Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-15 / 62. szám, szombat
ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 15. Embert írásáról Vannak, akik nem tudják elfogadni az öregedéssel járó problémákat, így változtatni is csak nagyon nehezen tudnak Időskor a kézírás tükrében „A lélek öregnek születik, de megfiatalodik. A test fiatalnak születik, de megöregszik. Ez az élet tragédiája” - írta Oscar Wilde SOÓKV ANDREA Az időskori viselkedés mindig függ a személyiségtől, az életúttól és nem utolsósorban az egyén körülményeitől is. A körülményekbe pedig sok minden beleérthető; az egészségi állapottól kezdve az anyagi- és lakáshelyzeten keresztül a szociális helyzetig, és nem utolsósorban az emberi kapcsolatok rendszere, mely szintén nagyon fontos tényező, hiszen társas lények vagyunk. Bizonyos mértékig mindenkinek szüksége van a közösségre, más emberek társaságára. Az időskorral együtt járó testi változások tehát egy idő után nyomot hagynak a kézírásban is (pl. látás, hallás, mozgásvezérlés gyengülése, stb.). A nőknél - attól függően, hogyan élik meg - a változókor problémái is komoly jeleket hagynak a kézírásban. A szexuális „éntudat” és szexuális „én-érzet” harmóniája megbomlásának jelei éppúgy fellelhetőek, mint az esetleges elfojtások, vagy ezen érzések feldolgozásának nehézségei. Szerencsére napjainkban már mind a fizikai, mind a pszichés problémák orvoslására hatékony módszereket tudnak javasolni a megfelelő szakemberek. Tehát változhat pl. az írás nyomatéká, a távolságok, a térkihasználás, változhatnak a méretek, a vonalvezetés folyamatossága, betűk zártsága, nyitottsága, továbbá előfordulhatnak tévesztések és sérülések is. Természetesen, mint a grafológiai vizsgálatoknál mindig: „egy jel nem jel” - így ezen jelenségeket, az írásjegyeket és azok változásait nem csak önmaAz írásjellemzők változásai jelzik az ember ideg- rendszeri öregedését. gunkban, hanem összefüggéseikben, kölcsönhatásaikban is meg kell vizsgálni, és csak ezek után lehet levonni a végleges következtetéseket. A fent már említett külső és belső hatások, körülmények következményeként, és saját személyiségéből adódóan mindenki másképp éli meg az időskort, és ezen (ha mondhatjuk így) típusokra pontosan lehet következtetni az írásból. Vannak aktív típusú emberek, akik a kor előrehaladtát természetesnek veszik, elfogadják, sőt előnyükre próbálják felhasználni a vele együtt járó folyamatokat, érzéseket, tapasztalatokat. Ők aktív, tevékeny életet élnek, ha egészségi állapotuk engedi, dolgoznak, emberi kapcsolataikat ápolják, sőt újabbakra is szert tesznek. Ők azok, akiknek ha körülményeik engednék, akkor sem bírnák elviselni a tétlenséget. Ellenben vannak, akik nem tudják elfogadni az öregedéssel együtt járó problémákat, nem akarnak szembenézni vele, ezáltal változtatni is csak nagyon nehezen tudnak. A másik, a passzív viselkedés- mód, aki igényli a segítséget, és mindent meg is tesz azért, hogy ezt „kihozza a másikból”. Ő szeret panaszkodni, sajnáltatni magát, és van, aki olyan mélyen „belemegy”, hogy akár depresszióssá is válhat. Ő már gyakran a segítséget is elhárítja, és sajnos előfordulhat patológiás eset is. A grafológusnak mindig tudnia kell, mikor szükséges tovább küldeni a vizsgált személyt a megfelelő szakemberhez, pl. pszichológushoz. Időskori közösségeknél (öregek otthona, szociális otthon, stb.) grafológiai vizsgálattal egybekötött csoportdinamikai vizsgálatokat végzünk, melyek egy adott csoport (közösség) történetének az éppen aktuális állapotát, fejlődésének keresztmetszetét mutatja. Tetten érhetőek a kölcsönös választások révén kialakult kapcsolatok, melyek nem csak a szociális kötődések, hanem az esetleges csoportdinamikai feszültségek hátterei is lehetnek (barátságok, esetleges kiközösítések, stb.). Feltárulnak a hírközlés rejtett útjai a csoporton belül; a hírek, ítéletek, „pletykák”, továbbá az esetleges indulatok csatornái, és ezáltal gyakran sokkal közelebb juthatunk a probléma megoldásához. KÉZÍRÁSUNK FOLYAMATOSAN VÁLTOZIK Többnyire minden emberöltő megteremti a saját betűstílusát, de a változás nagyon jól nyomon követhető. Általában mindenki az iskolában tanulja a betűvetést, az államilag kötelezően elrendelt betűformát - ezt nevezzük tanult, azaz sztenderd írásnak. A grafológus mindig a tanult - sztenderd - írástól való eltérést vizsgálja. Minden egyes betűformát, fokról fokra egyenként tanulunk meg, és ezért válik szinte vérünkké, automatizálttá a betűformálás mozdulata. Egy idő után már nem gondolkodunk az egyes betűk képzésén, összekötésén, legfeljebb a fogalmazás, vagy a helyesírás okozhat megtorpanásokat. Az írás tanulás alapján megszerzett ismeret. Az írás kezdetétől folyamatosan változik írásunk - beépül saját személyiségünk, megszerzett ismereteink, tapasztalataink. Ahogy a gyermek halad előre az időben, egyre inkább elkezd változtatni a tanult dolgokon; beépíti a saját (Somogyi Tibor illusztrációs felvétele) személyiségét, képességeit, tapasztalatait, a saját cselekvésébe, gondolkodásába, általános szokásaiba, és ez alól az írás sem kivétel. Ezért változik az írás korunk előrehaladtával. Más egy kisgyermek írása, más a tinédzseré, még inkább a felnőtté, és módosul idős korunkban is. A kialakult, felnőttkori írás körülbelül 30 éves korra tehető, hiszen ekkor áll be a végleges jobb-bal agyfélteke aránya. Ha nincs különösebb drasztikus változás az életünkben (hiszen bizonyos traumák, nem saját akaratból történt életkörülmény-változások, szervi betegségek, stb. komoly nyomot hagyhatnak írásunkban is), akkor kb. 60 éves korig csak kevésbé változik az íráskép. Egyre inkább kiolvashatóak belőle, hogy a múltban történtek milyen nyomot hagytak személyiségünkben; bizonyos adottságok, személyiségvonások a külső körülmények, és az ezek által kiváltott belső érzeteink hatására megerősödhetnek, gyengülhetnek, tehát változnak. Fontos különválasztani a természetes öregedés írásjellemzőit az esetleges beteg- ségjegyektől, vagy kóros tünetektől. Az íráskép, az egyes írásjellemzők változásai jelzik az ember idegrendszeri öregedését, melyek önmagukban nem betegségtünetek, hanem bizonyos élettani változásokkal együtt természetes velejárói az idő múlásának. A szerző okleveles grafológus grafológus szaktanácsadó S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda - Győr c S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda - www.sooky.hu í 9024. Győr, Szigethy Attila u. 32. Tel.: (36) 96/518-891 Fax: (36) 96/422-280 Mobil: (36) 30/9945-615 - (36) 20/9283-060 Ha fizikai vagy komolyabb pszichés probléma gyanúja merül fel, akkor a szakember felkeresését javasoljuk Egyedüllét és magány a grafológus szemszögéből ÖSSZEFOGLALÓ Életünk során rövidebb, hosszabb ideig gyakran vagyunk magányosak, mégis azt a szót, hogy „MAGÁNY”, leginkább az időskorral társítják. Ha kategorizálhatnánk, akkor lehet fizikális, valós értelemben vett magány (pl. társnélküliség, társ elvesztése), de sajnos nagyon magányos lehet valaki akár egy népes család, vagy közösség közepén is. Azt hiszem egyik sem jobb. Mások vagyunk, és a magányosságra adott reakciótól függően másképp viselkedünk a különböző élethelyzetekben. Más érzéseket válthat ki az egyedüllét érzése, melynek szintén konkrét grafológiai megjelenése van az írásban. Látszik a te- heteden reménytelenség, és az ettől való félelem, látszik az unalom, a türelmetienség, továbbá megjelenik a depresszió, az elszigeteltség érzése, a szomorúság és az önbecsmérlés, önvád, és akár saját maga képességeinek leértékelése is. Vizsgálni kell azon sajátosságokat, melyek alapján megállapítható, hogy mind fizikailag, mind érzelmileg hogy érzi magát az írás tulajdonosa a „bőrében”, hogyan éli meg mindennapjait, továbbá milyen gondjai lehetnek. Ha fizikai, vagy komolyabb pszichés probléma gyanúja merül fel, akkor természetesen a megfelelő szakember felkeresését javasoljuk. Ha nem történt meg az önelfogadás, akkor tovább vizsgálható, hogy milyen okok miatt nem valósulhatott ez meg, így esedeg javaslatot lehet tenni ezek változtatására, megoldására, megkönnyítésére. Magányosság esetén meg tudjuk vizsgálni az írásból az úgynevezett interperszonális kapcsolatok rendszerét (család, barátok, intim kapcsolat, tágabb ismeretségi kör, stb.), melynek állandó és folyamatos kölcsönhatásán lenne a hangsúly. Vizsgálható, hogy van-e jól működő esetleges támasz szintenként (azaz tud-e valakihez fordulni az egyén, ha problémája van), és ha nincs, akkor mi lehet ennek az oka, eredője, külső, vagy belső hatás. Hiszen kapcsolataink milyensége tőlünk is függ: értelmi képességeinken, érzelmeinken és helyzetünkön kívül függ kapcsolatteremtő képességünktől, társas hatékonyságunktól, nyitott vagy zárkózottságunktól, toleranciánktól, együttműködési képességünktől, empátiánktól - hozzáállásunktól. „Életünket csak visszafelé érthetjük meg, de élni mégis előrefelé kell.” (S. A. Kierkegaard) Az élet csak akkor létezik a valóságban, ha van valaki, aki éli. Az élet hosszát nem lehet élvezni, csak a minőségét. Ha úgy érzzük, kevés az erőnk ahhoz, hogy egyedül teremtsük meg saját életünket, hogy változtassunk hozzáállásainkon, akkor gondoljunk arra, hogy eddig is mi teremtettük. Valahányszor fájt az élet, mi is jelen voltunk, mint ahogy altkor is, amikor gyönyörű és felejtheteden dolgok történtek velünk. Az a baj, hogy az ember gyakran túlzottan is ragaszkodik ahhoz, amit megszokott. (soóky) Kedves olvasók! Sokan jelezték, hogy nehéz így levelet írni, hogy nem tudják igazán a címzett személyét, így szeretnék röviden bemutatkozni. Ä nevem Soóky Andrea; Magyarországon születtem, 36 éves, jobb kezes anyuka és grafológus vagyok. Közgazdasági végzettségem ellenére mindig is vonzott a pszichológia, de abban az időben még nem volt levelező jellegű pszichológusképzés Magyarországon. Akkor találkoztam a grafológiával, mely egyértelműen pszichológiai alapokra épül. Beleszerettem és „úgy maradtam”. Ma már azon kevesek közé tartozom, aki elmondhatja magáról, hogy a munkája a hobbija is. A grafológus diploma, majd a szaktanácsadói képesítés megszerzése után rögtön a „közepébe vágtam”, és nagyon aktívan, saját családi vállalkozáson belül kezdtem el Győrben a grafológiai szolgáltatásokat, mind a munkaügy, mind a vezető-kiválasztás, továbbá a magánéletbeli problémák területén. Mellette kutatásokat is végeztem, melyeket publikáltam is. Vizsgáltam autista és down-szindrómás gyermekeket és szüleiket, öngyilkos fiatalok búcsúleveleit, állami gondozásban lévő fiatalok írásait. Ezek nem könnyű témák, én is sokat vívódtam rajtuk, de úgy érzem, itt fokozottabban előtérbe kerülhet a grafológus szakma segítő oldala. A másik oldal az üzleti élet, hiszen saját irodánk van, ahol már írás- szakértői tevékenységgel és mindezek oktatásával is foglalkozunk. A mai világban, a tudományok „piacképesebbé” tétele érdekében, „kénytelenek vagyunk” üzleti alapokra helyezni tevékenységeinket, hogy mellette juthasson idő a szívünkhöz közelebb álló, de anyagi elismeréssel nem járó témák feldolgozására is. Meg kell találni az optimális egyensúlyt. Most jelent meg könyvünk az írásszakértésről, és mint mindenki, mi is nagyon sokat dolgozunk. Nem könnyű ez az élet, de vallom, hogy ha van egészségünk, munkánk, szeretve vagyunk és szerethetünk, akkor megoldhatóak a dolgok. Természetesen ez nekem sem mindig sikerül, de mit tegyünk; a grafológus is ember, én pedig igyekszem... Bízom benne, hogy ha nem is tudunk minden levélre válaszolni, de a cikkek és rövid elemzések alapján talán kissé színesebbé tehetjük a napjukat, és elindíthatunk egy-két értékes gondolatot, mely talán segít a körülöttünk lévő - néha kicsit furcsa - világ megértésében, és talán közelebb visz önmagunkhoz. Bemutatkozásom végén szeretném megosztani a kedves olvasókkal, egyik kedvenc idézetemet. Mint már eddig is tapasztalhatták, imádom az értékes idézeteket, úgyhogy ígérem, a jövőben sem fognak bennük hiányt szenvedni - természetesen nem a cikkek rovására. Az idézet Richard Carlsontól származik, és intelmét szintén nagyon nehéz nap mint nap betartani, de ha legalább törekszünk rá, akkor már megtettük az első lépést. Hiszen egy életünk van, és ez nem „főpróba”: „Úgy éld mindennapjaidat, mintha az lenne az utolsó számodra ezen a Földön. Ez nem a nemtörődömség receptje, vagy a felelőtlenségé, hanem figyelmeztetés arra, hogy milyen becses az élet.” Jó egészséget kívánok mindenkinek: Soóky Andrea & fe « Ha kíváncsiak arra, hogy mit lát kézírásukból a grafológus, akkor ragadjanak tollat és írjanak nekünk. Minden héten kisorsolunk egy kézírást és közreadjuk a rövid elemzés eredményét. Amennyiben konkrét kérdése van, akkor kérjük fogalmazza meg, ha pedig csak kíváncsiság, illetve önismeret vezérli, akkor ezt is írja le. Várjuk leveleiket! Leveleiket az alábbi címre küldjék: Új Szó, Grafológia, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 á5"yis 'S9 jfrvtn . /o yVy ás^ Shk Mcc is tás. Cl'Z Ify Ójők fh^x. Jsy%oóu./. ytj stf^áos ,A>sút)te ■Cb Atjí tZ^t sC*ű/W'»ts. Aiu sScáZé _ Kedves Ildi! Ön egy fegyelmezett, fiatal hölgy, aki érzelmeit is igyekszik tudatos irányítottsággal kormányozni. Megfelelni akarása erős, de higgye el, bármit is tesz, mindenkinek nem lehet megfelelni. Elsősorban önmagunknak kell megfelelni, ez a legfontosabb. Józan gondolkodása és természetes személyisége ellenére, az emberekkel való kapcsolataiban néha magabiztosság és bizonytalanság egyidejűsége tapasztalható, mely feszültségek forrása is lehet. Belső igénye adott a szociális közegben való működésre, ugyanakkor „én-határaira” is fokozottan ügyel. Érzelmei mélyek, de félti „őket”, így mégsem tudja mindig kimutatni valós érzelmeit, s ez esetenként nehézségeket okozhat mind családi, mind intimebb kapcsolataiban is. Legbelsőbb lelkivilága nehezen közelíthető meg. Szeretné megismerni a világot és önmagát, de kézírásából úgy tűnik, hogy nem elégedett jelenlegi munkájával. A gyakorlatias, praktikus, és szervező tevékenység vágyának jelei tapasztalhatóak - a feladatai végrehajtásához szükséges akarata adott, de néha nem mer tovább lépni a kudarctól való félelmek miatt. Azt is kérdezte levelében, hogy megtalálja-e az igaz szerelmet. Sajnos ezt nem lehet pontosan kimutatni, de biztos, hogy minden más, aki nem „társ”, az csak pótcselekvés. De vajon miről lehet megismerni az „igazit”? Sokan veszettül keresik a „nagy Ő-t”, és a nagy rohanásban, gyakran nem is vesszük észre, ha szembetalálkozunk Vele. Az is lehet, hogy már régóta ott van a közelünkben, csak ki kéne nyitni a szemünket és rácsodálkozni. Ildikó! Addig is, amíg keresgél, azt javasolnám, hogy ne hagyja abba a tanulást, hiszen sokkal többre képes. Ha „belevágna”, talán önbizalma is erősödne, még több embert megismerne - és lehet, hogy köztük lel rá a szerelemre is. Kérem, ne legyen türelmetlen, és ne hagyja elveszni az álmait, mert van Walt Disney-nek egy mondása, hogy „Ha meg tudod álmodni, akkor meg is tudod csinálni”. Üdvözlettel: Soóky Andrea
