Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-14 / 61. szám, péntek
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 14. KOMMENTÁR A miniszter unokája TÓTH MIHÁLY A magyar tannyelvű szlovákiai egyetem létrehozása körüli sajtóvitában már nem érnek bennünket meglepetések. Tudjuk, hogy a Komáromba tervezett univerzitás megalapításának eszméje milyen ellenérvelésre ragadtatja a rámenősebb szlovák hazafiakat és honleányokat. Öntudatosabb szittyáink argumentációja is közismert. Mindazonáltal már tényként könyvelhetjük el, hogy ha talpon marad a 2. Dzurinda- kormány, 2004 őszén a komáromi egyetemen megkezdődhet az oktatás. Úgy vélem, attól a pülanattól kezdve, hogy az állami költségvetésből az egyetem létrehozására átutalják az első milliót, már „magyar vonalon” a lelkesedőknek és a fanyalgóknak egyaránt csak arra illik összpontosítaniuk, hogy az alacsony színvonallal való rémisztgetés- ből minél kevesebb váljék valósággá. Viszont annak konstatálása, hogy az oktatási intézmény melletti kardoskodás a szlovákiai magyar politikai elit eddigi legkockázatosabb vállalkozása, már nem az agitáció vagy a propaganda kategóriájába tartozik. Az egyetemalapítás zsigeri magyarellenességre épülő ellenzésével nem érdemes foglalkoznunk. Az a figyelmeztetés viszont nem seperhető szőnyeg alá, hogy fennáll az egyetem provinciálissá sikeredésének a veszélye. Ezt - akár magyarul figyelmeztetnek rá, akár szlovákul - nem szabad figyelmen kívül hagyni. Megkönnyíti az intézményért nyakló nélkül lelkesedő politikusok dolgát, hogy a siker vagy a kudarc itt nem egy év alatt derül ki. A bizonyításhoz minimum egy évtizedre van szükség. Valamely egyetem sikerességének van egy kétségbevonhatatlan hitelességű bizonyítéka. Ez a bizonyíték nem szigorlati érdemjegyekre, nem az egyetemen oktatók tudományos fokozataira, publikációik számára épít, hanem egy olyan tényezőre, amelyről csak ritkán készítenek statisztikát. Évekkel ezelőtt kezembe került egy tanulmány, amefy számszerű adatokkal bizonyította, hogy az USA-ban - ahol sok száz egyetem működik - az uralkodó politikai, gazdasági és kulturális elit tagjainak több mint 80 százaléka mindössze 12 egyetem valamelyikén szerzett diplomát. Ugyanakkor a tanulmány szerzője statisztikával bizonyította: alig fordul elő, hogy a gazdag családok gyermekei vidéki egyetemre iratkoznának be. Félévszázados problémánk, hogy kisebbségünk értelmiségének zöme a pedagógiai tudományok felé orientálódott. Önmagában már ez is meghatározta álmaink határait és társadalmi mobilitásunk mértékét. Pozitívuma a komáromi egyetem koncepciójának, hogy kiemelt célnak tekinti a közgazdasági képzést. Minden azon múlik, milyen színvonalú lesz ez a képzés; könyvelőket dob-e a munkaerőpiacra, vagy alkotó, a globalizált világban is érvényesülni tudó gazdasági szakembereket. Drukkolok a komáromi egyetemnek. Minőségét majd az mutatja ki legjobban, hogy a szlovákiai magyar politikai, gazdasági és kulturális elit ide irányítja-e gyermekeit, unokáit, vagy jobbnak látja valamelyik nagyhírű külföldi egyetemen csiszoltatni az elméjüket. JEGYZET Ólom a fában SZÁSZI ZOLTÁN Sír-rí a tűzifa a Bözsi néni keze rángatta kézifűrész fogai alatt. Nem viszi a vásott fog, a kis, öre- gecske kéz is fáradt már hozzá. Ez a kutya mord idő meg továbbra is tartja magát keményen. Bár a dombok oldalán már csak foltban a hó, a tulipánhagymák is nyomkodják már a fejüket, a hóvirág gyenge szálai is mutatkoznak már a kiskertben, de éjszakára még meg kell alaposan etetni a hasas kályhát. Vágná hát a fát a néne, csak nem megy. Valami szürke villan meg a fában. Egy régen kilőtt golyó ólommagja. De hát hogy került az oda? Gondolkodik Bözsi néni, honnan is van ez a fa. Rájön aztán, hogy a szomszéd hozta. Ez abból az öreg, kidőlt tölgyből az egyik ág, amelyet még tavaly csavart Id a vihar, aztán szép lassan elkoptatták a tűzifában hiányt szenvedők. Mára már csak a közel méter vastag törzs marad egészben. Ólom a fában. így benőtte volna, így magába fogadta volna a fa? Emlélcszik már lassan, persze, eszébe jut egy régi történet, amelyet már ő is csak hallomásból ismer. Háború volt, kislányka volt még akkor, a tölgy is ugyancsak vékonyabbka lehetett még. Alatta állt a falu táblája, aztán ott kellett őrködni a katonáknak, mikor beköltöztek a faluba. A front hangját már lehetett hallani, rejtelmes dübörgés moraját hozta néha a szél valahonnan nagyon messziről. Strá- zsáltak a szép szál legények a táblánál, aztán úgy mondták az idősebbek, egy éjszaka egy pesti fiú állott kint őrségben. Sármos, bajszos fiatalember volt, a falu minden lánya majd megveszett érte, ha végigment az utcán. Március volt akkor is. Csillagos éjszakában álldogált a katona, valahogy elbámészkodhatott, nem vette észre, hogy kúszva megközelítik a szomszéd falu felől. Csak a závár csattanására fordult meg, de már későn. Aztán a rémült szaladgálásra már ő is emlékszik. Bújtak verembe, pincébe, ki hova tudott, mert a falu végén golyózáporral beköszöntött a háború. Az egyik golyó majd hatvan évvel mindezek után most meg kicsorbította még jobban az amúgy is kopott fűrészt. Seb, amelyet benőtt, magába takart a fa. Olyan, mint a háborúk okozta sebek. Mélyen vannak, de az idő néha felszakítja őket. FIGYELŐ Túlméretezett felsőbbségtudat A terrorizmus elleni háború nem lehet az amerikai külpolitika vezérelve, és nem jó, ha a vüág legnagyobb hatalmú országa kizárólag az önfenntartással van elfoglalva - írta a Financial Ti- mesban Soros György. Az amerikai-magyar pénzembert a Bush- doktrína a George Orwell Állatfarmjából származó idézetre emlékezteti: minden állat egyenlő, de egyesek még egyenlőbbek. A Bush-doktrína, amelyet az iraki válságban alkalmaznak először, szerinte két pillérre épül: az egyik az, hogy az Egyesült Államok minden tőle telhetőt megtesz kétségbevonhatatlan katonai fölényének megőrzése érdekében; a másik az, hogy jogot formál a megelőző fellépésre. Soros párhuzamot lát a Bush- kormányzat vüágméretű vezető szerepre irányuló törekvése és a spekulatív alapú tőzsdei hullámzások között. Az értékpapírok gyors és látványos túlértékelődé- sei, a tőzsdei buborékok sem a semmiből keletkeznek: van valóságalapjuk, amelyet azonban eltorzítanak a tévhitek. Az Egyesült Államok esetében az ország uralkodó pozíciója a valóság, a világméretű fölényre való törekvése pedig a tévhit - írja Soros.- Tündérkém, terrortámadástól leginkább otthon tartok, mert a feleségem alighanem megneszelte, hogy van szeretőm... (Peter Gossányi rajza) Szerbiában a kormányfő elleni merénylet után ismét kiszámíthatatlan a helyzet Két golyó a félmúltból Az elkövetkező néhány nap (esetleg néhány hét) mindenképpen választ adhat arra a kérdésre, hogy Szerbiában a nehezen kivívott, de még ingatag demokrácia képes-e gyors és energikus választ adni a Zoran Djindjics elleni terrortámadásra, vagy a köztársaság ismét a sötét erők birodalmává válik, amelynek jegyei: káosz és félelem. SINKOVITS PÉTER A felbérelt mesterlövésznek mesterien jelölték ki az időpontot, mikor lépjen akcióba. Másnap ülésezett volna Szerbia-Montenegró képviselőháza, hogy megválassza az államközösség minisztertanácsát - az új államalakulat tehát gyakorlatilag még irányítás nélkül van. Szempont lehetett továbbá, hogy már elkészültek az alvilág leghír- hedtebb tagjai elleni elfogatóparancsok. És egyre szorult a hurok azok körül is, akiknek kiadatását a hágai nemzetközi törvényszék ez idő tájt egyre határozottabban követelte. Nem valószínű azonban, hogy a maffia egedül képes lett volna megszervezni a merényletet, a háttérben más erők is állhatnak; bizonyítékként, hogy 2000. október 5-e után a Milosevicset leváltó új garnitúrának eddig csak félfordulatra tellett az erejéből. A jugoszláviai alvilág két rétegből tevődik össze. Az egyik csoportot a háborús nyerészkedők képezik, lényegében a félkatonai alakulatok és a szabadcsapatok tagjairól van szó, akik az ideiglenesen elfoglalt vagy lerohant horvátországi, boszniai és koszovói területeken harácsolva, az ottani lakosságot kifosztva jutottak mérhetetlen vagyonhoz. A másik csoport természetrajza egészen sajátos, kialakulását ugyanis az tette lehetővé, hogy a tíz éven át elszigetelt ország rezsimje - a polgárok minimálisan alapvető ellátásáról „gondoskodva” - különféle magáncégeket és -bankokat bízott meg az illegális külföldi beszerzésekkel. Az embargó kijátszása igen jó üzletnek bizonyult, ehhez kapcsolódott aztán a fegyver- és a kábítószer-kereskedelem. A hasznon az állam és a maffia osztozott. Talán mondanunk sem kell, a virágzó korrupciót a hadsereg és a rendőrség egy része szintén maradéktalanul istápolta, de támogatók akadtak a politika szférájából is. Az eltelt bő két esztendő során az új vezetés több ízben is meghirdette a harcot a magát keményen tartó alvüággal, a kísérletek azonban rendre elakadtak. Egyszerűen azért, mert a katonai vezetést és a titkosszolgálatokat nem sikerült idejekorán megtisztítani a volt rezsim (és a kétes üzelmek) pártfogóitól, később pedig a hatalmat átvevő Szerbiai Demokratikus Ellenzéken belül történtek akkora repedések, hogy hiányzott a cselekA szerb miniszterelnök elleni merénylet világos hadüzenet volt. véshez szükséges közös akarat. Inkább a rejtélyes gyilkosságok sorozata következett, melyeknek politikusok, vezető beosztású katonai és rendőri személyek váltak áldozatául, az illetékes szervek viszont a nagy felháborodást és aggodalmat keltő esetek felderítésében képtelenek voltak kézzel fogható eredményt felmutatni. Ezekben a kérdésekben Zoran Djindics volt a leghatározottabb, nem véledenül vált most éppen ő célponttá. A szerb közvélemény egyébként inkább kellőképpen határozott, mintsem rokonszenves politikusnak könyvelte el a miniszter- elnököt. Sokan sosem bocsátották meg neki, hogy 1990-ig, több mint tíz éven át Németországban élt (ott több egyetemen is dolgozott); az itteni mércék szerint túl európai volt és a szükségesnél kevésbé hazafi. Az mindenki számára vüágos, hogy az utóbb már a többség által is gyűlölt milosevicsi rendszer megdöntésében övé a kulcsszerep, ám a Hágával kapcsolatos következetes magatartása már túl soknak bizonyult (államfőként például Kostunica is ezt már alig vállalta). Djindjicstől ugyanakkor a gyors és eredményes reformokat várták el, az életszínvonal kitapintható emelkedését, számos ok miatt azonban mindez csak részben valósult meg. A legtöbben persze azt kérdezik: és mi lesz most? Ezekben az órákban a vezetés min- denekfölött elszántságát próbálja kinyilvánítani, hogy kezeim képes a helyzetet. Az eddig egymással marakodó pártok is mintha gyors fegyverszünetet kömének, hiszen ez az a tragikus pont, amely alá már nem szabad zuhanni. Ugyanakkor a merénylet az emberek többségét mélységesen felrázta - úgy is mondhatnánk: kijózanította. Szinte hasonló egység tapasztalható, mint azokban a forradalminak nevezett, rendszer- váltó októberi napokban. Ha a rendkívüli állapot idején sikerül stabilan tartam a helyzetet, s ehhez az Irakra koncentráló Nyugat is kellő segítséget nyújt, akkor van remény arra, hogy a törékeny szerbiai demokrácia átvészelje eddigi legválságosabb időszakát. Ehhez pedig az kell, hogy az intézmények, a vállalatok, az iskolák működjenek. Hasonlóképpen a katonaságnak és a rendőrségnek egységet, határozottságot kell felmutatnia. Minden ellenkező esetben Szerbia-Montenegró (idő előtti) szétesésével, a Müosevicshez és Seseljhez hű erők ismételt felvonulásával, eseüeges polgárháborúval, de mindenképpen az Európából való újbóli kiközösítéssel számolhatunk. A szerb társadalom tehát most érkezett el valódi fordulópontjához. A szerb miniszterelnök elleni merénylet világos hadüzenet volt - erre kellene most méltó és megfontolt választ adni. A szerző újvidéki munkatársunk. TALLÓZÓ MAGYAR SZÓ Zoran Djindjics szerb kormányfő meggyilkolásával a 2000. október 5. utáni Szerbia eljutott legsúlyosabb válságáig, s ami ezután következik, az mindenképpen a szerbiai demokrácia óriási próbatétele és vizsgája lesz - ítja tegnapi kommentárjában az újvidéki Magyar Szó. „Mi történt? És mi történik ezután?” - teszi fel a kérdést írása legelején a lap főszerkesztője, Kókai Péter. - Kiderült, hogy egy olyan országban élünk, amelynek a fővárosában fényes nappal meg lehet ölni akár a miniszterelnököt is.” Rámutat, hogy egy politikus mindig egyben szimbólum is. „Valamüyen vüágnézetet és értékrendet, de még inkább valamilyen irányba való törekvést testesít meg” - írja Kókai, hozzátéve: ezúttal ez a bizonyos valamerre törekvés is súlyos vereséget szenvedett. A lap fő- szerkesztője azt a kérdést fogalmazza meg, hogy az a törekvés, amelyet Zoran Djindjics testesített meg, „csak” rendkívül súlyos vereséget szenvedett, vagy az egész háború is elveszett. „Egyelőre egy-két olyan apró jel van, amely mégis némi nyugalomra ad okot” - fogalmaz Kókai, rámutatva arra, hogy a kormány szinte pillanatokkal Djindjics halála után már talált magában annyi erőt, hogy szembenézzen a tényekkel, és közölje a világgal azt, amit közölnie kell. Ä másik, némi bizakodásra okot adó bejelentés a Djindjics vezette Demokrata Párt egyik magas rangú tisztségviselője nevéhez fűződik, aki kimondta azt, amit ilyen helyzetben talán a legfontosabb kimondani: „Ami történt, szörnyű, de az intézmények továbbra is működni fognak.” Kommentáljanak végén az újvidéki Magyar Szó főszerkesztője ezt írja: „Há a merénylők mögött állóknak az ország destabilizálása volt a célja - ami aligha kétséges -, és ha ennek ellenére Szerbia egyelőre igencsak zsenge és sebezhető intézményrendszere mégis működni tud a jövőben is, akkor akár az a mondat is megkockáztatható, hogy a Zoran Djindjics elleni merénylet - politikai értelemben - sikertelen volt.” * * * A Vajdasági Magyar Szövetség mély megdöbbenéssel fogadta Zoran Djindjics köztársasági kormányfő ellen elkövetett merénylet hírét - áll a legnagyobb délvidéki magyar párt közleményében. A VMSZ az ország békés átalakulása és a demokrácia elleni nyílt támadásnak tartja a merényletet. „Meggyőződésünk, hogy a bűncselekmény kitervelésével és elkövetésével a tettesek a rendszerváltást követően megválasztott demokratikus kormány reformtörekvéseinek derékba törését tűzték ki célul” - írja a VMSZ, amely szerint a merénylet még jobban megerősíti a pártot abban az eltökélt szándékában, hogy az eddigiektől erőteljesebben és erélyesebben kiálljon a békés átalakulási folyamatok és a szervezett bűnözés elleni harcban. A VMSZ követeli a bűnüldöző szervektől a gyilkosok mielőbbi felkutatását, továbbá, hogy a jövőben a leghatékonyabban állják útját a szervezett bűnözésnek. „E nélkül ugyanis - áll a közleményben - Szerbia és a térség jövőjét a demokrácia tényleges megvalósulása, az Európa felé vezető út helyett a bűnözés, a korrupció, a büntetlenül maradó gyilkosságok és a teljes gazdasági, társadalmi és politikai visszafejlődés fogja jellemezni, (m) Libuse Benesová menedzser szerint anyagilag most jól állnak, s a pénz nagyobb részét székházvásárlásra fordítják Szeretik a szponzorok a cseh államfő volt pártját KOKES JÁNOS Csehországban 2002-ben az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt kapta a legnagyobb támogatást az önkéntes adományozóktól - derül ki abból a kimutatásból, amelyet a pártok tavalyi gazdálkodásáról hozott nyilvánosságra a cseh belügyminisztérium. Önkéntes támogatóktól az új államfő, Václav Klaus volt pártja a múlt évben 62,3 millió koronát kapott; a politikai erő több mint egy évtizedes fennállása óta ez a legnagyobb összeg. Ha ehhez hozzászámítjuk az állami támogatásokat és a tagsági díjakat, akkor az jön ki, hogy a párt összbevétele 2002-ben 317 millió korona volt, ami szintén rekordnak számít. Tavaly ennek a szubjektumnak 2600 szponzor adott pénzt. Libuse Benesová, a párt menedzsere szerint a párt anyagilag most jól áll, s a pénz nagyobb részét saját székház megvásárlására kívánja fordítani. A legnagyobb adományozott összeg 2,5 millió korona volt; ugyaneny- nyit kapott a kormányzó Cseh Szociáldemokrata Párt is. A szociáldemokratáknak tavaly 240 támogató összesen 20,7 millió koronát adományozott. A párt legnagyobb önkéntes támogatója a prágai B. H. Centrum és a Matador cég volt; 5-5 millió koronát adományoztak. A szociáldemokratákat egykori párttagjaik is támogatják. Áz Egyesült Államokban élő Alex Cech például 1,1 millió koronát küldött a párt számlájára. Zsebébe nyúlt néhány mai vezető is. Stanislav Gross párt- alelnök, belügyminiszter, valamint Milan Urban frakcióvezető 150- 150 ezer koronát tett az asztalra. A képviselőházi választásokért a szociáldemokrácia 130 millió koronát kapott. Cseh- és Morvaország Kommunista Pártját, amely évek óta a harmadik legnagyobb politikai tömörülés az országban, viszont rendszeresen igen szerényen támogatják az önkéntes szponzorok. Tavaly mindössze 870 ezer koronát utaltak át a pártnak. A kommunisták ennek ellenére igen jó évet tudnak maguk mögött, mert a párt sikeres szerepléséért a júniusi képviselőházi választáson 90 millió koronát kapott, ami a rendszerváltás után példátlan ösz- szeg. Václav Exner pártelnökhelyettes elmondta, hogy egy családi házat is örököltek egyik tavaly elhunyt tagjuk után. A két kisebb parlamenti párt, a Kereszténydemokrata Unió - Csehszlovák Néppárt és a Szabadság Unió -Demokratikus Unió hárommillió koronát meg nem haladó összeget kapott a támogatóktól. A parlamenten kívüli pártoknak, hasonlóan az előző évekhez, tavaly sem igen akadt támogatójuk. Néhány politikai erő kapott csak kisebb összegeket.
