Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-01 / 76. szám, kedd
ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 1. Riport Régebben a falusi sport, a kugligolyók meg a söröskriglik szapora emelgetése közben sok huncutság terve készült el a korcsmahivatalban, ahogy akkortájt hívták Áprilisi bolondságok, avagy szekérlopás gazdástul Április elsején némi bolondozásra is jutott hajdanán idő. Sok kocsmai elbeszélés, víg történet, nagy kitolások históriája járt szájról szájra, s forgott és néhol máig forog beszédtémaként az ivókban. Faluhelyen máig is információs központként, munkaerő-beszerzési helyként, kéz- ből-kézbe üzletek megkötésének színtereként szolgál a korcsmahivatal, ahogyan a férfinép mondja. SZÁSZI ZOLTÁN Természetesen némi bolondságok kitalálására is akadt idő, régebben a falusi sport, a kugligolyók meg a söröskriglik szapora emelgetése közben sok huncutság terve készült ott el. Emlékezetes történetek ezek, megvalósítóik, az egykori legények már régen a faluvégi sírkertek lakói. Gyerekkoromban, mikor apám cigarettáért ugrasztott a kocsmába, sokat hallgattam az elbeszélgetéseket. A világ nagy kópéja volt Pista bácsi, a szomszédunk, akin még nyolcvanéves korában se nagyon látszott a két háború nyoma, meg a mindenkori nehéz munka. Az ő történetei, mint egy film, úgy peregtek le hallgatósága előtt. Idézve szellemét az öregnek, néhány morzsát elő kell venni így április elsején, amit ki tudja milyen okból, a bolondok napjaként tart számon máig az emberi tudás. A ZSUGORI GAZDA Volt a falunk végén egy igen zsugori gazdaember, aki, ahogy mondják nálunk, öt koronáért a térdét átfú- ratta volna, a summásokat is megcsalta, a napi bérbe járókat is sokszor átverte a fizetéssel, így aztán megorrolt rá a falu legénycsapata, akik még a második világégés előtt egy április elsején igencsak megtréfálták a gazdát. Már átavaszi állatki(lllusztrációs felvétel) hajtásról, legelőelosztásról beszélgettek a kocsmában, ahová ez a zsugori gazda is betévedt szekérrel, pár lóval. A szekere mellett állott a szomszéd falubéli egyik fiatal ember fogata, a megszólalásig hasonló barna lovakkal befogva. Itt támadt az öüet a kora estében, hogy ugyan jó lenne kicsit móresre tanítani kevély zsugorit. Pista bácsi, ki szép szál legény volt, és minden huncutság értelmi szerzője, megegyezett a korcs- márossal, hogy leitatják a zsugorit, aki a potya italnál jobban talán csak a pénzes bukszáját szerette. Megbeszélte azt is a szomszéd falubéli gazdával, hogy amíg a zsugori iszik, kicserélik a lovakat, aztán ha majd este felkerekedik a szekérre, hogy hazafelé vegye az utat, akkor a lovak majd a szomszéd faluba viszik zsugorit, mivelhogy a ló, ha részeg is a gazda, szépen hazaporoszkál a szekérrel a maga megszokott útvonalán. Ha ez megvan, zsugori uram lovait majd visszacserélik a szomszéd faluban. Elindult hát a móka, folyt a pálinka patakban, emelkedett a hangulat, már mindenki azt leste, mikor esik már le zsugori uram feje az asztalra, mert a bolondságba mindenkit beavattak. /HÁMORRA VÁRVA Szépen fel is rakták a saját szekerére, mikor már kellőképpen megita- losodott, a szomszéd falusi lovak addigra át lettek fogva, aztán is- tenhozzád zsugori uram, menj békével kicsit sétáltatni a kevélységedet vagy hat küométerre a Sajón túlra. Sötét este volt már az indulás pillanatában, a pálinka is megtette kellő hatását, ment hát a szekér a bóbiskoló gazdával el szépen a szomszéd faluba. Addig a Pista bácsi csapata gyorsan munkához látott és az elülső kovácsolt kaput ügyesen felvitte a csűr tetejére, a hátsó, ócska léckaput meg felaggatta a kovácsoltvas kapu helyére, had legyeh még egy kis kiváltani- valója zsugori uramnak. Zsugori gazda bizony arra ébredt, hogy a lovak gázolnak által a Sajón. Március utolsó napján a felffeccsenő hideg víz, a nagy sötétség aztán felébresztették a pálinkamámoros gazdát, aki sehogyan sem bírt rájönni, mit is keres a gázló közepén a békakuruttyos éjszakában. Faluvilágítás nem volt még akkor, a mámoros fej nem tudta merre a helyes irány, hát úgy gondolta, megtévedtek a lovak, hagyta tovább menni őket. Éjféltájban be is ért a szomszéd faluba, de a csendőrőrmester, aki szintén beavatott volt, megállította és bizony bevitte a csendőrlaktanyába kocsi és lólopás gyanújával, meg éjszakai csendhá- borításért. Zsugori uram ugyanis addigra annyira magához rázódott a hűvös éjszakában, hogy mikor megértette, itt valami egetverő nagy bitangságnak lett az áldozata, olyan sűrűn elkezdte emlegetni az égieket, hogy azok álmukban is biztosan pironkodtak a sok káromkodást hallva. Azt mondják, akkor tört le Szent Vendel kalapjának is a karimája, akinek szobra a falu végi kereszt mellett álldogált a legelők felé vezető utat vigyázva. A FOGDÁBAN Zsugori uram így, hát a fogdában végezte. Másnap reggel, mintha vásár lenne, annyian átballagtak megnézni, mi is lesz a történet vége. A lovakat visszacserélték, mintha semmise történt volna, ott álldogáltak zabos tarisznya tartalmát békésen ropogtatva a csendőrlaktanya előtt. Meg ott álldogált Pista bátya csapata is, mintha éppen valami igen fontos és sürgős elintéznivalójuk lenne a szomszéd faluban. Zsugori uram nagy megszégyenülve, száz korona bírság kiszabása után ballagott kifelé a csendőrlaktanyából. A lovak az övéi, a szekér az övé, csak akkor mi az isten csudáját keres ő a szomszéd faluban? - ez járt a fejében. A nagy hahota aztán észre térítette. Nem maradt más hátra, mint keserű pofával ugyan, de együtt nevetni a legényekkel, meginvitálni a csapatot egy pohár borra a szomszéd falu kocsmájába, ahol is aztán a kapu levételének árában meg a további békés viszonyban kellett megegyezni. TELJES BÉKE Pista bátyó, zsugori uram, a csendőrőrmester, a szomszéd gazda azóta biztosan még jobban megbékéltek már egymással. Lévén, azon a másik világon teljes béke április elseje, meg mindazon földi dolog, mint pénz, adósság, zsugoriság és egyéb hívságok. A kovácsolt vaskapu tán még az egyedüli tanúja a csűr tetején való kirándulásnak, ha el nem vitték azt is már az ócskavasba. A szomszédok közül senki sem látta, hogy a vietnamiak nyúzzák a kutyákat, vagy kutyahúst ennének, a lenyúzott hátú ebről azonban mindenki tudott a faluban Állítólag ebül bántak házőrző kutyáikkal a vágai vietnamiak Gyakori kép Vietnamban. Mielőtt csemege lesz, megnyúzzák a kutyát. (Képarchívum) GAÁL LÁSZLÓ „A faluban lakó vietnamiak kutyahúst esznek, az udvaron nyúzzák a kutyákat, a kidobott kutyabőröktől a környéken kibírhatatlan bűz terjeng.” Ez a szóbeszéd járta a Galántai járásban levő Vágán. A helyszínen tapasztaltak azonban nem erősítették meg teljes mértékben a pletykákat. Elsőként Szalay Nándort, Vága ^polgármesterét kerestük meg. O elmondta, a faluban két helyen laknak vietnamiak, akik ugyan a faluban vannak bejelentkezve állandó lakhelyre, itt bérelnek házat, de az idegenrendészet tartja őket nyilván. Az egyik házban lakókkal semmilyen probléma nincs, a másik lakóival volt ugyan probléma, de nem kutyaevésről, vagy ezzel kapcsolatos bűzről volt szó. KUTYAGONDOK „A probléma abban rejlett, hogy amikor ezek a vietnamiak reggel elmentek árusítani, a nagy farkaskutyájukat két kölykével egyszerűen kitették az utcára. Azon a szűk utcán keresztül jártak az emberek a buszmegállóra, és panaszkodtak, hogy a kutyák az úton vannak, habár nem támadtak meg senkit, de egy kutyában sosem lehet bízni, pláne, ha köly- kei vannak” - ecsetelte a fél évvel ezelőtt kezdődött problémát a polgármester. „Akkor figyelmeztettem a vietnamiakat, hogy valamit tenniük kell a kutyákkal, vagy ketrecbe zárni, vagy másképpen bezárva tartani, de egy hónap múlva sem volt semmi változás. Akkor azt a lakosunkat figyelmeztettem erre, akinek a házát a vietnamiak bérlik, de megint nem volt semmi eredmény. Ekkor a vietnamiaknak adtam két hét határidőt, hogy ha nem gondoskodnak arról, hogy ne legyenek a kutyáik az utcán, mi fogunk intézkedni. Közben hívtam a nyitrai kutyamenhelyet, de ott helyszűke miatt nem tudták volna elhelyezni a farkaskutyát a két kölykével. Figyelmeztettem a falubeli vadászokat, is, hogy ha a kutyát kinn a határban látnák, lőjék le, mert lakott területen ilyet nem tehetnek, de ez sem jött össze. Aztán két héten belül jött az egyik vietnami jelenteni, hogy a kutyákat elrendezték, már nincsenek meg.” A polgármester ezt személyesen is többször ellenőrizte és az utcán valóban nem találkozott a kutyákkal. „Nem kérdeztem, hogy lelövették-e vagy mit csináltak velük, az volt a fő, hogy a kutyák többé nincsenek az utcán.” Mintegy két hónap elteltével, február végén jelentették a polgár- mesternek, hogy egy kutya futkos a faluban, akinek a hátáról le van nyúzva a bőr. „Ezt magam is láttam, egyszer éjjel az autónk előtt átszaladt a nyúzott hátú kutya. Egy hétre rá már itt volt a Markíza televízió, amelynek a szomszédok azt nyilatkozták, hogy a vietnamiak nyúzták a kutyákat, kutyabőrök hevernek az udvaron, meg döglött nyúl van az ablakpárkányon, s mindenféle drasztikus dolgok történnek, de hogy ez valóban így van-e, arról én nem tudok nyilatkozni” - mondta a polgármester. KUTYANYÚZÁS A szomszédokat mi is megkerestük, többen egyáltalán nem akartak nyilatkozni. Voltak, akik elmondták a véleményüket de egy sem akadt, aki saját szemével látta volna, hogy a vietnamiak nyúzzák a kutyákat, vagy kutyahúst ennének. Azt pedig egyhangúlag cáfolták, hogy emiatt valamilyen bűz terjengene a vietnamiak udvara körül. „Mi csak az állatvédőket értesítettük, hogy vigyék el a szegény kutyát, mert a vietnamiak állandóan verték, meg kínozták” - állítja az egyik szomszéd, aki maga is látta, hogy a farkaskutyát vasrúddal verik. A nyúzott hátú kutyáról szóló híreket a szomszéd is megerősítette. „A kutya eltűnt, aztán jó pár hét múlva megint előkerült, akkor már fél hátáról hiányzott a bőr. Itt feküdt a kapu előtt, de amikor meglátta, hogy jönnek a vietnamiak, elmenekült”. Egy másik szomszéd szerint is kutyául bántak a kutyákkal. „Enni sem adtak nekik, én szoktam ennivalót hozni, ha kinn voltak az utcán. Azt is láttam, hogy a kutya véres fejjel jött ki az udvarból, mint akit fejszével csaptak fejbe. A kiskutyákat is hallottam vonítani. Hogy mit csináltak velük, mit nem, azt nem tudom, de a három kis farkaskutya egyik napról a másikra eltűnt.” KUTYAMENTÉS Amikor a pozsonyi kutyamen- helyről kijöttek a nyúzott hátú kutyáért, akkor is ennek a szomszédnak a segítségével sikerült őt befogni. A férfi húsdarabot tett az állatvédők autójába és a kutya az étel után ment he a kocsiba. Megkerestük telefonon a menhely alkalmazottját, aki elmondta, a jelek szerint a kutyát fejszével vágták fejbe, és elkezdték lenyúzni a bőrét, de közben az állat magához tért és sikerült elmenekülnie. A sérült kutyát azóta már egy ausztriai kutyamenhelyen ápolják. Azért szállították oda, mert az osztrák kollégáknak több tapasztalatuk és jobb feltételeik vannak. A menhely pozsonyi alkalmazottja állította, a vágai vietnamiak igenis nyúzzák kutyákat, és kutyahúst esznek, a kollégája állítólag látta az udvarukban heverő kutyabőröket. Ott jártunkkor semmiféle bőrt nem láttunk az udvarban, igaz, csak a kerítés fölött tudtunk belesni, mert a zör- getésre senki nem nyitott ajtót. A helybeliek elmondása szerint a vietnamiak nappal sosincsenek otthon, a környező településekre járnak árusítani. Hogy hová, azt nem tudták megmondani, nem szoktak társalogni velük. De azon kívül, hogy már nem nézhették, hogyan bánnak a kutyáikkal, sem a szomszédoknak, sem a többi falubelinek sosem volt semmilyen kellemetlensége velük. A vietnami kutyás esettel az állatvédők feljelentése alapján a rendőrség is foglalkozik. A Galántai Járási Rendőrkapitányság szóvivőjétől, Kiss Klaudiától megtudtuk, egyelőre nem bizonyított, hogy a vietnamiak bűncselekményt követtek volna el. A jelenlegi állatvédelmi törvény értelmében kihágás miatt folyik vizsgálat, de ezt még nem fejezték be, a rendőröknek egyelőre a fő gyanúsított vietnami férfit nem sikerült kihallgatniuk, ezt a feljelentéstől számított egy hónapon belül kell megtenniük. Az érvényes törvények értelmében állatkínzás bűncselekménye akkor forogna fenn, ha az állat belepusztult volna a kínzásba. Ebben az udvarban verték állítólag a kutyákat (Szőcs Hajnalka felvétele)
