Új Szó, 2003. március (56. évfolyam, 50-75. szám)

2003-03-08 / 56. szám, szombat

ÚJ SZÓ 2003. MÁRCIUS 8. Embert - írásáról Érzelmi és sokféle más válás a grafológus szemszögéből - napjainkban riasztóak a statisztikai adatok „Együtt. EGYMÁS mellett. Együtt. EGY MÁS mellett.” Napjainkban sajnos szinte minden harmadik házasság válással végződik. Ez a sta­tisztika. De melyik az a ha­tár, ahol már elválás a „vá­lás”? Ha körülnézünk - még a szűk környezetünkben is - láthatunk egymás mellett élő, érzelmileg kiégett és be­lefáradt embereket, akik nem mernek, illetve körül­ményeikből adódóan nem tudnak kilépni. Hogy miért? Kényelemből, féle­lemből, megszokásból, és gyakran az anyagi korlátok miatt. Évekig ví­vódnak, gondolkodnak és halogat­nak, - néha egészen addig, míg „le­késnek” a saját életükről. Rengeteg olyan „nem élő” párkapcsolat van, ahol csak a külsőség a fontos, de olyan is, ahol úgy tűnik, hogy „rosszul élnek”, mégis olyan erős és mély a kötelék, hogy soha el nem hagynák egymást. Létezik en­nek az ellenkezője is, aki pillana­tok alatt „eldob” mindent, nem számol a következményekkel, - és lehet, hogy egész életében bánja majd. Nagyon nehéz az elhatáro­zás, és hogy mi a helyes, - azt hi­szem ezt mindenki, csak saját ma­ga döntheti el. „ A gyermek és a felnőtt néző­pontja között az a különbség, hogy felnőttként a döntéseink szerint kell élnünk”. (Frank David) A fizikai (valós értelemben vett) válást mindig megelőzi egy úgyne­vezett érzelmi válás. Ez a szociális elkülönülés időszakának is tekint­hető, mely természetesen együtt jár bizonyos értelemben egy más „életstílussal”. Ezáltal, vagy ezen okból; új célok, új barátok kerül­hetnek előtérbe, átértékelődhet­nek a fontossági sorrendek és az értékrendek. Ha mindez nem egy időben történik a két félnél (amely természetesen nagyon ritka egybe­esés), akkor ez bizonyos dolgok el­hallgatásával, titkolózással járhat együtt. Itt álljunk is meg egy pillanatra, hi­szen mindenki tud hazudni, de nem mindegy hogy hogyan, kinek és főleg, hogy miért. A kézírásból kimutathatóak az esetleges meg­bízhatadanság jelei, vizsgálható, hogy az illető csak céljai elérése ér­dekében „lavírozik”, illetve „létele­me a hazugság”. Jelen vizsgálatok­nál, még a gyakorlott szakember­nek is szem előtt kell tartania, hogy a grafológiai elemzéseknél „egy jel nem jel!”, azaz minden személyiségvonást és tulajdonsá­got több oldalról, és más-más szin­ten kell vizsgálni, továbbá azoknak meg kell erősíteniük egymást. Ha még a szociális elkülönülés idő­szakában kerül hozzánk a két írás, és megtalálhatóak benne a fentiek­ben felsorolt viselkedésformák, ér­zések és személyiségvonások gra­fológiaijelei - hiszen ezen történé­sek megállapíthatóak az írásból -, akkor még (vagy már) segíthe­tünk. Ha később kerül a grafológushoz az írás, akkor már más nézőpont­ból kell megközelíteni a problé­mát. Itt már nem a megelőzés, ha­nem a valós segítségnyújtás lép­het előtérbe. Ilyenkor abban segít­hetünk, illetve azt tudjuk előjelez­ni, hogy az illető személyiségvo­násai alapján a válási szakasz egy adott szituációjában hogyan visel­kedne, mennyire sérülne, miként fogja megélni a reá váró esemé­nyeket. A továbbiakban a válás már egy­mást átfedő szakaszokból áll. Ezek közül az első az érzelmi válás, mikor megromlik a házasság és ki­mondva, vagy kimondatlanul nő a feszültség. Ha nem párhuzamosan történnek az események, akkor az egyik félnél felerősödhet az elma­gányosodás érzése, megjelenhet­nek írásában a magánérzet jelei. Nem is gondolnánk, hogy mennyi ember betűi, betűelemi közül „kia­bál” a szeretetigény, és kiolvasható az a megállapítás, hogy „lehet, hogy van társa, de egyedül érzi ma­gát”. A következő lépcső a jogi vá­lás; itt az ügyvédeké a főszerep, - ebben a szakaszban nincs része a grafológiának. Előtérbe kerülhet azonban a gazdasági válás, az anyagiak megosztása során, ahol vizsgálható, hogy melyik fél fog kö­römszakadtáig küzdeni, mekkora a birtoklási vágya, hajlandó-e megál­lapodni, esetleg lemond a javakról. És most jön az egyik legfontosabb és legsérülékenyebb szakasz, a szü­lői feladatok megosztása, hiszen itt már egy „ártatlan kisember” élete is a tét. Nem mindegy, hogy a felek le tudják-e zárni a dolgokat, felül tud­nak-e emelkedni a történteken a gyermekek érdekében. És sokan el­felejtik, hogy itt igenis az Ó érzel­mei a legfontosabbak. Hogy ho­gyan éli ezt meg, az szinte teljes egészében a szülőktől függ, de ez­zel a témával a későbbiekben még részletesebben is fogunk foglalkoz­ni. A közösségi válás az a „fejezet”, ahol már a barátok is „osztódnak”, és egyáltalán nem mindegy, hogy milyen segítséget kaphat tőlük az ember. És, hogy ki az igazi barát, az csak az Ő írásából derül ki, - azt vi­szont mindig ki kell elemezni, hogy mekkora erre a vizsgált személy igénye. Az emberek könnyen ad­nak tanácsot, ha nem a saját bőrük­ről van szó, és könnyen ítélkeznek anélkül, hogy előbb a saját házuk táján néznének körül egy kicsit. Le­het, hogy ott is lenne tennivaló... Az írásanalízis megvilágíthatja azt, hogy mennyire lesz képes az illető új kapcsolatokat kiépíteni, illetve fennáll-e annak a veszélye, hogy magába zárkózik és ténylegesen szakember segítségére lesz szüksé­ge. És nem utolsósorban, a válás pszichés szakaszát is alaposan meg kell vizsgálni, ahol előjelezhető, hogy a felek mennyire képesek „el­szakítani a szálakat”, és kiszakadni a régi és megszokott körülménye­ikből, továbbá hogyan tudnak szembenézni az önálló élet követelményeivel... „Ha nem kellenek fiatal éveim, nem adom öreg napjaim Neked. ” (Pál Erzsébet) Soóky Andrea okleveles grafológus grafológus szaktanácsadó S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda - Győr S.K. Grafológiai és írásszakértői Szolgáltató Iroda - www.sooky.hu 9024. Győr, Szigethy Attila u. 32. Tel.: (36) 96/518-891 Fax: (36) 96/422-280 Mobil: (36) 30/9945-615 - (36) 20/9283-060 „A szeretet mindig választás kérdése... Ez az, amitől igazán jelentőssé válik." Beszéljünk még tovább a párkapcsolatokról... Kézírásunk lelkünk apró rezdü­léseit alakítja olvasható infor­mációvá, de itt nem a betűk ösz- szeolvasása által nyer értelmet a mondanivaló, hanem minden sorban, szóban, betűelemben, pontban és vesszőben benne van az egész EMBER. (S.A.) Mindenkiben él egy „partnerkép”, - egy vágyott, illetve valós, elérhe­tő, vagy elérhetetlen „társ-ideál”. Jelen esetben nem a „kék szemű, szőke herceg” álomképre gondo­lok, mert ezen úgynevezett külső­ségekre a grafológia nem adhat vá­laszt. Megmondja azonban a „bel­sőségeket”, azokat a tudatos és tu­dattalan dolgokat, melyek az em­ber igazi értékét adják. Feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy szellemi vagy fizikális szinten intenzívebb-e az igény a partner je­lenlétére, illetve mennyire fontos, hogy a partner a munkában is part­ner legyen, ne csak a hétköznapok­ban. A megbízható, segítő, szerető partner támogatása és a családi élet csodálatos érték, még a kifeje­zetten magabiztos ember számára is. A szerelem, a szeretet, olyan ér­zés, amely minden nehézségen át­segít, hiszen még a legnagyobb öröm és csoda sem élvezhető iga­zán, ha nem oszthatjuk meg azzal, aki a legközelebb áll hozzánk. A „szeretetéhség” nem kizárólag a gyermekek igénye, hiszen a szere­tette való vágyunk, a „szeretve len­ni biztonsága” életünk minden sza­kaszában elemi igényünk. Az em­beri működés alapvető üzemanya­ga a szeretet, és ahogy a gépkocsik sem mennek tovább benzin nélkül, úgy egy idő után már mi is csak vonszolni tudjuk magunkat ennek hiányában. Persze nem ilyen borús a helyzet, mindig van megoldás, csak keresni kell, és tenni érte. Na­gyon fontos lenne, hogy érzéseink­ről a másikat is „tájékoztassuk”, - hogy néha neki is elmondjuk, hogy mit is jelent számunkra. Sokan azt mondják: „úgyis tudja!”. Ez csöp­pet sem biztos, hiszen mindenki­nek más és más a „szeretet-nyel- ve”: van akinek az ajándékok, az apró figyelmességek mutatják meg a másik érzéseit; van aki a testisé­get, az érintést részesíti előnyben, és van aki mindent odaadna az „igazi együttiétért”.. Azt hiszem ez egy kimeríthetetlen téma, akár a pozitív, akár a negatív oldalait szemléljük. Az ember alap­vetően társas lény, elemi igénye a szociális közegben való működés, de ennek mértéke változó. Van ki a sok, felszínes kapcsolatot részesíti előnyben, és van, akinek a kevés, de mély kapcsolat az értékes. Em­beri kapcsolataink különböző „szinteken” történnek, és ezeken a szinteken más és más testi és lelki igényeink vannak, melyek vizsgála­ta megmutathatja, hogy hol „szen­vedünk” hiányt. A legfontosabb maga az ember, - a saját testiségében - a fizikai szük­ségletek szintje, hiszen táplálék és biztonság nélkül megbetegszünk, lényeges továbbá az önmagunkkal való kapcsolat nülyenség is. Nem is gondolnánk mennyi probléma oko­zója, és mennyi problémamegoldás megkönnyítője lehet „én-értékelé­sünk” milyensége. A kézírás egész­ségből, a betűk formájából, aláírá­sunk müyenségéből, és még sok­sok más apró jel kölcsönhatásából kiolvasható, hogy mekkorának érezzük magunkat a vüágban, és mekkorának szeretnénk látszani. Látható, hogy mennyire vállaljuk fel önmagunkat, és hogy „hogy érezzük magunkat a bőrünkben”. Sokan még önmaguk előtt is szere­peket játszanak, - médiák, bulvárla­pok által sugallt mintákat követ­nek, még akkor is, ha ez teljesen különbözik saját „én-jüktől”. anél­kül, hogy tudnák, hogy mire van szükségük, hol tartanak és mik az értékeik. Ha ezek a szintek rendben működnek, akkor tehetjük teljeseb­bé családi és baráti - azaz szűkebb és tágabb - kapcsolatainkat. Eze­ken a szinteken válik fontossá a me­legség, a hozzátartozás érzése, hogy van-e megfelelő támasz a problémák idején, azaz tudunk-e kihez fordulni segítségért szükség esetén. Ha ezek megvannak az em­ber életében, akkor az összes többi szinte már magától „összeáll”. A kapcsolatokat „építve lehet élvez­ni.” Mindenkinek sok erőt, egészsé­get és türelmet kívánok a saját „építkezéséhez”. Kedves Olvasóink! , A szerkesztőségbe küldött sok levél jelzi, hogy nagy az érdeklődés rovatunk iránt. Köszönjük a biztató sorokat és a kérdéseket is, me­lyekre a lehető legrövidebb időn belül válaszolunk. Ha kíváncsiak arra, hogy mit lát kézírásukból a grafológus, akkor ragadjanak tollat és írjanak nekünk. Minden héten kisorsolunk egy kézírást és közreadjuk a rövid elemzés eredményét. Amennyiben konkrét kérdése van, akkor kérjük fogalmazza meg, ha pedig csak kíváncsiság, illetve önismeret vezérli, akkor ezt is írja le. Várjuk le­veleiket! Egy grafológiai vizsgálathoz kb. 15-20 sor spontán kézírással meg­írt folyamatos szöveg szükséges, amely lehet saját gondolat, vagy akár másolás is. Lehetőleg tartalmazzon megszólítást és aláírást (tehát levél formája legyen). Ismerni kell még az írást adó személy nemét, korát, kezességét (jobb vagy bal), iskolai végzettségét és foglalkozását, és hogy milyen írással (mely országban) tanult írni. Továbbá tartalmaznia kell a „kézírásom grafológiai elemzéséhez hozzájárulok“ megjegyzést is. A grafológiai elemzésék készítésénél központi helyen áll az étika és a tapintat, hiszen ezek nagyon diszkrét és bizalmasan kezelendő dolgok. A GRAFOLÓGUSOKAT A VILÁGON MINDENHOL SZAKMAI ETIKAI KÓDEX KÖTELEZI A SZEMÉLYISÉGI JOGOK TISZTELETBEN TAR­TÁSÁRA. KERÜLJÜK A SZEMÉLYISÉG AZON BIZALMAS RÉTEGEI­NEK ÉRINTÉSÉT, MELYNEK AZ ADOTT VIZSGÁLAT SZEMPONT­JÁBÓL NINCS SZAKMAI VONATKOZÁSA. GRAFOLÓGIAI SOROZATUNK TOVÁBBI TÉMÁI: PÁLYAVÁLASZ­TÁS, TOVÁBBTANULÁS, ÖNÉLETRAJZÍRÁS, VÁLÁS, SZEXUALI­TÁS, ALÁÍRÁSOK, ÍRÁSHAMISÍTÁS, STB. TOVÁBBÁ SZÍVESEN VÁRJUK OLVASÓINK JAVASLATAIT, HOGY MÉG MELY TÉMÁKRÓL KÉRDEZZÜK MEG GRAFOLÓGUS SZAK­ÉRTŐNKET: Leveleiket az alábbi címre küldjék: Új Szó, Grafológia, Námestie SNP 30, 814 64 Bratislava 1 (k) íMaXj ilo iciika. Qu &UcouQco J^05 ....M&bötosJL Jt Vwiy»?. ... Qo . sXjUqAeft,.. .kxé.yjaAaSu,... Kedves "Szent tó titka"! Nem tett fel nekem konkrét kér­dést, ezért arról szeretnék írni, amit az írása "kérdez" és egyben válaszol is. Kézírása egyedi gon­dolkodásmódról beszél, melyben intenzívek a szellemi igények. A tanultakat hatékonyan tudja ka­matoztatni a mindennapok során. Munkájában aktív, lényeglátó, konttoíltevékenysége gyors; "min­dig két lábbal áll a földön." Ön egy önálló, energikus, jó kom­munikációs készséggel bíró sze­mélyiség. Képes a beilleszkedésre, de a túl merev korlátokat nehezen tűri. Tüdatos és öntudatos; tisztá­ban van adottságaival, képessége­ivel és lehetőségeivel, - saját érde­keit mindig szem előtt tartja. In­telligenciájából adódóan maximá­lisan ismeri a szabályokat és a normákat, de hajlamos lehet a szabályok egyéniesítésére. Megfe­lelési vágya nem túl erős, "fogad­janak el olyannak, amilyen va­gyok" jelszóval, - mégis erős a po­zitív visszajelzések iránti igénye. Fontos számára a múlt, de a jövőt Ön akarja alakítani és megszabni a határokat. Szüksége van a "sí­nekre", de a vonatot Ön irányítja... Úgy tűnik néha szeret­né "lerövidítem" az utat, de van­nak dolgok, melyeket nem lehet kikerülni, - ezt Ön is tudja. Ha "le­vágjuk" az utat, akkor egy idő után, újra szembe fog jönni ve­lünk a probléma, és nem biztos, hogy hamarabb odaérünk. Sajnos meg kell tapasztalnunk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy továbblép­hessünk. Talpraesettsége ellenére a jövővel kapcsolatban mégis van­nak bizonytalanságai, - nagyon nehezen dolgozza fel belső prob­lémáit. Emberi kapcsolataiban erős, akaratos, de mégis óvatos. Talán éppen ezért óvatos?? 1% PRÓBÁLD KI azaz tedd jobbá, ha még lehet... Egy kifakultnak tűnő kapcsolat­ban is annyi régi titok, öröm, to­vábbá szépség rejlik, aminek a nyomai még bennünk vannak, és amelyeket ha mindkét fél akar, akkor még felszínre hozhatóak. Ebben a régészkedésben viszont nekünk is aktívan részt kell ven­ni. Régészkedj a múltban, és alapozd meg a jövőt! Párkapcsolati problémáknál a grafológiai vizsgálatok kiegészí­téseként is szoktuk javasolni, hogy mindketten vegyenek elő három üres papírlapot. Az egyik­re írják le melyek azok a dolgok, amit utálnak, amitől félnek, a másikra azt, hogy melyek azok, amelyek örömöt, boldogságot je­lentenek számukra. A harmadik­ra pedig azok az álmaink és vá­gyaink kerüljenek, amelyeket ak­kor szeretnénk elérni, kipróbálni, ha nem lennének korlátok és aka­dályok. Lehet ez akár egy utazás, egy csillagfényes séta, egy új szakma elsajátítása, de lehetnek egészen merész dolgok is, mint egy űrutazás, a vüág legmaga­sabb hegycsúcsának megmászá­sa, stb. „Ha bármi és bárhogy megtörtén­hetne, amit csak akarsz, mit sze­retnél?” Ezek után cseréljük ki a papíro­kat, és hagyjunk időt magunknak arra, hogy rácsodálkozzunk a másikra, és elgondolkozzunk azon; mennyire nem ismerjük Őt, - álmait, vágyait, félelmeit... Fon­tos azonban, hogy ezeket nem kritikával kell illetni, nem meg­magyarázni kell azokat, hanem „csak úgy” beszélgetni róla. így születhetnek a közös célok, me­lyekért talán érdemes újra kezdeni... Ha szeretjük a másikat, akkor döntéseket hozunk, időt töltünk vele, ráfigyelünk. Olyanok va­gyunk vele, mint amikor még ud­varolt - ületve férfiak esetében udvaroltak. Tegyük fel a kérdést: „az jó volt?” Ha igen, akkor mi tart vissza bennünket attól, hogy visszavarázsoljuk a régi mozdula­tokat, érzéseket. Miért a másikra várunk?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents