Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)
2003-04-08 / 82. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 8. KOMMENTÁR Munkaadó mint orvos? PÁKOZDI GERTRÚD Újabb javaslat került a minap a kormány szociális reformcsomagjába. A táppénzfolyósítás rendszerének javítását vette ezúttal célba, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a munkáltatók - saját érdekükben -jobban figyeljenek a beteget jelentőkre, magyarán: ellenőrizzék, valóban betegek-e, vagy netán táppénzcsalók. Amennyiben a kormányjavaslatot eredeti formájában hagyja jóvá a parlament, a többet keresők betegségük idején többet kaphatnak, mint eddig, a kiskeresetűek pedig még kevesebbet. A táppénzfizetési rendszer módosításának azzal a részével egyet lehet érteni, hogy aki többet keres, az betegsége idején többet kapjon. Legalább nem kényszerül rá, hogy jövedelme szinten tartása érdekében inkább évi rendes szabadságából áldozzon fel néhány hetet gyógyulására, minthogy éljen a táppénzfolyósítás törvény adta lehetőségével. Elméletben a kormánynak az a törekvése sem kifogásolható különösebben, hogy könnyíteni akar a vállalatok, cégek já- rulékterhein. A törvénytervezet szerint a jelenlegi 3,4 százalékról 1,4 százalékra csökkenne a cégek táppénzátutalási kötelezettsége, viszont a betegség első tíz napjában maga a munkáltató fizetne táppénzt egyenesen az alkalmazottnak. A több száz, esedeg több ezer munkavállalót foglalkoztató cégek esetében ezek nem kis tételek, különösen influenzajárvány vagy más epidémia idején nem, de a kisebb cégek is megérzik, ha ezen a jogcímen jelentősen megnőnek kiadásaik. Ha belegondolunk, hogy az ilyen pénzeknek ezernyi, hatékonyabban felhasználható helye lenne, csak helyeselhetjük a vállalkozói járulékterhek csökkentéséinek javaslatát, amely a táppénzbefizetési járulékon kívül a munkanélküliségi járulék csökkentésével is számol. A javaslat tartalmazza továbbá, hogy a táppénz első tíz napjának költségeit a munkáltató, ne pedig a biztosító térítse; a tervezet kidolgozói szerint a betegbiztosítási járulékterhek csökkentése kompenzálja majd a vállalatok ilyen kiadásait, a kevesebb alkalmazottat foglalkoztatók pedig valamely kereskedelmi biztosítónál köthetnek majd biztosítást, például influenzajárvány esetére. Kérdés, persze, mekkora lesz ez a biztosítási díj... A legérzékenyebb probléma a táppénzcsalás leleplezésének kérdése. A gondot a törvénytervezet kidolgozói szerint a kisebb keresetűekjelentik. A munkáltatót ösztönzik, hogy szűrje ki a táppénzcsalókat. Korunkra jellemző törvényalkotási és egészségügy-szervezési bravúr, hogy az orvos feladatát politikusaink a munkaadóra kívánják átruházni. Az sem vall fejlett igazságérzetre, hogy a törvény- javaslat kidolgozói azt sugallják, van egy munkavállalói kategória, amely a leginkább visszaél a táppénzfolyósítás jelenlegi rendszerével. Ez így mindenesetre durva és szegényellenes. Azt sugallja, hogy egy kis pluszpénzért minden kiskeresetű hajlamos átverni az álla- - mot. Márpedig zömében éppen ők azok, akik inkább betegen is dolgoznak, csakhogy ne kerüljön veszélybe munkahelyük. JEGYZET Gólyák a zúzmarán SZÁSZ] ZOLTÁN Fehér kalappal köszöntötte április a völgyet. Megriadtak a fűzek a reggeli zúzmarától, gyorsan becsukta magát levelei mögé a korai tulipán. Megtévedtem? - kérdezhetné magától. Felborult világ, nem jó ez így, ilyen hosszú tél, a nagyböjtre üyen hideg, még semmi nincs a földben, háború is van, hát mi lesz így? - sóhajtoz- zák az emberek. Már az első gólya is megjött az Ipoly menti mocsarakhoz. Jégarcát mutatja felé a dermedt mocsár. Zúzmarát lenget a reggeli szél. Maradj itt gólyamadár! Még egy kicsit bírd ki! Még egy kicsit ugyan várhattál volna melegebb vidéken is, de hiába, téged hajt a természet ősereje, húz, hív a tavaly rakott fészek. Itt meg hideg reggel, élelem nélküli ridegség fogad. Minden elfogyott már, s tán a türelem is fogytán. Vasárnap is zúgtak a vetógépet vonszoló gépek kint a földön, hátha nem lesz érvényes a mondás, hogy áprilisi árpa, maradjon a zsákba, hátha mégis lesz valami. Csak nem fogja markában egész májusig a földet a fagy. Dolgozni, enni kell, létezni kell. Hát te gólya, mit eszel? Találsz-e a fagyos mocsárban begyedbe valót? Béka még nincs, a pockok is bújnak még, bogárnak híre hamva se. Hóval kalapoznak a hegyek egymásnak, észak felől ágszaggató szél seper, tűzifáért indul kisszekérrel a faluvégről valaki, csak barna foltja látszik, ahogy ballag a bozótos felé. Csak a kitartás ne fogyjon el, csak a hit ne törjön meg. A nagyvárosok zúgnak, lüktet a fagy alatt is a lét, csak itt, ebben a csendességben néha félelmetesebb a hiány. A meleg, az erő hiánya. Zúzmarával régen nem fogadta az Ipoly völgye az első gólyákat. Erőt keres erőtlenségében ember s állat. Nap felé fordul, figyeli a szél hozta harangszót és keres, keres valami biztosat, valami nyugtatót ebben a szétszaladt vüágban. Csak a zúzmarán tébláboló gólya, meg a hóval egymásnak köszönő hegyek fehérje biztos most? Elsuhan egy autó a kőkereszt előtt, s megint lepercen egy körömnyi darab a feliratból. Hát ennyire, hát így szeretted a világot? Vidd már a fagyokat, Uram! FIGYELŐ Mit ér majd a győzelem? Az amerikaiak győzelmet arathatnak ugyan az iraki harcmezőn, de fennáll a veszélye, hogy e diadalukat nem ismeri el politikailag sem az arab vüág, sem az iraki lakosság jelentős része - az 11 Sole 24 Ore. A független olasz gazdasági napilap megállapítja: az iraki rendszer teljes összeomlásának a küszöbére érkeztünk, de a hadműveletek még hetekig eltarthatnak. Szaddám Húszéin rezsimje, úgy tűnik, már képtelen harci kezdeményezésekre, de még jelentős ellenállást fejthet ki a támadókkal szemben, s azt csak nagy emberi veszteségek árán lehet megtörni. Irak megszállását az említett nehézségek nem akadályoznák ugyan meg; fel lehet állítani egy átmeneti kormányt, de az ország békéjének helyreállítása késedelmet szenvedhet, újabb ellenállási és engedetlenségi mozgalmak lángolhatnak fel. A láthatáron már érzékelhetőek az újabb ellentétek az amerikaiak és a britek, illetve Washington és a nemzetközi közösség többi tagja között. A Pentagon által dédelgetett politika pedig a háború után sem az ENSZ-t akaija szerephez juttatni. A nemzetközi viták tovább mélyítik a szakadékot az Egyesült Államok és a világszervezet között. TALLÓZÓ NÁRODNÁ OBRODA A Legfelsőbb Bíróság mellett működő Bírói Tanács alelnökével, Jozef Hrabovskyval készített inteijút a lap annak okán, hogy májusban választják meg a Legfelsőbb Bíróság új elnökét. Egyelőre senkit sem jelöltek, április 22-e a végső időpont. Jelöltet a kerületi bírói tanácsok, a Legfelsőbb Bíróság bármely bírája a Bírói Tanács tagjai állíthatnak. Áz új jelöltekről még a háttérben sem beszélnek, Harabin újrajelöléséről sincs egyelőre szó. Hrabovsky tagadja, hogy a Bírói Tanács két részre szakadt, nem igaz, hogy Harabin-párti- akból és Harabin-ellenesekből áll. Bár az igazságügyi minisztérium hamarosan benyújtja a Bírói Tanácsról szóló törvény módosító javaslatát, a bűók ezzel nem elégedettek, ezért inkább saját javaslatot készítettek, melyet Ján Drgonec nyújt majd be önálló képviselői indítványként. Szerbiában nagy sikereket érnek el a bűnüldöző szervek, de legalább még egy hónapig marad a rendkívüli állapot Nem állnak meg félúton Szerbiában egyre nagyobb sikereket érnek el az alvilági szervezetek felszámolásában, már több mint 2000-re tehető a letartóztatottak száma, s ezúttal nem csak a kishalak akadnak horogra. A bűntettek szervezői és kiötlői is rács mögé kerültek, vagy menekülés közben lelőtte őket a rendőrség. VARJÚ MÁRTA Egyre több régebben elkövetett gyilkosság elkövetőjét is kinyomozzák. Köszönhető mindez a rendkívüli állapotnak és a rendőrségen, bíróságon és ügyészségen megkezdett tisztogatásnak, mert szervezett bűnbandák beépített emberei miatt eddig nem lehetett hatékonyan küzdeni ellenük, az úgynevezett téglák folyton gátolták az akciók sikeres kivitelezését. Most, miután a valamikori első számú szerb politikus Ivan Stambolics rejtélyes gyilkosságára fény derült és az is napvilágot látott, hogy megrendelői az országot egykor rémuralomba tartó Müosevics- Markovics házaspár volt, az emberekben egyre nő a bizalom a bűnüldöző szervek iránt. A szerb lakosság a legmesszebbmenőkig együttműködik a rendőrségi és katonai szervekkel. Ahol lehet, segítik a nyomozást, s mind többen tesznek eleget a felszóh'tásnak és szolgáltalják be fegyvereiket. Igaz, ennek a rendeletnek fenyegető jellege is van, s naponta több száz fegyvert adnak át a bűnügyi szerveknek, mert senki sem akar emiatt börtönbe kerülni. A polgárokat a rendkívüli állapot bevezetése nem irritálja, a felmérések szerint elfogadhatónak tartják ezt a helyzetet, hiszen nőtt az ország biztonsága, nyugodtabban alszik a lakosság. Megszűnt a korábban tapasztalható állandó feszültség. A rendkívüli állapot megszűntetését az ellenzéki pártok sürgetik, bizonyára mert többször felmerült néhány, a bűnszervezetekkel együttműködő párt betiltásának lehetősége. A minap Natasa Micsics asszony, Szerbia és a szerbiai parlament elnöke kijelentette, addig fog tartani a rendkívüli állapot, amíg szükség lesz rá, hogy az .országnak az európai közösségbe visszatérését többé senki se állítsa le.- A hatalom nem fog félúton megáll- ni, nem lesznek tekintettel se, személyekre se, csoportokra, akikre eddig a törvény nem vonatkozott. Itt többé nem lesznek érinthetetlenek. Szerbia soha sem lesz többé az, ami Zoran Djindjics kormányfő elleni merénylet előtt volt. Többé nem lesz olyan ország, ahol vüágzik a szervezett bűnözés, ahol a bűnözők az állam nevében és számára büntetlenül meggyilkolják a másként gondolkodókat, rabolnak el embereket, gyerekeinket kábítószerélvezőkké teszik, olyan ország, ahol a dzsip és a pisztoly a státusszimbólum, nem pedig a könyv és a komputer, ahol a gonosztevőket hősöknek és patriótáknak titulálják - nyilatkozta az elnök asszony. A médiaszabadságot csak a rendkíA lakosság a legmesz- szebbmenőkig együttműködik a rendőrséggel. vüli állapot meghirdetésével kapcsolatos okok tekintetében korlátozták, s ezt minden médium tiszteletben tartja és segíti az állami szervek munkáját. A betiltott lapokról és televíziós állomásokról sorra kiderült, hogy a zimonyi klán szolgálatában álltak, a bandavezérek pénzelték azokat. Zoran Zsivkovics, a meggyükolt szerb kormányfő, Zoran Djindjics helyét elfoglaló miniszterelnök szerint április végéig fog tartani a rendkívüli állapot, vagy addig, míg a büntetőeljárásról szóló törvényt nem módosítják, mert a változtatással a szervezett bűnözés elleni küzdelem intézkedései a rendkívüli állapot megszűnése után is érvényben maradnak. Határozott elképzelése, hogy nem elég csak néhány politikai gyilkosságot felfedni, hanem minden gyanús ügyet most kell feltárni, például azt, kik és miért ölték meg Szlavko Csuruvija újságűót vagy Pavle Bulatovics vezérkari főnököt. A rendőrségnek a legnagyobb gondot Müorad Lukovics Legija kézre kerítése okozza, akiről tudják, hogy a zimonyi klán legfőbb vezére volt, több emberrablás kitervezője, s minden politikai gyilkosság mögött ő állt. Az országból nem szökött el, valahol bujkál, de még nem tudták lefülelni. Bizonyos körök nem zárják ki, hogy Legija kapcsolatba lépett a hágai törvényszékkel, hogy áruba bocsássa mindazt, amit tud, s ennek fejébe kérjen védettséget és személyazonosságának megváltoztatását. A belügyi szervek bíznak benne, hogy ebbe a piszkos üzletbe senki nem megy bele. Az bizonyos, hogy Legija Szerbiában nem számíthat védett tanúi minősítésre. A szimulált hadgyakorlatba be lehet venni az ellenséges reakciókat is, de mi van, ha azt hisszük, az ellenség ostoba? Elektronikus hadviselés SZENTGYÖRGVI ZSUZSA Az avatar mindig győz, nem késik le semmiről, pontosan céloz, és ráadásul nincs szüksége napi tíz liter vízre, táplálékra sem. Hogy ki ez a csodálatos lény? Szanszkrit nyelven a Földre leszálló istenek testté vált valóját jelenti. A számítástechnikában szereplő avatarok az emberhez vagy állathoz megtévesztésig hasonló alkatú képi lények, a valósághoz híven beszélnek, mozognak, cselekvéseket utánoznak. Az isteni avatarok kitűnően megállják helyüket a hadi szimulációs játékokban is, amelyekkel igazán előnyösen helyettesíthetők a „valódi” hadgyakorlatok. A szimulációban akár tízezernyi katona is mozgatható, és nem kell a helyszínre szállítani tankokat, ágyúkat, lőszert, nem kell kiépíteni drága infrastruktúrát, odahordani ellátást. Az amerikai szárazföldi hadsereg, a tengerészet, a légierő, a felderítő-elhárító szervezetek egyesített szimulációs rendszerét már tavaly nyáron tesztelték. A képernyőn egyáltalán nem nehéz békésen lecsillapítani a fenyegető tömeget, hiszen az avatar parancsnok bölcs és higgadt is. A számítástechnika, a telekommunikáció, az űrhajózás igazán nagyszerű kombinációja a modem hadviselés. A helyszíneket a mesterséges bolygókról méteres pontossággal lehet felderíteni, a globális helymeghatározó rendszerrel, a GPS-szel néhány centiméteres precizitással lehet követni mozgó tárgyakat, a lézeres eszközökkel, az „intelligens” bombákba beépített számítástechnika révén (szó szerint) halálosan pontos célzás válik lehetővé, az infravörös felderítő berendezésekkel sötétben is utolérhető az ellenség. Ráadásul az egyesített harcászati digitális információs rendszer (szép rövidítésével a JEDI) jelentősen felgyorsítja és pontosabbá teszi a hadszíntéren mozgó katonák és a parancsokat kiadó központ kommunikációját. Nem kell hozzá más, mint egy picinyke zsebszámítógép a harcoló katonák kezében, amelybe műholdas GPS-kapcsolatot és telefont építenek. Csak rá kell bökni a megfelelő ikonokra, és a központ már adhatja is a parancsot a lövésre. A virtuális valóságban valóban nem téveszthető el a cél. A valóság azonban egészen más. A mostani, igazi háborúban egymást lövik le a szövetségesek, az igaziban összeütköznek helikopterek, az igaziban az első halálos áldozatok még nem is láttak ellenséget, az igaziban a gaz ellenség valahogy egészen másképpen viselkedik, mint a szimulációban. A tényleges valóság azért is egészen más, mint a virtuális, mert belép például a komplexitás, az, hogy a nagy, összefüggő rendszerben egyes, elhanyagolha- tóknak vélhető hatások váratlanul felerősítik egymást. A modellekben a kezelhetőségért tett néhány tizedszázalékos, esetleg csak ezrelékes elhanyagolások jelentőssé nőhetnek, a talaj menti kicsinyke buckák heggyé magasodhatnak. A modell ugyanis mindig absztrakció, márpedig a szimulációs modellek - a haditechnikában éppúgy, mint a meteorológiában vagy az árvízvédelemben - óhatatlanul egyszerűsítésekkel kénytelenek élni. Kétségtelen, hogy az elektronika meghatározón alakítja át életünket. Műszerek, okos eszközök sokaságát használjuk. Az is kétségtelen, hogy az emberi magatartást tanulmányozó tudományok beépülnek a vezérkari stratégák terveibe. És mégis. A komplex rendszerek viselkedését sokfelé kutatják a vüágon, de a lezárt, biztonságosan alkalmazható eredményektől igencsak messze vagyunk. „Egy galamb, szöcske vagy egy légy olyan képességekkel bír, amelyek utánzására sem a mai digitális számítógépek, sem robotok, sem vadászgépek nem képesek” - írta minap megjelent tanulmányában Ros- ka Tamás akadémikus. Ámbár ne tagadjuk, egy robotrepülőgép mégiscsak tökéletesebb, mint amelyben ember ül, hiszen a gép nem retteg, hanem mér, követi a felszínt, állandóan továbbítja az adatokat, és cselekszik, amikor erre parancsot kap a tőle sok-sok küométerre lévő humán vezérlőtől. Aztán mégis célt téveszt. A harci célpont helyett zsúfolt piacteret vagy egy békés ország nagykövetségét találja el. Valami megzavarta. Esedeg például az ellenség, amely szintén elektronikusan harcol. Á szimulált hadgyakorlatba persze be lehet venni az ellenséges reakciókat is. De mi van, ha azt hisszük, hogy az ellenség ostoba és felkészületlen? Ha úgy készülünk, hogy a lakosság virágkoszorúkkal, zászlókat lengetve fogadja hős katonáinkat, és ehelyett öngyilkos merényleteket követ el? Ez a tévedés persze már nem kenhető a számítógépre, a rendszerkomplexitásra sem. Ha már a meghódítandó lakosságról szólunk, érdemes arra is figyelni, hogy van ennek a mostani elektronikus háborúnak egy igencsak visszataszító mellékága. Minden internetező utálja, ha a postafiókját haszontalanságokkal töm- ködik tele, hirdetésekkel vagy olykor gonoszságból értéktelen üzenetek tömegével. Az etikai bűnök egyike az is, ha valakinek (embernek vagy intézménynek) a honlapját felülírják, idegen szöveget raknak rájuk. Ma már vannak szabályok a „szpammerolás” és a „defé- szing” ellen is, bár a tényleges jogi védelem egyelőre igencsak cseppfolyós állapotban leledzik. Ráadásul mi van, ha mindezt egy nagyhatalom teszi, „állami” eszközökkel? Ahogyan most az USA hivatalai tömködik tele propagandaanyagokkal az egyébként meglehetősen kevés iraki internetező elektronikus postafiókját. Igaz, erre még nincs nemzetközi jogszabály! Napóleon zseniálisan felismerte a tüzérség döntő szerepét a XVIII. század végi, XIX. század eleji hadviselésben. Sok éven keresztül - a modern technika segítségével - az ő serege volt az abszolút győztes. És mégis Szent Ilona lett a vége.- Tanító bácsi, a papám nem pincér, hanem menő vállalkozó. En úgy számolok, ahogy ő számláz... (Peter Gossányi rajza)
