Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-22 / 68. szám, szombat
12 TÉMA: IFJÚSÁGI SZUBKULTÚRÁK ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 22. MEGKÉRDEZTÜK Dr. Huncík Péter pszichiátert Mi az oka annak, hogy sok fiatal nem tud beilleszkedni a társadalomba? „A fiatalok értékei mindig eltértek és el is fognak térni a felnőttekétől. Gyakran előfordul, hogy egy jó családból származó fiatal a társadalom perifériájára szorult csoport tagja lesz. Ilyenkor derül ki, hogy a szülők által jónak hitt nevelési módszer csődöt mondott. Az, akire odafigyelnek a szülei, beszélgetnek vele és partnerként kezelik, annak kisebb az esélye arra, hogy rossz társaságba keveredik. Ha már a fiatal bizonyos bandákba kerül, a szülő nagyon nehezen ismeri be, hogy rosszul nevelte gyermekét. Sokan beleesnek abba az ördögi körbe, hogy elsősorban az anyagi biztonságra törekednek, megpróbálnak mindent megadni a gyereküknek, s végül már annyit dolgoznak, hogy nincs idejük arra figyelni, akiért ezt az egészet csinálják. Ilyenkor a gyerek nem a családban szocializálódik, nem otthon kapja meg a szükséges szeretetet, hanem az utcán, haverok között. Ilyenkor a másik csoport mágneses ereje már sokkal erősebb, mint az apukáé vagy az anyukáé. A kábítószerre vagy alkoholra való rászokás visszavezethető a családi viszonyokhoz, az örömszerzést szolgálja, amit a családban nem kaptunk meg. Az érzelmi kapcsolatok hiánya vezet minden fiatalt afelé, hogy radikálisan az ún. polgári viselkedés ellen lázadva kábítószerezni kezd, a társadalom perifériájára szorul. Egy másik tudatállapotba kerül, ahol ha időlegesen is, de megoldódnak a gondjai, szebbnek látja a világot. Azokra a fiatalokra, akik megkapják otthon a szeretetet és az odafigyelést, azok számára a kábítószernek nincs olyan nagy és végzetes hatása. A kábítószer rabság, hiszen beépül a tudatunkba, mindennapi sztereotípiáinkba, a testünkbe. Döbbenetes olvasmány Csáth Géza naplója, amelynek az első része arról szól, hogy egy fiatal értelmiségi ember hogyan kap rá a kábítószerre. Mindenre fokozottabban figyel, a művészetre, nőkre, sőt az egész világra, de aztán a napjai már csak a szerről, a depresszióról, a kábítószer rabságáról szólnak. A gangbe csoportosult fiatalok egy tiltakozást akarnak kifejezni az adott társadalmi renddel szemben. A tiltakozás külső formái eléggé látványosak, hiszen feltűnő, gyakran ocsmány öltözékük miatt mindenki észreveszi, hogy nekik saját értékrendjük van, elhatárolódnak attól a közösségtől, ami kitaszította őket magából. A nyájszellem itt erősen megnyilvánul. A csoportnak vannak belső szabályai, amelyeket ha az ember nem teljesít, a gang kiközösíti őt. így lesznek sokan akaratukon kívül drogosok, mert a félelem és a valahova tartozás erősebb bennük saját akaratuknál. Vannak olyanok, akik ösz- szeszedik az erejüket, és képesek időben kiszállni ebből a mókuskerékből, de vannak sajnos olyanok is, akik az életükkel fizetnek a meggondolatlanságukért.” (he) KÉRDÉSÜNK Mi a véleménye a perifériára szorult fiatalokról? Kovács Anna, Kassa: „Gyakran találkozom az utcán kéregető, rongyos ruházatú fiatalokkal, akik különféle meséket adnak elő, hogy pénzt adjanak nekik. A leggyakoribb az a történet, hogy elvesztette a pénztárcáját és haza akar utazni, de nincs pénze a buszjegyre. Először még naivan adtam egy húszast a fiúnak, azt gondoltam, talán segítek neki ezzel. Aztán pár perc múlva megláttam, ahogy egy parkban issza a sört. Nem szóltam semmit, de akkor elhatároztam, többé nem jótékonykodom, hiszen nekem is vannak gyerekeim, inkább rájuk költőm a pénzem.” Nagy Ferenc, Pozsony: „Sajnos érintett vagyok a témában, hiszen az én lányom is egy időben ilyen bandához tartozott. Punk lett. Elhanyagolta az iskolát, inni kezdett. Nagyon fájt a szívem, megpróbáltam a lelkére beszélni, de nem ment. Aztán elszökött otthonról, a bandájával csövezett szerte az országban. Most ismét itthon van, sok mindent mesélt, ami nem volt ínyemre. Gyakran gondolkodtam azon, hol rontottam el a lányom nevelését. Lehet, nem figyeltünk rá eleget, mert hajtottuk a pénzt. Szerencsére már nincs vele gond, de ha még egyszer kezdhetném, többet foglalkoznék, beszélgetnék vele. (horv) A hippik szégyenlősség helyett a szigorral megkövetelt meztelenségre szavaztak, szexuális forradalmat hirdettek Elgyötört test, megtépett ruha A punkok egyszerre köpték arcul a fehérgallérosok és a virággyerekek életstílusát (Illusztrációs felvétel) A19-20. századi nagyváros egyik jellegzetes vonása a szubkultúrák felbukkanása. Olyan rétegek és csoportok kultúrái ezek, amelyek a modern, uniformizált, tömegszerű városi civilizációba nem tudnak vagy nem akarnak beilleszkedni, s a városi dzsungelben, az alvilágban, a civilizáció fegyelmező intézményeinek ellenőrizetlen zugaiban a hajdani közösségi létre vagy az őseredeti vadságra emlékeztető érintkezési formákat és kulturális megnyilvánulásokat teremtenek. ÚJ SZÓ-ÖSSZEÁLLÍTÁS A munkások, a tengerészek, a bevándorlók, a csavargók, a koldusok, a bűnözők, a faji, etnikai kisebbségek, a galerikbe verődő fiatalok kultúrája sok műfajt ölelt fel: a közösségi lét rítusait, a tolvajnyelv, az argó változatait, folklórműfajokat (viccek, sztorik, dalok, legendák), az előadó művészet zenei változatait, amelyeket hamar felfedezett és kiaknázott a városi kommerszkultűra. S hogy visszakanyarodjunk gondolatmenetünkhöz, e szubkultúrák egyik legjellegzetesebb médiuma, megnyilvánulási formája a test lett - a gesztusok, a hajviseletek, a sebhelyek, a tetoválások, a különös vagy riasztó öltözetek hordozója. A felemelkedni vágyó munkásfiatalok hivalkodóan színes és rafinált parádét rendeztek a szubkultúra hagyományos viseleti szimbólumaiból. A városi alvilág színterein az értelmiségiek jelenítették meg a szakadtabb, a Marion Brando-féle stílust. A beatnikek, Allan Ginsberg és William Burroughs követői, a modem civilizációnak hátat fordító kulturális gerillák koszos lábbal, tépett farmerben, kábítószertől tántorogva, hányásban ébredve próbálták átvészelni az ötvenes évek egydimenzióssá tevő világát. A beat-írók lázadása tömeghatású lett. A dühöngő ifjúság megjelent a filmen, az irodalomban, a koncerteken, széttörte berendezést, és üvöltéseiből rockzenei kasszasiker lett. A fehérgalléros, öltönyös felnőtt-társadalommal szemben a fiatalok új életérzésének a szimbóluma a feltúrt ujjú, kigombolt flaneling és a kopott, tépett farmernadrág lett. A fiatalok tömegei mellett azonban a szubkultúrák tovább éltek és megőrizték sajátos arculatukat. Az egyik oldalon a férfias rockerek, bórdzseki és a Harley Davidson, a láncban és boxerben kifejeződő brutalitás szimbólumai, a másikon pedig az orkánkabátban zizegő, mopeden pöfögő modernség, a cinikus kacsintással egyszerre követett és kicsúfolt divat. Az egyiknek lakkozva és kunkorítva volt a haja, a másiknak előre fésülve. Az 1967-ben berobbanó hippi stílus megint csak furcsa keverék volt. A középosztály jólszituált csemetéi elfogadták és optimista vidámsággal dicsőítették a természetes testiséget. Kivonultak a civilizációból, eldobálták karóráikat - autóba csak autóstop ürügyén ültek. A jól- fésültség helyett a loboncos haj, a tisztaság helyett a test szagának kultuszát választották, de az igazi csavargók szaga bizonyára facsarta az orrukat. A szégyenlősség helyett az ideológiai szigorral megkövetelt meztelenségre szavaztak, szexuális forradalmat hirdettek, de a szabadságban volt valami erőlködés. A hetvenes évekre a hippik optimista testkultusza egy sokkal elkínzot- tabb testkultúrává változott. Jöttek ismét az új undokok, például a skinheadek. Rövidre vágták hajukat, ismét stigmaként viselték a ruhát - kockás flaneling, cúgos cipő, nadrágtartó, marcona külső. Semmi esztétika, enyhén fasiszta agresszivitás. Az ismert formában szálltak szembe a hippik optimista életszemléletével. A hetvenes évek elején ismét előbújtak a rockerek. Sebhelyek, tetoválás, össze-vissza szabdalt, láncokkal, drótokkal ösz- szeeszkábált bőrruha. Sebesség, verekedés; emlékezzünk az altamonti Rolling Stoneskoncertre, amikor a Hells Angels látványosan a színre lépett - Woodstock utópiáját lerombolandó. Warhol testtel kapcsolatos elképzeléseit a hetvenes évek elején leginkább David Bowie pályafutása valósította meg. Bowie fizikai megtestesülése lett a maga kitalálta játékos figuráknak. Vörösre festett haja, transzvesztita-androgün ruhái, színpadon imitált szexuális aktusai messze túlmentek az előadóművészet szokásos színpadi szerepein. A test halálkomoly megváltoztatásával pecsételték meg az ironikus szerepválasztást, amit azután provokatív módon újra és újra lecseréltek. Az egyre súlyosabb feszültségeket hordozó ellenkultúra sztárjai gyakran próbáltak saját testük rombolásával további decibeleket adni üvöltéseiknek. A rockzene mártírjainak első csoportja - Brian Jones, Jimmy Hendrix, Janis Joplin és Jim Morrison - még féktelen meggon- doladansággal tették ezt. A hetvenes évek derekán fellépő agresszívebb zenei irányzatok képviselői már tudatosan törekedtek az önpusztításra: Patty Smith egyszer leugrott egy emelvényről, és majdnem eltörte a gerincét, Iggy Pop belerontott egy hangfalba és majdnem halálos áramütés érte. Ugyanez a tendencia teljesedett ki az 1976-1977-ben jelentkező punk- mozgalomban. A punk öltözködési rendszer demonstratív módon egyszerre köpte arcul a fehérgallérosok és a virággyerekek egyként középosztálybelinek tartott életstílusát. Az ellenkultúra egzotikus-indiai szépségével szemben szürke-fekete szemeteszsákokat húztak fel, gyöngy helyett WC-láncokat és lefolyódugókat aggattak magukra, szado-mazo boltok lyukas melltartóiban, lecipzárolható bőrsisakjaiban, bilincseiben pompáztak. A szeretettel szemben a gyűlöletet hirdették, horogkeresztet rajzoltak magukra és fasiszta karszalagot kötöttek fel. Az emancipációval, a szexuális forradalommal szemben a fiú kutyapórázon vezette a provokatívan állatias allűröket mutató lányt. Zombie- esztétíka, morbid tetszelgés a riasztó jelek használatában, és megint csak a testbe, húsba vágó dolgok. A cakkosra tépett, zöldre-lilára festett haj, az irokézfrizura a punkidenti- tás eltüntethetetlen vállalásának volt a jele. A biztosítótű, a fülbe, orrba, szájba lyukasztott karikák, láncok, a tétova új divatja támasztotta alá a meghökkentő cifrasággal ronggyá gyötört, eldeformált, szerteszaggatott ruhák esztétikumát. S ennek persze további súlyt adtak a beszélő nevű sztárok, együttesek: Sex Pistols, Clash, Stranglers, Siouxie and the Banshees. A fotósok találóan a Kanálisban (In the Gutter) címmel mutatták be ezt a színes poklot a nagyközönségnek, s a divattervezők persze rögtön koppintani kezdték az ötleteket. Tulajdonképp a punkok váltották valóra Andy Warhol kezdeményezését, ők emelték ténylegesen a művészet világába a szubkultúra viseleti, viselkedési stílusait, (kg, he) Évente több ezer tizennyolc év alatti fiatal válik csellengővé, szerencsére többségük viszonylag rövid idő után megkerül. De mi lesz a többiekkel? A társadalom örökös kitaszítottjai ÚJ SZÓ-ISMERTETÉS A deviancia, mint szociológiai fogalom, tulajdonképpen a múlt század harmincas éveiben kezdett elterjedni. Sokféle megjelenési forma van, azonban egy tényező valamennyiben közös: mindegyik eltér a viselkedéssel szemben támasztott társadalmi követelményektől, normáktól, ezért a társadalmi tudatban mindegyik negatív minősítést kap. A deviancia egyes megnyilvánulási formái elsősorban a fiatalokra jellemzőek. Ez nagyrészt abból adódik, hogy mások a helyes viselkedés fogalmai a fiatal és az idősebb generáció gondolkodásvilágában. FIATALKORI DEVIANCIA Az értékrend történelmi korok szerint változik. A deviáns magatartá- sú fiatalok nem a szabadság, az igazság, a progresszív életszemlélet megtestesítői, hanem hibás elképzeléseik miatt szenvednek a társadalom, illetve a szűkebb közösség által támasztott követelményektől és környezetüket keserítik magatartásukkal. Potenciálisan ártanak önmaguknak és másoknak. A deviancia alapvetően nem betegség, hanem kóros személyiségfejlődés eredménye, azonban ezek a fiatalok egy bizonyos idő után - mint ahogy erről majd a későbbiekben szó lesz - beteggé válhatnak. További jellemzőjük, hogy cselekedeteiket jobbára ösztönszükségleteik diktálják, az elemi viselkedés formái idegenek a számukra, a konfliktushelyzetekért a felelősséget a külső körülményekre hárítjuk, s a hibáikból nem képesek tanulni. A fiatalkori devianciának objektív és szubjektív okai vannak, amelyek együttesen változtatják, alakítják a fiatalok magatartását. Először azokat a legfontosabb objektív okokat említhetjük, amelyek a családi környezetben gyökereznek. Ide tartoznak a sokat emlegetett családi problémák: a család egyensúlyi helyzetének a felbomlása, a szülők válása, új családi kapcsolatok kialakítása, erkölcsileg felelőtlen szülők magatartása, anyagi gondok, alkoholista családi környezet, durva szülői bánásmód, helytelen nevelési elvek, rossz baráti társaság. Ide sorolhatók még a kora gyermekkori bántalmazás, a túl szigorú, szeretet nélküli nevelés, a szükségletek azonnali és kritíkádan kielégítése, amihez még ha az iskolában elszenvedett erőszakos bánásmód. A fentieken túl okozhat deviáns magatartási módokat a hosszan tartó testi vagy lelki túlterhelés is. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy valamennyi veszélyeztetett körülmények között élő fiatal deviánssá válik, de közülük minden valószínűség szerint gyakrabbap, nagyobb arányban kerülhetnek ki deviáns viselkedésűek. VESZÉLY A CSALÁDBAN A fiatalkorúak (0-17 évesek) veszélyeztetettsége sok esetben már a családban kezdődik. Évról-évre emelkedő tendenciát mutat azoknak a családoknak a száma, amelyekben - valamilyen okból - veszélyeztetett kiskorúak élnek. A gyermekek testi veszélyeztetettsége kapcsán meg kell említeni, hogy többnyire nem élet elleniek, de egy életre kihatással lehetnek az ifjúság és nemi erkölcs elleni bűncselekmények. A szülői ház ideális esetben védett környezet. Sajnos ez nem mindig van így, ugyanis a legtöbb nemi visszaélés a gyermek otthonában esik meg, nem pedig az utcán. A szakemberek szerint minden tizedik kislánnyal él vissza apja, fivére, vagy más férfirokona, s ezeknek nagyon kis hányada kerül a hatóságok tudomására. Az üyen módon sérült fiatalok viselkedése természetesen könnyebben válhat deviánssá. Nem véletlen, hogy az e körből kikerült gyermekek egy része igyekszik mielőbb elkerülni otthonról, aminek egyik útja a szökés. A fiatalok gyakran meggondolatlanul teszik ki magukat a veszélynek, amikor valamilyen okból - számukra nem megfelelő családi háttér, rosszul értelmezett szabadság, vagy kalandvágy miatt - idő előtt elhagyják családjukat. Évente több ezer 18 év alatti fiatal válik csellengővé, szerencsére többségük viszonylag rövid idő után megkerül, de kérdés, hogy milyen állapotban. Az eltűnt fiatalok mintegy kétharmada magától tér haza, illetve kér szülei segítségét a hazajutáshoz, egyhar- madánál viszont rendőrségi előállítás szükséges. Ez utóbbi gyermekek azonban többnyire bűncselekmény elkövetése miatt bujkálnak. A szülői felügyelet nélkül élő tizenévesek feltehetően kortársaiknál hamarabb találkoznak az alkohollal és a droggal, (sz, ga, he) A peremen élni nehéz, itt az erősebb marad talpon (Képarchívum)
