Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-20 / 66. szám, csütörtök
2 VÉLEMÉNY ÉS HÁTTÉR ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 20. KOMMENTÁR Békességóhajtás SZILVÁSSY JÓZSEF Már órákkal az amerikai ultimátum lejárta előtt is tudtuk: szinte a nullával egyenlő az esély, hogy Szaddám Húszéin jobb belátásra jusson. Miként annak is, hogy a diktátort saját alattvalói űzzék el a politikai porondról. Marad hát a háború, amelynek már az előzményei is alaposan összekuszálták a világpolitikát. A fején találta a szöget az a cseh szemleíró, aki tegnap arra hívta fel a figyelmet, hogy politikai értelemben valójában már akkor romokban hevert az ENSZ és az Európai Unió, amikor a hatalmas szövetséges haderő még el sem indult Bagdad felé. Abban tulajdonképpen mindenki egyetért, hogy Szaddám Huszeinnek mennie kell, és legfőbb ideje megsemmisíteni a világot veszélyeztető iraki tömegpusztító fegyvereket. Nagyon kevesen vitatják azt a tényt is, hogy az iraki diktátor több mint egy évtizeden keresztül kijátszotta a Biztonsági Tanács határozatait. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia megelégelte ezt az egyre nyilvánvalóbb hazu- dozást. Franciaország, Németország, Oroszország és Kína viszont váltig hangoztatta, hogy az ellenőrök révén lefegyverezhető Húszéin. Nincs olyan tárgyilagos ember, aki ma teljes bizonyossággal igazat adna valamelyik félnek. Mert sok az elfogadható érv Bush beszédében és érthető Tony Blair álláspontja, aki tragikus történelmi tényeket felidézve hangoztatta, hogy nem óhajtja megismételni Chamberlain tragikus politikai baklövését, akinek más tétova nyugati politikussal együtt nem volt kurázsija ahhoz, hogy időben lépjen fel Hitler ellen. Miközben az amerikai támadást elutasító párizsi és moszkvai álláspontot elemezzük, nem téveszthetjük szem elől, hogy Húszéin hadseregében MiG és Mirage típusú vadászgépeket, számos orosz és francia gyártmányú fegyvereket rendszeresítettek. Ha megdől az iraki rezsim, korántsem biztos, hogy továbbra is ők lesznek fő haszonélvezői a milliárdos fegyverbiznisznek. Nyüvánvalóan az sem vitatható, hogy az amerikai katonai akció egyik alig titkolt célja az iraki olajmezők ellenőrzése. Irak látszólag messze van, de a mai világ a technika és, sajnos, a tömegpusztító fegyverek miatt is nagyon összezsugorodott. Ma már senki sem állíthatja bizonyosan, hogy a világpolitika történései az ő életét semmiképpen sem befolyásolják. Pánikra ugyan semmi okunk, de azért egyre nagyobb aggodalommal ülünk a képernyő elé. Szeretnénk hinni, hogy ezúttal nem tévednek a katonai stratégák, mint a múltban annyiszor. És valóban villámháború lesz, minél kevesebb véráldozattal. S Húszéin nem veti be kétségtelenül létező biológiai és más szörnyű fegyvereit odahaza vagy bárhol a világon, mert ez óriási emberáldozatokkal, beláthataüan környezeti és egészségügyi katasztrófával járna. Nem csak a Perzsa-öbölben. Ezért fohászkodunk egyre nyugtalanabbul a költővel: legyen vége már, legyen béke már. Mert a politikai romhalmazok eltakarítása is bonyolult feladat lesz. Ám az emberiség, főleg Európa és az Egyesült Államok alapvető érdeke, hogy az iraki konfliktus miatt felbolydult világban mielőbb újra működőképesek legyenek a háború és béke ügyéről, más sorskérdéseinkről döntő, civüizált értékrendre épülő mechanizmusok. JEGYZET Figyeljük egymást SZABÓ GERGELY Független embernek tartom magam, szellemileg és anyagüag is. Magam döntöm el, mit csinálok, de vállalom ennek következményeit is; ha például kitalálom, hogy nem megyek munkába, azzal tisztában vagyok, hogy nem kapok fizetést. Altkor is elvárom, hogy senki ne szóljon a dolgaimba. Demokratikus országban élünk, amelynek alaptörvénye határozza meg, hogy több homlokegyenest ellenkező vélemény is jól megférhet egymás mellett. Ennek a gondolatnak nem biztos, hogy csupán elvi okai vannak, Amerikában például a sokszínűség eleve követelmény, dollármilliókat áldoznak arra, hogy fenntartsák. Az persze más kérdés, hogy mindenkinek megvannak a piszkos kis módszerei arra, hogy a másik nyakát kitekerje, de ez meg az emberi alaptermészethez tartozik, nem lehet vele mit kezdeni. Mindezek tudatában nem értem, miért okozott kormányválságot az Új Polgári Szövetség (ANO) elnökének lehallgatási ügye, vagy pedig a később - szerintem ennek folyományaként -kirobbant(ott) Badzgon- ügy. Tízéves korom óta foglalkozom számítógépes rendszerekkel, tudom, hogy az elektronikus kommunikáció sohasem lehet biztonságos. Bárkit meg lehet figyelni, le lehet hallgatni, tönkre lehet tenni az életét egy kétperces hangfelvétellel. Ezt egyszerűen el kell fogadnunk, hacsak nem akarjuk egész életünket egy dupla vasbeton falú bunkerben eltölteni. Az ember életében egyre nagyobb szerepet kap a mobiltelefon, az internet. Ezek lehallgatását viszonylag egyszerűen meg lehet oldani. Az viszont már nem technikai, hanem etikai kérdés, hogy a távközlési vonalak megcsapolásával „ellopott” felvételeket hogyan használjuk fel. Ha például egy újságíró és egy politikus beszélget arról telefonon, mit csinálnak otthon karácsonykor, a felvétel akkor csupáncsak egy banális párbeszédet tartalmaz, amellyel legfeljebb az bizonyítható, hogy valahol valakit lehallgattak. Felesleges kutakodni, ki tette és miért. Hiszen ez szerintem csupán az emberi kíváncsiság és exhibicionista hajlam megnyilvánulása. Rusko és Badzgon jobb, ha hozzászokik, hogy csupán a mákos bejgliről beszélgethet telefonon. Tudom, hogy a számítógépem billentyűzetén nem írhatom le, hogy hülye a király, mert a király öt perc múlva tudni fogja, nem tölthetek le malac képeket az internetről, mert öt percen belül rám telefonálnak, hogy azonnal hagyjam abba, mert az utóbb említett tevékenység nem tartozik a munkámhoz. Érdemes lenne azonban elgondolkozni, miért ülök le a tévé elé és nézek bele rendszeresen valamelyik való- ságshowba. Talán a komputeremet főállásban figyelő Nagy Testvérrel szembeni komplexusomat próbálom Big Brotherként egy kicsit ellensúlyozni. A többi százezer megfigyelő és megfigyelt, magát független embernek vélő társammal együtt. DIE PRESSE Vladimír Meciar mozgalmát az fenyegeti, hogy teljesen lényegtelen párttá zsugorodik. Az eddigi legerősebb szlovák politikai erő szétmorzsolódásának és ellehetetlenülésének legújabb állomása a Vojtech Tkác vezette csoport kiválása, állítja az osztrák lap. Ez az új csoportosulás, mely hamarosan párttá alakul, már ki is segítette Mikulás Dzurinda kormányfőt, akit az iraki válsággal kapcsolatos egyik szavazás során nem támogatott a teljes koalíció. TALLÓZÓ LE SO j R A belga lap szerint az iraki ügyben az Európai Unió „az idegösszeomlás peremére került”, s a nézetek zűrzavara, összecsapása kifejeződött a belga kormány egymásnak ellentmondó megnyilatkozásaiban is, ami az amerikai csapatok és hadianyag átszállításának engedélyezését illeti. Az újság úgy véli, az EU külügyminiszteri értekezlete újból megmutatta, milyen mélyen megosztottak tagjai az iraki ügyben és a háborúra való reagálásban. Ha eddig se volt igazán közös külpolitika, akkor az iraki földrengés hatására a hajszálrepedésekből széles nyílások keletkeztek, és teljes a hangzavar. A tagok egyik csoportja - Németország, Francia- ország és Belgium - Irak békés leszerelését pártolta. Velük szemben az amerikai stratégia mellett állt ki Nagy-Britannia, Spanyolország, valamint Olaszország és Dánia. A leendő kelet-európai tagországok csatlakozása Washington felfogásához csak felerősítette a hangzavart. A Biztonsági Tanácsban az EU- Olyan döcögve indul, mint Szlovákia uniós kampánya! (Peter Gossányi rajza) négy országa szintén nem értett szót egymással. Sajnálták a nisiek, amikor a 2000. október 5-i forradalom sikere után Zoran Zsivkovics elkerült a városból Folytatja Djindjics politikáját A legközelebbi munkatárs, Zoran Zsivkovics, a Demokrata Pártnak oszlopos tagja, alelnöke lépett a merénylet áldozatául esett Zoran Djindjics szerbiai kormányfő helyébe. VARJÚ MÁRTA Zsivkovics 1960. december 22-én született Nisben, és ott fejezte be középiskolai tanulmányait. 1983- ban szerzett közgazdasági oklevelet, jó gazdasági szakember, 1988- ban magánvállalatot alapított és sikerrel vezette. A Demokrata Pártban kezdettől fogva aktív volt, 1993-tól 1997-ig a köztársasági parlament képviselője volt. Az 1996-os helyhatósági választások után Nis polgármestere lett, s ettől kezdve hathatósan együttműködött különböző nemzetközi szervezetekkel is. Sajnálták az emberek, amikor a 2000. október 5-i forradalom sikere után Zsivkovics elkerült a városból, akkor szövetségi honvédelmi miniszter lett. Határozott, józan gondolkodású, megfontolt, kimért politikus. A reformok híve, s a reformtörekvések gyakorlati megvalósításán fáradozott már polgármesterként is. Nős, két gyermek apja. Zsivkovics hangsúlyozta: a rendkívüli állapot bevezetésének köszönhető, hogy sikeresen halad a volt kormányfő gyilkosainak felkutatása, ezért az mindaddig érvényben marad, amíg Szerbiát nem tisztítják meg vasakarattal, úgy ahogy azt Zoran Djindjics tervezte. Az utód szerint április végéig biztos el fog tartani a rendkívüli állapot, és elmagyarázta, hogy a polgároknak nem kell tartani ettől, ugyanis az intézkedést nem az egyszerű, becsületes emberek ellen foganatosították, hanem az kimondottan a bűnözők ellen lépett életbe. Kitért rá, hogy már eddig is dicséretre méltó, ahogy a lakosság együttműködött a rendőrséggel és a katonasággal, értékes információkkal szolgáltak, és biztos így lesz ez a jövőben is. Zoran Zsivkovics közölte azt is, hogy azokra, akik az intézkedésekkel szembeszállnak, úgy tekintenek, mint politikai ellenfeleikre. Hozzátette, akadnak ilyenek szép számban, de nem hagyják magukat félrevezetni és megtéveszteni. Kinyilvánította, hogy elfogadhatatlan a Demokrata Párt számára az egyesített kormány megalakításának ötlete, mert ez visszavetné a megkezdett reformfolyamatokat. Zsivkovics úgy véli, hogy rendkívüli választások nem lesznek, mert a parlament támogatni fogja a kormányt. Újságíróknak nyilatkozva Zsivkovics kijelentette, hogy folytatni fogja a megkezdett utat, Zoran Djindjics eszméjének és víziójának valóra váltásán fog tevékenykedni, és ez az eszme az egészséges és demokráciában erős Szerbia. „Ha ő most velünk lenne, azt mondaná, használjátok ki ezt a pillanatot, nem önmagatok, nem a Demokrata Párt, hanem a demokratikus Szerbia számára. Azon kell dolgoznunk, hogy Szerbia olyan állam legyen, amely vezető szerepet tölt be a Balkánon, Zsivkovics úgy véli, hogy rendkívüli választások nem lesznek. az Európai Unió tagja lesz, és olyan állam, amelyben erős demokratikus intézmények és gazdasági fejlődés várható” - hangsúlyozta Zoran Zsivkovics, majd mindenkinek azt üzente, hogy a reformok nem állnak meg. Folytatódik a privatizálás, és a hadsereget minél előbb meg kell reformálni. Nézete szerint eddig is a Demokrata Párt felelőssége volt a legnagyobb, ám a merénylet után ez a felelősség tovább sokszoro- zódott. De - mint mondta - nekik nem jelent gondot mindaz, amit tenniük kell, hiszen Zoran Djindjics víziója világos számukra, és csak haladniuk kell tovább a célok elérése felé. Kimondottan csak rajtuk múlik, hogy valóra váltják-e elképzeléseiket. Minekután elvetette az egyesített kormány megalapításának ötletét, külön hangsúlyozta, hogy nem ülhetnek ugyanazon parlamenti padokban azok az erők, amelyek a lincselések légkörét megteremtették, és amelyek részben felelősek mindazért, ami történt. Szavai szerint a nemzetközi közösség igazságtalanul téves nyomást gyakorol Szerbiára a hágai törvényszékkel való együttműködés kérdésében, ugyanis ez az együttműködés nem kérdéses. Egy pillanatra sem volt az, Zoran Djindjics mindig is szorgalmazta, s az ő helyébe lépő is ugyanazt fogja tenni. Nézete szerint téves a hágai törvényszék nyomása Ratko Mladics és az állami dokumentáció ügyében, mert a szerbek és a szerb kormány tudatában vannak annak, hogy mit cselekedtek a nevükben, de ez nem ok arra, hogy azok szenvedjenek, akik mindezért nem hibásak. A törvényszékkel messzemenőleg együtt fognak működni, és Zsivkovics vezetésével a kormány mindent megtesz azért, hogy a nemzetközi közösség elégedett legyen Szerbiával. VISSZHANG Egy leváltás hátteréről Nem tudtam megállni, hogy ne reagáljak az Adalékok egy levélváltáshoz című újságcikkre, amelyet Stefan Zábojník, a Komáromi Középfokú Gépészeti Szaktanintézet volt igazgatója írt, és az Új Szó közölte február 26-án. Neki az a baja, hogy a „Nyitra megyei képviselők határozata értelmében 2000 szeptemberében az egykori kollégium épülete ingyenes átruházással a komáromi könyvtár és a múzeum kezelésébe került”. Csakhogy miért szereltette le törvényellenesen a kazánokat az épületben és szállítat- ta el máshová további felhasználás nélkül? Erről nem ír. A kerületi ellenőr és az iskolatanács is törvényszegést állapított meg. A vízzel teli radiátorok szétfagytak, tehát nincs értelme a mellébeszélésnek. Gondatlanságból elkövetett károkozás miatt váltották le. Elég későn. De lássuk balga múltját! Hírhedtté vált már a nyolcvanas években, amikor mint az iskola kommunista pártelnöke megakadályozta, hogy az iskolán magyarul oktathassák a villamossági szakot és a levelező tagozatosok ne szerezhessenek magyarul érettségit. Ezt én szóban és írásban is kifogásoltam. Következmény? Behívatták a feleségem, aki a Szlovák Takarékpénztár hajógyári kirendeltségének vezetője volt. Feladatul kapta, hogy neveljen meg engem, vagyis ne avatkozzak az iskolavezetés ügyeibe. Felháborodásom következményeként nyilvános pártgyűlésen megokolás nélküli magyarázkodás folyt a kerületi tanfelügyelő jelenlétében. Utána összeült az iskola vezetése a pártelnökkel az élen. Elhatározták, hogy átadnak a titkosrendőrségnek, amellyel már voltak problémáim. Három napra rá elérkezett 1989. november 17-e. Elcsitultak az „elvtársak”. A kerületi tanfelügyelő közbenjárására felkeresett bennünket a szakmunkás- képzők fő tanfelügyelője november 30-án. Először az igazgatósággal, utána velem tárgyalt. Szembesítésre került sor. A vádlottból vádló lettem, hiszen tényekkel bizonyíthattam, hogy az iskola pártvezetése és az igazgatóság összehangoltan magyarellenes politikát folytatott. 1990 tavaszán tisztújítás volt az iskolában. Leváltottuk Szabó Imre igazgatót. A pártelnök maradt. Az új iskolaigazgató Bábi Péter lett, egyik helyettese pedig Doh- nanecné Szabó Éva, engem nevelési tanácsadónak neveztek ki. Szeptember l-jétől magyarul lehetett tanulni a villamossági szakon, és a levelező tagozatosok is tanulhattak magyarul. Az 1990/91-es tanév megkezdése előtt elhatároztuk, hogy az ünnepélyes megnyitón a csehszlovák himnusz után - a szovjet himnusz helyett - a magyar himnusz hangzik el. Ezek után elszabadultak az indulatok. A kommunista szovjetbarátok és a magyarellenes szlovák nacionalisták leváltatták Milan Kopcok hajógyári igazgatóval Bábi Pétert. Utódjául kinevezték igazgatóvá Zábojníkot, aki azonnal menesztette tisztségéből Dohnanecnét és engem is. A kommunista pártelnökből lett iskolaigazgató hű maradt magyarellenességéhez is. Tény: az 1994/95-ös iskolai évben lehetőség nyílt arra, hogy a jó tanulmányi eredményt elérő szakmunkástanulók leérettségizhetnek nappali tagozaton. Sok jelentkező volt. Két osztály nyílt, de mindkettő csak szlovák nyelven, mert az igazgató nem kért magyar tanítási nyelvű osztályt, annak ellenére, hogy a jelentkezők és a felvételin megfelelő tanulók többsége magyar iskolából jött. Petícióval is kérték a tanulók a magyar oktatást. Mindhiába. Az igazgató önkényesen ellenállt. Segítségért folyamodtam, hogy a tanulók magyarul is tanulhassanak abban a járásban, ahol a lakosság több mint 70 százaléka magyar nemzetiségű. Jólesett a készséges és önzetlen segítség a Dunatáj, a Komáromi Lapok, az Új Szó, a Szabad Újság, a szlovák rádió magyar adása szerkesztőségének részéről, Bauer Edit és Duka Zólyomi Árpád jóvoltából. így legalább már az 1995/96-os évre elértem célomat, tanulhattak a tanulók minden szakot magyarul is a gépészeti szakmunkásképzőben Komáromban. Ezután elégedetten mentem nyugdíjba, hogy az Együttélésben és mint városi képviselő dolgozhassak szeretett városom és környékének javára. Én sokunkkal együtt támogattam Zábojník leváltását. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Kovács János, nyugalmazott tanár
