az éhség vagy más ténye­ző okozta. Részletes mélyinterjúk tanúbizonysága szerint a kövér gyermekek többségét csecsemőkorában azért szoptatták, hogy ne sírjon. Másik gyakori hiba a szülők részéről az édességek túl szi­gorú tiltása kisgyermekkorban, amely később szintén a súlyprob­lémák hátterében állhat. A túlsúlyosak gyakran a környezeti jelzőingerek hatására (lát­vány, illat) esznek, a soványak pedig, mert valóban éhesek. Egy kísérletben manipulálták a teremben elhelyezett faliórákat, és azt tapasztalták, hogy a túlsúlyosaknál az evést a látszólagos idő váltja ki (az elhízott kísérleti személyek éhesek lettek az előreállí­tott óra hatására), míg a soványaknál a valódi idő (nem befolyá­solta éhségérzetüket az előreállított óra). Az elhízottak hajlamo­sak különböző izgalmi állapotaikat összetéveszteni az éhséggel. Száz súlyproblémás gyermek vizsgálatában azt találták a kuta­tók, hogy a gyermekek jobban felismerik a külvilág érzelmi jelzé­seit. Saját érzelemkifejezésük azonban szegényesebb és infantilisabb, mint normál súlyú kortársaiké. Ennek hátterében az állhat, hogy a gyermekek impulzusait szüleik és társas környezetük tagjai kezdettől nem erősítették meg, nem tudták betölteni megfelelően a tükör szerepét, így a gyermekek nem tanulták meg felismerni belső élményeiket. Járványszerűen terjed a túlsúlyosság és az elhízottság Bízzon gyermekében! ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS A laikus számára egy gömbölyű csecsemő egészségesebb képet mutat, mint az, akinek zörögnek a csontjai Egyél csak, gyönyörűm! A csecsemőt meglátogató is­A hurkás, gömbölyű csecsemő tényleg nagyon aranyos, de ugyanez már nem mondható el egy túlsúlyos két-há- rom éves kisgyermekről (Képarchívum) Ha a szülők megtanulnak bízni cse­metéikben az asztalnál, a gyerekek saját döntéseikre hagyatkozva tudni fogják, mikor, mit és mennyit egye­nek. A problémák mindig akkor kezdőd­nek, amikor a felnőttek e téren is megpróbálnak közbelépni. A hang­súly legyen a rendszerességen, a mértékletességen és a táplálékok sokféleségén! A mi kultúránkban a visszafogott étkezés számít norma szerintinek, és a gyerekeket már kiskoruktól fogva erre szoktatják. A felnőttek arra törekednek, hogy megpróbál­janak kevesebbet enni annál, mint amennyit valójában szeretnének, így azután állandóan megfosztott- nak érzik magukat, majd pedig ne­hezen tudnak ellenállni bizonyos csábító ételeknek. Emiatt az a leg­gyakoribb, hogy előbb ,jól visel­kednek”, visszafogottan esznek, nem nyúlnak a hívogató ételhez, majd elvesztik az önuralmukat, és bepótolva az elmulasztottakat, mindenből rögtön kétszer annyit falnak be. Az eredmény:, járvány­szerűen teljed a túlsúlyosság és az elhízottság a gyermekek körében - nem is szólva a felnőttekről. A BELSŐ ÓRA Táplálkozási szakértői körökben meglehetősen elfogadott az az el­képzelés, hogy a gyermekeknek va­lamiféle „belső órája” szabályozza az evést. Abban is egyetértenek, hogy a felnőttek a gyerekek legna­gyobb ellenségei a konyhában, az ebédlőben és az étteremben. Felhúz­zák - vagy mondhatni, átállítják - a gyermekek természetes óráját azzal, hogy azt mondják nekik: ideje ebé­delni, egyél! Azután chipset visznek magukkal a gyermek számára, ha sétálni mennek. Vagy ha a gyerek egyszer csak nem eszi meg a zöldsé­get, nem adnak neki többet. Ezek mind olyan esetek, amikor a termé­szetes órát fölöslegesen felhúzzák. Vegyük egy 6 éves kislány példáját, aki 18 hónapos kora óta kövér. Ez azért van - állítják a szakemberek -, mert a mamája megpróbálta korlá­tozni az evésben, amivel ellenkező hatást ért el, ugyanis a kislánynak mindene lett a hasa. Hajlamossá vált arra, hogy amint alkalom adódott, többet egyen a kelleténél. FONTOS A JÓ PÉLDA Mindez nem azt jelenti, hogy a szü­lők, nevelők a karosszékükben hát­radőlve nézhetik, amit a természet végez az evés terén. A szülőknek - és a gyerekeknek - vannak bizonyos kötelezettségeik. A táplálkozási kö­vetelmények a felelősség egy fajtáját jelentik. Amikor a gyerekek elég idő­sek ahhoz, hogy a családi asztalnál egyenek, a szülők felelősek azért, hogy mit, mikor és hol adnak enni a gyereküknek. A gyerekek pedig azért vállalják a felelősséget, hogy mennyit esznek, illetőleg egyáltalán esznek-e rendesen. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy a nassolni­valókból nem ehetnek mérték nél­kül, és csak bizonyos időszakokban fogyaszthatják azokat. Röviden szólva: meg kell tanítani nekik a mértékletességet. Jelöljenek ki egy szobát a lakásban az étkezésre, és ne egyenek a televí­zió mellett. Az emberek ugyanis megszokták, hogy mindig, minden­hol esznek, anélkül, hogy éhesek lennének, nem szabályozzák az ét­kezési szokásaikat. Ahhoz, hogy a gyerekek követni tudják őket, példát kell mutatniuk. Készítsenek folyamatosan az asztal­ra zöldségféléket, még akkor is, ha a gyerek nem eszi meg. Később meg­eszi, ha nem is otthon, majd valahol másutt, például a barátjánál. És vé­gezetül: igen sokféle ételt tegyenek az asztalra, üljenek le a gyerekek­kel, egyenek együtt, töltsék kelle­mesen az időt. A változatosságon le­gyen a hangsúly, és ne a folytonos tiltáson! (galenus, he) merősök egyik első kérdése: hány kiló a kicsi? Minél na­gyobb a gyermek súlya, annál nagyobb a büszkeség. A hur­kás, gömbölyű csecsemő tényleg nagyon aranyos, de ugyanez már nem mondható el egy túlsúlyos két-három éves kisgyermekről. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS Ahogy nő a csemete, egyre kevésbé fogadható el rajta a súlyfelesleg: a háj a gyermek testi-lelki egészségét egyaránt veszélyezteti. A szülők mégis sokkal később és ritkábban keresik fel az orvost amiatt, hogy gyermekük kövér, mint amiatt, hogy túl sovány. DUNDI? DACI? HÁJPACNI? Jó lenne, ha mindenki tisztában len­ne azzal, hogy a hízás és a fogyás nem pusztán akaraterő kérdése. A testalkatot nagyban befolyásolják genetikai adottságok, hormonális folyamatok, az életmód és a lelki egyensúly. A gyermekkori elhízás hátterében tehát pszichés, szociális és biológiai hatások együttese áll. Az öröklődés szerepe mellett szól az a megfigyelés, hogy a külön családnál nevelkedő egypetéjű ikrek súlyfejlő­dése nagyon hasonló, az eltérő kör­nyezeti hatások ellenére is. Ezzel együtt az életmód jelentőségére vi­lágít rá az a tény, hogy az örökbe fo­gadott gyermekek súlya nagyon ha­sonlít az örökbe fogadó szülőkéhez. Az ember szervezetében a zsírsejtek bizonyos életkorokban szaporod­nak, a többi életszakaszban csak híz­nak vagy fogynak. Az intenzív sejt- osztódás csecsemőkorban, ötéves kor körül, és a nemi érést közvetlen megelőzően következik be. Ezekben a kritikus időszakokban a túlzott energiabevitel a zsírsejtek nagyfokú szaporodását vonja maga után, és nagyon megnehezíti az ideális test­súly visszanyerését, de főleg annak megtartását. A várandós anya táplálkozása nagy­ban befolyásolja a magzat zsírsejtjei­nek számát és méretét. A gyermek­kori kövérség kialakulásában már a várandós anya életmódjának is nagy szerepe lehet. Csecsemőkorban is nagy felelősség hárul az anyára, az elhízás ugyanis főleg azokat a gyer­mekeket veszélyezteti, akiket nem A testmozgás hiánya a XXI. század közegészségének legnagyohb prob­lémája. Bizonyított, hogy a rendsze­res fizikai aktivitás csökkentheti a rák, a szív- és érrendszeri megbete­gedések kialakulásának kockázata­it. Nagy figyelem hárul az elhízásra, de a kiváltó okkal, a fizikai inaktivi­tással korántsem törődünk eleget - állapítják meg a szakértők. Az elhí­zás és a betegségek megelőzésében bármüyen ritmikus mozgás segít, a sport mellett nagy szerepe van a rendszeres sétának, a lépcsőjárás­nak, de számítanak a kerti munkák, sőt még a takarítás is. A túlsúlyosság gyökerei a gyermek­korba nyúlnak vissza. Ha valaki túl­súlyos gyermek- és serdülőkorában, akkor nagy valószínűséggel betegsé­gekkel kísért felnőttkornak néz elé­szoptattak. Szopás közben ugyanis a gyermek maga szabályozza az elfo­gyasztott táplálék mennyiségét, és - ha a gyermek jelzéseit az anya figye­lembe veszi - minőségét is. Ä felnőt­teknek általában a dundi csecsemő tetszik, tehát akkor elégedettek, ha a baba sokat eszik, és a súlygyarapo­dása a lehető legnagyobb. Egy friss vizsgálat kimutatta, hogy azok, akiknek a szülei nem kövérek jóval kisebb az esélye az elhízásra, ha legalább hat hónapig anyatejen éltek. A hétéves elhízott gyermekek 41%-a lesz kövér felnőtt korában, míg normál testsúlyú társainak csak 11%-a jut üyen sorsra. A10-13 éves túlsúlyos kiskamaszok 72%-a lesz kövér a harmincas éveiben. A nor­mál testsúlyúaknak kb. 20%-a válik majd kövérré. A kövér gyermekből tehát nagy valószínűséggel kövér felnőtt lesz. Ezért az elhízás kezelé­sét jó, ha 11 éves kor előtt megkez­dik, így nagyobb az esélye annak, hogy a duci gyermekből normál testsúlyú felnőtt váljék. DUCI GYEREKBŐL KÖVÉR FELNŐTT A kövérség kialakulását és következ­ményeit tekintve egyaránt lehet pszichológiai probléma. Előfordul, hogy családi gondok, vagy más okok be. A mai iskoláskorú fiatalok jelen­tős része ördögi körben van. A túlsú­lyosaknak, a kövéreknek nehezükre esik a megfelelő fizikai aktivitás ki­fejtése, épp ezért mellőzik, és mert mellőzik, még jobban híznak. Az el­hízott gyerekek részére speciális kis csoportos foglalkozásokat kellene rendszeresíteni, olyanokat, amelye­ken leküzdhetik félszegségüket, és a programot egyénileg, testresza- bottan alakítják ki. Ezen túl szükség lenne a sportos, tevékeny szülői ma­gatartásra is, mert a legjobb mód­szer a példamutatás. Heti két és fél óra intenzív gyaloglás 30 százalék­kal csökkenti a felnőttek körében a szívbetegségek és a szélütés esélyét. Egy félórás séta 150-200 kalóriát használ fel. Az úszás és a kerékpáro­zás jó hatékonyságú, ezek során a szervezet 250 kalóriát éget el fél óra alatt. miatt tartós feszültség alakul ki az anyában. Az anya gyermeke túlgon­dozásában találja meg a kiutat a lel­kiismereti válságból, ezért saját szükségleteit figyelembe véve eteti a kicsit: nem a gyerek éhségétől függ, hogy mikor mennyit ad neki. A gye­rek egy hibás viselkedési mintát ta­nul meg, azt, hogy az evés a stressz leküzdésének módja: ha rosszul ér­zem magam, ennem kell. Ha a gye­reket később érzelmi megterhelés éri - pl. költözés, iskolaváltás, test­vér születése - az evéshez folyamo­dik. A kövér gyerek ördögi körbe is kerülhet. Kortársai kíméletlenül csúfolhatják, sőt, a környezetében élő felnőttek is korholhatják testsú­lya miatt. A folyamatos piszkálás még nagyobb feszültséget okoz, en­nek még több evés lesz a következ­ménye. A probléma nem lokalizáló- dik gyerekkorra. A kövérsége miatt ügyetlen, nehezen mozgó gyerek visszahúzódik, hiszen nem leli örö­mét a mozgásban, a társakkal való együttlétben. Magányos lesz, ki­sebbrendűségi érzéssel küzd és eh­hez egy jó adag bűntudat is társul, mivel számtalanszor a fejéhez vág­ják: csak egy kis akaraterő kérdése, hogy ne legyen ilyen kövér. A folya­mat nem áll meg gyerekkorban, ké­sőbb beilleszkedési zavarhoz, elma­gányosodáshoz vezet. A legjobb, ha JAMA Az amerikai gyerekek ijesztő mér­tékben híznak. A számottevően túl­súlyos fekete és spanyol gyerekek száma az USA-ban az elmúlt 12 év­ben megduplázódott, és 50 száza­lékkal emelkedett a fehéreknél is. 1998-ban a 4 és 12 év közötti fekete gyerekek közel 22 százaléka, a spa­nyol gyerekek 22 százaléka, a fehér gyerekek 12 százaléka volt túlsúlyos - állítják azok a tudósok, akik orszá­gos statisztikai adatokat vizsgáltak meg. 1986-ban hasonló vizsgálatok még csak a fekete gyerekek 8 száza­lékát, a spanyol gyerekek 10 százalé­kát és a fehér gyerekek 8 százalékát találták számottevően túlsúlyosnak. „Ezt megelőző vizsgálatok szerint még 30 év kellett ahhoz, hogy az át­lagnál kövérebb gyerekek száma megduplázódjon Amerikában” - mondta Dr. Richard Strauss, a Robert Wood Johnson nevű Orvosi a szülők és pedagógusok megtalál­ják az üyen gyerekben is az értéke­ket, és azokat kiemelik, rádolgoz­nak. Ha olyan környezetet keresnek, ahol duci is jó eséllyel indul. Ilyen le­het az úszás, a lovaglás és a szellemi sportok. BAJA DUNDISÁG? A laikus számára egy gömbölyű gye­rek egészségesebb képet mutat, mint az, akinek zörögnek a csontjai. A gyermekorvosok szerint a soványok sokkal jobb egészségi álla­potban vannak és jobbak a kilátása­ik is, mint az elhízott gyerekeknek. A kövér gyerekek legtöbbször kisebb fizikai teljesítményre képesek, ter­helés esetén bőségesen izzadnak, nagyobb a szívfrekvenciájuk, légzés­számuk, vérnyomás-emelkedésük, mint arányos alkatú társaiknak. A fokozott megterhelés miatt jelentős ortopédiai elváltozások észlelhetők a túlsúlyos gyermekeknél: gyakori a lúdtalp, az X-láb, az ízületek túlter­heltek. A tapasztalatok szerint ezek a később igen súlyossá váló eltéré­sek gyermekkorban még visszafor­díthatok a testsúly és testösszetétel normalizálásával, vagyis helyes táp­lálkozási szokások kialakításával és mozgásban gazdag életmód beveze­tésével. (o, he) Iskola és a New Jerseybeli Orvos- és Fogászattudományi Egyetem gyer­mekorvosa. Ezt a tanulmányt „tet­tekre való kihívásnak” kell tekinte­nünk-mondta. Az elhízás növekedésének egyik oka: a gyerekek sokkal több időt töl­tenek a tévé és a számítógép előtt, túlságosan sokszor játszanak videojátékokkal, az elfoglalt szülők pedig egyre gyakrabban etetik csa­ládjukat a gyorsétkezdékből vásá­rolt ételekkel. Annak is nagyobb a valószínűsége, hogy a fekete és spa­nyol gyerekek szegény negyedekben éinek, ahol a kinti, friss levegőn töl­tött szabadidős tevékenységek ve­szélyesek lehetnek, és ahol a gyor­san elkészíthető ételek nem feltétle­nül a legtáplálóbbak. Ezek az irány­zatok komoly egészségügyi problé­mákat jelentenek, mert a túlsúlyos emberek köztudottan hajlamosab­bak arra, hogy bizonyos betegségek­ben szenvedjenek. KÖVÉR ADATOK Az angolok 51%-a, az oroszok 54%-a, az amerikaiak 61%-a túlsúlyos. A brazü felnőttek 36%-ának van súlyfeleslege, míg Kínában csak 15%-nak, ahol a városi és falusi kövérek aránya 1:6, akárcsak Indiá­ban. USÁ-ban a nők 25%-ának, a férfiak 20%-ának van legalább 13,6 kg súlytöbblete. Egy átlag amerikai 20 teáskanálnak megfelelő cukrot eszik naponta, 95%-uk sikertelenül fogyókúrázik, de csak 43%-uk sportol. 1998-ban 400 000 amerikain hajtottak végre zsírleszívást. A 30 és 42 évesek között minden egyes 0,45 kg extra túlsúly felvételé­nél 1%-kal nő a 26 éven belül bekövetkező halál esélye, (n) Segít a séta, a lépcsőjárás, de a kerti munka is Az ördögi kör MAGYAR HlRLAP A fiatalok túl sok időt töltenek a tévé előtt Valamit tennünk kell A túlsúlyosság gyökerei a gyermekkorba nyúlnak vissza (Internetfotó)

Next

/
Thumbnails
Contents