Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-12 / 59. szám, szerda
ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 12. Kitekintő Q Fenyegető kormányválság után ellenzéki jelölt a köztévé élén - Silvio Berlusconi olasz kormányfő Mario Rescát, a McDonald's főnökét akarta elnöknek RAI: dzsungelharcosok és rasszista graffitik Választási vitaműsor a Raiuno stúdiójában (Reuters-felvétel) „1972-ben Guam szigetének őserdejében rábukkantak egy Szoicsi Jokoi nevű japán őrmesterre, aki nem volt hajlandó megadni magát, pedig akkor már 27 év telt el Hiro- hito császár felszólítása óta. Remélem, Baldassare elnök nem vár majd ennyi ideig.” POCÁR DEMETER Ezt Marco Follini, az olasz kereszténydemokraták főtitkára jelentette ki az itáliai közmédia, a RAI első emberének lemondását sürgetve. Szokatlan üzenet volt ez egy kormánypárti politikustól egy szintén kormánypárti tévéelnök részére, ám a RAI körüli állapotok romlása már nem csak az ellenzéknek szúrt szemet. Januárban történelmi fordulatot jegyeztek az olasz televíziózásban: először fordult elő, hogy fő műsoridőben a Mediaset nevű magán- vállalat három országos csatornájának együttes nézettsége meghaladta a három RAl-adóét. A kereskedelmi tévéknek a közszolgálatiakkal szembeni térnyerését máshol aligha fogadná megütközés, ám Itáliában a feljövő csatornák épp annak a Silvio Berlusconinak a tulajdonában állnak, aki kormányfőként beleszólhat a szorongatott konkurensek sorsába is. A RAI olyasmi, „amitől mindig is távol tartottam magam, s amivel sohasem akartam foglalkozni”-jelentette ki leereszkedően a miniszterelnök, ám csaknem kétéves kormányzásának eseményei másra engednek következtetni. Arra ugyan nincsen bizonyíték, hogy Berlusconi saját kezűleg is beavatkozna a közszolgálat belügyeibe, ám arra igen, hogy akarata befolyással bír az állami tévére. így, mivel elfogultnak mondta őket, levettek a RAI képernyőjéről két nézett tévést, Enzo Biagit és Michele San- torót, de volt példa arra is, hogy letiltottak a miniszterelnököt kifigurázó szatirikus műsorokat, vagy hogy az aktuális híradásokat „a kormányzat javára manipulálták”. Mindenkinek szemet szúrt például, hogy a RAI egyik csatornájának vezetése sem tartotta fontosnak a február 15-i, minimum egymilliós békemegmozdulás élő közvetítését. Silvio Berlusconi miniszterelnök, aki egyúttal Olaszország leggazdagabb embere is, megválasztásakor azt ígérte, hogy száz napon belül rendezni fogja az általa viselt közhivatal és a nagyvállalkozói érdekeltségei közötti összeférhetetlenséget. Ez a fogadalom azonban csaknem két év után is beváltatlan maradt. Ma - közvetlenül vagy közvetve - ellenőrzése alatt tartja a hét országos csatornából azt a hatot, amely magáénak tudhatja a nézők 90 százalékát. Mivel a taljá- nok négyötöde a véleményformálásban a személyes tapasztalatokon kívül kizárólag a varázsdobozra támaszkodik, a média fölötti - legalábbis a nyugati világban - páratlan befolyással ruházza föl Ber- lusconit. A helyzet súlyosságára jellemező, hogy már az Európai Parlament is úgy érezte, határozatot kell hoznia az olasz közmédia védelmében, Carlo Azeglio Ciampi köztársasági elnök pedig egy éven belül kétszer is felemelte szavát az információ pártatlansága és a tömegtájékoztatási eszközök pluralizmusa mellett. A politikai nyomás, a nézettség romlása, valamint a gazdasági vezetés romboló hatású intézkedései ellen tiltakozva tavaly novemberben, nyolchavi folyamatos vita után lemondott a RAI ötfős igazgatóságának három tagja: két ellenzéki és egy kormánypárti igazgató. A makacsul kitartó maradék két ember - őket nevezte el Follini képviselő nyomán a köznyelv Japánoknak” - még jó negyedévig intézkedett a „testület” nevében, hogy aztán február végén egy botrány őket is távozni kényszerítse. Kipattant ugyanis, hogy a RAI kettes csatornájának székhelyét Rómából Milánóba akarják áthelyezni. Ez technikailag talán indokolható, mert a RAI-2 sok stúdiója a lombard fővárosban van, ám a politika nyelvére lefordítva a döntés azt jelenti, hogy Umberto Bossi Északi Ligájának az adót sikerült a saját területére térítenie. A csatornaköltöztetés - legalábbis szavakban - csaknem kormányszakadáshoz vezetett. Berlusconi, miután megunta Bossiék kilépéssel való fenyegetőzését, magához rendelte a koalíció egymásra acsarkodó pártvezetőit, s addig nem engedte el őket, amíg indulataikat legyűrve meg nem állapodtak abban, hogy kiket látnának szívesen a RAI élén. Maga Berlusconi állítólag Mario Rescát, az itáliai McDonald’s főnökét, az olaszországi amerikai kereskedelmi kamara elnökét - és egyik cégének tanácsadóját -javasolta tévéelnöknek. A kiegyezés elodázta ugyan a koalíció szakadását, ám újabb botrányt robbantott ki, mert a köztévé vezetésének kinevezésére az alkotmány szerint nem a kormány, hanem a parlament két házelnöke hivatott. A két illetékes, Pierferdi- nando Casini, a képviselőház és Marcello Pera, a szenátus első embere pedig hosszas huzavona után meghökkentő lépésre szánta el magát: a két kormánypárti politikus az ellenzéknek ajánlotta fel, hogy jelöljön igazgatósági elnököt. Ilyesmire még nem volt példa a RAI történetében. A Casini-Pera indítvány értelmében a vezető testületnek az eddig 3+2-es összetétele helyett (amelyben a kormánypártoké volt a többség és az elnöki poszt) áttérnének az egy plusz négyes formulára, amelyben az.ellenzék adja a vezetőt, ám a testület többi tagja mind a parlamenti többség szimpatizánsa. A baloldal némi tépelődés után belement a játékba, s felterjesztett három jelöltet, akik közül a két házelnök végül Paolo Mieli ismert történészt és publicistát, a Rizzoli Corriere della Sera kiadó igazgatóját választotta. Mieli, akinek személyét a kormánypártok részéről is tisztelet övezi, valamint négy ismert értelmiségi igazgatótársa már letette a hivatali esküt. Az új vezérkar kinevezésével, azonban úgy tűnik, távolról sem ért véget a Berlusconi által igazgatott szappanopera. Ezt jelzik azok a rasszista graffitik is amelyeket a hét végén - Paolo Mieli ellen tiltakozva - festékszóróztak rá a milánói RAI-épületre: „A RAI az olaszoké. Nem a zsidóké!” - tartalmazza az egyik. A Mieli által vezetett igazgatótanács ugyanakkor - legalábbis a La Repubblica szerint - csak ideiglenesnek tekinthető, mert a parlamenti többség épp most dolgozik egy új televíziózási törvényen. Ez pedig még az igazgatótanács kinevezésének módját is megváltoztatja. A kialakult erővonalakat azonban az új rendszer valószínűleg változatlanul hagyja. E tekintetben ugyanis Berlusconi legalább olyan eltökéltnek tűnik, mint Szoicsi őrmester. Róma, 2003. március Berlusconi hét országos csatornából hatot tart ellenőrzése alatt (Képarchívum) Az iraki főváros fényárban úszó kirakataiban hamisított Giorgio Armani és Pierre Cardin márkájú áruk sorakoznak Bagdadi luxuséjszakák a háború árnyékában MTI-PANORÁMA Bagdad. Az iraki főváros Araszat- utcája a szépek és a gazdagok sétáló helye. Az előkelő éttermek és lokálok, mint a „Babeel”, a „Nabil” vagy a „Castello”, finom arab előétel-különlegességekkel és nemzetközi konyhával csalogatják az arra járókat. Az üzletek sárgaréz és márványborítású homlokzata akár büszke templomokkal is vetélkedhet. Fényárban úszó kirakataikban Giorgio Armani és Pierre Cardin - többnyire hamisított - címkéivel ellátott áruk sorakoznak. Egyszerű hétköznapokon is pompásan krómozott limuzinok és dzsipek közlekednek az Araszat-utcán. A heti munkaszüneti nap Irakban a péntek, így a „szombat éjszaka” csütörtök este köszönt be, ekkor még pezsgőbb a forgalom - olvasható a dpa kiküldött tudósítójának, Gregor Mayemek helyszíni beszámolójában. Az előkelő utcában található vendéglátóhelyek különleges vonzereje abban rejlik, hogy nincsenek tekintettel a szesztilalomra. Szad- dám birodalmában ugyanis alkoholos italokat kizárólag az engedéllyel rendelkező üzletekben szabad eladni és csak magánlakásban lehet elfogyasztani. Az Araszat-utca vendéglátóhelyein a Szaddám Húszéin elnök által elrendelt iszlám vallási kampány keretébe illeszkedő tilalom azonban csak annyiban érezteti hatását, hogy a sört kávéscsészékben szolgálják fel, a vörösboros palackot pedig diszkréten az asztal alá állítják. A vendéglátóhelyek még csaknem telve vannak, főleg a hétvégeken, de azért a feszültség nem marad hatástalan. A hazai előkelőségek, a kormánytisztviselők, a biztonsági szolgálatok magas rangú tagjai és a gazdag üzletemberek a fenyegető háború árnyékában kezdenek elmaradozni a luxuséttermekből és lokálokból. Különösen megérzik az idők változását az előkelő butikok tulajdonosai. „Egyáltalában nem megy jól az üzlet” - panaszkodott Amer Szaleh kereskedő. Ennek okát „a jelenlegi rossz viszonyokban” látja. Immár három hónapja ez a helyzet, amióta csak konkrétabbá váltak a háborús fenyegetések. Közben pedig egyáltalán nem drága, amit árul és amit diplomatikusan „török szabadalomra gyártott” árunak nevez. Ugyan hol másutt lehetne egy Pierre Cardin-in- get húsz dollárért vagy egy pár márkás cipőt 50 dollárért megvásárolni? - kérdi. Ezzel szemben virágzik az üzlete mindazoknak, akik olcsóbb élvezeteket kínálnak. Egy vallási szempontok szerint szigorúan szabályozott országban, ahol nem töltenek alkoholt a poharakba és ahol a diszkó ismeretlen, a fiatalok ártalmatlan szórakozásoknak hódolnak. Rendkívül népszerűek például a Jadria-utcában található imbisz-bó- dék, ahol egy hamburger 1500 dinárba (25 koronába), egy kóla pedig 250 dinárba kerül. Esténként hosszú sorokban állnak az emberek - fiatal férfiak, de egész családok is, gyerekestől - az olyan imbiszboltok előtt, mint a „Füs”, a „Milky Way” vagy az „Ali al Nam”. Némelyik összeépült Játék a háború kis szupermarketekkel, amelyekben még az esti órákban is lehet vásárolni. „Csaknem naponta eljövök ide. A kemény munkanap után igazi ki- kapcsolódást jelent” - mondja Mohamed, a 32 éves tisztviselő. Hamburgerét langyos estéken elfogyaszthatja kicsiny kerti asztaloknál vagy akár az autójában is, ráadásul többnyire barátokkal és kollégákkal is találkozik. Arra a kérdésre, hogy mi a véleménye a háborús fenyegetésről, Mohamed megvonja a vállát: - „És akkor mi van? A háborúhoz már úgyis hozzászoktunk. Az élet megy tovább.” (ÍTK/AP-felvétel) MH-BBC Amman. Nyolc évvel ezelőtt Dalia, egy fiatal jordániai nő gyilkosság áldozata lett. Apja ölte meg otthon, tizenkét késszúrással, amiért nem muzulmán férfit szeretett. Dalia szerelme, Michael a jordán hadseregben szolgált. Vallására nézve római katolikus volt. Amikor Dalia apja megtudta, hogy lánya más vallásával jár, felelősségre vonta, majd dühében megölte. Megvárta, amíg lánya elvérzik, és csak utána hívta ki a mentőket. Dalia apja nem került tettéért börtönbe, amit egyébként bevallott. Ez ugyanis úgynevezett becsületbeli gyilkosság volt, amelyet Jordániában nem tekintenek főbenjáró bűnnek. Dalia legjobb barátnője, Norma Khouri most megírta Dalia nyolc évvel ezelőtti halálának történetét, és abban bízik, hogy megváltozhatnak végre azok a törvények, amelyek csak enyhe büntetést szabnak ki ilyen esetekben. A becsületbeli gyilkosságok az ENSZ becslése szerint a régióban legalább ötezer áldozatot követelnek évente, jellemző esetekben a lány apja vagy fivére követi el. A lány udvarlójára büntetést szabnak ki, ha kiderül, hogy elvette a szüzességét. Az új könyv szerzője ezekhez az adatokhoz azt a még drámaibb következtetést teszi hozzá, hogy legjobb tudomása szerint a gyilkosságok 90 százalékában csak pletyka vagy megalapozatlan gyanú ad okot a szörnyű tettre. A halottkémi vizsgálatok megállapították: a lányoknak csak tíz százalékuk vesztette el szüzességét. A barátnő tudomása szerint Dalia gyakran találkozott barátjával azután, hogy szépségszalonjában megismerkedtek. A lány fivére mondta el, hogy Dalia nem muzulmán férfival tart kapcsolatot. Az írónő azután mert hozzányúlni ehhez a kényes témához, hogy már Ausztráliába költözött. Régi hazájában Dalia esete mindennaposnak számít, része a kultúrának, amelybe a gyerekek belenőnek. Ez természetesen csak úgy lehetséges, hogy a nők a család vagyonának számítanak, és érintetlenségük a család becsülete. Ha bármi történik, ami a lány jó hírére árnyékot vethet, csak azt a következtetést vonhatják le, hogy meg kell őt ölni. Khouri családjának is természetes volt, ami történt, és azt várták lányuktól, hogy ugyanúgy folytassa életét, mint barátnője meggyilkolása előtt. Norma Khouri ezért költözött el otthonról. Apja tizenkét késszúrással végzett a jordán lánnyal Nem hithűt szeretett
