Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-18 / 64. szám, kedd
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 18. KOMMENTÁR Kinek a statisztikája? PÁKOZDI GERTRUD Újabb lépéssel közelítettünk az EU-tagországok életszínvonalához - jelentette ki a statisztikai hivatal által közzétett tavalyi gazdasági eredmények margójára egy bankelemző. Véleményét a statisztikusokon kívül még számos közgazdász osztja. Az átlagfizetésből vagy még kevesebből élők nem annyira. Sokan vannak, akik nem az ország makrogazdasági mutatóinak kedvező vagy kevésbé kedvező alakulásából kiindulva minősítik privát életnívójukat, hanem abból, mit tudnak venni jövedelmükből. Ettől függetlenül azonban érdemes szemügyre venni, mit számítottak ki a statisztikusok. Szerintük tavaly többet vásárolt az ország lakossága, mint az előző évben. Tehát a háztartások a gazdaság egyik fő húzóerejének bizonyultak. Furcsa, de ez végső soron a választásoknak köszönhető, hiszen az előző Dzurinda-kormány mintha maga sem hitt volna abban, hogy ismét kormányt alakíthat; béreket emelt a választások előtt, de ahhoz akkor nem volt mersze, hogy az energiaárakat is megemelje. Ennek köszönhetően az árak tavaly szinte alig mozdultak (3,3%), a reálkeresetek azonban átlagosan közel 6 százalékkal nőttek. A lakosság meg költekezett; persze, csak az a része, amely ezt megengedhette magának, hiszen a tartósan munkanélküliek javadalma semmit sem emelkedett, de az állami alkalmazottak 15 százalék körüli béremelése sem nyomott túl sokat a latban, hiszen a pedagógusi, az egészségügyi szalóna még mindig a legrosszabbul fizetettek közé tartozik. Statisztikai kimutatás ide, statisztikai kimutatás oda, tény, hogy az ország lakosainak jelentős része politikai udvariasságból se hajlandó észrevenni az országos átlag javulását. Az egyik közvélemény-kutató intézet felmérése szerint közel 10 százalékos a különbség a statisztikailag kimutatott reálbér-emelkedés és a reálbérnövekedés lakosság általi észlelése között. Míg a statisztikai hivatal közel 6 százalékos növekedésről ad számot, a közvélemény-kutatás eredményei szerint a lakosság úgy érzi, tavaly 4 százalékkal csökkent a reálkereset. Pedig tavaly, ugye, még áremelés sem volt. Hasonló pesszimista magatartásról adtak számot az ilyen jellegű korábbi felmérések is. Többféleképpen magyarázható ez a magatartás, de tény: senki sem várhatja el a munkanélküliek tömegétől, az ádagbérből, nyugdíjból élőktől, hogy a statisztika kedvező adataiból kiindulva változtasson szemléletén, és derűlátón kijelentse: igenis többet engedhet meg magának. Bármennyire is igaz, hogy makrogazdasági eredményeink javultak (ilyenről már a korábbi kormányok idején volt néhányszor szó), a kisember szerint ez csak arra jó, hogy a politikusoknak legyen mire támaszkodniuk ígéreteik bejelentésekor. Számára az a realitás, hogy a gázért, a villanyért az idén jóval többet fizet, mint tavaly, miközben jövedelme alig változik. És talán abban bízik, hogy az uniós tagsággal javuló esélyeinek köszönhetően előbb-utóbb valóban eléljük a már uniós tagországok életszínvonalát. Persze, erre még a gazdasági elemzők szerint is legalább két évtizedet kell még várnunk. JEGYZET legalább nem verekszik össze senki a helyszíneken. Milyen jó ez az oszd meg és uralkodj, vagy mire jó ez az oszd meg és uralkodj? Ki kin és miért uralkodik? Hát, pecsenyehús a forradalom emléke, amin osztozni kell? Vagy rétes, miben hol van töltelék, hol nincs, aztán vitathatjuk, kinek mi jut? Szegény néhai forradalmár hősök, ha mindezt látnák, mire gondolnának! S mi van, ha látják?! Arcukat elfordítva elnéznek inkább másfelé? A holtak nem beszélnek, de életük tettei talán még kellene, hogy némi nyomot hagyjanak a felparcellázott forradalom ernyedt testén osztoz- kodóknak. Menjek-e hát ünnepelni, merjek-e hát ünnepelni? Kihez, kikhez is tartozom? Ki fogad be és ki küld el? Magyarnak lenni márciusban szívet melengető is lehetne. Sajna, megint volt szemet könnyeztető, arcot pírral elöntő megnyilvánulás. Kokárda sifonba, a koszorúkon levő szalagok szövegeit úgyis előbb-utóbb kimossa az idő, a jóérzésű magyar pedig lelkében ünnepel. Meg esetleg óvatosan tájékozódik, ha emlékhelyet kíván felkeresni, hogy ki is parcellázza fel éppen azon a helyszínen az Ünnepet. Hétköznap - ünnep után SZÁSZI ZOLTÁN Kokárda sifonba, ünnepi beszéd asztalfiába, majd jó lesz még jövőre is. A forradalmi emlékezések elzúgtak, most már csak a tavaszi, böjtök előtti szelek zúgnak, suhognak a temetők bokrai közt. Majd október hatodikán megint jön az istenadta nép emlékezni. Addig még sok az idő. Csak a gondolat, a forradalom gondolata üldögél még kicsit töprengve saját mibenlétén és jelentőségén néhány pillanatig. Mert olyan sokat emlegették, hát előbukkant a semmiből, s most látni szeretné, mit is hozott, merre is vitte a népet. Dolog van. Közzel, mással, nemzettel foglalatoskodni nincs mindig ideje mindenkinek. Közelebb a bugyelláris. Látja azt is, hogy nocsak, a forradalmat milyen szépen felparcellázták. Ami a miénk, a magyar nemzeté volt, az most egyszerre mindenkié és senkié. Párté és kormányé, ellenzéké és szélsőségeseké egyszerre. Még tiszta szerencse, hogy van elég emlékhely ünnepeim, így LEVÉLBONTÁS Értelmezési zavarok A magyar kül- és honvédelmi miniszter közötti értelmezési probléma, zavar tisztázása után mehetnek a gázálarcok Törökországba. Első pillanatra röhejesnek tűnő dolog, de ha végiggondoljuk, nem is az. Nagyon is sokról van szó. Ugyanis értelmezési zavar övezi a kedvezménytörvényt, az USA rend teremtő szerepét a vüágban, az ENSZ BT határozatait, a nyolcak levelét, az EU- s alkotmányvitát és még sorolhatnám. Úgy tűnik, a 21. század küszöbén világjelenséggé vált a felmerülő nehézségek megoldását értelmezési zavarokra hivatkozva elodázni. Sajnos, találkozhatunk vele, sőt lépten-nyomon belebotlunk kis országunkban is. Ideje lenne az alapokon az építkezést folytatni, és nem egymást marcangolni - beleértve az MKP-t is - kormányon kívül-belül egyaránt. És jó lenne már az asztalra valami kézzelfoghatót letenni. Etet- getni ugyan lehet, de nem biztos, hogy megesszük, vagy ha igen, meg is emésztjük. Itt a tavaszi nagytakarítás ideje. Tegyük rendbe környezetünket, de bensőnket, gondolatainkat is. Ugyan ma még csak értelmezési zavarokkal küszködünk, de holnap már az értelemzavar okozhat nagy károkat, és innét már csak egy lépés a zavart értelem, amely beláthatatlan következményekkel járhat. Péter József Érsekújvár- Ez a fagyos március és a füstös, poros levegő sem árt annyira a szívemnek, mint az undorító belpolitikai légkör! (Peter Gossányi rajza) Az utóbbi időben hazájában meglehetősen népszerűtlen politikus pótolhatatlannak tűnik Djindjics után és nélkül Virághegyek és állig felfegyverzett katonák jelzik Belg- rádban a kormányépületet, ahol Zoran Djindjics kormányfő merénylet áldozata lett múlt hét szerdán. JARÁBIK BALÁZS Az utca másik oldalán, pontosan a kormányépülettel szemben - igaz, több hetes - falfirkák éltetik azt a Szljivancsarin tábornokot, aki a horvátok elleni szerb katonai hadműveleteket irányította, és akit a Djindjics-kormány készült kiadni Hágának. Márpedig ez egyáltalán nem tetszik a szerb társadalom jó részének. A temetésen ott szorongott Belgrad (és az ország) európai fele. Az a fele, amely - részben a gyilkosság hatására rájött, hogy az ország demokratizálódása és európai értékrendje mennyire törékeny. A tömeg, a Balkánon eléggé szokatlan módon, teljesen csendben figyelte, ahogy a katonai autóra helyezett koporsó és a gyászolók elhaladnak. Csupán mobiltelefonok és a levegőben elhúzó katonai helikopter törte meg a csendet. Az utóbbi időben hazájában meglehetősen népszerűtlen Djindjics számukra pótolhatatlannak tűnik. De nemcsak számukra. Diplomáciai körökben sem tudják elképzelni, hogy ki lenne képes átvenni az ötvenegy éves politikus örökségét. A 2000. október 5-i gyors és békés lefolyású forradalom óta a hatalmi spirált építő Djindjics épp a minap szabadult meg két legfontosabb riválisától, Vojiszlav Kostunica volt szövetségi elnöktől és Miroljub La- busz volt gazdasági miniszterelnök-helyettestől, aki most G17+ néven a leghíresebb gazdasági agytrösztből gründolt pártot magának. Djindjics remekül, de autokrata módon használta a Milosevics által kiépített adminisztrációt és briliáns módon tartotta meg a 18 pártból álló kormánykoalíció rendkívül törékeny (2 mandátumos) többségét. Hol politikai eszközökkel, hol egyszerűen szavazatokat vásárolva politikai ellenfeleitől. Miután megszabadult két riválisától és sikerült megegyeznie Milo Djukanoviccsal Szerbia és Montenegró alkotmányos státusáról, Djindjics kezében összpontosult az összes végrehajtó hatalom. Elkezdhette volna a valódi politikai reformokat az országban. Ekkor érte a végzetes golyó. A - korlátlan - hatalomnak ára van. Annak is, hogy a 2000. év folyamán a demokratikus átmenet viszonylag könnyen és vértelenül ment végbe. Köszönhető volt ez egyebek között annak az állítólagos megállapodásnak, amelyet Djindjics kötött a rendőrséggel és a hadsereggel - elsősorban Milorad Lukovics „Legijával”. Ez a megállapodás nagyban segített az akkor demokratikus ellenzéknek, A merénylet rámutatott a szerb politika és a társadalom visszáságaira. hogy nyugodtan szállítsák vidékről a tüntetőket a fővárosba, nem tartva az elit alakulatok fellépésétől. A rendszerváltás után a demokratikus erők politikai csatározásai s a nagy sebességű és sikeres gazdasági reformok mellett mintha megfeledkezni látszottak volna arról a maffiáról, amely szinte árnyékkormányként szívja az ország vérét. Az elszegényedett országban szinte kizárólag a háborúkban meggazdagodott félkatonai szervezetek vezetőinek van (óriási) vagyona, ráadásul a Milosevics-rezsim legalizálta ezeket a félkatonai szervezeteket és tolerálta vezetőik fegyver-, drog- és egyéb üzelmeit. Ennek fejében - mint jól szervezett bűnbandák - végezték a Milose- vics-rendszer számára a piszkos munkát. így lehetett például a merénylet kitervelésével gyanúsított „Legija” Milosevics idején a vörös sapkás elit alakulat teljhatalmú főnöke és a mai napig a belügyminisztérium ezredese. A maffia elhí- resült hatalmi összeköttetései így értelemszerűek, a kérdés csak az, mennyire értelemszerű attól a rendőrségtől várni a gyilkosok elfogását, akik Milosevics idején privilegizált státussal rendelkeztek, és eddig ugyanezen személyeket védték. Ráadásul „Legija” jó kapcsolatokat ápolt azoknak a katonai vezetőknek a többségével, akik rajta vannak a hágai bíróság kiadatási listáján. Mi több, „Legija” alig egy hónapja nyílt levélben nevezte a szerb kormányfőt árulónak, amiért több volt katonai vezető kiadatását tervezte Hágának. A merénylet rámutatott a szerb politika és a társadalom visszáságaira. Semmiképpen sem szokványos, ha a merénylet után pár órával kormánykommüniké (nem pedig a rendőrség) nevezi meg a gyilkosság kitervelőit és végrehajtóit. A merénylet egyik érdemi szerzője, Szto- janovics „Siptar” házának rendőri buldózerrel való lerombolása is inkább egyfajta erőmutogatás, amely inkább árulkodik gyengeségről, mint valódi erőről. A belgrádi tömegek temetési csendje sokkal inkább hoz reményt ebben a helyzetben. Félő azonban, hogy a merénylet utáni megdöbbenés nem lesz képes hosszú távra összekovácsolni a szerb (politikai) egységet, és rövidesen szétesik a törékeny demokratikus parlamenti egység. Ebben az esetben a gyilkosok valóban elérik céljukat. Politikai egység nélkül sem a jól szervezett maffiával nem lesz könnyű felvenni a küzdelmet, de a politikai és gazdasági reformokat is sokkal nehezebb lesz elkezdeni és folytatni. A nehéz sorsú balkáni ország jóval nagyobb odafigyelést és szolida- rást igényel, mint valaha bármikor. TALLÓZÓ MLADÁ FRONTTÁ DNES A cseh kormány a nemzetközi tőkepiacon próbál majd több mint 353 millió dollár értékben kötvényt kibocsátani, hogy meg tudja fizetni az amerikai CME tévétársaságnak járó kártérítést, ha nem sikerül jogorvoslatot találni a múlt heti legújabb döntőbírósági határozatra - idézte Eduard Janota cseh pénzügyminiszter-helyettest a prágai napilap. A miniszterhelyettes azt mondta, hogy egyelőre mindenesetre megvárják a bírósági döntést azokra a panaszokra, amelyeket egy korábbi stockholmi bírósági döntés ellen emeltek. A múlt héten, a korábbi stockholmi döntés alapján egy nemzetközi döntőbíróság úgy határozott, hogy a cseh kormánynak kártérítést kell fizetnie, mert a kilencvenes évek végén nem védte meg a CME tulajdonát a cseh Nova televízióban, és ezzel megsértette a nemzetközi beruházás-védelmi megállapodást. A cseh kormány nem tervezett nemzetközi kibocsátást. „A cseh pénzügyminisztérium tisztségviselői vasárnap tárgyaltak a CME képviselőivel” - írta a lap. A magyar származású Ronald Lauder amerikai vállalkozó tulajdonában levő Central European Media Entreprises Ltd. (CME) társaságnál 2001. decemberben közölték, hogy 526,9 millió dolláros kártérítést követelnek a Cseh Köztársaságtól, mert szerintük az nem védte meg kellőképpen a Nova televízióba fektetett beruházást. A CME az akkori követelést a stockholmi nemzetközi döntőbíróság határozatára alapozta. A bíróság szerint a cseh kormány megsértette a beruházások kölcsönös védelméről szóló cseh-holland megállapodást, ezért a Hollandiában bejegyzett CME-nek joga van a kártérítésre - de a kártérítés összegéről akkor nem döntöttek. Csehország még 2001. december elején egy svéd bíróságon megtámadta a stockholmi döntést. Ronald Lauder 1997-ben pénzt kölcsönzött Vladimír Zelezny cseh vállalkozónak, hogy megszerezze a Nova kereskedelmi televízió részvényeinek többségét. Olyan szerződést kötöttek, amely alapján biztosított lett volna, hogy Zelezny az amerikaiak érdekei szerint irányítja az akkor legtöbb hasznot hozó közép-európai televíziót. Miután az amerikaiak úgy látták, hogy Zelezny becsapta őket, menesztették vezérigazgatói tisztségéből. Zelezny azonban 2000-ben pénzt kapott cseh bankoktól, és mivel a televíziós műsorsugárzási engedély az ő kezében volt, egyszerűen faképnél hagyta az amerikaiakat, és kialakította a saját tulajdonú Nova televíziót. PRAVDA Több millió koronával került többe az oroszvári új határátkelő, mint ahogy azt eredetileg eltervezték. Az eredeti, 1997-es tervekben még 464 millió szerepelt, tavaly a végső számla mégis 532 millió koronát mutatott. Az ügyben már a rendőrség és a pénzügyminisztérium szervei is kutatnak, bűnösre valószínűleg mégsem bukkannak majd, hiszen azóta több vezető kicserélődött, és sem a pénzügyminiszter, sem beosztottjai időben senkit sem vontak felelősségre. FIGYELŐ Március 15-e Erdélyben „Román módra veszekednek az erdélyi magyarok, akik a magyar nemzeti ünnepen sem tudják elfelejteni, hogy mely magyarországi politikai erőhöz húznak” - írta tegnapi számában a Cotidianul című román napilap a március 15-e alkalmából rendezett romániai ünnepségekről beszámolva. A központi román lapok mindegyike azt emelte ki az idei ünnepségekből, hogy Marosvásárhelyen, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség központi rendezvényén „a radikális magyarok kifütyülték Kovács László külügyminisztert”. Az Adevarul című lap első oldalán gondosan ismertette a marosvásárhelyi rendezvényen magasba emelt féltucatnyi tiltakozó transzparens pontos román fordítását, és hosszasan részletezte a közelmúltban önmagát feloszlató Reform Tömörülés platform volt helyi vezetőjének nyilatkozatát. Valamennyi lap idézte Kovács Lászlót, aki ünnepi beszéde elején röviden azzal válaszolt a bekiabálásokra, hogy a demokráciában helye van minden véleménynek, a tiltakozásnak, de a politikai kultúra hiányára vall, ha a tiltakozás időpontjául a nemzeti ünnepet választják. A központi román lapok közül egyedül Curentul című újság látta úgy, hogy a romániai magyarok március 15-én „Nagy- Magyarország után sóhajtoztak”. A lap szerint a Marosvásárhelyen ünneplő mintegy ötezer főnyi tömeg „Markó Béla RMDSZ-elnök- kel és Kovács László külügyminiszterrel közösen Szent István Magyarországa iránt nosztalgiázott”. A Ziarul Financiar című gazdasági napilap szerint a magyar külügyminiszter nem tudta összebékíteni a radikális és a mérsékelt magyarokat. A romániai magyar lapok közül a Krónika című újság megkérdezte a magyar külügyminisztert, miként érintették emberként, politikusként annak a csoportnak megnyilvánulásai, amelynek tagjai füttyel, transzparenssel tiltakoztak pódiumra lépésekor. „Kellemetlen érzés volt, de nem szokatlan, hasonló ünneprontó megnyilvánulásokkal, sajnos, Magyarországon is találkoztam már a szocialista párt kormányra kerülése óta. Inkább az lepett meg, hogy a magyarországi jobboldali erők nem elégszenek meg a gyűlölet hazai fogyasztásra szánt termelésével, hanem exportra“ is vállalkoznak. A nemtetszésüket kinyilvánítóknak azt mondtam, hogy a demokráciában természetes a szabad véleménynyilvánításjoga, s az is, hogy nem mindenki ért egyet a magyar kormány politikájával. Politikai kultúra és ízlés kérdése, hogy a nemzeti megemlékezés alkalmát kell-e felhasználni a hasonló megnyilvánulásokra” - válaszolta Kovács László. A magyar külügyminiszter szerint „a magyarországi jobboldal mindenképpen játszott valamilyen szerepet” a marosvásárhelyi tiltakozásban. Emlékezetett arra, hogy a központi rendezvénnyel egy időben több fideszes politikus tartott ünnepi beszédet Erdély különböző városaiban, s az alkalmat arra használták fel, hogy támadást intézzenek a magyar kormány ellen. „Én ezt megengedhetetlennek tartom” - tette hozzá.
