Új Szó, 2003. április (56. évfolyam, 76-99. szám)

2003-04-07 / 81. szám, hétfő

2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. ÁPRILIS 7. KOMMENTÁR Dedósok vagy felnőttek SZILVÁSSY JÓZSEF Robert Fico ismét kuvikol. Mi több: olyan papírt lobogtat, amelyen Brüsszelből érkezett, és Szlovákiának figyelmeztetésül szánt sorok olvashatók. A Smer elnöke azonnal ráharapott. Úgy vélte, hogy Ivan Miklósról és állítólagos korrupt ügyeiről már mindent elharsogott, jöhet hát a másik céltábla: Csáky Pál. Erre a hőzöngésre kár több szót vesztegetni, hiszen csak a politikai vakságban szenvedő nem látja: a pártvezér mindenáron és minden áron hatalomhoz akar jut­ni. Legkésőbb a következő megbízatási ciklusban. Mondjuk ki azon­ban, hogy ezúttal azért van valóságalapja az ellenzéki politikusok - és főleg a jó szándékú hazai és külföldi szakértők - bírálatainak. Nem elsősorban az a gond, mintha Szlovákia pihenne a babérjain, mert az ország európai uniós csatlakozásáról döntő népszavazás előtt alig látni életrevaló kezdeményezéseket. Ilyen szempontból érthető a kormányalelnök érvelése, miszerint hónapokon keresztül nem lehet egyforma intenzitással kampányolni, hiszen tudvalévőén a jóból is megárt a sok. Jómagam az elhibázott stratégiában látom a hibát. Ez a tervezet ugyanis mobilizáló és tájékoztató részre osztotta a szlovákiai uniós kampányt. Némi leegyszerűsítéssel: először arra ösztönözzük a pol­gárokat, hogy menjenek el voksolni és szavazzanak igennel. Aztán majd megmondjuk, hogy miért jó nekik és mindannyiunknak ez a döntés. Nem sok túlzással azt is mondhatjuk, hogy ezek a stratégák dedósnak nézik a potenciális választókat, akiknek az agyába kell döngölni - ráadásul közhelyekkel és az unalomig ismételgetett alapigazságokkal -, hogy bizony ez nem olyan népszavazás, mint az eddigi. Ez történelmi. Ami tény, de a polgár ennél sokkal több tényről szeretne tudni, hogy végre ne nógatásra, hanem minden lé­nyeges információ birtokában, saját meggyőződése szerint voksol­jon igennel. Aki elbarangol a cseh vagy a magyarországi honlapok­ra, összehasonlíthatatlanul több tájékoztatást kap az Európai Únió törvényeiről, hétköznapjairól, az új tagországok polgáraira váró fel­tételekről és kihívásokról. Megtudja például, hogy az unióban hun- garicumként, illetve bohemicumként megmarad a magyar és a mor­vaországi pálinka, a jellegzetes ízű és szagú olomouci „syrecek”, va­lamint a mákos rétes, s hogy a cseh méhészeknek, csirketenyész­tőknek tíz év türelmi időt adtak arra, hogy a kaptárokat és az ólakat az európai szabványokhoz igazítsák. Sok tucatnyi hasonló, a min­dennapi élethez kapcsolódó kérdésre kapnak választ a két szomszé­dos ország gazdái. Nálunk a kormány honlapja általánosságoktól hemzseg. Ennél - de csak ennél - tartalmasabb az agrártárca internetes por­tálja, habár nem tudom, mennyire elégedett az alacsony felvásárlási árak miatt borúlátó sertéstenyésztő, valamint a bürokráciát kifogá­soló méhész és más aggódó mezőgazdász a minisztérium válaszai­val. Summa summárum: egyáltalán nem Robert Ficóék miatt, ha­nem a polgárok alapos tájékoztatása érdekében végre emberköz­pontúvá, sokkal életszerűbbé kell tenni a hazai információs forráso­kat. A népszavazás előtti kampányolás idején sem feledkezhetünk meg a lényegről: arról, hogy alig több mint egy esztendő múlva más feltételek között kell talpon maradnunk. És boldogulnunk. S ebben a folyamatban az egyén alkalmazkodó képessége, szakmai, nyelvi, informatikai felkészülése és felkészültsége meghatározó. Ezért kell már most hozzáférhetővé tenni minden lényeges tudnivalót, hogy Szlovákiában az integrációnak szintén minél több haszonélvezője és minél kevesebb vesztese legyen. Két párt, két közgyűlés TÓTH MIHÁLY Egy társadalmi rendszer vagy egy párt életképességéről mindent el­árul, képes-e reagálni a holnap, a holnapután kihívásaira. Alig több mint egy hét alatt két szlovákiai párt is közgyűlést tartott. A Magyar Koalíció Pártja, illetve a Kereszténydemokrata Mozgalom leg­felsőbb fórumának tanácskozásán történtek (vagy nem történtek), elhangzottak (vagy el nem hangzottak) alapján is levonható né­hány, a két párt távolabbi jövőjét, ütésállóságát érintő következte­tés. Hosszabb távon sem a KDH, sem az MKP jövőjének nem használ a fundamentalizmus bárminemű megnyilvánulása. Érdemes szemügyre venni, hogy a múlt hét végén hogyan reagált a funda­mentalizmusból szervesen következő maradiságra az a párt, amelyben a korszerűvé válást a „katolikus Szlovákia” fikciója gá­tolja, és miként az a politikai erő, amelyben a Duray Miklós által forszírozott magyar nemzeti radikalizmus jelenti a modernné fejlődés gátját. Sokféleképpen értelmezte a hazai politikai közvélemény, hogy Ján Camogursky, a KDH alapítója nem ment el a közgyűlésre. Ezt sokan a mozgalom veszteségének, a bomlás jelének tekintik, hangsúlyoz­va a politikus disszidens múltját, személyének megkerülhetetlensé- gét. Távolmaradásával - véleményem szerint - felbecsülhetetlen szolgálatot tett mozgalmának, és példamutatóan bizonyította ön­zetlenségét. Camogursky okos ember, de a rendszerváltást követő első időkben hatalmasat tévedett, amikor a „katolikus Szlovákia” fikciójából kiindulva kezdett politizálni. Tévedését később beismer­te, és tudatosította, hazájának lakossága a véleményeket és az érté­keket, vagy nevezzük így: a politikai ízlést tekintve fölöttébb tagolt. Felismerte, hogy koncepciója mindenáron való érvényesítésével romlásba viszi a KDH-t, és gátolja korszerű jobboldali párttá válá­sát. Előre bejelentett önkéntes távozása a mozgalom éléről köve­tendőnek, a szlovákiai politikai kultúra fényes pillanatának tekint­hető. Hrusovsky vezetésével a KDH már-már azt sugallja, hogy a mozgalom nemcsak kombattáns katolikusok gyülekezete. Látja, hogy választóinak érdeke mennyire differenciált. A magyar pártban sok minden megváltozott, az egység nemzeti ra­dikalizmus által ihletett értelmezésével azonban nem tud mit kez­deni. Nem azok véleményét próbálom tükröztetni, akik az egyesü­lés után beépültek a pártstruktúrába. Ők most már soha se lesznek hajlandók felismerni, amit a KDH gyanítani kezd, tudniillik, hogy egy milliós, netán százezres nagyságrendű tömeg nem egytulajdon- ságú massza, hanem katolikus és vállalkozó, katolikus és munkavál­laló és így tovább. Az ilyen párosítás a „magyar” minősítéssel is hosszan folytatható. A KDH alapítója felismerte, hogy ha egyszer netán teljesen tönkremenne a KDH, a fejéhez vágják a kudarc okát: fundamentalizmusát, pánszláv vonzalmát stb. Az egységesen jobb­oldali MKP hajószalonjában még szól a muzsika, a fedélközben uta­zók azonban - a párt elitje erre mérget vehet - egyszer majd a fejük­höz vágják az általuk is megszavazott törvényeket, amelyek elnyo- morodásukhoz vezettek.- Pszichiáter úr, vizsgálja meg a férjemet. Nem csal, nem lop, nem hazudik, ráadásul tisztességes adóbevallást nyújtott be. Szerintem nem normális! (Peter Gossányi rajza) TALLÓZÓ EL MUNDO Jorge Dezcallar, a spanyol katonai titkosszolgálat (CNI) vezetője sze­rint az al-Kaida és Irak kapcsolata nem bizonyított, és az sem való­színű, hogy iszlám terroristák a Gibraltári-szorosban akcióra ké­szülnének. Közölte egyúttal, hogy a titkosszolgálat fel van készülve iszlám terrorakciókra, jelenleg azonban nincsenek készülő terror- cselekményre vonatkozó adataik. A spanyol lap szerint a NATO-ta- gországok titkosszolgálatainak madridi ülésén elhangzott, hogy az iszlám terroristák jelenleg csendben vannak, talán azért, hogy ne irritálják a világ közvéle­ményét, amely kifejezetten hábo­rúellenes. Nincs ok az azonnali ag­godalomra, de az iszlám csoportok tevékenységét állandóan figyelni kell. A spanyol csendőrség és rend­őrség az iraki háború kezdete óta készültségben van, hiszen Madrid rámogatja Washingtont. A cseh pénzügyminisztérium pénteken 10,5 milliárd koronát utalt át egy svéd bankban nyitott számlára Prágának drága lesz a Nova-ügy Míg egy aránylag szűk kör milliókat tett és tesz zsebre a Nova cseh kereskedelmi tele­vízió immár tíz éves működé­se alatt, addig a cseh állam­nak, s az adófizetőnek várha­tóan igencsak drága lesz a Nova. A cseh pénzügyminisz­térium pénteken 10,5 milli­árd koronát utalt át egy svéd bankban nyitott számlára, s egyáltalán nem biztos, hogy ez a pénz valaha is visszake­rülhet az államkasszába. KOKES JÁNOS Minden egyes cseh állampolgár mintegy ezer koronát fizet ki a No- váért, illetve azért, hogy a cseh poli­tikusok a kereskedelmi televízió ese­tében nem tartották be a nemzetkö­zi életben szentnek és sérthetetlen­nek tartott szabályokat. A 10,5 milli­árd koronát a cseh államnak ugyan­is egy nemzetközi döntőbírósági ha­tározat alapján büntetésként, kár­pótlásként kell megfizetnie azért, hogy a Nova televízió esetében nem védte meg egy külföldi vállalkozó beruházását, konkrétan a Ronald Lauder amerikai vállalkozó tulajdo­nában lévő Central Media Entrepri- ses (CME) társaságét, amely a Nova létrehozása utáni első években a te­levízió műsorait gyártó és beszerző céget (Ceská nezávislá televízní spo- lecnost- CNTS) működtette. A Csehország számára oly kellemet­len nemzetközi bírósági döntés még 2001 szeptemberében született Stockholmban, s azt Prága még az év decemberében megfellebbezte, mert szerinte a három döntőbíró kö­zül kettő (a harmadüt cseh volt) el­fogult volt. A nemzetközi döntőbíród ság arra a következtetésre jutott, hogy a CME esetében Prága megsér­tette a Csehország és Hollandia kö­zötti, a beruházások kölcsönös vé­delméről szóló szerződést, s ezért a CME társaságot kártérítés illeti meg. Összege jelenleg 10,5 milliárd koro­na. A CME azt állítja: a cseh állam felelős azért, hogy a CNTS elveszí­tette a Nova kereskedelmi televízió kizárólagos kiszolgálójának státu­sát, s mert ezzel a CME-t nagy anya­gi veszteség érte, kártérítést követel Prágától. A lassan a végkifejletéhez közeledő vita lényege, hogy Lauder 1994-ben anyagi hátteret teremtett a Nova be­indításához. A CME és a CET 21 (a műsorsugárzási engedély tulajdo­nosa) között olyan szerződés szüle­tett, amely szavatolta, hogy a CME által alapított CNTS kapja a reklám- bevételeket. Miután azonban Lau­der és a Nova igazgatója Vladimír Zelezny között megromlott a vi­szony, az amerikaiak 1999-ben megpróbálták eltávolítani Zeleznyt a televízió éléről. Az engedély azon­ban az ő kezében volt, s a vita miatt egyszerűen faképnél hagyta az ame­rikaiakat, megalapította immár sa­ját Nova televízióját. Lauderék ezzel el lettek zárva a pénzforrástól. Az amerikai vállalkozó úgy Zeleznyt, mint a cseh államot is pe­relte nemzetközi fórumokon. A Zelezny elleni pert 2001 elején Amszterdamban megnyerte, és Zeleznynek mintegy 27 millió dol­lárt kellett volna fizetnie Laudernek, amire azonban nem volt hajlandó. Az ügy csak néhány hónapja ren­deződött, miután a Nova új többségi tulajdonosa, a prágai PPF pénzügyi- és beruházói csoport - egyébként Csehország legerősebb pénzügyi csoportja - Zelezny helyett rendezte a tartozást. A háttér, a PPF és Zelezny közti megállapodás nem is­meretes. A PPF-nek valószínűleg már nagyon terhes volt az adósság, így inkább fizettek, hiszen a kezük­be került Nova bizonyára behozza ezt az összeget. Az amerikaiak tehát az éveken keresztül tartó jogviták és bírósági perek után megkapták pén­zük egy részét. A Nova-ügyben lefolytatott két to­vábbi per formálisan Lauderéket és a cseh államot érinti. Az elsőben - a londoniban - a cseh állam nyert, míg a másikban - a stockholmiban - veszített, s a döntés alapján fizetnie kell. Mint már említve volt, Prága megtámadta a döntést, és a svéd polgári bíróság, amely a cseh felleb­bezést megtárgyalta, a héten lezárta az ügy tárgyalását. Az ítélethirdetés­re az előrejelzések szerint júniusban kerül sor, és a jelek szerint Prágának Míg paraszti ésszel a dolog egyszerű, jogilag nagyon is bonyolult. fel kell készülnie arra, hogy pert ve­szít, s fizetnie kell. Tekintettel az összeg rendkívüli nagyságára, a No­va-ügy lehetséges végkifejlete bel­politikai vihart kavart Csehország­ban. Ugyanis mindenki felteszi a kérdést: ki viseli a felelősséget ezért? Miért nem fizet az, vagy azok, akinek, vagy akiknek hatal­mas hasznuk volt és van a televízió működéséből, elsősorban a média­mágnás, az időközben szenátorrá lett Vladimír Zelezny, aki mindezek ellenére is megtartotta vezérigazga­tói bársonyszékét? Míg egyszerű paraszti ésszel a dolog világosnak látszik, jogüag rendkívül bonyolult, s komoly politikai kérdés is. Az egyszerű ember észjárása sze­rint ugyanis, ha Lauderék pénzt ad­tak Zeleznyéknek a Nova működé­séhez, s megállapodtak a nyereség egyfajta felosztásán, akkor a felek­nek ehhez kellett volna tartaniuk magukat, s egyiknek sem volt joga kirúgni az üzletből a másikat, s az­tán már csak a saját zsebébe folyami a hasznot. Ma már köztudott: ab­ban, hogy Zelezny kirúgta az üz­letből az amerikaiakat, szerepe volt a cseh képviselőháznak, mert olyan törvényeket hozott, amely ezt le­hetővé tette, s szerepe volt az orszá­gos televízió és rádió tanácsnak is, amely szintén szó nélkül tudomásul vette az amerikaiak kiebrudalását. Bizonyos köröknek ugyanis ez volt a céljuk. Egyeseknek pénzről, mások­nak hatalomról szólt a történet. S bármennyire is állítja ma Zelezny, hogy ő mindig mindent a törvény alapján tett, s őt Lauderék és a cseh állam pere semmilyen módon nem érinti, nyüvánvaló, hogy csak színjá­tékról van szó. Az egész ügy - amelynek még számtalan mellék­szála van - ugyanis végig a Nováról szólt, ületve a pénzszerzésről, s az ezzel összefüggő hatalmi, politikai párharcokról. A Nova ugyanis nem csak pénzügyi, hanem politikai ha­talom is. Most a szabálysértésért fizetni kell, s erre a konkrét szabálysértők nem hajlandóak. A vihar így elkerülhe­tetlen. A cseh parlament javaslatára Vladimír Spidla kormányfő múlt hé­ten már menesztette a televízió és rádió tanács tagjait, akik azonban nem akarnak megválni tisztsége­iktől, mondván, hogy a parlament ezzel csak saját felelősségét kívánja leplezni. A nagy vétkes - leegy­szerűsítve - valószínűleg a cseh bel­politika, amely ezeket az inkorrekt húzásokat lehetővé tette. Ezt pedig a mai politikai vezetésnek is nehéz beismernie, hiszen sokan azok kö­zül, akik ma a parlamentben vagy a médiatanácsban ülnek, akkor is azokban a körökben mozogtak, ahol a rossz döntések születtek. A KDH hol az Európai Unióban véli megtalálni Szlovákia függetlenségének letéteményesét, hol meg óv tőle A kereszténydemokraták számára szent a korona? SIDÓ H. ZOLTÁN A Kereszténydemokrata Mozgalom­nak sajátságos a viszonya az Európai Unióhoz. A még egységes Csehszlo­vákia idején a KDH akkori elnöke, Ján Camogursky külön széket és kü­lön csillagot akart Szlovákiának az unióban. Ezzel a kijelentéssel a párt­elnök elárulta, hogy fogalma sincs arról, a brüsszeli székhelyű szerve­zet 12 csillagos zászlaján a csillagok nem a tagállamok számát, hanem a tökéletes kört jelképezik. Igaz, a kü­lön szék valóban jár minden tagál­lamnak. Camogursky vélekedésével akkoriban azt akarta kifejezni, hogy Szlovákia függetlenedni szeretne a cseh országrésztől, s e függetlensé­get az Unióban vélte megtalálni. Az­óta eltelt több mint tíz év, Szlovákia önállóvá vált, s remélhetőleg az or­szág 2004 májusában beléphet föld­részünk legfontosabb politikai és gazdasági szervezetébe. Most vi­szont a kereszténydemokraták hét­végén pozíciójában megerősített el­nöke, Pavol Hrusovsky már az Euró­pai Unió esetleges beolvasztó, uni­formizáló hatásától szeretné megóv­ni az országot, amikor a párt iglói tisztújító kongresszusán közölte: Szlovákia a belépést követően meg kell, hogy őrizze függetlenségét a közvetlen adók, a büntetőjog, a nyugdíjfolyósítás rendszere, az ok­tatásügy, a kulturális és etikai kérdé­sek terén. Talán Ján Figel’, a mozga­lom alelnöke felvilágosíthatta volna főnökét, ugyanis ő, mint az ország csatlakozási főtárgyalója, bizonyo­san tudja: a bérekre, jövedelmekre, nyugdíjakra, szociális juttatásokra, továbbá az oktatásügyre nincs EU- szabályozás, vagyis ezek pusztán a csatlakozástól nem változnak. Hrusovsky talán legmeglepőbb kije­lentése a szlovák koronára vonatko­zott, amikor felvetette, kezdjünk nyűt vitát a hazai fizetőeszköz megőrzése érdekében. A KDH elnö­ke tehát kimondva-kimondatlanul már megint a függedenségre helyezi a hangsúlyt, amikor a szimbolikus értéket képviselő koronát veszi vé­delmébe. Éz természetesen szíve jo­ga, bár két megjegyzés mindenkép­pen ide kívánkozik. Az egyik, hogy nem kötelező belépnünk a Gazdasá­gi és Monetáris Unióba, ahogy ezt tette például Nagy-Britannia és Dá­nia. A másik, hogy a maastrichti szerződésben lefektetett szigorú, de jogos pénzügyi kritériumokat először teljesítenünk kell ahhoz, hogy egyáltalán bevezethessük az eurót. Ha mégis az euró mellett dön­tünk, akkor az átállás előtt két évig részt kell vennünk a közösségi árfo­lyamrendszerben, annak minden feltételével együtt. Ebből adódóan hiába lépünk be 2004-ben az Euró­pai Unióba, az euró a legnagyobb igyekezet mellett is csak leghama­rabb 2007-ben vagy 2008-ban vehe­ti át a korona szerepét. Pavol Hrusovsky elképzelésével valójában a még mindig némileg szertelen, hi­ányt hiányra halmozó hazai pénzpo­litikát támogatja, ezért aggódik a nemzeti költségvetési fegyelmet ki- kényszerítő gazdaságpolitikai koor­dinációs rendszertől. Talán a keresz­ténydemokratáknak nem volna ínyére az alacsony infláció, az ál­lamadósság felső határának korláto­zása (az adósság nem lépheti túl a bruttó hazai össztermék, azaz a GDP 60 százalékát), vagy az éves ál­lami költségvetés deficitjének korlá­tozása (nem lépheti túl a GDP 3 szá­zalékát)? Merthogy az uniót meg­alapozó maastrichti konvergencia­kritériumok többek között erről is szólnak. Valószínűleg nem ez jelenti az igazi akadályt. A Hrusovsky-féle nyilatkozatnak valójában az a célja, hogy a KDH ismét némi hazafiasko­dással, a szlovák érdekek védelmé­vel tűnjön ki a hazai politikai paletta szürkeségéből. Talán bölcsebb len­ne, ha a KDH karakánkodásakor nem az Európai Uniót szemelné ki pofozógépnek.

Next

/
Thumbnails
Contents