Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)
2003-03-10 / 57. szám, hétfő
18 NŐI SZEMMEL ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 10. OLVASÓI VÉLEMÉNY Eltérés és hasonlóság Van valahol, a Platón idearendszeréhez igazodó gondolatokban és elképzelésekben a „nő“. És vannak a nők. Liberálisok és konzervatívak, feministák és antifeministák. Boldogok és elkeseredettek, sikeresek és elveszettek. Primadonnák, könyvmolyok, barkácsolók, háziasszonyok, harcos amazonok, szerzetes nővérek. Anyák, lányok, lánytestvérek. Olyanok, akik hajcsavarókkal bújnak ágyba, és olyanok, akik kopasz fejjel járnak-kelnek. Olyanok, akik alárendelődnek, és olyanok, akik nem. A racionálisan mérlegelők és az emotívan reagálók. A higgadtak és a robbanékonyak. A pityergők és a bátrak. Szüzek és prostituáltak. Beethoven-rajongók és punkerek. Tündérek és boszorkányok. Afrodi- ték, Máriák, Édes Annák és Mrs. Dallowayek. Nők. Mindannyian. Ez a sokszínűség és pluralitás véleményem szerint legalább annyira „bizonyított tény” (feltéve, ha hozhatunk egyáltalán ilyen kategorikus és megingathatatlan ítéleteket arról, hogy mi számít bizonyított ténynek és mi nem) mint az, „hogy a férfi és a nő különbözőképpen gondolkodik, másként érzékelik a dolgokat, más az értékrendjük is.” így véleke- _ dik Póda Erzsébet a nő és férfi szerepek között meghúzható (és meghúzandó?) határról a Új Szó Női szemmel mellékletében február 24-én megjelent cikkében. És ez az a vélemény, amelyre reagálva szívesen csatlakoznék azon párbeszédhez, melyre a melléklet invitálja olvasóit. Nem kétlem, hogy rengeteg a társadalmi nemek egyenlőtlen voltának tulajdonítható különbség a nők és a férfiak életében. Nem vonom kétségbe, hogy rengeteg az olyan tapasztalat, mely nehezen vagy egyáltalán nem adható át, hogy vannak olyan megtapasztalásai a szellemi és testi (nem feltétlenül szexuális értelemben vett) intimitásnak, melyek arra ösztönöznek, hogy nők nőkkel, férfiak férfiakkal közösen teremtsenek megosztott világokat. De indokolhatja mindez, hogy gondolkodás, érzésvilág és értékrend alapján a nőket és férfiakat két különálló . és egymást kölcsönösen kizáró táborba záijuk? Nehezen. Bizonyos tapasztalatbeli különbözőségek megléte nők és férfiak között ugyanis nem támasztja alá azon esszencializáló gondolatokat, melyek felfedezni vélnek egy lényegi magot, mely minden nőben közös. Nincs olyan tapasztalat, vélemény vagy érték, amelyben korra, vallásra és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül minden nő egyet tudna érteni. Nem tagadhatjuk továbbá a különbözőségek és hasonlóságok nemek közötti áthajlásainak valóságát. Azon férfiak például, akik aktívanjelen vannak a születendő gyermekükre való várakozás kilenc hónapjában, fontos támaszuk feleségüknek/partnerüknek a szülés nehéz óráiban, és a gyermeknevelésben is teljes értékű szerepet vállalnak, sokkal több mindent megosztanak az ún. női világgal (anyasággal), mint azon nők, kik a legkülönfélébb okokból kifolyólag nem akartak, vagy nem tudtak gyermeket hozni a világra. A cikk következő pár mondatából is a nők közötti különbségek figyelmen kívül hagyását olvastam ki. Póda Erzébet így ír: „A nők közössége egyébként is megosztott, hiszen a társadalmon belül diszkriminált helyzetben vannak. S mint a diszkriminált csoportok tagjai, törvényszerűen, egymás közt is rivalizálnak.” Bár sejtem, hová próbál a cikkíró kilyukadni, lenne két fontos megjegyzésem. Egyrészt nem tudom elfogadni a diszkriminálták és a rivalizálók között ilyen módon meghúzott párhuzamot. E logika alapján arra kellene következtetnünk, hogy a nem diszkriminálták (vagyis a diszkrimináló férfiak) között nem létezik rivalizálás. Az ilyen kijelentés enyhén szólva is baklövés lenne. Másrészt az idézett két mondat mintha azt sugallaná, hogy a nők közti rivalizálás és megosztottság (véleménykülönbség, versengés, vitatkozás) eleve hibás, beteges dolog, amit majd az emancipáció teljes körű elérése automatikusan felszámol. Mintha a feltétlen szolidaritáson alapuló közösség és egyenvélemény lenne a megvalósítandó ideál és a diszkrimináció elleni határozott fellépés egyetlen módja. A többes számban beszélés nem pusztán stíluskérdés, hanem a sokféleség iránti érzékenység kifejezése. A platóm kategóriák sugallta egyenruhákon és egyentörténeteken való tudatos túllépés. Tollat (bocsánat, billentyűzetet) is azért ragadtam, mert úgy gondolom, köny- nyebb és gyümölcsözőbb a párbeszédet ebből a pozícióból folytatni. Langer Kriszta Bár az utóbbi években nőtt a vállalkozást vezető nők száma, a döntéshozó pozíciókban mégsincs méltó képviseletük „Dehát miért nem lehet nő?“ Szeretik a munkájukat, a kihívásoktól nem riadnak visz- sza. Komoly és látványos eredményeket érnek el. Bár nem érzik helyzetüket hátrányosnak női mivoltuk miatt, mindhárom riportalany egyetért abban, hogy a kulcsfontosságú (üzleti) döntések továbbra is a férfiak hatáskörébe tartoznak. Az alábbiakban szlovákiai vállalkozónők mesélnek élményeikről és tapasztalataikról a biznisz férfivilágából. VANYA MAGDOLNA „Jó napot, beszélhetek a főnökkel?” „Igen, tessék, én vagyok az.” „Na jó, de akkor beszélhetek a tulajdonossal?” „Tessék parancsolni, az is én vagyok. A fiatal férfi erre elhallgat, és csak egypercnyi gondolkodás után képes belekezdeni a mondókájába, miszerint üzletkötés céljából jött. Vavreczky Éva, az érsekújvári V- Kontakt cég tulajdonosa már megszokta, hogy a düerek szinte egytől egyik fiatal suhancok, akik mindannyiszor megütköznek azon, hogy egy nő nemcsak a főnök, hanem egyben a tulajdonos is:- Többször gondolkodtam már azon, vajon miért van az, hogy a cégtulajdonosok szinte mindig férfiak? - kezdi. - Hogy az irodavezető vagy a menedzser nő, az már megszokottjelenség, de a legfőbb főnök mind férfi. Én már jól kijövök férfi üzletfeleimmel, érzem is a tőlük felém áradó tiszteletet, ám ha a vállalkozásom kezdetén kérdezett volna, biztosan mást. válaszolok. Az idősebb korosztályba tartozó férfiak nőkkel szembeni viselkedése nem annyira meglepő számomra, mint a fiatal, 20-30 év közötti férfiak lekezelő, sokszor udvariatlan magatartása. Az én férfi alkalma- zottaimmal más a helyzet: mindannyian jól kijövünk egymással. Soha nem éreztetik velem azt, hogy „egy nő nekem nem parancsol.” Kérdésemre, hogy vajon miért van ez, Éva nehezen találja a választ. Számára ez nem jelent mindennapos problémát, hiszen mintegy tíz éve önálló cégtulajdonos. Azt mondja, ő nem az a típus, aki, mint más nőismerőse, gyakran elsúja magát a férfiak előtt, mert gyámolí- tásra szorul. Ő éppen azért nem viselkedik így, mert azt akaija, hogy egyenrangúként kezeljék őt az üzleti világ férfiai. Úgy érzi, a nőnek mindig sokkal jobban kell igyekeznie és többet kell bizonyítania, mint egy férfinak:- Az a véleményem, hogy egy nőnek sokkal nehezebb elérnie ugyanazt a célt, mint egy férfinak. - állítja. - Egy velem korban, adottságokban hasonló szinten lévő férfi könnyebben éri el a sikert. Nekem sokkal többet kell bizonyítanom ahhoz, hogy ugyanazt eléljem. De én ezt nem érzem hátránynak. Szeretek bizonyítani, és elérni valamit. Ez abból is adódik, hogy szlovák környezetben tanultam egyetlen magyarként, és akkor is mindig bizonyítanom kellett: érek én is ugyanannyit, mint szlovák társaim. Ugyanígy működik ez a vállalkozóvilágban is: a sok férfi közt még nagyon kevés a nő. Arra a kérdésemre, vajon miért üy egyenlőtlen a nemek helyzete a vállalkozó szférában, Éva ezt válaszolja: -Talán az a baj, hogy kevés férfi búja elviselni, hogy a pátja esetleg többre képes, mint ő. Ugyan hogy érhet el egy nő olyan szinted, mint egy férfi? Egyetlen cégtuladonos nőt ismerek, és az is elvált. Biztosan vannak magas beosztású nők, akik kitűnően végzik a dolgukat, ám mégsem ők a tulajdonosok, csak alkalmazottak. Az még megengedett. Nagyon bízom benne, hogy ez az áldatlan állapot megváltozik. Következő beszélgetőpartnerem Hamar Katalin, a komáromi MHL földmérő iroda geodétája, aki általában nem érzi úgy, hogy őt máshogy kezelnék amiatt, hogy nő:- Amikor 1997-ben megalakultunk, cégtársaimban (mindketten férfiak) fel sem merült, hogy nem vesznek be a csapatba, mert nő vagyok. Szerintem ugyanúgy tudok érvényesülni, ugyanúgy tárgyalok, ugyanúgy egyeztetek időpontot az ügyfelekkel, mint a férfiak. Végül is dinamikus, talpraesett, erős, szívós nőnek tartom magam. A fizetésünk is egyforma, tehát nem úgy határoztuk meg a fizetéseket, hogy most nekem kevesebb lesz a fizetésem mint férfitársaimnak, mert ők családfenntartók. Tudvalévő ugyanis, hogy az ilyen beidegződés miatt sok helyen ugyanabban a beosztásban a nők kevesebbet kapnak, mint a férfiak. Amikor azonban az ügyfelekkel kapcsolatos tapasztalataira voltam kíváncsi, Katalinnak eszébe jut egy-két érdekes történet. Bár nem hozzák ki a sodrából, azért nem hagyja megjegyzés nélkül a nagymenő férfi ügyfelek lekicsinylő megjegyzéseit.- Vannak olyan esetek, amikor bejön hozzánk valaki, és azt mondja: jó napot kívánok, hol a főnök, vagy: itt van a főnök? Holott az illető tudja, hogy nálunk nincs egy főnök. Én ennek azonban nem tulajdonítok nagy jelentőséget. Ilyen megjegyzések vannak, s végeredményben az illetőt minősítik. És aztán vannak a cégen belül „női munkák”, amelyek rám hárulnak: én takarítom az irodát, én söprök fel, vagy én törlőm le a port, én viszem ki a szemetet, de engem ez különösebben nem zavar. Es nem azért takarítok, mert nő vagyok, hanem azért, mert szeretem a tisztaságot, mert szeretek kellemes, tiszta környezetben dolgozni. És ha bejön egy ügyfél és rám célozva annyit mond: majd a virágszál fölsöpör, hát akkor tudom, hogy az a virágszál én vagyok, de csak ránézek, és nem kommentálom a megjegyzését. Nem tartom ezt olyan nagy sérelemnek. Talán egy másodpercig végigfut az agyamon egy negatívan értékelő gondolat, hogy miféle virágszálnak tart ez engem, hiszen én tényleg nem vagyok az a nyámnyüa, az a jaj, akkor bebújok a söprű mögé típus, mert amikor formában vagyok, akkor igenis teszek-veszek De nem tartom fontosnak, hogy emiatt vitát kezdeményezzek. Én úgy érzem, a mi cégünkön belül mindenki egyenrangú. A cégen kívül néha előfordulnak ilyen kis gondok, de számomra ezek jelentéktelenek, mert nem erről szól a világ, nem ez a lényeg.” Utolsóként L.M., érsekújvári butiktulajdonost faggatom a tapasztalatairól. Rövid vallomása csak megerősíti előző két beszélgetőpartnerem megérzéseit és értékelését a nők nem éppen egyenrangú társadalmi pozíciójáról:- Az én területemen férfiakkal nem is nagyon vagyok kapcsolatban, mert a mi szakmánkban általában nők dolgoznak. Tehát én nem éreztem annak a hátrányát, hogy nő vagyok, de bizonyára vannak más területek, ahol a nők hátrányban vannak. Üzleti partereim közt többségben vannak a nők. A „nagyfőnök” persze túlnyomórészt férfi, bár a kiszolgáló személyzetet általában nők alkotják. A nagyraktárokban mindig férfiak a főnökök, mert a nagy pénz ott forog. Hogy miért van ez így? Mert a férfiak a gyakorlatban a nők „felett” vannak: a nagy pénz az ő kezükben forog, de aki a munkát végzi, az mindig nő. Vavreczky Éva Minél idősebb a nő, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy férfi munkatársa fizetésének háromnegyedét vagy még kisebb hányadát viheti csak haza Férfiak és nők (egyenlőtlen) esélyei a szlovákiai munkapiacon ELEMZÉS Manapság minden szlovákiai férfinak és nőnek megvan a munkához való joga. Nők ugyanúgy lehetnek diplomás orvosok, okleveles tanárok vagy vállalkozó cégtulajdonosok (csak legyen miből), mint a férfiak. Bizonyára megütközést okozna tehát, ha egy nőnek betiltanák, hogy vállalkozzon. Érdekes jelenség viszont az, hogy azt senki sem akaija betiltani, hogy a nők átlagkeresete Szlovákiában a férfiak keresetének 75%-a legyen. Pedig ez egy (nemcsak szlovákiai viszonylatban) szociológiailag érvényes tény. A nemek keresete közti különbség csak tovább növekszik az életkorral. Tehát minél idősebb egy nő, annál nagyobb a valószínűsége, hogy férfi munkatársa fizetésének háromnegyedét vagy még kevesebb százalékát fogja hazavinni. Ez a szám a főiskolát végzettek kategóriájában a legijesztőbb: egy egyetemet végzett nő 2000-ben szintén diplomás férfikollégája fizetésének csupán a 65%- át kapta meg (pl. ha egy közgazdász férfi keresett 10 000,- Sk-t, kolléganőjének átlagban csak 6 500,- Sk járt). Elképzelhető tehát az a következtetés, hogy egyáltalán nem csak és feltétlenül iskolai végzettségünk határozza meg havi jövedelmünket, hanem társadalmi nemünk (is) óriási szerepet játszik anyagi kilátásaink meghatározásában.. A jövedelmezések ily egyenlőtlen megoszlását a szociológusok a munkaköri beosztással is szokták magyarázni: a vezető pozíciókba többnyire férfiak kerülnek, hiába pályáznak a felsőszintű helyekre azonos végzettségű és képességű nők. Például a vállalkozói szférában, ahol a legjobbak a fizetések, sokkal több férfi tölt be felettesi pozíciót, mint nő. Külön kiemelném itt azt, hogy hiába nőtt a tudományos területeken tevékenykedő nők száma az utóbbi években (2000-ben ez az arány 62% volt), a jobban jutalmazó jogalkotó szakmákban vagy általában a vezető beosztásokban továbbra is a férfiaké a főszerep (69%). Azonkívül a nők, különböző társadalmi és gazdasági okok miatt (gondoljunk például a gyermeküket egyedül nevelő anyákra), sokkal inkább hajlandóak iskolai végzettségűkhez képest alacsonyabb minősítésben elhelyezkedni. Továbbá, mivel a nőkre hárul az a társadalmi elvárás, hogy gyereket neveljenek vagy idős hozzátartozót gondozzanak, sokuknak tovább tart az egyetem elvégzése, aztán pedig a sikeres elhelyezkedéshez szükséges szakmai gyakorlat megszerzése. Foglalkozása alapján a legtöbb nő az ún. feminizált ágazatokba tömörül - ezek közé tartoznak a hagyományos értelemben vett női foglalkozások, melyek legfőképp a könnyűiparban, egészségügyben, és iskolaügyben le- lendők. A ’feminizált’jelző arra a paradox társadalmi jelenségre akar rámutatni, hogy több, a század elején férfiak által dominált munkakörnek (például tanár vagy banktisztviselő) csökkent a presztízse és anyagi jutalmazása is, miután nők számára is megnyíltak a kapuk e foglalkozásterületekhez. Végül szóljunk a vállalkozó szektoron belüli helyzetről. A statisztikai adatok egyértelműen alátámasztják a mellékletünkben megkérdezett vállalkozó nők benyomásait. Vegyük csak szemre a nők arányát a cégtulajdonosok közt: a nők pusztán a negyedét (25%) képezik a Szlovákiában bejegyzett vállalkozóknak. Ugyanúgy elenyésző a nők száma az alkalmazottakkal rendelkező cégtulajdonosok közt is: mindössze 28%-a a férfiakénak. Érdekes összehasonlítási alapként érdemes még megemlíteni azt, hogy a vállalkozó családtagokat segítő nők aránya 70% a férfiakkal összehasonlítva. Befejezésül idézhetném egyik mellékletünknek nyilatkozó interjúalanyunk sokat kifejező gondolatát: „Mert a férfiak a gyakorlatban a nők „felett” vannak: a nagy pénz az ő kezükben forog, de aki a munkát végzi, az mindig nő.” (vanya) (A Szlovákia 2002 - Összegző jelentés Szlovákia társadalmi helyzetéről kiadvány alapján) Hamar Katalin
