Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-24 / 69. szám, hétfő
18 Női szemmel ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 24. JEGYZET így nevelünk mi PÓDA ERZSÉBET A játszótéren egy kislány és egy kisfiú játszik a homokban. Anyukájuk fáradtan ül a pádon: nem olvas, nem kötöget, nem csinál semmit. A két gyerek rövidesen hajbakap valamin. Történetesen, mert Tibiké elvette Katinkától a kiskannát. Az anya a lánykát csitítgatja: add neki, hadd játsszon vele! De Tibiké elveszi Katinkától a kislapátot, és a műanyag csillagot is. Végül kitépi a kislány hajából masnit, és a homokba tiporja. Az anya Katinkát fékezi. Katinka sírni kezd, erre anyukája jól megszidja, és büntetésből a padra ülteti. A kislány nem játszhat semmivel, öklömnyi könnyek csorognak az arcán. Ám Tibiké nem nyugszik meg. Már minden játék nála van, csak épp játszótársa nincs, hát unatkozni kezd. Végül odamegy az anyjához, és jól sípcsonton rúgja. Az anya megszorítja a gyerek kaiját, és fogai közt sziszegi: — Olyan vagy, mint az apád! Két család ül a világ legkedveltebb önkiszolgáló éttermében. Az egyik családban két lány, a másikban egy fiú - a kamaszkor küszöbén mindhárman. Ételt hoznak maguknak. A fiú maxi adagot, a lányok a light-formulát. A lányok csak csipegethetnek, kólából is csak a cukormenteset ihatják. Az anyukájuk szigorúan ügyel a diétára, nehogy elhízzanak! A matematikus házaspár egy fiút meg egy lányt nevel. Ha összejön a baráti társaság, az anyák fő témája a testsúly: jobbnál jobb diéták, fogyókúrák, mit mivel lehet, és mivel nem szabad enni. A matematikusék kisfia ötéves, kis vasgyúró, büszkék is rá a szülei. A lány tizenkét éves, csont és bőr, talán ha harmincöt kilót nyom. - Évike nem ehet édességet! - jelenti ki az anya, ha a gyerekzsúron a tortára kerül a sor. - Évike csipszet sem ehet, hizlal! Évike nem ehet banánt sem, mert sok a cukortartalma, a húsok közül csak csirkemellet fogyaszthat körítés nélkül... Évike naponta méri a derekát, s kétségbeesik, ha egy centivel többet lát, mint előző este. A matematikus édesanya csúnyán megdorgálja minden felesleges deka végett: ő ugyanis pontosan tudja, a valahány centi magas lányához müyen testsúly illik... Az orvosi rendelőben egy szőke fürtös ovis tipeg ide-oda. Láthatóan rosszul érzi magát, arca kipirult, lázas lehet, időnként köhögési rohamok kínozzák. Az anyukája minden lépésére vigyáz. De a váróteremben sokan vannak, telik az idő, s egyre több beteg gyerek gyűlik össze. A kislányka megunja a terem felfedezését, csintalankodni kezd. Felmászik a székre, majd visszacsusszan a földre, elszalad az ablakig, megnyalja az üvegajtót, s nem érdekli sem a macija, sem a cumisüveg tartalma. Egyszerűen rosszul érzi magát, hát nyafogni kezd. Az anyukája csitítja egy darabig, de mivel őt is megviseli a várakozás, bekeményít: „— Evelin csúnya vagy, nem szeretlek! Ha csúnya leszel, nem veszek csokit, a doktor nénitől pedig kapsz egy szurit, és apuka meg a nagyi sem fognak szeretni!” A kis tipegő égszínkék szemével csodálkozva néz az anyukájára, és bölcsen megjegyzi: „nem vagyok csúnya”. — De bizony csúnya vagy— száll vitába az anya, és még sokáig ismételgeti a picinek a fenyegetést... És Katinka beletörődik, hogy a férfi akarata előtt mindig fejet kell hajtani, a tinilányok megtanulják, hogy sosem ehetnek kedvükre, s a testsúly a világmindenség központi témája, Evelin pedig egy életre megjegyzi, hogy az emberek csak a szép lányokat szeretik. Égy nőnek igazán nincs is másra szüksége... Ha időben megértik, a későbbiekben sem lázadoznak Tűzoltó lesz, katona A nők több időt töltenek gyermekneveléssel és háztartási munkákkal, miközben munkahelyükön is helyt kell állniuk Az anyu több időt tölt velem (a szerző felvételei) FELDOLGOZÁS A gyerekek játékra való képessége veleszületett, míg a tárgyak, játékszerek, amelyeket a gyerek „ösztönösen” a kezébe vesz, mindig az adott kultúra termékei, annak szokásrendszerét, hagyományait tükrözik. Amikor a felnőttek azt állítják, a gyerek maga választja ki játékszereit, nem veszik figyelembe, hogy e választás behatárolt lehetőségekből történik, amelyet a szülő, majd pedig a társadalom határoz meg. E területen is nagyon élesen feltűnik a nemi alapon való megkülönböztetés. A kereskedelemben kapható játékok nagy része a kisfiúk és a kislányok különböző „küldetése” szerint oszlik meg. Már egészen pici kortól megfigyelhető ez a különbség. Mivel a gyerek négy-öt hónapos koráig nem tudja a játékokat a kezébe fogni, sok szülő ilyenkor inkább a gyerekágy fölé akasztható, a legkisebb légmozgásra is megmozduló tarka szerkezeteket akaszt. A madarakat, halakat, labdákat stb. formázó mobüok mindkét nem számára készültek, míg a virágokat, angyalokat, hópelyheket ábrázolók a lányokat, a hajókat, autókat, vitorlásokat ábrázolók a fiúkat illetik. A gyerekek növekedésével egyre élesebb lesz az ellentét a két nem játékai közt. Az első évek gumi- és textilfigurái közül az állatokat ábrázolók mindkét nem számára készültek, babákat viszont, amelyek már összetéveszthetetlenül viselik a női nemi jegyeket, kizárólag kislányoknak veszünk. Ha a felnőtt egy kislány kezébe babát ad, megmutatja neki, hogy bánjon vele, hogyan tartsa karjában, hogyan dédelgesse. Ilyesmi sosem fordul elő a kisfiúk esetében, hiszen tőlük a későbbiekben sem várja el senki, hogy gyengéd érzelmeket mutasson. A két nem „elválása” egyre szembetűnőbb. A kislányokat a legtöbb családban már öt-hatéves korban bevonják a házimunkák végzésébe, mintegy a jövőbeli feladatukra való felkészítésként. A fiúk ebben a korban - is - megvetéssel tekintenek a házimunkákra, amely a későbbiekben, sem lesz a feladatuk. Érdekes elgondolkodni azon, hogy miért kell a legegyszerűbb, legbaná- lisabb munkák végzését ilyen korán megtanítani a lányokkal. A legtöbb házimunkát a legügyetienebb is néhány hónap alatt elsajátíthatná, mégis már gyerekkortól kénytelenek végezni. A valóságban színtiszta agymosással van dolgunk: ha az 5-6 éves kislányokkal időben megértetjük, hogy ez az ő feladatuk, akkor a későbbiekben kisebb az esély, hogy fellázadnának ellene. Gondoljuk csak el, mivel játszanak gyerekeink. Az átlagszülő lánygyerekének babát, babaházat, ruhácskákat, babakocsit, miniatűr konyhai felszereléseket, edényeket, olykor játék smink- és fodrászkészletet vásárol. A fiúk autókat, vonatokat, repülőgépeket, fegyvereket. Más szóval, a fiúk a „világot” kapják meg kicsiben, a lányok pedig az otthont, a gyerekeket. Még az olyan kreatív építőjátékok, mint Lego sem lóg ki a sorból: a fiúknak szánt építőkészletek dobozán a kisfiúk felhőkarcolókat, házakat, tankokat építenek, míg a lányok hűtőszekrényeket, mosógépeket, lakberendezési tárgyakat rakhatnak össze az építőelemekből. Nincs másképp ez a gyerekeknek szóló meséknél sem. Szinte valamennyi ismert mese modellje a mostoha körülmények közt sínylődő királylány, akit a mese végén megment a hős királyfi. Ezzel a gyerekek megtanulják, hogy a nő sorsa a várakozás a „királyfira”, aki majd eljön érte. Érdemes arra is felfigyelni, hogy a királylányok mindig kedvesek, szerények, erényesek, míg a királyfi tulajdonságairól nem sokat tudunk. így kerül minden a helyére: az szende, jólnevelt, gondoskodó, érzelemdús, házias szép lány, jutalmul megkapja a férfit. És boldogtalanul élnek, míg meg nem halnak. (vízi) A gyerekekért főleg az anyukák járnak a napközibe. A velük való tanulás feladata is rájuk hárul, bár ebben az idősebb testvér vagy a nagymama is besegít. Néha előfordul, hogy reggelenként az apuka kíséri el a gyereket az iskolába. Vállalkozásuk vagy a munkájuk miatt azonban csak vacsorára érnek haza. A vacsorakészítés és mosogatás egyértelműen az édesanyák feladata. VANYA MAGDOLNA Kovác Sylvia osztályfőnökkel, az Érsekújvári Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola tanítónőjével és a III. A osztály néhány tanulójával, valamint Bauer Tündével, a komáromi Marianum Egyházi Alapiskola főnevelőnőjével beszélgettünk a családról és a családon belüli szerepekről. A család témája többnyire az olvasásórán kerül szóba, amikor meséket vagy régi elbeszéléseket lapozunk. - kezdi Kovác Sylvia, amikor arról kérdezem, mikor szoktak a családról beszélgetni. - Például Móra Ferenc elbeszéléseiből betekintést nyerhetünk az akkori család mindennapi életébe. Ezek a novellák gyakran szolgálnak kiindulópontként az akkori és a mai családi élet összehasonlításához. A család szerepe régen teljesen más volt, a gyerekek is máshogy viszonyultak a szüleikhez. A mai gyerekek számára érdekességként hat, hogy a családban régen magázták a szülőket, és sok gyermek otthon tanult meg írni ELEMZÉS A bársonyos forradalom utáni változások nemcsak a politikára és gazdaságra nyomták rá a bélyegüket, hanem a népesség összetételét és életvitelét is nagyban befolyásolták. Szlovákiában megnőtt az átlagéletkor, csökkent az évente végrehajtott abortuszok száma, és 1989 novembere óta kevesebb gyermek született. A rendszerváltás után a karrier került előtérbe a család helyett, ami a házasságkötések magasabb életkorra való eltolódását vagy éppen elmaradását eredményezte. A hivatalosan bejegyzett esküvők csökkenésének és a válások növekedésének következtében emelkedett a házasságon kívül született gyermekek és a gyermeküket egyedül nevelő szülők aránya. Mindezen, a nyugateurópai társadalmak demográfiai áramlatait tükröző változások ellenére Szlovákiában továbbra is a házasságkötés által létrejött családforma és az általa beivódott hagyományos munkamegosztás dominál. Egy európai kutatás eredményei alapján Szlovákia lakosságának a 90%-a nem tartja a házasságot idejétmúlt intézménynek. Ezzel szemben Franciaországban ez az arány meglehetősen alacsonyabb: a franciáknak csak a kétharmada hiszi, hogy a házasságnak a 21. században is van jövője. Kultúránkban a házasságon belüli munkamegoszés olvasni. - meséli. - Ezenkívül bizonyos ünnepek alkalmából is elbeszélgetünk arról, kinek mi a feladata a családban - fűzi hozzá. Elmondása szerint néhány családban a munka mindkét szülőt olyany- nyira leköti, hogy nagyon keveset tudnak a gyermekükkel foglalkozni. Szerencsére vannak olyanok is, akik az egész tavaszi szünetet a gyermekükkel töltik. Amikor a családokon belüli munka- megosztásról érdeklődöm, nehezére esik az általánosítás, úgy érzi, ez mindenekelőtt a családok anyagi hátterétől függ: Manapság az apák többsége este jár haza, tehát ritkán foglalkozik a gyerekekkel - mondja.- De vannak olyan családok is, ahol az apa nem dolgozik annyit, s így többideje jut a gyerekeknevelésre. Ezekben a családokban az apa éppúgy kiveszi a részét a családi életből és a gyermeknevelésből, mint az anya. A házimunkák elvégzése és a gyermeknevelés a családok zömében kétségtelenül az édesanya szerepkörébe tartozik, míg az édesapák hivatásuk teendői miatt inkább csak a hétvégéken érnek rá a gyerekekkel törődni. Inkább az anyukák jönnek a gyerekért délután, s aztán együtt mennek bevásárolni, hiszen ez a feladat is a nők vállát terheli. Főként az anyák járnak a szülői értekezletekre is, bár akadnak kivételek. Vannak apukák, akik szívesen segítenek az iskolai rendezvényeken is, Például az egész napos kirándulásokon a ők készítik el a gulyást.. Beszélgetésünk végén arról faggatom a tanítónőt, mivel magyarázható ez a munkamegosztás.- így alakult ki, így szoktuk meg tás továbbra is a tradicionális nemi szerepekre.épül, ahol a férfi a családfenntartó, míg a nőre a családi tűzhely melegének biztosítása hárul. Egy felmérés alapján a válaszolók mintegy 80%-a szerint az ideális férfi fontos tulajdonsága, hogy családjának anyagi biztánságot tud nyújtani. Ezzel párhuzamosan a megkérdezettek háromnegyede az ideális nőt pedigúgy jellemezte, aki ügyesen meg tud birkózni a háztartás vezetésének nehézségeivel. Déli szomszédaink is hasonlóan érzik: a magyarországi családok túlnyomó részében (92%) a férfi tölti be a családfő szerepét, amit leggyakrabban azzal indokolnak a családtagok, hogy ő keresi a legtöbbet és a legfontosabb családi ügyekben ő dönt. Szlovákiában mégsem érvényesül a legszigorúbb értelemben vett patriarchális családmodell . A házastársak többsége inkább az egyenrangú partnerkapcsolaton alapuló hitvesi viszonyokat részesíti előnyben. Például: míg a férfiak 61%-a, addig a nők majdnem 80%-a érzi úgy, hogy a lényeges családi kérdésekben a házastársaknak egyforma beleszólási joggal kellene rendelkezniük. Hasonlóképpen: a férfiak fele, a nők kétharmada ragaszkodik az egyenrangú döntéshozáshoz a gyermekeiket érintő kérdésekben - melyeket gyermekeik aktív részvételével beszélnek meg. Mindazonáltal a családon belüli Kovác Sylvia és tanítványai felel kérdésemre elgondolkodva. - Még ha mindkét szülő nagyon magas beosztásban dolgozik, reggeltől estig, akkor is az anyára hárul a szerep, hogy a gyerekekkel foglalkozzon, elmenjen értük az óvodába vagy az iskolába, felkészítse őket a következő tanítási napra, beszélgessen velük, megetesse és ágyba dugja őket. Úgy érzem, az anyákra hárul a súlyosabb feladat: ők azok, akik igazán mindennap izgulnak a gyerekükért -összegzi mondanivalóját. Ezután a harmadikosoktól kérdezem, náluk melyik szülőnek mi a feladata a családban. A válaszokból határozottan kitűnik, hogy az anyukák töltenek több időt a gyerekekkel, függetlenül attól, dolgoznak-e vagy sem. - Értem az anyukám jön a napközibe, mert az apukám dolgozik, és néha csak este jön haza. Az anyukám többet van velem és a testvéremmel, bár a nagymamámmal és a nagypapámmal is sok időt töltök - mondja Pócs Hajnalka. - Otthon az anyu szokott főzni, de az autót az apu és a nagypapa szokta javítani. - fűzi hozzá. Ékkor szól közbe Keresztesi Bálint: - Az anyu főz és takarít otthon, míg az apu nyolc óráig dolgozik. Csontos Edináéknál hasonló a helyzet: - Az anyu jár értem a napközibe. Amikor segítségre van szükségem a lecketanulásnál, akkor is ő szokott segíteni. Ő készíti el a vacsorát is. Az apu többnyire dolgozik, így ő nem tud velem annyi időt tölteni. Kassa Luciáért az édesanyja jár a munkamegosztás gyakorlata egyáltalán nem tükrözi a fentiekben leírt egyenjogúságot hirdető nézeteket. Ä háztartás zökkenőmentes körforgásáért teljes mértékben a nő felel: a családok majd 90%- ában a feleség főz és takarít, s a feleségeknek több mint a kétharmada felelős a mindennapi bevásárlásért és a gyereknevelésért is. A családok mindössze 30%-ában foglalkoznak a férfiak ugyanannyit gyermekükkel, mint a nők. Ehhez hasonlóan a magyarországi apukák 27%-a tanul vagy játszik a csemetéjével ugyanannyit, mint az anyukák. Ha összehasonlítjuk az elmúlt évek felméréseit, nyilvánvalóvá válik, hogy a nők családi szerepéhez kötött egyenlőtlen társadalmi elváránapközibe, ő az, aki főz, mosogat és takarít is, de Lucia úgy érzi, hogy egyforma időt tölt édesanyjával és édesapjával is. Ugyanígy van ez Ágh Dávidéknál is: - Néha az anyu, néha az apu jön értem a napközibe, és a vacsorát is vagy az egyik, vagy a másik készíti el. Németh Feri és Antalík Dávid megegyeznek abban, hogy őértük is inkább az édesanyjuk jár a napközibe, és ő főzi meg vacsorát is, azonban a hétvégén van alkalmuk sok időt eltölteni az édesapjukkal, például amikor együtt fociznak vagy síelnek. Következő beszélgetőpartnerem, Bauer Tünde komáromi főnevelőnő tapasztalatai egybecsengenek az érsekújvári kisiskolások és osztályfőnökük véleményével: - Mivel valamelyest belelátok a gyerekek magánéletébe, elmondhatom, hogy inkább az anyukák tanulnak otthon a gyerekekkel. - mondja. - Az apukák a napközi zárásakor még dolgoznak, így a közös beszélgetésekre, játszásra csak hétvégén jut idő. A dolgozó apák többsége vállalkozó, ezért gyakran még szombaton és vasárnap is úton van, dolgozik, intézkedik - jegyzi meg sajnálatát fejezve ki afelett, hogy a mai világban kevés az olyan család, amelyik sok időt tölt együtt. - A gyermeknevelés és a mindennapok gondja az anyákra hárul, akiknek mindemellett a munkahelyükön is meg kell állniuk a helyüket. Szerintem ezért valóban erős, talpraesett nőkre van szükség a mai világban. sok Szlovákiában egy cseppet sem változtak. Ez is azt mutatja, hogy a hagyományos,a társadalmi nemhez kötött sztereotípiák, melyek szerint a fiúk és a lányok a családban betöltendő szerepükre készülnek, mélyen gyökereznek a szlovákiai társadalomban. Akárcsak tíz évvel ezelőtt, ma is a nők többsége a munkahelyén ledolgozott napi 8- 9 óra után otthon folytat(hat)ja a második műszakot, de ott már a rendszeres fizetés és szakmai megbecsülés nélkül. Egy magyarországi politikus mondta nemrég, hogy egyenjogúság csak akkor lesz, ha majd az újságírók a férfi politikusoktól is megkérdezik: „Es a családi életét a karrierével hogyan tudja összehangolni?” (vanya) (Forrás: Szlovákia 2000, TARKI) Kultúránkban a házasságon belüli munkamegosztás továbbra is a tradicionális nemi szerepekre épül Család vagy karrier? Választanunk kell?
