Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-28 / 73. szám, péntek

Riport ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 28. Fecsó Pá! vall pályájáról: pedagógusfamíliából származik, ő maga is huszonöt éven át Tornán és környékén tanítóskodott, fia is ezt a gyönyörű, átkozott pályát választotta A gyerekhez fel kell emelkedni, nem lehajolni (Szabó Ottó felvételei) Fecsó Pál azon kevesek közül való, akik azt vallhatják ma­gukról, hogy ízig vérig taní­tók. Anyai nagyapja a 19. században a természettudo­mányok tudora volt. Hét gye­reke közül a négy lány taní­tónő lett. Az egyik közülük az édesanyja volt. Apja szin­tén 40 éven át tanító volt, 25 évig a tornai iskola igazgató­ja. Fecsó Pál felesége szintén pedagógus volt, ő maga is az lett, ráadásul fia, Szilárd is „ezt a gyönyörű, átkozott pá­lyát választotta.” KOVÁCS ÁGNES Fecsó Pál huszonöt éven át Tornán és környékén tanítóskodott, ma­gyar nyelvet és irodalmat, földraj­zot és minden mást tanított. Nem volt tudatos a pályaválasztása, szí­nésznek készült - fel is vették, mégis tanárrá vált. Benne volt a génjeiben. Fecsó Szilárd bár képe­sítés nélkül kezdte a pályát Szádal­máson és Rozsnyón, később ma­gyar szakot és képzőművészetet végzett. Ő sem tudatosan készült a tanári pályára, mert inkább képzőművész szeretett volna lenni. De utólag már úgy érezte, predesz­tinálva volt erre a pályára. Amikor már tanítani kezdett, akkor kapott rá az ízére. Megihlette őt a légkör. Az ifjabbik Fecsó, Szilárd AZ ÚTRAVALÓ „Apám nem szólt bele a dolgaimba. Amikor bejelentettem, hogy szí­nész szeretnék lenni, tréfásan azt mondta, színem már van. Abba sem szólt bele, hogy végül mégis az önálló magyar szakra iratkoztam be. Apám azt mondta, keserű ke­nyér, de szép a tanítói pálya. Ám egyet ne felejts el: a gyerekhez nem kell lehajolni. A gyerekhez föl kell emelkedni. Ezzel indított útnak.” „Diákként nagyon sokat láttam a szüleim küszködéséből. Nagy mér­tékben hatott rám az ő szakmájuk, sokat merítettem tőlük, mert az egyetem szakmai szempontból fel­készíti az embert, de a gyakorlatban tanítani nem. Bár annyi előnyöm volt, hogy előtte már három évig ké­pesítés nélkül tanítottam.” A RENDSZER NAPSZÁMOSA „Nem is a tanítással van baj, ha va­laki szereti a tantárgyát és szereti a gyerekeket. Inkább azzal, hogy a tanár mindig rabszolgája volt az uralkodó rendszernek. Kiszolgálta­tott volt, mindig valaki parancsolt neki. Én 25 év után, amikor rájöt­tem, hogy nem engednek tanítani, oktatni, nevelni, nem engednek szeretni, megtörtem. Elhagytam a pályát. Nem bántam éppen meg, de a gyerekek még ma is hiányoznak. Jelenleg is így van: a pedagógus ép­pen olyan kiszolgáltatott, mint apám vagy nagyapám volt. Ma ugyanúgy sem erkölcsileg, sem anyagilag nincsenek megbecsülve.” A SZABADSÁG BÉKLYÓJÁBAN „Annak idején a szocializmusban politikai, ideológiai dolgok voltak a fontosak, más nem. De manapság ez a túl nagy szabadság sem jó.” „Én is úgy látom, hogy főleg a sza­badsághiány okozta a szüleim kor­osztályának nehézségeit. Amivel pedig nekünk szembe kell néz­nünk, az a túlzottan nagy liberaliz­mus. Ez a túlzott szabadság, ami­vel az ember nem tud mit kezdeni, mert ebbe nagyon sok minden be­lefér. A diákok tisztában vannak a jogaikkal, de a kötelességeikkel már nem. A másik nehézség a túl­zott elvárás, amely a szülők ré­széről érkezik. Olyan nehézségek­kel kell megküzdenünk, amely a szülők hatáskörébe tartozna. A kö­telék a szülő és a tanár között la­zult: a mindennapi anyagi gondok, a munkahelyi problémák, a fel­gyorsult élet lehet talán az oka. Egy olyan új értékrendben kell él­nünk, amelyet nem lehet összeha­sonlítani a szüléink és nagyszüle- ink értékrendjével.” TISZTELT TANÍTÓ ÚR! „Egyes helyeken azt érzem, hogy a pedagógus hozzáállásával van baj, Igen ám, de nincs is megbecsülve sem erkölcsileg, sem anyagilag. Emellett pedig kapja a szúrásokat, neki mindenki parancsol, nincs te­kintélye... Annak idején, ha apám végigment az utcán, jó hogy le nem térdepeltek előtte, úgy tisztelték.” „Én nem tudom azt elképzelni, hogy valaki úgy tanít, hogy ne len­ne egy kis vonzalma a pályához. A tanári becsület visszaállításában elsődleges, hogy tudatosítsuk: egy ország intelligencia nélkül és kul­túra nélkül meghal. Elsősorban az országnak kellene módosítania nézőpontját ezzel kapcsolatban. Az egészségügynek és az oktatá­sügynek kellene lennie mindig a legfontosabbnak. Gyógyítani és ta­nítani. Rendbe kell tenni az oktatá­sügyet, és ezt a kisiskolákkal kell kezdeni. Meg kell változnia a poli­tikai elit hozzáállásának is, sokkal több támogatást várunk a minisz­tériumtól. Elsősorban vonzóvá kell tenni a tanári pályát, akkor követ­kezhetne egy kedvező fordulat, s akkor a tanárt is megbecsülnék.” A LELKESEDÉS HIÁNYA „Mi, amikor tanítani kezdtünk, szíwel-lélekkel csináltuk. Sokszor éjfélig, mert mellette színdarabo­kat rendeztünk. Hányszor jöttem éjfélkor haza!? Most pedig? Alig várják, hogy csöngessenek. Persze, tisztelet a kivételnek.” „A statisztikák szerint országos vi­szonylatban a képzett tanárok 40 százaléka pályaelhagyó, Magyaror­szágon ez 60 százalék. Ez a pálya ugyanis nem valósítja meg azokat az álmokat, elvárásokat, amiket más pálya biztosít: az anyagi és az erkölcsi elismerést, ezért azt sokan máshol keresik. De az a pedagógus, aki ilyen körülmények között is vál­lalja a tanítást, az mindent meg­tesz. Főként a kisebbségi intézmé­nyeket érinti, hogy egy tanárnak sokszor két ember munkáját kell el­végeznie. Nagyon sok feladattal szembesülünk. Ha ma kevésbé elhi­vatottak és lelkesek, nem nehéz ki­találni, hogy miért. Mert nemcsak az anyagi, hanem az erkölcsi meg­becsülés is hiányzik. Nincsenek po­zitív visszajelzések. Tudom, hogy annak idején nem egy szülő megál­lította a szüléimét, és elbeszélget­tek, érdeklődtek a gyerekeik iránt. Ma nincs időnk egymásra.” A HOZZÁÁLLÁSSAL VAN BAJ „Két szép hivatást ismerek: az or­vosét és a tanítóét. De első helyen nem az orvos áll, mert az orvos éle­tet menthet, míg a pedagógus éle­tet nevel, csírájából. A pedagógus­tól függ, hogy az milyen virágot fog hozni. Ez nem gyerekjáték. Fontos, hogyan van felkészülve testileg, lelkileg a pedagógus, hogy ne azt nézze, mikor csengetnek ki, hanem hogy mit tud átadni az alatt a rövid 45 perc alatt.” „Aki komolyan tanítani akar, és tu­datosan a pályára készül, annak a hozzáállásával nincs gond. Csak­hogy mindattól, amit az egyete­men az ember idealisztikusán el­képzel, megfosztják. Olyan szabá­lyok, törvények jönnek, amelyek megnehezítik a dolgunkat. Fontos az, hogy az iskola valamilyen ered­ményeket mutasson fel, hogy a te­hetségeket felismerje. A tehetség- gondozást nem lehet a tanítási idő alatt elvégezni. Függetleníteni kell a tanítástól. Ám ez nem mindenhol megoldott. Vannak civil szerveze­tek, akik ezzel törődnek, de ott is a pedagógusok vannak jelen.” A KÖVETELMÉNYRENDSZER „Szerintem túl vannak terhelve a gyerekek. A mieink is túl voltak annak idején terhelve, különösen a természettudományi tantár­gyakban, a történelmet pedig csak unalmasan lehetett tanítani, nem szabad volt másképp. Egyedül a magyar irodalomnál engedhettem el magam, s abba belevehettem a történelmet is.” „Túlzottan sok dolgot vár el a társa­dalom gyerektől és diáktól.-Nem is a jártasság és a készség, a tehetség az, ami számít, hanem olyan köve­Fecsó Pál telményrendszert próbálnak elénk állítani, amely a nyugati mintát ve­szi át, vagyis az információk felhal­mozását. Pedig a lexikális tudás nem elegendő. A legfőbb feladat, hogy megtanuljanak ezzel valamit kezdeni. A logikai rendszerre kell a diákokat megtanítani. De sokszor erre már nincs az órán idő. Fontos, hogy tudjanak szelektálni.” A GYEREKEK „Nem ismerem a mai gyerekeket, de szerintem a gyerekek között nin­csen különbség. Azok éppen olyan szeretnivalók, épp olyan huncutak és gazemberek, mint mi voltunk, mint nagyapáink voltak. A módsze­rek, a helyzetek változtak. Ahogy én látom, ahogy hallom a kollégák­tól, a gyerekektől, nem jó irányba. Minden attól függ, hogy az iskola- rendszer mit enged meg a pedagó­gusnak, és az hogyan használja ki azt. Mert a negatívumokat is ki le­het használni, ha valóban szíwel- lélekkel nevelni, tanítani akar. Összetartásra, emberszeretetre kell nevelni a gyerekeket, szépen kell velük beszélni, ám néha a szigorra is szükség van. A testi fenyítésnek nem vagyok a híve, de azért nem árt otthon egy-két atyai pofon. De a gyereknek éreznie kell azt, hogy ha szigorú vagyok is, ez az ő érdeké­ben történik.” „Nemcsak tanítanunk és nevelnünk kell, hanem fel kell ismernünk a te­hetségeket. Nincs ilyen szempont­ból különbség akkori és mai diák között. Kérdés, hogy a tehetségeket hogyan aknázzuk ki, hova irányít­juk. Ez a mi felelősségünk.” Asztaltól asztalig járnak a teremben, ahol huszonnyolc munkáltató kínál többnyire meghatározott időre szóló idénymunkákat, de vannak ennél komolyabb ajánlatok is Állásbörze Érsekújvárban: van, aki csak a pecsétért jön SZÁSZ ILDIKÓ Országos viszonylatban a február végi adatok szerint az Érsekújvári já­rásban tartották nyilván a legtöbb, 18 599 munkanélkülit, ami megha­ladja a 25 százalékos munkanélküli­séget. Jelenleg minden betöltendő állásra negyven jelentkező jut, a hi­vatal dolgozói egyebek közt állás­börzéken próbálnak állandó kapcso­latot létrehozni az állástalanok és a munkáltatók között. ITT IS KAPSZ PECSÉTET! Reggel kilenc óra van, a kultúrköz- pont bejárata előtt óriási a tolongás. A sorban állók egyike harmadszor vesz részt az állásbörzén, a többiek­nek magyarázza, senki sincs itt fel­eslegesen. Aki eljön, az igazolást kap, és ezzel letudhatja a tizennégy naposról negyedévesre változtatott munkahely-keresési kötelezettségét. „Mintha koncertre sorakoznánk” - üvölt fel két pályakezdő. „Utat! Ad­janak azonnal utat!” - lök rajtuk há­tulról nagyot egy asszonyság, vállá­ra falfehér, vékonyka fiatalasszony támaszkodik, elájult sorban állás közben. Fél órába telik, mire az el­sők bejutnak a nagyterembe, a ké­sőn érkezők még tíz órakor is ötös sorokban tolonganak a lépcsőn, csaknem nyolcvanan ácsorognak odakint. Ugyanennyien járnak asz­taltól asztalig a nagyteremben, ahol huszonnyolc munkáltató kínál több­nyire meghatározott időre szóló idénymunkákat, de vannak tílilid komolyabb ajánlatok is. NYELVTUDÁS NÉLKÜL NEHÉZ A legnagyobb tolongás az Osram vállalat standja előtt van. Azt be­szélik, a német cég az egyik legjob­ban fizető helyi munkáltató. Saj­nos, a legtöbb érdeklődőnek sem a végzettsége, sem a németnyelvtu­dása nem megfelelő. Mintegy cél­zásként, a szomszédos asztalnál nyelvtanfolyamokra, különféle át­képzési lehetőségekre hívják fel a figyelmüket. Konyhafelszereléssel házalni nem akarnak túl sokan, bár a prospektusok szépek és színesek, nem kelendőek. Az egyik őrző-vé­dő szolgálat Nyitrán és Pozsonyban kínál munkalehetőséget, az ő asz­taluk mellett csak kevesen állnak meg, nincs szükséges alkalmassági vizsgájuk az embereknek. Valaki keserűen megjegyzi: ilyen messzire utazni semmi esetre sem szeretné­nek munka után. Sokkal többen ve­szik körül azt az asztalt, ahol mezőgazdasági idénymunkákat ajánlanak. „Júniustól októberig tu­dunk munkát adni közel 120 sze­mély részére a gyümölcsösben, cse­resznyét, meggyet, őszibarackot, szilvát és almát kell szüretelni. Ta­valy csaknem 350 idénymunkással dolgoztunk. Augusztustól újabb huszonöt jelentkezőt keresünk pa­radicsomszedésre. Ősszel fűszer- paprika szedésére ötven, és szőlőszüretre harminc embert ke­resünk idénymunkára” - mondja az udvardi Zuzana Vörösová, akitől sokan kérnek tájékoztatót. - Csak néhány kilométert kell utazniuk munka után, télre viszont ismét se­gélyre jogosultak- magyarázzák az érdeklődők. Az érsekújvári szék­helyű Novodev varrónőket és mes­tereket keres. A termelőszövetkeze­tet képviselő hölgy szerint az se baj, ha a jelentkezőnek nincs képesíté­se, ők betanítják. Meghatározott időre, köpenyek varrására keres­nek dolgozókat, minimálbérért. Ha elégedettek lesznek a teljesít­ménnyel, emelik a fizetésüket, és további munkát ajánlanak nekik. A jelenlévő munkáltatók között akadnak, akik külföldi munkale­hetőséget kínálnak. „Mezőgazdasá­gi idénymunka és gyermekfelügye- lés iránt vannak érdeklődők, Cseh­országba, Magyarországra, Olaszor­szágba, Németországba, Görögor­szágba, Svájcba és kirándulóhajókra is tudunk munkát ajánlani” - ma­gyarázza Nyári Anikó, aki szerint ajánlatos már az idény kezdete előtt kitekinteni határon túlra. Egy kis merészség, függedenség és alapos nyelvtudás azonban sosem jelenthet hátrányt. „Nem tudom, nem tudom” - ingatja fejét egy negyven év körüli asszony. „Ámióta megszűnt a válla­lat, ahol korábban dolgoztam, már hat munkahelyet kipróbáltam, saj­nos mindenhonnan a próbaidő eltel­tével elbocsátottak. Nagyon el va­gyok keseredve” - ballag tovább, ha­marosan a munkahivatal egyik ta­nácsadója mellett találom a számí­tógép előtt. Először egy tesztet vé­geztet el vele, hogy mi az, ami vég­zettségét és korát tekintve érdekel­hetné. Majd rátérnek a járáson belü­li munkaajánlatokra. HOLLAND MÓDSZER A HIVATALBAN Az állásbörze tanácsadói között ta­lálom Zuzana Prokopovát, az Érse­kújvári Járási Munkahivatal igazga­tónőjét. „Az év első hónapjaiban ha­vonta közel 36 ezer ügyfelet kellett kiszolgálnunk, egyes településeken kihelyezett ügyfélfogadó irodákban, a községi hivatalokkal együttmű­ködve fogadtuk a munkanélkülie­ket: az érsekújvári régión kívül a nagysurányi régióban, ahol jelenleg 20,02 százalékos, és a Párkányi régi­óban, ahol 35,24 százalékos a mun­kanélküliség. Az állásbörzék haté­konyaknak bizonyulnak, amint lát­ja, tanácsadással is szolgálunk, és le­hetőségeinkhez mérten tájékozta­tást nyújtunk a szomszédos járások­ban, valamint a megyei székhelyen és a fővárosban található munkale­hetőségekről is” - jegyezte meg az igazgatónő. Sokat remél az április elejétől induló, a települések érde­kében végzendő szolgáltatások be­vezetésétől. A járás községeinek pol­gármestereivel közösen 7500 sze­mélyt kívánnak bevonni a közmun­kákba. A helyenként több száz köz­hasznú munkás feladatait a mukahi- vatal által biztosított, minimálbérért dolgozó koordinátorok fogják mun­kacsoportokba osztva irányítani. „Ezen kívül még egy komoly meg­mérettetés előtt állunk, ugyanis az Érsekújvári Járási Munkahivatalra esett a választása egy holland, MÁT­RA nevet viselő kísérleti program bevezetésére, természetesen az álla­mi munkahivatal jóváhagyásával. Március 31-től április 2-ig Hollandi­ában gyűjtöm a munkahivatal uniós szabványoknak megfelelő működte­téséhez szükséges tapasztalatokat. Az egyelőre kísérleti jellegű tervezet kapcsán a hivatal eddigi munkájá­nak átütemezéséhez konkrét útmu­tatást kapunk, és az ehhez szüksé­ges anyagi felszerelést európai for­rásokból fedezik majd. Más európai tervezet jóvoltából a határokon át­nyúló munkavállalási lehetőségein­ket szeretnénk bővíteni, egyelőre Magyarország irányába, hiszen az Érsekújvári járás lakosainak két­nyelvűsége ezt lehetővé teszi” - mondja Prokopová. „Ne írd meg a nevemet, de azt sem, hogy kinél dolgozom. Most éppen szabadot kaptam, de a hét végétől újra lesz munka bőven” - sodródik mellém a kultúrközpont kijáratánál egy fiatalember. Feketén dolgozik egy vállalkozónál, mert kitanult mesterségében nem tudott hosz- szabb ideje elhelyezkedni. Havi ötezer koronát kap zsebre, és itt-ott amolyan jutalomféle üti a markát, amikor túlórázik. Sajnos, jótevője ennél többet nem tesz érte, így a harmincéves fiatalember szerint ideje volna már valami rendes munka után nézni, ahol nem kell attól tartani, hogy mi lesz, ha meg­betegszik. Az állásbörzén kapott néhány érdekesnek tűnő ajánlatot. Meglehet, éppen most készű, a döntő lépésre. Óriási a tolongás a központ előtt (A szerző felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents