Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-25 / 70. szám, kedd

ŰJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 25. Riport „Lelőtték Djindjicset" - kiabálja izgatottan a telefonba és leteszi azzal, hogy még jelentkezik - akkor még úgy hiszem, valami őrült talán eltalálta, de biztosan nem komoly Szerbiai napló - két lövés, két büntetés, két ország MMHKCTAPCTBO yHyTPAUIH»HX HOCnOBA PAcnHcyjE noTEPHMuy 3A yBMUAMA, HjMXOBHM nOMAPAMUMA M HAPYMHOUHMA yBMCTBA RPHŰCEAHHKA BJlAflE CP6KJE ®P 30PAHA T»HHT>HT>A, MflAHOBHMA “3EMyHCKOr K/1AHA", KOJH Cy V BEKCTBy, HAOPyKAHH M CKJ10HH fTPWKAlfey OTOOPA IWilOPAA nvxOSRTi I hectpis}. ca '«tocA'vjt'» y vuptto AyuJA«cfwcojE8»n» y tíXtOHif. C» t 3e»jvf. OwatoKi 3* MHÍ1E nyXOBXTi K»v":í^ot1Í.)$58. fi Bt»* ttttm ctretSnmtttOM y 3cv*-f s^ngaetHH HfMKK*l*K<Otorh y <st tw&sm mmKJWMH X*** & life's 'fSSSSY Ci» y'H HlkmtiNtlŰí KK*8JUWU#fe t %***$.&£* t HKfóM CYmW* J a «E*^í£P#i?'tíM ? sx &$*$>*% tMxzAH&tPcvms** **«►•$*#* w*2 nf$ * 5^**^ *■$* :£*)•*<• H­vtjvcwcytKw* &*!**& *2 *&* 3>m*MJffClUHO©0» p»i^**3STfeV * i"*$*pt* ^»**3** a rpíí t >wjwf.í5ís»^* fcOm«sOMKtfW?» iK$**nn¥f-% fUofum^ mí.< i *2 A zimonyi klán, amelyet Djindjics meggyilkolásával gyanúsítanak (Reuters-felvétel) Manapság az időzítés az egyik legfontosabb tényező, bármit csináljunk is. Amikor elindultunk március 5-én Milan Nie kollégámmal a Pontis Alapítványból Szer­bia felé, még nem sejtettük mennyire igaz lesz ez a mi utunk esetén. JARÁBIK BALÁZS Célunk az új szlovák fejlesztési alap egyik célországában megfele­lő területet találni. A békés út egé­szen a röszkei, magyar-szerb ha­tárátkelőig tartott. Ahol az átkelő három sávja kettővé zsugorodott, kiütközött a déli vérmérséklet job­bára a szerb rendszámú autók ve­zetőiből. Előzékeny sofőrök helyett dudaszó és káromkodás jelezte, hogy a Balkán felé tartunk. A határátlépés emellett azt is jelez­te, hogy a Milosevics-rezsim óta sok minden változott. A szerb olda­lon kevesebb a huzavona, ám főleg a méregdrága jugoszláv „zelená kartica”, vagyis a semmire sem jó, de kötelező autóbiztosítás elmara­dása mutatott az ország új irányvo­nalára. Az is külön öröm volt szá­munkra, hogy a határ túloldalán senki sem igyekezett megbüntetni minket, így viszonylag emelkedett hangulatban értünk Szabadkára. Ott Eva, a Micro Finance Bank ve­zetője vár minket. A bankot euró­pai támogatók gründolták a befek­tetők hiányától szenvedő ország­ban. Szabadka, az ország északi kapuja, több mint egyharmad részt magyar ajkú, a város valamikor Mária Terézia kedvelt helye volt. Ám a monarchiabeli épületek mel­lett már feltűnnek a balkáni arcú pénzváltók. Hivatása miatt Éva Szabadkán meglehetősen népsze­rű, hiszen a környék kisvállalkozó­inak nyújtanak hitelt az indulás­hoz. A bank nem nagy, az esti prog­ram keretében öt alkalmazottal is találkozunk. A (magyar) népszín­ház falának magyarellenes falfir­kái szimbolikusan jelzik a naciona­lizmus újabb térnyerését a szerb politikában. BELGRÁD Mivel Milan vezet, probléma és büntetés nélkül ússzuk meg az utat Belgrádig. Itt a rendőrök hihetetle­nül jól fel vannak szerelve, infravö­rös kamerákkal mérik be a gyors- hajtókat. Persze, a büntetés is a rendőrök személyi, és a rendőrségi büdzsé fontos és elmaradhatatlan része. Hiába, a jugók mindig is ér­tettek az üzlethez... A szerb főváros hűvösen és büdö­sen fogad. Az országban ugyanis túltengnek a katalizátor nélküli autók, így a nálunk már elfeledett szuperbenzin itt még dívik, meg­határozva az ország szagát. Belg- rádban azonban a hosszú téli hó­napok után először süt a nap, így a belgrádiak ezt kihasználva csőstül tódultak az utcákra. A napos idő, meg a nőnap miatt - amit Szerbiá­ban mindenki ünnepnek tart - bő­ven akadt látnivaló. A találkozók folyamát a szinte kul­tikus helynek számító Plútóban kezdtük, a filozófiai tanszék mel­letti, a diákok által rendkívül ked­velt kávézóban. Valamikor az Ot- por! diákmozgalom kedvelt helye volt - értelemszerűen - itt találko­zunk Szlobodannal, az Otpor! va­lamikori vezéralakjával. Szlobo - aki immáron sikeres üzletember­ként drótnélküli internetszolgál­tatással foglalkozik - a forradalom után otthagyta a mozgalmat, nem értett egyet a politikai párttá való fokozatos átalakulásával. Legen­dásan nyugodt, már-már flegmati­kus természet, fiatal kora ellenére azonban kiváló politikai elemző. Fél óra alatt meséli el, hogy a si­kertelen elnökválasztással, Kostu­nica volt szövetségi elnök, vala­mint választási ellenfele, Miroljub Labusz volt miniszterelnök-helyet­tes kijátszásával Zoran Djindjics kezében összpontosul minden végrehajtó hatalom. Djindjicsről elmesél egy Belgrádban jól ismert sztorit, miszerint a Németország­ban doktori tanulmányait folytató Zoran mellesleg szőnyeget csem­pészet Jugoszláviába. A filozófus szőnyegcsempész visszatérő ven­dég volt a diplomatákkal, politiku­sokkal és főleg nem kormányzati szervezetekkel folytatott belgrádi találkozóink során. Központi téma volt Szerbiában. A GYILKOSSÁG Szerdán indulunk körülnézni a szerb régiókban. Első állomásunk egy menekülttábor Smederevo Pa- lankában, alig 70 kilométernyire Belgrádtól. A szerb menekültügyi bizottságtól kaptuk az információt, hogy egy Bozur nevű kis szervezet több ezer menekültek lát el, első­sorban szociális és pszichológiai segítséget nyújtva. A találkozón ki­derül, a Bozur mindössze két tagot számlál. Szvetlána és Natasa ko­szovói szerb menekültek, hivatá­suknak tekintik ezt a munkát. A kö­zel kétórás beszélgetésen keresztül sikerült megértenünk, hogy a ko­szovói szerb menekültek hivatalo­san nem menekültek, hanem úgy­nevezett „belsőleg elhelyezett sze­mélyek”. Rájuk más szabályok ér­vényesek, mint mondjuk a boszni­ai, vagy a horvátországi szerb me­nekültekre. Pusztán azért, mert Koszovó nem külön állam, hanem hivatalosan - és a szerb alkotmány szerint - Szerbia része. Erről per­sze az albánoknak megvan a ma­guk jól bejáratott véleményük. Sőt, a koszovói tartományt igazgató ENSZ-szervezet (UNMIK) nemrég sürgette a szerb kormányt, hogy adjon át kompetenciákat a novem­beri választásokon megválasztott - természetesen albán többségű - helyi önkormányzatoknak. Mivel ebben a szerbek Koszovó önállóso­dását látják, aligha lesz belőle va­lami önként. Bár ki tudja. Szerdán ebéd után indulunk a terv szerint a dél-szerbiai nagyváros, Nis felé. Alig indulunk el, Gordana, a belgrádi Freedom House munka­társa telefonál. „Lelőtték Djindji­cset” - kiabálja izgatottan a telefon­ba és leteszi azzal, hogy még jelent­kezik. Nézzük egymást Milánnál, de közben vezetek tovább. Akkor még úgy hiszem, valami őrült talán eltalálta, de biztosan nem komoly. Rövid tanakodás után folytatjuk utunkat dél felé. Egy óra múlva az amerikai nagykövetségről telefo­nálnak: Djindjics belehalt sérülése­ibe, mondja ismerősünk. Hosszú beszélgetésekre ekkor nincs idő. Hirtelen lefékezek, mondom, mi történt. Miután röpke pár perc alatt kimerítettük a szlovák és a magyar káromkodások tárházát, további információért és tanácsért felhív­juk a szlovák nagykövetséget. A nagykövetet természetesen nem ér­jük el, a tanácsos áll rendelkezé­sünkre. - A legjobb helyen vagytok, távol Belgrádtól - mondja. Folytat­juk utunkat, kihagyjuk azonban Nist és egyenesen Növi Pazarba, a jórészt muzulmánok által lakott Szandzsákba megyünk. Tisztában vagyunk vele, hogy a történtek mi­att hamarabb kell visszatérnünk Belgrádba, hiszen ezzel minden megváltozott - számunkra is. Közben rövid, szöveges üzenetben elküldjük több szlovák médiának a szerbiai telefonszámunkat. Mi­lánnál a belgrádi találkozók alap­ján megpróbáljuk összerakni, ki­nek állhatott érdekében a gyilkos­ság. Gyorsan oda lyukadunk ki, hogy az okok között a gyanús kö­rülmények közt folyó privatizációt, a Milosevics-éra alatt felfejlődött újgazdag maffiát, valamint a kor­mányfő korlátlan hatalmát lehet keresni. Először az Új Szó hív. Mi­lyen a hangulat? - kérdezi az ügye­lő külpolos. Semmilyen, nem ott vagyunk, de nem az érdekes, ha­nem az, miért történt - mondjuk neki a mi verziónkat. Közben befut a SME szöveges üzenete a „Milyen a hangulat?” címszó alatt. A követ­kező telefonáló a Szabad Európa rádió munkatársa első kérdésére - szabad a gazda - már csak hangos nevetés a válasz. A rövid kragujevaci megálló után folytatjuk az utat dél felé. Milan el­felejti becsatolni övét, amelyet egy szemfüles rendőr rögvest kihasz­nál, megállítja a kocsit. Tízperces veszekedés következik, ami a tole­rancia, a Djindjics-gyilkosság és a rendkívüli állapot címszavakban foglalható össze. Tíz eurót fize­tünk, plusz végighallgatjuk, ahogy a szerb rendőr pár órával a merény­let után bosszankodva közli velünk, hogy túlélték Milosevics kiadatá­sát, túlélik Djindjics megölését is. NÖVI PAZAR Gordana jelentkezik ismét, a Free­dom House a rendkívüli állapot miatt saját készültségi állapotot vezetett be. Jelentkezni kell min­den reggel és este, mobiltelefonok kikapcsolása tilos. Miután megtud­ja, hogy Növi Pazar felé tartunk, fi­noman szólva izgalomba jön. Növi Pazar ugyanis Európa talán legfon­tosabb drog- és illegálisfegyver-el- osztóközpontja, de a lánykereske­delem is virágzik. A városkáról még annyit kell tudni, hogy az állí­tólag ott készült Levi’s farmert amerikai szakértők sem tudták megkülönböztetni az eredetitől. Ügyes emberek laknak ott. Gordana aggódása után értesítjük a szlovák nagykövetséget is úti cé­lunkról, biztos, ami biztos. Ezúttal a nagykövettel beszélünk, reakció­ja hasonló. - Nem ajánlom, hogy ott maradjanak éjszakára - mond­ja. Mivel akkor már ismert volt, hogy a Djindjics-gyilkosság a maf­fia műve, nem lehet tudni, mennyi­re bátorítja ez a maffia különféle struktúráit. Márpedig Növi Pazar az ő helyük. Este érünk a városká­ba. A pár éve még jelentéktelen fa­lu a nyolcvanas évek végén indult fejlődésnek, amikor ügyes kezek a márkás ruházati cikkeket kezdték lekoppintani. A koszovói és monte­negrói úton fekvő városka hamaro­san az Európa felé csempészett áruk egyik legfontosabb elosztója lett. A ruházati cikkekhez fokoza­tosan a drog, a fegyver, majd a fe­hér hús csatlakozott. Bár a muzul­mán fundamentalizmus jelei - pél­dául a csadoros nők - már itt is fel­tűnnek, a városka 80 bordélyháza akár bizonyos fokú liberalizmust is jelezhet. Ezek ugyanis aligha élnek turistákból. Növi Pazar korzója tömve. Edzett dunaszerdahelyi szemnek is szo­katlan a maffiaarcok koncentráció­ja. Nemigen érezzük biztonságban magunkat. Pozsonyi rendszámú autónk nagy feltűnést kelt. Enes, a szerbiai muzulmán újságíró bará­tunk a város közepén egy elegáns hotelben vár ránk, elsősorban a gyilkosságról beszélünk. Enes fel­vázolja a politikusokkal szorosan együttműködő maffiát, közölve, hogy nem lenne meglepve, ha pá­ran Djindjics kormányában is előre tudtak volna a merénylettől. Majd utána gyermeki büszkeséggel mu­tatja meg az általa kiadott irodalmi lapot, amelyben szerb, albán, szlo­vén, horvát költők - vagyis a teljes volt Jugoszlávia publikál. PODGORICA Késő este indulunk a montenegrói Podgoricába. A távolság nem nagy, cirka 200 kilométer. Az út azonban vadregényes, autóval meglehető­sen veszélyes tájon át vezet. Az ala- gutakba becsurog víz, ahogy a hó olvad a hegyekben. Az alagútrend­szert utoljára talán Tito idején tart­hatták karban. Az alagutak előtti sebességkorlátozó táblák 10-20 km sebességet ajánlanak, az egyik alagút előtt 0 kilométert ajánl a tábla. Amikor átvergődünk rajta, rájövünk, ez nem volt vicc. A szerb-montenegrói határ a hegyek között van. Sötét hegyek közt egy kis bódé, benne barátságos tűz mellett mogorva szerb rendőrök. Az egyik kissé kapatosán pár perces faggatózás után kijön az aduval. Bi­zonyítva szeretné látni, hogy nem mi öltük meg a kormányfőt. Olaj a tűzre, amikor eláruljuk neki, hogy nem-kormányzati szervezetnek dolgozunk, és segíteni akarunk. Hosszabb monológba kezd arról, hogy ide mindenki segíteni jön, de csakis rosszat akar a szerbeknek. Mindezt - a rendkívüli állapot mi­att - csőre töltött fegyverrel teszi. A többiek fogják vissza. Végül tovább enged, de még közli, hogy itt rabol­juk a drága idejét, ehelyett nyugod­tan kereshetné a gyilkosokat. Nem merünk nevetni. Folytatódnak a szerpentinek. Bjelo Poljéban foglaltunk szállást ma­gunknak, de a hotel egy szocialista hodály, fűtés és meleg víz nélkül. Kint mínusz négy, bent talán még kevesebb. Podgorica 100 kilomé­terre van, inkább elindulunk oda, ám a kanyargós út komoly erőpró­ba a késő esti órákban. Hotelt kere­sünk Montenegró hegyei közt. Láss csodát, találunk többet is, de min­den ágy foglalt valamilyen síver­seny miatt. Kolasinban ráadásul az utat kőomlás miatt lezárták, a ke­rülőút két órával hosszabbítja meg utunkat. Hajnali fél három van, az autóban alszunk. Találunk egy ka­szárnyát, az őr vigyorogva bólogat: aludjunk csak, majd ők vigyáznak ránk. Másnap reggel döbbenünk rá, mekkora szerencsénk volt. A kerülő út ugyanis egy szűk, inkább egy, mint két autóra szabott szer­pentin, védőkorlátok nélkül, ke­resztül a világ második legnagyobb kanyonján. Harminc kilométer per órás átlaggal vergődünk lélegzet­állító utakon. Montenegró lakosainak száma hat­százezer. Adót senki sem fizet. Az ország hivatalos fizetőeszköze az euró, a költségvetése rejtély, de nagyjából a csempészetből szár­mazó bevételből dobja össze pár politikus. Milo Djukanovics, mon­tenegrói elnököt Olaszországban (így az EU-ban is) körözik. 1999 óta - Milosevics ellenpólusaként a volt Jugoszláviában - a kis ország­ba nagymértékű amerikai segítség érkezeit. Az amerikaiak több nem­zetközi szervezet és cég segítségé­vel szabályos államrendszert (adó, média, parlament, NGO, stb) szab­nak a is országra. Kérdés, hogy a nyugati demokrácia szabályai sze­rint íródott törvényekkel mit kezd majd az évszázadok óta csempé­szetből élő ország. A TEMETÉS Kétnapos montenegrói tartózko­dás után érkezünk vissza Belgrád­ba, a temetésre. Még Uzsicében, egy kávéházi televízión látjuk, ahogy a merénylet megszervezésé­vel gyanúsított Dusán Szpaszoje- vics Siptar házát hivatali buldóze­rek próbálják a földdel egyenlővé tenni. Az ok a hiányzó építkezési engedély. A bibi ott van, hogy ezzel az indokkal Belgrád több negyedét is le lehetne rombolni. A temetés napján végre megvan a szlovák új­ságírók álma: a hangulat. A város délelőtt teljesen kiürül, a Szent Száva székesegyház körül azonban sűrűn feketéllik a tömeg, rengeteg a fiatal. Djindjics az ő reményük volt egy jobb Szerbiára. Amikor másnap elhagyjuk Belgrá- dot, úgy érezzük, egy másik or­szágból távozunk, mint amibe ér­keztünk. Újvidék után a vajdasági síkságon bemér minket egy járőr. 15 euró büntetést fizetünk 127-tel mentünk. Az autópályán - amely használatáért egyébként szintén 15 eurót kérnek - 100 km/h a ma­ximális sebesség. A Balkánon csak lassan változnak a dolgok. A szerző a Pontis Alapítvány Ci­vil Diplomácia Intézetének mun­katársaként járt Szerbiában és Montenegróban Közúti ellenőrzés Belgrádban közvetlenül a kormányfő elleni merénylet után (AP-felvétel)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents