Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-29 / 74. szám, szombat
20 Családi kör ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 29. CSALÁDI KISKERTÉSZ Határtalan kártevő rovarok CSANDA PÉTER I kártevő rovarok és a növénybetegségek nem ismernek országhatárokat. Ezt már több példa is igazolta: szőlőpe- I ronoszpóra, szőlőgyö- kértetű (filoxéra), amerikai fehér medvelepke, burgonyabogár, vadgesztenyelevél-aknázómoly. Az Észak-Amerikából származó amerikai kukoricabogár a vetésfehérítő bogarak rokonsági körébe, a levélbogarak családjába tartozik. Az USA-ban és Kanadában a kukorica legfontosabb rovarkártevőjének tartják. Európába a 80-as évek második felében hurcolhatták be. Jugoszláviában 1992 nyarán a belgrádi repülőtér közelében találták meg a kártételét. Három év múlva, 1995 nyarán a bogár elérte Magyarország déli határát, Csongrád és Békés megyét, majd újabb néhány év elteltével már megközelítette a magyarszlovák határt. Ezt követően Szlovákiában 2000 nyarán a Komáromi járásban levő Tany község határában jelent meg először. Tavalyelőtt már Pozsonytól Losoncig mindenütt regisztrálták, és idén feltehetően haAz aknázómoly kártétele zánk összes kukoricatermesztő körzetében megtalálható lesz. Veszélyesen terjed, többek között a bogár jó repülő képessége miatt természetes terjedése minden irányban évente akár 80-100 km is lehet! Bár mérhető gazdasági kárt földrészünkön eddig csak a volt Jugoszlávia területén, Romániában és Dél-Magyaror- szágon okozott, a tények alapján kijelenthetjük: az amerikai kukoricabogár végleg megtelepedett Európában és hazánkban is. A faj tojás állapotban telel át a talajban, a fő kártevő a lárva. A gyökerek kiodvasításával, visszarágásával a kukoricatő tápanyag- és vízfelvétele gátolt, stabilitása romlik. Ennek eredményeként a növényt könnyű a talajból kihúzni (ez a kártétel súlyosságát is jelzi). Erős kártételkor, több gyökéremelet elvesztésekor a növény a talajra dől. Ezt az erős szél, a viharos időjárás és a fölázott talaj is segíti. A tőben meggörbült, talajra fekvő és felfelé növő kukoricára használják a „lúdnyak tünet” megnevezést. A nyár második felében rajzó bogarak virágporral, a nővirágzat bibeszálaival és levéllel táplálkoznak. Leggyakrabban a címeren, valamint a csőkezdemény végén levő bajuszon találhatók meg. A kifejlett bogarak tehát a kukoricacsövet károsítják, gátolják a szemfejlődést, ezáltal hiányos megtermékenyülést okoznak. A lárvák csak a kukorica gyökerén fejlődnek, ezzel szemben a bogarak a kukoricán kívül több növénycsalád fajain is táplálkoznak, mint a napraforgó, a szója, a tök, az uborka, a bab. A kártevő elleni védekezést nehezíti, hogy a bogár kukoricavetés idejében még tojás alakban van a földben (Szlováída déli járásaiban a lárvák általában június első napjaiban jelennek meg). Az eddigi külföldi tapasztalatokat összegezve elmondható, hogy a kukoricabogár ellen megbízható vegyszeres védekezési technológia egyelőre még nem áll rendelkezésre. A kifejlett bogár a kukoricatábla talajába rakja tojásait, az áttelelő tojásokból kikelő lárvák a következő évben károsítanak. Ezért a legegyszerűbb, leghatékonyabb és leggazdaságosabb megoldásnak a monokultúrás termesztés megszakítása, a vetésváltás tűnik. (A monokultúra azt jelenti, ha ugyanazt a növényt több éven keresztül egyazon helyen termesztünk.) A kukorica az egymás utáni termesztést egyébként jól búja, de az említett kártevő miatt saját érdekünkben ne vessünk kukoricát kukorica után. Ne feledjük, hogy a legolcsóbb védekezés a vetésváltás! A nemzetközi tapasztalatok szerint a kártevő az első bogarak megjelenése után mintegy 5-7 év alatt szaporodik el úgy, hogy már a terméshozamban is érzékeny gazdasági károk várhatók. Az ország déli járásaiban, ahol 3 éve jelen van a kártevő, néhány év múlva tehát már számíthatunk jelentősebb lárvakárosításra, különösen a monokultúrás táblákon. Ne vágjuk ki a vadgesztenyefákat! Hazánkban az előző években súlyos kártételt okozott a vadgesztenyelevél-aknázómoly. A kártevő 1994 óta fokozatosan elterjedt szinte az egész országban. A már ismert kártétel következtében a levélen világos színű foltok, illetve aknák jelennek meg, amelyek később sötétbarna színűvé válnak. Számuk a nyár folyamán rohamosan növekszik, végül a levelek idő előtt - sokszor már augusztus folyamán - összesodródnak, elszáradnak és lehullanak. A vadgesztenyelevél-aknázómoly ellen csak a kártevő életmódjának ismeretében lehet védekezni! Hazánkban az előző években évente három nemzedéke fejlődött. A kártevő a lehullott levelekben báb alakban telel át, tavasszal innen indul ki az új kártétel. Az áttelelő bábokból április végén, május elején - az időjárástól függően - kirepülnek (rajzanak) a lepkék, amelyek a vadgesztenyelevelek szülére rakják le tojásaikat. A kikelő hernyók a levelekbe berágva okozzák az ismert kártételt. A védekezésnél alapvető fontosságú a permetezések időzítése! A molyok megjelenése, illetve rajzása és a tojásrakás időszaka a permetezés optimális ideje. Más időszakban történő permetezés - a kártevő ellen javasolható, környezetkímélő szerekkel - nem lehet eredményes! Ezek a növényvédő szerek ugyanis csak a tojásokat és a fiatal lárvákat pusztítják el, az idősebb lárvákra és lepkékre hatástalanok! A kártevő rajzásának megfigyelését a növényvédelmi szakemberek hazánkban is folyamatosan végzik, a védekezést az ő felhívásuk, jelzésük alapján kell elvégezni! A permetezés kitinszintézisgátló (vedlésgátló) növényvédő szerekkel hatásos. A gyakorlatban jól bevált a Nomolt 15 SC (0,05%) és a Dimilin 48 SC (0,02%), melyekhez tapadásfokozó anyagot (Citowett 0,01%) szükséges adagolni. Ezek a szerek jó hatékonyságuk mellett kímélik a hasznos élő szervezeteket (paraziták, parazitoidok). A védelem alapköve az első nemzedék elleni védekezés. Ilyenkor a fák alsó kétharmadát kell permetezni, mert ez a nemzedék oda rakja a tojásait. A kijuttatásra javasolt növényvédő szer több hétig megvédi a vadgesztenyefák leveleit. Ha az első permetezést időA „lúdnyak tünet” ben végezzük, és a levelek színe egyenletesen borított, akkor egyetlen védekezéssel visszaszorítható a kártevő. Ha az első nemzedék elleni permetezés élmaradt vagy rosszul sikerült, a második nemzedék ellen - időjárástól függően, várhatóan június végén, július elején - is védekezhetünk. A hatékonyságot növelhetjük ősszel a lehullott levelek összegyűjtésével és megsemmisítésével. A kertben lehullott és összegyűjtött lombot legalább 10 cm vastagságú földdel takarjuk le, komposztáljuk, vagy engedélyezett időpontban égessük el! Sajnos a védekezést sokan a fakivágással helyettesítik, pedig hangsúlyozom, egy - maximum két - permetezéssel a fákat megmenthetjük! A szerző kertészmérnök Az amerikai kukoricabogár lárvája gyufaszál mellett ÍRÓ OLVASÓK A kutyákat lelövik, ugye? AMBRUS ERIKA Még akkor is, ha üyen szépek, még akkor is, ha ilyen ritka fajtáról van szó, még akkor is, ha az a pap kutyája. Vagy éppen azért? Könnyű a ma nimródjainak - szelíd kutyákra vadásznak, olyanokra, mint ez volt, olyanokra, melyek, mint gazdájuk, naivan azt hiszi, hogy mindenkit lehet szeretni, mindenkihez oda lehet menni, mindenki jó. O a hiszékenységéért az életével fizetett. És a kétlábú sorstársai vajon milyen árat fizetnek majd? Könnyű egy kutyát megölni! Persze, aki tette, nyilván szívesen megtenné ezt a gazdival is (meg más gazdikkal is), hiszen tulajdonképpen a gazdi volt a szálka az éles szemekben, nem a kutyus, de embert ölni büntetendő, marad ez a megoldás - így is lehet büntetni, bosszút állni, véleményt kifejezni és főleg szenvedést, fájdalmat okozni. Na nem a kutyának, mert az talán egy pillanatnyi fájdalmon és meglepetésen túl nem érzett semmit - legalábbis ezt remélem -, de a gazdi, akinek ez a kutya sokat jelentett, szinte családtag volt a számára, most szenved. Igen, és kérdezi a miérteket, és tehetetlen haragjában segítség, jogorvoslat vagy büntetés után sóvárog, de marad emberileg a sóhivatal, a léleknek pedig a tudat, hogy Isten mindent lát. Minden veszteség, minden értelmetlen gyilkolás - akár egy állaté is, fájdalmas. És mégis, folyik a vér, kicsiben és nagyban egyaránt, bosszú, megelőzés, hatalomvágy? Évezredek óta folyik a harc, még meddig? Mikor lehet és hogyan megállítani az emberi gonoszságot? Vagy meg kell várni egyszerűen, míg az ember kioltja mások életét, kiirtja saját fajtáját? Az eldördült lövés most egy kutya életének vetett véget, noha régen nem a kutyáról van itt szó. Holnap kit és mit ér a golyó, a szó, a vád, kinek kell elnémulnia? Nekünk tényleg Mohács kell ahhoz, hogy megváltozzunk, hogy megjavuljunk, hogy tiszteljük és megbecsüljük végre egymást és az életet? (A szerző felvétele) CSALÁDI KVÍZ Kedves Olvasó! Nem kell mást tennie, csak figyelmesen elolvasni hétvégi magazinunk írásait, s akkor gond nélkül meg tudja jelölni a helyes válaszokat kvízünk kérdéseire. A megfejtést levelezőlapon küldje be a Családi Kör címére, de ne feledje el feltüntetni a sajátját sem. Mert ha velünk játszik, nemcsak hogy jól szórakozik, kis szerencsével a Nap Kiadó ajándékát is megnyerheti. Beküldési határidő: április 3. 1. Ki írta le könyvében, hogy a ma emberének legalább 10 ezer mg C-vitamint kell naponta fogyasztania? a) Alfréd Nobel b) Szentgyörgyi Albert c) Linus Pauling 2. A japán Masahiko Nohmi hány könyvet írt a vércsoportok szerinti táplálkozásról? a) 6 b) 7 c) 67 3. Mi az alapanyaga a Herpík termékcsaládnak? a) kamilla b) fokhagyma c) zsálya 4. Milyen átmérőjű a sárgafolt? a) 1,5 mm b) 0,3 mm c) 4 mm 5. Mikor jelent meg először Szlovákiában a kukoricabogár? a) 1992-ben b) 1995-ben c) 2000-ben Március 22-ei Családi kvízünk helyes megfejtése: la, 2c, 3c, 4b, 5c. Az Új Nő III. receptkönyvét Gányovics Jolán, csallóközkürti kedves olvasónk nyerte. Süt a nap - jelenti be nem hivatalosan a tél végét Zsebibaba kirakja a tavaszt SZÁZ ILDIKÓ Kora délután van, a gyerekek az iskolaudvaron gyülekeznek, hogy ebédre induljanak a napközis tanító nénivel. A fürgébbek, megelőzve a csengő hangját, egyenesen lesietnek a lépcsőn, elcsenve egy kis időt maguknak a közös játékra. A táskákat egy kupacra hányják, de még nem kezdik el a kiszámolósdit. - Nehéz ez a kabát, olyan, mintha a vállamat húzná, nehogy fussak, tegnap sem tudtam olyan jól ugrani a gördeszkán, hogy én nyeljem a versenyt. Le kéne már vetni, hisz süt a nap! - jelenti be nem hivatalosan a tél végét az egyik lurkó. Egy copfos, cserfes kislány lép oda mellé, és huncutul rákacsint. - Akkor hát vegyük le, kergetőcskézhetnénk csak úgy, pulcsiban - biztatja, csábítgatja osztálytársát, aki már-már kötélnek áll, de aztán köhint egyet és felhúzza a cipzárt a kabátján. Mintha csak azt mondaná: erről szó sem lehet! Kiderül, nem a kabátját félti, hanem a kincseit. - Erre akkor jövök rá, amikor rövid töprengés után mégiscsak elkezd kipakolni. Három üres petárdahüvely, egy betörtes gumi és ök- lömnyi rózsaszín kismackó kerül elő a zsebeiből. Félszemű, de a gazdája, gondolom óra alatt, odapingálta a másik szemét tollal. Kicsit nagyobbra sikerült ugyan, de ettől csak még huncutabb és mackósabb lett, mint újkorában. A szőke copfos sem akar lemaradni pajtásától, ő is hamar pakolni kezd. A bal kabátzsebéből egy- kettő-három követ és egy nagyon piszkos radírgumit számol le a fa- padra. A másik zsebéből megszám- lálatlanul hullanak ki a kisebb és nagyobb, lapos és kerek kavicsok, majd a felső zsebből apró fadarabkákat, végezetül pedig néhány hajcsatot szór ki. A Idncseket néhány pillanat alatt átszóiják zsebes nadrágjukba. Amikor szaladnak, velük kacag, csilingel a rengeteg kincs. Olyanok most, mint Micimackóban az örökké játékos Zsebibaba. Nagyokat ugranak, csak hogy még hangosabban szóljanak a tavasz hangjai! Velük nevetnek a csemetéikre váró szülők, a babakocsikban gügyögő babák, és mintha csak nekik szólna a délelőtti tanításnak végérvényesen véget vető csengetés is. A MAGYAR HÁZIASSZONY LEXIKONA Éléskamra Az éléskamrát mindig a lehető legnagyobb rendben kell tartani, és ügyelni kell a tisztaságára. Leghelyesebb a felső ablakot állandóan nyitva tartani, különösen nagyvárosban, ahol úgyis levegőtlen helyiségek az éléskamrák. Gyakran nézzünk utána, hogy nem romlik-e valami étel, és rendszeres időközökben takarítsuk ki az éléskamrát, gondosan letörölgetve minden üveget, dobozt stb. Az éléskamra a szó szoros értelmében a háziasszony büszkesége. Itt juthat legjobban érvényre rendszeretete, gondossága és takarékossága. A takarékosság egyik fő tényezője, hogy ne hagyjunk semmit tönkremenni. Ha a háziasszonynak nincs éléskamrája, kisegítheti magát ételszekrénnyel, amelyet leghelyesebben az észald falhoz, vagy ha alacsony a szekrény, az ablak elé állít. Az utóbbi esetben a szekrény tetejét asztalnak vagy polcnak használhatja. Fölösleges ládából könnyűszerrel lehet üyen ételszekrényt készíteni olyképpen, hogy a ládát az egyik hosszú oldalára állítjuk, a fedeléből vékony fűrésszel polcot vágunk, amelyet a szekrény oldalához szegeit keskeny fadarabokra helyezünk kellő magasságban. A szekrény oldalfalaiba két szelelőnyílást fűrészelünk. Falécekből egy rámát készítünk, amely pontosan akkora, mint a láda fedele volt, és most ajtórámaként pontosan beleillik a szekrény nyílásába. A ráma belső oldalára és a szelelőlyukakra dróthálót szegezünk. Az elkészült ajtót két felszegeit ajtócsappal beállítjuk a szekrénybe, és valamilyen zárkészüléket: right, tolózárat vagy lakatot szerelünk fel rá. Ha a fa, melyből a láda készült elég sima, akkor olajfestékkel bemázolhatjuk fehérre, hogy az ételszekrénynek csinos külseje legyen. Kisebb mennyiségű étel elhelyezésére és megőrzésére kitűnően alkalmas egy összecsukható, fémből készült ételszekrény, amit kényelmesen magunkkal vihetünk nyaralás alkalmával is. Olyan élelmiszerek számára, amelyeknél fontos, hogy minden oldalról levegő érje őket, nagyszerűen használható a függő, kalitkaszerű szekrényke, amelyet drótra akaszthatunk. Különösen alkalmas olyan helyen, ahol sok az egér meg a patkány, mert ezek az állatok a fát kirágják, de a fémszálakkal szemben tehetetlenek. Az Ünnep kiadása, Budapest, 1936 CSALÁDI KÖR ■SEffijMSKKi Szerkeszti: Cs. Liszka Györgyi Levélcím: Családi Kör, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 tel.: 02/59 233 446, fax: 02/59 233 469
