Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-12 / 59. szám, szerda
2 Vélemény és háttér ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 12. KOMMENTÁR Nyomor, nagyító alatt PÁKOZDI GERTRÚD Diadalként jelentették be, hogy az állam januárban 300 millió koronával kevesebbet fordított szociális kiadásokra, mint egy hónappal korábban. Főképp úgy spórolhattak meg ennyit, hogy országos viszonylatban mintegy 8 ezren önkéntesen kijelentkeztek a munkanélküliek nyüvántartásából. Segélyük összege így 1450 koronára csökkent. Növekedett azok száma is, akikre rásütötték a bélyeget: nem működnek együtt a munkahivatallal, nem jelentkeznek kéthetenként, hogy lebélyegzett papírral igazolják, igenis kerestek munkát. Persze, a „hivatal” ezzel még nem érte el, hogy leleplezze a feketén dolgozókat, munkát meg a legritkább esetben képes kínálni a nála jelentkezőnek. És nem azért, mert a munkahivatalok többségében hatalmasan megnövekedett az ügyfelek száma, így jó, ha pár percet képesek foglalkozni egy- egy állástalannal, hanem - és főképp - azért, mert a betöltendő állások száma továbbra sem növekszik számottevően. A nagy munkanélküliség miatti feszültség nem csökken. Ellenkezőleg, a szociális segélyekre leginkább rászorulók még nyomorúságosabb helyzetbe kerültek. Pedig többségük minden hangulatkeltő rosszhiszemű (főképp a politikusok által lelkiismeret-csitítás érdekében szívesen elfogadott) híresztelés ellenére szívesebben dolgozna, mintsem az alaposan lefaragott szociális segélyből éljen. Ráadásul ezt is könnyen elveszítheti, ha a hivatal rajtakapja például, hogy lakásának kisebbre cserélésével nagyobb összeghez jutott, vagy ha a segélyezettről kiderül, hogy a bankban van némi megtakarítása, netán 100 ezer koronánál drágább autója van, eseüeg örökölt valamilyen vagyont stb. A segély elveszítésének még számos hasonló oka lehet, melyekről vagy tudnak, vagy nem az érintettek, de egy biztos: a törvény szigora ilyen esetekben az esetek többségében olyanokra sújt le, akik kilátástalan helyzetükből munkahely híján nehezen találnak kiutat. Az egyik dél-szlovákiai járási hivatal sajtóban is közzétett tapasztalatai szerint az ilyenek válnak a legkönnyebben spekulánsok áldozataivá (például eladatják velük a nagyobb lakást). Miközben a spekuláns valószínűleg vígan nevet a markába, a szociális segélyt megvonják attól, aki bevételéből esetleg korábban felhalmozódott tartozásait fizette vissza. Ha pedig a maradékot netán nem a párnája alá szúrta, hanem valamely bank biztonságos széfjében helyezte el, azért veszíti el jogosultságát a havi segélyre, mert amíg van valarmlyen pénztartaléka, az államtól nem kaphat semmit. Ebben csak az a furcsa, hogy míg a nyomorgók bankszámlája állami nagyító alá kerül, a korrupcióval gyanúsított nagyvállalkozók, politikusok „bizonyítékok híján” pénzükkel együtt rendre tisztára mosódnak. Ennyit az állam „takarékoskodási” módszereiről... JEGYZET Segítség, leolvasnak! SOÓKY LÁSZLÓ Pedig nem is én vagyok az ügyeletes Nagy Szlovákiai Magyar Villanyóra. Ugyanakkor töredelmesen be kell vallanom, hogy egyoldalú levelezést folytatok mind az Európai Unióval, mint pedig az Európai Parlamenttel, oly módon, hogy ők küldenek nekem valamit, én pedig nem küldök nekik semmit. Inkább a nyelvembe haraptam volna, minthogy megszólaljak, de a 10 már kerek szám, jubileumnak is tekinthető, így felkészültem, és megosztom mindenkivel, ami a szívemet nyomja. A történet végtelenül egyszerű: a nevem vélhetően szerepel az EP számítógépének címjegyzékében, ezért a Szlovákiáról és Magyarországról készült éves helyzetjelentést, olykor más anyagokat is elküldenek. Ezekből az anyagokból pontosan nyomon követhető, hogy szeretett politikusaink közül ki és mikor milyen esemény vagy tény kapcsán - hm! - tévedett, árnyalt vagy hallgatott el valamit, amit természetesen még ha módomban állna sem használnék fel senki ellen a sajtóban. 2003. március 3-án, a feladási bélyegző árulkodása szerint pontosan egy hónapot kóborolva Európában, megérkezett a 2002-es év Szlovákiáról szóló „Regelmässiger Bericht”-je. Ez volt a 10. olyan küldemény, amelyen egy másik bélyegző arról tanúskodott, hogy a küldemény megrongált állapotban érkezett meg, majd - miután a 106-os és 89-es számú ügynök nem talált semmi államelleneset a belbecsében - a 090-es számú pozsonyi postahivatal címkés levonóval szépen visszaragasztotta és továbbította csekélységemnek. Kedves sorstársam, Pavol Rusko képviselő-pártelnök úr, tudom, hogy sem politikai súly terén, sem gazdasági viszonylatokban nem érem el az Ön szintjét, a sors mégis úgy döntött, hogy egy ladikba ültet bennünket. Kérem, ne ítéljen elhamarkodottan a lehallgatókról, mert egyrészt ők is a mieink vagy valakiéi, másrészt pedig ha levágná a fejüket, ők osztódással szaporodnak. Gondolkodjon róluk pozitívan, ha ők nem lennének, M gondolna ránk őszinte szeretettel, ki figyelne ránk teljes odaadással a nap huszonnégy órájában? Kérem, ne távolítsa el őket a mindennapi életből, immáron harminc éve élek velük meghitt szimbiózisban, beteges hiányérzetem lenne, ha magánbeszélgetéseim során nem zümmögnének meghitten a telefonkagylómba vagy ragasztó- szalag nélkül kapnék levelet, számomra ők azt jelentik, hogy fontos ember vagyok, s mint ilyenre az államnak vagy valaki másnak oda kell figyelnie. Bevallom Önnek őszintén: nem tudok nélkülük teljes értékű életet élni. A mi kapcsolatunk immáron olyan, mint a kis hercegé és a rókáé, Majakovszkijé és Lenin elvtársé: bensőséges. Én megfigyelem az StB-t, az StB megfigyel engem; kérem, ne fosszon meg bennünket a játék örömétől. Persze a pozitív gondolkodásmód csak abban az esetben érvényesül, ha az embernek nincs titkolnivalója, például olyan titok, amely-ha megfejtenek - különböző nem kívánt bonyodalmakhoz vezethet. Isten mentsen meg bennünket az ilyesmitől! Igaz? FIGYELŐ Kofi Annan ENSZ-főtitkár az amerikai The Wall Street Journal európai kiadásában megjelent írásában kiemelkedően fontos feladatnak nevezte a Biztonsági Tanács egységének megőrzését, rámutatva: a világ többi válságával szemben is csak akkor lesz remény a hatékony fellépésre, ha az iraki konfliktus kezelésében sikerül megőrizni a testület egységét. A többi válság közül kiemelte Izrael és a palesztinok konfliktusát, a Koreai-félsziget fejleményeit, Afrika nyomorát és a terrorizmust. Irak lefegyverzését illetően az ENSZ-főtitkár hangoztatta: egy válság megoldásában a háború csak a végső eszköz lehet, miután már minden más alternatíva kimerült. TALLÓZÓ DER.STANDARD „George W. Bush szétzúzza a háború utáni vüágrendet” - mutatott rá az amerikai elnök Irak-politikája kapcsán Hans Rauscher publicista a liberális bécsi lapban közölt kommentárjában. A vüág az elmúlt ötven évben meghatározott rendben élt: az egyik oldalon a nyugati demokráciák, a másikon a szovjet tömb állt. Az Egyesült Államok védelmezte a demokráciákat a szovjet törekvésekkel szemben, s néhány súlyos tévedéstől - így a vietnami háborútól - eltekintve e védelemmel, amelynek eszköze a NATO volt, lehetőséget adott Európa szabad részének a politikai, kulturális és gazdasági kibontakozáshoz. Egy további intézmény, az ENSZ tárgyalások, párbeszéd és kompromisszumok útján követett el mindent a konfliktusok fegyverropogás nélküli rendezése érdekében. Bush és jobboldali kormányzata most azon van, hogy ezt a nagyrészt az Egyesült Államok által létrehozott rendet szétzúzza. „A keleti tömb széthullása óta az Egyesült Államok az egyeden világhatalom, ez azonban nem vezetett azonnal birodalmi törekvésekhez" - írta Rauscher, emlékeztetve arra, hogy például Bili Clinton elnök ENSZ-mandátumot igényelt boszniai politikájához. Gyakorlatilag most már minden akadály elhárult az útból, működhet Szerbia és Montenegró államközössége Az idő oszlassa el kételyeiket „Esküszöm, hogy Szer- bia-Montenegró elnökének tisztségét Szerbia-Monte- negró államközösségének alkotmányos alapokmányával összhangban felelősségteljesen, lelkiismeretesen és becsületesen fogom ellátni” - ez volt Szvetozar Marovics esküje, ő Szerbia és Montenegró újonnan megalakult államközösségének a 126 tagú parlament által megválasztott elnöke. VARJÚ MÁRTA Mandátuma négy évre szól, s munkájáért Szerbia-Montenegró parlamentjének tartozik felelőséggel. Ki is Szvetozar Marovics voltaképpen? Montenegrói káder, egykoron kommunista ifjúsági vezető volt, később szocialista lett, majd a Milo Djukanovics vezette montenegrói politikai erőnek, a Szocialisták Demokratikus Pártjának alelnöke lett. Milo Djukanovics fegyvertársának is nevezhetnénk. Egyszer volt elnökjelölt, 1992-ben a Jugoszlávia elnöki tisztségének megszerzéséért szervezett választáson indult, de aztán visszavonta jelölését. Akkor egy megegyezés szerint Dobrica Csosics írót választották meg a Milosevics-féle államalakulat elnökévé. Marovics abban az időben sem maradt tisztség nélkül, háromszor egymás után választották meg a montenegrói parlament elnökévé. Modern felfogású, jogot végzett, jól képzett politikus, aki kiemelkedő publicista, művelődési dolgozó is volt, együttműködött több újsággal, gyakran tárcái jelentek meg. Beszél angolul, oroszul és olaszul. Az alkotmányos alapokmány értelmében nemcsak Szerbia-Montenegró elnökévé vált, hanem a hamarosan megalakuló minisztertanács elnöke is ő lesz. Ez a testület fogja betölteni a kormány szerepét, ugyanis az ű) államközösségnek nem lesz kabinetje, hanem négy tárcából összetevődő minisztertanácsa. Egyébként Marovics megválasztásakor Szerbia-Montenegró képviselőházában 112 képviselő ült, közülük 46 szerbiai és 19 montenegrói honatya voksolt amellett, hogy Marovics legyen az ország elnöke, ellene 34 szerbiai és 13 montenegrói képviselő voksolt. Marovics megválasztásával eldőlt egy nagy dilemma, elnököt kapott az új államalakulat, ami nem ment túl egyszerűen, hiszen a képviselőházban több napon át vitatkoztak erről. Az alkotmányos alapokmányban jó előre lefektették azt, hogy az első négy évre megválasztott elnöknek a montenegrói tagköztársaságból kell kikerülnie, majd a következő elnöki mandátum lehet szerbiaié. Ez mindenki által közismert volt, mégis az elnökválasztáskor a szerb képviselők között többen kifogásolták azt, hogy miért montenegrói lesz az első elnök. Gyakorlatilag már minden akadály elhárult az útból, Szerbia és Montenegró államközössége működhet, hiszen még mielőtt az elnököt megválasztották volna, megalakult a parlament, s annak is tudott elnököt választani a tisztelt Ház. Ő az ismert demokrata politikus, Dragoljub Micsunovics lett, aki Szerbiát képviseli, úgyhogy ilyen szempontból megvan az egyensúly az ország vezetésében. Mielőtt a parlament Szvetozar Ma- rovicsot megválasztotta volna elnökké, a régi szövetségi elnök, Vo- jiszlav Kostunica leköszönt. Felszólította a képviselőket, tegyenek meg mindent azért, hogy az államközösség mindenekelőtt a polgárok hasznára működjön. Szerinte Szerbia és Montenegró államprojektumának sikeressége attól függ, hogy lesz-e elég erő és bölcsesség a politikusokban, az ország vezetésében, hogy a jelenlegi határokat ne változtassák meg, és ne veszítsék el a terület egy részét. Természetesen első-sorban Koszovó-Me- tohijára gondolt, előrevetítve azt, hogy ez a legfőbb terület, amelyet veszély fenyeget. E figyelmeztetés után azért útravalónak elmondta azt is, hogy az államközösség sikerességétől függ az, hogy müyen gyorsan és mennyire zökkenő- mentesen tud az ország bekapcsolódni az európai folyamatokba. Felhívta a figyelmet, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozás nemSenki se lelkesedett, senki sem érezte a pillanatot történelminek. zeti és államérdek, ezért azt kívánta Szerbia-Montenegró parlamentje képviselőinek, hogy az ország valamennyi polgára javára dolgozzanak. Azoknak, akik nem hisznek az új államközösség célszerűségében, azt kívánta, hogy az idő oszlassa el kételyeiket. Nos, ez volt Kostunica útravalója, amely után csöndesen, nagyon csöndesen megalakult Szerbia és Montenegró államközössége, senki se lelkesedett túlságosan, senki sem érezte a pillanatot történelminek, legfeljebb egy csöppnyi elégedettség tölthette el vala- mennyiüket afölött, hogy végre Szerbiának is sikerült vérontás és rombolás nélkül valamit létrehoznia. Mert ennek az államféleségnek a létrehozása végérvényesen a történelmi múltba utalja mindazokat az elképzeléseket, amelyek évtizedeken át a délszláv népek közösségét, együvé tartozását, esetenként azonosságát hirdették. Most Micsunovics és Marovics feladata lesz, hogy kikísérjék a semmibe a régi eszmét, a régi délszláv állam minden népének oly sok szenvedést juttató pánszlávizmust. Talán ez a csendes átalakulás még más irányt is vehet, elsősorban azért, mert akadnak szép számmal külföldön olyan erők, amelyek még mindig valamiféle közösségben vélik megtalálni a reménytelenül összegabalyodott balkáni etnikai feszültségek rendezésének lehetőségét. De ez már olyan kombináció, amelynek megvalósításához nemcsak külföldi akarat és ész szükségeltetik, hanem honi bölcsesség és józanság is. Márpedig ez a két erény igen nagy hiánycikk a mi világunkban, és a rendelkezésünkre álló három-négy év alig lesz elegendő a régi, indulatokból és gyűlölködésekből táplálkozó homo politicus átneveléséhez. Aminek azért most mégis örülni kell, az valóban csak annyi, hogy a legeslegújabb szakítás során az olykor marakodásba átütő vita alatt senki sem nyúlt fegyverhez és aránylag nyugodt körülmények között létrejöhetett Szerbia és Montenegró államközössége és vezetése. Már csak egy dolog maradt hátra, a minisztertanács megválasztása. LEVELBONTAS Kevés pénzből gazdálkodnak Az önkormányzatok anyagi helyzete romlik. Az alapvető szolgáltatásokra is alig jut pénz, fejlesztésről, komolyabb beruházásról csak álmodoznak. Az állami költségvetésből szűkösen csordogál, bevételeik leginkább az adókból származnak, s több helyen a gázművesítésből visszakapott pénzeszközöket használják fel céljaik eléréséhez. Nincs ez másképp az 1268 lelket számláló Lakszakállason sem, ahol a visszakapott pénzt faluház létesítésébe szeretnék befektetni. Bartal András polgármester elmondta, hogy a terv megvalósítása a legfőbb feladatuk, mert nincs olyan helyiségük, ahol nagyobb összejöveteleket tarthatnának. A beruházás 8 millió koronát igényel, de önsegélyes alapon ezt az összeget is csökkenteni szeretnék. Az önkormányzat a közeljövőben mérlegeli egy nyolc lakásegységből álló bérház felépítésének lehetőségeit. Az anyagiak függvényében 300-400 méter járdát építenek, a temetőnél parkolót létesítenek. A főutca megvilágítását sem szeretnék elmulasztani. Az ötmilliós költségvetést takarékossági programmal teszik kiegyensúlyozottabbá. A polgármester elismerően szólt a falu kulturális életéről. Domonkos Zsuzsa és Plauter Éva sokat tesz az énekcsoport fellendítéséért, s Justyák Jolán irányításával a nyugdíjasklub is aktív. Helyi vállalkozók anyagiakkal is segítik munkájukat. Nem sikerül viszont leszorítani a munka- nélküliséget, amely a falu produktív lakosságának 25 százalékát érinti. Az új foglalkoztatási törvény lehetővé teszi, hogy faluszépítésre, parkok és zöldövezetek gondozására közel 100 embert foglalkoztassanak, többeket a faluház építésébe is bevonnak. A jogkörök átruházásával nem kis feladat hárul az önkormányzatra, mert az iskola és az óvoda üzemeltetéséhez nem kapják meg a szükséges anyagiakat. Legtöbb gondot a gáz- és villanyszámla kifizetése jelenti. Míg tavaly az iskolának havi 56 200 koronás gázszámlát kellett fizetnie, addig az idén 89 700 koronás előleget kell átutalnia, az óvoda esetében ez a díj 49 500 koronára nőtt. Az iskola működtetésére az önkormányzat az első fél évre 260 ezer koronát kapott, ebből a keretből az energiafogyasztás költségeinek a törlesztésére sem futja. Az iskola már a múlt év végi, novemberi és decemberi gázszámláit sem tudta kifizetni. Krascsenics Géza Nyárasd Tájkép - jogkörök átadása után (Lubomír Kotrha karikatúrája)
