Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-10 / 84. szám, csütörtök
Sport HEJKOVÁ-LÁZ SOPRONBAN ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 10. Először magyarul, azóta angolul Hejková nemrégen egy szót sem tudott magyarul. Pozsonyi sógora dunaszerdahelyi, ezért beszéli a nyelvet. Tőle tanulta az első szavakat. „Azzal küldtek útra, hogy legalább egy kis mondatot tudjak, mégpedig azt, hogy „Itt vagyok”. Meg is mondtam a játékosoknak, szavaimat hatalmas kacagás fogadta. Azóta angolul társalgunk, és lassan bővül a magyar szókincsem, valahol a húsz szónál tartok. Ez volt a legnagyobb gondom, amikor elvállaltam az itteni edzősködést, féltem, hogy értem meg magamat a játékosokkal. Az időkérés tűnt a legizgalmasabbnak, az első még kicsit kusza volt, de a többi alatt már megmagyaráztam nekik, mit akarok.” Bevilaqua, a GYSEV-Orsi ausztrál légiósa Bogojevics már Rózsahegyen megismerte Hejkovát Hűségpróba a hűség városában Először hallja Hejková asz- szony, hogy a hűség városába érkezett. Pedig rá igazán jellemező ez a tulajdonság, főleg a tizenöt éves rózsahegyi edzői munka után. Második állomáshelyén tartózkodik. Hű marad önmagához? „Nagyon örülnék, ha kitölthetném a hároméves szerződésemet. Nem arra törekszem, mint az európai kosárlabdában oly sokan, hogy évente emeltetik a gázsijukat. Számomra az ösztönző, hogy három évig maradhatnék, és a hűség városának csapatához is bizonyítanám hűségemet.” Kézrengeteg a center fölött Az oldalt írta: 1 Mészáros Károly Gömbölyű a labda, magyarázza új védenceinek Natália Hejková (Somogyi Tibor felvételei) Ütemes vastaps köszöntötte első tétmérkőzése előtt a szlovák sikeredzőt Lélekbúvár a kispadon Rózsahegyi tizenöt éve alatt együttvéve sem lehettem annyit a közelében, mint soproni bemutatkozása óráiban. Kedden este fél hattól fel tizenegyig éltem a soproni Hejková-lázban. Európa tán legjobb edzőnője ült le a népszerű GYSEV-Orsi női kosárlabdacsapatának kispad- jára. Tétmérkőzésen először. ÚJ SZÓ-RIPORT A szokottnál kevesebben foglaltak helyet a lelátón az NB I playoff-ne- gyeddöntőjének első összecsapása alatt. „Kiábrándultak a szurkolók. Más szereplésre számítottak” - szólal meg mellettem az egyik néző, hogy megadja az alaphangot, és eszembe juttassa a soproni csalódásokat: nem jutottak a négy közé az Euroligában, korán kiestek a magyar kupában és a bajnokság alapszakasza után is csak a negyedik helyen végeztek. - Hetekig alig dolgoztak a lányok. Ideje már, hogy véget érjen a Balogh-uralom” - hallom a ráadást. Óhaja nem teljesül, mert Balogh Judit, a magyar női kosárlabda gyöngyszeme még mindig fényesen csillogott a mérkőzésen, csapata legeredményesebb játékosaként 26 ponttal veszi ki részét a Szolnok elleni 82:66-os sikerből. És a pályán töltötte mind a negyven percet, miközben rajta kívül mindenki váltakozott a játéktéren. Lecserélhetet- len? „Ma rendkívül jól játszott. Igazi húzóember volt. Amikor kellett, kosarat dobott. Ő megpihent meccs közben is, rengeteg a tapasztalata” - indokolja jóval később Natália Hejková Balogh- pártiságát. „Megyünk dolgozni” - fogad bennünket az öltözői folyosón kézszorítás közben a szlovák edzőnő. Aztán leül a cserepadra, és nyugodtan figyeli játékosai bemelegítését. Pereg a játékosbemutató. Mikor a névsor végére ér a műsorközlő, emelt hanghon bejelenti: „Bemutatom csapatunk új edzőnőjét, aki tizenöt évig a szlovákiai Rózsahegyen tevékenykedett. Üdvözlöm Natália Hejkovát!” Ütemes vastaps fogadja a bejelentést. „Csak bizonyos szavakat értettem belőle. Amikor elhangzott a Rózsahegy, gondoltam, lassan én következzem. Nagyon kellemes érzés volt hallani, lelkesítőén hatott rám.” Sokáig vesztésre áll a GYSEV-Orsi. A vendégek bátran kosaraznak, átjáró ház a hazai védelem, s a bírók is mintha szolnokiak lennének. Talán senki sem várta, de tény: szünetben vesztésre áll (40:42) a bajnokcsapat. A csapatok öltözőbe vonulnak, Török Zoltán sportigazgató falfehéren, Hejková magabiztosan: „Azt mondta mérkőzés után az egyik játékosom, hogy végre valami megváltozott, mert eddig mindig azt folytatták, ami a mai első félidőben láttunk. Lelkileg felráztam őket, és megmondtam, hogyan védekezzenek, s bizony akadtak időszakok, amikor ezt meg is tették. A legnagyobb győzelemnek azt tartom, hogy meggyőződtek elképzeléseim magvalósíthatóságá- ról. Előtte is ezt mondtam nekik, de idegességükben és a bizonyítási vágyuk miatt képtelenek voltak úgy cselekedni a pályán, és visszatértek régi beidegződéseikhez.” Nagy örömünnep lett a végére. A negyedik negyedben látok először mosolyt az edzőnő arcán, majd többször is. A Szolnok erőnlétileg összeomlott, a soproniak parádéztak, Hejková szokásához híven valamennyi csereemberét pályára küldi, hadd kóstoljanak bele a győzelem ízébe. A zsolnai születésű hölgy első magyarországi sikerét ünnepli. Megrohanják az újságírók, sorra adja a nyilatkozatokat. Mit mondott játékosainak a mérkőzés után? „Csupán annyit, hogy örülök a győzelemnek, de főleg annak, hogy képesek voltak elképzeléseimet végrehajtani. Megyünk tovább, ezúttal csak a siker volt fontos.” Felmerült-e a fejében, hogy kikaphatnak? A félidőben ugyanis vesztésre álltak: „Erre is gondoltam. Szörnyű érzés volt. Mindenki sikerre vágyik, mi meg kikapunk, hát ez nem következhet be, de aztán elűztem ezt a gondolatot. Számukra még nem természetes a győzelem. Mert rendkívül gyengén védekeznek. Gordana Bogojevics, a nemzetközi különítnmény szerb-montenegrói bedobója szokatlanul sokszor ment ki a pálya szélére Hejkovát meghallgatni. Hatalmas monokli van a szeme fölött, a Rózsahegyet is megjárt fürge, ponterős kosaras szívesen nyilatkozik, szlovák-szerb keve- réknyeíven. „Mintha valaki előre megmondta volna, hogy itt találkozunk. Magam sem hittem benne, hogy újra együtt dolgozhatunk. Egy álmom tért vissza. Abban bíztam, hogy pályafutásom végéig a Liptóban maradhatok. Aztán nyáron eljöttem Rózsahegyről, mert romlottak az anyagi körülmények. Szerencsétlen voltam, amikor csomagolnom kellett. Most szerencsére ő jött utánam. Meccs közben is szlovákul értekezünk, vittem üzenetet a társaknak is a pályára, de legtöbbször nekem mondta, hogy mit csináljak. Különben nagyon érthetően szól a játékosokhoz, többnyire angolul, mindenkinek világos, mi a dolga. Még a jövő évre is szól a szerződésem, de kimerem jelenteni: én már más edzővel már nem akarok együttműködni.” Alessandra (jobbról), a brazil légiós Az orosz Zakaluzsnaja megkerülős csele Török Zoltán vakon hisz a GYSEV-Orsi új edzőasszonyának Álmodozásból valóság ÚJ SZÓ-JELENTÉS Sopron. Nem vonulhatok el szó nélkül a mérkőzés után Török Zoltán ügyvezető igazgató mellett. Mérhetetlenül boldog. „Szó szerint csak álmodoztam, amikor vártam, hogy Hejkovával dolgozhassak. Hosszú évekig tartott, hiszen ő teljesen azonos volt a Rózsahegy csapatával. Amióta a liptói klubban anyagi gondok voltak, ott ólálkodtam körülötte. Vakon bízom minden mozdulatában, gondolatában. Remélem, megfelelő hátteret teremthetek neki ahhoz, hogy jó és nyugodt körülmények között dolgozhasson. Egyelőre nagyon az elején tartunk, hiszen idény közben vette át a csapatot, amiért külön köszönet jár neki, hogy nehéz helyzetben adta a nevét, és elvállalta az edzői munkát az idény utolsó két hónapjára. Első szereplését nem tudom minősíteni, mert mi hosszútávra szövetkezünk. Nyáron valami újat kezdünk, most azt vállalta, hogy befejezze az idényt. Felkészülünk a jövő évre, és emellett nem adjuk fel az idei versenyévadot sem.” Az igazi munka nyáron kezdődik Sopronban. Natália Hejková azért írt alá hároméves szerződést, mert távlatokban gondolkodik. A kosárlabdasport tán leghűségesebb edzője a hűség városában is szeretne hosszabb időre letelepedni. Török Zoltán pedig már fejében építgeti a jövendő sikereket, ugyanakkor nem felejti el megjegyezni: „Jövőre még senki ne várjon nagy eredményt. A következő év csak az építkezés kezdete. Gondolom, Natália azt pontosan tudja, hogy évről-évre mit kell azért tennünk, hogy fejlődjünk. Olyan ez, mint a házépítés, amely szinten csak alapozással kezdődhet. Most megkeressük azokat a fiatal játékosokat és légiós kulcsembereket, akikkel el tudunk indulni. Lehet hogy még mindenkit nem tudunk megtalálni, de hogy a csapatmagot ki kell alakítanunk, az biztos. Holnap (tegnap - a szerző megj.) megyünk Zalaegerszegre, megnézzük a klub gyöngyszemét. Az ott játszó lányokat négy-öt éve nevelgetjük, szedjük össze az ország legkülönbözőbb pontjairól. Nem egy szűk keresztmetszetből összeválogatott csapat. Ugyan van már aki öt éve nálunk játszik, de még mindig csak tizenhét éves. Posztok szerint válogattuk őket. Fényesen bizonyítottak az idén, hiszen a magyar bajnokság nagyon erős, és ebben a mezőnyben hét győzelmet arattak, és nyolcadikok a táblázaton. Itt az ideje, hogy visszakerüljenek hozzánk. Nyilván kulcsszerepük lesz a következő években” - fejezi be a jövőkép ecsetelését a klubmenedzser igazgató. Balogh még mindig a régi Miről beszélt Balogh Judit az új edzőnővel? Távozik a húzóember ÚJ SZÓ-INTERJÚ Balogh Judit a GYSEV-Orsi csapat- kapitánya a mérkőzés után rendre az utolsók között hagyja el az öltözőt. Most sincs másképp. Hogyan élte át a mai mérkőzést Hejková edzőnő irányítása alatt? Nem a mai meccs volt a legfontosabb, hanem az első edzések. Egy hihetetlenül jó ember, nagyon-na- gyon természetes, közvetlen, szimpatikus. Igen fontos volt, hogy felrázzon bennünket. Mert eléggé megviselte a társaságot, ami az elmúlt hónapokban történt velünk. Mindenképpen szükség volt arra, hogy tegyen velünk valamit. Erre szolgált a kétnapos büki együttlét, a jó edzések. Nagyon sokat számított az egymásra han- golódás. A mai meccsen mindenki roppant ideges volt az elején, gondolom, egy kicsit ő is. Próbáltuk azt végrehajtani a pályán, ami mondott, ami az első félidőben nemigen sikerült. A másodikban aztán már megértettük, hogy tulajdonképpen mit kér tőlünk, vagy mit szeretne, és hogyan is kell az csinálni. De a változások nem egykét nap alatt mennek végbe, ahhoz hosszabb idő kell. Önnel találkozott legelőször a játékosok közül. Miről volt szó? Ő sem beszélt erről, ezért én sem fogok. Megegyeztek valamiben? Beszélgettünk. A napokban megjelent a hír, hogy befejezi játékosi pályafutását. Igaz? Úgy tervezem, hogy igen. Voltak már ilyen tervei korábban is. Véglegesek még nem. Indokai? Egyrészt nem vagyok túl fiatal, másrészt nekem két gyermekem van, és egyedül nevelem őket. Ez azért óriási teher. Úgy érzi, hogy nem lenne már önre szükség az átalakuló soproni csapatban? Ezt az edzőnek kellene eldönteni. Úgy gondolom, ő egy olyan kemény szakember, aki munkával éri el a sikereit, és én már olyan mennyiségű feladatot nem tudnék vállalni. Megjegyzés: Későbbi kérdezősködésem során Hejková visszatért az említett találkozóra. Elárulta, arról volt szó, hogy mindkettejük érdeke legyen a csapat minél jobb szereplése. Már ebben az idényben.
