Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-20 / 66. szám, csütörtök
ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 20. Nagyszünet A diákszervezetnek kilenc klubja van, van amelyik jobban működik, van amelyik kevésbé Vajon változik valami? Szakszón Norbert nem tervez radikális változásokat a diákszervezetben (A szerző felvétele) a középiskolákon működő diákönA Diákhálózat egyetemista és középiskolás diákok ifjúsági szervezete. Fő célja a diákérdekvédelem. Feladatának tekinti továbbá a tehetséges diákok felkarolását, már működő diákcsoportok munkájának segítését, valamint új kezdeményezések kialakulásának támogatását. Politikailag független szervezet. 2003. március 1-én, miután az előző elnökség lemondott, a Diákhálózat új elnököt választott Szakszón Norbert személyében. NESZMÉRI CSILLA A választások után, hogy néz ki a DH mostani vezetése? Most egy négyes fogat ragadta magához a Diákhálózat vezetését. Név szerint Végh Zsuzsa, Bugár Szabolcs, Pomichal Patrik és én. Ez úgy néz ki, hogy én fogom betölteni az elnöki funkciót és a többiek közül fognak kikerülni az alelnö- kök: a külügyi alelnök, belügyi al- elnök, valaki a pénzügyekkel, és valaki majd az oktatásüggyel fog foglalkozni. Szeretném megköszönni az előző vezetőségnek - Nagy Andrásnak és Zászlós Ágnesnek - a munkáját, és hogy felkértek a vezetésre, valamint a többi klubnak, hogy megszavaztak bennünket. Milyen terveitek vannak? Akar- tok-e valamin változtatni, vagy inkább maradtok a megszokott rendezvényeknél? Az előző elnökség munkáját szeretnénk folytatni, ugyanabban a szellemben, mert ez jól működött, vagyis nagyon sokat nem akarunk változtatni. Folytatni akarjuk az eddigi sikeres rendezvényeket, Ismét lesznek a klubestek, megszervezzük a gombaszögi tábort és a középiskolai köruta- kat. A Diákhálózat egy bejegyzett szervezet, viszont nincsenek közvetlenül bejegyzett tagjai, az alapszervezeteknek van tagsága. Szerintem, jobban össze kéne fogni ezeket a szervezeteket, diákokat. Nagyobb mértékben kellene segíteni a klubok munkáját. Itt kis klubokról van szó, mert egyetlen nagy klubunk van a Juhász Gyula Ifjúsági Klub Nyitrán. Ők hivatalosan is be vannak jegyezve, meg egyedül is tudnak működni. A pozsonyi kis kluboknak viszont a központból kellene pénzt szerezni, nekik körülbelül 100 fős a tagságuk, kisebb rendezvényeket csinálnak, erre ők így nem nagyon tudnak pályázni. Ahonnét ők pénzt tudnának szerezni, az a Diákhálózat. Mi viszont tudunk nekik pályázni. Hogy működnek a klubok? Kilenc klubunk van, van amelyik jobban működik, van amelyik kevésbé. Azoknak, amelyek rendesen működnek szeretnénk forrásokat biztosítani a mégjobb működéshez, illetve a kevésébé működőknek is, azokat fontosnak tartjuk talpra állítani, megkeresni a karon az embereket - akik újra fel tudnák fejleszteni a működést -, hogy foglalkozzanak ezzel. Milyen konkrét elképzelésetek van? A múlt szemeszterben beindítottuk a jazz esteket, ez marad, mert van érdeklődés. Folytatjuk a középiskolás körutakat, mert sikeres, ebbe mindig bekapcsolódik a prágai Ady Endre Diákkör, a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub és a Kassai Ifjúsági Közösség is. Ők mind már önállósult a DH-tól, de ez a rendezvény közös maradt. A DH-hoz tartoznak kormányzatok is, de igazabol nem sokat tudunk róluk, szeretnénk szorosabbra fűzni a viszonyt velük is. Meg akarjuk őket is keresni, hogy jobban tudjuk őket informálni. Hosszú távú terveink közé tartozik például egy tudományos diákköri konferencia megrendezése, amely lehetővé tenné a Szlovákiában tanuló magyar diákok számára, hogy anyanyelven publikáljanak. Ne Igyunk előre... (Internetgrafika) A mártírarc, a túlhajszolt tekintet riasztó Az önkéntességről TÓTH B. KRISZTI Az összegzés nagyon egyszerűen kész van a fejemben: nem jó. Önkéntesség: mikor az ember elvállal dolgokat, minden cserébeni juttatás reménye nélkül. Esetleg kap érte egy mosolyt. És ez idáig nagyon jól hangzik, mert a mosoly sokat ér. De aztán jön a csalódás. Az ember elvállal egy munkát, próbálja megmozgatni a fiatalokat, és közönyt kap cserébe. Meg sajnálkozó lenézést. Mosoly sehol. De sebaj, legalább ő megpróbál mosolyogni, még bízik. De az önkéntességhez tehetség is kell. Nem lehet rögtön tudni, mit hogyan kell csinálni. A jó szándék önmagában nagyon kevés, és - mint tudjuk - a pokolba vezető út is azzal van kikövezve. Az ember pedig tanul, a sok más mellet még ezt is: hogyan kell jó önkéntesnek lenni. És néha a foga csi- kordul belé. És sokszor nem megy. De egyszer sikerül, és az ember úgy beleszeret, hogy nem tudja otthagyni. Csinálja és csinálja, s a dolgok összecsapnak a feje fölött. Ilyenkor vezetőre, barátra nem lehet számítani. Elvégre az ember felnőtt: oldja meg. És a legszörnyűbb ebben a mondatban az igazság. Mert nem így kellene lennie. Önkéntesség. Ezt a szót hallva mindenki valami nagy dologra gondol. Környezetvédelem, meg falrakás a szegényeknek... De mi lenne, ha holnap mindenki elhatározná: ma önkéntesen mosolyogni fogok. Mindenkire. Önkéntesen nem idegesítem magam, sem másokat. Önkéntesen viszem le a szemetet, és ugyanígy segítek az öreg néninek felszállni a trolira. Ez ilyen egyszerű. Persze a bejövő mosolyok nélkül nehéz kifelé azt sugározni. És mindenki arra vár, hogy a másik kezdje el. Mert neki semmi oka mosolyogni. Mi önkéntesen elmerülünk az önsajnálatban. Amiben nincs semmi jó. És a néhány lelkes, de kimerült önkéntesben sem. Talán tényleg semmi értelme elkezdeni azt az önkéntes játékot az életemmel, mondhatnád, úgysem változtatom meg vele az embereket. De a saját életedet igen. Mert jó jót cselekedni, még akkor is, ha az csak annyi is, hogy végre nem csak a saját szobádban raksz rendet. Vagy ha rámosolyogsz a szüléidre. Érezni fogod, hogy jót tettél. És lassan a többi emher is elismeri, hogy jó vagy. Ezért jó mégis az önkéntesség. A mártírarc, a túlhajszolt tekintet riasztó. De egy mosoly, egy apró gesztus... Szerintem ez fedi igazán a fogalmat. Próbáld ki! Nézz föl, és mosolyogj rá az első emberre! És talán mosolyodtól fölbátorodva leül melléd, és beszélgetni kezdtek. Talán szerzel egy barátot. Ha nem most, hát később. És ezzel a te életed is jobb lesz. Önkéntesen. Tudd, hogy mit akarsz, és ki vagy! Nyisd ki a szemed! A tanár is csak ember JEGYZET Amikor tanítani kezdtem, hasonlóan más fiatal tanárokhoz, elfelejtettem, hogy a gyerekek nem okvetlenül azért járnak iskolába, mert szomjazzák a tudást. Szó mi szó, akkoriban a fiúk derekáig értem, és valamennyi lányka fejlettebbnek látszott, mint én. Szóval az tűnt fel legkevésbé, hogy ki a tanár néni. A gyerekek méreteimet és lelkesedésemet méltányolva jóindulattal viseltettek irántam, simán bevettek volna pókerezni vagy snóblizni. Ha bevertek egymásnak egyet, udvariasan odébb tettek, nehogy bajom essék, ha kivittem őket a strandra, vigyáztak, hogy ne menjek a mély vízbe, és az osztálykiránduláson nehogy eltévedjek. Műiden ment simán, csak tanítani nem tudtam. Néhány fiatal kollégámmal figyeltük, hogy csinálják az öregek. Nem értettük, hogy a kétméteres Pista bácsi, aki erős volt, mint egy bivaly, miért van nálunk is rosszabb helyzetben. Ót még köpőcsövezik is, és ráragasztják a fenekére, miközben a padok között sétál, hogy „Rúgj belém!“. Ugyanakkor Giziké, az ötvenes százötven centis földrajztanámő olyan tekintélynek örvend, hogy a javító-nevelőben most szervizeit Lakatos Józsi lábai remegnek, ha fölhúzza Giziké a szemöldökét. A tam'tás művészet, hallottuk ezerszer pedagógia-előadónktól, de hát Giziké nem az a kifejezett művésznő, sőt kifejezetlenül sem az. Ellenben kiválóan tanított, és ami irigylésre méltó volt benne, még készültek is az órájára, sőt mi több szerették a gyerekek. Elhatároztok néhányan fiatal nevelők, hogy figyeljük és utánozzuk Gizikét. Mindannyian ropogósra keményített és matyó hímzett fehér köpenyt vettünk fel, egy csemperagasztóhoz hasonlatos hajlakkal betonkemény frizurát csináltunk, épp úgy, mint Giziké. Egy rakodó munkás dongó lépteivel róttuk a folyosót, és megtanultunk mosolytalanul és szúrósan nézni. Hogy mi történt? Hát működött. Egy darabig. A gyerekek megilletődötten pislogtak. Csend volt, az ige alanyi ragozása könnyedén befészkelte magát az agyakba. Aztán feladtok valamennyien. Gizikébe nem lehet belebújni. Nem lehet olyannak lenni, mint ő, mert Giziké nem csak a A tanár is (tán) ember (Internetfotó) matyó köpenyből és a beton frizurából áll, hanem Giziké hidegen szereti a kávét, én meg melegen, Giziké nem tud ugyanazokon a dolgokon röhögni, amin én, és nem ugyanazokat utálja, amit én. Gizikét nem rázza meg, ami engem, és Giziké sikítófrászt kap, ha azt a zenét kell hallgatnia, amitől én szétfolyok a gyönyörűségtől. Szóval Gizikét nem lehet megtanulni, de tőle tanulni igen, hogy aztán átlényegítsük a matyó köpenyt farmerrá, a beton hajkoronát „ahogy éppen megszárad” frizurává. Gizikétől megtanultunk következetesek lenni, de közben rájöttünk, hogy Kati néni jobb stílusban tanít, abból is lehet szemezgetni, Kálmánka pedig őrülten egyéni, nézzük meg mi az, ami ebből én vagyok. Egy szó mint száz, begyúrtam mindazt, ami elfogadható volt, és ami a legfontosabb, ami eggyé tudott válni velem. Mert rájöttem, rájöttünk, hogy az ember akkor lehet csak viselhető önmaga és mások számára, ha előbb megnézi mi áll jól neki, mit bír el, mikor érzi jól magát a bőrében, és ehhez keres fogásokat, technikákat, ismereteket. Kemény munka volt ez ott az iskolában, nem mondom. De egy-két évvel később, már nem is emlékeztem, mi volt a baj. Hiszen szót értek én veletek, picinyeim, s ha haragszunk is néha, azért még szereljük egymást. Tanultság: Tudd, hogy mit akarsz, és ki vagy te. Innen már csak figyelj, nyisd ki a szemed. Tanuld, meg, mi áll jól neked, mikor sikerül egy lépéssel közelebb kerülni álmaidhoz, (a) NYELVSULI Leute von Welt - Klatsch und Tratsch Oliver Kahn wäre beim Sport gerne entspannter „Ich möchte mal so richtig Spaß an meinem Job haben“, sagte Kahn dem Magazin „Playboy“. Er selbst leide unter dem eigenen Leistongsdruckund seinem „Schwanken zwischen Held und Idiot“. Kahn sprach auch über Eheprobleme. „Gefühle werden anders“, erklärte der 33-jährige Welttorhüter. Es sei über die Jahre schwierig gewesen, „das Feuer aufrechtzuerhalten“. Fazit des Torwarts: „Ehe ist ein ständiger Kampf.“ Erst vor drei Monaten haben sich Comedy-Star Anke Engelke und Autor Benjamin von Stockrad- Barre als Paar in der Öffentlichkeit zu erkennen gegeben. Nun gehen die 37- Jährige, die in diesem Jahr mit dem Adolf Grimme-Preis in Gold ausgezeichnet wird, und der 28- jährige Pop-Literat wieder getrennte Wege. Stockrad-Barre sagte, er sei nicht mehr „Teil dieser Beziehung“. „Das Rumhüpfen zwischen den Städten hat mich irre gemacht“, fügte er in der Schweizer Boulevardzeitung „Blick“ hinzu. Engelke wohnt in Köln, Stockrad- Barre lebt in Zürich. Oasis-Sänger Noel Gallagher hält die Proteste gegen den drohenden Irak-Krieg für sinnlos. Zwar habe er großen Respekt vor seinen Sängerkollegen George Michael und Robbie Williams, die sich an der Anti-Kriegs-Koalition beteiligen, sagte Gallagher dem Berliner „Tagesspiegel“. „Aber es ist eine verdammte Zeitverschwendung, dieser Krieg findet auf jeden Fall statt.“ Zensoren haben die Klassiker verboten (Internetfotó) Die Rolling Stones dürfen bei ihrer ersten China-Tournee vier ihrer Hits nicht spielen. Zensoren haben die Klassiker „Let's Spend The Night Together“, „Brown Sugar“, „Honky Tónk Women“ und „Beast Of Bürden“ verboten. „Sie haben einfach Nein zu diesen Liedern gesagt. Sie haben nicht gesagt, warum“, wird der Chef der Plattenfirma EMI China, Cindy Tai, zitiert. Der ins Visier deutscher Fahnder geratene US-Schauspieler Don Johnson ist nach Angaben des Zollkriminalamtes in Köln möglicherweise als „Strohmann“ bei Geldwäschegeschäften eingesetzt worden. Der Schauspieler hatte im November vergangenen Jahres Unterlagen über Gelder im Wert von 7,24 Milliarden Euro in die Schweiz bringen wollen. Ermittlungen gegen den 53-Jährigen wurden noch nicht eingeleitet. (DW) SZÓTAR • Oliver Kahn wäre beim Sport gerne entspannter - Oliver Kahn sport közben szívesebben lazább lenne •es sei über die Jahre schwierig gewesen, „das Feuer aufrechtzuerhalten“ - ezek után az évek után tényleg nehéz „megőrizni a tüzet“ •Fazit des Torwarts-a kapus végeredménye • erst vor... haben sich Comedy- Star und Autor als Paar in der Öffentlichkeit zu erkennen gegeben - csak az... előtt a komédiaszínész és a szerző a nyilvánosság előtt párként mutatkoztak •nun gehen die 37-jährige, die mit dem... Preis in Gold ausgezeichnet wird, und der Pop- Literat wieder getrennte Wege - a 37 éves aranydíjas AE és a popszerző útjai újra szétválltak •„das Rumhüpfen zwischen den Städten hat mich irre gemacht“, fügte er in der Boulevardzeitong hinzu - „a két város közötti állandó repülés már az idegeimre ment“ - tette közzé egy bulvárlapban • hält die Proteste gegen den drohenden Irak-Krieg für sinnlos - a fenyegető iraki háború elleni tiltakozást értelmedennek tartja •„aber es ist eine dürfen bei ihrer ersten China-tournee vier ihrer Hits nicht spielen - első kínai turnéjukon nem játszhatják négy saját számukat DIÁKPRÓZA Vallomás BALOGH KATALIN Az ablaknál álltam, mikor benyitott valaki a szobába. Épp a naplementét figyeltem látszólag. Közben a gondolataim tisztára máshol kalandoztak. Hallottam, ahogy nyílik az ajtó. Mozdulatlan maradtam. Éreztem, ahogy valaki megfogja a vállam. Összerezzentem. Felnéztem: az anyám jött megnézni engem.. Rám zúdította mondatait. Hosszasan fejtegette, hogy mennyire más lettem az utóbbi időben. Elmondta azt is: mennyire aggódik értem.- Jó - volt a rövidke válaszom, és visszafordultam az ablak felé. Nem érdekelt, hogy mit akar mondani. Pár másodpercig kínos csend volt, majd fogta magát és kiment. Hátranéztem. Megkönnyebbülve vettem észre, hogy már nincs velem a szobában. Nem tűrtem meg az embereket magam mellett az utóbbi időben. Valami nagyon zavart bennük. Még magam sem tudtam megmagyarázni, hogy mi lehet ennek az oka. Összeszedtem magam, és elindultam valamerre. Kerestem magamnak egy csendes helyet, ahol a gondolataimmal lehettem. Leültem, és végignéztem a tájon. Rájöttem, erre még nem is jártam. Nekidőltem a fának, és a fákat kezdtem számlálgatni. Megint belemerültem a gondolataimba. Eszembe jutottak anyám szavai. Nem tett rám különösen nagy hatást a beszéde. Az sem érdekelt, hogy aggódik értem. Valahogy teljesen hidegen hagyott az egész. Ahogy így átsuhantam a szavain, azon kezdtem elmélkedni, hogy vajon mit szól bele az életembe egy olyan ember, aki számomra már teljesen idegen. Éppen úgy, mint az az apró húscafat, akit a szívem alatt hordok ( és még senkinek sem szóltam róla...). Langyos szellő fújt. Ahogy így mérgelődtem, teljesen elnyomott az álom. Megint Péterrel álmodtam. Ugyanaz a széles mosoly volt az arcán, és ismét olyan kedves volt velem. Újra és újra átéltem vele azt az éjszakát... Felriadtam az álmomból. Még pár percig csendesen feküdtem, majd elindultam hazafelé. Az úton még láttam egy-két ismerőst. Hangosan köszöntem, majd megszaporáztam a lépteimet. Nem volt kedvem senkivel sem beszélni. Mikor hazaértem csak anyám volt otthon. Ott ült a konyhában. Csak nézett, nem szólt semmit. Ekkor határoztam el, elmondok neki mindent. Levettem a cipőm, leültem vele szembe. És szépen lassan belekezdtem:- Tudod anyu, terhes vagyok, és elvetetem a babát...
